2017. április 21., péntek

Zárak... zárak...

A hátsó szoba és a kisműhely között üveges ajtó van. Hibás a zárja, de a nyelve jó, és ki-be csukni lehetett vele eddig is az ajtót. A kilincshez tartozó rugó tört el. Ami visszahúzza vízszintesbe a karját. Zavarta a szemem a nem túl férfiasan lekonyuló alukilincs.
Volt nekem két irodafelújításból kikerült nikkelezett kilincsem, Erre az ajtóra pont jónak tűnt, mert benne van ez a visszatérítő rugó.
Nosza, kerítettem bele négyszögletes rudat, kilincstengelyt. A nikkelesben nincs ilyen rúd, csak a helye. A szétszedett zárat összeraktam, felcsavaroztam a kilincset a siltjeinél fogva. Bezártam az ajtót. Ki már nem nyílt. A kilincs csak vagy 30 fokot fordult el. Nem húzta vissza a nyelvet.
Tettem egy kört a lakásban, hogy lehiggadjak. Vissza lecsavaroztam a siltet, kiropogtattam fogóval  belőle a határoló duncsot, de szétszedtem a rugós szerkezetét is, mert nem tűnt túl erősnek.
Ki is derült, aminek ki kellett derülni. Nem véletlenül dobták ki. A rugó rozsdás volt. Olyan, mint a régi vekkerek spirálrugója, ezért a rozsdás pár centi eltávolítása után visszahajtva az ép részt kapott még némi olajat, és immár teszi a dolgát.
Jött a kétajtós szekrény. A zár nem működik. Óvatosan késsel-csavarhúzóval kifeszegettem a szögeket a zárnál fogva.
Azok a szögek facsavarok voltak.
Bravó! Ügyes vagyok!
Mindegy. A rudazat takarója már valóban szögelt volt.
Kiegyenesítettem a görbe alsó rudat, kerestem bele 6-os kulcsot. Ez is csak leszerelve derült ki, majd kicsit vastagabb csavarral rögzítettem.
Oké. Jöhet a háromajtós szekrény zárja. Az első rozsdás kulcs zárta is szépen. Mióta visszahúztam a hátlapot, ez is jó lett.
A polcos részbe is belepróbáltam.
Bezárta.....
 .... igen, de nem nyitja. Más kulcs nem passzol bele.
Igazi zárt osztályon érzem magam.

2017. április 19., szerda

Talpon a szekrény

Még nem táncolok örömömben, de kibírta a talpraállítást. Az eredeti lábakkal.
A leendő helyét még bütykölnöm kell. Jó négycentis egérkijárat van a sarokban. Festeni nem fogom, de régi csemperagasztóm van még itthon. Azzal kitöltöm.


Ha újra kezdeném, másképpen javítanám. A keretet venném le, és az egész alját telibe takarnám. Meg a sarkokat 45 fokos merevítőkkel ragasztanám be. Ez most kimaradt.
Kapott egy teljes hosszú merevítő rudat az eredeti mellé. Régi ágy vastag tartóeleme volt. tömérdek szöget ki kellett húznom. Letépkedtem a kárpit és a kereszrácsként kifeszített gurtni anyagú szövet maradványait. Ezt a rudat már csak 2-2 facsavarral húzattam a két oldalához. Nem is ragasztottam össze.
A letört végű rudat pedig megfordítva hozzáfacsavaroztam a hátlap deszkáihoz.

*********

Ami nagyon vacak: Elöl továbbra sincs támasztás.Meg kell osztanom a hosszú fiókot is. Ha nem fogom meg a padlóhoz képest, megint megereszkedik 2/3-nál. Csak most előre-kifelé fognak lejteni a polcok .
Osztani csak fiókon belül, mert két fiókhoz három húzófület kéne tenni rá. Ilyen fül meg már a világon nincs.
Kívülről nem akarom átszabni.

A harmadik kép vakuval készült. Fogalmam sincs, mi azok a foltok, de nem a szekrény katicapöttyei. Valami becsillant. Vagy kis pufók ufók röpködtek körötte.

2017. április 17., hétfő

Semmi sem egyszerű

Fejére fordítottam a szekrényt. Kihúzgáltam a szögeket a hátfalból és eltávolítottam a hátsó keretidomot az aljából. Így visszakalapáltam a helyükre a hátfal deszkáit bő ragasztóban.
A kivett hátsó tartóelem majdnem a tetőléc mérete. Kicsit vastagabb csak. Arrafelé, ahol nem gond. Ledöntöttem szekrénykémet az ajtóira, és kezdhettem szitkozódni, mert minden helyrekalapált hátfalelem kicsúszott újra a sínjéből, szó sem lehetett a folytatásról. Vissza kellett állítanom a fejére. Még némi ragasztó, és kop-kop.
Így széken állva kell a hátfalat méretre fűrészelnem. Az új idomon fognak felfeküdni, nem az idom oldalára szögelem vissza őket.
Élmény lesz hokedlin állva vízszintesen fűrészelni.
Remélem, a dekopírral sikerül, és nem kézzel kell végigszenvedni.

*************

Levágva, utánreszelve, és némi ragasztóval felszögeltem az új tartót. A hátlaphoz még akarok csavarral egy keskeny merevítőt betenni, és a hátfal alá kap még ötödik lábat. A polcsor belső tartófala alá.
Még azt is megrágom, hogy nem rakom vissza a hátsó cicomás lábakat, csak elöl maradnak, mert van itthon tölgyfám, amiből tudok kemény lábat faragni.

Most pedig rezeg bennem a félsz, vajon miképpen állítom fel a szekrényt. Nem lenne jó, ha egy nyeklés miatt újból kiugrana a hátfal a felső sliccéből.

2017. április 16., vasárnap

Nagy fába a fejszét!

A fa igaz. A fejsze nem.
Eldöntöttem a szekrényt. A sorsát is, meg a szekrényt is. MEGJAVÍTOM.
Még nem az ajtó jön a konyha bejáratán, mert az több gyakorlást igényel.
Háromajtós szekrény. Ki tudja, milyen idős. A balfele polcos, a jobb akasztós és alul teljes szélességű fiók. Öreg fa. Egybeszabott nehéz ajtókkal, a hátlap viszont vékonyka. A két szekrényrész ereszkedett meg a valaha túlterhelt polcoktól, és a hátlap hajópadlószerűen vagy lambériaszerűen összetolt lemezei lassan kiemelkedtek a tető nútjából. A jobb oldali lábak kitörtek.
A tervem ragasztóval megkenni a nútba csúszó részeket, fejre állítani, és a repedt részt is összeragasztani, megcsavarozni. A tetőlaphoz pedig még egy négyszögprofillal megerősíteni szintén ragasztóval és facsavarral.
Bár felmerült még L profilú vas is, ám nagyon növelné a súlyát a szekrénynek, és legfeljebb a falábak erősítésére, és ha nagyon muszáj.



*******
Tegnap Attila magunkra zárt csoportjában a fészbukkanón kitárgyaltuk a gyilkosság embertelenségét és a halálbüntetést is. Nem voltam túl népszerű, mert különösebben nem ellenkezem a halálbüntetéssel, csak nem büntetésnek tartom, hanem egy önvédelmi és költségtakarékos megoldásnak a társadalomba beilleszkedésképtelen - visszaeső gyilkos, őrült emberkínzó stb. - végleges eltávolítására.
Nem is ez a lényeg, mert nem izgat mások életének kioltása, csak este Móricz novelláskötetében a soron következő írás Az asztalos címet viselte. Szépen előkészített veszekedéssorozat vezetett a novella végére, amiben az asztalos reszelőjét az asszony szívébe vágta, és ocsúdásában, mit tett, még sebtében koporsót is csinált az asszonynak. Hiszen szerelmes volt. Nem bántani akarta, csak feloldani a konfliktust.

********

Honnan tudta a szombati nap, hogy mit fogok olvasni este? Mire fogok elaludni?

Rejtély.

2017. április 9., vasárnap

Maximumia

Ez olyan szójátékféle akar lenni.
Vagy nagy méretű, hosszabb tárolásra alkalmas holttestet jelent, vagy óriásországot, melynek ellentéte a Mákszemumia lehetne.
Pihent aggyal ébredtem, igaz?
Pedig tegnap a fél lakást átráncigáltam egyik szobából a másikba. Ma jön a másik fele.
Nufi kidobta az asztalát, és átköltözött a számítógépével egy virágállványra. Budafokon legalábbis ez a konyhapolc volt a virágtartó. A '80-as évek stílusa szekrénysor felét már átvittem a hátsó szobába, és onnét idehoztam az antik szekrényeket. A nagy kanapét szétszedve átvittem a 22-be. Ott még csak lom, de ha kirakom a fölösleget a kisszobából, akkor felállítom.
Még egy kétajtós szekrényt átvonszolok ide. A nagymama ebédlőasztala és az a kétajtós szekrény megy a polcos és akasztós helyére az ágyam mellett.
Nem mondom tovább, mert követhetetlen, csak ízelítőnek szántam, mi jár most a fejemben.
Tegnap egyébként is hosszabb volt a napom vagy három órával a szokottnál. Hányingerre ébredtem, aztán egy liter kamillával sikerült úgy-ahogy munkaképessé varázsolni magam. Nufi biztos hősnek tart ennyi kamilla letuszkolásáért. Neki már egy deci is gondot okozna. Én meg már régen legyőztem az undort, és csak az ütemezésre kell vigyáznom. Nem szabad három decinél többet egyszerre meginni. Akkor félóránként utána lehet tölteni.
Gondolom, jó részeges lenne belőlem, ha arra állnék át.
Tegnap itt járt Irénke, és megdicsérte a szőlőt. Mekkora rügyek bújtak már elő.
Biztos védett helyen van.
Hátul még biztos nincs ennyi.  Pedig ott is van még teendőm. A két törött oszlopot kicseréltem, de a nagyon ferdéket még nem állítottam függőbe.
A műszeremmel sem haladok, bár azt sokkal jobb lesz a napon barkácsolni kinn az udvaron. Az SMD alkatrészek sok fényforrás mellett is nehezen forraszthatók. Mármint becsillannak, és elmozdulnak, aztán lehet levenni újra meg újra, és mindig lehetne szebb végeredmény, mint amivel végül megelégszem.
A napfény sokkal jobb. Bár ott meg egy fuvallat át tudja rendezni az asztalt, és ha bármi lehullik, hosszú térdeplés és ima hermész allah, manitu, kaporszakállú és egyéb szellemek segedelméért következik, s amikor szitkozódásba vált, akkor szokott előbújni a pocakomon redőződött pulóver valahanyadik hullámából.