2017. november 22., szerda

Apró betűk

Megint sok hibával fogok írni, mert tabletet hoztam az ágyba. Téli kényelem. Nufitól kaptam. Ezt is.
Most ismét Kosdi Tamás szöveget hallgatok. A koronáról gyűjtött tudását és a királyi központ mai állapotát videózó filmjeit ismertem meg korábban, most pedig az őstörténetünket összegző előadása és Padányi Viktor könyvének felolvasása után egy 1945-ben Washingtonban a magyar kultúrát képviselő diplomata könyvét olvasta fel.
Ez utóbbi szöveg pont a kommunista hangnemével lepett meg. No nem Sík Endre, hanem a Tamás választása. Egy 3o év után Szovjetunióból hazatérő kommunista, aki orosz feleséggel tér vissza Magyarországra, külszolgálatra megy a párt utasítására képviselni a magyar kultúrát... de természetesen lelkiismeretesen felkészül a feladatra.
Nem kötözködöm a mondanivalóval. A választott, maga a választás volt a kakukktojás, és a szándékra voltam kiváncsi.
Először is a külföldre szaladt magyarok jelleméről jó kis leírás. Apámat látogatva az NSZK-bán volt hasonló élményem, bár nem ebből az életminőségű csoportból kaptam mintát.
Tamás maga is beszél a múltjából - másik előadásban - a közgazdász végzettségéről, említi a tőzsdét és hogy angolul végzett valami iskolát.
Az az érzésem, fogtam az adását. A könyv vége az amerikai életmód szellemi satnyaságát és fizikai szépségét meséli el. A könyv 1966-ban jelent meg.

Ma levágtam az első saját nevelésű kakast. Délután már az utcára szökött ki az egyik fehérfarktollű. Remélem, nem néztem el melyik volt. Bár még kettőt szintén le akarok vágni. Csak bántják egymást, és lopják a macskakaját.
A zsigerelészhez a 22-ben tettem fel vizet, és nem rondítottam össze Nufi konyháját.
A kacsákat nem lehetett beterelni korábban, ők végignézték a kivégzést. Persze utána a megszokott módon betotyogtak a helyükre. Nem volt nagyobb riadalom, mint amikor ganajozok a tyúkólban.


2017. november 20., hétfő

hűs van

A napból egyre több megy el a kályhák előtt. Többet is alszom. A fagy miatt már nem merek betonozni.
Kidőlt a nagykapu oszlopa a 22nek. Ritkán nyitom ki. (Most Feri utánfutóján kellett villanyos dugót cserélni, mert kitört egy érintkező tüske, és belül is elszakadt a vezeték.)
Kitárva megmozdult jobban a szokásosnál. Visszacsukáshoz kellett erő meg támdorong is a függőben tartáshoz. Most a másik szárnya és a téglaoszlop tartja a kaput.
Mindegy, az utánfutón már minden lámpa szabályosan ég, amikor kell. A kapu mögé lerakott bálatekercseket is elfurikoltam a mélymulcsra.
Közben kiszaladt belőle egy-egy egér, és mielőtt még beszökött volna a házba, rá tudtam lépni. Papírdobozban hoztam át a macskáknak, mint valami krémest. Örültek neki a nyávogó kórus tagjai.
A futópad hibája még nem adja meg magát. Persze nem műszerész módjára javítom méregetve, hanem cserélgetem az alkatrészeket a panelon. Nem tudtam egyedül bevonszolni a másik szobába, a szkóppal meg nem akarok kitelepülni a macskák közé. Szépleány, vagy Dögönyke ott dörgölőzik azonnal, mert mit képzelek, hogy nem velük foglalkozom idekinn....
Éjjel pedig olvasom Pál kritikus elemzését. Bulányi György észrevette a felfuvalkodott Pál öndicséretéről szóló leveleiben a vallásalkotó önjelölt politikust. Akaratlanul is behelyettesítem az itt megismert egyházi figurákat a töténetbe, és a politikába is.
A politikai vonal persze egyszerűbb párhuzam. A vagyon mindig mások erőforrásaiből apródonként, vagy erőszakkal nagyban központosított érték. Aki ki tudta csalni és összegyűjteni, az meg tudja szervezni a védelmét is. Akinek csak ölébe pottyan lottó gyanánt, szét is fogja szórni.
Pál vagyona a hatalom érzete. Keresztényüldözőként is és önjelölt apostolként is. Már nem volt elég a test fölötti hatalom, a szellemiek között is első akart lenni. Bulányi György beidézi, hogy hol veszi magára Jézust, a megváltót, s kérdőjelezi, ingatja a 12 tanítvány tanait az ószövetség szellemiségének visszacsempészésével.
A politikai párhuzam pedig a három(féle?) politikai hatalomátvétel a huszadik században.
Ötven évnyi elemzés van a könyvben. Homályos tapogatózásból a hályogműtét hozta éleslátásig jutott el? Vagy fogjuk fel a halál előtt lejátszódó életfolyamatnak, mely most fordítva befűzött filmtekercsként játsza le az életet?
A hatalom működése kiismerhető a bibliából. Az élet értékeinek megismeréséhez sokkal inkább a népmese visz.
Miért kínzom magam mégis ezzel a vastag könyvvel? ... illetve az elemzőivel?
Még nem tudom.

2017. november 10., péntek

Katalin kaszálj el!

A gyermeknóta szövegét egy kicsit más pontokon bontottam szét. Pedig most nem polit-izélni akarok.
Nufinak felolvastam a tegnapi bejegyzésem, és neki nem ugrott be elsőre, miről szóltam... volna.
Hízelgett, hogy Móricznak vélte a szöveget. Azonnal hat rám minden olvasmányom. Most épp a Galamb papnénál tartok. A hihetetlen türelmű Énok pap elveszi feleségül az elkényeztetett úrikisasszonyt, és már a mézes hetek alatt ízelítőt kap a női szeszélyből.
Nem fogok túrkálni a múltamban, csak időnként kiráz a hideg, mitől menekültem meg. Lehet, hogy én is tudnék igazi könyveket megtölteni valós sorsokkal, bekezdésenként nyúlva a borospohárért, és vagy megértem volna a mai napot, vagy nem.
Ez már nem derül ki.
Reggel még átolvastam Attila mai kirohanását. Lerántja a fátylat a saját lábra állás szépséges szobráról, mert torzó az. Hiányzik keze-lába, de isten kell egy élő organizmus létrehozásához, kevés két ember. Asztalos nem lesz valakiből pár video megnézésével, és Géczy Gábor, vagy Molnár Géza sem kecsegtet gyors sikerrel, nyugodt élettel egy dzsungelbe induló úttörőt.
Időnként kiszakad belőlem is a városi elkényeztetett figura, s nyafogok az állataimra, növényeimre, de még egy futópad motorvezérlése is megdolgoztat, s eddig ellőtt patronjaim is vakölténynek bizonyultak. Ötetem van, de még mindig nem mozdul az a szemét gumiszőnyeg.
Aztán tovább gördül a kocka, a nyolcszög, s végül kerékké kopik. Akárcsak Attila rajzán.
Mégsem beszélném le a barátját a kalandjáról. Akiben van kitartás, az a függőleges sziklafalon is felmászik puszta kézzel. Ha beleesik, kijön a kútból törött lábbal. Asszonyt farag a kényeskedő dámából és férjet a tohonya melákból.
Két emberen fog múlni. Tudnak-e egy hullámhosszon rezegni évtizedekig.

2017. november 9., csütörtök

Katalin

El akart válni. Ő keres többet, de a férje erősebb. No meg az egész kocsma vajon ki mögé sorakozik?...
Ha Katalin sodrófával áll az ura elé, és maga mellé állítja a közös gyerekeket is a vita idejére, valamivel több esélyt kapott volna.
Férj uram és a rokonok is természetesnek veszik a megbolondult Katalin lefogását. Mindenki tudja, hogy a tehetséges nő többre lehetne képes egyedül. Pedig nem. Ha mindenki ellenében kellene saját lábára állni, akkor hosszú nélkülözéssel teli időszak lenne a holnapja. Persze bepróbálkozás több helyről is érkezik. Most is. Nőszövetség, meggyalázott asszonyok, özvegyek társasága szurkol neki. Bevallom, én is szurkolok, csak mérsékelten. Becsületből.
Nem jártam még Katalinnál. Nem is fogok eljutni hozzá.
Inkább azt érzem, hogy a lakásból vagy ki kellene tenni nevelt fiait, vagy neki kellene elköltözni. Mit sem számít, hogy nagyapja építette. Ennyi idő alatt már közös szerzemény a jog szerint. Csak azért, mert a habarcsban a nagyapja verejéke volt kötőanyag? Mára már csak ház. Vagyon. Érték. Katalin meg csak egy nő. Nem tudná tatarozni. A gyermekeit iskolában férfiak tanítják.
A féltestvérek jól megvannak. Már ha nem hőzöngnek a kicsik, hogy a napos szobájukból át kellett költözni a volt ebédlőbe. Ott is el lehet férni, meg buli lett az emeletes ágyra váltani. Nem sokkal kisebb a szoba, mint a nagyfiúké. Nevelő apjuk is később jut el egy-egy pofonnal... Bár amit pár pofonnal elintéz a nagyoknál, a kicsikhez leoldja a nadrágszíjat.
Mióta meg kiszámolta az öreg, hogy mennyi támogatás jár a lelencek befogadására, már jár az Obiba válaszfal téglát nézni. Lehet még az ebédlőből leválasztani alvófülkét.
Katalin nem véletlenül akar válni. https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/8/80/Catalunya%2BProv%2BCatal%C3%A0.jpg

2017. november 6., hétfő

Ping-pong

Ugrál a hangulatom két véglet között. Hol egészen jó, hol meg nem találom a helyem. Találtam megint egy pap könyvét. Pál apostolt elemzi. Tóth Feri emlegette, és megyek utána, mint ökör a kolomp után. Közben újra kezdtem a királyok könyvét is a bibliában, mert elvesztettem a fonalat. Dávid meg valami A betűs fiatal veszett össze, aztán Dávid fia teszi el láb alól a trónkövetelőt, mert az öreg megigéri, hogy nem bántja. A bosszú mégis zsigerből támad, csak nem azonnal.
No meg a vén haldoklónak küldenek egy fiatal ágyast, aki nagyon szép.
Hát csodálkozunk, hogy a mostani déli bevándorlók is eszköznek tekintik a nőket? Mintha ma is azon a színvonalon élnének, mint az ókori elődeik.
Vajon mit látnak belőlünk?
Nem fogom megtudni.. remélem.
Ma még felhasítgattam a maradék fát. Volt még egy kupac a farakás végében. Két év alatt bele is süllyedt a földbe, meg már nem akartam 5l benzint bekeverni a vastagjához. Nem fogyna el, és jövőre megint kopogna tőle a láncfűrész motorja.
Bár van még hátul kiszáradt fa, meg a 22 udvarán is. Meglátjuk.
Holnapra várom a futópadhoz rendelt tirisztort. MPL száma már van, de még nem mutatja a rendszer.
A másik szobába kályhájában elégettem egy csomó fakérget, meg fűrészport is. Nedves volt, de az füstölős kéménybe csatlakozik. Mármint a konyhából van ajtaja, és oda lehetett beakasztani a füstölni való kolbászt meg sajtot. Ember is elfér benne. Nem fog eldugulni.
A hét végén besokalltam a madaraimra is. A kakasok versenyt szarnak a macskákkal a teraszon, és a nagy gácsérok megint agyonverték - mint tavasszal Totyogit- a nyáron kikelt kicsit. Még mindig nem volt lelkierőm levagdosni az új kakasokat. A kiscsirkékből is megint csak egy maradt meg. A többit elkapta valamelyik macskánk. Egyszerűen nem tudom vezényelni ezt az udvart. Kellene egy csomó kerítésdrót, amivel be is fedném a baromfiudvart. Ezek a félig japán tyúkok úgy átrepülnek, mintha ott sem volna a kerítés.
A hét végén osztálytalálkozónk lesz. Talán az is feldobja a hangulatom.
Ma meglátogatott Péter is. Körbesétáltuk az udvart, aztán hamar továbbállt. Dicsekedtem a Bulányi könyvvel, de még nem megemésztett szöveg, és az első harmadnál tartok. Merre ne menjek? A MEK-en van fönn, onnét olvasom.
http://www.mek.oszk.hu/11400/11435/11435.pdf
Ha valakit érdekel, itt a link.
Floldódásnak meg Markos-Nádas-Boncz szövegeket hallgattam újra.
Majd csak túl leszünk ezen az őszön is!