2018. július 15., vasárnap

Kalandos hétvége

Volt itt gólyaeső, hosszú séta..
Szombaton délelőtt csengettek Magdi, Péter és István állt az ajtóban, hogy gólyaeső van. A négy kis gólya egyike lepottyant a fészekből.

Kiemeltem a kutyaól mellől, mert Nyafi a boróka fenyő mögé csavarta a láncát. Megijedhetett. Már nem kölyök, talán növendék gólyának lehetne nevezni. Nem tiltakozott. Letettem a házunk mellé a fűbe. Pislogott csak, a fejét is a földre hajtotta és nem mozdult. Érdekes, hogy a pislantás a elölről hátra húzott átlátszó szemhéján át működik. Nem láttam még gólyát ilyen közelről percekig.
Nufit megkértem, hívja fel a gólyamentő szolgálatot, és ő addig tárcsázott, amíg az Aggteleki Barlang pénztárosától szerzett telefonszámot, és elértük a nemzeti park emberét. Jött is egy órán belül. Addig Móricz könyvével főttem a napon, hogy ne kössenek bele a kakasok a fekvő állatba.

Eltűnt megint egy kacsám. A tojó bújt el valahová szerintem, s az éjjeli kutyajárás vagy róka elintézhette. Már csak a gácsér van meg. Illenék legalább őt megennünk.

Vasárnap pedig Nyafival tettünk egy kört a szilasi hídig gáton, s vissza. Hármasban kutyagoltuk végig a 4km-t.

Este még előkerestem a készülő AM generátorom FET válogatáshoz félretett ferritgyűrűket és a két ellenállást is hozzátettem. Vajon ma sikerül-r akár egy FET-et is végigmérni?

Feri villanypásztoráról majdnem megfelejtkeztem. Gondoltam, hogy a BC548 kicsi lesz bele. Nagyon melegedett, de valami pár amperes kapcsolótranzisztort kivezetékeltem a helyére. Nem is melegedett, és vígan kattogott vele.
Mát csütörtökön vagy pénteken láttam, hogy él a PIC benne, és hanggenerátorról megvezéreltem a trafóját 15-45kHz-cel.. Nem volt zárlat, csak reméltem, hátha lesz bele eredeti SMD tranyó.
FBS-t kell még vennem, mert a visszajelző LED-ek fölé ragasztottam plexi ablakot, s napokon belül be fog keményedni az egész tubus ragasztó. Imádom, hogy egy négyzetcentinyit kenek ki mindig belőle, aztán mire újra kell, már hiába.  

2018. július 8., vasárnap

Nyafi

Új családtagunk Nyafi, akit Nufi Csikasznak akar nevezni. Majd kiforrja magát.





Ma már nem akarok magamról panaszkodni. Visszanéztem az utóbbi bejegyzéseket, elborzadtam.
Inkább ennek a kis kutyának a történetét mondanám el.
Nufi egy nap a Bélasétáltatásból hazajövet mesélt egy németjuhász kölyökről, aki a Malom utca egyik háza elől keveredett elé, és gazdátlan. Bár egy falunkbéli kereste a tacskóját, ez biztos nem az.
Indult a kérdés, kell-e nekünk kutya.
Nem igazán akartam csipes jószágot magam köré. Azt tartom, hogy ezek anélkül is működőképesek voltak évezredeken keresztül, és megint egy új adónem ránk.
A vacillálás győztes gondolata mégis a be kéne fogadni lett.
Csakhogy eltűnt. Mindenki látta, még a fodrász Kati műhelyébe is beszabadult, és szétszórta az összegyűjtött hajakat. De senki nem tudta, hová lett.
Aztán lett belőle kettő. A testvérkéje világosabb, és VUK módjára álló füleivel nekem is megtetszett.
De két kutya nem kell. Nufi meg nem akarta szétválasztani őket.
Szerencsére Erzsi néni a falu végén befogadta, és etette őket pár napig. Nufi feltette a fészre a fényképüket, s a VUK el is kelt. Kisfiú szeretett belé, elvitték.
Jó, akkor hozzuk haza mi a tekergőt.
Erzsi néni mondta, hogy beteg.
Nem baj, Nufi így is szereti.
Feltettük a bringára, és hazatoltam.
Másnap a kihívott állatdoki belenyomott négy injekciót, meg egy tablettát, és mondta, hogy kétesélyes. A szopornyica vagy elviszi, vagy nem. Szurkoljunk neki.
Eddig jól szurkoltunk. A naphosszat fekvő és nyifogó kutyus tegnap már eltépte az alkalmi pórázát, és körbeugrál minket. Éjszakára ráccsal zárjuk az ólját, s jókora kő kell, mert kifúrja magát, ha nem is tud visszajutni, akkor is.

2018. június 20., szerda

... és egyszercsak felegyenesedik a bódvavölgyi nősember

Onnantól könnyebben lát messzebbre az orránál. Sőt. Már kaszálni is mer. Pedig az némi hajlongással is jár.
Aztán kihagyja a kenyeret teljesen, mert érik a meggy, a málna, az eper utolja.
 télen szűk nadrágok úgy hullnak le róla, mint József Attila írta volt.
Kicsi, de fontos boldogság, és anyu is végre megkapta a fogát. A hét végén jön megmutatni... már ha elég jó idő lesz.

A borúsabbik oldal, hogy rengeteg elmaradt munka vár rám. Az autó, a két kert kaszálandó, az egyik szkópom javítása, a hűtőszekrények átrendezése.
A fehér noteszgépem töltője kakukk lett, de az akkuja miatt.

Odakinn dél felé izzik a levegő, és meggyet szedni is csak félárnyékban jó.
Tegnap egy öreg néni távirányítójáért mentem - mert eljött bejelenteni, hogy rossz, de nem cipelte magával - és nem volt otthon.
Nufiék éppen sétálni voltak, s utánuk eredtem a K nullás felé. Ott nem voltak. A Bódva hídon is átmentem a Malomtanya előtt, de ott sem voltak, hát a gát mellett a földúton kergettem meg egy kicsit a bringát. Régen játszottam már ilyet. Egy fickó állt benn a gabonatáblája mellett autóval, s komjáti híd előtti út közepén parkolt le egy terepjárós. Azt is élmény volt lenületből kerülni, de nem zavartatta magát.
Aztán a hídról lejövet erősen meredek az földút, s traktorbarázdás. Ott a begyorsult iramban nem szabad izomból markolni a kormányt, és azt még mindig tudatosítani kell, és mint a lovas a nyeregben, combból lerugózni a nagy hepéket s kis hupákat. Ilyenkor olyan gyereknek érzem magam.

A reggeli már kész, Nufi tanít, s ha felhabzsoltuk a miszmajszot, mehetek megint kaszálni.
Na, júniusban is van szép.

2018. június 14., csütörtök

Görbén

Elolvastam Attila bejegyzését, és ilyenkor azonnal vitatkozni támad kedvem. Akkor is, amikor igazat adok neki, meg akkor is, amikor nem. Csak a gondolkodás kedvéért. Csak a meggymagok kedvéért.
Ma én is köpködtem a  fa alatt, de még nem tudok kiegyenesedni. Szerencsémre vannak elérhető szemek mindenhol a fáimon.
Találtam videokat a lumbágóról. Van egy gerincmérnök, aki magának fejlesztett ki gerincnyújtó szerkentyűt, meg tornákat is összeválogatott. A bemutatóin a hibás erősítő, inkább gerincgyötrő gyakorlatokat is elemzi.
Jók. Mármint a meglátásai, a saját tapasztalatán jutott el tünetmentes állapotába, és nagyon összecseng Attila mostani Puzsér-Kassai Lajos elemzésével. Lehet, hogy minden szög beveréséről talán nem kell a világot értesíteni. De  a nyújtó tornaszere mérnöki munka. Igaz, angol nevet adott neki, és nehezebben jegyzem meg, mint a denevérpadot anno. Valami forgató vagy spinner van benne. Ez már az ő marketingje, és éljen is meg belőle! Pláne ha másoknak enyhülést hoz.
Ezért élveztem Kassai Lajos előadását is. Olyan gyűjteményt plántál ebbe a puha generációba, amire nagyobb szükség van, mint a Puzsér-féle 'csakazértis ellentmondok'-ra.
Jó, hogy kell a szülők pénze hozzá. De egy gyerekért nem csak a csillagot, de a napot is lehozzák a szülők... már ha csak pénzbe kerül.
No meg az önállóság, ami kitermeli az őt eltartókat.
Nem bízom a kereskedelem mindenhatóságában. Elég egy politikai váltás, és néhány marha kirobbant egy háborút, aztán a mai fiatalok zöme eltűnik. Nem a háborúban. Éhen hal, mert a kőrengetegekbe gyűjtve menekülni sem tud hová.
200 éve még az Alföldön évekig bujkáltak a betyárok. Ma már hőkamerával, műholdas rásegítéssel karámba terelhetők és elpusztíthatók vagyunk. Egy Kassai Lajos nevelte kölyök legalább visszanyilazna. Tablettel még futóárkot sem tudna ásni szerencsétlen.
De biztos mélyrepülésben vagyok én is.
Már elég jól tudtam felülni, és a hét végén elmentem Miskolcra mélykúti szivattyút venni, meg pár dolgot. A Zsarnai a kedvenc helyem ,és vettem még egy turmix gépet, ami masszívabb, mit a ma boltban elérhető műanyagok. Sajnos szaga van a  motornak, de ott ez nem derült ki.
A lényeg, hogy jól kiszáradtam a harmicon fokos melegben. Anyut sem találtam meg, s nyomással a mellemben szédelegve telefonáltam, hogy sürgősen haza kell mennem.
Ekkor már sántikáltam, de megfejeltem azzal, hogy evés után jól megrakott hátizsákkal gyalogoltam ki Szirmabesenyőbe erőltetett menetben, hogy elérjem a vonatot. A Gömöri pályaudvarról már lemaradtam volna.
A benzinkút után rövidítettem árkon bokron keresztül, s valóban sikerült olyan bokros részt kifogni, ahol véresre mart a csipke, és még mindig rohanni kellett.
Utána a vonaton már jócskán jelzett a derekam.
Mindezt azért írom le ennyire részletesen, mert a gerincmérnök videojából az összes felsorolt hibát - na jó nem dohányzom, és nem piálok - elkövettem. Törvényszerű volt a nyögés.
Nufi kihozta a bringáját a Komjáti megállóba. Legalább a csomagtartón hoztam haza a nehezékem.
Nem való nekem a vonat. A bringán ezt az egészet megúsztam volna, de anyu is és Nufi is azt hiszi, hogy dacból ülök a drótszamárra.
NEM!
Nem éri annyi hatás a gerincem. Nem cipelek, csak egyensúlyozom. Az út ritmusát magamnak osztom be.
 Most újra kezdtem a nyújtogatást, de már a denevérpadra sem tudok felfeküdni. Először a medencémbe, ma már csak a combomba sugároz ki a fájdalom. Guggolva tudok epret szedni, és ülve is képes voltam anyu rádióját megjavítani. Csak lépdelni nem. Apró lépéssel, mint az orosz táncoslányok.
De jó lenne, ha vége volna már! Nem kell nekem semmi vízhajtó növény. Se kávé, se csalán!
Az autón  az olajcsere is órákba telt. A krokodil emelőben szétment a lemezbigyó, ami húzza a dugattyút az emeléshez. Azt is gyártani kellett rá másikat. A sima olajemelő beragadt.  Hosszas kefélés tisztogatás után indult be. Az első kereket le kellett vennem, hogy hozzáférjek az olajszűrőhöz. Persze közben a fülembe kukorékolt az udvar.
Ja, és amikor vittem ki a szemetet a kukába az egyik kacsámról látom, hogy küzd valamivel. Nehéz lenyelni. Két csirkeláb lóg ki a csőréből.
Az utolsó kikelt csibémet ette ott meg az orrom előtt. Ráismertem, amikor kiesett a szájából.
Rohantam a kotlóshoz ellenőrizni.
Nem tévedtem. Tizenhét tojásból kikelt öt, és egy sem maradt meg. Pedig most be volt zárva a kotlós a ketrecbe. Hogy  jutott ki a pipe?
Már többször említettem, hogy befejezem az állattartást, de lassan be is váltom az ígéretemet.

2018. június 3., vasárnap

Talpon, vagy vízszintesben

Ez ment mostanában. Ma ülök először többet.
Fura, de attól féltem, nem tudok leszállni a denevérpadról, ezért pár napig nem mertem használni. Most pedig legszívesebben megfogadnám, hogy soha nem hagyok ki egy napot sem nélküle.
Csak a fogadalmak a  megszegésre tanítanak. Sőt, kényszerítenek. Nem fogadok meg semmit. Inkább napota többször felmászom, és bírom, ameddig bírja a fejem a vértolulást.
Felismeréseim árnyalnak, de alapjaim nem tudják megváltoztatni. Ilyen vagyok.

Péter beteg. Amikor hazajött a kórházból, meglátogattam. Mondta, hogy viszonozza. Ehhez képest nem csak ide nem jött, de ma sem ő tartotta az istentiszteletét. Holnap be kell néznem hozzá. Remélem, nem esett vissza. Meg a kemotól is óvnám, bár nagyon nem feszegetem a témát. A beteg elbizonytalanodik.
Én is szedtem ma diólevelet, mert az a füves ember Gyuri bácsi szerint sokmindenre jó. Ha ártani nem használ, majd kiderül, mit hoz a holnap tőle.

Ma benézett Nóri  és Zoli is. Beharangoztak egy birkagulyás bulit, de időpont még nincs. A nyár pedig most kezdődik.

Jaj, hadd büszkélkedjem! Szépen erősödnek a hagymáim. Nufival hozattam egy kis hálóval, azokat eldugdostam, és a 22-ben és itt is élednek.
Nufi szorgalmasan csonkítja a szőlőindákat is, én pedig ráborítottam az utolsó adagot a paradicsompalánták és paprikák között a földre. Hadd fogják ott a nedvességet. Nem lesz minden nap ekkora zápor. Meg a friss televény is segít állítólag.
Az eper is szedhető. Nem sokat, mert hajolni még nehéz és veszélyes művelet, de finom, és megéri a szenvedést.
Sokkal több idő kell a málnásra. Egy szinten van a csalánnal. Vastag bőrkesztyű és egy nap biztos kell egy bozótnyira. Négy is van belőle.
Meggy is van, bár az iskola előtti fa már szép piros, az enyémen még csak halvány rózsaszínűt láttam.
"Lassú munkához idő kell!"
Idézném most is Bertit.

A szomszédom egyik tyúkja beköltözött a szőlőm alá a 22-ben. Párszor kitereltem, de mindig ott volt, meguntam a zavarálást. Nagy kárt nem tesz semmiben, majd hazamegy.
Aztán lekaszáltam a füvet, és rábukkantam a tojásaira.
A japán tyúk olyan, hogy elbújik. Félig vad madár.
A szomszéd is felfedezte, szólt, hogy ne csodálkozzak majd, ha kicsiket találok a udvaron.
Mondtam, tudom, hogy hol kotlik, majd haza megy, ha már kikeltetett. Nem zavar. Rögtön be is jött megnézni, hány tojás van alatta. Az eső miatt akart rá valamit tenni, de lebeszélték. Más madár is így él.
A héten viszont megyek át a 22-be, és két ember jön velem szemben az udvaron.
A meglepetéstől elég mogorván közöltem velük, hogy oda akkor léphetnek be, ha én is ott vagyok.
Tegnap a szomszédasszony rázta a kút melleti téren az eperfát nem fogadta a köszönésem. Elfordította fejét.
Ha mérgesedik a viszony, leborítom a tyúkot műanyag kosárral, és fészkestől, tojásostól átviszem nekik. Nem tolvajnak néztem őket, de tisztázom a határokat. Ők vajon miért tartják a két hamis kutyát?