2009. május 30., szombat

Komjáti napló 2009 - XI. rész

Csütörtök

A kávéelvonás második napja. Kevesebb nyűgölés, és több tevékenység. Bár nyolc után ébredtem fel. Nem hallottam meg a telefon ébresztőjét sem.
Reggelire elfogyott a gyümölcs, előkerült a kolbász. Vaj kenyér, paradicsom. A paprika már fonnyadt volt. Azért fogyott rendesen.
Teát főztem ma újra. Többször is átmostam a kannát, mintha mellékíze volna, de most sem ízlett. Pedig a kedvenc Earl Grey fajtám. Sárga fémdobozos. Sok luxust nem engedek meg magamnak, de ez még belefér.
Illetve utoljára utántöltő csomagban vettük, én szórtam a dobozba.
Ismét kóválygás lett a délelőttből. Olvastam a matematika könyvecskéből újabb részeket.
Hogy ez anno miért nem került a kezembe gyerekkoromban? Az ötvenes években írta valaki, majd ha megjegyzem, közzéteszem, még nincs a fejemben.
Mondjuk a szövegében vannak érdekességek.
Pl. fejezetcím a rabszolgatartó társadalom matematikája. :-)
Ettől eltekintve az ókori Egyiptom területszámítási stílusát hasonlították össze a 'mai'val. Amitől tetszik, hogy egyszerű magyarázatot ad, miért volt szükség matematikára.
A Nílus áradása termékenyítette meg a földeket, de elmosta a területhatárokat.
Amit elvonult az ár, újra fel kellett mérni, karózni, jelölni a parasztoknak a munkahelyet, és kiszámolni, miből mennyi adó lesz.
Megvan az értelme, egyszerűbb megtanulni is. Nem?
Jött a szintezés.
Csak előtte még...
.. valamiért ettől a művelettől húzódozom a legjobban. De miért?
Beültem a kiásott csatornacsík mellé, és inkább összeraktam a felsőmaróhoz való asztalt.
Ez lett a vesztem.
Amikor a kész asztalkát beemeltem a fal mellé, valami roppant a keresztcsont fölött, és ide nyugodtan bevághatom Karinthy boszorkánylövésről szóló novelláját.
A villámcsapásszerű fájdalom a deréktól a tarkóig fut, és olyan görnyedt pozícióban, amiben egy szinten marad a csont, áttipegtem a másik szobába. Ja, és ha valaki nézi, akkor még képzelje az ősi fogamzásgátló térd közé szorított papírlapot is.
Ezek után hasmánt végignyúlni az ágyon, és elhelyezkedni valami olyan pózban, hogy ez a nyilallás elálljon.
Ebből megint alvás lett. Nem sok, de a mozgás ebből a pozícióból azonnal felébresztett.
De hát még pisilni is kell. Na az alomszékről felállni lesz még igazi nagy feladat.
A legjobb gondolatok persze a szabad altesttel ücsörgés közben támadnak.
A dokitól kapott Bayolin kenőcsről – már régen volt, azóta mást adnak, de ennek a nevét jegyeztem meg – azt olvastam, hogy csalánkenőcs.
Haha!
Csalán van itt a portán rengeteg.
Korterhek alatt hajlott hátú néninek álcázva magam elvergődtem egy csalánosig, majd vissza a konyhába. És...
Gyerekek! Ez használ!
Égetett, mint a csípőspaprika egy halászlében, de már majdnem tudok hajolni is.
Nem mondom, hogy a locsoláskor élmény volt hajolni, vagy az eperágyásból jót lakmároztam, de biztató javulást érzek.
A telefonfülkéhez jutásnál a lábam kézzel kellett átsegíteni a bicikli vázán, de sikerült.
A szintezéshez meg négykézláb vertem a karót a földbe, tehát az is haladt két karónyit.

2 megjegyzés:

Renata írta...

A kávét direkt iktattad ki, vagy elsiklottam valami fölött?

Hanczur írta...

A kávé nekem nagy küzdelem. Van, amikor sikerül leszokni róla hónapokra, van hogy 1-2 napra, és van, amikor csak egy csatorna vagyok, amin ez az ébresztővíz átszalad.