2009. június 19., péntek

Komjáti napló 2009 - XVII. rész

Vasárnap

Eddig a legmagányosabb napom. Valamiért ma kijött rajtam, Géza írt, hogy talán meglátogat a jövő héten, Miskolcra jön fotózni, de belelkesedett válaszomra jelezte, hogy mégsem biztos, csak ha marad ideje.
A napon olyan meleg lett, hogy majd kipukkant a fejem, bevackoltam magam a szobába, de ott meg fáztam. Betekerve magam a pokrócba aludtam kicsit, majd kinn a bringát nézegettem. Ildi sebességmérőjébe is forrasztottam ceruza elemet, de megint felfőtt az agyam a napon. Bejöttem olvasni, majd kivittem a Spíró könyvet a diófa alá. Ott a szél miatt fáztam, ha kimentem a napra, megsültem.
Bementem a konyhába a kávéfőzőért. Kitakarítottam, de megundorodtam tőle.
Volt már ilyen. Hasznos, de nem jó érzés.
Vissza a fa alá. A Honda árnyékába tettem a könyvet, ne világítson annyira a fehér lap, én meg úgy feküdtem, hogy a hátam érje a nap.
Az első fejezete a Jégmadárnak már nem tetszik. Zavar a hónaljhasadék. El fogom olvasni végig, de csak a sznobériámból bizonyosan. Vagy valami más, de rokonértelmű tulajdonságom. Kukorelly Endrét is így olvastam. Van benne valami, de az nem élvezet. Tényleg, még a Tündérkertet sem fejeztem be.
Hétfőn fürdőszoba. Minden beépítendő bútordarabhoz kikarózom a lefolyó csatlakozási pontjait. Ha senki nem jön közbe, akkor ez a terv.
Most meg irány alukálni.
Ja, csak kutyafuttában még annyit, hogy volt telefonfülke és locsolás is. Fürdés meg hideg vízben lesz.


Hétfő

(Emlékezetből)
A kávékóválygás, panelbontogatás végre eljutottatott a szintezés befejezéséhez. Levertem a három karót, kikapartam a földet az árokból, és a fürdőszoba méregetésébe fogtam. Ehhez a kádat lefektettem a fürdőszoba közepére, és forgattam a fejem, mint rossz kém a régi filmeken. Járkáltam a szoba és a fürdő között ceruzáért, vonalzóért, vízmértékért, rakosgattam a mosdót, a mosógépet a papíron addig, amíg eljutottam az optimumig. 2M20cm a szélesség, és a hossza 3m40cmre adódott. (Hogy az első méter jelölését miért írja át a szövegszerkesztő nagybetűre, arra kíváncsi lennék. Juszt sem hagyom magam felbosszantani!)
Tehát vissza az ágyra lerajzolni, tisztázni másik papírra, aztán felfirkálni a falra.
A bejárati ajtó szélessége az egyetlen, ami teljesen felboríthatja a rendet, de a kerete Budafokon maradt. Már csak ezért is haza kell jutnom.
Este Feri jelezte, hogy most mehetnék az apja kombájnját megjavítani. Reggel hétkor vár.
Spórolós emberke lévén a telefonos beszélgetés után nekilódultam, és megmértem az útidőt. Odafelé 35 perc, Még lámpa nélkül. Visszafelé több lett. Nem biztos, hogy csak a dinamó miatt. 84 perc összidő. Számoltam rá 45-öt, hátha reggel lassabb leszek, bemelegítés nélkül, tehát reggel 5:45-re állítottam az ébresztést. Csak felébredjek!

Kedd

Felébredtem, de autó lett belőle. A szerszámok miatt. Amit lehetett, bepakoltam. Műszertől a nagy crova-ig. Noná, hogy a kicsihez nem vittem hajtószárat.
De nem vágok elébe.
A hibára figyelmeztető csipogó nem szólt. Hátul elszakadt az egyik kábel. A jobb első reflektor nem világított.
Jó.
A csipogót elhoztam haza. Beöntött műanyag háza van, és piezo. A miniflex-szel vágtam szét. A leszakadt hozzávezető madzagot kellett visszaforrasztanom, és mechanikailag stabilan visszarakni.
Közben odatettem egy teát, mert állva elaludtam.
A felfőtt víz rotyogására ébredtem.
Vissza.
A hátsó vezetéket helyreállítottam. A reflektor lámpába befolyt víz, minden érintkező erősen korrodált. Tűreszelővel helyreállítottam, és visszaszereltem.
Mégsem világít.
Van-e rajz?
Nincs.
Jó, akkor a vezetékekből kell visszafejteni.
A használati utasításból kiderült, külön van biztosítva mindkét refi, ezért onnét kerestem a bajt. Figyelmeztettek, hogy az nem jó. Én viszont tudom, hogy jó szokott lenni.
No, a vezetékkeresgélés elvitte az egész napot. Dél felé már a nyakamra jártak, mikor lesz kész.
Amikor terhessé kezdett válni, megmondtam, hogy sürgős soha munkát nem vállalok, aztán abba maradt a vekzálás.
Szétszedtem a pult összes csatlakozóját, és a lámpatest érintkezőjétől hozott összedugdosott mérőzsinórokkal sem találtam odavezetőt. A csatlakozóig pedig gégecsőbe bújtatták az összest.
Vagy meghámozom, vagy kirángatom.
Rángatással eljutottam odáig, hogy melyik kettőben lesz biztosan.
A hiba az összedugott mérőzsinórokban lesz, leszedtem a csatlakozót. Ehhez hanyatt fekve a kombájn asztalán behunyt szemmel kellett a lehulló növényi maradékok és por között kiemelni a csatlakozósort. Csak egy nem volt elég. Az első után lehetett csak a másodikat. A végén már segített Feri apja is kibányászni.
A sok mérés meghozta az eredményt. A vezetéken meglett a tüskevég, lehetett visszacsomagolni.
Ismét akrobata mutatvánnyal vissza a kétszer három csatlakozót.
A vezetéket lekövetve eljutottam a biztosítékig. Onnét megy. Másik kapcsolóval.
Hívom az ellenőrző emberkét, de nem így kell működni,
Akkor elcseréltem a két egyforma csatlakozót. A másik az országúti világításé.

Viszont a másik megoldási ötletem az volt, hogy a szétfejtett csatlakozókon feldedeztem a vezetékre teljes hosszában felnyomtatott számokat.
Ezek alapján a jobb és baloldali lámpákról csináltam jegyzetet, és abból kikerestem a párját annak, ami rossz. Ezt összekötve végül megjött a fény.
Csak közben hét óra.
Mondom, itt a panelon lesz valami.
Nem baj, menjünk haza.
Holnap.
De ugye elég, ha nyolcra jövök.
Elég lesz kilencre is.

Szerda

Reggel felkeltem, mint tegnap, de nekiültem átforrasztani az összes csatlakozót és biztosítékot. Lassan ment, mert a weller páka csak 50Wattos, és nag felületű fóliák vannak a panelen. Elvitte a hőt. Ráadásul a zöld festékes nyákot még egy lakkal is lekenték – tisztára, mint a régi orosz számítógéppanelek – és sok-sok gyantát használtam.
A lemosásra nem fordítottam elég időd, meg már fél kilencet mutatott az óra. Illenék időben odaérni.
A száradást majd ott befejezi.
Bódvaszilasnál sorompót kaptam. Előttem egy betegszállító autó állt.
A sorompó felnyílt, a vezetője telefonjával sétálgatta körül a kocsit, nézegetett valamit, és nagyon ráért. Mutatta, hogy elnézést. Nem segítséget akart. Csak mondjuk ehhez elég lett volna elállni az útból. A kanyarban a sorompó előtt állt és fogta az utat.
De jó!
Balról záróvonal, jobbról fű.
A füvet választottam. (Olyan voltam mint a nyuszi. Ott ültem, és nem szívtam el.)
Az üdvözlések után visszapatentoltam a panelt, és természetesen nem működött.
Akkor mérünk.
Leszedve a patentokat, de felcsavarozva a vastag bekötő kábeleket nekiálltam mérni.
Mondjuk 1 perc nem volt, eljutottam egy másik biztosítékhoz.
Nem gyűltek örömkönnyek a szemembe, de nagy kő esett le a szívemről.
A biztosíték csere után a refi végre világított.
Ugyan csak az csak izzója, de már fél siker.
Kértem a tartalékot. És volt! :-)
De közben megnézhetném azt a traktort, aminek leállt a töltése.
Hú, ha még látott valaki mocskos gépet,...
A generátor kivezetéséhez közelítve a műszerrel jól megégetett.
Anyád!
Mondtam, és láttam, hogy nincs gerjesztés.
Induljunk a másik irányból.
A műszerfalban a biztosítéktábla.
Mögötte a másik pók és iszonyat kosz. A kapcsolók összeégve, átkötve és a töltésjelző izzója nem világít. Az izzó jó. A töltéshez a táblán jelölt biztosíték nincs is benne.
A fickó mondta, hogy generátor. Én meg azt, hogy nem biztos.
Vegye ki valaki a generátort, és megnézem.
Ha félreáll és kihűl, én is kiveszem, de így nem tudom. Arra neki nincs ideje.
Vissza a kombájnhoz.
Összeraktam a refit – egyébként ez is két ember magasságban van jobboldalt fenn. Az asztalon állva épp csak elérem. Létra nincs.
Összeraktam a pultot, próba.
Az index nem megy.
Pult szét, irányjelző relé nedves. Kifújkálom, már megy.
Még nézzek meg egy villanymotort. 3 fázisú, és beállt a csapágya. Leégett-e.
Már szag után is biztos voltam benne. Egy tekercs 1,3 ohm, a többi szakadt.
Megbeszéltük a traktort, hogy beépített fesszabályzós. Mondom nem, hacsak a műanyagburkolat alatt nincs, de nem férek hozzá. Viszont oda nem jut a 12 vagy kisebb gerjesztő fesz.
Szabályzót meg csak Miskolcról lehet hozatni. De azt már ők is be tudják rakni.
Hm.
Ez itt már más lesz.
Jó, irány haza.
Éppen kijöttem a faluból, amikor csörög a telefon, hogy a motor forog és még mindig szól a csipogó.
Jó, visszamegyek.
Letettem a telefont.
Ekkor mondtam igazán cifrát.
Semmit sem gyűlölök jobban, mintha valaki nem próbál ki mindent, és nekem azért kell visszamennem. Pedig kértem.
Fel a fülkébe, és valóban, a motor jár, de a hibát fütyüli.
Kérdem, miért szokott fütyülni. Milyen hibát jelezhet?
Elöl a pulton több LEDre mutogatott.
Ennyi nem romolhatott el egyszerre, kezdem szétcsavarozni a pultot, valamit elnyomott a dekli.
És lőn!
A harmadik csavar után valami a helyére igazodott, és végre minden ment.
A pult alatti csavar nem volt a helyén korábban.
Nem kockáztattam, azt én sem raktam vissza.
A kikapcsolt gyújtás után még egyszer ráindítottam, és elmúlt a csipogó hang.
Végre hazatérhettem.
Megdolgoztam ezért a pénzért. Illetve ez most egy hazautat jelent Budafokra és vissza.
Nufi! Jövök! Hiányzol!

Nincsenek megjegyzések: