2009. augusztus 4., kedd

Komjáti napló 2009 - XXV. rész

Csütörtök

Ma már sokkal jobban sikerült a túra. Ugyan a szlovák racsni lekerült a bringáról, és visszatettem a Shimanot. A küllőcseréhez miszlikbe kellett szednem, de ezt az agyat már nem akartam szétdrincsolni. Leszedtem a fogaskerekeket. A racsni belsejében szolgálatot teljesítő golyókat a Delta tévéből származó plexitálra szitáltam. (Nem tudtam kihagyni a szójátékot.) Ez az újrahasznosítósdi itt is remek. A robbanásmentesítő plexi burok már maratótál funkcióban is megfelelt. Kevés vasklorid, nagy felület. Nem borul fel, és nem korrodál.
A küllőt a használt gyűjteményemből pótoltam, és le sem vettem a gumit, úgy tekertem a helyére. Kap ez a kerék még ezután is akkora terhelést, hogy attól koldul.
Negyed nyolckor már itthon voltam, kiszórva a kavics. Hááát, nem túl hatékony a játék. Ebből nem épül palota.

Péntek

Ajtó. A délelőtti fullasztó melegben behúzódtam a házba. A maradék földet kifurikoltam a kupacra, kibontottam a lapos köveket, amiken a fal nyugodott, és alászedtem az ajtókeretnek a helyét egy pár hüvelyknyit. Ott a baloldalon (a háló felől) jókora lapos kő állt, ahhoz fogom kiszintezni a többit.
És lőn.
Hátul a furik tartályában megkevertem a betont, terítettem egy ágyat a küszöbnél kb. 35cm szélességben. Eztán válogatva a lapos köveket beleágyaztam ebbe a friss betonba, és kevertem újabb adagot. Ezzel már vízszinteztem. Na jó, picit húz a vízmérték, de majd kiegyenlítem, ha sikerül. Mindenesetre a kövek még vízben voltak, amikor zömítőugrálást hajtottam végre a tetején, akkor került bele a lejtés. Ez még durva kavics, és a fakeret alját fogó két deszka homokos betonba kerül. Ott lesz még lehetőségem korrigálni.
(Ez utóbbit nem tudom, hogy hívják, de rostálok annyit, ami majd megfogja a keret alját. Később a küszöb erre kerül.)
A maradék betonhoz tettem egy kanál meszet, és bekentem a kőkerítés kipergett fugáiba. Előtte meg kellett nyírnom a rózsát, és ilyenkor a metszőolló kámfort játszik. (Fenn maradt a padláson. A zöld locsolócsövet csak azzal bírtam elvágni a múltkor. Persze így utólag könnyű, de akkor ez nem jutott eszembe. Blogíráshoz meg mellette vezetett el az út.)
A dobódéli halom még érintetlen. Sóder nagyon kevés. Meg kellene kapirgálnom Józsit.
Este vacilláltam, tegyek-e még egy kört úszni, de dörgött az ég, és meleg volt, mint a múltkori miskolci útnál. Persze most nem volt eső. Bezzeg, ha mentem volna.
Egyébként a lapátomat sikerült elhagynom valahol. Kicsi az esély, hogy meglelem.

Szombat

Ma nagytakarítás. Már tegnap elkezdtem, de mire Nufi ideér, vissza kell állítanom a teret a szobában.
Délelőtt anyuék tették tiszteletüket. Fél kilencre már a konyha készen várta őket. A szoba mutatott még csatatéri állapotokat.
Nem terveztünk különösebb programot. Én fűrészeltem, gyalultam egy polcot az íróasztalom belső részére. Még nem éri el a lábamat, de a műholdas műszert, a frekvenciamérőt, a routert s ami védendő kicsi odafér, azt el tudjam oda suvasztani.
Anyu telefonja ismét leesett, és csak itt-ott jelentkeztek sorok az LCD-n. Szétszedtem, de A-50-esem nincs. Pedig jó telefon volt. Ettől (a szétszedéstől) eltűnt végleg minden. Majd nézek a vaterán donort, de most nem erre kell az idő. Kínomban odaadtam a C-45-ösöm. Siemens mindkettő, alig különbözik. Nekem mondjuk hiányzik majd, mert kevesebb sávot ismer, és beállítható, hogy ne jelentkezzen be a szlovákokhoz. Samsungom meg vagy nem találja, vagy kiteszi a listát, hogy választhatok a sok szlovák meg Pannon meg Vodafone között. Siratom a Siemenset. Meg hát a német motyók műszaki logikáját.
Anyuék kipakolták a tömérdek kaját, és Laci bácsi megtépte a szőlőt. Én pedig a szőlőlevelekből meg csalánból pótoltam az alomszék dobozába való növényi törmeléket. Érdekes, de a csalán így baltával összeroncsolva 1 nap után már nem csíp, és természetes szagtalanító is.
Ildi késő délután érkezett. Még volt időm felmosni a padlót is a szobában. Csak a mosás marad a jövő hétre.
Még erre kanyarodott a "Mondd anyádnak, hozzon pénzt"-autó is, és így vettem egy zacskónyi jégkrémet. Rátelefonáltam, hogy hol járhatnak az autóval, mert olvad a jégkrém. Nufi megjegyezte, hogy lelkifurdalásból vettem, pedig már tegnap este óta neki készítettem elő a terepet. Még virágot is tettem az asztalra. (Most váza lett a kávékifogó sörösüvegből.)
Ez egy kicsit nagyon rosszul esett, de nem hagytam elrontani a hangulatom.

(Hanczur időnként csak a saját poénjait érti, a másét nem. Pedig ő írta két bejegyzéssel ezelőtt:
"Közben megebédeltem, és elfogyasztottam a Nufinak szánt jégkrémből négyet. Egyet akkor is meghagyok, ha tátogó halként fogok a hűtő előtt szenvedni!"
Persze az is elfogyott hip-hopp, mindenféle tátogás nélkül... csoda akkor, hogy lecsapják a magas labdát? - a szerk.)


Lacival és Melindával betértek megnézni az ajtókeretet és távoztak. Ildi itt lesz holnap háromig. Laci holnap visszaviszi.
(Ez most kicsit hamis, mert már hétfőn írom, de talán nem lóg ki a lóláb.)
Megtárgyaltunk bizonyos fejlesztéseket, és hogy Budafok után (ott homokkő) a vályogház sokkal jobb alvást hoz.
Egyéb.ként meg holnap kimehetnénk a tóra fürödni, de nem hozott fürdőruhát. Akkor menjünk gombázni. (Mondjuk ebben a száraz melegben nem lesz gomba, de üsse kő.)

Vasárnap

Nem terveztük túl magunkat. Leszedte Ildi a kukoricát, megnézegette a Blogirodámat, és kisétáltunk a Bódva-partra. Ott láttunk egy rogyásig rakott pótkocsis traktort a rakodóval. A Bódvahíd előtt a lengő szállítmány éppen csak nem zuhant le. de a rakodó szépen visszaállította, és mehetett minden tovább. Henger alakú bálákat vitt.
Annyi eszünk lehetett volna, hogy lefotózzuk, de későn jutott eszünkbe.
Maradtak helyette a búzavirágok, a csíkos mezők és az óriásgurigáknak látszó szalmabálák, pár növény. Találtam egy érdekes követ. Úgy nem lett volna nehéz, de a zsebemnél fogva többször vissza kellett ráncigálnom a rövidnadrágom.
Ebédre kukoricáztunk. Illetve Ildinek jutott még anyu tök-ételéből. Úgy csinálja, mint a rakott kelt, de tököt tesz a kelkáposzta helyére.
Elkísértem Ildit Dezső bátyáékhoz. Ott vette fel Laci, és még beszéltünk mindenféléről.
Aztán maradtam a kerítés mellett, és folytattuk a beszélgetést.
Gyorsan kikérdeztem Dezső bátyát, miképpen állítottak ajtót a vályogba, de nem kaptam igazi választ. Majd kiötlöm magamnak. A szomszédjuk is jött beszélgetni, hogy miért nem hajlik a lába, és mennyi gyógyszert szed. Irénke néni szerint az értágítóból (alkohol) kellene kevesebb, talán az egészség is jobb volna.
Itthon az SMS-váltás után belém bújt az ördög. Visszacseréltem az LNB-t a Grundig twin fejre. Mindjárt jobb lett a rendszer. Lineárisabb a karakterisztikája, és a felső tartományból is több adást talál meg.
Este még feljöttem leírni az internetről a DunaII Autonomia és az M2 frekijét és egyéb azonosítóit. Ezeket bepötyögtem a beltéribe, és azóta három műholdas és három földi magyar adást fogok. Mondjuk este egy filmet az ARD-ről néztem, de abból sem maradt meg semmi a fejemben.

Hétfő

Ma Bódvanap. Délelőtt a ténfergés, aztán a vályogos könyv olvasása után rájöttem, hogy Dobódél messze van, és a volt jegyző hölgy is azt mondta, hogy pár vödörért senki sem fog szólni, hát amint a vad meleg elmúlt, betáraztam a gyalásót és a gumicsizmákat egy oldalműanyagszatyorba, a vödröt meg a csomagtartóra, és irány a Bódva.
Az első két kört még a túloldalról hoztam. A harmadik körömnél a Bódva-híd után egy fekete folt kezdett követni. A csendes kis jószág a feje alapján pitbull lehet, de inkább örült a társaságomnak.
A szedőhelynél kisebb társaság fürdőzött. Nem akartam felzavarni nekik a vizet, tovább mentem. A kutya még vagy 100 métert követett. Hol előttem szaladt, hol mellettem. Ettől félek, mert anno szegény Zsömi farkára is rábicikliztem Tétényben. (A főbérlőm kutyája volt, és imádott elkísérni a buszmegállóig, hiába verte el érte a gazdája)
De maradjunk a témánál. Nem nagyon látszott sehol belépő. A sáson vágtam át a vödörrel, a bringát ledöntöttem a töltés szélén. Gumicsizma fel, és póló le. Derék fölött merültem. Így aztán élmény volt homokot szedni. De legalább nem jöttek a pőcsikek.
A negyedik körnél már nem mentem át a Bódván. A jobb parton kerestem meg a gázlót, és minden könnyebb lett. Már a papucsot sem vettem vissza, csak beraktam a kosárba a gyalásó alá és úgy emeltem rá a vödröt.
Volt vagy tíz köröm fél hétig.
Még pár szó a sóderszedéskről.
Először nem ratam bele vizet. A vödör ettől könnyű volt, a víz vitte volna, és minden öt mozdulatból három a csípős nagy legyek elhessentésére szolgált. Ezután ha lemerült az ásó, és bele is tudtam tolni a kavicsba - mert ez sem mindenhol megy - akkor gyorsan ki kellett emelni, mert a nagy részét már vitte is a víz.
Később beletoltam a vödröt a vízbe. A kavics nehezebb, majd kiszorítja a vizet.
Ez is igaz, de a pőcsikek akkor is támadnak, s hívtak segítségnek darazsakat is. A gumicsizmába került kavics is jó kínzóeszköz, de félig-kétharmadig telve vízzel
még tocsog is, és nehezebb tőle lehúzni. Itthon pedig balerina mozdulatokkal pipiskedve próbáltam kirázni belőle. No, ez nem oly egyszerű. Ha lehúzom, a talpbetétben akkor is marad elegendő.
A forróság miatt minden kör után tapadtam a szódásszifonra.
Ha tíz kört számolok, és mondjuk 25kg-mal, az 250kg vizes sódert jelent. Nem túl hatékony. Ha pedig a játékot nézem, akkor mégis jó volt.
Lehet, hogy holnap folytatás.
Este a Beugró és a Tűzvonalban éppen letelt, de a 24-et már átaludtam. Ez van. A fizikai munka jó altató. Merném ajánlani sok nyafogós városi földimnek a drága tabletták helyett.

Nincsenek megjegyzések: