2018. augusztus 16., csütörtök

Kijöttem a sodromból

Váltogatva a kávéivós és leszokós napokat, az idegeim hol lezsibbasztanak, és csak nézek ki a fejemből, hol a legkisebb triggerjelre robbanok.
Tanultam Bélától.
Adyról olvastam, vagy hallottam, hogy verte Léda. Nem túl sikkes hír volt, ám a versein kívül sok csodálnivalót nem találtam ebben az emberben.
A következő hölgy, pedig Csinszka Ady keze alatt puhult, s a Csinszka következő házasságában ő püfölte az urát.
Lehet ebből a körből kilépni?
Azt veszem észre magamon, hogy apám is ilyen lobbanékony, sértődős lett élete végére. Igaz, nélkülem élte le a zömét. Közben is lehetett olyan.
Volt hosszabb idő, amikor elegendő volt a dásztáprimecsátyelnosztyí -t elharsogni, ha valami nem sikerült. Ez a leghosszabb orosz aszó, amit megjegyeztem, és jó volt káromkodás helyett. Ráadásul "nevezetességei"-t jelent, azaz még csak nem is csúnya.
Na ezt kellene visszacsempésznem a mindennapjaimba.
Ma még csak nem is melléfogás, hanem egy internetes megrendelés volt a ludas. Kifizettem banki átutalással is, meg utánvéttel is.
Ez van. Pénz miatt idegeskedni értelmetlen. Majd jön máshonnét. Mindig legyen annyi, amitől éhezni nem kell, és az otthonunk ne legyen veszélyben.
A tegnapi dühöngés pedig a gázboyler miatt volt. Az átfolyós vízmelegítőnk gondol egyet, és elalszik. Ilyenkor meg kell mozgatni a védőáramkör madzagjait, és helyre szokott állni. Olyan saruk vannak a végén, mint a gépkocsik vezetékein is. Csak itt a hőelemek között veszi az áramot. Ha nincs áramlás, elenged a mágnesszelep.
De éppen másban voltam benne, és mostanában egy-egy bonyolultabb javítás közben ezek az apró-cseprő hibák órákra visszavetnek a hiba kitalálásában.
Ha pedig még jönnek-mennek az emberek is, robbanok.
Ezért jó a miskolci bringatúra, vagy a hegymászás. Komjáti mellett semmi veszélyes terep nincs, Legfeljebb a bozótos emelkedő csikargat meg. Az meg begyógyul.
Apropó begyógyul. Nagypétercár - Péter volt macskája - az elűzhetetlen öreg macska megint új fejet növeszt. Úgy két hete durrant ki az előző gennyzacskó a nyakán, s most megint elfertőzte. Már most sárgabaracknyi duncs fityeg az állkapcsa alatt.
Egy nyafintás nincs. Nem nyávog, nem szenved. A kiömlő gennyet felnyalja a földről. Elüldözi Nufi kedvenc macskáit. Uralkodik a nőstényein.
Na őt kezdem irigyelni.
Hiába vágtam hozzá seprőt, almát, ami a kezembe került, hogy éppen ne nyírja ki Grísát vagy Safraneket. Elkotródik, de egy óra múlva megint itt van. Csendben és méltóságteljes nyugalomban.
Ezt a nyugalmat akarom ismét elérni!

2018. augusztus 15., szerda

30 év kell hozzá

Benedek Elek mesét olvastam az előbb. A halálról szólt. Leküldte az isten a halált egy szép asszonyért, kinek aranyhajú ikrei szépsége elbűvölte a halált, és megtagadta a parancsot. Nem vitte az asszony lelkét, s hagyta a szép fiúkat az emlőkön.
Az egész mesét nem mondom el, azt olvassa al mindenki, de a harminc év büntetés elegendő volt a halálnak, hogy ne gondolkodjon, hanem teljesítse az isten parancsát azonnal.
Hogy is volt a bibliában? A szerencsétlen zsidó törzseknek mennyit kellett bolyongani Egyiptom után?: Emberöltőnyit. Nem is egyet.
A kényszer nem azonnal tör meg. Senkit sem. Egy népet sem.
Előkerülhetett most újra Trianon igazságtalansága? Él még valaki a monarchiából?
Az a tót, aki felvidéken született, ma már szlovák, és nem is csehszlovák.
Igazság lenne vele szemben bármiféle területrendezés?
Minden átrendeződésben meghalnak értékek. Jobb lesz-e a leváltó? Megfejthetetlen talány. Mert nem történik ugyanott párhuzamosan mindkét változat egy időben.
Az a megengedő hajlongás, amit a második világháború után képviselt a vezetésünk, folytathatatlan. Ebben az erőtérben is az. Kell ide is váltás. Ennek is vannak ellenzői, és minél  öregebb vagyok, felfogom a mindenki igazát  is. Meg az érdekeit is.
Felfogom, és nem jár együtt helyesléssel. Azt is felfogom, hogy az út lehet betonozott, emberjárta, vad taposta ösvény, és van magamnak túrt, lefektetett gazban járás is.
Nyafi például ilyenkor a lábam mögött jön, bele-bele ütközik a vádlimba. Nem szereti, de én töröm a terepet számára is  járhatóvá.
Látom rajta, hogy jobb lenne hazafelé. Sőt, mihelyt visszairányt veszünk, már feszül a póráz. Nem kell megnézni minden buckát sem.
Ez már tanult tulajdonsága.
Mit hogyan lehet túlélni?
A múlt héten Nufival beszélgettem a szobában. Nyafi akkor kapott karámot.  Mélyenlevert vasrudakhoz kötöztem, és épp csak megvoltunk vele.
Az udvarról furcsa zajot szűrődtek be.
Azt hittük, a kutyus átugrotta a kerítését, és már ott ugrál az ajtónk előtt.
Kimentem a teraszra, és éppen egy nagyobb ragadozó madár - a szomszédom szerint egerészölyv - csapott le az utolsó kacsánkra.
Három lépés, és rúgtam bele akkorát, amit sikerült. Elengedte a gácsért. Megszédülve kapaszkodott a kutya kerítésére. Nyafi pedig lapított, mint szivar a fűben. Még két rúgással rábeszéltem, hogy hagyja el a terepet. Nufi behúzta a nyakát, mert ő is kijött utánam, lehet, hogy súrolta is a haját a tolvaj.
Hát ezért nem maradt egyik kacsámból és köddé vált tyúkjaimból toll sem.
No azóta a kacsánk ideszokott az ajtó elé, és rengetegszer fel kell mosni miatta a teraszt. De követ, akárhová megyek az udvaron.
Ő is tanult valamit. Bár megsimogatni őt sem lehet.
Dörmincs megfialt a rózsák között. Pár nap után becuccolta a kölykeit a gang alatti üregbe. Ahol az autó téli kerekeit tároltam korábban.
Ma nyitva maradt a padfeljáró, mert pakolásztam.
Fel is szállította három kölykét a padlásra.
Frankó!
A negyedik már nem kellett neki.
Vártam... vártam... vártam, aztán pótmamát kerestem neki. Magdiék befogadták. Már az előző alomból is felneveltek hármat.  Rájuk bízta Dörmincs.

Ezek járnak a fejemben mostanság a nagy melegben.

2018. augusztus 4., szombat

Feltörték a fészbúkomat

Eggyel több ok, hogy hanyagoljam. Vagy kiszálljak belőle. Ma nem eresztett be, pedig Nufit akartam tovább osztani. Valami zöld cipőket tettem közzé, és nála is megjelent.
Erre nekem semmi szükségem. Elég volt eddig is a blog és az e-mail.Chatelni is lehet egyszerűen a google alkalmazásával.

Jó hírem is van.Ismét két évig forgalomképes a Honda.
Cseréltem hátsó kipufogó dobot, két kézifék kötelet. Hátsó fékdobokat a fékbetétekkel és a rugókkal, stiftekkel együtt. Egy nap szitkozódó fetrengés között ismét rájöttem, leeresztett fékkötél mellett kell indítani a fékpofák távolságának alapbeállítását.
Természetesen olaj és szűrőcsere is, de a légszűrőt még nem cseréltem le. Elfelejtettem. Persze most nem nagyvárosi környezetben használom, tovább bírja.

A vizsgáztatáshoz Miskolcra mentem útvonalengedélyért. Biciklivel. Rekkenő hőség. Alig láttam a szemembe folyt csípős verejtéktől, de szombaton megérkeztem anyuhoz.
Igaz, hogy Szendrőládon szisszent az első kerekem, és leeresztett. Nufit felhívtam, mikor jön erre vonat, de hamarabb érkezett a busz, s felkéreckedtem Edelényig.
(Ezer köszönet a buszvezetőnek, mert felengedett!)
Ott pedig a bezárt üzletben még volt bringaszerelő, és minden folyhatott tovább. Két keréken értem anyuhoz 'haza'.
Vasárnap Zsarnai. Három embernek vettem szivattyút. A harmadik János, aki csak azért vett, mert mondtam, ha többet veszek, jobban tudok alkudni. Erre kiderült, hogy aznap lyukadt ki az ő szivattyúja. Most én voltam a mentőangyal.
Kapott még bolha elleni ampullás folyadékot Nyafi én pedig egy zacskó Cappuccino port.
Hétfőn még kegyetlenebb melegben jöttem vissza. Minden településen meglátogattam a vízcsapot. A fejem már az odaúton megfőtt, hát most feltettem rá a fehér pólómat, mint valami fityulát, és így a derekam környéke lett rákvörös.
Kedd reggel pedig nem volt meg a kapukulcs, rám dőlt a kapu bal szárnya, és leperegtek a bal hátsó kerekem anyái. Az utolsó keréken nem húztam meg légtelenítés után. Nufival légtelenítettem sötétedésig, aztán úgy jöttünk vissza a 33-ba.
Már szóltam a szervizbe telefonon, hogy nem leszek ott fél nyolcra. Kértem volna új időpontot, de megembereltem magam. Levettem a Trabi két kerékanyáját, s pótoltam az egy elhagyottat, de legyen nálam tartalék.
(Hármat megleltem, csak a negyedik szívódott fel.)

A két utazás most nem hozott nagy felismeréseket. Pedig a zarándoklatok erre jók igazán. Talán annyi érdekesség maradt meg, ami rám jellemző.
Egy himnusz dallama - mintha az amerikai lett volna- járt az eszemben, s rájöttem. Nem erre akarok pedálozni. Váltottam Zappa Joes Garage c. lemezén szereplő zenére. A címét nem tudom, de az egész úton végtelenítve játszotta az agyam.

Itthon kicseréltem az asztali gépemet egy másikra. Nehezen indul. régi Debian van rajta. Lehet, hogy a wincs lassú neki. SSD-re kellene cserélni, de most másra kell a pénz. Jóval drágábban kapjuk majd a tüzelőt.
De ha nem lesz új wincs, akkor is van másik, csak most semmi kedvem rendezkedni. Üríteni kell az elődjének a winyóját, viszont a többi is tele van.
Nem nyári foglalatosság.

Egyre többet sétálunk együtt a kutyával. Én délután négyet néztem ki naponta, de akkor még durva hőség van, s inkább 8 óra körül megyünk együtt körutunkra. Nyafi megeszik minden szart útközben. Mindegy, hogy gólya, tehén vagy tyúk szarta. Felveszi a madárhullát, a sörös dobozt.

Ha Bélával megyünk, akkor nem a Bódvapart, hanem az aszfalt célszerű. Tegnap nem vittük Bélát, de így sem jutottunk messzire. A Szőlőmáj fölött villámok cikkáztak, és hazakergettek.

Nufitól kaptam székely szótárat. Tényleg nem sok szót ismerek fel kapásból. Viszont megkerestem benne a sirít szót. Benne volt. Még Marián Gabinak a Falu c. írásából emlékeztem rá (Régi szép Bóbitás idők) és őt idézte a szótár alkotója is.
Nem kifejezetten száraz olvasmány. Erdélyi alkotók írásaiból idéz be szinte minden szóhoz. Van közte blogbejegyzésből, helyi újságokból és Tamási Áron regény is.
Ki gondolná, hogy 54 évesen magyar szótárat olvasgatok magyar létemre? :-) Mert a Czuczor-Fogarasi egy kicsit más. Avíttabb, s mai lecsökkent szókészletünk vissza-feltöltésére alkalmas.
Változom én is.

Pihenésképpen azért szétkaptam egy PS/3 játékvezérlőjét. A gyerek - akié - szétkoptatta benne a műanyag tengelyét a botkormánynak, és eltört benne egy rugót is. Hol találok hozzá belevalót, az még érdekes lesz.

2018. július 15., vasárnap

Kalandos hétvége

Volt itt gólyaeső, hosszú séta..
Szombaton délelőtt csengettek Magdi, Péter és István állt az ajtóban, hogy gólyaeső van. A négy kis gólya egyike lepottyant a fészekből.

Kiemeltem a kutyaól mellől, mert Nyafi a boróka fenyő mögé csavarta a láncát. Megijedhetett. Már nem kölyök, talán növendék gólyának lehetne nevezni. Nem tiltakozott. Letettem a házunk mellé a fűbe. Pislogott csak, a fejét is a földre hajtotta és nem mozdult. Érdekes, hogy a pislantás a elölről hátra húzott átlátszó szemhéján át működik. Nem láttam még gólyát ilyen közelről percekig.
Nufit megkértem, hívja fel a gólyamentő szolgálatot, és ő addig tárcsázott, amíg az Aggteleki Barlang pénztárosától szerzett telefonszámot, és elértük a nemzeti park emberét. Jött is egy órán belül. Addig Móricz könyvével főttem a napon, hogy ne kössenek bele a kakasok a fekvő állatba.

Eltűnt megint egy kacsám. A tojó bújt el valahová szerintem, s az éjjeli kutyajárás vagy róka elintézhette. Már csak a gácsér van meg. Illenék legalább őt megennünk.

Vasárnap pedig Nyafival tettünk egy kört a szilasi hídig gáton, s vissza. Hármasban kutyagoltuk végig a 4km-t.

Este még előkerestem a készülő AM generátorom FET válogatáshoz félretett ferritgyűrűket és a két ellenállást is hozzátettem. Vajon ma sikerül-r akár egy FET-et is végigmérni?

Feri villanypásztoráról majdnem megfelejtkeztem. Gondoltam, hogy a BC548 kicsi lesz bele. Nagyon melegedett, de valami pár amperes kapcsolótranzisztort kivezetékeltem a helyére. Nem is melegedett, és vígan kattogott vele.
Mát csütörtökön vagy pénteken láttam, hogy él a PIC benne, és hanggenerátorról megvezéreltem a trafóját 15-45kHz-cel.. Nem volt zárlat, csak reméltem, hátha lesz bele eredeti SMD tranyó.
FBS-t kell még vennem, mert a visszajelző LED-ek fölé ragasztottam plexi ablakot, s napokon belül be fog keményedni az egész tubus ragasztó. Imádom, hogy egy négyzetcentinyit kenek ki mindig belőle, aztán mire újra kell, már hiába.  

2018. július 8., vasárnap

Nyafi

Új családtagunk Nyafi, akit Nufi Csikasznak akar nevezni. Majd kiforrja magát.





Ma már nem akarok magamról panaszkodni. Visszanéztem az utóbbi bejegyzéseket, elborzadtam.
Inkább ennek a kis kutyának a történetét mondanám el.
Nufi egy nap a Bélasétáltatásból hazajövet mesélt egy németjuhász kölyökről, aki a Malom utca egyik háza elől keveredett elé, és gazdátlan. Bár egy falunkbéli kereste a tacskóját, ez biztos nem az.
Indult a kérdés, kell-e nekünk kutya.
Nem igazán akartam csipes jószágot magam köré. Azt tartom, hogy ezek anélkül is működőképesek voltak évezredeken keresztül, és megint egy új adónem ránk.
A vacillálás győztes gondolata mégis a be kéne fogadni lett.
Csakhogy eltűnt. Mindenki látta, még a fodrász Kati műhelyébe is beszabadult, és szétszórta az összegyűjtött hajakat. De senki nem tudta, hová lett.
Aztán lett belőle kettő. A testvérkéje világosabb, és VUK módjára álló füleivel nekem is megtetszett.
De két kutya nem kell. Nufi meg nem akarta szétválasztani őket.
Szerencsére Erzsi néni a falu végén befogadta, és etette őket pár napig. Nufi feltette a fészre a fényképüket, s a VUK el is kelt. Kisfiú szeretett belé, elvitték.
Jó, akkor hozzuk haza mi a tekergőt.
Erzsi néni mondta, hogy beteg.
Nem baj, Nufi így is szereti.
Feltettük a bringára, és hazatoltam.
Másnap a kihívott állatdoki belenyomott négy injekciót, meg egy tablettát, és mondta, hogy kétesélyes. A szopornyica vagy elviszi, vagy nem. Szurkoljunk neki.
Eddig jól szurkoltunk. A naphosszat fekvő és nyifogó kutyus tegnap már eltépte az alkalmi pórázát, és körbeugrál minket. Éjszakára ráccsal zárjuk az ólját, s jókora kő kell, mert kifúrja magát, ha nem is tud visszajutni, akkor is.