2009. augusztus 12., szerda

Komjáti napló 2009 - XXVII. rész















Szombat


Hétvége. Ma Ildit este csak 8 előtt lehet hívni, mert bemutató tanítást hallgat az interneten.
Reggel megálltam a kávés bödön előtt, és nem kívántam meg. Megszemléltem újra a száradó falat. Jobb, de még nem az igazi. Viszont legalább büdös.
Akkor bicaj.
Kihoztam a Polszkira való kis tetőcsomagtartót, s a zöldre festett kemping bringám maradékát összecsavaroztam az újabb pirossal. Oldalkocsis bicajt csináltam. Mondjuk nem ártott volna egy merevítés még előre a vázhoz, de ki akartam próbálni minél hamarabb, ne toljak bele több energiát, ha nem lesz vezethető.
Nem volt. Kanyarogtam, ugrált a jobboldal, hajlott a csomagtartó. A ráhelyezett 20-30kg-os kő öt méter után leesett.
Visszabontottam.
Nézegettem az első villát aztán bemásztam a kincseim közé, és előhúztam az orosz dexion elemeket.
Már hozzáfúrtam a keréktengelyhez a vasprofilok közepét, és kialakítottam az alakját.

l
l
-----o------

Ez karakteresen nehezen képzelhető el.

De fent a képen látható. (Telefonnal készült fotó jobb híján - a szerk.)
A szaggatott vonal még csak terv. Az később kerül bele.
Közben meglátogatott Jolika. Hozott nekem gőzgombócot. Nem tudtam, mi az. Valami lufira gondoltam, vagy fagylaltnegátra.
Nufi tudja mi az, majd ő elmagyarázza szakszerűen, ha valakinek fontos.
Ismét tárlatvezetést tartottam az ajtókerethez. Minél többet mutogatom másnak, annál többet foglalkozom vele. Lesz megoldás, csak mennyi idő alatt....
A délután további része a kerékfűzés és az utánfutóbarkácsolással telt. Egy kis szellemi pihenő.
Hétkor mentem telefonálni, és nyolc előtt már hazasértem. Meglocsoltam a borsót.
Kitámasztottam a hálószoba ajtaját is, és nyitva hagytam a konyha és a komora ajtaját is. Éjszaka biztos volt macska a házban, de már nem érdekel. Kaja nincs elöl, illetve a kenyeres nejlon nem keltette fel az érdeklődését. A vaskukán viszont gyakorolt. Hallottam félálomban.

Vasárnap

Hétkor tápászkodtam fel. Feri jön kaszálni kilencre. Addig behúzom az udvar közepéről a kádam a szőlő alá, meg kitárom a kaput, meg reggeli, meg...
Már fél kilenctől kitárt kapuval ténferegtem a házban. Negyed tízkor feljöttem a padlásra naplót írni. Majd jön....
Aztán két öccsével megjelent, és én meg ugráltam a gereblyével, hogy felemeljem a diófa lelógó gallyait, hátha megmarad a traktortól. Nekem nem csak a dió fontos rajta, hanem az a hűs, amit alatta kapok bringaszerelés közben. (is)
Három körrel elvitte a fél kertet. Jó, nem teljesen, de az a pici utánfutó hasznos szerkezet.
Ebédre megettem a maradék fasírtot, és ami uborkasaláta még belém fért, ma már beüvegezem a maradékot, és bevágom a hűtőbe. Majd addig döngölöm a tartalmát, amíg nem sikerül betenni. Az ubi a forrás határán van.

Hétfő

Bringautánfutó.
Elkészült egy keret a kerékhez. Aztán egy másik. Forgattam a rácsos vaskereteket, de nem jött meg az ihlet. Inkább a dexionféle lyukacsos L vasból alkottam össze a keretet. Egész nap fúrtam, csavaroztam, s este anyu rámküldte Jolikát, mit csinálok, mert nem veszem fel a telefont.
Jó, majd felhívom. Egyébként is rámsötétedett.
Gyorsan tisztáztam, hogy nem húzott be a lúdvérc a Bódvába, és Ildivel is újra megbeszéltem ugyanezt.
A vonórúd okozta az igazi gondot. Merthogy fordulni is kell, meg vízszintesen is tartani a rakterületet.
Először hozzácsavaroztam egy kapura való pántot, s a pánthoz a kis Polyákból maradt tetőcsomagtartót, de nem lett jó. Vagy ferde lett tőle a futó, vagy libegett, mint a mérleghinta.
Józsi is felkeresett, hogy holnap hozzák a homokot.

Kedd

A megoldás a horganyzott vízcső.
A kpr még merevítést ad a futónak, és meghajtottam egy csövet, azt szereltem fel úgy, hogy a végére került egy fül.
A bringa csomagtartójára pedig felcsavaroztam egy lánckereket úgy, hogy a biciklipedál hátul kiáll a csomagtartóból.
A pedál hagyományos (Még a Budapest bicajomról marad meg az 1970-es évekből). Lehúztam a gumi hasábokat, most nagyobb hézag kellett, és nem számít a taposó felület. Ezen keresztül fűztem a fület, s a fület a rúd végére csavaroztam. Ez biztosítja, hogy kanyarodásnál elfordulhassak a rakományhoz képest.
Még le kellett kapnom az egyik kereket megragasztani. Addig bedeszkáztam a futó alját, és kapott keresztmerevítőt a tetejére is.
Közben még Józsi mondta, hogy mégsem ma délután, hanem holnap délelőtt hozzák a sódert. Visszakaptam a hegesztőtrafómat is, bár még az övét nem raktuk össze. Most csak útban volt. Pakolhattam át az istállót miatta.
Kb. este ötkor jött a próbakör.
Nem túl kényelmes, és biztosítani kell megálláshoz a bicikli függőben tartását. A töltésen a műanyagvödrökkel támasztottam meg, de a második körhöz vágtam tuskót a futó alá is, hogy a pakolásnál is tartsa valami.
Nem profi megoldás, legszívesebben zártszelvényből hegesztenék egy jobbat, de az pénzbe kerül, s ez is működik. Majd, ha meggazdagszom.
Korábban mentem telefonálni, de Ildi nem vette fel. Biztos dolga van, karikáztam egyet a kemping bringával. Összefutottam Jolikával.
Az unokáját vitte biciklivel. Mentek a temetőbe virágot locsolni.
Kérte, hogy ha ráérek, nézzem meg a háromkerekű biciklit.
Telefonálás után felmásztam a padlására. A két kemping biciklit hamar megleltem, de a kis háromkerekű nem tűnt fel. Aztán megláttam a földön egy műanyag valamit, ami olyan homokozó-játékvárnak tűnt.
Nem az volt. Illetve az volt. Szóval a tricikli.
Lemásztam vele a létrán, és a fényen kiderült, hogy a kormányoszlopok egyik tartólemeze két helyen kiszakadt.
Vékony vascső és vékony vaslemez.
Ezt hegeszteni kell. De én nem tudok.
Azért csak nézzem meg!
Jó, elviszem.

Szerda

(Józsi honnan érzett rá a trafóra?)
Délelőtt hozzák a sódert, tehát itthon kell maradnom. Szétszedtem a tricajt. Lekaptam a motort stilizáló műanyagelemeket. Kidobtam a kifolyás határán álló elemeket a tartóból. Van benne olyan nyomógombra induló zenegép, ami az áltelefonokban is van. Mindig mást nyiszog.
A beltéri távirányítójából raktam át az elemeket. Azzal működik.
De inkább a hegesztéssel kellene törődnöm!
Vettem egy nagy levegőt, és előcipeltem a trafót egy zacskó 2-es pálcával.
Összetaknyoltam. Szép nem lett, és erős sem. Az anyag maga annyira vékony, hogyha három másodperces ívet fogtam, már örültem neki.
11-kor még sóder sehol.
Jolikáéktól még látszik a bejárat, átszaladtam a kis járgánnyal, mert a kislány még kb. négy éves, vagy öt, s egy ekkora hölgyet nem illik várakoztatni.
Még a sírós nénihez is átkarikáztam. Tegnap homokhordás közben csípett el, mégis nézzem meg a tévét. Mára ígértem, de így lehet, hogy csúszom.
(Már megint én magyarázkodom, mert valakinek kölcsön adtam valamit, ami az enyém. Másnak is ilyen bonyolult a világa?)
Persze azt is jeleztem, hogy a szkópom még várja a kondi megérkeztét, tehát ami a kis kéziműszerrel megtalálható, olyan hibát vállalok, ha más, akkor várni kell.
Dél felé már lógott az eső lába, és dülöngéltem, mint a részegek. Biztos a hideg front hat a vérnyomásomra, de most nem kívánja a gyomrom a kávét. Nem ettem, csak gyümölcsöt reggelire, és akkor mar.
De nem is. Málnázás után még májast is ettem hagymával és kenyérrel.
Akkor sem esne most jól a kávé.
Tényleg, tegnap sem ittam, azért maradtam le a 24-ről.
Leültem az ágyra, magam elé vettem a vályogkönyvet, és arra ébredtem, hogy jött Józsi.
Mondom, nyitom a kaput, de nem kellett. Csak holnap reggel fél nyolckor.
Ez azt jelenti, hogy megint hatkor ébresztő, és várhatom azt, aki messzi ás.
Most esik. Fél kettőt mutat az óra, és megírtam a másfél napnyi bejegyzésemet.
Mindjárt megyek falazni.

Az eső lebeszélt róla. Vagyis benedvesítette a kertet, és mehettem végre kaszálni.
Érdekes, most ez esett jól. Bár a vékonyabb szárú növények buja összevisszasága eltakarta a buckákat, s bele-beleszaladtam a földbe is, lépdeltem rendületlenül kifulladásig. Akkor -- már jóval túl a felén -- visszakutyagoltam vizet inni. Vittem magammal a fenőkövet, mintha meg akarnám magyarázni magamnak is, hogy csak ezért jöttem, de a következő lendület a Józsival határos kerítésig tartott. Ott derékig érő csalános fogadott. Újabb lihegés. Mészáros szomszéddal paroláztunk. Megdicsért, hogy jól vágom.
Ez akkor is jól esett, ha nem több egy hajdujudunál.
A bal szeglet a legnehezebb. Ott fordult a traktor a szántáskor, és ott nem csak laza a talaj, de boka fölött érő ráncai vannak. Ha beindul a robikapám, a legelső terület ez lesz. Addig rombolom a rögöket, amíg le nem tudom taposni egyenesre.
Ugyanez lesz a hátsó kert bejáratánál is. Ott nem akkora, de a legrosszabb helyen van. A vékony szálú selymes fűben meg a kasza is akad.
A kaszálás végeztével bevonultam újabb pihenőre az ágyra. Az átizzadt pólóm hamar hideggé vált. Ráöltöztem.
Csak az esti telefonálásra vettem vissza a rövidnadrágom.
Kár volt. A térdem fázott.
A fülke a kocsma mellett van, ezért ott sok embernek kell köszönni. Megismerem az arcokat, s engem is mások látásból. Imre pedig meg tudta kérdezni, hogy áll a tévéje. És már megint szabadkoztam, pedig előre szóltam, hogy a műszerem rossz, és az alkatrészt Angliából rendelem hozzá. Utána tudok majd dolgozni.
Időnként annyira vágyom arra, hogy a teljes összefüggésrendszert a nyakukba öntsem. Hogy a készülékek terveit mondjuk a Philips találja ki közös fejlesztésben a Grundiggal, a Siemenssel. Ezután a célIC elkészül, és beépül sokfajta motyóba. A használhatóbb ötleteket mindet, a kevésbé használhatókat, vagy luxus szolgáltatásokat megtizedelve a távolkeleten elkészítik az olcsóbb változatot. Ezzel megszórják a piacot, és már nem kötelező kapcsolási rajzot adni a készülékhez. Tehát a javításhoz az alkatrészgyártó - nem a készülékgyártó - honlapjáról letölthetem (ha megtalálom) az IC doksiját. A gyári ajánlás hasonlít a készülékre, és így jutok hozzá az elvhez. A különböző jelalakokat pedig nagyrészt fejből, meg a készülék logikájából derítem ki.
Eddig minden ok, csak ezt ma már fűszerezik a programozással.
Az intelligens perifériák a készülékgyári mikroprogram nélkül mit fognak csinálni?
Figyelmeztető promptot adnak a képernyőre? Az előlapi kijelzőre? Esetleg RS232 vagy I2C buszon kívülről kell rátölteni a firmware-t? Vagy célprogramozó készülékkel?
Azt hiszem, jobban járok, ha csak az mondom, hogy még várom az alkatrészt. Egy doki sem világosít fel, hogy azért nem vágja most ki a tyúkszemét valakinek, mert csak a jövő héten lesz hozzá szakvizsgája.

Természetesen ismét átaludtam a 24-et.

Szerda

Már fél hétkor túl voltam a mosdáson és a reggelin. Ha éjfélig elalszom, hat tájban frissen ébredek. Nyolc után jött Józsi a barátjával, és lerakták a sódert a betonra. Nem kellett odébb állnom, be tudott manőverezni a srác a kocsival. Józsi elkérte a lapátom, én meg álhattam ott, mint egy kölyök, akit kihagynak a játékból. Aztán csak beálltam a gyalásóval a sorba.
Így alulra került a mosott kavics, és ennek jóval nagyobb a homoktartalma, de meg fogok birkózni vele. Ismét lesz egy rostadélután. De ma 10-től falat rakok, még akkor is, ha vödörszám kell a kávét magamba dönteni.

Nincsenek megjegyzések: