2009. július 14., kedd

Komjáti napló 2009 - XX. rész


Csütörtök – péntek

Bringa. No nem, mintha megengedhetném magamnak, mert a fürdőszoba kezd a Luca székére emlékeztetni.

Főzés.
Kaptam gombát Mari nénitől. Vargányát. Még amikor Jánosnak kellett a csaphoz a kivezető szerelvény.
Mi készült?
Leírom:

Vargánya Hanczur módra:

Hozzávalók:
5db tojás
1villa (ami ráfér) margarin púpozva (most Flóra volt itthon)
3db vargánya gomba
2 csirke felső combja (nem 2 csirkéből, 1 csirke 2 combja)
1 fej vöröshagyma (lila nem jó)
3 gerezd fokhagyma
2 csokor petrezselyem
4-5 karika paprikás kolbász
1 nagyobb tv paprika
Az olvadó margarinba beleszórom a felaprított hagymát. Amíg pirul, megmosom, és szétcincálom a csirkecombokat. Az épp piruló hagymára rászórom, majd fakanállal forgatva oda-odalépkedve felaprítom a gombát is, és rászórom a fehéredő húsra. Fedővel letakarom, amíg a kertből hozok két nagyobb csokor petrezselymet. Amikor már a hússzeletek elvágva sem pirosak, akkor ütöm rá a tojást, és állok neki a petrezselyem aprításának, s a folyamatosan kavart kulimászhoz keverem. A kezembe akadó paprikát is hozzákarikázom, majd megszórom borssal. (Sót nem teszek bele!)
Immár fedő nélkül elpárologtatom a fölös vizet.
Ez idő alatt beledobok egy fazékba főni sós vízbe 3 db nagyobb burgonyát, de már sejtem, hogy mire kész lesz, addig jól lakok. A krumpli pedig várhat a következő étkezésig.


Bár egy nagyobb mosás belefért az időbe, és Józsinak is át tudtam adni a hegesztőtrafót, de nem működött a szabályzója. Aszerint, hogy vastag vagy vékony pálcát akar használni, nagyobb vagy kisebb áramot állít be egy induktív szabályozó. A rég variometeres rádiók mintájára, műanyag csavarpályán mozgat a trafo magjai közé egy lemezekből összeszorított tömböt a külső tárcsa. Ez a tárcsa nem volt meg, a tengely végét csavarhúzóval lehetett tekerni, de a hangolómag nem mozdult.
Leburkoltuk.
Nekem is ilyenem van, csak az enyémen rézből van a csavarpálya is.
A hangoló lemezeket összeszorító mechanizmust három pár csavar fogja össze. Ebből kettőt kitekertünk, és a műanyag ‚anyát‘ eltörtem.
Jó, megragasztom, de mielőtt bármit csinálnánk, be kell állítani, mennyire szoruljon. Mert ugye ha túl laza. Elmozdulhat, ha túl szoros, akkor nem viszi.
Megleltük a beállító csavarokat, s én kimostam, meg megragasztottam a törött részt, és vissza is adtam, hogy holnapig száradjon a kétkomponenses ragasztó, aztán összerakjuk.
Közben tett Józsi egy kijelentést, hogy akkor kelleni fog.
Ez kissé meglepett, mert én nem üzleti célból vettem és adom el neki, hanem neki vettem. Fel sem merült bennem, hogy esetleg nem kellene. Az ember mindig tanul valamit.
Mondjuk talán a Vaterán is tovább lehet passzolni, de nem esett jól.

Szombatra bejelentkezett Géza. Lehet, hogy meglátogat.
Indult a nagytakarítás.
Hozza egy ügyfelét, vagy munkatársát is, - gondolom, fotózni – és ha akarok valamit, elhozza nekem.
Rögtön a (műhold-beltéri)távszabályzóra csillant fel a szemem. Megússzuk a postaköltséget.

Szombat

Géza nem jön. Küldött SMS-t, hogy túl hosszú az út. Későn érne haza.
Ha akkor reggel írtam volna a naplóbejegyzést, elszenvedtem volna, mint egy intézetben felcsigázott gyerek, akit majdnem meglátogattak.
Főztem egy kávét. Aztán még egyet.
Elszórakoztam a villanyszerelős táskámmal.
Még a németországi munka előtt takarítottam ki egy barna bakelit táskát, de nem túl jól. A műszaki munkatáskák régen acélból voltak. Füle volt, és amikor kinyitotta a szerelő, jól szétosztható volt benne a szerszám, sokszor az anyag is.
No ez már bakelit, csak a fülek vannak fémből, és az egyik vasfül nem volt meg, Kivettem egy jót, előhúztam a nemrég szétszedett VT Favorit tévé tartóbakját. Azonos vastagságú lemez, és abból fúrtam-vágtam-reszeltem egyet. Közben a lemezolló is megadta magát. A törött tengelyt szintén tévéalkatrészből fűrészeltem. (Ha jól emlékszem, a robbanás ellen védő plexit egy acéllemez rögzítette körbe a képcsőhöz. Ezt húzatta meg a csavar, melyből fűrészeltem a lemezollóba valót.
A lemezolló kissé rozsdás volt. (Az előző gazdája nem gondozta. Én meg mint a mosómedve, mindent először kitakarítok.) Csiszolókövön megigazítottam az élét is. Összeraktam, és jó is lett.
Közben a kis satum szorítója pergett szét. Találtam hozzá Magyar Népköztársaság idejéből származó 10 Forintost. Majd meg is fúrom, de már így is remek.
A Favorit bringáról sötétedéskor letakarítottam a TESCO-s sebességmérőt, és szétszedtem a küllő mellé szerelendő jelvevőt. Vezeték nélküli jószág, és nem akar működni. Betartom a 60cm-nél kisebb távolságot az órától, de így is csak a pedálfordulatot mutatja.
Este a szobában két mágnessel sem mutat 5-6cm távolságból. Még nem tapostam meg.

Vasárnap

Reggel mosni készültem. Reggeli fürdés után már eresztettem vissza a kádba a vizet. Ha reggel időben kimosok, délután még van ideje felmelegedni a következő adagnak fürdéshez.
Ez volt a terv.
Bekukkantott Feri, hogy nézzem már meg a villanybojlert, mert nem fűt. Odalenn világít, de nem csinál meleg vizet.
(Ildi szokta megjegyezni, hogy rossz lennék tanárnak, nem tudok magyarázni. Most is biztos sok a töltelék, de én ezekből az infokból dolgozom.)
Vittem 220V-os dugót vezetékkel, - a felújított villanyszerelős dobozban :-) – aztán leburkoltam a készüléket.
Az odalenn világít azt jelentette, hogy éjszakai árammal fűt, tehát az automatánál jó. Odafenn nem.
A sarus vezetékelés a konnektoros táplálástól villant egyet. Kihúzva a felsaruzott kábeldarabok merevnek tűntek. Kértem új sarut és kábelt, és a bekötő vezetéket fogadó csokit is kicseréltem. Ott volt a legrondábban megégve a csatlakozási pont.
Ismét bedugtam a konnektorba, és hallottam, amint mozog belül a víz. Mégis számoltam egy órát, hogy majd újra ellenőrizzük.
Addig lementünk a kombájnhoz, hogy miért nem szól a duda.
Mondom a duda jó, biztos a kapcsolója égett be. Meg is erősített ebben a hitemben, amikor azt mondta, hogy akkuról működik rendesen. Még állított is rajta.
Ettől kissé feszült lettem, mert a beállítása a dudának – ha én csinálom - szétszedve történik, és összerakva akkor a leghangosabb, de csak annyit mondtam, hogy kár volt.
Leburkoltuk a műszerfalat, kivettük a dudagombot.
A duda eredetileg 12Volton van, és a másik végét testeli a kapcsoló.
Elöl a dudán van 10Volt, középen a fülkében nincs.
Biztosíték.
Az egyik olvadóbetét 12 és 4,6Volt-ot mutatott. Megtisztítva a feszültségek helyreálltak, de a duda nem.
Szakadt a kábel.
A nyomozás azt derítette ki, hogy a motortéren átvezető kábelt valaki kettévágta, és csokival újra összekötötte.
Innét szabadult ki a duda vezetéke.
A csokiba visszakötve a kábelt a duda szólni kezdett, de a kapcsolót eleresztve tovább szólt, bár halkan.
Hátul a féklámpa is világított folyamatosan.
Jó, akkor kerestünk logikát, és ellenőriztük a lámpákat. Indexet, helyzetjelzőt, refiket.
Egy madzaggal több lett, a korróziós nyomokat eltüntetve a hátsó világítótesten helyreállt a működés, de a kábel maradt fityegőben.
Mondom, indítsd be a motort!
A töltésjelző mutatója állt rossz helyen.
Adtunk neki 12Voltot, és végre az is mutatott szabályosan.
Visszamentünk a bojlerhez. Odabent szuszogott a fűtés. Jött is a melegebb víz. Visszakötöttem a kapcsolt hálózatra, és megebédeltem velük.
Ebéd után Jolika ment dolgozni. Ő vigyáz az internetpontra. Pár perc múlva érkezett egy kissrác, hogy a kis Jolika menjen már, mert nincs internet.
Megnézhetem?
Megnézhettem.
A router doboz fenn van a falon, de egy fagyott gép megfogta a hálót. Újraindítottam a routert, és a gépet, majd az ADSL modem nem jelzett linket a szolgáltató felé.
Hogy KH volt, vagy csak bedugult, már nem tudom, de külön újraindítottam a modemet, és amint stabil lett a DSL ledje, helyreállt a kapcsolat.
Még megmutattam a Nufi blogját, a magamét meg a honlapunkat, s jöttem haza.
Másfél órás szundikálás után ismét bringa.

Hétfő

Anyu mára vagy szerdára ígérte magát. Kedden dokihoz megy. Nekem a mai nap rögzült, hatkor csörgött a telefon ébresztője, és hétkor már fel is keltem. A kádfürdő 5 percet ha igénybe vett, és pakoltam, rámoltam ezerrel, hogy mire ideérnek Laci bácsival, le is legyen mosva a konyhaasztal.
Fél kilenc előtt kiértem az állomásra.
1 ember szállt le. Nem anyu volt.
Majd akkor fél 11.
Hazajöttem.
Reggelire felfaltam a tegnap kapott sárgabarackot. Megettem pár szelet kenyérrel négy paradicsomot, és teát főztem. Anyu Ceylon feliratú szerzeményéből. A cukortarban legyet leltem, ezért kitessékeltem, és a benne talált őszibarack port beleszórtam a teába. Ugyan másfél literhez elegendő sűrítmény, de nekem alig több, mint 1 literbe ment.
Jó, akkor mosás.
Kihoztam a mosnivalókat, és csodálkoztam, milyen kevés. Igazából a törülközőim miatt éreztem sürgősnek.
Mosás után a hordót is kiürítettem, átöblítettem és úgy töltöttem fel újra.
Kánikula.
A mosott holmik hamar száradtak. A teás oldatomtól elkezdett kalapálni a szívem, hát rázuhintottam még a maradékot. Vagy megdöglünk, vagy jobb lesz. Ledőltem, jobbról a kezembe akadó könyv: Marx Tőke.
Ezt ugyan vagy bibliaként forgatják, vagy sznobériából. Nekem meg csak úgy. Olyan zavaros – a sok apróbetűs magyarázgatás meg kiegészítés miatt, hogy arra a legjobb teszt, képes vagyok-e összpontosítani számomra érdektelen témára. Most leaglábbis így fest.
Is-is.
Közben még a cseresznye és meggy metszéséről olvastam kicsit.
Pl most letermés után kell a beteg gallyakat eltávolítani, és hogy a keresztbe növő ágakat távolítsuk el.
Mindegy. Itt van a fejemben, de újra fogom olvasni, ha nekifogok.
Közben beindult bennem a gépezet, hogy víz. Lefolyó és csap és a locsolótömlő nagyon hosszú, és ha kettévágom, akkor könnyebben mozgok vele, s ha mégis hosszabbra lenne szükségem, van toldó hozzá.
Levettem a megfelelő darabot, és a maradékkal tovább lódult az agyam.
Vagyis ez kell odafenn a hordóba, – a másikba a padláson - és akkor a végére felteszek egy csapot. Van ababilincsem. Letolom a kéményen. Akkor benn is tudok végre fürödni.
Aztán bilincskeresés közben az egyes csapot feltekertem a fali kivezetésre.
Tekertem rá teflont, és újra.
Amíg a racsnis szárat kerestem a házban, elátkoztam magam ezerszer, miért nem hoztam már el azt a szekrényt a fáskamrából. Legalább egy helyre lehetne pakolni. De én nem. Hol ide, hol oda teszek valamit, és amikor kell, nézhetem végig a portát.
Aztán meglett.
Az első bilincs szétjött. Ilyen vackot minek gyártanak?!
A második ugrik.
Anyád!
A harmadik, a negyedik, az ötödik, és végre egy megszorult rendesen.
A hordót ugyan közelebb kellett vonszolni, mert rövidre szabtam a csövet, de nem érdekes.
Megnyitottam a csapot, rátapadtam a számmal, és megszívtam.
Víz!
Víz!
Vííííz!
Elkezdtem rázkódni, bömbölni, sírni a sarokba hajtva a fejemet. Több hónap feszültségét bőgtem ki magamból.
Visszahoztam a gangra kitett edényeket elmosogatni, és közben bőgtem-bőgtem-bőgtem. Mint a zálogos tehén. Mármint anyu mondása, vagy nagyanyámé, ez mindegy. Életemben még nem jártam zálogházban, és el sem tudom képzelni a kispolgári agyammal, hogy teszik fel a becsüs asztalára azt a több mázsás jószágot, de nem baj.
Az az undormány, hogy nem folyóvízzel mosogatok, kultúrsokk lehet. A folyó csapvíz kiverte a biztosítékot.
Pedig a java még most jön.
Le kell vernem azt a három csempét, mert Nufi fehéret akar a konyhába.
A vízművet be kell kötni véglegesre, és a konyhában is felvésni a falat a 230V-nak. A kapcsoló alatt hoztam ki a földből, azóta bebetonoztam, és ott kunkorodik az ajtó mellett. Az első megoldás úgyis a műanyaghordópuffer lesz. Lassan kitehetem a napkollektorkezdeményem is.
Aztán a lefolyó.
Pedig az volt a kezdet.

(A kép olyan-amilyen. Alkonyatkor készült még tavaly, s a gólyák nem szívesen állnak modellt a fényképezéshez...)

Nincsenek megjegyzések: