2009. augusztus 26., szerda

Komjáti napló 2009 - XXVIII. rész

Szerda (folytatás)

Haladtam is a fallal. A diófa alá hordott kupacból szedegettem ki vályogvakolatnak valót. A nagyját kézzel, az apraját lapáttal. A betonjárdán kis kalapáccsal apróra zúztam, és úgy öntöttem fel vízzel. A keverőszárral is könnyebb volt dolgozni.
Először újratapasztottam a száradáskor levált rétegeket, és feltöltöttem a nagyobb hézagokat, ami a zsaluzással takarásban volt.
Kirámoltam a kövek zömét, és jöhetett a vályogtégla is.
Most hallgattam a könyvre, és bespricceltem a vályogfalat a téglázás előtt vízzel. E célra a kiürülőfélben lévő zsíroldó flakonját használtam.
Előtte gondosan kimostam, átöblögettem. Természetesen újabb időhúzás volt. Így az algásodó kádamat és két vödröt meg a lavóromat is kitakarítottam. A lendületem mégsem tört meg.
Főztem egy kávét, és lekapartam a falról a meszet is. Érdekes, hogy a korábbi falnál – amit az ajtónyílás miatt távolítottam el – nem kaparták le. Volt három kötési hely. Ezt használtam fel én is.
A jobb oldalon csak egész téglákkal raktam fel a falat. A kötés helyén 90°-kal elforgatva kettőt, és csak amikor elkészült az oszlop, akkor nyestem le síkba a kiálló részeket baltával.
A jól végzett munka örömében főztem egy túróstésztát.
Komótosan megebédeltem, s visszatértem gyönyörködni.
Aztán odamértem a keretet.













Jó, de akad.
Némi rugdosás és gumikalapácsos rábeszélés után a helyére cuffant.
Elő a vályogos könyv.
Nem is követtem el hibát. A leírás szerint is egy hét száradás után csinálta a szerző a tapasztást. Csak én vagyok türelmetlen.
Nem mondom, vertem le ott is nagyobb darabot, ahonnét már nem akartam, de a keret jó helyen áll. Ha meghúz a vályog, felakasztom az ajtót. Az ajtófélfa rését (mészhabarccsal) pedig csak akkor töltöm ki, ha már szürkére száradt a keret mellett.
A bal oldal még hosszú lesz, de a jobbon a fugák hamarabb meglesznek. Jóval kisebb a tömeg, kevesebb a víz is.
Rabic háló helyett pedig keresek nádat. Tornanádaska felé biztosan lelek.

Már időben beállítottam a House-ra a felvételt. A Tűzvonalban is megvolt, s legalább nem kellett a híradót végigszenvednem. (Az Este a címe, de nekem híradó)
A 24 viszont újra eltünt. (Tente volt.)
Holnaptól azt veszem fel. Még szerencse, hogy amerikai film, és a lemaradók kedvéért bejátszanak az előzőből fontosabb részeket. Mennyire kimaradt ez a szappanoperálás eddig az életemből?

Csütörtök

A tervek szétlőve. Anyu telefonált, hogy megint úszik a fürdőszoba.
Megvártam a postát, hátha megjön a telefonja, aztán kocsiba vágtam magam, és ami szerszám eszembe jutott. A falbontást úgysem engedi, tehát csak külsőleg kezelés lehetséges.
Délben értem hozzá. Lekaptam a csapot. Laci bácsi izgalomban volt, és nagyon segíteni akart. Anyu már korábban nekem adatta az összes vízszereléshez való fogót, ezért nem tudott hozzáférni.
Sajnos fogóval nem is lehetett. Még villáskulccsal is alig.
Jól diagnosztizált. A sarokszelepre egy másik sarokszelep csatlakozott. Ez adta a vizet a mosógépnek, és az elmenő oldalába tolható be a kézmosó csap tömszelencéje. (Azt hiszem, így hívják.)
Tehát a két sarokszelep közötti tömítés volt rosszul betéve. Ráadásul puha gumiból. A felrakáskor meggyűrődött, és csöpögni kezdett. Erre anyuék addig mozgatták, amíg a gumitömítés betüremkedett a vízcsőbe, és akadályozta a vizet. Nem volt nyomás. Ami nyomás jött, az pedig oldalt a hollandi anya mellett.
Laci bácsi előhúzta a tömítésgyűjteményt. Nem volt belevaló. Viszont a régi csaptelep elzárógumija jó átmérőjű volt. Kértem csigafúrót, kibővítettem a belső lyukat, és meghúztam rendesen a hollandit.
Mehetett vissza a csap a helyére, és helyreállt a rend.
Még telefonáltam Nufinak, hogy minden oké, kaptam elemet a sírós néninek. Anyunak volt otthon bontatlan. Legközelebbi látogatáskor berakom az árát anyu táskájába. Különben biztos nem hagyná kifizetni.
Már három előtt hazaértem.
A csapból egyre nehezebben jön a víz. Megtört a fenti műanyagcső.
Szerkesztettem rá egy méteres rézcsövet kanyarral együtt, és azóta nyomás is van a házi hidroforból.
Átmentem a Daewoo tévéhez. Tudtam, hogy nem helyszíni javítás lesz, de végig kellett játszani a protokollt.
Szétszedtem a tévét az asztalon. Beledugtam egy mérőzsinórt antennának, és kocogtattam a sasszit. Több, mint egy órát beszélgettem a nénivel.
Ez melegedési hiba, nem KH. Ezt be kell bugyolálni, rá kell fűteni, és valahogy rá kell beszélni, hogy hozza a hibát.
Közben jött egy barátnője a szomszédból. Valahol a templomon túl lakik. Én meg összecsomagoltam a tévét, s elindultam haza a kézikocsiért.
Közben a néni foxija egyre dühödtebben ugatott. Rámugrott, és meg akart harapni. A nadrágomon éreztem a fogai nyomát. Ha nem fogja meg a lánc, meg is harap. Akkor meg is rúgtam volna, de így nem kellett.
Hazavittem a táskám és a bringát, a kézikocsival pedig visszatértem a tévéért. Akkor már a két öreg hölgy kiabált a kutyára, pedig az addigra már megnyugodott. Már azt akarta, hogy simogassam.
Mindegy, a tévét beraktam a kézikocsiba, és indultam haza.
Még összefutottam Mari nénivel és Erzsi nénivel. Kinn ültek a kerítésen. Megálltam velük is trécselni egy kicsit. Ez hasznos. Nagyon sok jótanáccsal látnak el. Ha nem is mind pontos, de nekem jó.
Még idéztük Nagy László Adjon az Isten c. versét is. (Mari néni szavalta valamikor, s most is ő hozta fel)
„Nekem a kérés nagy szégyen...“
Vág az esze az öreglánynak, és olyan humora van....
Itthon még nem fogtam a tévének. Málnáztam és telefonáltam. Olvastam a vályogos könyvet. Most ez a bibliám. Remélem, ősz végére fejből tudom majd az egészet.
Az esti műsorokat pedig már záródó pillákkal figyeltem. A 24-re pedig ráindítottam a videót. Kellett is.

Péntek

Ma megérkezett a telefon.
Megbeszéltem a postással, hogy Erzsi néni szívesen átveszi a küldeményeimet, ha nem vagyok itthon. Csak a tehermenteseket, vagy ha hagyok nála pénzt. Ha nem, akkor csak nekem adja át.
Beleraktam az aksit, és töltésre dugtam. Felhívtam anyut, majd Nufit is, hogy megérkezett. Eddig jó. A jövő héten majd megcseréljük az enyémmel.
Bekapcsoltam a javítandó tévét. Lement rajta a 24 videóról, de semmi baja. Kerestem egy kazettát.
A Ripacsok. Jó hosszú film. A vége felé hallgatott el a tévé. A hangerő szabályzással először még visszakaptam a hangot, de később az OSD ráfagyott a képernyőre, a hangerő nem szabályzott. A távirányítót érzékeli. Villog a vörös-zöld led a tv elején, de nem történik semmi. A kikapcsolásra késleltetve reagált, majd még egyszer visszakapcsolódott, és utána maradt a kép, de hang nélkül, és semmi válasz a távirányítóra.
Hálózati kikapcsolás után semmi reag.
Eddig itt tartok.
Most a tapasztáson száradó rések töltögetése következik, és utána tévé.

Szombat

Reggel nyolc előtt telefonált anyu, hogy menjek a barackért. Rendeltem 10kg-ot.
Hová is?
Jolikához.
Még ágyban voltam, mondom 1 óra. Nem volt annyi, de nem várt meg. Csak a kutyákkal találkoztam, az ajtók bezárva.
Nekilódultam a boltok felé. Irénkébe botlottam.
Ő félreértett, hogy palackot akarok cserélni, de megláttuk Jolikát hazajövetben, megoldódott a rejtély.
Kaptam kölcsön egy lapos ládát, amiben hazahoztam a barackot, de mire visszavittem (a ládát Jolikához), már Jolika ismét köddé vált.
Délben hozott még nekem lecsót. Mosolygott, megmutattam a beállított ajtókeretet, meg a bringautánfutót, aztán el is felejtettem megkérdezni, hogy merre járt reggel.
Rosta. A kirostált homokból finom homokhoz jutni. Befogtam a gyümölcsmosó szitát. Nem valami hatékony.
További területek felszabadítására az istálló melletti betont takarítottam le. Nem is olyan egyszerű. A repedésekbe gyűlt föld, meg amit a szél hozott, gyommagvak jobban kötnek, mint a beton.
Késsel, kőműves kalapáccsal, spaklival kergettem ki - amíg bírtam - a a nemkívánatos vendégeket.
A második rostán kiosztályozott homokot pedig 5literes vizes flakonokba töltögettem.
Ez sem túl gyors, és kevés is. Ennél jobb módszer kell.
Még szabóollóval felaprítottam a töreket 2-3cm-es darabokra. Egy kisvödörnyi után abba kellett hagynom, mert szétszedte az ujjamon a bőrt. Csupa vér lett minden.

Megkaptam a kondit a szkóphoz.
Legalább négyszer akkora térfogatú, mint az eredeti. A 15kV-os helyére most 30kV-os megy. Több műgyantával lehet ilyen szigetelést elérni.
Nem fér be. Vagyis a sokszorozó átalakításával. 5mm-es átmérőjű lyukon lehet hozzácsavarozni a panelhez. A négy kondi között kb. 2mm rés.
A rombusz alakú elrendezést kicsit megbontva a közelebb álló kondikat széttoltam, és 6 mm-rel távolabb rögzítettem. Ettől már becsavarhattam a rossz helyére az újat. A vezetékelésnél egyet vastagabb szigetelésűre cseréltem, és a forrfüles kivezetéseket kellett szétforrasztanom, és az új lyukaknak megfelelő helyen újra össze.
Ahol nem ért el, 4,5Voltos lapos elemből metélt rézlemezzel kipótoltam, és a tőből kitört lábú nagyfeszültségű diódát is visszaforrasztottam. Mondjuk terepjáróban, vagy macskakövön haladó gépjárműben nem lenne hosszú életű, de az asztalomon még sokat kell kibírnia.
Első bekapcsoláskor még hallatszott némi húzás. Elrendezve a sokszorozóban a madzagokat, és bezárva a műanyag kalitkáját megszűnt. Nem csak a hangja, de az idővonal is szép kontrasztos és nyugodt lett.
Még kacérkodtam az időalap jaxley tárcsájával. Ott is van gubanc, de most javítani akarok végre vele, marad későbbre.

Vasárnap

Reggel a török szandálomat ragasztottam újra. Most fél órát vakartam, hogy leszedjem a régi ragasztót, s legalább 20 percig száradt összenyomás előtt a két felület. Egyelőre jól tart. Amíg nem lépek vele pocsolyába.
A Daewoo tévé meggyógyítva.
Még tegnap éjjel végigforrasztottam szinte az egész sasszit. Nagyító alatt annyi hidegforrasztás gyanús alkatrészlábbal találkoztam, hogy egy vödör gyanta és egy tekercs ón elfogyott (kis túlzással.)
Az eredmény, hogy egész éjjel ment, és ma is fog.
Találtam a Swiss Jazz és Classic mellett egy olasz komolyzenei adót. Most is az szól rajta.
Érdekes, hogy amilyen pocsék képe van, annyira intelligens a kezelőszoftvere.
Pl. a teletextet lehet fél képernyőn olvasni a kép mellett. Vagy két lapot tenni egy képernyőre. Vagy hogy van rajta vagy négy AV bemenet. 2 Euroscart, egy cicnh és egy SVideo is.

Délután pihenésképpen leszedtem a kereket az utánfutóról. A ragasztás megint biztos elengedett.
Nem. A ragasztás jó, csak a folt hasadt végig hosszában. Ilyet még nem láttam. Legalább kétszer olyan vastag, mint a gumi, és van egy sárga meg egy fekete réteg. Átszakadva.
Lekapartam és most orosz foltot ragasztottam rá.
Közben jött Feri, és megint kaszált egy adagot a teheneknek.
Meglátogattak Laciék is. Melinda kezében ott nyújtogatta a nyelvét Sanyika is.
Holnap reggel mennek haza (Budafokra). Küldök valamit?
Mindjárt.
Ha Feriék elmentek, átviszem.

Amíg Ferinek segítettem csalamádét szedni, száradt a pillanatragasztó alatt a gumi.
Este még újra összeraktam.

Letörtem pár darab kukoricát, meg néhány barackot is becsomagoltam.

Nekibuzdulva a sikeren, jött a Goldstar.
Az STRS táp zárlatot érzékel, és azonnal megáll.
Leszedegetve a terheléseket a helyzet mit sem változik.
Kicseréltem az optocsatolót.
A stdby megjön, a bekapcsolásra a táp megáll.
Anyád!
Leszedegetem újra a tizen voltot. Adtam neki tápról 12V-t. Megeszi.
Adtam nagyobb áramú tápot. (A PC táp nem korlátoz le 2A-nél, mint a labortápom.
Bírja. A távirányítóra látom az órajelet bekapcsolni a szkóppal pl a videoprocin, és kikapcsolni is.
Táp külön a 12V-nak, és a trafóról leakasztom azt az ágat. Bedug, stdby, és röff nagyfesz, de azonnal megáll a táp.
Táp leakaszt a 180V-ról, 12V külön tápról. Stdby ok, bekapcsolásra a táp röffen, majd letilt.
Az STRS tápice doksijában túláramvédelemnek jelölt láb testen van, s a belső kapcsolótranzisztora is emitterrel a földön áll.
Közben éjfél.
Kuss aludni, mert nem állunk át éjszakai műszakra!
(Lehet, hogy más optóval lesz jó? De jó lenne hozzá rajz! CF-2180AB) /Az eservice.com-on találtam LG-ből hasonlót, hátha abból rájövök./

Hétfő

Reggel összeszedtem a lekaszált, és azóta megszáradt füvet.
A gumi ismét leeresztett a futón.
Felfújtam, hogy visszavigyem a tévét.
Nem igazán fért fel rá. Nagyobbat kell csinálnom. Szélesebbet. Legalább 1m rakterületi szélességűt. Abba már rézsút csak belefér a legtöbb tévé.
Ezt pókokkal rögzítve kiráncigáltam a kiskapun. Közben eltört a keresztmerevítő az alján. Elfordult a rúd, csak tolni tudtam a nénihez.
Amíg szerencsétlenkedtem, egy másik hölgy jött. És nézett meg magának. Meg hogy vállalok-e tévét javítani.
Mondtam, hogy szívesen, bár kiestem a gyakorlatból. De ha itt ebből lehet megélni, akkor ebből fogok megélni.
Majd este öt körül átjön, és megnézem a készülékét. Kettő is van.
Aztán Józsi fia két sráccal hozott egy kézikocsin a szomszéd házba kistévét, meg még valamit. Azon merev, a raktér keretéhez hegesztett húzórúd van, és a kereke montiméret. 26 hüvelykes (ránézésből.)
Mindegy, az enyém is jó lesz, csak majd kiforrja magát.
A nénitől nemrég ment el az orvos. Magas a vérnyomása. Feküdt végig, amíg beüzemeltem a készüléket.

A szomszédai elzavarták nekem a kutyát, amíg a tévét bevittem és átadtam. Kifelé pedig botot ragadtam és azzal tartottam távol a foxit magamtól.
Itthon főztem egy kávét és feljöttem megírni a hétvége történetét. Még elég zavaros, de majd letisztázom.
Ez a három nap olyan, mintha egy hetet írnék le. Keveredik a sorrend, mint örvényben a belehajintott száraz fűcsomó.
Most pedig megyek lefolyót ragasztani.
Holnap jön Nufi, és addig be is akarom betonozni a leendő hálószobát a cső fölött.
(A cső megragadt, kavicságyban pihen, és próbára vár. A fali rész pedig bevakolva.)

Keddtől keddig

Eltelt egy hét a párommal. Ilyenkor nem lehet naplót írni. Vagyis én nem tudok.
A krónika kedvéért elmesélem, hogy jártunk Dobódélen fürödni. A víz pont jó úszásra, bár Nufinak már hűs volt. Nem vittünk pokrócot, csak a törülközőn pihentünk. Olvastuk a 86-os Körképet.
Jókai Anna nekem nagy csalódás volt. Tömény unalomba fulladtam a pontos ‚értelmiségek megszellőztetik a fejüket falun‘ képétől. Lehet, hogy Moldova kurvás történetét már olvastam korábban, de ez most is jó volt.
Hazafelé tartva a hepén-hupán megkerestem a pár hete elhagyott lapátomat.
Ne tessék csodálkozni, megvolt! Ami egy városinak elképzelhetetlen – anno a gyárban dolgozók mesélték kellő humorral, hogy ha valamit leejtettek, nem is koppant, - itt nem így van.
Talán ha értékes lenne, de ez egy hamuzólapát. Már többször visszavágtam lemezollóval, mert kirepedezett és össze-vissza hajlott. (Névszó, nem ige, tehát külön írtam.) Most épp rendezett a külseje, de nem tudnám a Vaterán sem vas-árban eladni.
Megmutattam Ildinek, hol szedtem a homokot.
Most annyira kevés víz volt a Bódvában, hogy kiemelkedett egy sziget a gázlón túl. Most láttam azt is, mennyi műanyagszemetet dobtak bele. (Ez a dobódéli-tó mellett is jellemző sajnos.)
A bódvaparti napozás dörgő éggel és esővel végződött. Hazakarikáztunk, s bár fenn hagytuk a felszerelést a bicajokon, esetleg zápor után visszatérünk, de nem lett már olyan jó idő.
Felkötöttem a rázókámat is, és Nufit befogtam egy utórázásra. Én a nagy rostával, neki összeütöttem egy kézit a régi szúnyoghálóból. (Az még fémből készült, az új már műanyag. Csak nem raktam fel helyette.)
Nem rostáltam át az egészet, mert vártuk Ferit kaszálni.
Hétfőn hozta magával az unokaöccsét is. A rázós napon pont nem jött.
Kitöltöttük az ajtófélfa rését meszes habarccsal. Mondjuk nem 1:3, hanem 1:6 arányban kevertem, de még így is nehezen száradt. Ma (kedd) fogom a következő réteget felvinni a félfa külső oldaláról. Ez már csak 1cm lesz maximum, és jóval töményebb.
Augusztus 20-án ünnepi gyülekezőt tartottunk a falu határán. Bódvaszilason szokott lenni tüzijáték. ¾ 9-re beszéltük meg a találkát Ferivel és kis Jolikával. A sötéthez illett minden világítást felpakolni a bringákra. Az Ildi villogó (elemes) hátsólámpája Budafokon maradt. Amit tartaléknak vettem - kis kerek, ruhára csíptethető -, kimerült benne a gombelem. A szürke Favoritomon dinamós a rendszer, és kipróbáltan jól működik. Hát a gombelem csere után sem lett jó a villogó. Felcicomáztam Ildit a jólláthatósági csíkkal, és én is magamra öltöttem a mellényt.
A társaság egyre bővült. A sötétből pedig fiatalemberek szállingóztak elő. Kilenc táján pedig kerékpáron érkezett Szilas felől a kocsmáros hölgy férjura, és mondta, hogy leállították az ünnepélyt. Túl sok fiatalember gyűlt össze, és (valószínűleg) fél a rendvédelmi egység parancsnoka az incidenstől.
Hát ez van. Gondolom, a rendőröknek is jár az ünnep.
Apropó, ma hallottam, hogy elcsípték a lövöldözős fickókat, és belegondoltam, hogyan élik majd hátralévő életüket a börtönben, ahol a nemzetiség aránya jóval nagyobb, mint a szabad világban. Adrenalinban nem lesz hiányuk, ebben biztos vagyok.
Még egy történet a témában.
Szombaton a kemping bringára illesztgettem a hátsó lámpát. Az esti telefonálások egyre később végződnek, oda is kell a szabályos kivilágítás. (Nem végződnek egyre később, csak előbb van sötét - a szerk.) Ildi is kinn az udvaron tevékenykedett.
Nyílik az ajtó, és betüremkedik egy asszony két csemetével. Eddig még mindenki kinn kiabált, jelzett, ha bármit akart, nem kellett zárnom az ajtót, meglepett ez az antré.
Zárva a szöget elébük siettem, s megkérdeztem, miben segíthetek. Ildi mögöttem hallhatóan szaporábban lélegzett.
Egy winchestert nyújtogatva jött befelé, és mondta, hogy a szomszédasszony ajánlott, csináljam meg. Mondom, 2 óra után - mert ebédhez készültünk éppen dél felé.
A csoportot megállítottam a műholdas tányér magasságában, és sikerült visszafordítani.
Megkönnyebbültünk, hogy nem kellett semmit vásárolni, de ezentúl zárni fogom a kaput, az biztos, és szerelek valami kolompot rá. Túl sok rossz történetet látok a tévében, hogyan dolgoznak a ‚kereskedők‘. Egy lefoglalja a tulajt, a kicsik meg kíváncsian körbejárnak mindent. Ez lehet előítélet, de én óvatosságnak hívom.
Kettőkor beállítottam a már szétszedett géphez, és megbeszéltük, hogy most nincs pénzük, de hétfőn kapnak, akkor fizetnek. (Már kiderült, hogy nem ez a hétfő az.)
A gép bootképernyője sem jelent meg, restart BIOS-t játszott.
Dugtam egy Debian installt, és láttam az NTFS partíciót. A gépet így kapták, mindent letörölhetek.
Fél óra alatt fenn volt a Linux, és bootolt rendesen. Kellett rá XP. Éppen volt nálam, s fel is tettem. 30 nap után meg is vásárolhatják, addig szabadon tudják használni.
A hölgy fiával beszélgettem közben, aki érdeklődött, mennyiért tudok másik ilyen gépet szerezni. Még volna tévé meg erősítő is, amit meg kell csinálni.
Mondtam, hogy pillanatnyi árak vannak, és +12 ezerből járom meg Bp.-et. (Durván 600km oda-vissza a Honda 6-7l-es fogyasztásával.) Ez megfelel, stb.
Itthon már minden másképp fest. Az idő megfelelő rálátást biztosít az altató technikákra, de arra is megtanított, mire való az előleg. Az én bizalmam egy alkalomra szól, mindig az utolsóra, és ha ez az első alkalom, akkor utána inkább nem vállalom a munkát.
Vasárnap ebéd után Miskolcra mentünk. Anyunál töltöttünk magunkba olyan energiabombákat, mint franciakrémes, dobostorta és pogácsa.
Este, hogy legyen kis szünet két rágómozgás között, legurultunk a harmadik emeletre Gézához. Bár felébresztettük – kísértetiesen hasonlított Máris szomszédra a Mézga család filmjéből – most éppen örült nekünk. Este tízig marasztalt.
Reggel már a búcsúra készülődtünk, s anyuval a bankba, hogy hozzáférést adjon a bankszámlájához. Most a szívpanaszai és a vizsgálatok megijesztették, azért ennyire sürgős. Én még nem érzek veszélyt. Illetve annyit, hogy egy állami szerv azt hiheti, van jövedelmem.
Mindegy. Ennél azonban sokkal jobban felháborodtam.
Megyünk a kocsihoz, és ott virít rajta a mikulás csomag. A Kassai utcára kitettek egy táblát, hogy onnét lehet felállni két kerékkel a járdára kocsikkal. Előtte nincs parkolási tilalom.
Ekkor én szidtam a büdös kurva anyját a tetves szemétládának, aki ebből él. 1968 nyara óta használjuk ezt az utcát. Autóm pedig a nyolcvanas évektől van. Mindig is ott parkoltam, ahol volt hely a házunk mögött.
A bolt melletti ficakot ellátták behajtani tilos táblával, ezt megértettük, mert áruszállításnak kell a hely. Nem könnyű kerülgetni senkit teherautóval. De ott, ahol a járdán a két gyalogosnyi helyet meghagyjuk, és húsz éve parkolunk, oda csak szivatásból tehetnek táblát. Mondom ezt azért is, mert a kresz szerint az úttesten szabad volna, csak akkor nem maradna hely az átmenő forgalomnak. A másik értelmetlen húzás pedig az, hogy a korlát ott szűnik meg a járda túloldalán. Azért nincs már korlát, mert a talajszint eléri a járda szintjét. Azaz még a szabálytalan autós mellett is biztonsággal elférne bármilyen térfogatú gyalogos akár triplaszéles hármasiker-babakocsival is.
Rozika néni (szomszédasszony) szerint pedig reggel nyolc körül járnak fényképezni és mikulás csomagot osztogatni ezek a személyek, és szedik az önkormányzat ingyenélőinek a fizetésrevalót. Ha korábban kelek föl, vagy beljebb találok helyet, akkor semmi gond.
Ezután már csak a belvárosban kellett parkoló órába dobnunk egy óra árát, hogy a banki teendőket elvégezhessük, s természetesen a Tiszai pályaudvaron is. Gratulálok! Tudom már, hogy miért jövök falura. Azt sem mondom, hogy itt minden csodálatos, de emberibbnek tűnik pillanatnyilag.
Pénteken-szombaton öt egérrel bővültünk. Mentek mindannyian a szárazakváriumba. Egértóriumunkban élénk társadalmi élet kezdődött. Üres csapdával hagytuk ott a lakást.
Hazatértem, s mi fogadott? Három gumicukor. A csapda üres, de az üvegkalitkában lebabázott az egyik egér. A kis vak rózsaszín görcsöcskék ott vonaglottak a tér közepén estig. Senkit nem láttam köröttük.
Éjjel volt némi kergetőzés, de nem voltam kinn csak egyszer.

Kedd

Reggel nyolckor már kinn voltam az ágyból. Kisegerek sehol. A reggelit négyen lepték el, de több szénacsomó is mozgott. A kannibál még nem mutatta a báliruháját.
Feljöttem naplót írni. A gép bedugva, de semmi életjel.
Lementem megnézni, miért nincs áram. Az automaták nem mentek le, reggel odatettem még töltődni a telefonom, kerestem egy műszert, és megnéztem a konnektort.
Azt még nem mondtam, hogy tegnap nyolckor felhívott János, hogy nincs Mari néninél áram. Pont kezdődött a Beugró. Imádom az időzítéseket. Dugtam egy kazettát a videóba, és előkapartam a műszerem. Nem volt egyszerű, mert a kis sárga valahol van, a nagyobbhoz csak csíptetős mérőzsinór van elöl, ami nem fér be a konnektorba, hát mutatóst találtam a hagyatékból, amit még nem néztem át. Gyors teszt, 250V-ban mutat rendesen. Újra előhúzni a bringát az istállóból, és spuri.
Mari néninél mérőórát cseréltek, de fel volt kapcsolva. Fény nincs.
Fölötte olvadóbetét vigyázza a lakást. Kis mozgatásra fény, szikrázás jelezte, hogy nincs nagy baj. „Majd holnap megnézem fényben is, ma már működni fog.“ – így hagytam ott.
Tehát itt vannak az ÉMÁSZosok a környéken. A konyhában sem volt fesz. Megnyugodtam, hogy fölöslegesen szedtem szét a tetőtéri konnektort.
Közben észrevettem, hogy a konyhai vizesflakonok üresek. De mondjuk a búvárszivattyú sem fog működni 230V nélkül. Kitoltam a teherbringát, és odaálltam a volt polgármester háza elé a nyomós kúthoz. Már a második ötliterest töltöttem, mikor megjelent az úr a kerékpárján az utánfutóval. Felcsillant a szemem. Megkértem, hadd nézzem meg az ő megoldását.
DACIA gömbcsuklót hegesztett a csomagtartóhoz, és arra akasztja a futót.
Ez nagyon jó! Nekem is van otthon kispolszkiból. Cseréltem is az összekötővel együtt, szinte biztos, hogy erre még alkalmas lesz.
Most pedig a fürdőszoba folytatása következik.

Nincsenek megjegyzések: