2017. január 22., vasárnap

Hová tűnt tízezer forint?

Péter adott fel egy rejtvényt tegnapelőtt, és akkor nem fejtettem meg. Itthon lerajzoltam papírra, és azóta nem jut eszembe, hol vitt el tévútra. Megpróbálom leírni, hátha kiugrik a baki.

A játék egy adásvétel.
Eladja nekem a kiérdemesült VW-jét háromszázezerért. 'Megírjuk' a szóbeli szerződést, és úgy egyezünk meg, hárman fizetjük ki. Nufi, Béla és én.
(Ez itt már a ködösítés, de biztos szerepe van a figyelemelterelésben.)
100-100 ezer forint jut mindenkire.
Péternek eszébe jut, hogy túlárazta a csotrogányt. Lejárt a vizsgája is, hát odaad Krisztinek 50 ezret, ossza szét közöttünk.
Az asszony elhozza a három tízezrest, és a huszast, de csak tízet-tízet ad mindenkinek, mert a huszast nem váltotta fel. Az megtartja.
Tehát mennyibe került ez nekünk?
Fejenként 90 ezerbe. De hol van az a tízes?
Nem tudom jól leírni, mert ha otthon marad 250, meg Kriszti hazavisz 20-at, akkor háromszor 90 az 270 ezer.

Tudom, hogy ez az elmondásban elrejthető logikai bukfenc, de biztosan így működnek a reklámok, a biztosítók, és a kereskedelem zöme is.

*************
A tegnapi bejegyzésemhez mellékelt képen a műszerelőlap háttere volt a számolócédula.

*************


Egyébként meg volt egy jó kis Attilának való történetem.
Rám bíztak egy minihifit. 
Hazavittem, nekem mindent csinált. Rádió szólt, CD olvasott, nem recsegett, stb.
Szétszedtem, itt-ott megolajoztam a CDlejátszó megfelelő pontjait. A hangszóró vezetékét újracsupaszoltam, és járattam, majd elmentem megkérdezni, mi a panasz?
Nem szól.
Szerintem szól. A távirányítóját később találtam meg a szatyorban, abban valóban elemet kellett cserélnem.
A megbeszélt időben - melyet jeleztem, hogy el fogok felejteni - nem vittem vissza. Az az időpont nekem a Béla etetésével esik egybe. Ha Nufi tanít, akkor én reggeliztetek.
Vártam, és éreztem, hogy itt valami nem kerek.
A kütyüért érte nem jöttek, hát csak hazavittem.  A kérdésre, hogy mivel tartozik, mondtam, hogy semmivel.  Tanultam Nufitól, hogy az első munka- ha nem kell hozzá anyag - bemutatkozás. Ingyen van.
Az nem jó.
Erre mondtam egy összeget, s visszakérdeztem: Jó lesz?
Meg akarta felezni.
Erre elbúcsúztam.

Mondtam is Nufinak, hogy jó a módszere. Kiismertem egy embert, és nem előítéletből kerülöm ezután sem.

2017. január 21., szombat

Felsőbbrendűség

Azt hiszem, akkor van igazán nagy baj bennem, ha hosszabb időn keresztül azt hiszem, valamit sokkal jobban tudok másnál.
Most ugyan máson vettem észre, mielőtt magamra vonatkoztattam.
Csúnya dolog.
********
Itt elvesztettem a fonalat, és nem is tudom folytatni. Inkább csak jelzésként hagyom meg a bejegyzés elején.
********
Minusz 18 fok volt reggeliosztáskor. A macskák csak addig esznek, amíg 'füstöl' a kaja, aztán amint megfagy, már nem is érdekli őket.
Időről időre vissza kell hozni, és mikrózni, ha nem akarok tízszer annyit kidobálni.
Nufinak nem tetszik, hogy ugyanabban a mikróban... de hát az edényt kimosom, és annak is csak a talpa érintkezik a mikrosütő tányérjával.
Mindegy. A fontos, hogy a macskák elég jól elvannak.
A fekete hercegnő nem alszik a többivel.  Ma fedeztem fel, hogy a pinceszellőző lyukán macska alakú üreg van. Szerintem ott éjszakázik. Reggelihez is késve jön elő.
A kisebbik feketeség pedig lassan utoléri nénjét méretben. Nufi már téveszti is őket. Együtt kell látni, akkor biztos a személyigazolvány. :-)

Belekezdtem a kínai tápom bedobozolásába is. Egy analóg műholdvevő dobozába fúrtam és csavaroztam fel a paneleket és a trafókat. Az előlap lesz a legnagyobb kihívás. Aiwa video fedlapjából vágom ki a potik és a banánhüvelyek fészkét, és előlapnak plexit szánok papírra írt vagy nyomtatott feliratokkal. Ez még később dől el. Most a kezelőszervek rakosgatásával bíbelődöm, meg a lakatos munkával.

2017. január 18., szerda

Időnként szorgalmas vagyok...

most meg nem.
A fűtésen kívül jóformán semmi sem halad naponta.
Tegnap lehoztuk a padfeljáróból a futópadot. Na jó, a munka oroszlánszaga az enyém volt. Nufinak túl hideg most az a komora futásra. Örülünk, ha a gyümölcsök nem fagynak kővé benne.
Átcipeltem még a fotelágyat is a 22 padlásáról, hogy kicseréljük Béla Szobájában a kis ágyat, de szélesebb lett volna. Maradt minden a régiben. Azaz befordult derékszögben a polc alól, és így odakerült a fal mellé félig letakarva az ajtót a futópad.
Meglátogatott Péter is. Pont a cipekedés végén. Mulattunk is rajt, megérezte, mikor érdemes megérkezni.
Nufi letámadta két könyvvel. Szeretett volna szakmai (egyházi) témában is csacsogni kicsit, de ismét koppant. Inkább könnyedebb vizekre eveztünk.
Vagyis volt benne szakmai is. Kibeszéltük a Takaró család ágait. Megmutattam az irodalmi előadásokat, illetve ifj. Takaró Károly történészi bemutatóit is. Talán sikerült hozzá kedvet keltenem. Persze egy mormotát felébreszteni télen nem biztos, hogy sikerül. :-)
Estére még Bandi hatalmas lapos tévéje kapott két még öregebb 270uF/450V -os kondit, mert nincs 5V, azaz mintha csak a bekapcsolási jelenség töltene bele 4 fölött, aztán megállapodik 3V környékén.
Ez a plazma világ nagyon idegen nekem. Elfáradok, amíg körbejárom az asztalt, és még a szkóp sem fér mellé az asztalra. Kitárt karokkal tudtam felkínozni az asztallapra is, és dög nehéz a nagy üvegfelület plusz a vasmerevítős doboz.
A tápjának a rajza sincs benne a doksijában.
Estére újra fejhallgatóval aludtam bele Bakay Kornél koronázási palástelemzésébe. Most pedig várom, hogy legyen végre parázs, és mehessek a másik kályhát is megrakni.

2017. január 15., vasárnap

2017 január 15


Vasárnap reggel. Nufi olvassa Laci elmélkedését Csilla gyógyszereiről. De jó, hogy nekünk még nem kell ilyesmi!
Este pedig nem olvastam semmit. Hagytam leülepedni Mikszáth életéről hallgatott tanítását Takaró Mihály úrnak.

Mi benne az érdekes? Hogy ez az ember szereti az írókat. A hibáikkal együtt néz fel rájuk, és annyira szépen beszél, mintha őseinkből fabrikálna ő is isteneket.
Hát mégis tovább él az egyiptomi képjelekből Borbola János megfejtette gondolkodás?
Támadás éri bőven. Beleolvastam most a gugli felhozta listába, és én nem azt hallom ki szavaiból, amivel bírálói értelmezik.
Persze nekem R. Merle Mesterségem a halál c. regénye is csak megmutatta, miképpen lehet hivatali gépezettel emberirtást létrehozni.
Ezt pedig a győztesekről egyre-másra derítik ki történészeink.
Quod licet Iovi, non licet bovi?
Azért jut eszembe sokszor, mert időnként én is elragadtatom magam, hogy talán meg kellene szüntetni az egyházakat, a vallásokat. Aztán jó szokás szerint belegondolok az ellenkezőjébe, és mindenkit egyházakba sorolnék.
Pedig egyik véglet sem jó. Kimaradna az egyén fejlődése, a szabad választás.
Gyengéknek a puttony is nehéz, erősek kősziklát akarnak kimozdítani a helyükről.
A szúnyogoknak is van helye a világban. Még akkor is, ha pont engem fertőz meg maláriával, és én leszek áldozat.
Nufi macskáival tele van az udvar. Nekem is ki-kiszöknek a tyúkjaim, s a kakasokat is állandóan vissza kell kergetnem a baromfiudvarba. Három fa száradt ki eddig a két évünk alatt, és hat-nyolc fogant meg.
A mélymulcshoz nincs elegendő trágyám, de majdcsak kialakul, mit tudok kiénekelni a földből. A csicsóka például remekül érzi magát a 22 udvarán.
Nem jár csúcsra, de megpörgettük az élővilágot egy kicsit magunk körül.
Egy fontos gondolatát pedig Leninnek is befogadtam:
Ucsityszja, ucsitszja, ucsitszja!

2017. január 14., szombat

'Megvót'


Most épp a három ház körül ellapátoltam a havat.



Tegnap négyet, és ma még segítségem is volt. Egész felfrissültem tőle.
Miért négyet? A két szomszédom nem volt itthon. A 22-nél van a legtöbb hó. Ott tudják, hogy nem lakom, és a tolólapos traktor még meg is púpozza az ajtóm előtt a havat.



Éjjel befejeztem a Nyírő József könyvet. Hát nem a legkönnyebb életet választotta. Különösen, amikor letette a reverendát a lányért, és az istennek épített szellemi közegből az embernek alkotott szellemi közeget fejtette meg, vagy inkább törődött, zúzódott bele.
Érdekes, hogy a szelepülést kimarózó szerszámot hamar megértettem a tulipán leírásából, csak a repedést akartam mindenáron a hengerfejen megtalálni.
Aztán meg a MÁV gyártmányú robbanómotoron csodálkoztam el nagyon.
Nem tudtam, hogy a MÁV ilyet is gyártott.
Pedig logikus, hogy a vonat mozgatásra tervezett motor képes malmot is hajtani.

A másik nagy felfedezésem, hogy folyamatosan hazudott a feleségének, hogy megoldja a gépet megállító hiba gordiuszi csomóját, pedig sokáig igen messze tapogatózott.
Magam kis története jut eszembe róla.A kis polszkival jöttünk Miskolcra, ha jól emlékszem karácsonyt ünnepelni, és sötétedéskor jártunk talán Gyöngyös után. Az autó műszerfalát kibővítettem, Az akkumulátor töltöttségét öt LED-es visszajelző mutatta. Csakhogy egyre kevesebb pilács virított. A szemem állandóan a műszert figyelte. Előttünk pedig az M3-as beállt. Baleset Mezőkövesd táján. Lépésben, szoruló gyomorral szitkozódtam, és Nufi ezt megérezte. Nyugtatott, bár ő a balesetre gondolt, én meg az utolsó helyi-értéken villogó LED-et figyeltem, és le-lekapcsoltam a világítást, hogy csak a parkfény fogyasszon.
Nem mertem megmondani, hogy esetleg kutyagolni fogunk.
Szerencsére nem kellett. Kibírta Miskolcig, és másnap alábújtam a polyáknak.
A generátor 12V-os kimenetének csavarja lazult meg.
Három anyával rögzítettem a sarut, és nagyon megkönnyebbültem. Csak akkor vallottam be, miért voltam annyira feszült.