2009. július 10., péntek

Komjáti napló 2009 - XIX. rész

Péntek

Reggel a naplót írtam, és vártam a nagy zuhit. Éreztem, de nem jött. Tizenegy felé felkerekedtem megvenni a lottót – a héten találtam két négylevelű lóherét és találkoztam kéményseprővel is – meg hát anyu nem issza a kútvizünket, így a két szódás flakont is betettem cserére. Bódvaszilason pont akkor nyitott a posta. Lehet, hogy dél is volt már? Mindegy, kértem egy gépi lottót, a hét végi számokkal. Remélem, jót adtak!
A bolt viszont tele volt. Hogy mondjam szalonképesen? Megvan! Segélyosztás lehetett. Sok napcserzette család fejenként két-három kosárral kézikocsival állt a pénztár előtt, valamennyi bolti alkalmazott a tér stratégiai pontjairól minden szemével és érzékszervével figyelt., és én a kemping bringa belsőgumival és csereszódásüvegekkel csendben szidtam az időzítő képességemet. Kínomban még magamhoz vettem a hűtőpultból egy Boci jégkrémet.
A sorakozási idő sem lehetett túl hosszú – csak annak tűnt – mert a jégkrém még megállt a pálcikán. Nyugodtan hazakarikáztam.
Az égalja setétnek tűnt. Odafenn kugliztak az égi tekepályán.
Otthon felnyitottam a töltött paprikás edényt, és elfogyasztottam.
Közben tört ki a háború.
A szél száraz gallyakat vert le a diófáról, a bringát is feldöntötte volna, ha nem az oszlop mellé támasztom a verandán. Pár nejlonzacskót kapott csak fel a szemetesből.
Ebben a zajban a legjobb aludni.
Öt óra felé ébredtem fel. Hétágra sütött a nap, a fű vizes, mehettem kaszálni.
Hátul a kert vége embermagasságú növényeket nevelt. Ideje volt rendet teremteni.
Az elején tartottam, amikor lefordult a kasza éle.
Ilyet még nem láttam. A kasza felfogatása egy szorítós gyűrűvel történik az éle alatt közvetlenül, de a vasszár elfordulás ellen egy cápafogszerű valamiben végződik, ami belesüllyed a nyélbe.
No ennek mentén hasadt el a nyél.
Először megkötöztem villanydróttal, de pár suhintás, és még a szorítógyűrűt is megnyújtotta,
Visszakullogtam a fás szerszámokhoz, megkurtítottam egy kisarasszal, megvéstem a ‚cápafog‘ helyét, és jól felhúztam.
Meg is fentem – ha már úgyis lenn volt az éle – a lassú köszörűvel.
Nyolc órakor fejeztem be a kaszálást.
Az átázott cipőt lerúgtam, lábat mostam, mert hihetetlenül emlékeztettem egy dagonyázó disznóra, és bringára pattantam.
Út közben Jolika figyelmeztetett, hogy anyu már telefonált.
Láttam a telefonomban, hát először őt hívtam. Ildivel hosszabban beszélek, anyu meg valószínűleg a holnapi érkezést akarja megbeszélni.
Így is volt.
A fülkében addig beszélgettünk, amíg a leizzadt pólóm kezdett hideggé válni. Itthon már nem volt kedvem a fürdéshez, meg sem ágyaztam, csak a ruhát rúgtam le magamról és pokrócot terítve magamra elaludtam az Almodovar filmen.

Szombat

Reggel négykor ébredtem először. Odakinn tejköd. Ebben a völgyben nem ritka, de nekem látványosság a hűtővíz leeresztése közben. Mi mindenről marad le egy városi a fürdőszobája miatt?
Visszavackolódtam, majd hangos szuszogásra ébredtem.
Már tegnap láttam két hőlégballont Komjáti határában. Ebből az egyikük reggel fél hétkor a házunk fölött pöfékelt.
De jó!
Már nem alhattam vissza. Koszosnak éreztem magam, de nem volt nagy mozgás, berohantam a tusfürdőért, mert az gyorsabb, mint a szappan, és becsobbantam a hideg vízbe.
Azt hittem jön a szívgörcs, vagy valami nagyon rossz, de még csak a szokásos tiltakozása sem volt a szervezetemnek. Talán ha öt-hat percet tölthettem el benne, és már nyúltam a törölközőért.
Anyuék érkezéséig pár dolgot el kellett pakolnom a konyhában, és koppanásra ott voltam az állomáson is.
Jöttek málnát szedni.
Ez annyit jelentett, hogy anyu beült a veteményesbe újkrumplit szedni, és kigazolta a borsót, a tököt a babot. Laci bácsi pedig megtépázta a szőlő levélzetét és hajtásait.
Persze nekem a kávéhiány lezárta a szemeim, és szundítottam egyet.
A málnából alig tudtak leszedni valamit. Az eső tegnap sokat levert a földre.
A mai zuhany ebéd után jött. Nem volt annyira heves, de bőséges.
Anyu még átment tejért Jolikához, Laci bácsival megvitattuk a kerti teendőket, és hogy anyunak mozogni kellene.
Elkezdtem piszkálni a biciklivel, de folyton arra hivatkozott, mennyire megkínozták az EKG kerékpárral. Pedig az más. Aztán csak felült a kemping bicajra, ami kifordult alóla.
Mondom, ülj rá, és úgy pedálozz!
Minden rossz volt. A kormány nem egyenes, és nem olyan, és....
Igazából ez egy könnyű bicikli, és a lendületéből láttam, hogy nagy női vázas kell alá, azon tanulhatott, és a mozdulatok is azt szolgálnák ki.
Majd szerzek neki egyet valahol. Kell, hogy legyen valami mozgásélménye, mert ez az életmód tíz évet is elvesz az életéből.
A fél négyes vonathoz kísértem ki őket. (Laci bácsit és anyut)
Délután ismét szundi. Közben olvastam a Körkép egyik kötetéből egy hosszabb novellát.
Este még mindig nem volt internet, Nufi-telefon után újraindítottam a szélső kismegszakítót a templom oldalában.
Nem változott semmi.
Visszakarikáztam az ellenőrzés után, és a levert másik kismegszakítót is bekapcsoltam.
Megjött a bejelentkező ablak, és a jelerősség soha nem tapasztalt 92%-ot mutat. (85%-os minőség mellett.)
A nyolcas számot nehezen vette be a gépem. Remélem, ez a verzió kerül a blogra.!
Csak a NET-re nem enged ki.
Majd reggel újra ellenőrzöm.

Vasárnap

Semmi különös. Nem akarózott felkelni. Megettem egy nagyobb adag meggyet, és feljöttem a padlásra. Most sincs kapcsolat a külvilággal. Csak a szerver enged be. Ki nem.
Lesz még egy újraindítás.
Hátha. Ha nem, akkor hétfőn meglátogatom Szentandrást.  Jó a kép. :-D
Most viszont jön a mosoda.

Az újraindítás nem jött be. Marad a nyomozás- A névszerver címe nem válaszol a pingre.
Feri ismét benézett, hogy nem mutat a sebességmérő. Nem túl nagy öröm. Levette, elhozta. Az első elképzelésem a törés volt, e a reed relé ép. Mágnessel kapcsol is. Akkor elmozdulhatott a mágnes a ragasztóban.
Majd este visszajön – mert most elmennek valahová – és akkor újra megnézzük.
Jó!
A nap a magam emésztésével telt. Vajon mi a búbánat lehet még ezzel a bringacomputerrel. Leszakadt a madzag, vagy valamit elrontottam?
Takarítgatás, mosogatás közben is ezt rágtam, meg elkezdtem felrakni az új sebességmérőm a szürke bringámra.
Naná, hogy ekkor jelentkezett be Feri.
A hiba az volt, amit előre sejtettem. A ragasztáskor elcsúszott a mágnes. Másik mágnessel jelzett a fülkében a műszer. Letörtem a rossz helyről, pillanatragasztóval feltettem a biztonságosan kattogtató síkre, és megvártam, amíg nem mozdul húzogatásra.
Kipróbáltuk. Feri megkergette a kombájnt 5km/h sebességgel. 
Még átrohantam a kétkomponensesért, és körbetaknyoltam. 1-2 nap múlva az is kőkemény lesz.
Feri még mondta, hogy kedden elhozza nekem a kádat. (Anyu kolléganőjénél volt most fürdőszoba felújítás, és a régit megkaptam. Keresztanyám udvaráról lehet elhozni.)
Ferinek 40 ezer kilométeres szervizre kell vinni az autót, és onnét kb. 2km. Szóval felakasztja a kedvemért az utánfutót.

Hétfő

Volt egy tervem. Befejezem a bringakomputer felhelyezését. Ez a pedálforgást is figyelő TESCO-s készülék, és délután elmegyek vele Miskolcra. Kedden majd együtt jövünk vissza. Felfér a kád mellé.
Meg ahogy azt Móriczka elképzeli!
Tehát a nagyobb utak előtt meg szoktam nézni a kerekeket és a világítást is.
Egy küllő szakadt.
Kb. negyed óra kicserélni. Leveszem a kereket, van a racsnihoz kulcsom, és utánahúzom a küllőkkel a keletkezett nyolcasokat minimálisra.
A favorit biciklimben orosz agy van. Eredetileg orosz bicajt építettem át. Hoztam Kassáról még a 80-as években mindent, amit Szűcs úr – akkor volt kollégám – tanácsolt. Ráfot, küllőt, 4-es racsnit. Az agy jó, sőt erősebb, mint a favorit, hagyjuk benne. Zoli bácsi át is fűzte nekem.
Őrá már nem emlékszem, és Pista le is hülyézett, mert a bácsizást én komolyan gondoltam. Mindegy, ő hozta-vitte, és valóban eddig szolgált becsülettel a kerék.
Most viszont nem jött le. A racsni.
A négyes racsni érték. Nem lehet már sehol hozzájutni, és az orosz vázhoz az a jó. Gondoltam átcserélem, megkapja a másik bicaj.
De nem jött le.
A célszerszámot is utánareszeltem, mert nem pont méret.
Nem jött, a célszerszám konyult.
Vettem elő laposvasat. Pont a racsniba illő vastagságút. Volt nagy erőkar, a racsni nem mozdult. A küllők nyögtek, az asztalos munkákhoz való barkácsasztal görbült, a satu alá hosszú L alakú szögvasalátét került, a racsni kivéste a laposvas szélét, és állt szilárdan.
Levettem a ráfot, kifűztem a másik oldalt, leütöttem az agy bal felét, de nem mozdult semmi.
Az istálló előtti vasoszlopra felszereltem a nagyobbik satut, ott téptem vizes munkához való franciakulccsal, de nem.
Elég.
Előkerestem egy másik agyat, és újrafűztem. Majd ha legyógyítottam a racsnit, átteszem.
Pihenésképpen háromszor átfűztem a kereket, mert nem mértem meg, mennyivel nagyobb a tajvani agy pár paraméterében.
Átrakva a csapágyazást, a golyók sem stimmelnek.
Újabb golyógarnitúra.
Összeraktam.
Negyed kilenckor felültem rá, hogy megyek telefonálni.
Amíg a telefonfülkéig eljutottam, a hátsó agy megszorult. Feszült beszélgetésünknek a zuhi vetett véget. Tolhattam haza a szürkét, mint valami félkarú talicskát. Az első kerék imbolygott, de nem volt nagy eső. Mára feladtam.

Kedd

Miskolc. Reggel nyolc után mentem Ferihez.Még nem került elő, a két Jolikánek elmeséltem, mit szenvedtem a kedvenc kétkerekűmmel. Miskolcon beadtuk a szervizbe a kocsit.
A szerelők ugyan a takarítást meg akarták spórolni, de Feri biztosította őket, hogy van ideje, megvárjuk.  Meg a diagnosztikai képernyőn volt hibajelzés.
Ezek után felkerekedtünk, begyalogolunk anyuhoz. Illetve először a TESCO-ba szatyrot venni, és az OBI oldalába pénzt felvenni automatából. Az OBI-s automata karbantartás miatt nem üzemelt, Visszatértünk a TESCO-ba, és örömmel tapasztaltuk, hogy az is OTP.
Még szemben a kerékpárszervizben vettem egy racsnit. Már nem bízom, benne, hogy le tudom szedni a Favoritot. Anyunál pedig a miskolci bicikliket kiveszem a műhelyből, s azzal kényelmesen visszakarikázunk az autóért.
A nagy bicaj jó volt, de a kemping lapos. Felfújtam.
Vesztemre.
A szelepgumi szétszakadt. Kutyagolhattunk megint az autószerelőig az apostolok lován. (Nem túl sok a hasonlat? Elég lett volna a gyalog szó is.)
Anyuval megbeszéltük, hogy telefonálunk, ha kész a kocsi, elég akkor elindulni ajtót nyitni.
Még javában ülünk a váróban, anyu telefonált, hogy már keresztanyámnál beszélget a kutyával. Mikor megyünk?....
Majd.
A szerelők udvariasak, jókedvű, normális társaság. Ugyan fogalmuk sincs, mitől jelzett vissza a kocsi komputere, de ráfogták a nyuszira. Nézesse meg az utánfutót és betettek az anyós ülésre egy rossz piros olvadóbiztosítót. Ez 10A-est jelent.
Szóval az OBD olvasójukkal kitörölhették a hibakódot, majd Ferit lélektani támadásnak kitéve a futóval útjára engedték.
Az utánfutót én is használtam nemrég, és az öccse is, és ő is feldugta, és semmi hiba.
De ne legyünk telhetetlenek. Egy autószerviz negyvenkétezer forintért garanciális olajcserét és ingyen takarítást vállal, meg eltünteti a hibakódot is. Csak azokat a lapos pillantásokat ne ismerném annyira!
Anyu, mivel ebédelni nem akartunk a kaját berámolta egy bőrszatyorba, és mehettünk is.
Itthon pedig jöhetett a bringa újra.

Szerda


A hátsó kerékhez nem tudom, mekkora golyó kell. Vagy golyókosár. Az 5,5mm-es és a 6,25-ös sem jó.
Reggel Józsi kopogott át, hozott némi pénzmagot. Már van hová vetni!
Elmentünk Szendrőbe elhozni a cuccát,- nyugdíjba vonult a rendőrségtől - meg vásárolni festéket és egyéb kelléket a festéshez.
Én is vettem egy másik agyat meg golyókosarat. A kosár a középső (pedál)tengelyre való, a kisebbet kellett volna, de az agyból már át tudtam tenni. Végre jó lett a kerék.
Még felraktam az az első váltót is, de zörög, nem biztos, hogy fennhagyom és a lámpa vezetékeinek végét felforrasztottam a dinamóra. Az eredeti rugós mechanizmus elvásott.
Ennek ellenére nem világított a hátsó.
Telefonozás után itthon megnéztem. Újabb izzót kellett cserélnem. Egy utat bírt ki. Tavaly használtam félórát Bódvaszilas és Komjáti között oda-vissza. Jó ez a fogyasztói társadalom.
Most első lámpába való égővel pótoltam. Abban talán vastagabb a szál.
Meddig fogja bírni?

Nincsenek megjegyzések: