2018. november 5., hétfő

Pontos volt


Időben érkezett meg a hangrögzítőm. Volt még némi hatásszünet is.
A postás lányt vártam a kapu előtt, kérdeztem, jött-e Rádiótechnika. Nem. Még semmi. El is ment, majd rövid idő múlva csöngettek. Nufi boltba ment Bélával, a kaput bezárta, és elvitte a kulcsot. A postakocsi állt meg újra, és most a kerítésen nyújtotta be a várvavárt csomagot.
Nyolc gígája van, és nem ivásra. :-) 48 óra fér rá a legjobb minőségű felvételben, 96 közepes, és 576 óra, gondolom vacak minőségben. No ezt az akkuja biztos nem tudná végig ellátni egy huzamban.
Megkaptam az SSD meghajtót is. Visszavásároltam, amitől tavasszal megváltam, csak most nem 120, hanem 240gigásat. Először SuSE linuxot akartam rátenni, de nem tetszett a gépemnek, hát visszanyúltam a Slackware distrohoz. Napokig nem is írtam semmit. össze kellett hangolnom a magyar billentyűzettel, és újra belakni a gépemet.
Ennyit a kütyüimről, mert itt az ősz, és itt van újra a favágás.

Két nagyobb mennyiségen vagyok már túl. A tegnapi nagyon megkínozta a vállam, ma pihenő napot tartottam, pedig be akartam pakolni a felaprítottakat. Van róla képem, mennyi egy napi munkám eledménye, illetve akkor még nem voltam meg a hasogatással, a délutáni aprítás  mellmagasságig érő kupacot eredményezett.


Közben megittam 4 liter teát, s izzadtam, mint tini koromban.
Most jó volna valami hangfelvétel, mi is járt az agyamban, bár inkább ritmus, valami zeneféle megy a fejbenjátszómban. Kötődik a csapásokhoz. A két kilós kapapács már gyűrődik, s két törött baltafejem is konyul, repedezik, de ők a legjobb ékek.
Egy körmöm bánja a műsort. Még nem jött le, épp csak elszíneződött, de csak idő kérdése.
Közben meglátogatott Laci, a polgármester csőfogóért, és jelezte, hogy az önkormányzat olcsón felaprítja, de nekem kell az edzés. Majd ha már nem bírom erővel, akkor jelentkezem.
A szellemi töltődő időm javát Kun Miklós sorozatával töltöttem. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem sorozatot vett fel a történésszel, és szinte hipnózisban hallgattam végig. Az öreg annyira élvezte a saját előadását, mint egy gyerek a játékot, kérdezgette a hallgatóságát, bírják-e még, folytassa-e. Gondolkodom, letöltsem-e, mert DVD-re írva jól jöhet később is. Ennyit nehéz feldolgozni, megjegyezni. A kutatási újdonság a szovjet-orosz archívumokból kigyűjtött, és oral history-nak nevezett gyűjtéseiből érkezett. Bár egy hosszabb időszak már nekem is jutott életem első felén ebből a korszakból, de más értelmezésben.
Pénteken itt jártak anyuék. A temetőre vittünk virágot. Anyu most is görcsökkel küzd, de nem folyamatos. Ezért mozdul ki otthonról nehezen, pedig a mozgás fél gyógyszer. Magamról tudom. Volt róla szó, hogy autóval hazavigyem, de addigra jól lett, és nekem sem volt most dolgom Miskolcon. Kihagytam ezt az utat. A favágáshoz pont ez a nem túl meleg és száraz idő a legjobb. Örülnék, ha tél előtt az összes tüzelő fedett helyen lenne.
Nézegetem a fákat, mert volna jó méretű, amiből a 22 kapufélfáját ki tudnám egészíteni, de hosszanti irányban nem tudok vágni az asztali körfűrésszel. A hasítás középen menne, de utána csak sugár irányban.
Leltem a jutubin 1958-as filmet a kétkezes fűrészek élezéséről. Van is itthon, még el is szórakozom majd a pontos beállítással, csak ki rángatná velem a fűrészlapot?
Attilának igaza van, hogy a régi eszközök, a múlt nem játék. A belőle kifejlődött mai technikák hatékonyságra kényszerítették az embert, és hobbi időtöltésként valaki elszórakozhatja a magáét, ám a másét nem.
Pétert még tavaly, a betegsége előtt kérdeztem, hajlandó volna-e kipróbálni velem a húzogatást, de azonnal lelkesen nemet mondott.
A szekere a parasztházából már nem fog kimozdulni soha, ha rajta múlik, és nekem is vannak visszautasított munkáim.
Tegnap Csaba hozott egy rádiót, amit 200Ft-ért vett, és megkért, forrasszak vissza rá két vezetéket.
A két vezetéket lecseréltem, mert olyan oxidált volt. Érzéketlen, vacak rádiója gerjedt a kiszáradt kondenzátorai miatt. Az állomáskereső és a hangerőszabályzó gombja ragasztott díszlapját már nem vettem le. Ha lett volna valami hasonló tudású rádió a kezem ügyében, neki adom. Most nem volt. Hagytam elmenni így, Még csak nem is pénz kérdése. Ingyenmunka így is, meg úgy is.Tanulom a nemet mondást az értelmetlen tevékenységekre.
Tanulom a nemet mondást azért, mert az én tüzelőm sem állhat esőben azért, hogy valaki harmadik tévéjét is azonnal megnézzem.
Vannak már eredményeim.  

2018. október 27., szombat

Beszélni akarok

Sosem tudtam. Hol a sok ember zavart, hol egy tanár, akármilyen tekintély. Nem forog együtt az agyam a számmal. Az írásnál lassított közléshez jobban megfelel a vérmérsékletem, de Nufival is a sértődőst kell játszanom, amikor közbevág, mert már unja a szavaim terjengős felvezető módját.
Eljövendő névnapomra diktafont kértem. Tudom, hogy először kínzóeszköz lesz. Az írás is az volt az első novellák idején.
Kezdetnek tárgyakat rajzoltam szavakkal. Először megneveztem, de később poénosra véve kiötlöttem a körbejárást, hátha nem a tárgyra kíváncsi az olvasóm, hanem játszani akar, s kitalálni a szövegelés közben.
Terveztem hozzá hallgatóságot is.
Hol volt, hol nem volt. Ez nem mese, hanem a valóság emlékképe. Igaz, a felolvasáshoz gyakorolni Romhányi Szamárfülét kaptam elő, s idézgettem a Mézga Aladár különös kalandjaiból.
Tizen-huszon évesen Rejtő Jenő fordulatai is belém égtek. Hol a szóviccei, hol a gondolatmenete nyomdokán gyártottam a vicceket. Lecsaptam a magas labdákat, mint egy kezdő teniszező. Nem mindenkinek tetszett. Erre ma is hajlamos vagyok. talán csak szelídebben.
Pár éve Péterrel - a református pappal - összehaverkodva indítottunk filmklubot. Pár alkalom után elhalt. Most a betegsége okán már kevesebbet is látogatom. A kemo lebontja az immunrendszerét is, nem szeretném a gondolkodásommal (sem) megfertőzni.
Ő emlegette az amatőr színjátszó álmait. Milyen jó lenne a Gogol Revizor darabját előadni. Már ha jól emlékszem.
Akkor Móricz Pacsirtáját is átbeszéltük, s bennem is felbuzgott a téma. Folytatni kéne az öregek történetét.  Ötleteim is voltak, boncolni, kiteríteni a bőr alatti területeket, megvizsgálni a zsigereket, labirintust járni az agytekervényeken.
Csak bökkent a dolog. Ötleteim többnyire fanyűvés, hegyhengergetés közben leptek meg, és asztal közelében sűrű sötét köd mögé bújtak.
Nem tudom, Péter feladta-e a vágyát, s összetrombitál-e színjátszó csoportot.
A Pacsirta történet folytatásából nekem is csupán a gondolatfolyam helyhez nem kötődő rögzítése maradt meg.
Tegnap előtt Béla vagyoni helyzetét firtatta a gyámügy, s Edelénybe vittem Nufit. Amíg ő kivont karddal védelmezte a beszámolóját, én a kocsiban ülve töltöttem az időt. Bár szívesen bementem volna, de csak romboltam volna a közbeszólásaimmal Nufi harcállását, inkább háttársként működtem.
Móriczot vittem olvasni. Nem ment. Világított a könyv, annyira rám tűzött a nap. A telefonommal kezdtem rádiót hallgatni. Vacak volt a vétel. Jó, akkor hallgatom zenét. Zappa öt száma van rajta összesen. Na, mi van még rajta? A játék nem vonzott. Van rajta hangrögzítő.
A hangminőség pocsék és vagy torz, vagy halk, de lehet rá beszélni.
Miről?
Bármiről.
Hhhhh.
Pár kísérlet után megérkezett Nufi. A harcban megfáradt asszonyommal átgördültünk a közeli nagyobb ABC-be, aztán haza.
Tegnap pedig rákattantam Berecz András mesemondó videoira. Nem tudatosan. Valami rávitt. Távoli összefüggés. Nufi Boldog születésnapot ünneplő éneket énekelt, s ellenőrizni akartam, vajon az volt-e, amit Berecz András tanított be közönségének.
Nem találtam meg, de több mese lezizzent azóta a dobhártyámon, s kedvet kaptam az élőbeszédhez.
Ismét beszélni akarok.

2018. október 2., kedd

25920

Ki számolta ki először az eklektika idejét?
Ember volt?
Hm.

2018. október 1., hétfő

Rendet kéne csinálnom

Elpiszmogtam a jóidőt az oszloppal, és még most alakul a nagy kapu tartóbakja. Remélem, hogy az oszlop bírni fogja. A talpa biztos, csak a téglaépítmény érdekes.
Így utólag, mint valami kéményt, úgy kellett volna feltöltenem betonnal. Beleszúrva pár vasat is.
Már marad így.

Ha holnap lesz lelkierőm, levágom a két kakasom, és marad a nagy. A hét végén pedig a kacsát.

Fogyóban a búza is, és tél jön.
Jolikától kapnék néma kacsát kicsikkel együtt. Merjem bevállalni, vagy nem? Eddig egy kacsát vágtam le még az elején, a többit vagy elvitte valami, vagy elhullott.
A kakasok meg szemtelen jószágok. Kötekednek a kutyával is. Nufi olvassa a szakirodalmat. Semmi értelme ragadozók mellett (kutya és macskák) szárnyasokat is tartani.

A macskák megint beköltöztek a padfeljáróba. Az elbarikádozott ablakokat áttörték, és megint minden csupa macskaszar. Elegem van a bűzből.

Tudom, hogy innen szép a győzelem, de most éppen kitörés előtt van a náthám is. Attilát olvasva sem sugárzik a jókedv, Péter megtiltotta, hogy írjak róla, mert lassan túl van az utolsó kemón is.

Jánosék szorgalmasan járnak szedni a gyümölcsöt. Nekem egy délutánnyi favágáson kívül nincs mit felmutatnom. Ezek a vastag rönkök félreviszik a láncfűrészem, nem hatékony. Először három-négy felé kell hasítanom. Majd a megterhelés kihoz ebből a depiből. Ez legalább jó kilátás.

Az ADT-t is halogatom, pedig már hozná az eredményeket.

Ferinek elment az áram a nyárikonyhából. Azt sem tudom megoldani. A házból kimegy a feszültség, de a 0 vezető szakadt. A konyha és a ház között hagyományos kétvezetékes kapcsolat van, Oda nem tudok felmászni. Sem az előtető nem bírna meg, de a palára sem másznék fel.
Szépen terem a birs. Két fán találtam sokat. Anyunak leszedtem az egyik zömét, a másikból lehet, hogy birsalmasajtot kéne alkotni. Gyerekkoromból emlékszem rá, de fogalmam sincs, hogy készül.

2018. szeptember 22., szombat

Két oszlop rögzítve

Nem nagy haladás. Az első gondolatom nem lett jó. Állványcsavarral akartam tiplibe rögzíteni, de nem tudtam akkora lyukat fúrni, amibe belefért volna a csőkulcs. Maradt a menetes szár. Átmenő csavarral húzattam a téglaoszlophoz az ajtófélfának megfelelő két oszlopot.
A mókák itt is megtaláltak. A hosszú fúró éppen nem fordult be a két félfa között. Elő kellett fúrni rövidebbel, és betolni a hosszú szárat, ott ráilleszteni az SDS fúrót, és befejezni. Levételkor is ezt kellett fordítva eljátszani.
A bal oldal - ami az ajtót tartja - még éppen, a jobbhoz már görbíteni is kellett, mert keskenyebb lett a nyílás a bal oszlopnyival.
A jobb oldalon pedig le kellett szednem 4cm széles közel 50cm magas  részt az oszlopból, mert az újjáépített téglaoszlop szélesebb talapzatot kapott.
Felfektetve a széléből le tudtam körfűrésszel kapni egy-egy csíkot, de a középsőt csak kézifűrésszel jó másfél órás hegedülés árán.
Fizikailag jót tesz, de úgy tűnt, soha nem lesz vége. Egy csigabiga hamarabb járja meg a tornahorváti kálváriadombot oda-vissza, mint én azt a három arasznyi fűrészelést.
A metélkedőben a tegnap előtt eltört favésőm nyelét is szétpüföltem. Azt is alkothatok újat.
Még a szemöldökfa van hátra. Most sem lett magasabb. 170cm lesz. Hajolni kell minden belépőnek. Nekem is.
A zár nyelve nem nagyon ér be a fogadó keretbe, de az már holnapi munka lesz. Rám sötétedett.
A szomszédból két baromfi halálsikolyát ismertem fel. Alighanem Andráséknál lesz vasárnapi ebéd. Vagy vége a nyárnak, és végre komolyan veszik, hogy nem tetszik András baromfi udvarának állandó jelenléte nálam.
Már folyamatosan eszik a szőlőmet. Ha kikergetem az udvarból a csapatot, elég bemenni a szobába, vagy fel a padlásra, máris ott teremnek, és lakmároznak.
Amíg csak egy vendég jött át, nem zavart különösebben, de most már legalább tíz jön.  A kakas pedig hangosan méltatlankodik, amint meglát.
Jeleztem Andrásnak, hogy amint zárható lesz a kapum, áthozom a kutyát, és nem fogom vissza, ha játszani akar.
Ő is figyelmeztette Bandit, a másik szomszédját, hogyha nem zárja a tyúkjait, akkor a kutyáiért nem vállalja a felelősséget.
Pedig nem akarok rossz szomszédságot. Csak némi odafigyelést.