2009. június 19., péntek

Komjáti napló 2009 - XVII. rész

Vasárnap

Eddig a legmagányosabb napom. Valamiért ma kijött rajtam, Géza írt, hogy talán meglátogat a jövő héten, Miskolcra jön fotózni, de belelkesedett válaszomra jelezte, hogy mégsem biztos, csak ha marad ideje.
A napon olyan meleg lett, hogy majd kipukkant a fejem, bevackoltam magam a szobába, de ott meg fáztam. Betekerve magam a pokrócba aludtam kicsit, majd kinn a bringát nézegettem. Ildi sebességmérőjébe is forrasztottam ceruza elemet, de megint felfőtt az agyam a napon. Bejöttem olvasni, majd kivittem a Spíró könyvet a diófa alá. Ott a szél miatt fáztam, ha kimentem a napra, megsültem.
Bementem a konyhába a kávéfőzőért. Kitakarítottam, de megundorodtam tőle.
Volt már ilyen. Hasznos, de nem jó érzés.
Vissza a fa alá. A Honda árnyékába tettem a könyvet, ne világítson annyira a fehér lap, én meg úgy feküdtem, hogy a hátam érje a nap.
Az első fejezete a Jégmadárnak már nem tetszik. Zavar a hónaljhasadék. El fogom olvasni végig, de csak a sznobériámból bizonyosan. Vagy valami más, de rokonértelmű tulajdonságom. Kukorelly Endrét is így olvastam. Van benne valami, de az nem élvezet. Tényleg, még a Tündérkertet sem fejeztem be.
Hétfőn fürdőszoba. Minden beépítendő bútordarabhoz kikarózom a lefolyó csatlakozási pontjait. Ha senki nem jön közbe, akkor ez a terv.
Most meg irány alukálni.
Ja, csak kutyafuttában még annyit, hogy volt telefonfülke és locsolás is. Fürdés meg hideg vízben lesz.


Hétfő

(Emlékezetből)
A kávékóválygás, panelbontogatás végre eljutottatott a szintezés befejezéséhez. Levertem a három karót, kikapartam a földet az árokból, és a fürdőszoba méregetésébe fogtam. Ehhez a kádat lefektettem a fürdőszoba közepére, és forgattam a fejem, mint rossz kém a régi filmeken. Járkáltam a szoba és a fürdő között ceruzáért, vonalzóért, vízmértékért, rakosgattam a mosdót, a mosógépet a papíron addig, amíg eljutottam az optimumig. 2M20cm a szélesség, és a hossza 3m40cmre adódott. (Hogy az első méter jelölését miért írja át a szövegszerkesztő nagybetűre, arra kíváncsi lennék. Juszt sem hagyom magam felbosszantani!)
Tehát vissza az ágyra lerajzolni, tisztázni másik papírra, aztán felfirkálni a falra.
A bejárati ajtó szélessége az egyetlen, ami teljesen felboríthatja a rendet, de a kerete Budafokon maradt. Már csak ezért is haza kell jutnom.
Este Feri jelezte, hogy most mehetnék az apja kombájnját megjavítani. Reggel hétkor vár.
Spórolós emberke lévén a telefonos beszélgetés után nekilódultam, és megmértem az útidőt. Odafelé 35 perc, Még lámpa nélkül. Visszafelé több lett. Nem biztos, hogy csak a dinamó miatt. 84 perc összidő. Számoltam rá 45-öt, hátha reggel lassabb leszek, bemelegítés nélkül, tehát reggel 5:45-re állítottam az ébresztést. Csak felébredjek!

Kedd

Felébredtem, de autó lett belőle. A szerszámok miatt. Amit lehetett, bepakoltam. Műszertől a nagy crova-ig. Noná, hogy a kicsihez nem vittem hajtószárat.
De nem vágok elébe.
A hibára figyelmeztető csipogó nem szólt. Hátul elszakadt az egyik kábel. A jobb első reflektor nem világított.
Jó.
A csipogót elhoztam haza. Beöntött műanyag háza van, és piezo. A miniflex-szel vágtam szét. A leszakadt hozzávezető madzagot kellett visszaforrasztanom, és mechanikailag stabilan visszarakni.
Közben odatettem egy teát, mert állva elaludtam.
A felfőtt víz rotyogására ébredtem.
Vissza.
A hátsó vezetéket helyreállítottam. A reflektor lámpába befolyt víz, minden érintkező erősen korrodált. Tűreszelővel helyreállítottam, és visszaszereltem.
Mégsem világít.
Van-e rajz?
Nincs.
Jó, akkor a vezetékekből kell visszafejteni.
A használati utasításból kiderült, külön van biztosítva mindkét refi, ezért onnét kerestem a bajt. Figyelmeztettek, hogy az nem jó. Én viszont tudom, hogy jó szokott lenni.
No, a vezetékkeresgélés elvitte az egész napot. Dél felé már a nyakamra jártak, mikor lesz kész.
Amikor terhessé kezdett válni, megmondtam, hogy sürgős soha munkát nem vállalok, aztán abba maradt a vekzálás.
Szétszedtem a pult összes csatlakozóját, és a lámpatest érintkezőjétől hozott összedugdosott mérőzsinórokkal sem találtam odavezetőt. A csatlakozóig pedig gégecsőbe bújtatták az összest.
Vagy meghámozom, vagy kirángatom.
Rángatással eljutottam odáig, hogy melyik kettőben lesz biztosan.
A hiba az összedugott mérőzsinórokban lesz, leszedtem a csatlakozót. Ehhez hanyatt fekve a kombájn asztalán behunyt szemmel kellett a lehulló növényi maradékok és por között kiemelni a csatlakozósort. Csak egy nem volt elég. Az első után lehetett csak a másodikat. A végén már segített Feri apja is kibányászni.
A sok mérés meghozta az eredményt. A vezetéken meglett a tüskevég, lehetett visszacsomagolni.
Ismét akrobata mutatvánnyal vissza a kétszer három csatlakozót.
A vezetéket lekövetve eljutottam a biztosítékig. Onnét megy. Másik kapcsolóval.
Hívom az ellenőrző emberkét, de nem így kell működni,
Akkor elcseréltem a két egyforma csatlakozót. A másik az országúti világításé.

Viszont a másik megoldási ötletem az volt, hogy a szétfejtett csatlakozókon feldedeztem a vezetékre teljes hosszában felnyomtatott számokat.
Ezek alapján a jobb és baloldali lámpákról csináltam jegyzetet, és abból kikerestem a párját annak, ami rossz. Ezt összekötve végül megjött a fény.
Csak közben hét óra.
Mondom, itt a panelon lesz valami.
Nem baj, menjünk haza.
Holnap.
De ugye elég, ha nyolcra jövök.
Elég lesz kilencre is.

Szerda

Reggel felkeltem, mint tegnap, de nekiültem átforrasztani az összes csatlakozót és biztosítékot. Lassan ment, mert a weller páka csak 50Wattos, és nag felületű fóliák vannak a panelen. Elvitte a hőt. Ráadásul a zöld festékes nyákot még egy lakkal is lekenték – tisztára, mint a régi orosz számítógéppanelek – és sok-sok gyantát használtam.
A lemosásra nem fordítottam elég időd, meg már fél kilencet mutatott az óra. Illenék időben odaérni.
A száradást majd ott befejezi.
Bódvaszilasnál sorompót kaptam. Előttem egy betegszállító autó állt.
A sorompó felnyílt, a vezetője telefonjával sétálgatta körül a kocsit, nézegetett valamit, és nagyon ráért. Mutatta, hogy elnézést. Nem segítséget akart. Csak mondjuk ehhez elég lett volna elállni az útból. A kanyarban a sorompó előtt állt és fogta az utat.
De jó!
Balról záróvonal, jobbról fű.
A füvet választottam. (Olyan voltam mint a nyuszi. Ott ültem, és nem szívtam el.)
Az üdvözlések után visszapatentoltam a panelt, és természetesen nem működött.
Akkor mérünk.
Leszedve a patentokat, de felcsavarozva a vastag bekötő kábeleket nekiálltam mérni.
Mondjuk 1 perc nem volt, eljutottam egy másik biztosítékhoz.
Nem gyűltek örömkönnyek a szemembe, de nagy kő esett le a szívemről.
A biztosíték csere után a refi végre világított.
Ugyan csak az csak izzója, de már fél siker.
Kértem a tartalékot. És volt! :-)
De közben megnézhetném azt a traktort, aminek leállt a töltése.
Hú, ha még látott valaki mocskos gépet,...
A generátor kivezetéséhez közelítve a műszerrel jól megégetett.
Anyád!
Mondtam, és láttam, hogy nincs gerjesztés.
Induljunk a másik irányból.
A műszerfalban a biztosítéktábla.
Mögötte a másik pók és iszonyat kosz. A kapcsolók összeégve, átkötve és a töltésjelző izzója nem világít. Az izzó jó. A töltéshez a táblán jelölt biztosíték nincs is benne.
A fickó mondta, hogy generátor. Én meg azt, hogy nem biztos.
Vegye ki valaki a generátort, és megnézem.
Ha félreáll és kihűl, én is kiveszem, de így nem tudom. Arra neki nincs ideje.
Vissza a kombájnhoz.
Összeraktam a refit – egyébként ez is két ember magasságban van jobboldalt fenn. Az asztalon állva épp csak elérem. Létra nincs.
Összeraktam a pultot, próba.
Az index nem megy.
Pult szét, irányjelző relé nedves. Kifújkálom, már megy.
Még nézzek meg egy villanymotort. 3 fázisú, és beállt a csapágya. Leégett-e.
Már szag után is biztos voltam benne. Egy tekercs 1,3 ohm, a többi szakadt.
Megbeszéltük a traktort, hogy beépített fesszabályzós. Mondom nem, hacsak a műanyagburkolat alatt nincs, de nem férek hozzá. Viszont oda nem jut a 12 vagy kisebb gerjesztő fesz.
Szabályzót meg csak Miskolcról lehet hozatni. De azt már ők is be tudják rakni.
Hm.
Ez itt már más lesz.
Jó, irány haza.
Éppen kijöttem a faluból, amikor csörög a telefon, hogy a motor forog és még mindig szól a csipogó.
Jó, visszamegyek.
Letettem a telefont.
Ekkor mondtam igazán cifrát.
Semmit sem gyűlölök jobban, mintha valaki nem próbál ki mindent, és nekem azért kell visszamennem. Pedig kértem.
Fel a fülkébe, és valóban, a motor jár, de a hibát fütyüli.
Kérdem, miért szokott fütyülni. Milyen hibát jelezhet?
Elöl a pulton több LEDre mutogatott.
Ennyi nem romolhatott el egyszerre, kezdem szétcsavarozni a pultot, valamit elnyomott a dekli.
És lőn!
A harmadik csavar után valami a helyére igazodott, és végre minden ment.
A pult alatti csavar nem volt a helyén korábban.
Nem kockáztattam, azt én sem raktam vissza.
A kikapcsolt gyújtás után még egyszer ráindítottam, és elmúlt a csipogó hang.
Végre hazatérhettem.
Megdolgoztam ezért a pénzért. Illetve ez most egy hazautat jelent Budafokra és vissza.
Nufi! Jövök! Hiányzol!

2009. június 14., vasárnap

Komjáti napló 2009 - XVI. rész

Csütörtök (folytatás...no meg a titkaim...)

Be is húztam a féket. Illetve nekem is behúzták. Feri ismét sokat késett. Ugyan háromkor körbejártam a kertet, - rendesen felverte a gaz – de hamar lehiggadtam. Inkább nekiültem szétszedni egy Orion60-as sasszit. (Ilyen volt pl a Szenzorion belseje, vagy az Uranus)
Legközelebb szétszedés előtt fogom zsíroldózni, mert így alkatrészenként lassabb és jobban kiszárítja a kezemet.
Érdekes, de ez a bányászást mindig a önmegnyugtatásra használtam. Egyszerű művelet. Páka az egyik oldalról, ujjaimmal összecsippentve rángatom ki a kondikat és ellenállásokat a nyomtatott áramköri lemezből. Ha elcsípem a ritmust, nem érzem a forróságot. Még a forrfüleket is ki tudom így szedni. Amikor a pákán összegyűlik egy nagyobb óncsepp, és onnét a lábamra – most is rövidnadrágban, törökülésben a veranda betonján műveltem – hullik, minden szitok nélkül lerázom, s csak annyit mondok, hogy fáj!
Mechanikai dolgok - fűrészelés, reszelés, törés – esetén többször tűnik el a jómodorom. Miért?
Feri megjött. Mondtam, hogy pár perc és megyek. Már főtt a kávé, azt meg kellett várni Érdekes, de meginni már nem esett jól. Ott is hagytam a sörös üvegemben meg a bögrében. Elég volt, hogy keserű a nyálam, és mentem is.
A műanyagot nem vágtam le előre, mert nem mértem le a távolságokat tegnap.
A következő lépés mégis a műszerek elhelyezése volt.
A betűző nap ne érje közvetlenül az LCD-t, ez volt a tervem, és a Feri mutatta helyek nem tetszettek.
Megkértem, csináljon valami mást, én pedig beültem, és rakosgattam a sebességmérőt és a sárga műszert is ide-oda a fülkében.
Jobbra találtam egy keretet. Polcféle, de nincs bedeszkázva. A keret aljára fel lehet úgy csavarozni a két műszert úgy, hogy nem takar ablakot, jobb kézzel eléri, és nem akadályoz semmit.
Közöltem az ötletem, majd Feri Jóváhagyásával megvalósítottam.
Ez annyit jelentett: hazaugrottam füleket gyártani valamiből.
Ismét a GS monitor vaslemez merevítőjéből tudtam alkotni. Kivágtam olyan részeket, melyben menetelt lyukak is voltak, de csavar nem kapott bele.
Átfúrtam és kerestem anyás változatot.
Sokáig tarthatott, mert bár az utolsó rögzítésénél jártam, utánam jött Feri.
Nem baj.
A reed relé beszereléséhez úgy kell a kerék mellé behajolni, amit nem szeret a gerincem, de Feri segített.
Még az eltört üvegalkatrész helyett hoznom kellett másikat – volt, mert Jánostól kaptam a múltkor egy egész Elka55-öt. Abból egyet használtam el eddig.

A kipróbálásból még nem lett semmi, mert a kereket Feri nem tudta megemelni. Megnéztem, hogy kb. 15-20 cm átmérőjű lyuk van a kombájn alatt. Erre én meg sem próbáltam volna emelni. Legalább 1 négyzetméter betonlapra, vagy többre helyeztem volna az emelőt. A krokodilom három és fél tonnát bír emelni, nem ajánlottam fel, hogy áthoznám. Ez a monstrum 11T.
Hét után esni kezdett. Nyolcra értem a telefonfülkébe. Átáztam, nem volt hosszú beszélgetés. Még az is nehezítette, hogy pár fiatal odagyűlt 'zenét' hallgatni. Először azt hittem, a kocsmából jön a tuc-tuc, de később kiderült, hogy a kocsma előtt álló kocsiból.
Itthon még behordtam a sámlikat esőmentes helyre, meg behúztam szürke kádam. Most jó félig, vagy inkább 2/3 -ig volt. Alágörgőztem, ne lötyögjön ki sok.
Anyu még hívott, hogy megvették a refi izzókat, Szombaton elhozzák. Lehet, hogy jön Csámpi is.
Jó, majd nagyobb rendet rakok.

Este gondolkodtam Makka körkérdésén. Illetve én tőle kaptam. Mik a titkaim? Nem tudom.
A helyzet szabja meg, kinek, mit lehet mondani.
Öngyilkosjelölt barátnak nem mutogatjuk a feleségéről készített kompromittáló fényképeket. Még úgy sem, hogy eredetileg a Citadellát ábrázolja, amint német turistacsoport hagyja el a panorámabuszának lépcsőjét a kép közepén.
Önostorozásra álljak át?
Például a kávé egy olyan eszköz, amit magam ellen fordítok. Ha tehetetlen vagyok, ha bántani kellene valakit, akit nem akarok, ha minden mindegy, akkor vödörrel.
Érzem, hogy szúr a szívem, hogy leáll az akaraterőm órákra, és ülök belebámulva a nagy semmibe, és felsorolom magamnak a hibáimat. A legsürgősebb tennivalóim kellős közepén hanyatt fekszem, és megvárom, hogy a szívem dobogása visszanyerje eredeti ritmusát. Csak ezután kezdem megoldani a lehetetlent.
Nem tudok lemondani. Ami nem sikerül, azt előveszem újra és újra és megint, és akár öt év múlva is, mert azóta fejlődhettem.
Körbeveszem magam a múlttal, mert minden és mindenki hagy bennem egy kis rókát, s én a Kis Herceg felelősséggel tartozom valamennyiért. A tudatos énem lerázza már, de belül nem.
A tiszteld apádat és anyádat parancsolat sohasem volt erősségem. Egyáltalán, a tisztelet szó kap állandó kérdőjelet, s magamra is igaz. A tanáraim véleményére is csak kíváncsi voltam, és ha megfogadtam, az inkább arról szólt, hogy azt az utat is kipróbáltam.
A hibáimat nem szégyellem. (Nem mindet. Pl. a pocakomat igen.)
Ha valaki nekem esik bármi okból, úgy indulok ki, hogy hibáztam. Visszafejtem, mit tettem, s vagy helyrehozom, vagy ha nem hibáztam, gunyoros leszek. Piszkoskodom, piszkálódom az illetővel.

Az önfegyelmem sem a régi. Ha egy egér megharap, megfricskázom érte. Vagy addig simogatom, amíg megbánja. Ez utóbbi mondjuk hangulatfüggő.

Szeretem, ha nem tartanak butának. Ha okosnak tartanak, attól menekülök, én nem mászom keresztre, hogy felnézzenek rám. Nem vagyok mártír típus.

Megvan már a hét?
Mert számolni is utálok. Piszkosul idegesít, hogy valami megéri, vagy nem. Amíg egyedül éltem, ez ösztönösen működött. Ma már előre kell kalkulálnom, elfogadtatnom a költségvetést, és nem veszek meg alkatrészt a saját szakállamra. Ismerősnek és rokonnak sem. (Anyut kivéve.)
Gyűjtögetek. Megfojt a gyűjteményem, de szétszedve addig zömítem, ameddig lehet, és raktározom.
Működik. Az ócskaságokat ugyan nem javíttatják, de egy Sokol 308 vagy Junoszt tévé otthonérzetet ad. Nekem soha nem volt otthon, csak amíg javítottam, de mégis jó. (Kis tévéből Universum, meg magnóból is, rádióból meg Toshiba.)
A könyveimtől varrás mentén repednek a polcaim. (Már uncsi lesz, de szeretem Markos-Nádas poénokat.) Van, amit egyszer sem olvastam, de ott a helye. Pl. a képes történelem sorozat reneszánsz részét tavaly olvastam el először Nufi kiállítását őrizve, pedig harminc éve megvan.
A megismerés öröme minden más elé került. Képes vagyok doksik tömegét összetöltögetni a NET-ről, és bár meg is építeném a műszert, rádiót, bármilyen kütyüt, még élvezetet is okozna, de sohasem fejeződik be. Kerettel, lógó madzagokkal beindul, és úgy marad. Egyszer használom, majd legközelebb kitudja mikor. Pedig csak dobozolni és feliratozni kellett volna.


Péntek

Működik végre a sebességmérő!
Buktató ezek után is jött több is.
A mágnes túl távolinak tűnt.
Megfordítottam. Ha kivettem a burkolatból, odafenn mutatta, hogy elhúzom előtte a mágnest. Ha visszatettem, akkor nem. Lehet, hogy a felni árnyékolja?
Nem. Ennél jobb dolgot találtam.
Egy mérési periódus kb. 4 másodperc. A kombájn 1-2 km/h sebességgel halad, és ez 18 másodperc körüli kerékfordulatot jelent. Még ha megűzi Feri, akkor is csak 4km/h. Részeg gyalogos is simán lefutja egy láda sörrel a kezében.
Felmerült még a lépésszámláló. Esetleg arra cserélni, de nem tudom, van-e hegymászó üzemmódja.
Otthonról elhoztam a sajátomat is. Először azért, hogy megtudjam, mutat-e 1-2 km/h-t. Az kisebb kerékre beállítva mutatott. Próbáltam átprogramozni, de csak 3m-es kerékkerületig jó. Vissza a Feriéhez.
Először is levenni az elemcsatlakozót, és direkt ráforrasztani az elemre a műszert. Ettől végre stabil lett. Mutatni még gy sem akart.
Tegyük a hátsó kerékre? Az kisebb. Fele?
Nem.
Mi forog többet, mint a kerék, de csak akkor, amikor halad?
A tengelye a keréknek.
Bizony, a kerékdobban jókora áttétel van. Olyasmi, mint a motoros kézicsavarhúzóban :-) és ott a megoldás. Csak hogyan számoljuk meg?
Kapcsoló, mondjuk reed relé, és megszakítunk egy zseblámpa áramkört. Én kintről figyelem a fordulatot, ő fenn megszámolja, hányat villan.
Lapos elem nem volt jó. Több wattos izzót nem bír el a reed relé. Tranzisztor meg ellenállás nincs tehermentesíteni.
Feri bekrétázta a gumit, a tengelyt. Én bebújtam a hatalmas kerék mellett, és számoltam. Egy... kettő... három... négy... öt.... hat... hét.. (Már van valami krétanyom, de ez volt az?)... nyolc... kilenc... tíz... tizenegy és fél.
Mondjuk 11. Mondjuk.
Ellenőrizzük.
Most én másztam fel a fülkébe, és ő számolt. (Bi-bi én is vezettem kombájnt beeee .-)
Jó a tizenegy.
Na, akkor ezt ki kellene találni, hogy is lesz.
Jöttek számok tíztől negyvenig.
Elosztottan 11-gyel a 469-et.
Beírtam a 42-t, és működött. Egy vagy kettő vagy három vagy négy. Legfeljebb még finomítunk. Lemérünk 1km-t bringával valahol, és a napi (km)számlálójával
összehasonlítva pontosítunk. (100m-es pontosság esetén 10%. Ha tudnám a következő útját, 10km esetén már 1% is lehet. Csak mondjuk 4km/h sebesség mellett ez a mérés negyed óra, és csak ezért elpazarolni több liter gázolajat értelmetlen volna. Bár nem tudom, mennyit fogyaszt a Rába 8 hengeres motor. )
Még befűztük és bekötöttük az akkufeszültség ellenőrző műszer madzagját az áramtalanító kapcsolóra. Ezzel fejeztük be.
A telefonfülkében állva megismert a traktoros úr, akinek a gépét 1-2 hete feltámasztottam, és kérdezte, mikor vagyok otthon.
Mondom, nemsokára, de tudna-e sódert a Bódvából? Van-e engedélye, vagy kitől kérjek?
A bátyja csinálja, és megkérdi.
Még javában beszélgettem a fülkében, és visszajött egy fél liter mézzel, meg a hírrel, hogy nem lehet kavicsot szedni.
Ő nem is tud, de a bátyja sem.
Hát majd keresünk mást. Csak van itt valami szabályzat, önkormányzati törvény, vagy természetvédelmi hatóság, akinek joga van dönteni.


Szombat

Anyuék napja. Fél tizenegyre jöttek, addig kitakarítottam a konyhát. Öt perc alatt megtelt.
A kis német órát felszögeltem a falra fejmagasságban. Mindig elé rakok valamit az asztalon, így meg szem előtt van.
Anyuék elfoglalták a kertet, én meg kimostam a heti szennyest. Ebéd után újrapermeteztem a krumplit, valahonnét valószínűleg az újabban előbújt burgonyából új bogarak nőttek, és a paprikán mutatott még anyu fekete valamiket. Azt is lefújtam.
Átsétáltunk Jolikához tejért, meg vittük Ferinek a lámpákat. Csak a kutyákat találtuk otthon. Hátra arc. Anyu ismét megmutatta a házukat. Most legalább már megjegyeztem. Nem lakja senki, és kemence sincs már előtte. Az elejét átépítették, és mesélte, hogy majdnem kikapott, mert kimászott az ablakon. Mondjuk földszintes ház, nem lehetett veszélyes a tizennégy éves lánynak.
Az udvar rendben van, hátul a kert búzával bevetve.
Én egyszer jártam benne a dédnagymamával, s már akkor is kukoricát vagy búzát tároltak benne. Nem voltam még öt éves. 1967-8-ban már eladta.
Mutatott még egy kalyibát, ami régen bolt volt. Ott kapott a boltostól bocskorszíjat a bácsitól. Erre a ragacsos fekete édességre én is emlékszem, de nem volt nagyon finom.

Laci bácsi ismét megmetszette a szőlőt, feltöltötte a krumplit. Haza felé tartva benéztek még Irénke néniékhez és a másik unokatestvéréhez. E betűs neve van, de nem Eszter és nem Erzsébet. Talán Edit. De erre nem ennék mérget.
Nekik vadásztatott erdejük van, és Lada Niva áll az udvarukon. Azzal járják az erdőt. A férje panaszkodik derékfájásra. Gyorsan elmondtam, mivel szenvedtem én is, de idősebben nálam 20-30 évvel, nem biztos, hogy használna a csalános és bebugyolálós módszerem.
Pár szó – negyed óra – után elindultam a telefonfülke felé. Fél hatkor ment anyuék vonata, és még nem volt hat, amikor megláttam Ferit az udvaron. Még elkértem az ottmaradt szerszámom, illetve eszembe jutott, hogy rendelt késes biztosítéktáblát. Azt mikor kötjük be?
Meg van még egy igény. A tolatásnál bekapcsolódó csipogó.
A táblát interneten rendelte, ha megérkezik, majd akkor.
Még megtárgyaltuk a sóder kérdést. Épp ott sétált a volt polgármester, és mondott két helyet (Szalonnán és Bódvaszilason) meg a vízügyest, akit telefonon keressek meg. Pedig ha itt valami működik, az csak személyesen szokott.
Majd csak találok valakit, aki bemutat neki személyesen.
Fél hét tájban már a fülkében voltam. Ildi rosszallóan jegyezte meg, - nekem annak tűnt- mit kavargok sóder után, vegyük meg, de én továbbra is azon vagyok, hogy most nem pénzem van, hanem elcserélhető szaktudásom és munkaerőm. Jobb a cserearány, ha csak illetéket fizetek, és én dolgozom.
Este még újra megnéztem a kedvenc filmem. A Tű a szénakazalban-t. Nem tudom, hogy miért szeretem. Talán a kétütemű motoros cabrio járgány tetszik benne ott a Viharszigeten. :-)

2009. június 11., csütörtök

Komjáti napló 2009 - XV. rész

Péntek

Reggel megvártam Ferit és Jolikát, hozták a tejet. Berámoltam egy váltás fehérneműt, és komótos tempóban irány Miskolc.
Az úton végig esett. Hol zápor, hol csak szemetelő eső volt. Rendőrrel nem találkoztam. Pedig Ildi is figyelmeztetett, ne üljek részegen a volán mögé. :-)
Érdekes módon mindenhol megelőztek. A negyvenes táblánál, a falvak közepén, pedig pontosan tartom az ötvenet. (Szirmabesenyőn van utcai mérő, onnét tudom, ha ezzel a gumival 40-nel megyek a mutató szerint, akkor 41-et mutat a kijelző az oszlopon. Ha a téli gumi van fent, akkor 39-et. Biztos van leolvasási pontatlanság (paralaxis hiba) de elég jól közelít a mérthez. Vajon mások nagyobb átmérőjű gumi abroncsot használnak?
Miskolcon, amint elállt az eső, felfújtam a zöld biciklim kerekeit, és irány a SOS.
No, ez nagykereskedelmi áruház, csak rendelésre hozzák a telephelyre a kondikat. Legalább 5000Ft-ért kell rendelnem, és ha délelőtt rendelek, a következő munkanapra érkezik. Ha délután – mint épp ott jártam – akkor a második munkanapon.
Ennek nem örültem, Péntektől ez keddet jelentette.
Eddig nem maradok Miskolcon.
Tovább indultam más boltok felé. Csakhogy a 30Ft+Áfa helyett vagy nem is volt, vagy 170Ft lett volna az alkatrész. 50db-nál ez elég húzós.
Ez kicsit túl nagy különbségnek tűnik.
Még benéztem Mészihez. A barátom először azt hitte, tőle akarok kondit venni, de megnyugtattam, beszerzési forrásra vágyom. Ő sem mondott jobb árakat, ráadásul Pestről rendeli.
A helyzete sem túl rózsás, de nem tartottunk panasznapot.
Még a TESCO-ban néztem Ferinek izzókat a kocsijához, csak mintha ott is túl nagyot kaszálnának a terméken.
Már a múltkor is megjártam a ceruzaakkuval. Azóta kifundáltam, hogy azért üthettek be töltőt akku helyett, mert volt egy lopásgátló műanyag doboz rajta, és arról olvashatták be a kódot.
Igazából nem vagyok felkészülve az ilyesfajta piszkos trükkökre. Este olvastam el többször a számlát, és fejtettem meg. Bizonyítani nem tudnám – a dobozt a pénztáros leveszi és csak az akkut viszem ki az áruházból - , a harangozó bácsinak elmondtam így, ahogy most leírom, és becsület szavamat adtam, hogy a számlán töltő van, de én ezért a pénzért akkut vettem csak.
Itthon Dudás néni ült anyu konyhájában, és nagyon akart segíteni varrógép és izzó ügyben. A férje szabó volt, míg élt, azért kérdeztem rá. Igazából el voltam csigázva, nem nagyon akarózott tovább menni.
Majd holnap.


Szombat

Reggel vártam Laci telefonját. Ildi papája ledöntötte a notebookját, amint eljöttem otthonról, és Ildi öccse szakmabeli. Szombatra jött meglátogatni az öreget és Ildit. Én ugyan összeállítottam az install DVD-t a helyreállításhoz, de balkezes vagyok, és mindent más logikával oldok meg, mint más normális ember.
Kéznél leszek, de megyek izzóért és műszert venni. Addig mobilon, ha megjártam, akkor anyunál madzagoson.
A szofita izzókat a fénycentrumban kaptam, az irányjelzőbe valókat a József Attila úton. A reflektorizzókról az eladó mondta, hogy nagyon drága, de lesz a jövő héten olcsóbb.
Majd Laci bácsi elsétál érte.
Anyuval még fél tizenegykor volt találkozóm a piacon. Ott vettem meg a két műszert Ferinek Az itteni TESCO-ban ez sem volt. Két különböző árustól.
Délután még felraktuk a kocsi tetejére a hűtőt. Anyu és Laci bácsi az egyik oldalról, én meg a kompresszor oldaláról.
Itthon már egyedül vettem le.


Vasárnap

Feri meghívott ebédre, és megbeszéltem Ferivel a kombájnjavítást. Nem megy rajta a világítás meg az index, meg az óra sem. Az egerek megrágták a madzagokat.
Hááát. Amikor kibontottam a kormányoszlop alatt a műanyagburkolatból azt a pókot, már tudtam, hogy nemes ellenfelem lesz.
Le kellett emelni a kormányt, mert anélkül nem jött ki az óra.
A kormány reteszes megoldással ül a tengelyén, de az anya láthatóan átmenetelt, és meg sem volt húzva. Annyira nem, hogy épp csak félrekapatva volt a tengely végén.
A nagyobb gubanc az volt, hogy itt az egereken kívül más is alkotott már. Sárga szigszalaggal ide-oda kötve mentek a kábelek, mozgatásra szikráztak.
Alul a biztosítéktábla egy lenyíló szekrényben. A szekrényajtó szigetelését nem rakták vissza, és ettől minden erősen korrodált.
Szerencsére Ferinek volt rajza, és elkezdtem visszafejteni a működést.
A lámpák nem. Az irányjelző sem.
Egyenként kellett kibontani őket. Lecsiszolni a rozsdát, és oxidmentesíteni a testpontokat.
Estig a fényszórók már működtek, az irányjelző pedig a kar elfordítására folyamatosan világított.
Elkértem a relét, hogy este még kivallatom, folyt. köv. holnap.


Hétfő

Reggel felforrasztottam egy 21W-os izzót, és kipróbáltam mindkét relét. Jók. Eljutottam oda, hogy nem az a madzag került a takarítás szigetelgetés után az irányjelző kapcsolóra, hanem más. A rajzból kisilabizáltam, hogy melyik és tovább kutattam, miért nem kap 12Voltot a relé.
A biztosítéktábla elrozsdált érintkezője miatt.
Terhelés nélkül átvitte a 12Voltot, de a lámpákat nem bírta. Mindezt le-fel azon a vasmonstrumon, és még közben jött egy kolléga a klímát feltölteni.
Ő kombájnozott is évekig, most meg szerelő lett. Illetve lehet, hogy aratni most is szokott, de jó történeteket mesélt munka közben.
Estére működött minden az egyik munkalámpát kivéve, de abba kell a reflektor izzó, amit Laci bácsi hoz. Mint izzó világítana, de az egyik lába elrozsdált, nem ér be a foglalatba. Czumi. (Munkalámpa az, amivel a kombájn tetejéről világítja meg
az arató a munkaterületet.
Holnapra már csak a kerékpárcomputer felszerelése jut.
Ez arra kell, hogy a napi számlálóval ki tudja számolni, mekkora területet aratott le. Volt már becsapós tulaj, aki 2/3-át akarta fizetni a területnek, földmérőt kellett hívni, hogy ne csapják be.


Kedd

Ma szétvágtam egy GoldStar monitor deklijét, arra szereltem fel a sebességmérőt. A kimerült 1,5Voltos gombelem helyére beforrasztottam vezetéket, s kisrádióból kiemelt elemérintkezőből csináltam hozzá ceruzaelemhez szükséges fészket.
Alkottam még egy bilincset, amit ha két csavarral fogattam le, akkor felfűtött, gondolom megnyomta az elektrolittal felitatott fűrészport belül, és felgyorsult az önkisülés, vagy valami hasonló. Ha csak egy oldalon rögzítettem, nem volt akkora nyomás, működött rendesen.
Úgy tettem fel, hogy kívülről legyen hozzáférhető, láthassa majd Feri, ha ki akar folyni az elem.
Még szabtam számítógépes csatlakozóból hozzá csatlakozót a reed relének, és az eredeti mágnes helyett szétvert hangszóróból erősebb mágnest bányásztam. Így kb. 1cm lehet a távolság, és még biztosan kapcsol a 3-4mm helyett.
Este Feri ismét nem jött. Azaz délután nem. Ildi SMS-t küldött, hogy ¾ 8-tól elérhető, addig már bontani kezdtem anyu hűtőjét. Közben néztem, hogy lehetne kideríteni, melyik cső ereszt.
Már épp az alomszéket töltöttem, amikor hallom, hogy megjött Feri.
Elnézést kért a késésért. (Miért nem akkor szól? Persze nem tudja, hogy én rengeteg szerszámot mozgatok ki-be javításkor, és háromra kb. mindent elpakoltam, s mivel nem jött, 5-kor ismét mindent elő.)
Tetszett a megoldásom, majd holnap felszereljük, de a kis műszer zsinórja füstölt.
Mondom a 10A-es lyukba dugta. Ő nem.
Jó, nézzük meg.
A műszer működik.
Megismételtem. A 10A-es lyukba dugta.
Le kell vakdugózni, és akkor nem dug félre véletlenül. (Kéretik a piszkos fantáziát üzemen kívül helyezni!)
Azért elhoztam, hogy teszek rá egy kapcsolót, és akkor le sem kell húzni, és maradhat 20Voltos állásban.
Spuri telefonálni. Már fél 9 felé hívtam Nufit. Hazafelé kipróbálhattam a lámpát is. A dinamón még állítani kell – közelebb a kerékhez – hogy ne hullámozzék, de világít már így is. (100m-enként lehajoltam hozzányomni a kerékhez. :-) )


Szerda

Pár nap kihagyás után ülök le a géphez. (Péntektől vasárnapig most írom meg a történteket.)
Ma reggel újból keresem a mindenekfölötti értelmem. Gyökereket kutatok újra.
Gazdasági gyökereket.
Talán a kispolgári gondolkodásra emlékeztet, a biztonságos, csendes lépések szeretetére.
Mi a baj a mostani élettel?
A százalékok. Ide ennyi, oda annyi, és kijön a száz fölötti érték.
Visszakanyarodom az önellátó gazdálkodás igazságaira és igazságtalan kiszolgáltatottnak nem tűnő apró lépteire. Nekem ott tűnik el a biztonságérzetem, ha én nem tudom megoldani.
Kiindulnék egy egyszerű esetből. Legyek én a saját történetem hőse.
Inaséveimet kitöltve elindulok segédlevelemmel, majd megjárva Párizst Moszkvát és mondjuk Canberrát hazatérek némi pénzmaggal, és egy faluban veszek egy házikót egy telkecskét és kapát-kaszát pár tyúkot, kecskét, meg három malacot.
Tegyük fel, meg is házasodom. Eztán, mint jó-rossz asztalos járom a környéket. Javítok szemöldökfát, kerítést, ragasztok asztalt, szúnyoghálókeretet. A kertecském ellát elemózsiával, s otthon a hitvesi ágy szalmájában nem csak új élet, jövő és tervek gyülekeznek, de pénzmag is. Esztendőre, kettőre látszik, hogy a szomszéd falu szolgabírájának két ökrét meg tudnánk venni.
Ezek az erős igavonó állatok már nem fiatalok, de fel tudnám törni vele a hegyoldal lankáját is kis telkecském elején, s megint előbbre járnék.
Ekkor tér be hozzám egy kupec, aki négy ökröt ígér alig több pénzért, mint amink van, de 'jóember', s itt hagyja nálunk a jószágot. Mindössze annyit kér, írassuk rá a telkecskét biztosíték fejében.
Meghányjuk-vetjük az asszonnyal, meg a szomszéd is átjön, és győzködik. Neki is van már két ökre, és még pénzt sem adott a kupecnek. Majd aratáskor adja a termény felét, de legalább x mázsa búzát, y mázsa zabot.
Ennyit minden évben terem a föld, és neki is csak a házát kellett ráíratni a kupecre.
Persze a kupec a korcsmárossal jóban van. A korcsmáros intézi az ökröket az alföldről. Messziről.
No, de beköszönt a hét szűk esztendő. Az ökrökre félretett kis pénzünk elfogyott, a szomszéd háza elúszott, mehet zsellérnek, én meg az asszonykámmal kaparom ki a mindennapi betevő krumplimat kézzel.
Vagy mondjuk megveszem a meglévőből a két öreg ökröcskét, s – jön az amortizáció – az egyik elhullik. A másikkal még így is több területet művelek meg, mint kicsit korábban.
Nem járunk naponta kocsmába, és lassan gyűlik a krajczár következő igásra, de nem éhezünk.

Nehéz ezt felfogni, hiszen a szomszédnak lehet szerencséje, és vehet nagyobb birtokot, de elcifrálkodhatja az asszonya a termény árát, s ott is elúszhat a keserves munka gyümölcse, mint hegyi patak kimosta almatároló tartalma többnapos zivatarban.
Még nehezebb a helyzet, ha hozzám, a gazdához jár a kupec, az asszonykámhoz a kosárfonó cigány, a gyereket meg a szomszéd dicsekvő porontya izgatja pónilóért.

De tényleg, nem erről szól most a világ? Hát már az otthonodban is állandóan telefonon hívogatnak, a tévé teletext adásában, ahol csak a műsort akarod megnézni is orrba vág egy reklám?
Hol a szabadságunk?
Meg kell szokni a perifériális információfelvételt, mert pl. a közlekedési táblák információözönéből csak a rád vonatkozóval törődj, s azonnal ki is kell ürítened a memóriából, mert jön a következő, a következő, a következő.
Régen is jobb volt a pletykát a füled mellett elengedni, de nem ártott jólértesültnek is lenni.
Ma könyvet olvasni is abból áll, hogy végigszaladok rajta. Sokszor második olvasásra új lesz, hiába ismerős az egész.


Műszer.
A kis sárga műszer nagyon kicsi. Minden kapcsoló, amit találtam itt, óriási bele. Az órás rádióból kiemelhető hullámsávváltó beépítéséhez meg kellett szüntetni két bemenetet és a harmadikon toltam ki a két madzagot beforrasztva a dobozba.
Még az elemhatároló lapocskákat is meg kellett felezni, hogy be tudjam fordítani a kapcsolót. Az előlapi lyukakra majd ragasztani kell matricát, ne menjen be a por.
Késő délután érkezett Feri.
A kombájn kerekéhez a mágnest könnyűnek tűnik felragasztani, de a reed reléhez kell egy tartó konzol.
Először műanyagból szabtam le, de gyöngének tűnik.
Feri hegesztett szögvasból egy L alakot, és oválisra szopósított lyukakkal lehet majd közelíteni a felnihez.
Azért aki nem látott még ilyet közelről, annak elmondom, hogy 148cm a kerék átmérője. Egy kör megtétele 5m közeli érték. (469cm)
Befűztük a kábelt az utastérbe, aztán abbahagytuk. Majd holnap összeforrasztjuk, megemeljük a kereket kipróbáláshoz, és megforgatjuk.
Fél 8-kor már a fülkében voltam. Este még telelegeltem a hasam eperrel.
A fürdéshez pedig nem melegítettem rá a napkeltette nemtudomhányfokos vízre. Így hamarabb végzek a lubickolással, mert majdnem fázom.
Este Dr.House, Tűzvonalban és éjjel Spíró.


Csütörtök

Reggel fél nyolckor nyílt a szemem. Éjjel a Spíró interjúba belealudtam. Akartam felfogni, miért beszél az elkerülhetetlen háborúról ez a fickó. Hogy 40 év alatt kiürül az emberek veszélyérzetről alkotott közös memóriája, s egy nemzedéknyi béke vagy kettő a természetes.
A kilencvenes években írta le, hogy baloldali értelmiség nem képződik, az egyetemekbe szorított ifjúság a munkanélküliség egyik adminisztratív átcsoportosítása. Ott pedig a meglévő hatalom ellen csak jobbra, szélső jobbra tolódó értelmiség fejlődik.
Mondom, ez maradt meg a félálomból. A tévé is magától kapcsolt ki. Reggel pedig erre a gondolatsorra is ébredtem.
Hogyan állítsuk meg a globalizációt? Hogyan tegyünk érdekessé egy citromfát vagy egy babot (mint növényt) egy olyan generációnak, aki a tudását mások által előrágott formában kapja, és gyorsított felvételben látja?
Még a mostanában nézett Tűzvonalban c. sorozatomban is osztott képernyőn pereg több esemény.
FÉÉK!

2009. június 8., hétfő

Komjáti napló 2009 - XIV. rész

Csütörtök

Tévé.
Lerámoltam az íróasztalt, lemostam a rápergett kormot. Fölötte van a kályha füstcsövének csatlakozása.
A tévét még odakinn leburkoltam, és kiporoltam.
Bedugás után a piros led az előlapon világít. Bekapcsolásra halványabb lesz. A nagyfesz nem húz, már azt hittem, nincs is, de 'mérve' megjelent, a képcsőben a fűtőszálak szépen izzanak.
Hang, kép nincs.
Bekapcsoltam a szkópomat.
Nincs kedve dolgozni. Az izzó világít az előlapon, de semmi életjel.
Méregettem tovább a multiméterrel. 5 volt, 12Volt, Százegynéhány. Az RGB katódokon az erősítők becsukva. 198V-tól 215V-ig mindhárom más feszültségen.
Megint bekapcsoltam a szkópot.
A szkóp aljából sziszegő hang jelezte, hogy éled a nagyfesz.
Kapcsolgatok, nyomogatok, erre is ráférne már egy kondiátömlesztés, de nem adja magát.
Ismét kihúztam. Az előbbi pihenés is jót tett neki.
Kiforrasztottam a tévéből a tunert. Hátha így megjelenik a hangyaháború a képcsövön.
Erre abbahagyta a ki-bekapcsolást. Ezek szerint I2C buszon kommunikál a vezérlő proci a tunerrel.
Visszaforrasztottam. Folytatta a ki-bekapcsolást. Ha lenne euroscart dugóm itt, DVD-ről adhatnék neki video jelet, meg hangot, vagy tudnom kellene fejből a bekötést, és akkor bedrótozom lengőkábellel.
Újból bedugtam a szkópot.
Apró villanások, megjelent a zöld pötty. 2 sugaras üzemmódban két pötty.
Már csak a fűrész induljon be.
Kihúztam a szkópot még negyed órára, és lőn. Megjött az idővonal.
Végigtapiztam a Philips IC-t. Az impulzus oldala megy, a KF oldalon csak zajt találtam.
Felmentem a padlásra letölteni a doksit.

GENERAL DESCRIPTION

The TDA8360, TDA8361 and
TDA8362 are single-chip TV
processors which contain nearly all
small signal functions that are
required for a colour television receiver.


Jól sejtettem. A mai kor divatja szerint belegyömöszölnek minden aktív elemet egy százlábúba, és ha egy megy, minden megy. (tönkre)
Vajon mennyit kérnek érte?
Hát ezt még nem tudom. Legalább egy Junoszt vagy a képkf generátorom itt lenne!
Átlibbentem a komorába a JVC tévéroncsért. Abban nem ilyen van. Mehet vissza.
Otthon még van ITT meg Thomson bánya is. Itt még semmi.
Akkor félbehagy.
Szóltam Józsinak, hogy ha sürgős, inkább visszaadom, igaz, akkor még a szkópom nem kelt fel. Azóta legalább van ötletem.

Jöhet a másik varrógép.
Ez már rosszabb játék. Az anyagot vonszoló recés bigyó összetörve. Józsi azt mesélte, hogy időnként megszorult a tű, ezért már megreszelte a lyukat, és amikor meghúzta az a recés bigyó elfordult, vagy megakad. Rásegített csavarhúzóval. Attól tört el.
Ez egy számomra névtelen ép. A fantázianeve Prima. Nem találtam igazi azonosítót. Leszereltem a törött bigyó maradékát, majd holnap Miskolcon nézek varrógépszervízt. Csak lelek valamit a Kisokosban.

2009. június 4., csütörtök

Komjáti napló 2009 - XIII. rész

Hétfő

Ma ünnepnap van. Pünkösd.
Ömlik az eső. Egész nap ez van. A 'szoknyám' a derekamon, már az is zavar, de rendületlenül igazgatom.
Reggel a számítógép mellett ülve sikerült úgy elhelyezkedni, hogy nem bírtam felállni. A gerendába kapaszkodva ráztam ki a szorult helyzetéből a derekam.
Aztán elfelejtettem, és le-föl járkáltam a padlásra a hálózati kártyával.
Az USB-s azonnal megállította a gépet. Már a memóriákkal sem lép kapcsolatba.
Ha benne van, akkor vár a legtöbbet bootoláskor, és amikor a linux kernel az USB-hez ér, akkor újraindul a gép.
Menni kellene már Miskolcra kondenzátorért, de nem tudom, lesz-e eső. Mindenképpen bringával megyek.
Felhoztam a képcső nélküli tévédobozt egérpadnak. Rátettem a monitort is, így sokkal kényelmesebb írni. Legalább valami otthonra emlékeztet, Az előlapján a képcső előtt üveglap van, és így összerakva nem is tűnik fel, hogy szinte üres.
A két belső hangfalához kell valami erősítőt üzembe helyeznem, és akkor hangja is lesz a gépemnek.
Késő délután kisütött a nap. Kiráncigáltam a szögeket a zsaludeszkáimból, amit Józsinak kölcsön adtam. Elsirattam őket.
Igaz, hogy visszakaptam, de az egyforma 180cm-es deszkák java ketté vágva, a vékony öreg fenyő mindenhol elhasadva, és fáj, hogy miért kell a fél centis öreg fenyődeszkába 120as szögeket verni, aztán visszahajtani, meg az élébe is beleverni.
Én nem véletlenül fúrom elő és facsavarozom.
Ez már csak tüzelőnek lesz jó. Legfeljebb almásládát üthetek össze belőle.
Még a vastagabb deszkában is annyi szög volt, hogy tűpárnában nem lelni annyi gombostűt egy menő szabónál.
Az istállóban az átjáró pallót újból le kell szabnom valamiből.
Este hét után csepegő esőben mentem telefonálni, de nem lett zuhi.
Megkerestem a pumpát, holnap időben kelni, és megyek sóskát szedni.


Kedd

Nyolckor keltem. Kilenc előtt már a Bódva parton szedtem a vadsóskát. Itthon még leszedtem pár szem epret. A szétvágott gyümölcslés dobozban egy sornyit helyeztem el úgy, hogy ne törődjön. Tettem hozzá még egy csokit, meg a pumpát. Pár deka az egész. Átöltöztem, mert a nadrágom, a cipőm a zoknim szétázott, és s repültem Dezső bátyáékhoz.
Melinda már tegnap hazament.
Ennyit a memóriámról.

Pár szót vesztegetnék a blogon szereplő nevekre. Lehet, hogy érdemes külön kitenni, majd a mátkám kitalálja, hová ízléses. (lásd az olalsávon - a szerk. megj.)

A sor biztosan nem teljes, de amikor eszembe jut valaki, majd bővítem a névsort.

Közben elkapott a lelkifurdalás, hogy leszólom Józsit a deszkák miatt, Ha nem kaptam volna vissza, akkor is odaadtam volna. Csak én ilyen duzzogós vagyok.
Azt még nem említettem, hogy kaptam tőle egy hosszú szál nyers fenyődeszkát is az elfűrészeltek helyett.
A miszlikkel pedig már befűtöttem, és nem maradt a nyakamon.

Józsi hozott még két varrógépet és egy tévét javítani.
Valamiért a dobozos hordozható varrógép tetszett meg, azzal kezdtem.
Első próbára csinált mindent, mint a kisangyal.
Kinn is hagytam éjszakára a verandán, majd holnap.


Szerda

Reggel mosással kezdtem. Kilenc körül kezdtem neki, fél 11 körül már a mosógép is elmosva, a centrifugával visszakerült a helyére, és a ruhák is majdnem szárazak voltak.
Pár perc ejtőzés után be kellett szedni, mert jött a zuhi.
A farmereket felaggattam a gerendákra, a fehérneműt meg apróbbat állványostól be a konyhába.
Be mindent, a varrógépeket is, és a verő eső elől bemenekültem az ágyra, el is nyomott a buzgóság jó egy órányit.
Utána a napsütésben visszaköltöztem a verandára, és ismét kipróbáltam a varrógépet. Belassult. A fordulat nem változott. Először szétszedtem a pedált. Apró szénkorongocskákból volt a szabályzó, és egy rugós áttételen nyomta a pedál össze őket. Ahogy nőzz a nyomás, annál kisebb lett az ellenállása, és gyorsabban forgott a motor.
Ennek sok baja nem lehet, kimostam az üregeit, visszapakoltam a korongokat, és szétkaptam a villásdugót.
Minden csavar laza.
Meghúztam.
A gép változatlanul lassú.
Jött a motor. A szénkefék alig kopottak, a kommutátor is jónak tűnt. Felcsiszoltam, és lemostam. A bronzcsapágyakba csúszó tengelyt bezsíroztam leheletnyire, és kipróbáltam.
A motor úgy pörgött, mint egy szobaventillátor, és a szabályozás is jó.
Visszaszereltem a gépbe.
A varrógép lassú.
Akkor vetkőzés.
Az anyagtovábbító recés lap mögött nemezesedő cérnafélékre bukkantam.
WD40, csipesz, csavarhúzó, és teli tüdővel fújkáltam, amíg minden nem csillogott.
Megtöröltem, és összeraktam.
A gép finoman és durván és lassan és gyorsan és egyenesen és cikk-cakkban, törpejárással és óriásléptekkel is működött.
Már csak a tű törött benne, de vajon én törtem el?
Szerintem észrevettem volna.
Azért végigtapiztam a dobozát. Nem leltem benne hegyet sem völgyet.
Átvittem Józsihoz, hogy kész, próbálják ki.
Tű van benne?
Mondom egy törött.
Hm.
Hát jó.
A következő a tévé lesz.
Még egy hosszabb világmegváltás következett. Felkészítettek az itteni hatalmi viszonyokra, illetve megtárgyaltuk, hogy francia kocsit ne vegyek.
Mondjuk eddig fel sem merült bennem, de azért meghallgattam. :-)
Este pedig a kenyeresemmel foglaltam el magam.
A takarítás óta jól néz ki, de a madzagot nem tudom már kibányászni belőle, új lyukakat kell fúrnom bele. Addig a kenyeret és a zsömléket beleraktam, és letakartam egy törlővel. Legalább a legyek ne másszák mekk!
(Magyarázat: A kenyértartót még Miskolcon vettem kb. 1993-ban a zsibpiacon. Az ajtaja cukorspárgára fűzve öt vagy hat falap. A kenyértartó teste is abból van, de az oldalfalakhoz szegezve.
Ez a cukorspárga pár év után elvásik, és akkor cserélni kell.
Nufi otthonra vett másikat, mert neki ehhez nincs türelme, és ezt kidobásra itélte (miután többször is szétesett - a szerk. megj.)
Én meg hátravittem a sufniba, és alkalmas időben elhoztam Komjátiba.
Eddig várt türelmesen, s most újra munkába fogom.)

2009. június 2., kedd

Komjáti napló 2009 - XII. rész

Péntek

A hátam megpihent, nagyon jó volt felébredni. Aztán az első mozdulat megmentett az eufóriától.
Eszembe jutott hamar, hogy a hősök, a líra-dráma-epika hősei mindannyian megsérülnek, és így győznek vagy buknak el a világ megváltása közben.
A reggeli teendők kibővültek a csalánozással, s bár a csípések okozta vérbőséggel jobban lehet mozogni, a nyilallás az égő folt alatt arra kényszerített, ne a térdeplő munkával folytassam.
Legyen mondjuk zárjavítás.
Anyu másoltatott a bejárati ajtóhoz kulcsot, s azóta minden ajtónyitás bősz rugdosásba fullad, és amikor már az ablakon másznék be, szokott a zár engedni.
Mindez csak kívülről, gondoltam majd megcserélek lamellákat, (ha így hívják) és addig sakkozom, hézagolok, amíg jó lesz.
Nem nyert.
Belül a letört rugók között összehegesztett alkatrészeket találtam, ebből pótalkatrész nélkül már nem lesz zár.
A hátsó komorából előhúztam a záras dobozokat, és jókora kupit rendeztem.
Ez jobbos, ez balos, és nem csavaros, tehát nem szétszedhető, ehhez nincs kulcs.
Kezembe akadt a német zár. Rendes tollas kulcsa van, de sokkal mélyebb.
Megnéztem a szobáét. Abban működik a kulcs.... csak sokkal magasabb.
Ha már vésni kell, a német zár újabb. Inkább az.
Na még a másik szobáé.
Abban meg nem mozog a nyelv. Abban megint nincs kulcs.
NA, összerendeztem a szerszámokat kézügybe, véső-kalapács, és addig faragtam az ajtót,amíg engedett.
A vaslemez, amibe a nyelvek kerülnek, szintén átszabásra várt. Egyik nyelv sem passzolt.
Levettem, reszeltem,.. reszeltem,... reszeltem, s még ma is reszelnék, ha nem unom meg.
Visszacsavaroztam, és már csak vésni kellett az ajtófélfából.
Bár minden a helyére került, de finoman be lehet zárni, dühösen nem.
A kulcsból van hozzá kettő is, a kilincse pedig hatalmas. Mindegy. Ha a silt itt lesz – még Budafokon maradt – akkor faragok a lyukakhoz (a régi zár helyéhez) tömésre alkalmas 'intarziát'. Kis fagitt, és olaj.
Ha nem lesz szép, akkor festés.
Régen csak olajozták a faajtókat, egyéb nyílászárókat. Bár ezt festették is. Jó lenne eredeti módon állítani helyre.
A munka közben két állat hangjára lettem figyelmes. Több is van, de a kettő dominál.
Egy kakas kukorékol szinte percenként úgy, hogy a szívét kiköpi, időnként gurgulázik. A másik meg egy macska. Állandó jajongó hangja van.
Anyu azt mondta, Erzsi néni zárta be a macskáját valahová, mert a kutyája a másikat játékból széttépte.
Most örülök neki, hogy az egereim nem ilyen szószátyárok. Vagy abban a frekvenciatartományban nem hallok, ahol ők kiabálnak.
Igaz, én elpusztítás helyett rendeltem nekik a börtönt, Erzsi néni meg háziállatot tart.
A kutyája is egy serdülőnek tűnő németjuhász. Ha megyek locsolni, odajön a kerítéshez és kiköveteli a simogatást.
Erzsi néni mondta, hogy őt már megharapta, hogy játsszon vele.
Gondolom, kapott is az orrára vagy kettő a seprőnyéllel. (a kutya)
Ildi küldött pár holmit Melindával. A baba mellett nem lehetett nagy csomag, csak két RT (Rádiótechnika) évkönyvet meg pár DVD-t kértem, ami otthon maradt, és a telefonkábelem.
Irénke nénitől egyenesen a telefonfülkébe gördültem tovább. Onnét meg időre, a Beugróra haza.


Szombat

Megszállás. Anyuék jöttek fél tizenegyre. Az addig szinte kiürített konyha ismét megtelt.
Beletörődtem. Majd ha elmentek, elmosogatok, és szét-át-összepakolok. Közben pedig eszem-eszem....
Voltunk a Bódva parton sóskát szedni. Onnét ismét Dezső bátyáékhoz babát nézni.
Az udvaron zsongott az egész család. Erzsikéék kapálták a krumplit, Gábor fát hozatott, a kutyát zárt helyre kellett zavarni, mert megriasztotta volna a fuvaros lovát.
Beálltam a széldeszkákat lepakolni, és nem akadt be a derekam. Ez jó. Kezdtem bizakodni.
Otthon még beültettük az Erzsikétől kapott paradicsomot, és János vitte haza Miskolcra anyuékat.
Legalább elvitték a szemetemet is. Nem kell műanyagot égetnem.
Este meglátogatott Feri. Hozott egy ablaktörlő motort. Közelgett a hét óra, megkérdeztem, mikorra kell.
Nem sürgős. Mindjárt mennék telefonálni, utána megnézem.
Aztán mégis leburkoltam, Az egyik kivezetés lefüstölt.
Átkötöttem, rátettem PC tápra, nem mozdult.
Feri kérte, nézzük meg akkuról.
1.
2.
3.ANYÁÁÁÁÁÁÁÁÁD
4.A szövegszerkesztő felsorolásra állt.


Benne hagyom!
5.Már úgyis csak a hónap végéig írom ezt a fájlt, utána újat kezdek.
6.Mondom, az akkum vagy jó, vagy nem. Nem szívesen nyúzom. Utálok bikázva elindulni.
7.Aztán azzal sem csinált semmit.
Kitessékeltem Ferit, mondtam, amint hazajöttem megnézem, ma már nem fogja beszerelni, ha egyszerű hiba, még kilencig átviszem.
8. A telefonon kölcsönös panasznapot tartottunk Ildivel, és odakinn egy lány állt meg a fülke mellet. Nem nézett rám.
9.Félig kinyitottam az ajtót, ha arra fordul, megkérdem, de őszőkesége hátat fordított nekem.
10.Ezután nyugodtan beszéltem tovább Ildivel.
11.Egyszer csak feldúlt arccal rám kopog, hogy ő is szeretne telefonálni.
12.Mondom, akkor szóljon, és befejezem.
13.Ettől még idegesebbnek tűnt. Én elbúcsúztam Ilditől, s közben vázoltam neki, mit gondolok arról, aki úgy vágja be a durcit egy kocsma előtti buszmegállóban (inkább háttal) állva, hogy nem figyel a testbeszédemre (sem.)
14.Otthon szétszedtem a motort. Kihúztam a tengelyét, megreszeltem, ahol megakadt, átzsíroztam a fogaskerekeken talált zsírból, és kipróbáltam.
15.Először füst, de utána ment. Többször is kipróbáltam. Visszavittem Ferinek.


Vasárnap

Esik.
Reggel Feri elhozta a motort, hogy füst, és más semmi. Most megy a sógorékhoz, este ötkor jönnek haza.
Szétkaptam a motort. A forrasztásom elvált. Amihez forrasztottam, a vezetéket, az a kapcsolóérintkező nem jó. A fedélben van a kapcsoló, csak rácsavarozva kapcsol, de a fedele végighasadt, és a kapcsolónál rossz a kontaktus. Ettől felmelegszik, és eldobja a forrasztást.
Átkötve a kapcsolót megmértem a fogyasztását. 1,3 amper. Terheletlenül jó, mert 1,8A-t ír a tablicáján.
Nekiálltam valami kapcsolót keresni, de autós holmi nincs itt. Felhívtam Ferit telefonon, mennyi hely van mögötte. Elfér-e valami másfajta a kombájnon.
Mondta, hogy kössem rövidre, majd ő tesz a elé másikat a műszerfalon.
Ebben maradtunk.
Ezután még összebarkácsoltam egy dobozt a tápegységnek, hogy esztétikusabban adhassam át délután a motort. Visszaraktam az asztalom baloldalára a leszereltek helyére három konnektort. Még a másikra is tervezek a műszereknek.
Na, eljött az öt óra, a hat is, Feri sehol.
Hétkor még szalagantennát méreteztem a Bartók rádióra kiszámolva, és le is gyártottam Ki is próbáltam. Feri nem jött.
Ezt itt (is) meg kell szoknom, hogyha nem jön valaki, még csak nem is szól.
Nyolcra mentem a fülkébe.
Ja, és még valami.
A csalánozást abbahagytam. Rájöttem ugyanis, hogy más az igazi bajom. A becsípődés összefügg a felfázással.
Nappal, amikor a mozgástól átmelegszik, akkor jobb a derekamnak. A csalánozás vérbőséget okoz, az is elfedi.
Viszont a fájdalom helyett most körbetekertem a derekam pokróccal, megkötöttem egy madzaggal, és most attól jó.
... jobb.