2009. május 16., szombat

Komjáti napló 2009 - IV. rész


Csütörtök
Már egy hete írom a naplót. Jubileum. :-)
Nem baj, ma már kihasználtam az internet időmet, csak holnap adom fel az aktualitásokat.
Reggel hatkor csörgött a telefon ébresztője. Kinyomtam, és lestem a plafont. Folytatódik a tegnapi depi. Lehet, hogy eső lesz?
….
megjött. Zuhog.
Reggel a konyhát rendeztem a koszos munkához, amikor bekukkantott Józsi. Elkérné a robikapát.
Jó, mindjárt előveszem.
Ez is robbanómotoros. Nem is indult.
Gyertya ki. Szinte tiszta, de kapott zsíroldót meg gázlángot. Csak nem ugrott be.
Ezután kinyitottam a benzincsapot is.
Mielőtt valaki gúnyosan elhúzná az ajkát, nem füles megoldás, mint a német motoron, hanem talján gyűrűforgatós. Ettől még nem indult be, csak a karburátor orrán-száján ömlött a benzin.
Jobban tettem, ha elzártam.
Józsinak volt dolga, magamra is hagyott, de én ma vízszerelésre állítottam be a gondolataimat, s annyi kitérőt engedélyeztem magamnak, amíg Olvikorral szép tisztára mostam a motorblokkot, meg ami szutykos volt rajta.
Addig áztattam még a gyertyát is, hátha ettől fog meggyógyulni.
Nem nyert.
Hagytam tehát a napon sütkérezni a kis szerkezetet, és újra erőt vettem magamon.
Behordtam a szerszámokat, nem leltem a pormaszkot. Kívülről hoztam be 230Voltot, mert a szobaajtót bezártam a vésőgép pora miatt.
Már csak a kávé kellett, és még sok apró kézügybe való szerszám. Többek között megleltem a tavaly megvásárolt konyhai csapot is. Odatettem a mosogató alá a szekrénybe. :-)
Gyorsan ellenőriztem a beömlő csatlakozók távolságát, és máris porozhattam.
A szám elé kötött rongy nagyon büdös volt, és még a fúráshoz használt szemüveget is feltettem az orromra, ne menjen a szemembe semmi. Látni így sem láttam semmit.
A két csík kivésése után kiszaladtam a konyhából.
Amíg ülepedett a por, feltettem installálni a FreeBSD-t a kismukira. Ez a próbaszerverem, és hoztam bele wincsit, amiért nem kár. Most az lett volna a célja, hogy a padláson tartom az internet miatt a főgépet, az ócskavasasszámba menő gépen meg írom a naplót. Csak a kismukit olyan felbontásban installáltam, amit a fekete-fehér monitor nem tud.
Három függőleges csíkban ott a kép, de élvezhetetlen.
Már este is megfeküdtem az Opendos-sal, meg a NetBSD-vel de nem adtam fel.
Ez a SCSI adattároló már kihullott egy német Apple masinából. Gondoltam, nekem még jó lehet valamire.
Eddig csak önuralomra tanított meg.
A rendszer feltelepül, de elindulni nem hajlandó.
Hm.
Amint a por látni már engedett, újabb szerszámokat kellett bevonni. Fafúró a palfonhoz és kőzetfúró, mert nem elég nagy a lyuk a csőnek.
Volt. Ezzel legalább elégedett vagyok.
Még a kőműves kalapácsért kellett több kört futnom, de az is megkerült. A hideg és meleg víz csöve elsüllyedt a falban, és a vége kibukkant a padláson.
Közben sok-sok takarítás. Illetve állandó látogatója vagyok az alomszéknek, de nem fáztam fel, csak kihíztam a nadrágom, ezért szorít, és felgyorsítja az anyagcserém.
Ha már kényelmes lesz, tudni fogom, hogy lement pár kiló rólam.
A zuhi azt is jelenti, hogy ma sem kell locsolni. Este fél órával több időm lesz magamra.

Péntek
Nehéz napom van.
Reggel még úgy ébredtem, mint szoktam, de reggeli után hidegrázás, hascsikarás. Mint pár éve Zalakaroson.
Odakinn hideg, párás idő, amint visszatértem a szobába, fordulhattam is meg. Amikor végre kiürült a gyomrom, összekuporodtam az ágyban és aludni próbáltam..
Dél elmúlt, mire jobban lettem.
A töltött paprika volt a ludas. Pedig a hűtőből vettem elő, és anyu csinálta.
Eztán meg annyira éhes lettem, hogy betörpöltem a körömpörkölt másik felét a maradék kenyérrel. Holnap vehetek újat.
A biztonság kedvéért befűtöttem a szobát is.
Épp ideje volt, mert kisütött a nap, és máris huszon fokok lettek az udvaron.
Kivonultam polcot csinálni. A fejem majd megfőtt.
Amíg a polcnak szánt tartót csiszoltam, - egyébként nem önálló polc, csak a régi szekrénysor polcának műanyag füleit kiváltandó metéltem két szögletes rudat, s azt csavaroztam fel a polc alá – lefőtt a kávé a kis kályhán.
Az időzítés pompás.
Folytattam a tegnap kivésett csövek elhelyezésének bámulását.
Ennek az volt a célja, hogy döntsek végre, hogyan rögzítem.
A döntés megszületett.
A felforrasztott két könyököt hosszú szöggel rögzítem. A körötte kivésett árkot több helyen gipsszel rögzítem, és a takarás nagy részét a csemperagasztóval felrakott csempe fejezi be.
Odafenn a padlástérben bilinccsel deszkához fogatom, és a bekötésig így marad.
Még nem meséltem, de kínlódásaim közepette csak lerajzoltam, mit hová akarok majd kötni, és kaptam két nem túl hosszú gerendát Józsitól, azt fogom ma délután felcsavarozni a tetőtéri gerendákhoz. Ezek tartják majd a bojlert.

Volt még egy sötétebb bőrű kereskedő a kapunál, és megpróbált Hiltit és egyéb szerszámot, szőnyeget rámsózni.
Megköszöntem udvariasan, de nem kértem belőle.
Ha tudná, hogy nem csak az akarat, de a pénz is hiányzik hozzá, talán be sem kopog. Akarom mondani kiabál.

Kitelepültem az asztalos szerszámaimmal, és fel-felmászkáltam a padlásra méregetni. A két oszlop bőven kiadja a méretet. Durván méretre szabva az első oszloppal felmásztam bejelölni a lecsapás szögét és a pontos, vagy inkább végleges méretet. Itt tudok igazán rácsodálkozni, miképpen kell a görbe fát úgy beszabni, hogy a végeredmény pontos, kívülről nyílegyenes látványt nyújtson.
Azt még hozzáteszem, nem is vékony gerendákról van szó. A monitorom most úgy áll az egyiken, mint az asztallapon. Ferde, de fix.  :-) 
A leszabott fenyőgerendát állványcsavarral rögzítettem, majd jól megrángattam. Ha 95kg nem rántja le, akkor a 40 literes bojlert is el kell bírni.
Hét után ismét a kigördültem a telefonfülkébe, és kibeszélgettem magam.
A Beugrót időben elértem, meg a Tűzvonalban is kitelt az energiámból.
No, megnézem, kiengedi-e a szerver a levelem.

Nincsenek megjegyzések: