2009. augusztus 31., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXIX. rész

Kedd (folytatás)

Kihordtam a kisebb köveket, átlapátoltam az árok másik partjára a földet, és lefektettem a fürdőkádat a későbbi helyére. Közben meglátogatott Feri.
Tudnék neki adni egy csokit?
Elég bonyolult arcot vághattam, nem voltam felkészülve ilyen kérésre. Anyutól kaptam egy LOTTO csokoládét. Illetve kettőt, mert Nufi nekem adta az övét. Ebből még egy ott volt a hűtőben.
Feri azzal folytatta, hogy elment az áram. Órát cserélt nála az ÉMÁSZ.
Áhá. Így már érthetőbb. Sorkapocsra vágyik.
Valamiért csak egyre volt szüksége. Nem vitatkoztam, de abba sem akartam hagyni a fürdőszobát. Majd jön újra.
Jött is. Akarom mondani telefonált, hogy mégis kéne a segítség.
Mentem. Még kitoltam a furikot a vályogos kupacra, és vittem egy másik csokit.
Az óra utáni első dobozban réz vezeték volt összesodorva alumíniummal. Jeleztem, hogyha van tizenezer forintja, akkor végleges megoldást is találhatnánk. Három csomag (fekete kék és zöldsárga) gurigából biztos elég a 100m-es. Sajnos az árakkal most nem vagyok tisztában, de biztos nincs húsz a három együtt.
Nem most. Most ablakcserére gyűjt.
Megcsináltam a kötést, és jöttem volna haza. Marasztaltak. Egyek egy kis lángost. De én jöttem volna. Toporogtam, aztán elindultam.
Később Jolika hozta utánam a lángost.
Éhes nem voltam, de nem akartam hűtőbe tenni, a lángos meg frissen jó, hát megettem.
Este mosdás után -- hét óra körül - átnéztem Mari nénihez. Világosban is megszemléltem a biztosítékot. Működött. Nem látszott rajta beégés.
Beszélgettünk még a történelemről. Hogy itt voltak a románok a háborúban, és hozták neki mosni a tetves ruhát. Ő még fiatalasszony volt, vagy lány? Ezt nem kérdeztem. Szóval nem fűlt hozzá a foga, de megcsinálta.
Eztán mindig hozzá hozták a mosnivalót, mert amit kifőzött, abban utána nem maradt tetű.

Majdnem nyolckor értem a fülkébe. Nufival hosszan beszéltünk.
Otthon zsiborogni kezdett a gyomrom, de el tudtam aludni.

Szerda

Kényszerpihenő.
(Harmadszor kezdem el ezt a részt. Az az érzésem, hogy dolgoznak az ÉMÁSZosok. Állandóan kiesik a 230V, és újraindul a gép.)
Reggel valami híg jött ki belőlem. Gyengének éreztem magam. Magamba tornáztam vagy hat kopaszbarackot, s meglocsoltam a facsemetéinket, meg a szederbokrokat. Aztán feljöttem a naplót írni.
Rövid bejegyzés Nufi blogjára, aztán átolvastam az augusztusi történetet egyben. Nekem egy dokumentumban van a gépemen.
Nem tudtam végigolvasni. Azt hittem a meleg miatt van hányingerem, mert a padlást elhagyva elmúlt. Viszont a hasmenés beindult.
Ledőltem az ágyra, és fáztam. Megmértem a hőemelkedésem. 37,6°C. Akkor nem szimulálok. Aludni próbáltam.
Talán két óra lehetett, amikor felébredtem, és újra az alomszékre ültem. Visszajött a kopaszbarack is.
A komposzt dombtól már úgy jöttem vissza, hogy elsötétült előttem minden. Zutty az ágyba.
Még írtam Ildinek SMS-t, hogy alszom, mert jött a hidegrázós hasmenés. Nem megijeszteni akartam, csak jelezni, ha mégsem mennék ki telefonálni este, akkor se idegeskedjen.
Késő délután jött át Feri. Kivonszoltam magam a kapuig, levettem a lakatot, de most nem segítettem semmiben. Húztam vissza az ágyba.
Ő szegény lelkifurdalást kapott, hogy tőlük kaptam el, de hát ez nem egy előre tudható valami.
Mondtam, hogy akartam menni Szilasra kamillát venni, de nem volt erőm. Ő áthozta a gyógyszert, amit kaptak ez ellen, és hozott kamillát is, meg pár szem aktív szenet.
Amíg beszélgettünk, magam elé húztam egy vödröt, de nem kellett.
Este volt még egy köröm, s akkor is ájuláshatáron voltam. A fejem működött, mert amikor éreztem, hogy baj lesz, a lassú csigamozdulatok helyett futásban értem el az ágyat.
Ezt már korábban is észleltem, amikor ilyen sötétedés miatt megállítottam a mozdulataimat. Pl. először a fogínyműtétem után. Ott kitörték a gyökerét egy fogamnak, majd összevarrták a műveletekhez bontott ínyem. A végén valami olyannal fújták le, hogy tiltakozott a szervezetem. Felálltam, de nem mozdultam. Erre le akartak fektetni. Nem hagytam. Pár másodperc után újra minden működött.
A Dr House alatti reklámra esett. Már nem fogom megtudni, mi lett a néger lánnyal. A 24-re pedig ki kellett peckelni a szemem, hogy felmaradjak.
Ekkor kevertem be a kapott port vízbe, és nagy nehezen megittam.
A film után pedig kikapcs minden, és snitt.

Csütörtök

Reggel fél nyolckor jött SMS anyutól, hogy jöjjön-e. Megkértem, hogy ne.
Szétnéztem. A konyhaajtó nyitva, a létra kinn maradt az udvaron, és minden szanaszéjjel.
Óvatosan megmosakodtam, és feljöttem naplót írni a padlásra. Kaja még semmi. Az ördög nem alszik.
Kiakasztott az áramszünet. Még szerencse, hogy gyakran mentek (save.) Pár sornyi veszett csak el.
Amikor harmadszor indult újra a gép, lementem inkább a konyhába. Megettem két szelet üres kenyeret.
Eddig még benn maradt.
Most valami szellemi munkát terveznék magamnak, de lehet, hogy még egy kis alvás lesz.

Alvás nem, de olvasás az ágyon. Gyenge vagyok. Kimozdulni nem merek, mert közel kell maradnom az alomszékhez.
Ebédre megkockáztattam anyu rizses húsát (úgy 15h felé.) Kevés volt, de jól esett. Egyre jobban éreztem magam. Elővettem a piros kemping bringát, és méregettem, hol tűnik el a feszültség a hátsó lámpa felé.
A leggyanúsabb pont a vázban az érintkező. Ott, ahol ketté lehet hajtani a biciklit. Addig 1/10 ohm a különbség, a dinamótól 10 ohm. Ennél jobbat nem tudok elérni, hiába csuriszkolom a felületeket.
A régi kéken úgy emlékeztem, hogy csavaros megoldás. Itt meg visszarugózik. Egyelőre nem bántom.
A nagyobb baj, hogy a karos gyorsszorító excenterje belül repedt. Ezt át kell majd operálnom a zöldből. Azon meg hótt rozsdás. Valószínűleg szétszedem, és csak a belsejét rakom át megzsírozva. Már ha egyforma.
Délután megint jött a szédülés, bevonultam a szobába Mythbusterst nézni. Néha vannak benne aranyos ötletek, de a mostani inkább untatott. Inkább rajzolgattam a csőirányokat a fürdőszoba szennyvízösszefolyóit tervezve.
Ha padlóösszefolyót is tervezek - ami nem ártana - akkor sem kell ásnom, mert elég mély lesz az árok. Igaz, hogy sokkal precízebben kell majd a kövezetet megcsinálnom, de veszek hozzá, és beépítem.
Este már virgonc voltam.
Mit nekem hasmars! Elő a lezárt ovális vödör, és a Pingyomról hozott nagyszemű szőlővel fejeztem be a napot.
Fürdéskor feltámadt a szél, ezért a pokrócparaván elé állítottam a kemping bringát, hogy lefogja a földre az alját. Vesztemre. Épp csak beléptem a kádba. Máris felborult a bicaj. Én meg lestem kifelé, hogy ki fog majd feljelenteni szeméremsértésért. Szerencsére nem jött senki.
Hét után indultam a telefonfülkébe. Feri előtt vezetett el az út. Kíváncsi volt hogylétemről. A szájmenésem majdnem nyolcig kitartott.
Nufi nem is várt. Azt hitte, hogy ma még végigfekszem a napot.
Nem volt jó hangulata.
Röpke félórás csevejünkbe beleszólt a szőlő. Ha sós puskával lőnek combon, akkor sem értem volna haza hamarább. Hajnali kettőig látott el tennivalókkal a gyomrom.

Péntek

S reggel is. Hatkor, nyolckor és fél tízkor ébredtem fel, hogy futni kell. Ekkor mérgemben megettem a pulykapárizsiból vagy 10 dekát és főztem egy kávét. Ez a fekete leves tartja most bennem a reggelit, és remélem, megállítja végre a folyamatot.
Ha nem eszem, szédülök az éhségtől. Ha eszem, akkor átszalad rajtam. Úgy tűnik, eltart egy pár napig, amíg megszabadulok ettől.
Pihenésképpen feljöttem naplót írni, s figyelem a beleim. Úgy tűnik, csitul a mozgás. Megyek, kirakom csövekből a tegnapi terveim a földön a fürdőben. Ha nem szédülök, akkor jön a mosdó is.

Csövek nem jöttek. A szédülős mászkálásból számítógépbuherálás lett.
"Get the Sunshine"
Ha jól emlékszem a Hair egyik dalára.
Én beeresztettem. A 3. Szervízcsomag leszedi az aktiválási folyamatát az XP-nek. Csak a 350MHz-es Pentium II gép wincsdaráló lett a szerény 64 megás ramjával.
Még Géza haverom mondta Budafokon, hogy az M$ szándékosan teszi tönkre a régi programjait, hogy állandóan vasat és programot is cserélj.
A hasam viszont kezdett periodikusan félóráról negyed órás futásra átállni.
Nincs mit tenni, újra bevettem a gyógyszert, amit Feri hozott.
Anyu telefonált, hogy van-e valamire szükségem. Mondom: a jövő heti lottószámokra, de most akkor is helyhez volnék kötve. Még aktív szénért sem tudok elmenni a gyógyszertárba, meg kell várnom, amíg elcsitul ez a roham.
Abban maradtunk, hogy holnap küld Jánosékkal, vagy ha nem jönnek, akkor elhozza ő.
Nem kellett várnom holnapig. Fél egykor kiabált a kapu előtt.
A múltkori betolakodók miatt és óta zárom a kaput.
Hozta a gyógyszert, meg kenyeret, meg háztartási kexet, meg gyógyszertári kamillát. Vonatfordultával ment is.
Nem marasztaltam. Ilyenkor nem vágyom senki társaságára. A panaszkodást utólag megbánom, a szenvedő pofám meg nem épületes látvány.
Látogatás közben csattant az egércsapda.
A kezemben tartottam, ismerkedtem az új jövevénnyel, s az állomásig sem mertem elmenni anyuval. Belül állt a bál.
Ekkor jött a következő napfény.
Nem tettem újságpapírt az akvárium oldalára, és az egereim hőgutát kaptak.
Tavaly már megjártam a kocsiban hagyott mongol futókkal. Akkor a fiúk megmaradtak, de minden lány elpusztult. Most itt a teljes állomány.
Az új jövevénynek még nem adtam át a terráriumot. 4,2l-es befőttes üveget kapott 2l-essel leborítva.
Közben már hatott a gyógyszer, a kávé, és hogy kiürült a gyomrom.
Felszereltem egy foglalatot az első komorába, és kifertőtlenítettem az üvegkalitkát.
Este pedig telefonozás után még egyszer meglátogattam kis halottaimat. Halotti torukat pedig málnával ültem meg. Akarom mondani guggoltam végig.
Olyan mennyiségű érett málna van a töveken, hogy ha megdöglöm is, enni kellett belőle.
Este pedig a sajtos stangli adta meg a kegyelemdöfést a gyomromnak.
Igazi kegyelem lett a feszítő jóllakottság. A 24 alatt ébren is tartott, de lehetett a kávé is.

Szombat

Reggel szokott időben ébredtem arra, hogy elmúlt a hasmars.
Lehet a munkára koncentrálni.
Feljöttem megírni a naplóbejegyzést, letöltöttem a Nufitól kért driver lemez fájljait a levelező szoftver segítségével. A tegnapi küzdelem a wifivel nem hozott eredményt. A ház első szobájából nem jutott el a jel az istálló túlvége fölött a padlásra. Ez van.
A hálószobából sem.
Ma felhoztam a tetőtérbe. Ugyanaz a távolság nem akadályozta. Vagy a vályognak túl nagy a csillapítása, vagy a terjedés síkját nem sikerült összehangolni a két antennával. (Hiába forgattam, döntögetem.)
Most a következő kísérlet a stifttel lesz. USB hosszabbítót lehet olcsóbban kapni, mint ismétlőt, vagy komolyabb routert. De ha patchkábellel hozom fel a hálózatot a tetőtérbe, akkor is talpon maradok anyagilag.
Noná, hogy csak félméteres darabok vannak itt velem Komjátiban.
Illetve még a villanykábeles dobozt nem néztem. Dugóm van, a klimpelő fogóm eltört ugyan, de majd megbuherálom.

Mondtam már, hogy imádom az ÉMÁSZ-t? Illetve a dolgozóit? Ide a rozsdás bökőt, hogy most is dolgoznak valamin. Sikerült újra lekapcsolni a 230V-ot írás közben. (Közben a német Word is kijavította a mondateleji De szót Die-re. Komolyan gondolkodom a konzolos gépen Vi --ban írni. Ott nincs semmi fölösleg, legfeljebb a karakterkészlettel kell szenvedni.)
Most beállítottam 1 perces automatikus mentésre a programot. Ma nem tudom, mennyit dobott el, de többet, mint eddig.
Sikerült visszatenni a szóköz billentyűt is, amely az indulatom levezetésekor röppent le a billentyűzetről.

Nincs UTP kábel. Majd veszek később.
Felszereltem egy mignon foglalatot a komorában. (Most ebből a méretből van több világítótestem.)
Felfúrtam és feltipliztem a falra mosdókagylót. Kitakarítottam és levízkőmentesítettem egy fémszifont alá. A csap és a szifon összekötésére viszont nem volt cső. A legkisebb lefolyóhoz való PVC cső is vastagabb, mint ami kell. A valahol fellelhető fehér csődarabot vagy már felhasználtam, vagy nincs is.
Járkáltam körbe, mint a mérgezett egér. Egyre feszültebben kutattam és rendszereztem újra a vizes cuccokat. Nem volt kedvem emiatt leállni.
A fehér mosdóból kettő is van. A kisebb kézmosót Budafokon vették le a vizesek, mikor felújították a rendszerem. Azt elhoztam ide a vendégszobába. Oda elég lesz.
Erről nem akarózott elvenni, de ha nincs más...
A más volt a jó kulcsszó. A Csámpitól örökölt kicsit repedt zöld mosdótálon ott figyelt a megoldás.
Kis csiszatoló dörzsölés. Nem jött elő a dzsinn, de pont jó lett.
Pihenésképpen ,főztem' zacskós (TESCO) levest kerti petrezselyemmel meg zellerlevéllel. Csípte a gyomrom. Este pedig betörpöltem a pulykapárizsit.
Nem kellett volna.
Nufitól a telefonfülkében sebtiben búcsúztam, és hajnalig tartottam őrjáratomat az alomszéken félóránként.
Reggel már, mintha pirospaprikán ültem volna, nem volt semmi sem jó. Érkezett egy SMS.
Anyu jön fél 1kor. Hoz levest meg rizst.
Ez a fejemben úgy maradt meg, hogy fél 11.
Fél tizenegyig elpakoltam mindent, lefertőtlenítettem az asztalt, a pultot és vártam. Aztán újra elolvastam az SMS-t. Jó, akkor később.
Kókadtam a kitakarított konyhában. Enni nem mertem, nem tudtam semmit, csak éhes voltam és álmos.
Anyu megérkezett. Kipakolt, és én ettem. Először levest, majd rántott csirkét és még zöldséges rizst is.
Ha már meg kell dögleni, legalább ne éhesen.
Aztán az történt, amire nem számítottam.
Megnyugodott a gyomrom.
Mire anyu hazatért, már kedvem támadt zárat szerelni a fürdőszoba ajtajába.
Elég sokat kellett vésnem, de volt zár. Már csak az a vasbigyó hiányzott, amit levettem a keretről a festékégetéskor.
Ilyenkor újat sem lelni sehol, és a régi is össze-vissza nyomorintva került elő.
Kikalapáltam. Lekapartam a festéket egy törött fűrészlappal, ledrótkorongoztam, és visszacsavaroztam.
Ettől még a zár nem zár, de rámszürkült. Ideje volt fürödni.
Az állandó esti gyűrődés miatt már két fürdést kihagytam, és elég közel van az orrom magamhoz.
Ha melegítem a vizet, kifutok az időből. Odakinn már hideg volt.
Be kell húzni a kádat a konyhába.
Körbelocsoltam a kertet, hogy kevesebb víz maradjon, aztán beráncigáltam.
Így sem lett melegebb, de legalább nem kellett paravánt építeni, és nem fújt ki a szél.
Megkönnyebbülés. Fél nyolc.
Tiszta ruhában nyújtóztam egy jót. Odakintről hallóznak.
Erzsike és János látogatott meg.
Megmutattam a mostani állapotokat, kitárgyaltuk a beleimet. (Erzsike egészségügyi végzettségű.) Nyolcra értem a fülkébe.
Este pedig végre átaludtam az éjszakát.
Nem volt sem 24, sem Tűzvonalban sem doktorhausz. Csak döglés mély álomban.

Hétfő

Reggelire vajas pirítós hagymával. Hogy ez milyen jól esett!
Feljöttem naplót írni. Innét pedig dühöngve vissza, amikor lekapcsoltak.
Lemásztam az aknába, ma bekötöm a szivattyút. 17°C. Ide sem érdemes még kaját hozni.
Anyuék telefonáltak az OBIból, hogy visszavették a padlóösszefolyó tetejét. (Laci bácsi vette nekem, mert kértem, de komplett kell, és ő csak kupakot vett.) Közben rámbeszéltek volna kádhoz és zuhanytálcához való bűzelzárót. Mondtam, hogy azt már vettem, vagy kérjenek az eladóktól, vagy majd megyek én. (Holnap bringával, de ezt még nem mondtam nekik.)
Később újabb telefon, hogy találtak szuez szifont.
A könyveim egyikéből kiderítettem, - mert biztos nem voltam benne - hogy az az. Már megint egy olyan szakszó, aminek nem beszédes a neve. Ne legyen padlóösszefolyó, ha már nekem így logikus! A könyv padlószifonnak hívja. (Most nincs idefenn a padláson, de megígérem, hogy csinálok irodalomjegyzéket, amiből tanulom a vízszerelést.)

Nincsenek megjegyzések: