2009. június 2., kedd

Komjáti napló 2009 - XII. rész

Péntek

A hátam megpihent, nagyon jó volt felébredni. Aztán az első mozdulat megmentett az eufóriától.
Eszembe jutott hamar, hogy a hősök, a líra-dráma-epika hősei mindannyian megsérülnek, és így győznek vagy buknak el a világ megváltása közben.
A reggeli teendők kibővültek a csalánozással, s bár a csípések okozta vérbőséggel jobban lehet mozogni, a nyilallás az égő folt alatt arra kényszerített, ne a térdeplő munkával folytassam.
Legyen mondjuk zárjavítás.
Anyu másoltatott a bejárati ajtóhoz kulcsot, s azóta minden ajtónyitás bősz rugdosásba fullad, és amikor már az ablakon másznék be, szokott a zár engedni.
Mindez csak kívülről, gondoltam majd megcserélek lamellákat, (ha így hívják) és addig sakkozom, hézagolok, amíg jó lesz.
Nem nyert.
Belül a letört rugók között összehegesztett alkatrészeket találtam, ebből pótalkatrész nélkül már nem lesz zár.
A hátsó komorából előhúztam a záras dobozokat, és jókora kupit rendeztem.
Ez jobbos, ez balos, és nem csavaros, tehát nem szétszedhető, ehhez nincs kulcs.
Kezembe akadt a német zár. Rendes tollas kulcsa van, de sokkal mélyebb.
Megnéztem a szobáét. Abban működik a kulcs.... csak sokkal magasabb.
Ha már vésni kell, a német zár újabb. Inkább az.
Na még a másik szobáé.
Abban meg nem mozog a nyelv. Abban megint nincs kulcs.
NA, összerendeztem a szerszámokat kézügybe, véső-kalapács, és addig faragtam az ajtót,amíg engedett.
A vaslemez, amibe a nyelvek kerülnek, szintén átszabásra várt. Egyik nyelv sem passzolt.
Levettem, reszeltem,.. reszeltem,... reszeltem, s még ma is reszelnék, ha nem unom meg.
Visszacsavaroztam, és már csak vésni kellett az ajtófélfából.
Bár minden a helyére került, de finoman be lehet zárni, dühösen nem.
A kulcsból van hozzá kettő is, a kilincse pedig hatalmas. Mindegy. Ha a silt itt lesz – még Budafokon maradt – akkor faragok a lyukakhoz (a régi zár helyéhez) tömésre alkalmas 'intarziát'. Kis fagitt, és olaj.
Ha nem lesz szép, akkor festés.
Régen csak olajozták a faajtókat, egyéb nyílászárókat. Bár ezt festették is. Jó lenne eredeti módon állítani helyre.
A munka közben két állat hangjára lettem figyelmes. Több is van, de a kettő dominál.
Egy kakas kukorékol szinte percenként úgy, hogy a szívét kiköpi, időnként gurgulázik. A másik meg egy macska. Állandó jajongó hangja van.
Anyu azt mondta, Erzsi néni zárta be a macskáját valahová, mert a kutyája a másikat játékból széttépte.
Most örülök neki, hogy az egereim nem ilyen szószátyárok. Vagy abban a frekvenciatartományban nem hallok, ahol ők kiabálnak.
Igaz, én elpusztítás helyett rendeltem nekik a börtönt, Erzsi néni meg háziállatot tart.
A kutyája is egy serdülőnek tűnő németjuhász. Ha megyek locsolni, odajön a kerítéshez és kiköveteli a simogatást.
Erzsi néni mondta, hogy őt már megharapta, hogy játsszon vele.
Gondolom, kapott is az orrára vagy kettő a seprőnyéllel. (a kutya)
Ildi küldött pár holmit Melindával. A baba mellett nem lehetett nagy csomag, csak két RT (Rádiótechnika) évkönyvet meg pár DVD-t kértem, ami otthon maradt, és a telefonkábelem.
Irénke nénitől egyenesen a telefonfülkébe gördültem tovább. Onnét meg időre, a Beugróra haza.


Szombat

Megszállás. Anyuék jöttek fél tizenegyre. Az addig szinte kiürített konyha ismét megtelt.
Beletörődtem. Majd ha elmentek, elmosogatok, és szét-át-összepakolok. Közben pedig eszem-eszem....
Voltunk a Bódva parton sóskát szedni. Onnét ismét Dezső bátyáékhoz babát nézni.
Az udvaron zsongott az egész család. Erzsikéék kapálták a krumplit, Gábor fát hozatott, a kutyát zárt helyre kellett zavarni, mert megriasztotta volna a fuvaros lovát.
Beálltam a széldeszkákat lepakolni, és nem akadt be a derekam. Ez jó. Kezdtem bizakodni.
Otthon még beültettük az Erzsikétől kapott paradicsomot, és János vitte haza Miskolcra anyuékat.
Legalább elvitték a szemetemet is. Nem kell műanyagot égetnem.
Este meglátogatott Feri. Hozott egy ablaktörlő motort. Közelgett a hét óra, megkérdeztem, mikorra kell.
Nem sürgős. Mindjárt mennék telefonálni, utána megnézem.
Aztán mégis leburkoltam, Az egyik kivezetés lefüstölt.
Átkötöttem, rátettem PC tápra, nem mozdult.
Feri kérte, nézzük meg akkuról.
1.
2.
3.ANYÁÁÁÁÁÁÁÁÁD
4.A szövegszerkesztő felsorolásra állt.


Benne hagyom!
5.Már úgyis csak a hónap végéig írom ezt a fájlt, utána újat kezdek.
6.Mondom, az akkum vagy jó, vagy nem. Nem szívesen nyúzom. Utálok bikázva elindulni.
7.Aztán azzal sem csinált semmit.
Kitessékeltem Ferit, mondtam, amint hazajöttem megnézem, ma már nem fogja beszerelni, ha egyszerű hiba, még kilencig átviszem.
8. A telefonon kölcsönös panasznapot tartottunk Ildivel, és odakinn egy lány állt meg a fülke mellet. Nem nézett rám.
9.Félig kinyitottam az ajtót, ha arra fordul, megkérdem, de őszőkesége hátat fordított nekem.
10.Ezután nyugodtan beszéltem tovább Ildivel.
11.Egyszer csak feldúlt arccal rám kopog, hogy ő is szeretne telefonálni.
12.Mondom, akkor szóljon, és befejezem.
13.Ettől még idegesebbnek tűnt. Én elbúcsúztam Ilditől, s közben vázoltam neki, mit gondolok arról, aki úgy vágja be a durcit egy kocsma előtti buszmegállóban (inkább háttal) állva, hogy nem figyel a testbeszédemre (sem.)
14.Otthon szétszedtem a motort. Kihúztam a tengelyét, megreszeltem, ahol megakadt, átzsíroztam a fogaskerekeken talált zsírból, és kipróbáltam.
15.Először füst, de utána ment. Többször is kipróbáltam. Visszavittem Ferinek.


Vasárnap

Esik.
Reggel Feri elhozta a motort, hogy füst, és más semmi. Most megy a sógorékhoz, este ötkor jönnek haza.
Szétkaptam a motort. A forrasztásom elvált. Amihez forrasztottam, a vezetéket, az a kapcsolóérintkező nem jó. A fedélben van a kapcsoló, csak rácsavarozva kapcsol, de a fedele végighasadt, és a kapcsolónál rossz a kontaktus. Ettől felmelegszik, és eldobja a forrasztást.
Átkötve a kapcsolót megmértem a fogyasztását. 1,3 amper. Terheletlenül jó, mert 1,8A-t ír a tablicáján.
Nekiálltam valami kapcsolót keresni, de autós holmi nincs itt. Felhívtam Ferit telefonon, mennyi hely van mögötte. Elfér-e valami másfajta a kombájnon.
Mondta, hogy kössem rövidre, majd ő tesz a elé másikat a műszerfalon.
Ebben maradtunk.
Ezután még összebarkácsoltam egy dobozt a tápegységnek, hogy esztétikusabban adhassam át délután a motort. Visszaraktam az asztalom baloldalára a leszereltek helyére három konnektort. Még a másikra is tervezek a műszereknek.
Na, eljött az öt óra, a hat is, Feri sehol.
Hétkor még szalagantennát méreteztem a Bartók rádióra kiszámolva, és le is gyártottam Ki is próbáltam. Feri nem jött.
Ezt itt (is) meg kell szoknom, hogyha nem jön valaki, még csak nem is szól.
Nyolcra mentem a fülkébe.
Ja, és még valami.
A csalánozást abbahagytam. Rájöttem ugyanis, hogy más az igazi bajom. A becsípődés összefügg a felfázással.
Nappal, amikor a mozgástól átmelegszik, akkor jobb a derekamnak. A csalánozás vérbőséget okoz, az is elfedi.
Viszont a fájdalom helyett most körbetekertem a derekam pokróccal, megkötöttem egy madzaggal, és most attól jó.
... jobb.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

akkor lehet egy kiadós vesemedence gyulladásod, tavaly ugyanígy kínlódtam én is, kb két hónapig azt hittem izomlázam van:-)) aztán persze rájöttem... nem ártana doki, makacs is lehet...
Jobbulást!
a budafoki szurkoló