2016. december 4., vasárnap

Lubic-lubic

A hideg elől beszorultam a szobába, és most a tabletem is újra figuráztam kohn.  Szóvicc. Bocs!
Próbaképpen kalandoztam az erdély.ma honlapon... ha már Attila visszavette a lendületét.
Pl. elolvastam, hogy a Böse 's Q most vicsorított egyet a Gyulafehérvári emlék miatt. Mármint a külügyminiszterünk jelezte, hogy a tőlünk elhódított területek okán nincs mit ünnepelnünk. Neki meg még kellene a Tiszáig az Alföld.
Megnéztem a legelső, interneten elérhető népsűrűségtérképet.
Úgy ránézésre Románia és Magyarország azonos sűrűségűnek tűnik. Erdély meg jóval ritkábban lakott.
Ha még ez a száz év sem volt elegendő a feltöltésre, tetejébe mindennek (gazdaságnak) nagy az elvándorlás is. Akkor minek neki a többi?
Úgy látom, hogy a kommentekben is megy az adok-kapok. Na nem a politikusok, hanem az egyszerű nép fiai jelzik elégedetlenségüket. Mennyivel könnyebb dolga van a mai szekunak....
Egyébként minden elolvasott könyv után más hangulatba kerülök. Olyan, mintha kútból kellene kimásznom, de csak azt tudom, merről jön a fény, hogy miképpen lehet megközelíteni, azt nem.
A pénzhatalmi világrend elmosná teljesen a határokat, de az még rosszabbnak tűnik, mint a jelenlegi hirig.

2016. november 26., szombat

Sértődötten

... leálltam a bloggal pár napra. Válaszoltam egy hosszabbat Moonriver-nek, és elveszett.
Visszahozhatatlan, bár a lényeg itt toporzékol most is bennem.
Hol jól esik, hogy tüzeskedhetek naponta, hol úgy érzem, túl sok időt töltök el vele.
A meleg az meleg így is, meg úgy is.
Persze keveredik a napokban olvasott marhasággal, hogy a háztatásokban keletkező por már nagyobb mennyiségű, mint az ilyen-olyan üzemek által levegőbe bocsátott szennyező anyag.
A fatüzelésből a levegőbe kerülő korom simán visszatér a környezetbe az első esővel, és semmiféle szennyezést nem okoz. A fák-füvek újra beépítik a szervezetükbe.
A diesel járművekből kikerülő korom biztosan szennyezőbb ezerszer, mert az ásványi olaj finomításkor hozzáadott adalékai és a hengerekből,  dugattyúkból kikopó és a korom szemcsére ragadó részletek biztosan nem olyan tiszták, mint az elégetett tüzifa pora.
Az fel sem merült bennem, hogy a közeljövőben elfogy a gáz, mert biztos vagyok benne, hogy nem érjük meg.  A mi korosztályunk még nem.
Fa pedig később is lesz, valóban, de az ára is oda fog szökni, ahol a mi keresetünk-nyugdíjunk nem lesz rá elegendő.
Az adminisztrációt meg pont arra találták ki, hogy a kiválaszott réteg-osztály-csoport... nevezzük bárminek, a karhatalmon keresztül hozzájusson.
Volt már itt ötvenes évek, amikor a parasztság éhezett. A hatalom mindig is hatalom. El tudja venni azt, amire szüksége van bármi áron.

Tényleg! Ezzel is összefügg az elmúlt két napom olvasmánya, és mivel minden út Rómába vezet, ez is Erdélyhez kapcsolódik.
Szatrmári Jenő István könyve A MAGYAR FORRADALOM IGAZ TÖRTÉNETE volt az indító. Ezt a könyvet E.S. Fischer néven adta ki, és a Türk Attila álnéven írott másik könyvét rendeltem meg a jogtulajdonostól, de nem küldi. Elkezdtem nyomozni, hátha máshonnét, a NET-ről vagy antikváriumból hozzájutnék.
A nevére hozott találatok között bukkantam rá: a KAPU c. folyóirat búcsúztatta három írásával a halott újságírót, és ha már kapu, gondoltam megnézem, mit lehet még olvasni. A régi számok megtalálhatók a folyóirat honlapján. Az első számban pedig ismerősnek tűnő írást találtam többet is.
Azóta eltűnt az első szám, mert a honlap fejlesztés alatt van, de van 2016-os több is.
Hiszen ezt olvastam már 1984-ben. Ha jól emlékszem. Pacepa önéletrajzából is  volt benne részlet.
Nosza, rákerestem. Le is töltöttem. Mintegy 360 oldalnyi tömény hazugságáradat. Nem a volt tábornok hazudik, csak leírja, hogy miképpen működött Csauseszku rendszere. Nem tudom, mit hagyott ki, vagy mit toldott hozzá, de ha így működik a világ, - mert miért lenne másképpen - akkor időről-időre meg fog jelenni egy szervező zseni, és maga alá kényszerítve egy közeget élet-halál uraként viselkedik a szűk környezetében és megleli, divatos szóval  bevonzza  a hozzá hasonszőrűeket Arafat, Kadhafi, Tito... stb.
Biztos visszatetsző, hogy zseninek tartom, de ettől még elítélem. Nem csak formálisan. Belülről.
A könyv maga élményszerű is. Egy ember a saját fiatalságát és felnőttkorát írta bele. Ez az élmény akkor is megfog, ha úgymond ellenünk dolgozott.
No és a sztereotípiák, amiket őrzünk itt belül....
Az oláhokról szóló első híradások arról szóltak Erdélyben, hogy lopósak, és össze kell őket terelni egy kisebb területre, egy megyébe, és ott letelepíteni. Hogy melyik árpádházi királyról hallottam, most nem jut eszembe.
Erre a csauseszkui Románia gazdasági élete arról szól, hogy a világ műszaki fejlesztő országaiból hogyan lehet az ügynökeikkel összelopkodni a tudást licencvásárlások nélkül. Felsorolta a könyvben a Leopard II tankot, a német fejlesztést. A francia tankot, a R12/Dacia alapmodell mellett az összes továbbfejlesztést, a Citroentől lekoppintott tudást,  a dán sertéstenyésztés kilopott elaltatott malacait, a kanadai nukleális erőműveinek terveit, az északamerikai hibridkukoricák gyűjteményét....
Ja, és mindezt egy javarészt Magyarországtól leszakított területen.
Meg lehet ezt valaha is emészteni?
Mert a franciák nem haragudtak meg rájuk, és az USA most is hozzájuk telepít rakétarendszert, és Obama táviratban gratulált a román egyesülés évfordulóján.
Úgy tűnik, az eszközök cserélődnek, de az ember nem fejlődik. Vagy inkább hátrányára.
A román állam nem az erdélyi ásványkincsekre fejleszt ipart, és csiszol rá elméket, mert nem látok itt a Loganon kívül más iparterméket.
Az emberek onnét is - mint kis hazánkból - a jobb megélhetés reményében mennek 'nyugatra' másod-harmadrendű személyzetnek.

Hát nehéz lesz itt összehangolni újra a népeket szent korona nélkül, vagy valami erőszakos egyház nélkül. Újabb Atilla vagy István kell, de olyan, hogy attól kolduljunk. Mert ez a Kárpátok ölelte terület csak összehangolva lehet kánaánná. Megosztva elnéptelenedik.

2016. november 19., szombat

Hó! hó! hohó!

Vegyes hét volt. Lehullott az első hó, majd el is olvadt izibe. Még lapátolnom sem kellett. Inkább a kályhák előtt gubbasztottam, és fűtöttem, meg szenvedtem.
Lehangol, ha idebenn kell tölteni a napokat. Ebben a KELL a kulcsszó. Ha nem kéne, hát nem zavarna.
Hogy ne a bezártsággal foglalkozzon az agyam, legjobb az olvasás.
Most Halassy Béla könyve.
Ez is egy felfogás A matematikusé. A sok spirituális után volt egy katona, és most egy matekos. Az igazság meg úgyis bennünk lakik. A saját igazságunk.
Este pedig bekapcsoltam a tévét is. Megnéztem a Repülj pávát.
Ez az "Ilyen nincs és mégis van" érzés. Mert ez a világ nem létezik. Sem a népviseletben élő emberek, sem a mulatozásukban botolóst táncoló falvak.
Aztán ezek a gyerekek mégis járják. Az ő kis világukban van helye. Leginkább a csángó kislányéban.
Nufi megjegyezte róla, hogy annyira természetes neki, hogy nem is fogja fel talán az ország nyilvánosságát, meg a studiók műszaki szörnyeit. Szeret énekelni, és ha hazamegy, ugyanúgy fát kell vágni, élni a szorgos hétköznapokat egy nekünk már nehezern elképzelhető egyszerűségben.

Nagyon persze nincs ez távol. Budafoki életem kezdetén még cserépkályhával indult a fűtésszezon, meg egylapos villanyrezsóval. Aztán eljutottam a központifűtéses kényelemig. A gázcirkóval az egész lakást egyformára tudtam fűteni, és így tovább.
Itt Komjátiban visszeléptem a cserépkályhához, és nem 30cm-re felvágott és előhasgatott akácfát kapok tüzelőnek. A szobákat külön-külön kell fűtenem és a fürdőszoba meg a konyha csak a falon keresztül kap hőt, illetve főzéskor-fürdéskor a párát.
Ez persze még mindig egy komfort, mert ha vaskályhával tüzelnék, állandóan azzal kellene foglalkoznom, és éjjel aludni kell, akkor jól áthűlne a szoba.
Ráadásul ha a favágás nem volna, akkor jóval kevesebb mozgás jutna. Nem lenne rá igényem.
A munkaasztal mellett görnyedve összeraktam egy kitben vásárolt tápegységet. Mire megvoltam, már mehettem a denevérpadra kinyújtózni, és jó lett volna futni is a Bódva parton. Ez utóbbiról az eső beszélt le.
Talán majd másnap.
Ilyenkor még a fák is elhullajtják leveleiket. Pihenni térnek.

Én meg megyek tüzifáért. Hűl a szoba.

2016. november 11., péntek

Letaglózva

http://gondolkodomeskihallatszik.blogspot.hu/

2016. november 3., csütörtök

Függőségek

Tudom, hogy mindenkinek van valami. Nekem is. Nem is egy. Ha most a kávéélvezetet visszaszorítottam is, de valami mindig előkerül.
Most épp az olvasás
A hét végén újra meglátogattam anyut. Beteg, de nem akar valami gyomortükrözésen részt venni, és most alig bír járni. Sokat nem tudok tenni érte, mert makacsabb nálam is. Meg nem is vagyok orvos, akinek a beszédére odafigyelne.
Pénteken kivittem autóval a Búzatérre koszorúkat vásárolni halottak napjára. A piacon a második árusnál bevásárolt, pedig máskor a harmadik körjárat után is megfontol egy negyediket.
Beült még az autóba a parkolóban, amíg én vettem krumplit és hagymát.
Szombaton pedig magam karikáztam ki a Zsarnaira.
Különösebben semmiért nem dobbant meg a szíven. Egy kisbaltát vettem meg. Műanyag nyelűt, mert a fanyelűeket mindet eltöröm. A nagy hasítófejszém meg jól bírja. Az is műanyag.
A hazafordulás előtt pedig mindig megállok a könyvesnél. Most éppen két Sztálin könyvet, egy Moldovát, egy Berkesit és egy Móricz Zs.kötetet választottam. 5 könyv egy Ady, Ennyit még a hülyének is... hát még nekem.
Az ötszáz oldalas Berkesi kötet nagyjából két nap alatt elfogyott. Érdekes, mert az elején vontatottnak éreztem, aztán addig bogozta a csomókat, amíg már nem bírtam letenni.
Pedig tudom, hogy hol lóg ki a lóláb. Látom a rejtett, és a nem takargatott propagandát is, és a stílusában is előbukkan a rendőrszem. Minden szereplőről pontos személyleírást ad a történetbe léptetéskor, és ha a történet megkívánja, egy részletdús fejezetet szentel a mellékszereplő életrajzaként.
Nem tudom, hogy pontosan mi vonz be, de ha új könyvére bukkanok, szeretem elolvasni. Úgy, mint R. Merle-t vagy Karinthy Ferencet.
Ma már egy kicsit másképpen olvasom, mint huszonévesen.
Még nem is neveztem meg: Barátok a most olvasott könyv címe. Úgy rémlik, 1980 körül írta.
Lehet, hogy a fiatalkorom ismerősen csengő világa?
Lehet.
Vannak benne meglepő dolgok is, A nyugatra szánt termékekről, vagy az onnét származókról az a véleménye, hogy jó csomagolásban minden szart el lehet sózni.
Kísértetiesen bejön ma. Szemetet veszünk drágán, és gyönyörűen formatervezett szines tasakokban.
Ma például kinyitottam egy löncshúskonzervet. Nem vagyok túl finnyás fajta, de a macskáknak az enyémnél mélyebb a hányingerküszöbük.
Meg is kapták. Még azt a falatot is, amit bekaptam.
      --------------
Más.
Tegnap végre felnyitottuk a hordós káposztánkat. 2-3 hete mentem káposztáért Hívégardóba. A termelő le is gyalulta szép vékonyra mind a huszonöt kilót. Sajnos nem fért a csomagtartóra, ezért a kormányom rángatta az egyik szatyor. Itthon besóztuk éjszakára, és kb 24 óra után szépen beledöngöltem ököllel az agyaghordóba, amit Erzsikééktől kaptunk.
Finom. Még Nufinak is ízlik.