2017. március 20., hétfő

Körjárat

Tegnap nem mozdultunk ki hétvégi sétánkra, hát ma mentünk biciklizni egy kört.
Nufi is felpattan a nyeregbe, és irány Bódvalenke, Hídvégardó, és Nádaska mellett vissza haza.
Sokszor megálltunk, csattogott a fényképezőgép. Levegőn töltöttünk két órát. A Nufié le is merült, nem tudjuk meg, mennyi energiáját emésztette fel a körút. Nekem nem sokat. 879kcalt ír a tudományos szoftver. Ennél a 48 perces gyűrődés többet vesz ki a futópadon.
A zsírégető zónát is kétszer értem el másodpercekre. Ha jó idő lesz, holnap nem ártana valami komolyabb erőfeszgetést beiktatni.
Az úton most is próbálom megfejteni, miért pont oda húzták a határt, ahová.
Például Bódvavendégi miért került át?
A hegygerincen húzódó határhoz is van egy gyalogösvény, vagy szekérút, amiből UAZ-nak alkalmas kaptatót tudtak faragni, de hogy miért pont ezen az oldalán a hegyláncnak? Illetve értem én, hogy ellenőrizhető legyen minden a túloldalról.
A hegy végét úgyis bontják cementégetésre, építkezési alapanyagnak.
Tornai cementet Budafokon is lehetett venni. Bár az orosz olcsóbb volt. Gondolom, az is inkább ukrán, azaz kárpátaljai.

2017. március 14., kedd

Nagyon szép nagy feje van a hóvirágaimnak...

... csak soha nincs eszemben lefényképezni. Pedig nem örökéletűek.
Ma ismét elautóztunk Edelénybe. Ott hagytunk egy szekérderéknyi pénzt. Konzervek, munkanadrág, falióra, macskakaja, édesség, papírtörlő... fel nem tudom sorolni, de amit egy ABC, vagy most szupermarket (marok?)-nak hívnak, szóval onnét egy-két hónapra be lehet tárolni.
Béla most is szinte szó nélkül szenvedte el, hogy behajtogassuk a Hondába, meg kicibáljuk onnét, mert addig is világot lát.
Időnként szikrázó napsütés, máskor felhők, mint tavasszal ez szokás. Még nem a bolond április, csak a márciusi tapogatózó meleg.
Közben járt az agyam Móricz Boldog emberén. Befejeztem a parasztlegényről szóló regényét. 17 évig írta, mint a könyv végén leírták róla. Szorul az ember szíve, ha rágondol, pedig nem panasz volt. A háborúról is csak pár mondatnyi szöveg. Trianonról is csak épp a határhúzás. A válság, hogy nehezebb munkát találni.
Következő piaci szerzeményem egy kisregénygyűjtemény. Az ágytakaró a címe. Eddig könnyebb műfajnak tűnik. Vastag papírú öreg könyv. Még pengőbe mérték. :-)
A munkaház tornácán kezdtem bele tegnap, de Irénke meglátogatott olvasás közben, nem tudtam befejezni az első regényt. Pont a címadója a könyvnek.
Majd holnap.
Ma kiástam vagy negyven centit a leendő fatároló-gk.beálló oszlopa alá. Áthoztam a Pétertől kapott felnit. Az lesz a Kamanadze generátorom földje, és ha már ásni kell, a hat oszlop alá egy-egy felnit berakok, és laposvassal, vagy szögvassal összekötöm idefenn, biztos elég lesz a  felület. Ha itt beválik, Feritől kapok kombájnhűtőt, az lesz a másik ház földelővasa.Annak nagyobb lyukat kell ásnom.

2017. március 8., szerda

"Dezsőnek meg kell halnia"

Ki ne ismerné ezt a mondatot a Tanu c. filmből?
Nekem most Totyogi rántotta ki a gyufát a szökésével.
Néma kacsánk egyre bátrabban röpködött az utóbbi időben. A hátsó udvar közepéről totyogtam vele 'haza' sötétedéskor, de nem bántottam. A tyúkok is kiröpködnek, bár ők haza is mennek.
Tegnap előtt nem volt sehol Totyogi. Még Mari néni udvarára is átmentem, hátha ott bújt el. Fürkésztem Magdiék udvarát is kerítésen keresztül. Ott sem volt.
Felpattantam a bringámra, és megkerültem a kertet.
Ott volt. A szántó elején. Nézett rám, majd menekülni kezdett. Úgy kerültem, hazafelé induljon. Ő meg a kerítésnél visszafordult, és újra Szilas irányába röpködött.
Nekem a bringát fogta a sár, futni meg nem megy, de az a szerencsém, hogy Totyogi sem izmos vitorlázó. Végül egy sövénykerítésbe szorult bele, és ott tudtam megfogni.A nyakánál fogva húztam ki, hogy a szárnyai alá nyúljak. Így nem vergődött, és nem törte el. Egy két dudáláson kívül semmi hang nem volt, és csípkedni sem akart. Érdekes, de mindig bennem van, hogy támadni fognak.
A kövér emberek szuszogásával jobbomban a madárral, balommal pedig a bringát toltam vissza a hepén-hupán, sáron keresztül. Itthon Nufi épp a bűnbánati hét egyik ökumenikus miséjére-istentiszteletére indult, de még hozott ki nekem egy nagyollót, hogy megkurtítsam Totyagi bal szárnyát és evezőtollát. Aztán beengedtem az ólba a többiek közé.
Tegnap azt vártam, hogy porzani fog a baromfiudvar, úgy menekül előlem. Készültem lelkileg a levágásra is, amint elfogy a hűtőből a maradék kaja.
Nem ez történt. Az olvadt hótól még sáros az udvar, semmi sem porzik.
Viszont délben a szárazkenyér osztáskor egész a lábamhoz jött enni.
Ki érti a nőket?
Vagy tetszett neki az új frizura?
  

2017. február 28., kedd

Még nem csúsznak lefelé a téli kilók

Tegnap elkarikáztunk Bódvaszilas bejáratához, és felmásztunk a dombra. Nufi is fényképezett, meg én is. Jó időnk volt. Ma már szelesebb. Ma is csak annyit gurultam, bár most egyedül. Ez még nem a zsírégető időszakom.
A hét végén jártam anyunál is. Természetesen a Zsarnai piac látogatása sem maradt el. A belvárosig már nem jutottam be Miskolcon.
Itthon pedig olvasom Attila friss bejegyzésében, Kolozsvár, szülővárosa  mennyire idegen lett neki.
Azonnal beugrott, hogy régen mennyire éltem benne Miskolc utcáiban.
Középiskolába a Palóczi úton jártam. Reggelente a szénbányák épületénél szálltam le a Petőfi téren, és rövid trappolás után beértem. Haza pedig a főutcán sétáltunk Bodnár  Attilával, meg aki éppen arra jött egészen a Centrumig. Ott szálltunk csak a buszra. Attila egy megállóval hamarabb szállt le, ő a 22-es suli lakótelepén lakott, én meg a Szentpéteri kapuban.
Ebbe a kutyagolásba beletartozott, hogy megnéztük a BÁV kirakatát - bár az kerülő volt - meg a TV szalont is. Időnként be is mentünk, ha valamit kipróbáltak éppen.
Lestük a lányokat. A Herman Ottó gimiseket, meg a Zrínyiseket.
Ez az otthonérzet ma már nincs meg bennem. Attila több, mint 10 éve a temetőben nyugszik. Ha osztálytalálkozóra gyülekezünk, az ő sírjához viszünk virágot, csak utána megyünk mulatni.
Nem kell ahhoz románná válni egy városnak, elegendő elköltözni onnét. Szerintem nagyjából minden arc megvolt a fejünkben, most pedig idegenek.
Itt Komjátiban és környékén is kezdem megjegyezni az arcokat, és bólintások, köszönések közepette karikázom mindenfelé. Ezt szokom meg, és ez válik természetessé. Itt is lakik már tótul karattyoló család több is. Ragadt is rám pár szó, bár inkább a köszönés, meg amit a '80-as években a Cseh2-nek nevezett adásból éjféltájt összeszedtem tévéjavítás alatt, azokat nézegetem meg a szótárban. Akkor még nem volt 24 órás műsorszórás a magyar adókon.
Ez így jó. Az lenne rossz, ha visszavágynék, vagy el volnék zárva.
 Ez tt egy rókalyuk lehet. Több is van belőle 2-3 méterre egymástól.

2017. február 27., hétfő

Nekem nem kéne

Sokat gondolkodom, és akivel megbeszélem, senkinek nincs rá szüksége.  Nem érzem, hogy udvariasságból mondják.
Ez a csatorna.
Sokat hallgattam biztos Országh Józsi bácsit, és olvastam az írásait, de igazolja az itt élő közösség is, hogy a nincs kolerajárvány, ilyen-olyan fertőzés. A fénykorához képest negyedére zsugorodott falu termelte szar simán elbomlik a környezetben, és a talajvízbe ásott kutak sem mérgezők. Ezt András, a Kassáról idetelepült szomszédom is megvizsgáltatta Kassán és János is Miskolcon.
Ivóvíznek alkalmas.
Ehelyett majd végigássák a falu utcáit, és EU pályázatból fognak a nehéz gépek: kombájnok, traktorok alatt gyorsabban tönkremenő útburkolatot alkotni.
A csatorna csatlakozási pontig ugyan ingyenes, de az udvarokat végig kell túrni a házak orrát kímélően jó hátul ásott emésztőkig. Ez sem lesz 2 Forint.
Ezután, hogy a rezsi is csökkenjen, a befolyó víz mennyiségét 1,75-ös szorzóval adják majd előre láthatólag. Még 'rendesek' is, mert Szilason ez kétszeres szorzót jelent.
Tehát a sok kényelmetlenségért cserébe drágábban vásárolt vizet elviszik, azaz csökkentik a talajvíz szintjét. A folyószabályozás miatt minden kútban csökkent a vízszint, és a katolikus templom oldala is állítólag ezért repedt meg, és kellett újjáépíteni. De ez lehet csak pletyka is, ám az összegyűjtött szennyvíz koncentráltan jelenik meg valahol veszélyes hulladékként, és csak gyűlik-gyűlik... A problémafenntartó probléma kezelés egy újabb eleme készül.
Péter azt mondja, hogy esélyem sincs ez ellen tenni.
A polgármestert megfélemlíti a vízművek, mert a lakossági fórumra hívó papíron egy idézett törvényrészlet arról szól, hogy környezetterhelési díjat kell fizetni, ha nem köt rá valaki a kiépült hálózatra.
Pedig csak a kiépültre. Itt pedig nincs olyan. Nem véletlenül. Az itt élő populáció jóval a környezet lebontó képessége alatti mennyiségű trágyát, szennyet termel. Ráadásul az átlagéletkor is 60 fölötti. Sokan használják az árnyékszéket. 
Ha betartva a törvényt, erre szavazást írnak ki, és tisztába teszik, hogy a talajterhelési büntetés mai törvény szerint még nem jár érte, akkor talán megkímélhetnének minket egy környezetromboló befektetéstől, ami ráadásul pénzkidobással is jár.



 Hangulatjavításképp egy körkép Bódvaszilas dombjáról.