2009. augusztus 31., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXIX. rész

Kedd (folytatás)

Kihordtam a kisebb köveket, átlapátoltam az árok másik partjára a földet, és lefektettem a fürdőkádat a későbbi helyére. Közben meglátogatott Feri.
Tudnék neki adni egy csokit?
Elég bonyolult arcot vághattam, nem voltam felkészülve ilyen kérésre. Anyutól kaptam egy LOTTO csokoládét. Illetve kettőt, mert Nufi nekem adta az övét. Ebből még egy ott volt a hűtőben.
Feri azzal folytatta, hogy elment az áram. Órát cserélt nála az ÉMÁSZ.
Áhá. Így már érthetőbb. Sorkapocsra vágyik.
Valamiért csak egyre volt szüksége. Nem vitatkoztam, de abba sem akartam hagyni a fürdőszobát. Majd jön újra.
Jött is. Akarom mondani telefonált, hogy mégis kéne a segítség.
Mentem. Még kitoltam a furikot a vályogos kupacra, és vittem egy másik csokit.
Az óra utáni első dobozban réz vezeték volt összesodorva alumíniummal. Jeleztem, hogyha van tizenezer forintja, akkor végleges megoldást is találhatnánk. Három csomag (fekete kék és zöldsárga) gurigából biztos elég a 100m-es. Sajnos az árakkal most nem vagyok tisztában, de biztos nincs húsz a három együtt.
Nem most. Most ablakcserére gyűjt.
Megcsináltam a kötést, és jöttem volna haza. Marasztaltak. Egyek egy kis lángost. De én jöttem volna. Toporogtam, aztán elindultam.
Később Jolika hozta utánam a lángost.
Éhes nem voltam, de nem akartam hűtőbe tenni, a lángos meg frissen jó, hát megettem.
Este mosdás után -- hét óra körül - átnéztem Mari nénihez. Világosban is megszemléltem a biztosítékot. Működött. Nem látszott rajta beégés.
Beszélgettünk még a történelemről. Hogy itt voltak a románok a háborúban, és hozták neki mosni a tetves ruhát. Ő még fiatalasszony volt, vagy lány? Ezt nem kérdeztem. Szóval nem fűlt hozzá a foga, de megcsinálta.
Eztán mindig hozzá hozták a mosnivalót, mert amit kifőzött, abban utána nem maradt tetű.

Majdnem nyolckor értem a fülkébe. Nufival hosszan beszéltünk.
Otthon zsiborogni kezdett a gyomrom, de el tudtam aludni.

Szerda

Kényszerpihenő.
(Harmadszor kezdem el ezt a részt. Az az érzésem, hogy dolgoznak az ÉMÁSZosok. Állandóan kiesik a 230V, és újraindul a gép.)
Reggel valami híg jött ki belőlem. Gyengének éreztem magam. Magamba tornáztam vagy hat kopaszbarackot, s meglocsoltam a facsemetéinket, meg a szederbokrokat. Aztán feljöttem a naplót írni.
Rövid bejegyzés Nufi blogjára, aztán átolvastam az augusztusi történetet egyben. Nekem egy dokumentumban van a gépemen.
Nem tudtam végigolvasni. Azt hittem a meleg miatt van hányingerem, mert a padlást elhagyva elmúlt. Viszont a hasmenés beindult.
Ledőltem az ágyra, és fáztam. Megmértem a hőemelkedésem. 37,6°C. Akkor nem szimulálok. Aludni próbáltam.
Talán két óra lehetett, amikor felébredtem, és újra az alomszékre ültem. Visszajött a kopaszbarack is.
A komposzt dombtól már úgy jöttem vissza, hogy elsötétült előttem minden. Zutty az ágyba.
Még írtam Ildinek SMS-t, hogy alszom, mert jött a hidegrázós hasmenés. Nem megijeszteni akartam, csak jelezni, ha mégsem mennék ki telefonálni este, akkor se idegeskedjen.
Késő délután jött át Feri. Kivonszoltam magam a kapuig, levettem a lakatot, de most nem segítettem semmiben. Húztam vissza az ágyba.
Ő szegény lelkifurdalást kapott, hogy tőlük kaptam el, de hát ez nem egy előre tudható valami.
Mondtam, hogy akartam menni Szilasra kamillát venni, de nem volt erőm. Ő áthozta a gyógyszert, amit kaptak ez ellen, és hozott kamillát is, meg pár szem aktív szenet.
Amíg beszélgettünk, magam elé húztam egy vödröt, de nem kellett.
Este volt még egy köröm, s akkor is ájuláshatáron voltam. A fejem működött, mert amikor éreztem, hogy baj lesz, a lassú csigamozdulatok helyett futásban értem el az ágyat.
Ezt már korábban is észleltem, amikor ilyen sötétedés miatt megállítottam a mozdulataimat. Pl. először a fogínyműtétem után. Ott kitörték a gyökerét egy fogamnak, majd összevarrták a műveletekhez bontott ínyem. A végén valami olyannal fújták le, hogy tiltakozott a szervezetem. Felálltam, de nem mozdultam. Erre le akartak fektetni. Nem hagytam. Pár másodperc után újra minden működött.
A Dr House alatti reklámra esett. Már nem fogom megtudni, mi lett a néger lánnyal. A 24-re pedig ki kellett peckelni a szemem, hogy felmaradjak.
Ekkor kevertem be a kapott port vízbe, és nagy nehezen megittam.
A film után pedig kikapcs minden, és snitt.

Csütörtök

Reggel fél nyolckor jött SMS anyutól, hogy jöjjön-e. Megkértem, hogy ne.
Szétnéztem. A konyhaajtó nyitva, a létra kinn maradt az udvaron, és minden szanaszéjjel.
Óvatosan megmosakodtam, és feljöttem naplót írni a padlásra. Kaja még semmi. Az ördög nem alszik.
Kiakasztott az áramszünet. Még szerencse, hogy gyakran mentek (save.) Pár sornyi veszett csak el.
Amikor harmadszor indult újra a gép, lementem inkább a konyhába. Megettem két szelet üres kenyeret.
Eddig még benn maradt.
Most valami szellemi munkát terveznék magamnak, de lehet, hogy még egy kis alvás lesz.

Alvás nem, de olvasás az ágyon. Gyenge vagyok. Kimozdulni nem merek, mert közel kell maradnom az alomszékhez.
Ebédre megkockáztattam anyu rizses húsát (úgy 15h felé.) Kevés volt, de jól esett. Egyre jobban éreztem magam. Elővettem a piros kemping bringát, és méregettem, hol tűnik el a feszültség a hátsó lámpa felé.
A leggyanúsabb pont a vázban az érintkező. Ott, ahol ketté lehet hajtani a biciklit. Addig 1/10 ohm a különbség, a dinamótól 10 ohm. Ennél jobbat nem tudok elérni, hiába csuriszkolom a felületeket.
A régi kéken úgy emlékeztem, hogy csavaros megoldás. Itt meg visszarugózik. Egyelőre nem bántom.
A nagyobb baj, hogy a karos gyorsszorító excenterje belül repedt. Ezt át kell majd operálnom a zöldből. Azon meg hótt rozsdás. Valószínűleg szétszedem, és csak a belsejét rakom át megzsírozva. Már ha egyforma.
Délután megint jött a szédülés, bevonultam a szobába Mythbusterst nézni. Néha vannak benne aranyos ötletek, de a mostani inkább untatott. Inkább rajzolgattam a csőirányokat a fürdőszoba szennyvízösszefolyóit tervezve.
Ha padlóösszefolyót is tervezek - ami nem ártana - akkor sem kell ásnom, mert elég mély lesz az árok. Igaz, hogy sokkal precízebben kell majd a kövezetet megcsinálnom, de veszek hozzá, és beépítem.
Este már virgonc voltam.
Mit nekem hasmars! Elő a lezárt ovális vödör, és a Pingyomról hozott nagyszemű szőlővel fejeztem be a napot.
Fürdéskor feltámadt a szél, ezért a pokrócparaván elé állítottam a kemping bringát, hogy lefogja a földre az alját. Vesztemre. Épp csak beléptem a kádba. Máris felborult a bicaj. Én meg lestem kifelé, hogy ki fog majd feljelenteni szeméremsértésért. Szerencsére nem jött senki.
Hét után indultam a telefonfülkébe. Feri előtt vezetett el az út. Kíváncsi volt hogylétemről. A szájmenésem majdnem nyolcig kitartott.
Nufi nem is várt. Azt hitte, hogy ma még végigfekszem a napot.
Nem volt jó hangulata.
Röpke félórás csevejünkbe beleszólt a szőlő. Ha sós puskával lőnek combon, akkor sem értem volna haza hamarább. Hajnali kettőig látott el tennivalókkal a gyomrom.

Péntek

S reggel is. Hatkor, nyolckor és fél tízkor ébredtem fel, hogy futni kell. Ekkor mérgemben megettem a pulykapárizsiból vagy 10 dekát és főztem egy kávét. Ez a fekete leves tartja most bennem a reggelit, és remélem, megállítja végre a folyamatot.
Ha nem eszem, szédülök az éhségtől. Ha eszem, akkor átszalad rajtam. Úgy tűnik, eltart egy pár napig, amíg megszabadulok ettől.
Pihenésképpen feljöttem naplót írni, s figyelem a beleim. Úgy tűnik, csitul a mozgás. Megyek, kirakom csövekből a tegnapi terveim a földön a fürdőben. Ha nem szédülök, akkor jön a mosdó is.

Csövek nem jöttek. A szédülős mászkálásból számítógépbuherálás lett.
"Get the Sunshine"
Ha jól emlékszem a Hair egyik dalára.
Én beeresztettem. A 3. Szervízcsomag leszedi az aktiválási folyamatát az XP-nek. Csak a 350MHz-es Pentium II gép wincsdaráló lett a szerény 64 megás ramjával.
Még Géza haverom mondta Budafokon, hogy az M$ szándékosan teszi tönkre a régi programjait, hogy állandóan vasat és programot is cserélj.
A hasam viszont kezdett periodikusan félóráról negyed órás futásra átállni.
Nincs mit tenni, újra bevettem a gyógyszert, amit Feri hozott.
Anyu telefonált, hogy van-e valamire szükségem. Mondom: a jövő heti lottószámokra, de most akkor is helyhez volnék kötve. Még aktív szénért sem tudok elmenni a gyógyszertárba, meg kell várnom, amíg elcsitul ez a roham.
Abban maradtunk, hogy holnap küld Jánosékkal, vagy ha nem jönnek, akkor elhozza ő.
Nem kellett várnom holnapig. Fél egykor kiabált a kapu előtt.
A múltkori betolakodók miatt és óta zárom a kaput.
Hozta a gyógyszert, meg kenyeret, meg háztartási kexet, meg gyógyszertári kamillát. Vonatfordultával ment is.
Nem marasztaltam. Ilyenkor nem vágyom senki társaságára. A panaszkodást utólag megbánom, a szenvedő pofám meg nem épületes látvány.
Látogatás közben csattant az egércsapda.
A kezemben tartottam, ismerkedtem az új jövevénnyel, s az állomásig sem mertem elmenni anyuval. Belül állt a bál.
Ekkor jött a következő napfény.
Nem tettem újságpapírt az akvárium oldalára, és az egereim hőgutát kaptak.
Tavaly már megjártam a kocsiban hagyott mongol futókkal. Akkor a fiúk megmaradtak, de minden lány elpusztult. Most itt a teljes állomány.
Az új jövevénynek még nem adtam át a terráriumot. 4,2l-es befőttes üveget kapott 2l-essel leborítva.
Közben már hatott a gyógyszer, a kávé, és hogy kiürült a gyomrom.
Felszereltem egy foglalatot az első komorába, és kifertőtlenítettem az üvegkalitkát.
Este pedig telefonozás után még egyszer meglátogattam kis halottaimat. Halotti torukat pedig málnával ültem meg. Akarom mondani guggoltam végig.
Olyan mennyiségű érett málna van a töveken, hogy ha megdöglöm is, enni kellett belőle.
Este pedig a sajtos stangli adta meg a kegyelemdöfést a gyomromnak.
Igazi kegyelem lett a feszítő jóllakottság. A 24 alatt ébren is tartott, de lehetett a kávé is.

Szombat

Reggel szokott időben ébredtem arra, hogy elmúlt a hasmars.
Lehet a munkára koncentrálni.
Feljöttem megírni a naplóbejegyzést, letöltöttem a Nufitól kért driver lemez fájljait a levelező szoftver segítségével. A tegnapi küzdelem a wifivel nem hozott eredményt. A ház első szobájából nem jutott el a jel az istálló túlvége fölött a padlásra. Ez van.
A hálószobából sem.
Ma felhoztam a tetőtérbe. Ugyanaz a távolság nem akadályozta. Vagy a vályognak túl nagy a csillapítása, vagy a terjedés síkját nem sikerült összehangolni a két antennával. (Hiába forgattam, döntögetem.)
Most a következő kísérlet a stifttel lesz. USB hosszabbítót lehet olcsóbban kapni, mint ismétlőt, vagy komolyabb routert. De ha patchkábellel hozom fel a hálózatot a tetőtérbe, akkor is talpon maradok anyagilag.
Noná, hogy csak félméteres darabok vannak itt velem Komjátiban.
Illetve még a villanykábeles dobozt nem néztem. Dugóm van, a klimpelő fogóm eltört ugyan, de majd megbuherálom.

Mondtam már, hogy imádom az ÉMÁSZ-t? Illetve a dolgozóit? Ide a rozsdás bökőt, hogy most is dolgoznak valamin. Sikerült újra lekapcsolni a 230V-ot írás közben. (Közben a német Word is kijavította a mondateleji De szót Die-re. Komolyan gondolkodom a konzolos gépen Vi --ban írni. Ott nincs semmi fölösleg, legfeljebb a karakterkészlettel kell szenvedni.)
Most beállítottam 1 perces automatikus mentésre a programot. Ma nem tudom, mennyit dobott el, de többet, mint eddig.
Sikerült visszatenni a szóköz billentyűt is, amely az indulatom levezetésekor röppent le a billentyűzetről.

Nincs UTP kábel. Majd veszek később.
Felszereltem egy mignon foglalatot a komorában. (Most ebből a méretből van több világítótestem.)
Felfúrtam és feltipliztem a falra mosdókagylót. Kitakarítottam és levízkőmentesítettem egy fémszifont alá. A csap és a szifon összekötésére viszont nem volt cső. A legkisebb lefolyóhoz való PVC cső is vastagabb, mint ami kell. A valahol fellelhető fehér csődarabot vagy már felhasználtam, vagy nincs is.
Járkáltam körbe, mint a mérgezett egér. Egyre feszültebben kutattam és rendszereztem újra a vizes cuccokat. Nem volt kedvem emiatt leállni.
A fehér mosdóból kettő is van. A kisebb kézmosót Budafokon vették le a vizesek, mikor felújították a rendszerem. Azt elhoztam ide a vendégszobába. Oda elég lesz.
Erről nem akarózott elvenni, de ha nincs más...
A más volt a jó kulcsszó. A Csámpitól örökölt kicsit repedt zöld mosdótálon ott figyelt a megoldás.
Kis csiszatoló dörzsölés. Nem jött elő a dzsinn, de pont jó lett.
Pihenésképpen ,főztem' zacskós (TESCO) levest kerti petrezselyemmel meg zellerlevéllel. Csípte a gyomrom. Este pedig betörpöltem a pulykapárizsit.
Nem kellett volna.
Nufitól a telefonfülkében sebtiben búcsúztam, és hajnalig tartottam őrjáratomat az alomszéken félóránként.
Reggel már, mintha pirospaprikán ültem volna, nem volt semmi sem jó. Érkezett egy SMS.
Anyu jön fél 1kor. Hoz levest meg rizst.
Ez a fejemben úgy maradt meg, hogy fél 11.
Fél tizenegyig elpakoltam mindent, lefertőtlenítettem az asztalt, a pultot és vártam. Aztán újra elolvastam az SMS-t. Jó, akkor később.
Kókadtam a kitakarított konyhában. Enni nem mertem, nem tudtam semmit, csak éhes voltam és álmos.
Anyu megérkezett. Kipakolt, és én ettem. Először levest, majd rántott csirkét és még zöldséges rizst is.
Ha már meg kell dögleni, legalább ne éhesen.
Aztán az történt, amire nem számítottam.
Megnyugodott a gyomrom.
Mire anyu hazatért, már kedvem támadt zárat szerelni a fürdőszoba ajtajába.
Elég sokat kellett vésnem, de volt zár. Már csak az a vasbigyó hiányzott, amit levettem a keretről a festékégetéskor.
Ilyenkor újat sem lelni sehol, és a régi is össze-vissza nyomorintva került elő.
Kikalapáltam. Lekapartam a festéket egy törött fűrészlappal, ledrótkorongoztam, és visszacsavaroztam.
Ettől még a zár nem zár, de rámszürkült. Ideje volt fürödni.
Az állandó esti gyűrődés miatt már két fürdést kihagytam, és elég közel van az orrom magamhoz.
Ha melegítem a vizet, kifutok az időből. Odakinn már hideg volt.
Be kell húzni a kádat a konyhába.
Körbelocsoltam a kertet, hogy kevesebb víz maradjon, aztán beráncigáltam.
Így sem lett melegebb, de legalább nem kellett paravánt építeni, és nem fújt ki a szél.
Megkönnyebbülés. Fél nyolc.
Tiszta ruhában nyújtóztam egy jót. Odakintről hallóznak.
Erzsike és János látogatott meg.
Megmutattam a mostani állapotokat, kitárgyaltuk a beleimet. (Erzsike egészségügyi végzettségű.) Nyolcra értem a fülkébe.
Este pedig végre átaludtam az éjszakát.
Nem volt sem 24, sem Tűzvonalban sem doktorhausz. Csak döglés mély álomban.

Hétfő

Reggelire vajas pirítós hagymával. Hogy ez milyen jól esett!
Feljöttem naplót írni. Innét pedig dühöngve vissza, amikor lekapcsoltak.
Lemásztam az aknába, ma bekötöm a szivattyút. 17°C. Ide sem érdemes még kaját hozni.
Anyuék telefonáltak az OBIból, hogy visszavették a padlóösszefolyó tetejét. (Laci bácsi vette nekem, mert kértem, de komplett kell, és ő csak kupakot vett.) Közben rámbeszéltek volna kádhoz és zuhanytálcához való bűzelzárót. Mondtam, hogy azt már vettem, vagy kérjenek az eladóktól, vagy majd megyek én. (Holnap bringával, de ezt még nem mondtam nekik.)
Később újabb telefon, hogy találtak szuez szifont.
A könyveim egyikéből kiderítettem, - mert biztos nem voltam benne - hogy az az. Már megint egy olyan szakszó, aminek nem beszédes a neve. Ne legyen padlóösszefolyó, ha már nekem így logikus! A könyv padlószifonnak hívja. (Most nincs idefenn a padláson, de megígérem, hogy csinálok irodalomjegyzéket, amiből tanulom a vízszerelést.)

2009. augusztus 26., szerda

Komjáti napló 2009 - XXVIII. rész

Szerda (folytatás)

Haladtam is a fallal. A diófa alá hordott kupacból szedegettem ki vályogvakolatnak valót. A nagyját kézzel, az apraját lapáttal. A betonjárdán kis kalapáccsal apróra zúztam, és úgy öntöttem fel vízzel. A keverőszárral is könnyebb volt dolgozni.
Először újratapasztottam a száradáskor levált rétegeket, és feltöltöttem a nagyobb hézagokat, ami a zsaluzással takarásban volt.
Kirámoltam a kövek zömét, és jöhetett a vályogtégla is.
Most hallgattam a könyvre, és bespricceltem a vályogfalat a téglázás előtt vízzel. E célra a kiürülőfélben lévő zsíroldó flakonját használtam.
Előtte gondosan kimostam, átöblögettem. Természetesen újabb időhúzás volt. Így az algásodó kádamat és két vödröt meg a lavóromat is kitakarítottam. A lendületem mégsem tört meg.
Főztem egy kávét, és lekapartam a falról a meszet is. Érdekes, hogy a korábbi falnál – amit az ajtónyílás miatt távolítottam el – nem kaparták le. Volt három kötési hely. Ezt használtam fel én is.
A jobb oldalon csak egész téglákkal raktam fel a falat. A kötés helyén 90°-kal elforgatva kettőt, és csak amikor elkészült az oszlop, akkor nyestem le síkba a kiálló részeket baltával.
A jól végzett munka örömében főztem egy túróstésztát.
Komótosan megebédeltem, s visszatértem gyönyörködni.
Aztán odamértem a keretet.













Jó, de akad.
Némi rugdosás és gumikalapácsos rábeszélés után a helyére cuffant.
Elő a vályogos könyv.
Nem is követtem el hibát. A leírás szerint is egy hét száradás után csinálta a szerző a tapasztást. Csak én vagyok türelmetlen.
Nem mondom, vertem le ott is nagyobb darabot, ahonnét már nem akartam, de a keret jó helyen áll. Ha meghúz a vályog, felakasztom az ajtót. Az ajtófélfa rését (mészhabarccsal) pedig csak akkor töltöm ki, ha már szürkére száradt a keret mellett.
A bal oldal még hosszú lesz, de a jobbon a fugák hamarabb meglesznek. Jóval kisebb a tömeg, kevesebb a víz is.
Rabic háló helyett pedig keresek nádat. Tornanádaska felé biztosan lelek.

Már időben beállítottam a House-ra a felvételt. A Tűzvonalban is megvolt, s legalább nem kellett a híradót végigszenvednem. (Az Este a címe, de nekem híradó)
A 24 viszont újra eltünt. (Tente volt.)
Holnaptól azt veszem fel. Még szerencse, hogy amerikai film, és a lemaradók kedvéért bejátszanak az előzőből fontosabb részeket. Mennyire kimaradt ez a szappanoperálás eddig az életemből?

Csütörtök

A tervek szétlőve. Anyu telefonált, hogy megint úszik a fürdőszoba.
Megvártam a postát, hátha megjön a telefonja, aztán kocsiba vágtam magam, és ami szerszám eszembe jutott. A falbontást úgysem engedi, tehát csak külsőleg kezelés lehetséges.
Délben értem hozzá. Lekaptam a csapot. Laci bácsi izgalomban volt, és nagyon segíteni akart. Anyu már korábban nekem adatta az összes vízszereléshez való fogót, ezért nem tudott hozzáférni.
Sajnos fogóval nem is lehetett. Még villáskulccsal is alig.
Jól diagnosztizált. A sarokszelepre egy másik sarokszelep csatlakozott. Ez adta a vizet a mosógépnek, és az elmenő oldalába tolható be a kézmosó csap tömszelencéje. (Azt hiszem, így hívják.)
Tehát a két sarokszelep közötti tömítés volt rosszul betéve. Ráadásul puha gumiból. A felrakáskor meggyűrődött, és csöpögni kezdett. Erre anyuék addig mozgatták, amíg a gumitömítés betüremkedett a vízcsőbe, és akadályozta a vizet. Nem volt nyomás. Ami nyomás jött, az pedig oldalt a hollandi anya mellett.
Laci bácsi előhúzta a tömítésgyűjteményt. Nem volt belevaló. Viszont a régi csaptelep elzárógumija jó átmérőjű volt. Kértem csigafúrót, kibővítettem a belső lyukat, és meghúztam rendesen a hollandit.
Mehetett vissza a csap a helyére, és helyreállt a rend.
Még telefonáltam Nufinak, hogy minden oké, kaptam elemet a sírós néninek. Anyunak volt otthon bontatlan. Legközelebbi látogatáskor berakom az árát anyu táskájába. Különben biztos nem hagyná kifizetni.
Már három előtt hazaértem.
A csapból egyre nehezebben jön a víz. Megtört a fenti műanyagcső.
Szerkesztettem rá egy méteres rézcsövet kanyarral együtt, és azóta nyomás is van a házi hidroforból.
Átmentem a Daewoo tévéhez. Tudtam, hogy nem helyszíni javítás lesz, de végig kellett játszani a protokollt.
Szétszedtem a tévét az asztalon. Beledugtam egy mérőzsinórt antennának, és kocogtattam a sasszit. Több, mint egy órát beszélgettem a nénivel.
Ez melegedési hiba, nem KH. Ezt be kell bugyolálni, rá kell fűteni, és valahogy rá kell beszélni, hogy hozza a hibát.
Közben jött egy barátnője a szomszédból. Valahol a templomon túl lakik. Én meg összecsomagoltam a tévét, s elindultam haza a kézikocsiért.
Közben a néni foxija egyre dühödtebben ugatott. Rámugrott, és meg akart harapni. A nadrágomon éreztem a fogai nyomát. Ha nem fogja meg a lánc, meg is harap. Akkor meg is rúgtam volna, de így nem kellett.
Hazavittem a táskám és a bringát, a kézikocsival pedig visszatértem a tévéért. Akkor már a két öreg hölgy kiabált a kutyára, pedig az addigra már megnyugodott. Már azt akarta, hogy simogassam.
Mindegy, a tévét beraktam a kézikocsiba, és indultam haza.
Még összefutottam Mari nénivel és Erzsi nénivel. Kinn ültek a kerítésen. Megálltam velük is trécselni egy kicsit. Ez hasznos. Nagyon sok jótanáccsal látnak el. Ha nem is mind pontos, de nekem jó.
Még idéztük Nagy László Adjon az Isten c. versét is. (Mari néni szavalta valamikor, s most is ő hozta fel)
„Nekem a kérés nagy szégyen...“
Vág az esze az öreglánynak, és olyan humora van....
Itthon még nem fogtam a tévének. Málnáztam és telefonáltam. Olvastam a vályogos könyvet. Most ez a bibliám. Remélem, ősz végére fejből tudom majd az egészet.
Az esti műsorokat pedig már záródó pillákkal figyeltem. A 24-re pedig ráindítottam a videót. Kellett is.

Péntek

Ma megérkezett a telefon.
Megbeszéltem a postással, hogy Erzsi néni szívesen átveszi a küldeményeimet, ha nem vagyok itthon. Csak a tehermenteseket, vagy ha hagyok nála pénzt. Ha nem, akkor csak nekem adja át.
Beleraktam az aksit, és töltésre dugtam. Felhívtam anyut, majd Nufit is, hogy megérkezett. Eddig jó. A jövő héten majd megcseréljük az enyémmel.
Bekapcsoltam a javítandó tévét. Lement rajta a 24 videóról, de semmi baja. Kerestem egy kazettát.
A Ripacsok. Jó hosszú film. A vége felé hallgatott el a tévé. A hangerő szabályzással először még visszakaptam a hangot, de később az OSD ráfagyott a képernyőre, a hangerő nem szabályzott. A távirányítót érzékeli. Villog a vörös-zöld led a tv elején, de nem történik semmi. A kikapcsolásra késleltetve reagált, majd még egyszer visszakapcsolódott, és utána maradt a kép, de hang nélkül, és semmi válasz a távirányítóra.
Hálózati kikapcsolás után semmi reag.
Eddig itt tartok.
Most a tapasztáson száradó rések töltögetése következik, és utána tévé.

Szombat

Reggel nyolc előtt telefonált anyu, hogy menjek a barackért. Rendeltem 10kg-ot.
Hová is?
Jolikához.
Még ágyban voltam, mondom 1 óra. Nem volt annyi, de nem várt meg. Csak a kutyákkal találkoztam, az ajtók bezárva.
Nekilódultam a boltok felé. Irénkébe botlottam.
Ő félreértett, hogy palackot akarok cserélni, de megláttuk Jolikát hazajövetben, megoldódott a rejtély.
Kaptam kölcsön egy lapos ládát, amiben hazahoztam a barackot, de mire visszavittem (a ládát Jolikához), már Jolika ismét köddé vált.
Délben hozott még nekem lecsót. Mosolygott, megmutattam a beállított ajtókeretet, meg a bringautánfutót, aztán el is felejtettem megkérdezni, hogy merre járt reggel.
Rosta. A kirostált homokból finom homokhoz jutni. Befogtam a gyümölcsmosó szitát. Nem valami hatékony.
További területek felszabadítására az istálló melletti betont takarítottam le. Nem is olyan egyszerű. A repedésekbe gyűlt föld, meg amit a szél hozott, gyommagvak jobban kötnek, mint a beton.
Késsel, kőműves kalapáccsal, spaklival kergettem ki - amíg bírtam - a a nemkívánatos vendégeket.
A második rostán kiosztályozott homokot pedig 5literes vizes flakonokba töltögettem.
Ez sem túl gyors, és kevés is. Ennél jobb módszer kell.
Még szabóollóval felaprítottam a töreket 2-3cm-es darabokra. Egy kisvödörnyi után abba kellett hagynom, mert szétszedte az ujjamon a bőrt. Csupa vér lett minden.

Megkaptam a kondit a szkóphoz.
Legalább négyszer akkora térfogatú, mint az eredeti. A 15kV-os helyére most 30kV-os megy. Több műgyantával lehet ilyen szigetelést elérni.
Nem fér be. Vagyis a sokszorozó átalakításával. 5mm-es átmérőjű lyukon lehet hozzácsavarozni a panelhez. A négy kondi között kb. 2mm rés.
A rombusz alakú elrendezést kicsit megbontva a közelebb álló kondikat széttoltam, és 6 mm-rel távolabb rögzítettem. Ettől már becsavarhattam a rossz helyére az újat. A vezetékelésnél egyet vastagabb szigetelésűre cseréltem, és a forrfüles kivezetéseket kellett szétforrasztanom, és az új lyukaknak megfelelő helyen újra össze.
Ahol nem ért el, 4,5Voltos lapos elemből metélt rézlemezzel kipótoltam, és a tőből kitört lábú nagyfeszültségű diódát is visszaforrasztottam. Mondjuk terepjáróban, vagy macskakövön haladó gépjárműben nem lenne hosszú életű, de az asztalomon még sokat kell kibírnia.
Első bekapcsoláskor még hallatszott némi húzás. Elrendezve a sokszorozóban a madzagokat, és bezárva a műanyag kalitkáját megszűnt. Nem csak a hangja, de az idővonal is szép kontrasztos és nyugodt lett.
Még kacérkodtam az időalap jaxley tárcsájával. Ott is van gubanc, de most javítani akarok végre vele, marad későbbre.

Vasárnap

Reggel a török szandálomat ragasztottam újra. Most fél órát vakartam, hogy leszedjem a régi ragasztót, s legalább 20 percig száradt összenyomás előtt a két felület. Egyelőre jól tart. Amíg nem lépek vele pocsolyába.
A Daewoo tévé meggyógyítva.
Még tegnap éjjel végigforrasztottam szinte az egész sasszit. Nagyító alatt annyi hidegforrasztás gyanús alkatrészlábbal találkoztam, hogy egy vödör gyanta és egy tekercs ón elfogyott (kis túlzással.)
Az eredmény, hogy egész éjjel ment, és ma is fog.
Találtam a Swiss Jazz és Classic mellett egy olasz komolyzenei adót. Most is az szól rajta.
Érdekes, hogy amilyen pocsék képe van, annyira intelligens a kezelőszoftvere.
Pl. a teletextet lehet fél képernyőn olvasni a kép mellett. Vagy két lapot tenni egy képernyőre. Vagy hogy van rajta vagy négy AV bemenet. 2 Euroscart, egy cicnh és egy SVideo is.

Délután pihenésképpen leszedtem a kereket az utánfutóról. A ragasztás megint biztos elengedett.
Nem. A ragasztás jó, csak a folt hasadt végig hosszában. Ilyet még nem láttam. Legalább kétszer olyan vastag, mint a gumi, és van egy sárga meg egy fekete réteg. Átszakadva.
Lekapartam és most orosz foltot ragasztottam rá.
Közben jött Feri, és megint kaszált egy adagot a teheneknek.
Meglátogattak Laciék is. Melinda kezében ott nyújtogatta a nyelvét Sanyika is.
Holnap reggel mennek haza (Budafokra). Küldök valamit?
Mindjárt.
Ha Feriék elmentek, átviszem.

Amíg Ferinek segítettem csalamádét szedni, száradt a pillanatragasztó alatt a gumi.
Este még újra összeraktam.

Letörtem pár darab kukoricát, meg néhány barackot is becsomagoltam.

Nekibuzdulva a sikeren, jött a Goldstar.
Az STRS táp zárlatot érzékel, és azonnal megáll.
Leszedegetve a terheléseket a helyzet mit sem változik.
Kicseréltem az optocsatolót.
A stdby megjön, a bekapcsolásra a táp megáll.
Anyád!
Leszedegetem újra a tizen voltot. Adtam neki tápról 12V-t. Megeszi.
Adtam nagyobb áramú tápot. (A PC táp nem korlátoz le 2A-nél, mint a labortápom.
Bírja. A távirányítóra látom az órajelet bekapcsolni a szkóppal pl a videoprocin, és kikapcsolni is.
Táp külön a 12V-nak, és a trafóról leakasztom azt az ágat. Bedug, stdby, és röff nagyfesz, de azonnal megáll a táp.
Táp leakaszt a 180V-ról, 12V külön tápról. Stdby ok, bekapcsolásra a táp röffen, majd letilt.
Az STRS tápice doksijában túláramvédelemnek jelölt láb testen van, s a belső kapcsolótranzisztora is emitterrel a földön áll.
Közben éjfél.
Kuss aludni, mert nem állunk át éjszakai műszakra!
(Lehet, hogy más optóval lesz jó? De jó lenne hozzá rajz! CF-2180AB) /Az eservice.com-on találtam LG-ből hasonlót, hátha abból rájövök./

Hétfő

Reggel összeszedtem a lekaszált, és azóta megszáradt füvet.
A gumi ismét leeresztett a futón.
Felfújtam, hogy visszavigyem a tévét.
Nem igazán fért fel rá. Nagyobbat kell csinálnom. Szélesebbet. Legalább 1m rakterületi szélességűt. Abba már rézsút csak belefér a legtöbb tévé.
Ezt pókokkal rögzítve kiráncigáltam a kiskapun. Közben eltört a keresztmerevítő az alján. Elfordult a rúd, csak tolni tudtam a nénihez.
Amíg szerencsétlenkedtem, egy másik hölgy jött. És nézett meg magának. Meg hogy vállalok-e tévét javítani.
Mondtam, hogy szívesen, bár kiestem a gyakorlatból. De ha itt ebből lehet megélni, akkor ebből fogok megélni.
Majd este öt körül átjön, és megnézem a készülékét. Kettő is van.
Aztán Józsi fia két sráccal hozott egy kézikocsin a szomszéd házba kistévét, meg még valamit. Azon merev, a raktér keretéhez hegesztett húzórúd van, és a kereke montiméret. 26 hüvelykes (ránézésből.)
Mindegy, az enyém is jó lesz, csak majd kiforrja magát.
A nénitől nemrég ment el az orvos. Magas a vérnyomása. Feküdt végig, amíg beüzemeltem a készüléket.

A szomszédai elzavarták nekem a kutyát, amíg a tévét bevittem és átadtam. Kifelé pedig botot ragadtam és azzal tartottam távol a foxit magamtól.
Itthon főztem egy kávét és feljöttem megírni a hétvége történetét. Még elég zavaros, de majd letisztázom.
Ez a három nap olyan, mintha egy hetet írnék le. Keveredik a sorrend, mint örvényben a belehajintott száraz fűcsomó.
Most pedig megyek lefolyót ragasztani.
Holnap jön Nufi, és addig be is akarom betonozni a leendő hálószobát a cső fölött.
(A cső megragadt, kavicságyban pihen, és próbára vár. A fali rész pedig bevakolva.)

Keddtől keddig

Eltelt egy hét a párommal. Ilyenkor nem lehet naplót írni. Vagyis én nem tudok.
A krónika kedvéért elmesélem, hogy jártunk Dobódélen fürödni. A víz pont jó úszásra, bár Nufinak már hűs volt. Nem vittünk pokrócot, csak a törülközőn pihentünk. Olvastuk a 86-os Körképet.
Jókai Anna nekem nagy csalódás volt. Tömény unalomba fulladtam a pontos ‚értelmiségek megszellőztetik a fejüket falun‘ képétől. Lehet, hogy Moldova kurvás történetét már olvastam korábban, de ez most is jó volt.
Hazafelé tartva a hepén-hupán megkerestem a pár hete elhagyott lapátomat.
Ne tessék csodálkozni, megvolt! Ami egy városinak elképzelhetetlen – anno a gyárban dolgozók mesélték kellő humorral, hogy ha valamit leejtettek, nem is koppant, - itt nem így van.
Talán ha értékes lenne, de ez egy hamuzólapát. Már többször visszavágtam lemezollóval, mert kirepedezett és össze-vissza hajlott. (Névszó, nem ige, tehát külön írtam.) Most épp rendezett a külseje, de nem tudnám a Vaterán sem vas-árban eladni.
Megmutattam Ildinek, hol szedtem a homokot.
Most annyira kevés víz volt a Bódvában, hogy kiemelkedett egy sziget a gázlón túl. Most láttam azt is, mennyi műanyagszemetet dobtak bele. (Ez a dobódéli-tó mellett is jellemző sajnos.)
A bódvaparti napozás dörgő éggel és esővel végződött. Hazakarikáztunk, s bár fenn hagytuk a felszerelést a bicajokon, esetleg zápor után visszatérünk, de nem lett már olyan jó idő.
Felkötöttem a rázókámat is, és Nufit befogtam egy utórázásra. Én a nagy rostával, neki összeütöttem egy kézit a régi szúnyoghálóból. (Az még fémből készült, az új már műanyag. Csak nem raktam fel helyette.)
Nem rostáltam át az egészet, mert vártuk Ferit kaszálni.
Hétfőn hozta magával az unokaöccsét is. A rázós napon pont nem jött.
Kitöltöttük az ajtófélfa rését meszes habarccsal. Mondjuk nem 1:3, hanem 1:6 arányban kevertem, de még így is nehezen száradt. Ma (kedd) fogom a következő réteget felvinni a félfa külső oldaláról. Ez már csak 1cm lesz maximum, és jóval töményebb.
Augusztus 20-án ünnepi gyülekezőt tartottunk a falu határán. Bódvaszilason szokott lenni tüzijáték. ¾ 9-re beszéltük meg a találkát Ferivel és kis Jolikával. A sötéthez illett minden világítást felpakolni a bringákra. Az Ildi villogó (elemes) hátsólámpája Budafokon maradt. Amit tartaléknak vettem - kis kerek, ruhára csíptethető -, kimerült benne a gombelem. A szürke Favoritomon dinamós a rendszer, és kipróbáltan jól működik. Hát a gombelem csere után sem lett jó a villogó. Felcicomáztam Ildit a jólláthatósági csíkkal, és én is magamra öltöttem a mellényt.
A társaság egyre bővült. A sötétből pedig fiatalemberek szállingóztak elő. Kilenc táján pedig kerékpáron érkezett Szilas felől a kocsmáros hölgy férjura, és mondta, hogy leállították az ünnepélyt. Túl sok fiatalember gyűlt össze, és (valószínűleg) fél a rendvédelmi egység parancsnoka az incidenstől.
Hát ez van. Gondolom, a rendőröknek is jár az ünnep.
Apropó, ma hallottam, hogy elcsípték a lövöldözős fickókat, és belegondoltam, hogyan élik majd hátralévő életüket a börtönben, ahol a nemzetiség aránya jóval nagyobb, mint a szabad világban. Adrenalinban nem lesz hiányuk, ebben biztos vagyok.
Még egy történet a témában.
Szombaton a kemping bringára illesztgettem a hátsó lámpát. Az esti telefonálások egyre később végződnek, oda is kell a szabályos kivilágítás. (Nem végződnek egyre később, csak előbb van sötét - a szerk.) Ildi is kinn az udvaron tevékenykedett.
Nyílik az ajtó, és betüremkedik egy asszony két csemetével. Eddig még mindenki kinn kiabált, jelzett, ha bármit akart, nem kellett zárnom az ajtót, meglepett ez az antré.
Zárva a szöget elébük siettem, s megkérdeztem, miben segíthetek. Ildi mögöttem hallhatóan szaporábban lélegzett.
Egy winchestert nyújtogatva jött befelé, és mondta, hogy a szomszédasszony ajánlott, csináljam meg. Mondom, 2 óra után - mert ebédhez készültünk éppen dél felé.
A csoportot megállítottam a műholdas tányér magasságában, és sikerült visszafordítani.
Megkönnyebbültünk, hogy nem kellett semmit vásárolni, de ezentúl zárni fogom a kaput, az biztos, és szerelek valami kolompot rá. Túl sok rossz történetet látok a tévében, hogyan dolgoznak a ‚kereskedők‘. Egy lefoglalja a tulajt, a kicsik meg kíváncsian körbejárnak mindent. Ez lehet előítélet, de én óvatosságnak hívom.
Kettőkor beállítottam a már szétszedett géphez, és megbeszéltük, hogy most nincs pénzük, de hétfőn kapnak, akkor fizetnek. (Már kiderült, hogy nem ez a hétfő az.)
A gép bootképernyője sem jelent meg, restart BIOS-t játszott.
Dugtam egy Debian installt, és láttam az NTFS partíciót. A gépet így kapták, mindent letörölhetek.
Fél óra alatt fenn volt a Linux, és bootolt rendesen. Kellett rá XP. Éppen volt nálam, s fel is tettem. 30 nap után meg is vásárolhatják, addig szabadon tudják használni.
A hölgy fiával beszélgettem közben, aki érdeklődött, mennyiért tudok másik ilyen gépet szerezni. Még volna tévé meg erősítő is, amit meg kell csinálni.
Mondtam, hogy pillanatnyi árak vannak, és +12 ezerből járom meg Bp.-et. (Durván 600km oda-vissza a Honda 6-7l-es fogyasztásával.) Ez megfelel, stb.
Itthon már minden másképp fest. Az idő megfelelő rálátást biztosít az altató technikákra, de arra is megtanított, mire való az előleg. Az én bizalmam egy alkalomra szól, mindig az utolsóra, és ha ez az első alkalom, akkor utána inkább nem vállalom a munkát.
Vasárnap ebéd után Miskolcra mentünk. Anyunál töltöttünk magunkba olyan energiabombákat, mint franciakrémes, dobostorta és pogácsa.
Este, hogy legyen kis szünet két rágómozgás között, legurultunk a harmadik emeletre Gézához. Bár felébresztettük – kísértetiesen hasonlított Máris szomszédra a Mézga család filmjéből – most éppen örült nekünk. Este tízig marasztalt.
Reggel már a búcsúra készülődtünk, s anyuval a bankba, hogy hozzáférést adjon a bankszámlájához. Most a szívpanaszai és a vizsgálatok megijesztették, azért ennyire sürgős. Én még nem érzek veszélyt. Illetve annyit, hogy egy állami szerv azt hiheti, van jövedelmem.
Mindegy. Ennél azonban sokkal jobban felháborodtam.
Megyünk a kocsihoz, és ott virít rajta a mikulás csomag. A Kassai utcára kitettek egy táblát, hogy onnét lehet felállni két kerékkel a járdára kocsikkal. Előtte nincs parkolási tilalom.
Ekkor én szidtam a büdös kurva anyját a tetves szemétládának, aki ebből él. 1968 nyara óta használjuk ezt az utcát. Autóm pedig a nyolcvanas évektől van. Mindig is ott parkoltam, ahol volt hely a házunk mögött.
A bolt melletti ficakot ellátták behajtani tilos táblával, ezt megértettük, mert áruszállításnak kell a hely. Nem könnyű kerülgetni senkit teherautóval. De ott, ahol a járdán a két gyalogosnyi helyet meghagyjuk, és húsz éve parkolunk, oda csak szivatásból tehetnek táblát. Mondom ezt azért is, mert a kresz szerint az úttesten szabad volna, csak akkor nem maradna hely az átmenő forgalomnak. A másik értelmetlen húzás pedig az, hogy a korlát ott szűnik meg a járda túloldalán. Azért nincs már korlát, mert a talajszint eléri a járda szintjét. Azaz még a szabálytalan autós mellett is biztonsággal elférne bármilyen térfogatú gyalogos akár triplaszéles hármasiker-babakocsival is.
Rozika néni (szomszédasszony) szerint pedig reggel nyolc körül járnak fényképezni és mikulás csomagot osztogatni ezek a személyek, és szedik az önkormányzat ingyenélőinek a fizetésrevalót. Ha korábban kelek föl, vagy beljebb találok helyet, akkor semmi gond.
Ezután már csak a belvárosban kellett parkoló órába dobnunk egy óra árát, hogy a banki teendőket elvégezhessük, s természetesen a Tiszai pályaudvaron is. Gratulálok! Tudom már, hogy miért jövök falura. Azt sem mondom, hogy itt minden csodálatos, de emberibbnek tűnik pillanatnyilag.
Pénteken-szombaton öt egérrel bővültünk. Mentek mindannyian a szárazakváriumba. Egértóriumunkban élénk társadalmi élet kezdődött. Üres csapdával hagytuk ott a lakást.
Hazatértem, s mi fogadott? Három gumicukor. A csapda üres, de az üvegkalitkában lebabázott az egyik egér. A kis vak rózsaszín görcsöcskék ott vonaglottak a tér közepén estig. Senkit nem láttam köröttük.
Éjjel volt némi kergetőzés, de nem voltam kinn csak egyszer.

Kedd

Reggel nyolckor már kinn voltam az ágyból. Kisegerek sehol. A reggelit négyen lepték el, de több szénacsomó is mozgott. A kannibál még nem mutatta a báliruháját.
Feljöttem naplót írni. A gép bedugva, de semmi életjel.
Lementem megnézni, miért nincs áram. Az automaták nem mentek le, reggel odatettem még töltődni a telefonom, kerestem egy műszert, és megnéztem a konnektort.
Azt még nem mondtam, hogy tegnap nyolckor felhívott János, hogy nincs Mari néninél áram. Pont kezdődött a Beugró. Imádom az időzítéseket. Dugtam egy kazettát a videóba, és előkapartam a műszerem. Nem volt egyszerű, mert a kis sárga valahol van, a nagyobbhoz csak csíptetős mérőzsinór van elöl, ami nem fér be a konnektorba, hát mutatóst találtam a hagyatékból, amit még nem néztem át. Gyors teszt, 250V-ban mutat rendesen. Újra előhúzni a bringát az istállóból, és spuri.
Mari néninél mérőórát cseréltek, de fel volt kapcsolva. Fény nincs.
Fölötte olvadóbetét vigyázza a lakást. Kis mozgatásra fény, szikrázás jelezte, hogy nincs nagy baj. „Majd holnap megnézem fényben is, ma már működni fog.“ – így hagytam ott.
Tehát itt vannak az ÉMÁSZosok a környéken. A konyhában sem volt fesz. Megnyugodtam, hogy fölöslegesen szedtem szét a tetőtéri konnektort.
Közben észrevettem, hogy a konyhai vizesflakonok üresek. De mondjuk a búvárszivattyú sem fog működni 230V nélkül. Kitoltam a teherbringát, és odaálltam a volt polgármester háza elé a nyomós kúthoz. Már a második ötliterest töltöttem, mikor megjelent az úr a kerékpárján az utánfutóval. Felcsillant a szemem. Megkértem, hadd nézzem meg az ő megoldását.
DACIA gömbcsuklót hegesztett a csomagtartóhoz, és arra akasztja a futót.
Ez nagyon jó! Nekem is van otthon kispolszkiból. Cseréltem is az összekötővel együtt, szinte biztos, hogy erre még alkalmas lesz.
Most pedig a fürdőszoba folytatása következik.

2009. augusztus 12., szerda

Komjáti napló 2009 - XXVII. rész















Szombat


Hétvége. Ma Ildit este csak 8 előtt lehet hívni, mert bemutató tanítást hallgat az interneten.
Reggel megálltam a kávés bödön előtt, és nem kívántam meg. Megszemléltem újra a száradó falat. Jobb, de még nem az igazi. Viszont legalább büdös.
Akkor bicaj.
Kihoztam a Polszkira való kis tetőcsomagtartót, s a zöldre festett kemping bringám maradékát összecsavaroztam az újabb pirossal. Oldalkocsis bicajt csináltam. Mondjuk nem ártott volna egy merevítés még előre a vázhoz, de ki akartam próbálni minél hamarabb, ne toljak bele több energiát, ha nem lesz vezethető.
Nem volt. Kanyarogtam, ugrált a jobboldal, hajlott a csomagtartó. A ráhelyezett 20-30kg-os kő öt méter után leesett.
Visszabontottam.
Nézegettem az első villát aztán bemásztam a kincseim közé, és előhúztam az orosz dexion elemeket.
Már hozzáfúrtam a keréktengelyhez a vasprofilok közepét, és kialakítottam az alakját.

l
l
-----o------

Ez karakteresen nehezen képzelhető el.

De fent a képen látható. (Telefonnal készült fotó jobb híján - a szerk.)
A szaggatott vonal még csak terv. Az később kerül bele.
Közben meglátogatott Jolika. Hozott nekem gőzgombócot. Nem tudtam, mi az. Valami lufira gondoltam, vagy fagylaltnegátra.
Nufi tudja mi az, majd ő elmagyarázza szakszerűen, ha valakinek fontos.
Ismét tárlatvezetést tartottam az ajtókerethez. Minél többet mutogatom másnak, annál többet foglalkozom vele. Lesz megoldás, csak mennyi idő alatt....
A délután további része a kerékfűzés és az utánfutóbarkácsolással telt. Egy kis szellemi pihenő.
Hétkor mentem telefonálni, és nyolc előtt már hazasértem. Meglocsoltam a borsót.
Kitámasztottam a hálószoba ajtaját is, és nyitva hagytam a konyha és a komora ajtaját is. Éjszaka biztos volt macska a házban, de már nem érdekel. Kaja nincs elöl, illetve a kenyeres nejlon nem keltette fel az érdeklődését. A vaskukán viszont gyakorolt. Hallottam félálomban.

Vasárnap

Hétkor tápászkodtam fel. Feri jön kaszálni kilencre. Addig behúzom az udvar közepéről a kádam a szőlő alá, meg kitárom a kaput, meg reggeli, meg...
Már fél kilenctől kitárt kapuval ténferegtem a házban. Negyed tízkor feljöttem a padlásra naplót írni. Majd jön....
Aztán két öccsével megjelent, és én meg ugráltam a gereblyével, hogy felemeljem a diófa lelógó gallyait, hátha megmarad a traktortól. Nekem nem csak a dió fontos rajta, hanem az a hűs, amit alatta kapok bringaszerelés közben. (is)
Három körrel elvitte a fél kertet. Jó, nem teljesen, de az a pici utánfutó hasznos szerkezet.
Ebédre megettem a maradék fasírtot, és ami uborkasaláta még belém fért, ma már beüvegezem a maradékot, és bevágom a hűtőbe. Majd addig döngölöm a tartalmát, amíg nem sikerül betenni. Az ubi a forrás határán van.

Hétfő

Bringautánfutó.
Elkészült egy keret a kerékhez. Aztán egy másik. Forgattam a rácsos vaskereteket, de nem jött meg az ihlet. Inkább a dexionféle lyukacsos L vasból alkottam össze a keretet. Egész nap fúrtam, csavaroztam, s este anyu rámküldte Jolikát, mit csinálok, mert nem veszem fel a telefont.
Jó, majd felhívom. Egyébként is rámsötétedett.
Gyorsan tisztáztam, hogy nem húzott be a lúdvérc a Bódvába, és Ildivel is újra megbeszéltem ugyanezt.
A vonórúd okozta az igazi gondot. Merthogy fordulni is kell, meg vízszintesen is tartani a rakterületet.
Először hozzácsavaroztam egy kapura való pántot, s a pánthoz a kis Polyákból maradt tetőcsomagtartót, de nem lett jó. Vagy ferde lett tőle a futó, vagy libegett, mint a mérleghinta.
Józsi is felkeresett, hogy holnap hozzák a homokot.

Kedd

A megoldás a horganyzott vízcső.
A kpr még merevítést ad a futónak, és meghajtottam egy csövet, azt szereltem fel úgy, hogy a végére került egy fül.
A bringa csomagtartójára pedig felcsavaroztam egy lánckereket úgy, hogy a biciklipedál hátul kiáll a csomagtartóból.
A pedál hagyományos (Még a Budapest bicajomról marad meg az 1970-es évekből). Lehúztam a gumi hasábokat, most nagyobb hézag kellett, és nem számít a taposó felület. Ezen keresztül fűztem a fület, s a fület a rúd végére csavaroztam. Ez biztosítja, hogy kanyarodásnál elfordulhassak a rakományhoz képest.
Még le kellett kapnom az egyik kereket megragasztani. Addig bedeszkáztam a futó alját, és kapott keresztmerevítőt a tetejére is.
Közben még Józsi mondta, hogy mégsem ma délután, hanem holnap délelőtt hozzák a sódert. Visszakaptam a hegesztőtrafómat is, bár még az övét nem raktuk össze. Most csak útban volt. Pakolhattam át az istállót miatta.
Kb. este ötkor jött a próbakör.
Nem túl kényelmes, és biztosítani kell megálláshoz a bicikli függőben tartását. A töltésen a műanyagvödrökkel támasztottam meg, de a második körhöz vágtam tuskót a futó alá is, hogy a pakolásnál is tartsa valami.
Nem profi megoldás, legszívesebben zártszelvényből hegesztenék egy jobbat, de az pénzbe kerül, s ez is működik. Majd, ha meggazdagszom.
Korábban mentem telefonálni, de Ildi nem vette fel. Biztos dolga van, karikáztam egyet a kemping bringával. Összefutottam Jolikával.
Az unokáját vitte biciklivel. Mentek a temetőbe virágot locsolni.
Kérte, hogy ha ráérek, nézzem meg a háromkerekű biciklit.
Telefonálás után felmásztam a padlására. A két kemping biciklit hamar megleltem, de a kis háromkerekű nem tűnt fel. Aztán megláttam a földön egy műanyag valamit, ami olyan homokozó-játékvárnak tűnt.
Nem az volt. Illetve az volt. Szóval a tricikli.
Lemásztam vele a létrán, és a fényen kiderült, hogy a kormányoszlopok egyik tartólemeze két helyen kiszakadt.
Vékony vascső és vékony vaslemez.
Ezt hegeszteni kell. De én nem tudok.
Azért csak nézzem meg!
Jó, elviszem.

Szerda

(Józsi honnan érzett rá a trafóra?)
Délelőtt hozzák a sódert, tehát itthon kell maradnom. Szétszedtem a tricajt. Lekaptam a motort stilizáló műanyagelemeket. Kidobtam a kifolyás határán álló elemeket a tartóból. Van benne olyan nyomógombra induló zenegép, ami az áltelefonokban is van. Mindig mást nyiszog.
A beltéri távirányítójából raktam át az elemeket. Azzal működik.
De inkább a hegesztéssel kellene törődnöm!
Vettem egy nagy levegőt, és előcipeltem a trafót egy zacskó 2-es pálcával.
Összetaknyoltam. Szép nem lett, és erős sem. Az anyag maga annyira vékony, hogyha három másodperces ívet fogtam, már örültem neki.
11-kor még sóder sehol.
Jolikáéktól még látszik a bejárat, átszaladtam a kis járgánnyal, mert a kislány még kb. négy éves, vagy öt, s egy ekkora hölgyet nem illik várakoztatni.
Még a sírós nénihez is átkarikáztam. Tegnap homokhordás közben csípett el, mégis nézzem meg a tévét. Mára ígértem, de így lehet, hogy csúszom.
(Már megint én magyarázkodom, mert valakinek kölcsön adtam valamit, ami az enyém. Másnak is ilyen bonyolult a világa?)
Persze azt is jeleztem, hogy a szkópom még várja a kondi megérkeztét, tehát ami a kis kéziműszerrel megtalálható, olyan hibát vállalok, ha más, akkor várni kell.
Dél felé már lógott az eső lába, és dülöngéltem, mint a részegek. Biztos a hideg front hat a vérnyomásomra, de most nem kívánja a gyomrom a kávét. Nem ettem, csak gyümölcsöt reggelire, és akkor mar.
De nem is. Málnázás után még májast is ettem hagymával és kenyérrel.
Akkor sem esne most jól a kávé.
Tényleg, tegnap sem ittam, azért maradtam le a 24-ről.
Leültem az ágyra, magam elé vettem a vályogkönyvet, és arra ébredtem, hogy jött Józsi.
Mondom, nyitom a kaput, de nem kellett. Csak holnap reggel fél nyolckor.
Ez azt jelenti, hogy megint hatkor ébresztő, és várhatom azt, aki messzi ás.
Most esik. Fél kettőt mutat az óra, és megírtam a másfél napnyi bejegyzésemet.
Mindjárt megyek falazni.

Az eső lebeszélt róla. Vagyis benedvesítette a kertet, és mehettem végre kaszálni.
Érdekes, most ez esett jól. Bár a vékonyabb szárú növények buja összevisszasága eltakarta a buckákat, s bele-beleszaladtam a földbe is, lépdeltem rendületlenül kifulladásig. Akkor -- már jóval túl a felén -- visszakutyagoltam vizet inni. Vittem magammal a fenőkövet, mintha meg akarnám magyarázni magamnak is, hogy csak ezért jöttem, de a következő lendület a Józsival határos kerítésig tartott. Ott derékig érő csalános fogadott. Újabb lihegés. Mészáros szomszéddal paroláztunk. Megdicsért, hogy jól vágom.
Ez akkor is jól esett, ha nem több egy hajdujudunál.
A bal szeglet a legnehezebb. Ott fordult a traktor a szántáskor, és ott nem csak laza a talaj, de boka fölött érő ráncai vannak. Ha beindul a robikapám, a legelső terület ez lesz. Addig rombolom a rögöket, amíg le nem tudom taposni egyenesre.
Ugyanez lesz a hátsó kert bejáratánál is. Ott nem akkora, de a legrosszabb helyen van. A vékony szálú selymes fűben meg a kasza is akad.
A kaszálás végeztével bevonultam újabb pihenőre az ágyra. Az átizzadt pólóm hamar hideggé vált. Ráöltöztem.
Csak az esti telefonálásra vettem vissza a rövidnadrágom.
Kár volt. A térdem fázott.
A fülke a kocsma mellett van, ezért ott sok embernek kell köszönni. Megismerem az arcokat, s engem is mások látásból. Imre pedig meg tudta kérdezni, hogy áll a tévéje. És már megint szabadkoztam, pedig előre szóltam, hogy a műszerem rossz, és az alkatrészt Angliából rendelem hozzá. Utána tudok majd dolgozni.
Időnként annyira vágyom arra, hogy a teljes összefüggésrendszert a nyakukba öntsem. Hogy a készülékek terveit mondjuk a Philips találja ki közös fejlesztésben a Grundiggal, a Siemenssel. Ezután a célIC elkészül, és beépül sokfajta motyóba. A használhatóbb ötleteket mindet, a kevésbé használhatókat, vagy luxus szolgáltatásokat megtizedelve a távolkeleten elkészítik az olcsóbb változatot. Ezzel megszórják a piacot, és már nem kötelező kapcsolási rajzot adni a készülékhez. Tehát a javításhoz az alkatrészgyártó - nem a készülékgyártó - honlapjáról letölthetem (ha megtalálom) az IC doksiját. A gyári ajánlás hasonlít a készülékre, és így jutok hozzá az elvhez. A különböző jelalakokat pedig nagyrészt fejből, meg a készülék logikájából derítem ki.
Eddig minden ok, csak ezt ma már fűszerezik a programozással.
Az intelligens perifériák a készülékgyári mikroprogram nélkül mit fognak csinálni?
Figyelmeztető promptot adnak a képernyőre? Az előlapi kijelzőre? Esetleg RS232 vagy I2C buszon kívülről kell rátölteni a firmware-t? Vagy célprogramozó készülékkel?
Azt hiszem, jobban járok, ha csak az mondom, hogy még várom az alkatrészt. Egy doki sem világosít fel, hogy azért nem vágja most ki a tyúkszemét valakinek, mert csak a jövő héten lesz hozzá szakvizsgája.

Természetesen ismét átaludtam a 24-et.

Szerda

Már fél hétkor túl voltam a mosdáson és a reggelin. Ha éjfélig elalszom, hat tájban frissen ébredek. Nyolc után jött Józsi a barátjával, és lerakták a sódert a betonra. Nem kellett odébb állnom, be tudott manőverezni a srác a kocsival. Józsi elkérte a lapátom, én meg álhattam ott, mint egy kölyök, akit kihagynak a játékból. Aztán csak beálltam a gyalásóval a sorba.
Így alulra került a mosott kavics, és ennek jóval nagyobb a homoktartalma, de meg fogok birkózni vele. Ismét lesz egy rostadélután. De ma 10-től falat rakok, még akkor is, ha vödörszám kell a kávét magamba dönteni.

2009. augusztus 8., szombat

Komjáti napló 2009 - XXVI. rész

Kedd

Este, még telefonálás után beugrottam Jolikához, otthon van-e Feri. Jó lenne kipróbálni a célműszert. Még nincs, de reggel már hatkor felkel, és fél nyolckor indul csak dolgozni. Talán belefér 5 perc.
Tehát reggel hatkor elnyomtam a telefon ébresztőjét, és aludtam tovább, majd 7:08-kor sebzett vaddisznó vágtában rendeztem magam, és már negyedkor ott voltam az udvarukon. Feri a papkertben kaszál. Menjek utána! Jó, azt sejtem, hol a papkert, és a kemping bringa 1 perc alatt odavisz, de az valakinek -- a református papnak -- a kertje. Van kapu, van udvar, és utána jön csak a kert.
Kissé túlszaladva megláttam a traktort, majd Ferit a gereblyével. A kukoricát pakolta az utánfutóra. Vettem egy nagy lélegzetet, és berontottam az udvaron keresztül hozzá.
Nem volt sem kutya, sem ember a házban. Feri mondta, hogy nincsenek itthon. Akkor szerencse. Szégyelltem volna magam. Vagy mondjuk magyarázkodás, bemutatkozás....
A műszer működik. A feliratok lekoptak hamar, azt jobban kell megcsinálnom, de használható.
Beszéltünk még a vályoghoz szükséges pelyváról. Illetve törött szalmáról. Jolika mondta, hogy kérdezzek rá, Feri pedig, hogy menjek oda, ahol még nem szántották be, és hozzam el.
Mondom, én nem szoktam odamenni valaki földjére valamiért, még ez a Bódvából kitermelt kavics is zavar, de ez valóban nem fog hiányozni senkinek, és a Bódva tudtommal nem valaki tulajdona. (A medermélyítés pedig még hasznos is. Több vizet tud befogadni. Ennyit az önigazolásról.)
Jó, akkor majd odaszól. De van neki is Szentandrás mellett learatott valami, az az övé. A lucernás mellett.
Abban állapodtunk meg, hogy még vagy 3 nap aratás, és utána együtt elmegyünk.
Itthon még az ajtókereten agyaltam, meg megírtam az utóbbi hét történetét.
Nufi ki is rakta. (Gyors volt! Köszönöm!)
Délutánig újraolvastam a vályogos dolgokat, tapogattam a téglákat és kopogtattam a többi ajtókeretet. A megoldás csak éjjel jutott az eszembe, de még nem vágok a dolgok elébe.
Lógott az eső lába. Talán esett is. Átmentem Józsihoz, hogy mikorra számíthatok a sóderemre. Fektetném a lefolyót, azt pedig sóderágyba kell.
Sóderágynak meg elegendő volt, amit kölcsönkért, ősszel pedig (szeptemberben) az emésztőhöz hozatok a tüzépessel nagyobb mennyiséget. Addig megint összevakarok talán 20 ezret.
Talán a héten, de nem tudja, mert ő is várja. Neki is kell már.
Nem volt túl meggyőző, de én türelmes vagyok, és vissza-visszatérek hozzá. Egyszer csak megunja, és megszerzi.
Még Mari néni szomszédja csípett fülön hazafelé, hogy nem jó a tévéje, vagy a távirányító. Menjek már át.
Jó, megnézem. Ő azonnal hátraszaladt megkeverni a paradicsomot (befőzés), és én meg bekapcsoltam a tévét.
A néni siránkozott, hogy a bojlerje is most lyukadt ki, és a tévé is elromlott. Én már épp megnyugtattam, hogy működik szépen, de nem volt ilyen szerencséje. Pár perc bemelegedés után már nem reagált sem a távirányítóra, sem az előlapi gombokra.
Akkor cseréljem ki neki. A másik szobában van egy Panasonic. Ott meg nincs konnektor. Illetve a falban rossz a madzag.
Daewoo le, Pana fel. Megcseréltem. Így már jó.
De állítsam be neki s Dunát.
Megtörtént.
Hogy kell kezelni?
Piros gomb kikapcsolás, azzal be is lehet kapcsolni. Van egy kör. A felső és alsó gombbal lehet lépkedni a műsorok között, a két szélső a hangerőt szabályozza.
A legfontosabbakat elmondtam, ha akarja a többit is, de nem akarta. Ez éppen elegendő neki.
Kaptam tőle egy Sokol 308-as kicsit hibás rádiót, és ha nem garanciális (a tv), akkor megjavíttatja velem a Daewoo-t.
Tudom, hogy nem lesz az, de már azt is, hogy amíg a Pana működik, nem fogom őt látni. A Sokol pedig megy a gyűjteménybe. Nincs elemfedele. Elajándékozni sem tudom, csak ha adok hozzá adaptert. Az FM része régi OIRT normás, és az nem megy. Ráadásul abban van a két orosz IC is.
Tavaly is kaptam tőle egy kitudja mibaja JVC-t meg egy erősen képcsöves Videotont. Az utóbbi fekete-fehér modultv. Ez a dolog mindaddig működik, amíg nem kell bele pénzt fektetnem, de ha alkatrészre lesz szükség, majd jön a sértődés.
Nem volt jó kör.
Akkor is termelni kellene valamit.
Hat óra körül felpattantam a bringára, és tettem egy tucat kört a homokozóba. Nyolckor hallottam a harangot, akkor becsobbantam a kádba, és negyed kilenckor értem a telefonfülkébe.
Megtárgyaltuk -- Ildivel -- hogy a jégkrém dolog engem a görög drámákra emlékeztet. A Thébai mondakörben Polüneikész és Eteoklész vitája a testvérharchoz és mindkettejük halálához vezetett, és ezért rendelte el Kreon, hogy a városra törő árulót nem temethetik el.
Csak Antigoné halála döbbentette rá Kreont, hogy hülyeséget csinált. Értelmetlen és embertelen dologhoz ragaszkodott, amikor a szavát állta.
Én, mint Kreon álltam a hűtő előtt, és nem tudtam volna elviselni senki elvesztését, ezért inkább megettem az utolsó jégkrémet a hűtőből. Annál is inkább, mert pótolni tudtam frissel, mire a nagyzsákos asszony megérkezett.
No, jó éjszakát! Mék aludni.

Szerda

Hinta-palinta. Egyszer fenn, egyszer még lejjebb. Ma már nem bírtam ki kávé nélkül. Vettem egy zöld Eduscho duplát. Sajnos nincs kis csomagban, csak félkilósban, vagy húsz dekás, meg sem néztem. Esett az eső, s kicseréltem a szódásflakont is. A boltban az eladóval épp jópofizott egy hölgy, de olyan hadarósan, mintha külföldiül beszélnének. Valószínűleg a kitört koffeinéhségem is rásegített, de menekültem volna, s tettem is, amint lehetett.
Itthon kifertőtlenítettem a virágvázaként is bevált sörösüveget, és végre megkönnyebbültem.
Amíg lefőtt a kávé, lemostam a bringát, és kézzel meghúztam a fékrögzítő csavart.
A barna lötty végre meghozta a mókakedvem.
Az eső még javában szemetelt, de már odaültem a sóderkupac mellé homokot szitálni. A rosta plusz a sóder úgy megizzasztott, mint a múltheti kombájnlátogatás, és nem volt haladós. Valami jobbat kéne kitalálni. Valami rázógépet.
Négy karót vagy rudat leütni, és kurta láncon a furik fölé lógatni.
Hát, nem kis munka. De van olyan hegymászókötelem, amit először a vödörhöz használtam a kútba.
Mintha volna vasszem is, amivel a beakasztós zárakat szerelik a budiajtóra.
Hát volt, de mint más méretű, és csak három. Akkor gyilok.
Gyorsan fúrtam négy 10-es lyukat a rosta oldalán a karokra. Átfűztem rajta a zsinórt, és felkötöttem a vasoszlopokra. Alá a talicska, és már hordhattam is a ráznivalót.
Ettől ugyan nem éreztem könnyebbnek, de jobb lett.
Közben pihenésképpen megmértem a megrakott vödör tömegét. A legalacsonyabb becslésem volt jó. 20kg. Amivel több lehet, az a víz, de attól megszabadul a betonplaccon. Tehát netto 20kg 12 fordulóval, de veszem inkább 10-nek, és akkor nem számolom túl magam három nap alatt 600kg. A hét végére ebben az ütemben összejöhet az 1 tonna. A három és fél tonnának vásárolt sóder tavaly 19000Ft-ba került, amit durván osztva keresek 5000Ft.-nyi sódert (öt napszor két óra=) 10 órás munkával. 500Ft-os órabér. Nem fizetem túl magam.
De ha aerobik edzésnek fogom fel az 500m bringázás üresen, pár perc lapátolás, majd 500m teherrel vissza. 20kg-mal karhajlítás (fel a vödör a csomagtartóra-lea vödör a csomagtartóról.)
Esténként azóta nem kell a pokróc sem. Fűtenek az izmaim.
Negyed hétre lettem meg a homokrázással. Először még úgymond szárazon, majd fejlesztettem a módszeren, és egy kisvödör vizet adagoltam hozzá.
Ettől a nagyobb kavicsok oldalán tapadó homokszemcsék is lejöttek. A kavics is szebb lett, meg az éles homok is több. Egy második rostálás kisebb likú szűrővel talán eredményezne finom homokot is, de most nem kínzom magam vele. Ha már a vakolatot kell simítani, vehetek valamelyik tüzépen egy zsákkal.
Negyed hétkor felpattantam a bringára, és irány a Bódva.
Három kislány játszott a házunk előtt a kút körül. Olyan 6-8 évesek.
Az első két körben még csak néztük egymást, aztán már mosolyogtak, s az egyik bátortalanul köszönt is.
Utána pedig mindig más koreográfiával álltak sorba, vagy hasaltak a füvön, s egyszerre zendült fel a Hello!
Én pedig hol utánoztam a bújkáló magándetektívet, hol a lábaimmal integettem.
A falu vége előtt megkergettem a biciklit, és lendületből jutottam a fűre. Csak úgy ugrált mögöttem a vödör és a gyalásó.
Szinte észre sem vettem, és megvolt a tucat kör. Nyolc előtt tíz perccel már felállítottam a paravánt a fürdőkádam előtt. Most különösen precízen kellett, mert a lányok ott huncutkodtak a kerítés előtt. Jöttek leselkedni. A kifeszített pokróc aljára is tettem nehezéket, ne lebbentse fel a szél. A létra alsó fokára pedig egy jókora sziklát, hogy ne dőljön fel.
Időben jutottam a telefonfülkébe is. A beszélgetésünk rövidebb volt, mert más is akart telefonálni.
Este ráállítottam a Dr. House felvételére a videót, és a Tűzvonalban után megnéztem. A 24 után pedig még mindig lestem a tetőgerendát hajnali kettőig. Hát ennyit tesz a kávé több hetes kihagyás után.

Csütörtök

Kilenc tájban ébredtem. Nem sokkal előtte. Reggeli után kevertem a könyv alapján mésztejet, és a kirostált éles homokkal összekavartam. Először túl soknak tűnt a víz, aztán kicsi lett a próbalábos, és műanyagvederre váltottam. Csak nem lett világosabb, tettem hozzá még meszet, és tovább kavartam. Aztán meguntam, és felpacsmagoltam a leszedett csempe helyére. A maradékkal pedig a konyha sarkában ásott -- és már visszabetonozott -- gödör találkozásánál levert vakolatot pótoltam.
Bár feltapadt, de nem volt túl biztató az eredmény.
Elmosogatva a szerszámokat betértem a szobába a vályogos könyvet nézegetni, és közben bebandázsoltam a célműszerem kábelkötegét. (Aki nem ismeri a szót, annyit jelent, hogy több vezetéket néhány centinként zsinórral összekötünk. Egy kicsit a pelenkaöltésre hasonlít a módszer.)
Ekkor jött Józsi. Hétfőn hozzák (vissza) a sódert.
Örömömben végigmutogattam a beállítás előtti ajtókeretet és amit haladtam, mióta nem járt itt.
Bevallottam, hogy megfúrtam a rostáját, de örült is neki, mert ő hagyományosan rázta erőből, s neki is segíthet a módszerem.
Közben már járt az agyam a bringautánfutón, hogy a szögvasrácsok keretéből négyet összehegesztek -- Józsi szerint elég kettő is, és hallgatok rá -- és két kempingbringakerékkel elbír 100-120kg-ot. A tengelyterhelhetősége a bicikliknek 90kg, azaz alig a felén túl használom ki. Meg hát a Bódva töltésére is fel kell bírnom húzni.
Amikor magamra maradtam, tovább agyaltam, hogy miképpen lehetne a kerékösszetartást és a függőbentartást elfogadható értékre hozni.
Mostani elképzelésem szerint két első villa fogja majd a kereket, és kell egy szögvas keret vízszintesen is. Vagy van otthon még vízcső. Az is megfelelhet. A vízcső még talán erősebb is, mint a korrodált szögvas.
Nem ma fog eldőlni. A fontos, hogy 3-4 db nagy Diszperzites vödör ráférjen. Az egy körrel 1q-t jelenthet, illetve később is bármi szállítható rajta kenyérgőzzel.
A következő program az ajtó.
A bevakolt területek egyre jobban néznek ki, próbáljuk meg akkor a vályogot is!
Előkerestem a nagy fúróval a keverőszárat, és az ajtórésből kitermelt vályogvakolatból kiválogattam a meszes részt, és a tiszta zúzalékből kevertem egy vödörnyit. Szépen folyósra, mint a friss tehénlepény. Az első adagba tettem két kőműveskanálnyi homokot, a többibe hoztam szalmát is.
A függőleges síkot meghatároztam a legjobban kiálló tégla élével, és odaékeltem három deszkát. Az ékelő lecek a másik ajtófél helyéhez támaszkodtak. Majd oldalról tölteni kezdtem a szmötyit.
Remek mulatság volt. Tapadt is, meg ki is folyt, kísérleteztem többféle állaggal. El is ment az idő. Ma ki is hagytam a sódergyűjtést. Épp csak a szerszámok letakarítására és elpakolására volt időm. Este telefonozás után még nem lehetett levenni a támasztó leceket.
Végignéztem az esti műsoraimat, majd újra a szalma és földépítész könyv. A német vályogszabványt olvasgattam hajnali egyig. Végre eljutott az agyamig, hogy a törek, a szalma és a homok, a soványítási folyamat arra kell a vályognak, hogy ne zsugorodjon. Ezt ugyan már többször elolvastam, de elsiklottam felette. Ettől nem repedezik a kikevert massza.
Újra és újra elolvasva rájöttem a mai napi melléfogásomra is. Vagyis az én majdnem iszap finomságú beöntéseim nem fogják majd elég erősen az ajtókeretet, mert azt írja a könyv, az ilyen minőségű fal csak önmagát tartja. Ne bízzanak rá terhelést. Igaz, hogy ez a függőleges terhelésre vonatkozott.
Mostani elképzelésem szerint a ,vert fal' technológia lesz a következő kísérletem.

Péntek

Reggel még a mosdás és reggeli előtt leszedegettem a zsalut, és megszemléltem a művemet.
Puha.
Tömörítésképpen kalapáccsal zömítettem a falon tapadó vályogot. Csak a közepén, de az oldala ettől elválni látszik.
Ha oldalról újrazsaluzom, és dróttal összefogom, akkor újra döngölhető lesz a rendszer, és kis szerencsével még beiszapolhatom a korábbi rést is.
Száradás után meg a hepéket és hupákat mészvakolattal kiegyenlítem.
Ez a terv.
Ma még jönnek anyuék, tehát lesznek hosszabb szünetek, de utoljára a remény hal meg. Ma ismét bal ajtófél.

Csak az nem volt.
A konyha kitöltve mindenféle kajával, kezdődik az új harc a legyek távoltartására és a penész ellen. Ma is volt kávé, és amikor anyu kivette az új Segafredo-t vákumcsomagolásban, annyit mondtam: Köszönöm szépen, nem kérem. De hiába mutattam meg a kávésdobozomat, hogy tele van, a kávé itt maradt.
Laci bácsi bevette magát a málnásba. Újrakötözte, hogy hozzáférhetőbb legyen. Én feltöltöttem a víztározóimat. A tetőtéri volt a legfontosabb. A végén már hangos volt a kút. Belenéztem, és alig van benne víz.
Anyunak felástam a borsó helyét, és ő újra beszórta nekem. Majd esténként a fürdővízzel fogom locsolni.
Visszaszereltem a rostát a két oszlopra, és kirostáltam, átmostam a sódert.
Közben meglátogatott Mari néni, és kicsit kibeszéltük a falut. Tényleg nagyon talpraesett, okos asszony. Ha jól tudom, már 86 éves, de szellemileg bárkivel felveszi a versenyt.
Kérdeztem, hátha van kétkerekű kézikocsija, és még az is volt.
Amint anyuék elmentek, és befejeztem a rostálást, átkerekeztem érte.
Masszív kis járgány. Egy baj van vele, hogy a két kerékhez tartozik egy támasztóláb, s az a bringához kötve hamar leér (a földre), s mint egy vasmacska a hajót, úgy fog meg.
Beleraktam a két nagy műanyagvödröt. Belefért. Ez 4x-es sebességet jelent.
Felkötöttem a csomagtartóra a fülét.
Nem fordul. Így borulni fogok vele. Az udvaron kipróbáltam. Irányíthatatlan.
A zöldre festett kemping bringáról leszedtem az első részt. A villát felfelé fordítottam, a kormányt kihúztam oldalt, s a helyére bebilincseltem a kézikocsi fülét. (Húzóját.) A kormánytól azt a fél méteres vázat, ami az összecsukható vaslapig halad, gumipókkal felrögzítettem a nagy bicikli kosarára.
Elég jó volt, az udvaron meg is tudtam vele fordulni.
Irány a Bódva.
Megszedtem négyszer a húszkilós vödröt, azzal hordtam ki a nagyobbakba a sódert, és felraktam az ,utánfutóra'.
Már elindulni sem volt egyszerű. Állandóan fék. A bringával jól kijárt ösvényre nem mehettem, mert a futónak kicsi kerekei vannak, azt kellett a legjobb úton tartani.
A hídra felhajtóig eljutottam, de onnét csak tolni tudtam a falu széléig. Onnét a betonon megint haladtam a házig.
Summa, summa, rum: (sok pénz és pia) csak a kempingbringakerék lesz az igazi saját kerettel.
Még éjjel agyaltam vízcsöves kereten, csak nincs annyi T és L profilom, amiből összeállíthatnám.
A vonórúd még így is tartogat fejtörést.
Nufi újabb felfedezése, hogyha valamit nem eszem meg röptében, az másnak annyit jelent, hogy nem ízlik annyira, de felvilágosítottam, hogy nálam más a szitu.
Ami vacak, azon kell túl lenni, hogy jusson az élvezetnek is.
Ez így hülyén hangzik, de elő a keszonfelszerelés -- hátha túl mélyre merülök magamban, és visszatérve túl sok nintrogén lesz a véremben -- és indulhat a lélekbúvárkodás.
Gyerek koromban beteges kölyök voltam. Persze tömték belém a gyógyszereket, s az keserű, s nyomja nyelőcsövet. Ezért nagy korty tea, vagy utána pogácsa, vagy ami módszer csak létezik: ki kellett próbálnom.
Az ételt is ezután úgy csoportosítottam a tányéromon, hogy a krumplit, a rizst, a köretet megettem előre, és a végén kiéltem magam a húsban. A csirkecombban, stb.
Ezeket a szokásokat később le kellett vetkőzzem, de itt-ott maradt nyomokban. Pl. a csirkecsontot szétrágom a velőért ma is. Az az ebéd fénypontja.

2009. augusztus 4., kedd

Komjáti napló 2009 - XXV. rész

Csütörtök

Ma már sokkal jobban sikerült a túra. Ugyan a szlovák racsni lekerült a bringáról, és visszatettem a Shimanot. A küllőcseréhez miszlikbe kellett szednem, de ezt az agyat már nem akartam szétdrincsolni. Leszedtem a fogaskerekeket. A racsni belsejében szolgálatot teljesítő golyókat a Delta tévéből származó plexitálra szitáltam. (Nem tudtam kihagyni a szójátékot.) Ez az újrahasznosítósdi itt is remek. A robbanásmentesítő plexi burok már maratótál funkcióban is megfelelt. Kevés vasklorid, nagy felület. Nem borul fel, és nem korrodál.
A küllőt a használt gyűjteményemből pótoltam, és le sem vettem a gumit, úgy tekertem a helyére. Kap ez a kerék még ezután is akkora terhelést, hogy attól koldul.
Negyed nyolckor már itthon voltam, kiszórva a kavics. Hááát, nem túl hatékony a játék. Ebből nem épül palota.

Péntek

Ajtó. A délelőtti fullasztó melegben behúzódtam a házba. A maradék földet kifurikoltam a kupacra, kibontottam a lapos köveket, amiken a fal nyugodott, és alászedtem az ajtókeretnek a helyét egy pár hüvelyknyit. Ott a baloldalon (a háló felől) jókora lapos kő állt, ahhoz fogom kiszintezni a többit.
És lőn.
Hátul a furik tartályában megkevertem a betont, terítettem egy ágyat a küszöbnél kb. 35cm szélességben. Eztán válogatva a lapos köveket beleágyaztam ebbe a friss betonba, és kevertem újabb adagot. Ezzel már vízszinteztem. Na jó, picit húz a vízmérték, de majd kiegyenlítem, ha sikerül. Mindenesetre a kövek még vízben voltak, amikor zömítőugrálást hajtottam végre a tetején, akkor került bele a lejtés. Ez még durva kavics, és a fakeret alját fogó két deszka homokos betonba kerül. Ott lesz még lehetőségem korrigálni.
(Ez utóbbit nem tudom, hogy hívják, de rostálok annyit, ami majd megfogja a keret alját. Később a küszöb erre kerül.)
A maradék betonhoz tettem egy kanál meszet, és bekentem a kőkerítés kipergett fugáiba. Előtte meg kellett nyírnom a rózsát, és ilyenkor a metszőolló kámfort játszik. (Fenn maradt a padláson. A zöld locsolócsövet csak azzal bírtam elvágni a múltkor. Persze így utólag könnyű, de akkor ez nem jutott eszembe. Blogíráshoz meg mellette vezetett el az út.)
A dobódéli halom még érintetlen. Sóder nagyon kevés. Meg kellene kapirgálnom Józsit.
Este vacilláltam, tegyek-e még egy kört úszni, de dörgött az ég, és meleg volt, mint a múltkori miskolci útnál. Persze most nem volt eső. Bezzeg, ha mentem volna.
Egyébként a lapátomat sikerült elhagynom valahol. Kicsi az esély, hogy meglelem.

Szombat

Ma nagytakarítás. Már tegnap elkezdtem, de mire Nufi ideér, vissza kell állítanom a teret a szobában.
Délelőtt anyuék tették tiszteletüket. Fél kilencre már a konyha készen várta őket. A szoba mutatott még csatatéri állapotokat.
Nem terveztünk különösebb programot. Én fűrészeltem, gyalultam egy polcot az íróasztalom belső részére. Még nem éri el a lábamat, de a műholdas műszert, a frekvenciamérőt, a routert s ami védendő kicsi odafér, azt el tudjam oda suvasztani.
Anyu telefonja ismét leesett, és csak itt-ott jelentkeztek sorok az LCD-n. Szétszedtem, de A-50-esem nincs. Pedig jó telefon volt. Ettől (a szétszedéstől) eltűnt végleg minden. Majd nézek a vaterán donort, de most nem erre kell az idő. Kínomban odaadtam a C-45-ösöm. Siemens mindkettő, alig különbözik. Nekem mondjuk hiányzik majd, mert kevesebb sávot ismer, és beállítható, hogy ne jelentkezzen be a szlovákokhoz. Samsungom meg vagy nem találja, vagy kiteszi a listát, hogy választhatok a sok szlovák meg Pannon meg Vodafone között. Siratom a Siemenset. Meg hát a német motyók műszaki logikáját.
Anyuék kipakolták a tömérdek kaját, és Laci bácsi megtépte a szőlőt. Én pedig a szőlőlevelekből meg csalánból pótoltam az alomszék dobozába való növényi törmeléket. Érdekes, de a csalán így baltával összeroncsolva 1 nap után már nem csíp, és természetes szagtalanító is.
Ildi késő délután érkezett. Még volt időm felmosni a padlót is a szobában. Csak a mosás marad a jövő hétre.
Még erre kanyarodott a "Mondd anyádnak, hozzon pénzt"-autó is, és így vettem egy zacskónyi jégkrémet. Rátelefonáltam, hogy hol járhatnak az autóval, mert olvad a jégkrém. Nufi megjegyezte, hogy lelkifurdalásból vettem, pedig már tegnap este óta neki készítettem elő a terepet. Még virágot is tettem az asztalra. (Most váza lett a kávékifogó sörösüvegből.)
Ez egy kicsit nagyon rosszul esett, de nem hagytam elrontani a hangulatom.

(Hanczur időnként csak a saját poénjait érti, a másét nem. Pedig ő írta két bejegyzéssel ezelőtt:
"Közben megebédeltem, és elfogyasztottam a Nufinak szánt jégkrémből négyet. Egyet akkor is meghagyok, ha tátogó halként fogok a hűtő előtt szenvedni!"
Persze az is elfogyott hip-hopp, mindenféle tátogás nélkül... csoda akkor, hogy lecsapják a magas labdát? - a szerk.)


Lacival és Melindával betértek megnézni az ajtókeretet és távoztak. Ildi itt lesz holnap háromig. Laci holnap visszaviszi.
(Ez most kicsit hamis, mert már hétfőn írom, de talán nem lóg ki a lóláb.)
Megtárgyaltunk bizonyos fejlesztéseket, és hogy Budafok után (ott homokkő) a vályogház sokkal jobb alvást hoz.
Egyéb.ként meg holnap kimehetnénk a tóra fürödni, de nem hozott fürdőruhát. Akkor menjünk gombázni. (Mondjuk ebben a száraz melegben nem lesz gomba, de üsse kő.)

Vasárnap

Nem terveztük túl magunkat. Leszedte Ildi a kukoricát, megnézegette a Blogirodámat, és kisétáltunk a Bódva-partra. Ott láttunk egy rogyásig rakott pótkocsis traktort a rakodóval. A Bódvahíd előtt a lengő szállítmány éppen csak nem zuhant le. de a rakodó szépen visszaállította, és mehetett minden tovább. Henger alakú bálákat vitt.
Annyi eszünk lehetett volna, hogy lefotózzuk, de későn jutott eszünkbe.
Maradtak helyette a búzavirágok, a csíkos mezők és az óriásgurigáknak látszó szalmabálák, pár növény. Találtam egy érdekes követ. Úgy nem lett volna nehéz, de a zsebemnél fogva többször vissza kellett ráncigálnom a rövidnadrágom.
Ebédre kukoricáztunk. Illetve Ildinek jutott még anyu tök-ételéből. Úgy csinálja, mint a rakott kelt, de tököt tesz a kelkáposzta helyére.
Elkísértem Ildit Dezső bátyáékhoz. Ott vette fel Laci, és még beszéltünk mindenféléről.
Aztán maradtam a kerítés mellett, és folytattuk a beszélgetést.
Gyorsan kikérdeztem Dezső bátyát, miképpen állítottak ajtót a vályogba, de nem kaptam igazi választ. Majd kiötlöm magamnak. A szomszédjuk is jött beszélgetni, hogy miért nem hajlik a lába, és mennyi gyógyszert szed. Irénke néni szerint az értágítóból (alkohol) kellene kevesebb, talán az egészség is jobb volna.
Itthon az SMS-váltás után belém bújt az ördög. Visszacseréltem az LNB-t a Grundig twin fejre. Mindjárt jobb lett a rendszer. Lineárisabb a karakterisztikája, és a felső tartományból is több adást talál meg.
Este még feljöttem leírni az internetről a DunaII Autonomia és az M2 frekijét és egyéb azonosítóit. Ezeket bepötyögtem a beltéribe, és azóta három műholdas és három földi magyar adást fogok. Mondjuk este egy filmet az ARD-ről néztem, de abból sem maradt meg semmi a fejemben.

Hétfő

Ma Bódvanap. Délelőtt a ténfergés, aztán a vályogos könyv olvasása után rájöttem, hogy Dobódél messze van, és a volt jegyző hölgy is azt mondta, hogy pár vödörért senki sem fog szólni, hát amint a vad meleg elmúlt, betáraztam a gyalásót és a gumicsizmákat egy oldalműanyagszatyorba, a vödröt meg a csomagtartóra, és irány a Bódva.
Az első két kört még a túloldalról hoztam. A harmadik körömnél a Bódva-híd után egy fekete folt kezdett követni. A csendes kis jószág a feje alapján pitbull lehet, de inkább örült a társaságomnak.
A szedőhelynél kisebb társaság fürdőzött. Nem akartam felzavarni nekik a vizet, tovább mentem. A kutya még vagy 100 métert követett. Hol előttem szaladt, hol mellettem. Ettől félek, mert anno szegény Zsömi farkára is rábicikliztem Tétényben. (A főbérlőm kutyája volt, és imádott elkísérni a buszmegállóig, hiába verte el érte a gazdája)
De maradjunk a témánál. Nem nagyon látszott sehol belépő. A sáson vágtam át a vödörrel, a bringát ledöntöttem a töltés szélén. Gumicsizma fel, és póló le. Derék fölött merültem. Így aztán élmény volt homokot szedni. De legalább nem jöttek a pőcsikek.
A negyedik körnél már nem mentem át a Bódván. A jobb parton kerestem meg a gázlót, és minden könnyebb lett. Már a papucsot sem vettem vissza, csak beraktam a kosárba a gyalásó alá és úgy emeltem rá a vödröt.
Volt vagy tíz köröm fél hétig.
Még pár szó a sóderszedéskről.
Először nem ratam bele vizet. A vödör ettől könnyű volt, a víz vitte volna, és minden öt mozdulatból három a csípős nagy legyek elhessentésére szolgált. Ezután ha lemerült az ásó, és bele is tudtam tolni a kavicsba - mert ez sem mindenhol megy - akkor gyorsan ki kellett emelni, mert a nagy részét már vitte is a víz.
Később beletoltam a vödröt a vízbe. A kavics nehezebb, majd kiszorítja a vizet.
Ez is igaz, de a pőcsikek akkor is támadnak, s hívtak segítségnek darazsakat is. A gumicsizmába került kavics is jó kínzóeszköz, de félig-kétharmadig telve vízzel
még tocsog is, és nehezebb tőle lehúzni. Itthon pedig balerina mozdulatokkal pipiskedve próbáltam kirázni belőle. No, ez nem oly egyszerű. Ha lehúzom, a talpbetétben akkor is marad elegendő.
A forróság miatt minden kör után tapadtam a szódásszifonra.
Ha tíz kört számolok, és mondjuk 25kg-mal, az 250kg vizes sódert jelent. Nem túl hatékony. Ha pedig a játékot nézem, akkor mégis jó volt.
Lehet, hogy holnap folytatás.
Este a Beugró és a Tűzvonalban éppen letelt, de a 24-et már átaludtam. Ez van. A fizikai munka jó altató. Merném ajánlani sok nyafogós városi földimnek a drága tabletták helyett.