2016. szeptember 22., csütörtök

Hazug világ

"Igazából..."
"Őszintén szólva..."
"Bevallom, én..."
"Megmondva az őszintét..."

Ha még eszembe jut pár ezen szövegeléskezdésből, akkor bővítem. Megigérem.
Azt nem tudom, miért zavar, bár bevésődésként maradt meg egy előadó szájából, hogy ezekkel a mondatokkal kezdődnek a füllentések. A megmagyarázások, csúsztatások, hogy mai kifejezést is idebiggyesszek.
Most nem rossz hangulatom van, csak rádiót hallgattam, és szinte minden válasza a megszólított riportalanynak ebben a stílusban indult, majd a riporter is eleresztett belőle egyet.
Ugorgyunk.
Tegnap sikerült a felhalmozott rőzsének  a javát kiválogatni, az aprajából tüzet rakni, és szalonnát sütöttem rajta.
Ma fürdőszobaajtó kilincsét zárastól cseréltem. A zár szétkopott, és tegnap este Nufi kezében végleg megadta magát. Akarom  mondani letört a spirálrugójából pár karikányi, s ettől megakadt. Javítani nem lett volna nehéz, de lógott-lötyögött, ezért előkerestem a németországból hozott használt darabot. Már kettőt beépítettem belőle, és precizebben jár, mint az új kínai.
A kilincs pedig otromba változat volt. A régi új meg nekem tetszik. Nufit még zavarja ugyan, mert nem pont oda esik, és a régi zár furatai nem szépek, de azt is megoldom előbb-utóbb, Kipótolom fadugóval, síkba csiszolom és lefestem az ajtót.

A legfontosabb mégis: szépen és pontosan zár.

2016. szeptember 18., vasárnap

A szülinapi túra képei

Szendrőlád előtt vettem ki a fényképezőgépet a hátizsákomból. Szalonnáig tartanak a képsorozatom elemei.
































A szeptemberi nyár végét érzem. Már tegnap hosszúnadrágban töltöttem a napot. Nem kellett locsolni a kedden átültetett epret. (Esett is)

Végre odeébbtettem a komposztdomb tetejét.

Széthordtam a kis fákra a termelődött komposztot. Igaz, előtte le kellett nyírnom a térdig érő füvet a 22-ben.
Lihegésképpen olvasom Nóri könyveit. Esténként pedig egy-egy fejezetet a Sámuel könyvéből, s már közeledik a királyok könyve.
Tamásnak nem forgott a keringető szivattyúja, és elhozta ráolvasásra, hátha nekem beindul. Tamás azt mondta, hogy rengeteg dzsuvát kihozott az ecetes fürdő, de nem forog.
Szétszedtem.  Kézzel bepörgetve nehezen elindult, meg ellenőriztem a fáziskondiját is, de nem sok esélyt adtam neki. Állandóan megszorult. az öntvény test melegedett.  Végső, mindenmindegy ötletem az olaj volt. Bejött. Pár csepp elegendő, és döngethettem a mellemet: MEKKCSINÁLTAM.

Két napja pedig kultúrsokként hallgatom Kosdi Tamást.



Ahogy Tóth  Gyula indult neki valami gyanus történelmi lábnyomon, és talált egy elefántot, ez a fiú dinoszauruszra bukkant.
Nem csak egy előadása van a jutubin. Lépdelek utána, és meghallgatom. Még ki kell jegyzetelnem a felsorolt könyveket. Persze nekem az arvisura nem volt akkora mágnes, de most a biblián edzve talán eljutok ehhez a műhöz is.
Illetve újra kell olvasnom Borbola Kikelet-jét és Fejes Pál egyiptomi szoborértelmezését. (térbeli képírás)

A feldolgozás pedig almaszedés közben, rövidesen a szőlőt is le kell szüretelni, Bár fagyok előtt még legjobb helyen vannak a tőkén.

2016. szeptember 6., kedd

Németh Lászlóval ébredtem

No nem a szó szoros értelmében, csak előhúztam a tavaly abbahagyott kötetét. Éppen - véletlenül? - bele illeszkedik a mai történésekbe.
A II. Józsefről tervezett drámáját írta körbe. Hogy a kalapos királynak csúfolt uralkodó a párizsi események nyomán akart valami hasonlót létrehozni az országában, de nem forradalom árán.
A korabeli szabadkőműves irodalom talán közelebb vihetne engem is a megértéshez.

*************

Aztán ez a szál megszakad. Nem folytattam  II- Józsefet, N.L. is másról írt a következő lapokon. Valaki könyvét dicsérte, és az a rész nem maradt a fejemben, csak az örömködése. Két orvos meglátogatta Weöres Sándorral. A két irodalmár hamar egymásra hangolódott, s még a vérnyomását sem ellenőrizte, a betegségét sem érezte. Jó néha olyannal találkozni, akivel egy húron pendülünk.

*******

Ma is találtam egy érdekes előadót a jutubin.
Nem a vegetáriánus életmód ragadott meg, hanem az előadásában elemezte, hogy a biblia kígyója nem egyetlen tiltott fát, hanem a húsevést hozta be bűnként az életünkbe.
Szerinte az (ős)emberek a vadállatok elriasztására égették a csontokat a szállásuk környékén, mert az égett hús szaga veszélyt jelenthetett az állati ösztönöknek.
Ennél tovább is ment az elemzésben, de ott már kikapcsoltam, és bevillant Tóth Feri előadása, ahol az ószövetség  istenéről nem tudta elképzelni, miért jó neki az égett bárányszag? Miért kellett a szerencsétlen kóborló pásztoroknak égő áldozattal engesztelgetni az urukat?
Ettől ugrott be, hogy a juhász népség félt a vadállatoktól, és óvta a vagyonát, családját, saját testi épségét. Gondolom, a jó orrú embereket válogatták ki áldozó papoknak, mert ezt a jelzőbűzt időről időre frissíteni kellett, hogy működjön a korabeli riasztó.


********
Délután pedig elővettem az utoljára kapott rádiómat, Az egyik oldal üvölt, a másik halk. Nem végfok IC hiba. Az cseréltem, s a hiba maradt. A sztereo dekóder tűnik ludasnak.
Az eredeti ic AN7410 volt, de találtam helyettesítőt a neten összehasonlító-listában. KA2261.
No ezzel nem csak halk lett, de torz is. Pedig lábkompatíbilis. Második kiforrasztáskor már tokot ültettem be. Van még bontható rádiópanelem, de előbb mérni akarok feszültségeket működő  készülékben. Ez már holnapra marad.
Este még összecsavaroztam a Grundig szkópomat. Mióta megvettem, még így használtam. A történethez hozzá tartozik: hibásan vettem. Javítás után meg annyira örültem neki, hogy használni akartam mihamarább.
No, ennek vetettem ma végét. Ugyan nem a saját csavarjával, hanem kerestem bele négy egyformát.

********
A harmadik ic-vel egyfoma, de még mindig torz. Túlvezérelt. Az automata erősítésszabályzóját kell megvallatnom, vahy osztani a demdulátor IC jelét.

2016. augusztus 27., szombat

Nincs kedvem dolgozni

Vagyis most több olyan van egyszerre, amit csinálhatnék, és attól a másik elmaradna, azaz pörög a fejem, mivel lehetne haladni. A kocsibeállóval, a falrakással, a favágással...
Közben hullik a maradék szilva, már az alma és a körte is, a fekete szeder, és most kisrádióban cseréltem trafót, meg vasalót fúrtam szét, hogy az orrát újra rögzíteni lehessen a fogantyúhoz.
Ezek persze olcsóbbak, mint a ráfordított idő értéke, azaz ingyenmunkák, de a favágás is az udvarközepi hulladékfa feltördelésével haladok. Hetekre elegndő gyújtóst hoztam be papírdobozban a két cserépkályha tetejére, és még mindig nem fogy a kupac.
Ma még ebédre szalonnasütést terveztem, és ott lehet megszabadulni egy nagyobb kupac vékony gallytól. Addig meg nekiesek a kupacon átnőtt gaznak ollóval-sarlóval, mert a kaszáim mind törnek tőle. A sarlóval pedig rossz bebújni alá. Szúrnak, mint a kaktuszok.
Nufi elsétál Bélával Szilasra, addig előkészülök.
Arra kíváncsi leszek, mennyi kedve marad visszatértükkor még a tűző napon szalonnát sütni. Vagy ha estére hagyom, akkor megint forgolódhatunk éjjel a tele pocak miatt.
Napok óta tervezem a futást a Bódva parton, de csak nem tudom rávenni magam.
Összefoglalva: Durva meleg van.
Ilyenkor az IGE harmadik meghatározásában vagyok. Nem cselekszem, nem történek, hanem csak létezem.

2016. augusztus 22., hétfő

Húszon túl

Nem a korommal dicsekszem. A nyári érdekességek összetorlódtak augusztus huszadika felé.
Itt voltak Csillaghegyről Ildi rokonai és anyuék is Miskolcról.
A kert úgy-ahogy lekaszálva-fűnyírózva és a pergő gyümölcsök is telítenek. Jól is esik, meg nem lehet abbahagyni azt evést.
Jártam Miskolcon is. Anyuékat a buli után hazavittem, s estére meglepetés várt.
Gézához benéztem a harmadik emeleten. Jókora vörös macskája azonnal hozzámdörgölőzött, és rövid beszélgetés után lesétáltunk a városháztérre, és megnéztük a tüzijátékot....
Na jó, ezért nem mentem volna, inkább Tátrai Tibor és Póka Egon zenekarát meghallgatni mentünk
Ők az ismertebb nevű előadók. Az énekes Baricz Gergő neve még ismerős, a dobos és másik gitárosuk újdonság.

Póka Egon – bass
Tátrai Tibor – gitár
Baricz Gergő – ének
Tornóczky Ferenc – gitár
Szakadáti Mátyás – dob

A dobosról még elkottyantotta Póka, hogy megajándékozta egy kislánnyal.
Ez annyira mókásan hangzott, azonnal kiegészítette: A kislány az unokája.

Jól ismert rock dalokat játszottak. Hoboéktól zömében, meg Deák Billytől ismert számokat. Egy Jimi Hendrix ballada (nem a Hej Joe), egy Cream, és a többit fejből nem fogom felsorolni.
Én a kis kemping bringámmal a lábam között álltam végig a koncertet a keverőpult balján. Már a hangolászáskor figyeltem, mit alkot a technikus a sok bizgentyűvel.
Persze a beállításkor szépen ment minden, aztán koncert közben egyre feljebb került a poti, és kicsit torzból a nagyon torzba sikerült vezérelni.
No nem az erőlködők romlottak el, hanem a 0dB fölötti LEDek kezdtek világítani folyamatosan.
Hogy Baricz Gergő hamis hangját kellett elkenni, vagy egyéb oka volt, arra nem jöttem rá. Tornócky Ferenc nevét pedig meg fogom jegyezni, mert tetszettt a játéka. Jó partnere volt a felelgetős szóló részben Tátrai Tibusnak.
A végén annyira rekedt hangon énekelt Gergő, hogy sajnáltam is. Igaz, Horváth Csárli dalához passzolt ez a rekedtség.

Azt hittem a tüzijátékról meglóghatok, de nem sok esélyem volt a tömött térről kijutni a bringával. Aztán nem bántam meg. Az avas aljáról  és a kilátó alól is lövöldözték a petárdákat. A tér fölött pedig drón is figyelt minket.

Aztán ahogy oszlott a tömeg, Géza elindult haza. Másnap korán kellett dolgozni mennie. Még javasolta, hallgassam meg a Fapad melletti kocsma zenészeit, de nem volt kedvem egyedül ottmaradni. Bocsánat, a Fapad neve most Szent István tér.  Csak nekem még a régi neve jön a számra.

Szóval Géza ment a buszhoz, én meg hazakarikáztam anyuékhoz.

Jó volt.