2018. május 19., szombat

Új fület kapott a zsebkohó


Nem jó?




Nekem tetszik,


Minket nem érdekel.



Hááát ... van egy ízlésed!




Békén hagynál?


Jó. Akkor így marad.


2018. május 8., kedd

Lesz eső, vagy nem?

Ma reggel hatkor trombitált fel Béla a másik szobából. Szédülős napkezdet. Inkább az esőre fogom.
Ducica vemhessége végén járhat, mert folyamatosan a lábam között jár és nyafog a simogatásért. Ha abbahagyom, újrakezdi.
Tegnap összeraktam egy erősítőt, de pár perc után torzítani kezdett. Ma szedhetem szét újra, és kávémentes napot rendeltem el, ami attól lesz nehéz, hogy ráirányítottam a figyelmemet.
A hét végén még megküzdöttem a windózzal. Elcseréltem kicsit karcos androidos tabletemet nem működőre.
Ebben a gépben meg most kezd haldokolni a wincs. Mentenem kell. Még szerencse, hogy a Linux tud memóriáából dolgozni. Illetve hogy ez a Mozilla érdeme, vagy gugli blogeréé.... Legyen az ő titkuk.
Odakinn macskaüvöltés. A fiúk megint összekaptak valakin. Nagy Péter cár Grísát is és Grincset is mindig elüldözi. Én meg Nagy Péter cárt, ha észreveszem.
Persze ez csak az erősorrend a szemében. Amint megnyugszom, már jön is vissza.
Szerintem behozom az erősítőt a szobába javítani. Illetve a 22-be lesz jobb. Bár ott még nagyobb a káosz. Csak itt a macskák most nem hagynak békét. Ebéd után meg szigorúan autó alatt a helyem.

2018. május 7., hétfő

Szent László

Napokig nézegettem a ST22 Lacika videoit a jutubin. Biztos a nyugateurópai kirándulások, futások miatt is. Stuttgart, München, Basel neve nekem már felcsillantja érdeklődésemet. Apám, nagyapám emléke, és Németországban többször is voltam. Még a szétszakítottban is mindkét oldalon.
Mára lelohadt a lángom. Oktató videoit behabzsoltam, és nem akarok kamionozni. Hát ennyi.
Voltam Miskolcon Bicajjal. 40 éves osztálytalálkozónk jól sikerült. 1978-ban fejeztük be az általánost. Felfoghatatlan.
Eltelt pár nap, s újra élem fejben a történteket.
Anyu itt járt Laci bácsival. Megünnepeltük a születésnapjukat, a Béla napot is egyszerre. Már csak az autóval nem haladok, pedig Béla nagyon szeretne megint világot látni.
Bandi meghegesztette a kipufogómat, bár még a csonkot is vissza kell rá varrni. Nem bírta ki a levételt. Új dob meg már nincs a Hondámhoz.
Felbakolva várja még a fékjavítást. A kerekeit is meglazítottam, csak ki kell cserélni a rámpákat tuskókra. Akkor tudom csak levenni a kerekeket.
Ismét volt egér a kamrában. Majd egy hét után verte csak nyakon az egérfgó. Kiszabadult, de sikerült elcsípnem a farkánál fogva. Ilyenkor pörgetni kell, mint a fidget spinnert. Akkor nem tud visszafordulva megharapni. El is szédül. Háromlépés a konyhaajtóig, és mehet a macskáknak.
Tegnap heves kaparászás jött az ajtóból. Elbújt az egyik macska a seprő alá, és a két ajtó közé került. Elfogta a pánik. Felugrott az ablakra, és ott próbált átjutni az üvegen. Nyávogott is, mikor végre észrevettem, és kinyitottam az ajtót.Nem fogta fel, mi történt, csak kaparta az ajtón az üveg alatt a peremet. A testét két kézzel fogva emeltem le, és nem is tiltakozott, pedig ezt a macskát nem lehet simogatni.
Aztán amint talajt érzett a talpai alatt, megnyugodott, mintha mi sem történt volna.
Megnéztük Nufival Rákót is. Pár km csak innét, és annyira más a klímája. Már kinyíltak az akácok, és olyan illat fogadott... Finom.
A hangya ismét eldugult. (Nufi hangyának keresztelte az 'új' kávéfőzőnket.) Vagy eltört a ragasztásom. Még nem bontottam ki. Lehet, hogy így megint szüneteltetni tudom a kávézást. Ma például a másik házban főztem újra, és jött a köhögés. Bevillant Béla dohányzása.
Még Budafokon indultunk autóval - nagyozolok, a kis Polszkival - hármasban Nufival és Bélával.  A lakásból kilépve még rágyújtott, és szívta, amíg az udvaron átjött az autóig. De akkor vésődött be, hogy az első szippantás után köhögési roham jelezte a bajt. Ő pedig legyűrte, és folytatta a szívást.
Ott a figyelmeztető jel. A szervezet tiltakozik. Neki a füst ellen, nekem a kávémumus ellen.

Jöjjön még egy keret az írásom szerkezetéül.
Lacika mesélt az előéletéről is. Csapodár fiatalságát a tükör előtt beszélte le magáról. Nagy váltás volt. Egyik végletből a másikba.
Az utolsó videoblogja is változásról szól, bár nem lelki, csak munkaszervezési. Saját kamionja lesz napokon belül. Vállalkozóként folytatja ugyanott saját járgánnyal.
A munkaszervezésben nekem is váltanom kell.
Napok óta kondenzátorokat válogatok, és rendezgetem az asztalom is, de ha ismét autót is akarok, akkor pár embernek nemet kell mondanom mostanában.

Nehéz lesz. 

2018. április 29., vasárnap

120km

Máskor egy nap alatt is. Most közte egy nap pihenő.
Osztálytalálkozónk volt Miskolcon. Hazabicikliztem anyuhoz pénteken. Szombat délelőtt piac. Anyu is kilátogatott velem. Jó, mert mióta a fogát húzkodják, nem nagyon jár ki. Legalább levegőn volt. Természetesen Bandival is összefutottam.
A szerzemények: két biztonsági zár, négy ülőpárna Nufinak, és egy nagyítós szemüveg. Leuchtturm Binokel.  Német motyó. Van kér pici LEDes fényforrás rajta, és 1cm fókusztávolságú azonos lencse. Ilyet láttam órásoknak, ékszerészeknek az orrnyergén. (nekem panelrepedést keresni, vagy SMD forrasztást ellenőrizni lesz jó.)
Holnap majd lefényképezem... ha nem felejtem el.
Suli
Fél kettőtől kettőig gyülekeztünk. Marján Miki késett, s páran nem jöttek el.
Érdekes volt 40 év után újra együtt az évfolyam zöme.
Tóth Attila szervezte.
Miki a szokásos modorával támadt rá Attilára. Miért hízott el ennyire!
A baj pedig nem esztétikai, hanem túlterhelés Attila szervezetének. 5-10 év talán nem vészes, de ebből lesz cukorbaj, mozgásszervi gondok, és ha a következő 10 év elteltével találkozni akarunk vele, lehet, hogy Miki hatékonyabb figyelmeztetés, mint mi, akik megdöbbentünk a szócsatájukon.

Hogy jön ez a 120 km-hez?
Oda 62, és csak az akaraterő vitt folyamatosan az  utolsó 20km-ren. Mármint nem akartam pihenni.  Remegő lábakkal szálltam le a 91sz. előtt. Sok volt a téli pihenő.
Visszaút előtt már ettem sült húst, és a zsír biztosította az energiát. Ha nem ejtem ki a petpalackot ivás közben, nem kellett volna megállnom egyszer sem.
Megnyugodtam. Mégsem az erőnlétem van romokban, csak tüzelőanyaghiány volt pénteken.
Itthon már várt a 15kV-os kondenzátorom Kínából. Rendbe tehetem a sárga szkópom. Már csak a Philipshez rendelt BF tranzisztor van úton.,

Itthon feltöltögettem a fészre a használható fotókat. Inkább tabletet kellett volna vinnem. Azzal jobb képeket csinálok. Inkább féltettem, mert kőpadló van a suliban, és egy rossz mozdulat elég. Talán majd a következőre.

Azóta lesem a csoportot, hányan látták már... Persze ez csak pár nap. Le fog lohadni a lelkesedés. Visszatér a dühöngés, ha elszaladt egy óra a fészen.
Nufi csinálja jól. Csak pár ember vonalát nézi meg, aztán kilép.  Én meg ülök előtte, mint macska az egérlyuk előtt órák hosszat.

Holnap jönnek anyuék. Nufi már most megfőzte a holnapi levest, elővette a hurkát a fagyasztóból,

A lényeg a lényeg, hogy ma újra a saját ágyamban alszom.

2018. április 15., vasárnap

Nufira várva

Nem Godóra. Nufi megjön. :-)
Pénteken Edelényben járt igazolványt megújítani.
Rám csörgött, mert bevásárolt, kikarikáztam az állomás (helyére, mert ma már csak megálló) a csomagokért.
Felhasználtam a jó időt, és kattingattam a fényképezőgéppel.























A köveket nem hagytam a síneken. Csak a fényképezés idejére tettem rá.