2009. június 11., csütörtök

Komjáti napló 2009 - XV. rész

Péntek

Reggel megvártam Ferit és Jolikát, hozták a tejet. Berámoltam egy váltás fehérneműt, és komótos tempóban irány Miskolc.
Az úton végig esett. Hol zápor, hol csak szemetelő eső volt. Rendőrrel nem találkoztam. Pedig Ildi is figyelmeztetett, ne üljek részegen a volán mögé. :-)
Érdekes módon mindenhol megelőztek. A negyvenes táblánál, a falvak közepén, pedig pontosan tartom az ötvenet. (Szirmabesenyőn van utcai mérő, onnét tudom, ha ezzel a gumival 40-nel megyek a mutató szerint, akkor 41-et mutat a kijelző az oszlopon. Ha a téli gumi van fent, akkor 39-et. Biztos van leolvasási pontatlanság (paralaxis hiba) de elég jól közelít a mérthez. Vajon mások nagyobb átmérőjű gumi abroncsot használnak?
Miskolcon, amint elállt az eső, felfújtam a zöld biciklim kerekeit, és irány a SOS.
No, ez nagykereskedelmi áruház, csak rendelésre hozzák a telephelyre a kondikat. Legalább 5000Ft-ért kell rendelnem, és ha délelőtt rendelek, a következő munkanapra érkezik. Ha délután – mint épp ott jártam – akkor a második munkanapon.
Ennek nem örültem, Péntektől ez keddet jelentette.
Eddig nem maradok Miskolcon.
Tovább indultam más boltok felé. Csakhogy a 30Ft+Áfa helyett vagy nem is volt, vagy 170Ft lett volna az alkatrész. 50db-nál ez elég húzós.
Ez kicsit túl nagy különbségnek tűnik.
Még benéztem Mészihez. A barátom először azt hitte, tőle akarok kondit venni, de megnyugtattam, beszerzési forrásra vágyom. Ő sem mondott jobb árakat, ráadásul Pestről rendeli.
A helyzete sem túl rózsás, de nem tartottunk panasznapot.
Még a TESCO-ban néztem Ferinek izzókat a kocsijához, csak mintha ott is túl nagyot kaszálnának a terméken.
Már a múltkor is megjártam a ceruzaakkuval. Azóta kifundáltam, hogy azért üthettek be töltőt akku helyett, mert volt egy lopásgátló műanyag doboz rajta, és arról olvashatták be a kódot.
Igazából nem vagyok felkészülve az ilyesfajta piszkos trükkökre. Este olvastam el többször a számlát, és fejtettem meg. Bizonyítani nem tudnám – a dobozt a pénztáros leveszi és csak az akkut viszem ki az áruházból - , a harangozó bácsinak elmondtam így, ahogy most leírom, és becsület szavamat adtam, hogy a számlán töltő van, de én ezért a pénzért akkut vettem csak.
Itthon Dudás néni ült anyu konyhájában, és nagyon akart segíteni varrógép és izzó ügyben. A férje szabó volt, míg élt, azért kérdeztem rá. Igazából el voltam csigázva, nem nagyon akarózott tovább menni.
Majd holnap.


Szombat

Reggel vártam Laci telefonját. Ildi papája ledöntötte a notebookját, amint eljöttem otthonról, és Ildi öccse szakmabeli. Szombatra jött meglátogatni az öreget és Ildit. Én ugyan összeállítottam az install DVD-t a helyreállításhoz, de balkezes vagyok, és mindent más logikával oldok meg, mint más normális ember.
Kéznél leszek, de megyek izzóért és műszert venni. Addig mobilon, ha megjártam, akkor anyunál madzagoson.
A szofita izzókat a fénycentrumban kaptam, az irányjelzőbe valókat a József Attila úton. A reflektorizzókról az eladó mondta, hogy nagyon drága, de lesz a jövő héten olcsóbb.
Majd Laci bácsi elsétál érte.
Anyuval még fél tizenegykor volt találkozóm a piacon. Ott vettem meg a két műszert Ferinek Az itteni TESCO-ban ez sem volt. Két különböző árustól.
Délután még felraktuk a kocsi tetejére a hűtőt. Anyu és Laci bácsi az egyik oldalról, én meg a kompresszor oldaláról.
Itthon már egyedül vettem le.


Vasárnap

Feri meghívott ebédre, és megbeszéltem Ferivel a kombájnjavítást. Nem megy rajta a világítás meg az index, meg az óra sem. Az egerek megrágták a madzagokat.
Hááát. Amikor kibontottam a kormányoszlop alatt a műanyagburkolatból azt a pókot, már tudtam, hogy nemes ellenfelem lesz.
Le kellett emelni a kormányt, mert anélkül nem jött ki az óra.
A kormány reteszes megoldással ül a tengelyén, de az anya láthatóan átmenetelt, és meg sem volt húzva. Annyira nem, hogy épp csak félrekapatva volt a tengely végén.
A nagyobb gubanc az volt, hogy itt az egereken kívül más is alkotott már. Sárga szigszalaggal ide-oda kötve mentek a kábelek, mozgatásra szikráztak.
Alul a biztosítéktábla egy lenyíló szekrényben. A szekrényajtó szigetelését nem rakták vissza, és ettől minden erősen korrodált.
Szerencsére Ferinek volt rajza, és elkezdtem visszafejteni a működést.
A lámpák nem. Az irányjelző sem.
Egyenként kellett kibontani őket. Lecsiszolni a rozsdát, és oxidmentesíteni a testpontokat.
Estig a fényszórók már működtek, az irányjelző pedig a kar elfordítására folyamatosan világított.
Elkértem a relét, hogy este még kivallatom, folyt. köv. holnap.


Hétfő

Reggel felforrasztottam egy 21W-os izzót, és kipróbáltam mindkét relét. Jók. Eljutottam oda, hogy nem az a madzag került a takarítás szigetelgetés után az irányjelző kapcsolóra, hanem más. A rajzból kisilabizáltam, hogy melyik és tovább kutattam, miért nem kap 12Voltot a relé.
A biztosítéktábla elrozsdált érintkezője miatt.
Terhelés nélkül átvitte a 12Voltot, de a lámpákat nem bírta. Mindezt le-fel azon a vasmonstrumon, és még közben jött egy kolléga a klímát feltölteni.
Ő kombájnozott is évekig, most meg szerelő lett. Illetve lehet, hogy aratni most is szokott, de jó történeteket mesélt munka közben.
Estére működött minden az egyik munkalámpát kivéve, de abba kell a reflektor izzó, amit Laci bácsi hoz. Mint izzó világítana, de az egyik lába elrozsdált, nem ér be a foglalatba. Czumi. (Munkalámpa az, amivel a kombájn tetejéről világítja meg
az arató a munkaterületet.
Holnapra már csak a kerékpárcomputer felszerelése jut.
Ez arra kell, hogy a napi számlálóval ki tudja számolni, mekkora területet aratott le. Volt már becsapós tulaj, aki 2/3-át akarta fizetni a területnek, földmérőt kellett hívni, hogy ne csapják be.


Kedd

Ma szétvágtam egy GoldStar monitor deklijét, arra szereltem fel a sebességmérőt. A kimerült 1,5Voltos gombelem helyére beforrasztottam vezetéket, s kisrádióból kiemelt elemérintkezőből csináltam hozzá ceruzaelemhez szükséges fészket.
Alkottam még egy bilincset, amit ha két csavarral fogattam le, akkor felfűtött, gondolom megnyomta az elektrolittal felitatott fűrészport belül, és felgyorsult az önkisülés, vagy valami hasonló. Ha csak egy oldalon rögzítettem, nem volt akkora nyomás, működött rendesen.
Úgy tettem fel, hogy kívülről legyen hozzáférhető, láthassa majd Feri, ha ki akar folyni az elem.
Még szabtam számítógépes csatlakozóból hozzá csatlakozót a reed relének, és az eredeti mágnes helyett szétvert hangszóróból erősebb mágnest bányásztam. Így kb. 1cm lehet a távolság, és még biztosan kapcsol a 3-4mm helyett.
Este Feri ismét nem jött. Azaz délután nem. Ildi SMS-t küldött, hogy ¾ 8-tól elérhető, addig már bontani kezdtem anyu hűtőjét. Közben néztem, hogy lehetne kideríteni, melyik cső ereszt.
Már épp az alomszéket töltöttem, amikor hallom, hogy megjött Feri.
Elnézést kért a késésért. (Miért nem akkor szól? Persze nem tudja, hogy én rengeteg szerszámot mozgatok ki-be javításkor, és háromra kb. mindent elpakoltam, s mivel nem jött, 5-kor ismét mindent elő.)
Tetszett a megoldásom, majd holnap felszereljük, de a kis műszer zsinórja füstölt.
Mondom a 10A-es lyukba dugta. Ő nem.
Jó, nézzük meg.
A műszer működik.
Megismételtem. A 10A-es lyukba dugta.
Le kell vakdugózni, és akkor nem dug félre véletlenül. (Kéretik a piszkos fantáziát üzemen kívül helyezni!)
Azért elhoztam, hogy teszek rá egy kapcsolót, és akkor le sem kell húzni, és maradhat 20Voltos állásban.
Spuri telefonálni. Már fél 9 felé hívtam Nufit. Hazafelé kipróbálhattam a lámpát is. A dinamón még állítani kell – közelebb a kerékhez – hogy ne hullámozzék, de világít már így is. (100m-enként lehajoltam hozzányomni a kerékhez. :-) )


Szerda

Pár nap kihagyás után ülök le a géphez. (Péntektől vasárnapig most írom meg a történteket.)
Ma reggel újból keresem a mindenekfölötti értelmem. Gyökereket kutatok újra.
Gazdasági gyökereket.
Talán a kispolgári gondolkodásra emlékeztet, a biztonságos, csendes lépések szeretetére.
Mi a baj a mostani élettel?
A százalékok. Ide ennyi, oda annyi, és kijön a száz fölötti érték.
Visszakanyarodom az önellátó gazdálkodás igazságaira és igazságtalan kiszolgáltatottnak nem tűnő apró lépteire. Nekem ott tűnik el a biztonságérzetem, ha én nem tudom megoldani.
Kiindulnék egy egyszerű esetből. Legyek én a saját történetem hőse.
Inaséveimet kitöltve elindulok segédlevelemmel, majd megjárva Párizst Moszkvát és mondjuk Canberrát hazatérek némi pénzmaggal, és egy faluban veszek egy házikót egy telkecskét és kapát-kaszát pár tyúkot, kecskét, meg három malacot.
Tegyük fel, meg is házasodom. Eztán, mint jó-rossz asztalos járom a környéket. Javítok szemöldökfát, kerítést, ragasztok asztalt, szúnyoghálókeretet. A kertecském ellát elemózsiával, s otthon a hitvesi ágy szalmájában nem csak új élet, jövő és tervek gyülekeznek, de pénzmag is. Esztendőre, kettőre látszik, hogy a szomszéd falu szolgabírájának két ökrét meg tudnánk venni.
Ezek az erős igavonó állatok már nem fiatalok, de fel tudnám törni vele a hegyoldal lankáját is kis telkecském elején, s megint előbbre járnék.
Ekkor tér be hozzám egy kupec, aki négy ökröt ígér alig több pénzért, mint amink van, de 'jóember', s itt hagyja nálunk a jószágot. Mindössze annyit kér, írassuk rá a telkecskét biztosíték fejében.
Meghányjuk-vetjük az asszonnyal, meg a szomszéd is átjön, és győzködik. Neki is van már két ökre, és még pénzt sem adott a kupecnek. Majd aratáskor adja a termény felét, de legalább x mázsa búzát, y mázsa zabot.
Ennyit minden évben terem a föld, és neki is csak a házát kellett ráíratni a kupecre.
Persze a kupec a korcsmárossal jóban van. A korcsmáros intézi az ökröket az alföldről. Messziről.
No, de beköszönt a hét szűk esztendő. Az ökrökre félretett kis pénzünk elfogyott, a szomszéd háza elúszott, mehet zsellérnek, én meg az asszonykámmal kaparom ki a mindennapi betevő krumplimat kézzel.
Vagy mondjuk megveszem a meglévőből a két öreg ökröcskét, s – jön az amortizáció – az egyik elhullik. A másikkal még így is több területet művelek meg, mint kicsit korábban.
Nem járunk naponta kocsmába, és lassan gyűlik a krajczár következő igásra, de nem éhezünk.

Nehéz ezt felfogni, hiszen a szomszédnak lehet szerencséje, és vehet nagyobb birtokot, de elcifrálkodhatja az asszonya a termény árát, s ott is elúszhat a keserves munka gyümölcse, mint hegyi patak kimosta almatároló tartalma többnapos zivatarban.
Még nehezebb a helyzet, ha hozzám, a gazdához jár a kupec, az asszonykámhoz a kosárfonó cigány, a gyereket meg a szomszéd dicsekvő porontya izgatja pónilóért.

De tényleg, nem erről szól most a világ? Hát már az otthonodban is állandóan telefonon hívogatnak, a tévé teletext adásában, ahol csak a műsort akarod megnézni is orrba vág egy reklám?
Hol a szabadságunk?
Meg kell szokni a perifériális információfelvételt, mert pl. a közlekedési táblák információözönéből csak a rád vonatkozóval törődj, s azonnal ki is kell ürítened a memóriából, mert jön a következő, a következő, a következő.
Régen is jobb volt a pletykát a füled mellett elengedni, de nem ártott jólértesültnek is lenni.
Ma könyvet olvasni is abból áll, hogy végigszaladok rajta. Sokszor második olvasásra új lesz, hiába ismerős az egész.


Műszer.
A kis sárga műszer nagyon kicsi. Minden kapcsoló, amit találtam itt, óriási bele. Az órás rádióból kiemelhető hullámsávváltó beépítéséhez meg kellett szüntetni két bemenetet és a harmadikon toltam ki a két madzagot beforrasztva a dobozba.
Még az elemhatároló lapocskákat is meg kellett felezni, hogy be tudjam fordítani a kapcsolót. Az előlapi lyukakra majd ragasztani kell matricát, ne menjen be a por.
Késő délután érkezett Feri.
A kombájn kerekéhez a mágnest könnyűnek tűnik felragasztani, de a reed reléhez kell egy tartó konzol.
Először műanyagból szabtam le, de gyöngének tűnik.
Feri hegesztett szögvasból egy L alakot, és oválisra szopósított lyukakkal lehet majd közelíteni a felnihez.
Azért aki nem látott még ilyet közelről, annak elmondom, hogy 148cm a kerék átmérője. Egy kör megtétele 5m közeli érték. (469cm)
Befűztük a kábelt az utastérbe, aztán abbahagytuk. Majd holnap összeforrasztjuk, megemeljük a kereket kipróbáláshoz, és megforgatjuk.
Fél 8-kor már a fülkében voltam. Este még telelegeltem a hasam eperrel.
A fürdéshez pedig nem melegítettem rá a napkeltette nemtudomhányfokos vízre. Így hamarabb végzek a lubickolással, mert majdnem fázom.
Este Dr.House, Tűzvonalban és éjjel Spíró.


Csütörtök

Reggel fél nyolckor nyílt a szemem. Éjjel a Spíró interjúba belealudtam. Akartam felfogni, miért beszél az elkerülhetetlen háborúról ez a fickó. Hogy 40 év alatt kiürül az emberek veszélyérzetről alkotott közös memóriája, s egy nemzedéknyi béke vagy kettő a természetes.
A kilencvenes években írta le, hogy baloldali értelmiség nem képződik, az egyetemekbe szorított ifjúság a munkanélküliség egyik adminisztratív átcsoportosítása. Ott pedig a meglévő hatalom ellen csak jobbra, szélső jobbra tolódó értelmiség fejlődik.
Mondom, ez maradt meg a félálomból. A tévé is magától kapcsolt ki. Reggel pedig erre a gondolatsorra is ébredtem.
Hogyan állítsuk meg a globalizációt? Hogyan tegyünk érdekessé egy citromfát vagy egy babot (mint növényt) egy olyan generációnak, aki a tudását mások által előrágott formában kapja, és gyorsított felvételben látja?
Még a mostanában nézett Tűzvonalban c. sorozatomban is osztott képernyőn pereg több esemény.
FÉÉK!

Nincsenek megjegyzések: