2009. szeptember 28., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXXIII. rész

Szerda

Reggel még azt hittem, befejezem a tegnapi csőberakást, de visszaszedtem a zuhanytálcát, mert a betont locsolni kell.
Délelőtt az elvállalt géphez kellett programokat vadásznom. DVD player még hamar akadt (az utóbbi időben minden videokártyához adtak), de DiVIX-et háló híján nem tudok letölteni, a Total Commandert meg nem használom.
Azért fenn van egy wincsimen. Arról pedig áttenni hálózat nélkül, floppy nélkül mondjuk memórián lehetne, de abban a gépben rossz a táp. A stift feldugása után borult a gép.
Kerestem újraírható CD-t, de azt meg nem mindet olvassa a vendég gép olvasója.
Az egész gép olyan bizonytalan, éppen hogy csak működő alkatrészek gyűjteménye.
Végül felkínoztam mindent. Dél felé már jött is a tulaj – a megbeszélt két óra helyett – és vihette is.
Az ebéd egy kicsit kalandosabbra sikerült a vártnál.
Borsó levest akartam főzni. A hűtőben ott van a saját termésű sok zöld buborék. Majd most....
A múlt héten itt járt anyu, és átválogatta, átmosta. Még rendet is csinált a hűtőmben. A borsót a mélyhűtőbe gyömöszölte be.
Kár volt.
A borsós zacskó szépen hozzátapadt a mélyhűtő ajtajához. Ez még fémből van. Öreg jószág.
Tehát feltéptem az ajtót, a borsó betonkeményen befagyva a 10x10cm-es lyukba úgy, hogy mellényúlni még késsel sem lehet.
Kínomban már csak röhögni tudtam. Elővettem a hegyes kőműveskalapácsot. Lemostam, és addig csépeltem a borsót, amíg műanyagfoszlányokkal együtt az alátett tálkába és a földön mindenhová hullott.
Felhívtam Nufit és kidühöngtem magam, majd megfőztem és megebédeltem.
Délután kicseréltem a tápot a gépemben, és egyszerűen csak örültem neki. Még három pasziánszot is kiraktam.
Este pedig a pár napja szétszedett orosz dinamót takarítottam ki, majd összeraktam.
Már ez sem fontos, mert sikerült a német dinamót is beállítani.
Sokat felejtek.
A német dinamó azért volt nagy csalódás, mert szinte semmi kopás nem volt rajta, mégsem tapadt a gumihoz.
A megoldás pedig, hogy nem az oldalfal függőleges recéihez kell billenteni, hanem kicsit fölé.
Akkor a fél centis eltérést is követi. Annyi meg van ebben a gumiban.
Átalakítottam a hátsó sárvédő rögzítését is. Az az U alakú drót, ami hátul merevítette, mindig elmozdult, és a hátsó lámpa sem volt jó.
A sárvédőt fúrtam meg két-két helyen, és mint a gepidámon van, egy-egy V alakú dróttal rögzítettem oldalanként.
A sárvédőről lekapartam a festéket a lámpa alatt, de a csavarja beért a sárvédőbe.
Ezt imádom. Alátétezni kellett egy laposabb anyával, s bár ettől eláll a lámpatest 2mm-t de legalább két oldalról fém kontaktusom van,
Azóta a 13,5Voltos izzó is remekül világít 6Voltról. Bokám sem tudja, mekkora feszültséget adnak ezek a dinamók. Este jól látható fényt ad így is.

Csütörtök

Reggel hozta a srác a tévéjét, aki a kocsma előtt megszólított. El is voltam vele egész nap.
A sorvégtranyó zárlatos volt, a sorvisszafutás kihangoló 1600Voltos kondit nem tudtam mérni, s nem volt hasonló sem itthon.
El is küldtem vele egy BD2508-at.
Kikaptam a sortrafót, és szerettem volna megvizsgálni.
A SINI hirdetett valami műszert, ami 12 voltról méri a gyanús trafót, nekem meg van itthon régi AT tápom. Már a 12 Voltja kivezetve autórádiózáshoz, most kapott két banánhüvelyt a 12 és az 5 volt impulzus közvetlen a diódák elől, s ha már szétszedtem, kivezettem a pufferelt 5Voltot is.
Lényeg a lényeg, 5Voltról 440V körüli fesz jön le a cumiról, 12-ről pedig 8-900V.
Megnéztem még három sortrafót. Volt köztük olyan, amiből nem jött ki semmi, egy bontott JVC tévéé is hasonló arányokat mutatott. (500V és 1kV)
Van még egy raszterkorrekciós tekercs, amin megfolyt a műanyagburkolat, Óvatosan lefejtve a műanyagot, ellenőriztem, a tekercs nem volt elszíneződve.
Kikaptam még a parabolagenerátor ic-t, TDA81valami. Találtam egy letört SMD ellenállást. 4,7k. Ezeket pótoltam, és a sortápon levő 10uF 250Voltos kondit is ellenőriztem.
Aztán már nem mertem bedugni az új sortranyót. Jó lenne valami rajz, mert valami védelmet akarok akasztani a rendszerre.
Vagy az emitterellenállását 100-as izzóra cserélni a BU-nak, vagy beindítani 12Voltról a nagyfesz részt. De jó volna most egy rajz!
Hét végén megyek haza. Azt hiszem, ez lesz az egyik legfontosabb hoznivaló.

Péntek

Nyögvekelős nap. 11-ig a gépemen turkáltam az e-service.com-ról letöltögetett rajzokat. Olyan idegen világ. Ismerős is és nem is. De leginkább a papírmentes kapcsolási rajz, ahol lehet ugyan zoomolni, de nem látom át az összefüggéseket, vagy ha látom a részletek veszek el a képernyőn.
Igazából ki szoktam nyomtatni a javításhoz, mert ennyi költség belefér, de itt most legfeljebb kirajzolhatom.
El kell hoznom a régi kis lézerprintert, és életet lehelni a tükörforgató motorjába.
Már van hozzá floppyból IC, csak a japán honlapról levették a fényképes megvalósítást, és magamnak kell kiötölni, miképpen taknyolom fel a dil tokos ic-t a négyzet alakú helyére.
Mindezt felületszerelve úgy, hogy a tükör forgásába ne takarjon bele.
11-kor felparancsoltam magam a fürdőszobába.
Rossz érzésem támadt. Vizet töltöttem a szifonba.
Egyáltalán nem úgy működik, mint azt első látásra gondoltam. Vagyis a két szabad és a görbe csöves harmadik ág nem két be és egy kimenetet jelent, hanem a görbe csövön jöhet be, és a másik kettőn ki.
Ez nekem nem jó. A könyvben utána olvasva a szuez szifonból a háromágút a vizeldékbe szánták bűzelzárónak, de akkor is két cső kellene bele. Ebbe a szifonba nem lehet mindkettőt bedugni.
Azért mert nem fér.
Megoldás mégis kell, szétszedtem, és bekötöttem a kétágút.
A csapon is van és a zuhanytálcán is van saját bűzelzáró, azokat közös Y elemmel vittem egy függőleges Y-ba, és az megy majd a vízszintes idomon keresztül az alapcsatornába.
Itt meginogtam, hogy 40-es cső menjen át a következő falon, vagy a 110-es.
Ezt nem anyagi alapon kell eldöntenem, hanem ki kell próbálnom.
A konyha felől érkező csövet viszont még most ragasztottam pvc ragasztóval, annak pedig még nem száradt meg a ragasztója. Azt hittem, hogy csak a nagy nyomású terhelés miatt nem tanácsos próbálni, egyébként stabil 1-2 óra alatt, de nem. A kulimász szétjött többször is mozgatásra.
Az összes ide-oda vezető csövet újra kellett szabnom, és közben ki tudtam rángatni.
Kínomban még nyomtam bele ragasztót és szigszalaggal rögzítettem elmozdulás ellen.
Most úgy tűnik, hogy jó, és este körbeszórtam kaviccsal a csöveket.
A kád aljáról többször lehúzódott a könyök. Azt is kitámasztottam kővel.
Betonozni már nem fogok, mielőtt elmegyek, mert nem tudnám locsolni csütörtökig.

Szombattól péntekig

A kád kifolyója azért olyan önálló, mert a túlfolyó csöve elhúzza.
Alul beállítom, felül a túlfolyó takarója elmozdul. Helyreállítom, erre alul csúsznak szét a csövek.
A megoldás a hő. Meg kell melegítenem az összekötőt, meg rövid, és éles a kanyar benne. Ha melegítve helyre bírom húzni, nem kell cserélni vagy toldani. Egyébként a toldás lesz valószínű, mert ilyen méretűm nincs itthon.

A nagy ugrás a napok között pedig a hazalátogatás miatt volt.
Szombatig még felvéstem egy csövet a padlás felé. Be is vakoltam. Ott viszem fel az áramot a vízmelegítőnek. Az automata fölötti doboztól kb. 1m.
A műanyagcsőben többszálú hajlékony vezeték megy a tetőgerendáig. Ott doboz. Jobbra-balra lámpa és hátra a bojlernek megy majd a 230V.
Ha már vakolat, akkor felhordtam egy réteget a fürdőszoba ajtaja mellé is. Nem akarok én rabicolni, inkább többszörre felviszem azt a 2-3 cm-t. Később, amikor a fűtéscsövet tolom majd át, ne legyen útban vasháló a fúrónak!

Szóval hazatérés.
Feritől vasárnaptól csütörtökig kölcsönkaptam az utánfutót. Kiderült, hogy Melinda itthon van, és ő is vasárnap térne haza.
Nosza, ugrottam is, hogy legyen útitársam hazáig.
Nem lett.
Már megvolt a jegye, és egyéb családi program Miskolcon.
Szombat reggel kilenckor felfedeztem, hogy az akkumulátorom csutkára lemerült.
Kb. negyed órás töltés után már beindult a motor. Tovább nem töltöttem, majd az úton a motor elintézi. Addig is megmosakodtam, pakolásztam, stb.
Perkupán vettem fel az utánfutót. Addig már kiderült, hogy a telefonom lemerült, és hogy nem fogok visszafordulni miatta. Lám, a fekete macs átszaladt előttem a Táncsics úton.
Csak ezzel még nincs vége.
Sajóvámos és Szirmabesenyő között az út eléggé hepehupás. Nem szoktam gyorsan menni, de koppant valami. Már megint leszakadt a kipufogót rögzítő gumi.
A Sajó előtt a kanyarban még egy koppanás, és a síneken is.
A benzinkúton alábújtam tankolás után.
Semmi.
Mi ért le akkor?
Az utánfutó talpát nem húztam fel eléggé.
Innentől már nem lesz akkora dumó sehol az úton, de hogy nézek Feri szemébe?
Miskolcon még anyuhoz be kellett ugranom egy csirkéért, amit nekünk vett. Az a csirke csak két szatyorba fért bele. Tartottam tőle, hogy ebből surlódás lesz Nufival. Megkértem, hogy telefonon intézzék el.
Én meg beültem, és végigrobogtam az utat hazáig.
A futó talpát kivettem, és felülről, talppal felfelé raktam vissza.
Otthon pedig láttam, hogy sok(k) lett a két szatyornyi 'csirke'. Anyu a Kukori-nál vásárolt a miskolci piacon. Tényleg, mi is lett a vásárcsarnokkal? Fel kell már fedeznem újra azt a környéket, mert átalakították. Annyira jobban tudták odafenn, hogy mi jó a népnek, még verőlegényeket is biztosítottak a piac kiürítésére az átépítés előtt.
Otthon pedig az új rendet ismertem meg.
Volt két ismerősöm, akinek a gépét helyre kellett hoznom. Az egyik egyszerű, a másikkal két éjszakába is belenyúltam. Az alvást pedig igyekeztem koffeinnel helyettesíteni.
Nem szabad.
Rossz érzés volt rájönni, hogy a mellemre nehezedő szorítás akár infarktus is lehet.
Hanyatt dőlve az ágyon jógalégzéssel, és meditációs lazítással addig rendeztem magam, amíg a szorítás érzése csitult, és a fürdőszobában lehűtöttem magam.
Nem mentem vissza a géphez. Nem fogadkoztam a kávé elhagyására. (Csendben hagytam el azóta.)
Másnap, ha nem is kipihenten, de jobb állapotban beszéltem meg a tulajjal, hogy cseréljünk wincsit, mert nem vírus eszi a gépét.
Délelőtt ugrás Kelenföldre a merevlemezért. A bringa mindig kikapcsol. Utána mentés és oprendszerépítés, drivervadászat. Épp készen voltam, mire jöttek érte. Persze még mehettem egyéb dolgokat behangolni. Skype, Yahoo meszendzser.
Talán tízre haza is értem.
Kértem Feritől még haladékot, jó volna vasárnapig maradni, de csak egy napot kaptam. A hét végén szüretelnek. Kell a járgány.
Csütörtökön még kicseréltem Nufi bringáján a külsőt, a belsőt megragasztottam. Vettem ugyan belsőt tartaléknak, de az autószelepes, a régi pedig hagyományos. Nem jó keverni.
Kettő pedig nem volt.
Átcseréltem még a szürke bicajon is a hátsó kereket. Beválogattam az újat a piros gumival. Így elég ronda, de az acélráfosból itt lesz bringautánfutó. A korábbi – kempingbringakerekes - marad kézikocsi, és nem volt nálam a célszerszám a racsni leszedéshez.

Eszembe jutott a talp. Kihúztam az utánfutóból, be a nagysatuba, és kalapács.
Ettől göröngyös lesz, nem jó.
Kerestem zárt szelvényt, és azt ráhúzva hajlítgattam vissza.
A nagy szögvaskeretes asztal zörgött, fordult, majd végre megakadt a téglakéményen, és akkor sikerült visszaigazítani egyenesre a talpat.
Megkönnyebbültem.
Este lehordtam pár tévét az udvarra, és pénteken bepakoltam.
Miután megpakoltam, megpróbáltam megemelni az utánfutót, hogy milyen lesz felakasztani.
Nem mozdult.
Ja, hogy mögé is raktam kitámasztót! Ki vele!
Szinte egy kézzel emeltem meg. Akkor jól sikerült a teherelosztás.
Délben ebédeltünk, kettőkor indultam haza.
Este lerámoltam, és sötétedés után visszavittem.
Szerintem tízkor már aludtam, mint a bunda.

Szombat

Reggel az órán 6:00 .
Korán van még!
Fordulok, ébredezem, megint 6:00.
Akkor az órám az ébresztési időpontra van kapcsolva.
Megnéztem.
Fél nyolc is elmúlt már.
Kerestem hagymát a kertben. Vajas kenyérrel ettem reggelire. Utána beültem a meleg szobába naplót írni. Most pedig rendezkedés jön. Délután pedig még nem tudom.

Volt minden. Kerékcserét terveztem a teherbiciklin, de pont hátsó kereket hoztam. Tehát ez kimaradt. A kinyúvadt kerékpárutánfutóm megszemlélésétől sem lettem boldog. A lyukacsos vas gyenge volt. Több helyen szétszakadt, elhajlott. Le kell mondanom róla.
Viszont a montikerékhez találtam tartalék belsőt, és itt már levettem a racsnit, és kicsit vastagabb vasból készítek teherhordásra alkalmas valamit.
Igazából szeretnék rugalmas felfüggesztést. El is hoztam otthonról a volt kispolszkim laprugóját, de még nincs ötletem a megoldásra.
A két kerék kap majd zárt szelvényből keretet. A két keret szélesebb, mint a keréktengely kilógó része, tehát egyszerű áttolásról szó sem lehet. Alá kell hegeszteni L vagy T idomot, abba vágom a rést a tengelynek.
A rakfelület lehetne rugalmasan felfüggesztve. Itt akadok el.
Amíg a keret nincs meg, nem látom a megoldás lehetőségét sem.
Behordtam a szobába a tévéket, alkatrészeket, és előkészítettem ragasztásra a szekrényt. A kitört lábat négy vastag fatipli fogta. Egy tört el, három csak kiszakadt a ragasztásból.
Fél hét után átvittem Irénke néniékhez az egérfogókat. Melinda vette Budapesten. Tegnap már nem volt energiám, reggel pedig a hagymás leheletem nem akartam ott szellőztetni.
Ilyenkor beszélgetés is van. Majdnem fél nyolckor indultam telefonálni. Irénke néni megdicsérte a bicajt, hogy van világítás. (Jól esett.) Nem volt telehold, elég sötét az utca. Az itt lakókat nem nagyon izgatja. Jóformán csak Józsi nagy fiánál láttam működőt.
Telefon után előkerestem a ragasztót és gumikalapáccsal visszapüföltem a helyére a szekrénylábakat. Reggelig meg fog száradni.
A telefonom kiabált még, hogy éhes. Benyúltam a fiókba, ahol a töltőt tartom, és nem leltem. Vad kutatásom módszeresen négyzetdeciméterre bontva a teljes házat nem hozott eredményt.
Szomorúan húztam ki a fiókot, hogy lecseréljem a telefont a SIM kártyán, s ekkor előkerült a töltő. Ott volt, ahová először nyúltam, s nem találtam.
Ez van. Hülyülök.
Tévét késő estig néztem. Vukán György portréműsorát éjfél után adta az M2.
Tényleg, egy fogorvos, aki népszerű jazz-zongorista, csak ilyen időpontot kaphat.
Semmi-semmi, csak kihallatszott.
A másik hír, hogy az M2 műsorát másik műholdra telepítik. Tehát egy adóért vagy másfajta fejet, műsfajta befogó konzolt plusz fejjel, vagy másik antennát kell beállítani. Fogyasszunk, Barátaim! Ebből lesz jó mindenkinek.
Rövidesen – 2012-ben – abbamarad az analóg sugárzás. Jöhet az adapter vagy az új televízió. Persze a műsor egyre kevésbé vonz.
Talán csak egy apróság foglalkoztatja a fantáziám. Az mpeg-4 dekóder. Van már pár döglött DVD lejátszóm, aminek a lézerfeje köszönt el. Jó lenne valami interfészket kapcsolni egy tuner (hangoló egység) és a KF közé. Vagy a KF után, de ez még felkészülést igényel. Mekkora sávszélességű az új KF, és mondjuk egy analóg műholdvevő mit kezdene vele?
Ha az UHF sávú tunert használnám állomáskeresésre...
Sok még a fehér folt a térképemen. Ha a szabvány letölthető valahonnét, kérem, dobjon meg valaki egy linkkel!
Na, mindjárt virrad! Irány aludni!

(A képen: a komjáti állomásház 2006-ban. Tavaly elbontották...)

2009. szeptember 19., szombat

Komjáti napló 2009 - XXXII. rész

Vasárnap

" ... és a hetedik napon..."
Megpihentem. Nem mintha megérdemeltem volna, vagy szieszta napot rendeltem volna magamnak, egyszerűen nem állt munkára az akaraterőm.
Reggel előhúztam Spiró Jégmadarát. Belefejeltem a cuppogó hónaljhasadékba, és a kibogozhatatlan nemzetközi tudományos életet szatirikusan megjelenítő második fejezetbe.
Ez az ember tanár. Biztos vagyok benne, és nem csak azért, mert ő is elmondta valamelyik tévéinterjújában.
Összefüggéseket mutat meg ott, ahol (pl számomra) nincsenek, és elég komor világképe ellenére nem érzek benne uszítást. Talán némi undort a kívülállásában.
Tudom, hogy nem lehet mindenki Rejtő Jenő. P. Howardot egyébként sem csak a jellemrajzai és a nyelve miatt szeretem. Annak a meggyötört embernek az emberszeretete vonz ma is, és hasonlítom hozzá Umberto Eco-t, Kunderát, Hasekeket, Boleslaw Plust, mindenkit, aki a szemem elé kerül.
Szeretném én annyira könnyen venni a világot, mint Troppauer Hümér, vagy Fülig Jimmy!
Ki-be járva a lakásból-ba... rendezgetni kezdtem a nagyobb köveket. Sokat elhasználtam a járdához, zömítettem a kupacot.
Erzsi néni kukkantott be a kerítés résein, hogy nézzem meg a zárat nála. Szorul az ajtaja, ezért mindig kirángatja a kilincset.
Ha lenne nagy alátétem -- majd hozok Budafokról -- akkor megemeltem volna a... ha tudnám, hogy hívják a zsanért, most leírnám - ..nál.
Így csak megfúrtam a kilincs tengelyét, hogy belehatoljon a rögzítőcsavar. Ameddig a csavar nem törik el, rángathatja Erzsi néni, nem fog lehúzódni a kilincs.
Aztán beszélgettünk.
Fáj a lába. A beleszegecselt fémlapok miatt nem hajlik, és nem tud biciklizni. A boltba nem járhat. Elfárad, mire a kert végébe ér.
Megittam a kávét, meg a 'szőlőkólát' és hosszan eszmét cseréltünk.
Otthon pedig elővettem a kereket újra. Kerestem két vasrudat, amivel lekényszerítettem a külsőt. Gondoltam, ha kiszakad is a belső, az sem érdekel, csak a külső ne mejen szét!
A vízbe mártva a belsőt, egyetlen apró lyukat találtam. Megragasztottam.
A külsőben apró vasszöget, tüskéket találtam, meg sok mocskot. A rozsdáló ráf belsejéből kipergett vas(oxid)darabokat.
Kimostam az egészet, kihúztam még három tüskegyanús valamit. Mind rozsdálló fém volt.
A ragasztott gumival pedig átmentem Dezső bátyához, hogy kérjek egy nap haladékot. Nem mertem volna 1 óra száradás után még visszakínozni a helyére. (A két rétegelt lemezlap között tartotta a pillanatszorító. Meg is mutattam.)
Azt is füllentettem, hogy nem ragadt meg elsőre, de végülis mindegy. Remélem, holnap össze tudom rakni.
Hét óra tájban jöttem haza. Meglocsoltam a borsót, meg behúztam a kádat a konyhába. Negyed nyolckor már a telefonfülkében lógtam. El is felejtettem, hogy Ildi templomban lehet. Szerencsére nem volt hosszú mise.
Még Charlie koncertjét hallgattam a Duna tévéről, meg kapcsolgattam a szlovák helyzetet elemző Autonomia csatornára. Később a Heti Hetesbe is belehallgattam. Amennyire függő voltam pár éve, mostanra közömbössé vált. Jubileumi adás. Bemutattak korai műsorrészleteket. Szembetűnő, hogy Jáksó, Gálvölgyi, Bajor Imre jól elhíztak, s a jólét magasából azóta is fikázzák a politikát, ugratják Teddyt, és nem volt semmi mondanivalójuk.
Inkább Spirót olvastam volna. Ha ráhangolódom, még tetszik is.


Hétfő

Nincs internet. A wifiszerver él, de nem ereszt tovább. Tegnap volt némi villámlás, stb.
Reggel hétkor keltem, szőlőt reggeliztem, és összeraktam a kereket. Közben még két tüskét kihúztam a külsőből.
Felfújva várja a délutánt, s ha nem puhul meg, visszaadom.
Hideg van. Érzem a derekamon idefenn. Mindjárt megyek betonozni, az majd bemelegít.
Betonozás csak késő délután volt. Addig rendezkedés, meg állandóan ettem valamit. Mi jött rám?
Ráinstalláltam a lejáró XP home-ra, mert kiderült, hogy a service pack mégsem állítja le a 30 napos ciklust.
Az első kísérlet nem jött be. Winlite programmal összeállított lemezem problémázott mindennel.
A következő prof progi nem fogadta el a kódot, de közben jártam betonozni. Levezettem lapátolással a görcseim.
Mennyivel egyszerűbb ez a w98?
Ha legközelebb veszek valami öreg masinát, akkor is felragasztott licenciával fog érdekelni. A komolyabb erőforrás igényű dolgokhoz pedig linux.
Persze ez duma. Piszkosul nem érdekel, min fut a böngésző, ha mindent megmutat. Ha meg elhasal, akkor szidom szegénykét.
A NetBSD-t is azért nem használom, mert nem tudok rajta magyar billentyűt használni.
Beállíthatom én az ISO 8852-es kódlapot, tojik rám.
A betonjárda kiegészítve, és a Beugró alatt a harmadik XP végre 30 nap mentessé tette a gépet.
Nem maradandó win. A 350MHz-es gép kísérletezésre, meg most USB memóriaolvasásra kell csak. A 98 és a gyors gépem megfagy, ha feldugom nekik. A lecsalogatott adatokat meg hálózaton átjuttatom a megfelelő helyre.
A nagy melegben az udvaron még megnéztem, hogy két 61LK3B képcsövet megtartok, a harmadikat már be is zúztam. Abból csak a keretnek használt acélszalag kell. A küszöb koptatója lesz belőle, mint Budafokon a fürdőszobában.
A VT-re dugtam fel úgy, hogy háttal egymásnak fordítottam őket, átraktam az eltérítőt, átdugtam a cumit és összetesteltem a képcső grafitján feszülő madzagokat.
Fekete fehér tévénél ilyen egyszerű.
A grundig Valvo képcsövén még vacillálok. Nincs ilyen vastagnyakú próbaégőm.
Van még Budafokon egy cserépkályhám szétbontva, és ha újjáépítem, akkor jól jöhet az aljába az üvegtörmelék.
Igaz ami igaz, később is lesz még rá lehetősség ilyet gyűjteni.
A hét végéig majd eldöntöm.
Délután volt újra látogatóm is. Megkérdezte, utána néztem-e a kártyának meg a DVD írónak. Az ára alapján csak az írót választották.
Meg is állapodtunk, hogyha hozza a pénzt, 1-2 napon belül megyek vásárolni. Mert fő a bizalom. (Az enyém már elfőtt, maradok a biztosnál. Ez már Európa, és itt biztosok vannak.)


Kedd

Hét órai kelés. Reggelire tojás lecsókolbásszal meg két kiflivel. Közben újabb cickány érkezett.
Valamivel erőszakosabban rángatta a rácsot. Ott is kidugta az orrá, ahol másnak eszébe sem jutna. A csapda rugója mellett az oldalfalon.
Betessékeltem a befőttes üvegbe. Az egerenty már nem is lepődött meg.
Elkarikáztam Szilasra ytong tégláért. 4 darabon szépen felfekszik a zuhanytálca. Csak ki kell vízszintezni.
Nem volt. Csak megrendelésre hoznak. De más is téglával szokta csinálni.
Hagytam magam rábeszélni.
Ritka hülye vagyok.
Így három-három téglát kell oldalanként vízszintbe hozni, és egymáshoz betonozni.
Ha bezsaluzom, akkor is jobban járok.
Persze így utólag vagyok csak okos. Bár lehet, hogy berágok, és visszabontom a tegnapi munkát. (Keddi, mert szerdán délelőtt írom.)
Sötétedésig leszabtam az Y -okig vezető csöveket a kád, a mosdó, a zuhanytepsi és a mosógépkifolyóhoz, meg alábontottam a kád alatt a betont meg a földet a csövek helyén. Már csak a mosdó alatt kell bevésnem a falba, aztán jöhet a vécé és a padlószifon elmenője.
Ezt már a gödörben kell beszintezni, jobb világosban.
A betonozás kellős közepén érkezett meg a számítógépes hölgy jó három órát késve a megbeszélthez képest.
Udvariasan kidobtam.
Vagy idehozza a gépet, és este megcsinálom, vagy oldja meg mással. Nem fogok éjszakáig ott görcsölni nála, és holnap sem akarok itthon ücsörögni, csak mert ő -- finoman szólva - nem pontos.
Jött is a srác hamar. Beadta a kerítésen a gépet. Most nem akartam rámászni a friss betonra.
Holnap kettőre jön érte Addig hazajön az iskolából.
Megbeszéltük, hogy kell még neki Total Commander is.
Este elpuffogtam Nufinak a mai problémáim, és a hét végi hazatérésről beszélgettünk. Meg az internetes tanításról.
Kilenc után meg nekifogtam a telepítésnek.
A gép fagy.
Kikaptam az egyik memóriát.
Most is fagy.
De nem megy a prociventillátor.
Megolajoztam.
A gép fagy.
Betettem a legnagyobb memóriát.
Fel sem jön a gép.
Feldugtam az új tápomat, beletettem a másik memóriát.
Megy az install.
Amint helyreállt a win, visszapakoltam bele mindent, és előhúztam a lemezes tárolóimat. Noná, hogy nincs egyiken sem Total Commander. FAR manager van, de az nem úgy néz ki. Bár nekem az nortonszerűbben kézre áll.
Most nem működik a wififalu sem, letölteni sem tudom.
Még leviszem a monitort a padlásról a gyors gépemhez, és ha azon van -- mintha lenne, de nem használom -- akkor szüret.
Ha nincs, akkor majd más megoldást kell keresnem.
A 24-et csak hallgattam, de így is hajnali 2kor kerültem ágyba.


Szerda

De azért reggel hétkor fölkeltem.

2009. szeptember 13., vasárnap

Komjáti napló 2009 - XXXI. rész

Péntek

Járkáltam körbe a portán, mint a mérgezett egér, és alig csináltam valamit. Délelőtt a Szomszédok c. teleregényben gyönyörködtem -- tévéjavítás ürügyén -- és közben a betonozáson járt az agyam.
Dél felé átmentem a boltba partont cserélni. (Nufi azt hitte, hogy festék a nyomtatóba, de közönséges szódáspatronról volt szó.)
A kocsma előtt -- egy épületben van a bolttal, jobbra a bolt ajtaja, balra a krimóé -- kicsit pocakos hölgy állt, és sokszor elnézést kért, meg hogy nem kapott pénzt, stb. Igen, a számítógépes néni volt. Belül legyintettem, és bementem a boltba. Józsival is ott futottam össze. Ő meg azt mondta, hogy a hét végén összerakhatnánk a hegesztő trafóját. Mondtam, akár most is. Eddig sem rajtam múlt. De neki még mára vannak teendői. Jó.

Délután csak nem hagyott nyugodni a lelkiismeret, és odamentem a kerítéshez, megkérdeztem Józsit, mennyire barátjuk a terhes hölgy?
Nem terhes. Ilyen.
Jeleztem, hogy nekem egy hazugság elég, a továbbiakban a köszönésen kívül nem tervezek más kapcsolatot vele.
Semmi gond, egyszerűen csak falubeli. Nem barát és nem ellenség. Tegyek belátásom szerint.
Ha már így összejöttünk, Józsitól kaptam jó nagy köveket.
A házunk verandájának első oszlopa kidőlni látszik, s az alsó tömbjén is jelent meg repedés.
A föld kissé alámosva körülötte, oda fogom bedöngölni a sziklákat, és a tetejére betonjárdát húzok a kiskapuig.
Ezzel az is elérem, hogy a vizet kivezetem az építmény alól, és Nufi 'száraz lábbal' juthat el a verandáig esős időben is.
A legfontosabb feladata pedig az lesz, hogy terhelhető felületet képezek az oszlop újrarakásához.
A járdára akarom kiékelni és felállványozni a boltívet, majd visszabontani az oszlopot. A volt tulaj szerint ez téglából van. Tehát az oszlop lebontása után még egy üreget nyitok alatta, amit szintén kővel és betonnal megerősítek. Amint a talapzatnak szánt beton meghúz, újrarakom az oszlopot is.
Tehát szombaton a nagymosás után fürdőszoba betonozás, és ami idő marad válogatom a köveket a járdához.
Vasárnap járdabetonozás.
Hétfő fatelep gerendáért.
Az oszlop újrarakásához pedig valami sablont fogok szerkeszteni, mert nem bízom a kőműves szemmértékemben.
A vízmértékkel meg már ma gyakorolok. (hihi)
Este még volt fél órám a telefonig, gondoltam kicserélem a kemping bringában a hátsó lámpához futó madzagot a vázban.
Nem sikerült. Beszakadt a vázba. Átkötöttem kívülről, úgy mentem vele T-Com butykába.
Közben jókora zápor hullott a fülkére, pedig előtte épp csak szemetelt a málnázásom alatt.
Haza is úgy jutottam, hogy a di-manó csúszott a vizes gumin, hiába hoztam rendbe a lámpát, kézzel kellett a kerékhez nyomni útközben. Ezzel én egy kemping bringán úgy mutatok, mint a ló hasa alatt ügyködő kaszkadőr.
Szelaví.
Itthon meg már dühös voltam, bevittem a konyhába a bringát, és merev dróttal átkaroltam a csövet, kivettem a gumitömítést és tisztességes vastagságú -- Precisa 3400 asztali számológép hálózati zsinórjából kimentett 1mm átmérőjű - kék vezetékre cseréltem.
A hátsó (rész vezetéke) is beleszakadt áthúzáskor. Ott pedig le kellett volna venni a pedált, kivenni a középső tengelyt, de elegem lett belőle. A csatlakozótól az első lyukig a vázban, utána rátekerve jutott el a lámpáig a 6Volt.
Végre rákerült a búra is. Már csak az első patkófék nem ér le a ráfig. Valószínűleg oroszt kell keresnem, hátha az hosszabb.
Pedig a miskolci kempingemre leltem jó méretűt. Az mintha Altenburger volna. Mit tegyek, szívügyem ez a kis piros is?

Szombat

Fogalmam sincs, mit csináltam szombaton. Illetve tovább takarítottam a fürdőszobát, és este még 1 m2-t lebetonoztam az ajtó előtt.

Vasárnap

Hajnalban keltem. Hétre már kinn álltam a mosógéppel az udvaron, nyolcra minden a szárítón, s a gépek a helyükön.
Fél kilenckor ott vártam a vonatot a lebontott őrház helyén. (Nagyon hiányzik ez a vityilló. Még az eső elől sem tud behúzódni, aki vonatra vár. De hát a MÁV szegény, inkább bontott, mint karbantartott.)
Nem jöttek anyuék.
Telefonáltam.
Laci bácsi közölte, hogy kilenc után indulnak.
Később kaptam egy SMS-t, hogy anyu Csámpival jön.
Otthon még rámoltam egy kicsit, de csak alibimunka volt. Fél tizenegyig csak az időt vertem, el.
Mire az állomásra értem, a vonat elment, anyuék beszálltak kis Jolikához (épp akkor jött valahonnét utánfutóval) a kocsiba, és fordulhattam vissza újra.
Bemenni csak velem tudtak, hát megvártak a kapu előtt.
A két "lány" elcsámborgott a kertben, majd a Bódvapartra készültek sóskát szedni. Mondtam, én még beszintezem a kádat, utánuk megyek.
Két furiknyi betonnal aládolgoztam a vasnak, majd én is kigurultam a Bódvapartra.
Ők már hazafelé vették az irányt nejlonszatyrukkal. Nem adták ide, cipelték inkább.
Megmutattam még a homokozómat, és anyu lemászott egy kavicsos partszakaszon kezet mosni, majd kijelentette, hogy ő most fürdött a Bódvában.
Az érdekes pedig az volt -- nekem -- hogy nem találtam kagylót, ő meg azonnal kiszedett két 'békatekenőt' a vízből. Lakója már nem volt.
Itthon még meglátogattak Erzsikéék is. Jánossal megtekintették a fürdőszobát, és elmesélték, hogy sikerült eladni a kisházat a szüleik mellett. Kassáról vette meg valaki. Most ürítik ki az átadáshoz.
Az idő haladt. Anyuék már átöltöztek, hogy meglátogatják még Jolikát, de a kapuban összefutottak vele. Jó kis traccsparti lett a délutánból. Csak a fél hatossal indultak haza anyuék.
Este még elkezdtem a kád oldalát letakarítani.
Ez a kád régi öntöttvas. Kaptuk. Korábban a másik oldalával volt befalazva, most a falas rész kerül külső oldalnak. (A kifolyó határozta meg így) Nem valami szapora munka.
Nehezítésképpen még a tavalyi nyárból kinn töltött hosszabb időt, s a belehullott diólevelek is megfogták. Súrolással nem nagyon akar kopni a barnaság. A gumiszerű szigetelő réteget és a maltermaradványokat is spaklival kapargattam. Már ahol hozzáfértem, mert a hosszabb oldalon még híg a beton.
Majd holnap.

Hétfő

Reggel héttől vagyok fenn ismét. Ez a szeptemberi ritmusom?
Reggel lekentem hipóval a kád belsejét és benzinnel meg szitált homokkal is dörzsöltem, amíg elfogadható lett.
Ennél többet már akkor érdemes sikálni, ha használatba vesszük.
Délelőtt még bringakerekeket szabályozgattam, még nincs felkészülve a derekam a kövekre. Tegnap meg tegnapelőtt megnyaggattam. Majd délután folytatom.
De inkább diót szedtem, málnáztam, mindent csináltam, ami nem munka.
Aztán egyszercsak kihordtam az udvarra a 110-es csöveket meg a 40-eseket. Húzogattam, illesztgettem, és ki-bejártam a fürdőbe.
Vittem a rajzfüzetet, és a gérvágóval metéltem a csöveket, mert azzal tudok szebb véget elérni.
Végre összeállítottam a földön a padlóösszefolyót.
Időben voltam telefonálni, aztán a Beugró helyett inkább becipeltem egy hosszúfénycsövet a fürdőszobába, és méretarányos rajzot skicceltem a pókról. (Ez lenne a padlószifon)
Újraszámoltam, hány könyök kell még, majd átvonultam a vendégszobába, és ott kibogyóztam, hová tegyem a zuhanytálcát a vécét és a mosdót. Újabb rajz és számolgatás a könyökökről, mert holnap Miskolc.
Hajnali kettőkor volt lámpaoltás.

Kedd

Lótifutinap.
Jolikát Feri ma vitte a kórházba vizsgálatra. Még a hét végén anyunak is elmesélte, és megbeszélték, hogy megyek én is.
Most belefért a programomba, mert kellett a kádhoz lefolyó és túlfolyó alkatrész, meg 87°-os könyökök a csapok és a mosógép lefolyójának fali csatlakoztatásához.
Reggel hatkor és fél hétkor ébresztett a telefon. Fél nyolcig ráncba szedtem magam. Pontosan érkeztem az udvarra.
Kis Jolikát beadtuk Színben az iskolába tanítani. Feri szabadnapot intézett, és beszaladt az intézménybe megerősíteni. Természetesen kapott feladatot a 'cégtől' is. Ha már úgy is Miskolcon jár, töltessen meg néhány nyomtatópatront.
Miskolcon anyu mindenfélével készült, de csak én rohantam fel hozzá, a többiek a kocsiban vártak.
A közterület-felügyelők most is vámolták a parkoló kocsikat. Hogy ilyen ingyenélő foglalkozást ki tudott kitalálni? Esküszöm, megnyitnék pár újabb külszíni kőbányát, és visszatérnék a maradandó anyagokból dolgozó házépítéshez. A fölöslegesen energiapazarló téglaégetés helyett újból kőművesek faragnának épp a megfelelő helyre illő köveket. Stabilabb lenne a ház is, meg jobb fizikumú a lakosság is.

Visszatérve a programra, Jolika beült a kórházi váróba, mi -- férfiak -- átbumliztunk a belvárosba számítógép alkatrészeket venni Feri öccsének, aztán a Búza térre műanyagelemekért a vízrendszeremhez.
A bevásárlás után még mindig korán jutottunk vissza. Anyu már megtalálta Jolikát, s immár négyesben vártuk, hogy behívják.
Dél alig múlt el, jöhettünk vissza... a belvárosba alaplapot cserélni, mert nem megfelelőt vettünk. Én is befektettem egy 15m-es patchkábelre. Ezzel már feljutok a tetőtérbe, és átrendezhetem a hálózatom. Ha hideg lesz, akkor odalenn (a szobában) írom majd a naplót, innét (a padlásról) csak feltolom a wifin keresztül a leveleket.
Holnap felvések egy műanyag csövet a veranda falán, és ott húzom fel a 230Voltot, meg a műhold antennát is egy dobozon keresztül lakótérbe hozom. Jönnek a hűvösebb éjszakák, már számítani fog az a rés is, ahol a vezetéket betoltam, és újra be tudom zárni az ablakot.
De még Miskolc.
Anyut kitettük a Szentpéteri kapuban, aztán irány a TESCO. Feri ott töltette meg a festékpatronokat, Jolikával pedig begördültünk a sok holmi közé.
Bár nagyon hívogatott a kerékpár alkatrészes, most lefogtam magam. Én csak kísérő vagyok. Meg sem álltunk a húspultig.
Választottam egy lecsókolbászt. Ha nem szól közbe semmi, főzök egy paprikás krumplit. (Tudom, tele a hűtő.)
A pénztárnál pedig nem tudtam ellenállni egy Magnumnak. (Jó,.. hárman voltunk.)
Kisétáltunk a holmival, Feri nyitotta a Skoda csomagtartóját, s kit látunk?
Anyu hozott még egy szatyor almát, mert ott felejtettem nála.
A hazaúton (anyu) már nem előzött meg.
Edelényben tankoltunk, kis Jolikát felvettük Színben és hazatértünk.
Én sok mindent nem ettem az úton, betörpöltem anyu máglyarakását, és pihentem vagy 20 percet az ágyon. Közben rakosgattam a műanyagcsöveket, mit és hogy...
Felpróbáltam a túlfolyót a kádra. A csavarja ezt sem érte át, de volt hosszabb csavarom. Ez már meg fog felelni.
A korábbi más rendszerű.
A kád alatti (új) betonból így is vésni kell vagy 5cm-t, mert mélyebbre nyúlik a cső belőle.
Ez az a fajta, ahol az összefolyót a kád alá tervezik, de nekem nem lábakon áll, csak (öntvény)csonkokon, s be is fogom burkolni a kád oldalát. Szerencsére a 32-es átmérőjű könyök jó lesz rá. Azzal viszem majd jó fél métert tovább a padlószifonig a kifolyó vizét.
Kicsit pilledt voltam. Nem akarózott vésni. Inkább megraktam a zsebkohót, és csináltam parazsat.
Elővettem a hűtőből egy zacskó virslit. Megsütöttem.
Vacsora után rátettem a fürdővizem melegedni a zsebkohóra. Bevittem a konyhába. Ott nem éri a szél, és a parázs már nem büdös.
Az első melegvizet beöntöttem a kádba, s csörgött a telefon.
Géza hívott Miskolcról.
Van itt neki egy barátnője Komjátiban. Együtt dolgoztak az áramátalakítóban, és amikor a hölgy nyugdíjba vonult, hazaköltözött Komjátiba. Itt született és nőtt fel.
Vele akart beszélni, de a telefonját nem tudta elérni Géza.
Három éve nyaraltunk itt Nufival először egy hetet, és Géza meglátogatott minket, akkor néztük meg Szádelőt egy biciklis-gyalogos túrán. Szóval útba esett a néni, bemutatott minket egymásnak. Viszont azóta nem láttam. Remélem, emlékszik még rám.
Azt a feladatot kaptam, menjek el hozzá, és szeretne beszélni Géza a nénivel. Ott felhívja a telefonom, majd adjam át neki ott.
Bringára pattantam. 1-2 perc az út.
Csengője neki sincs, de észrevett. Sikerült nem megijeszteni, és két mondatban bemutatkozni. Beeresztett.
Megmutatta, hogy csinálták meg a fürdőjét és a wc-t. Megkínált nagyszemű szőlővel, s beszélgettünk. Géza csak nem telefonál.
Küldtem neki SMS-t.
Na, így már sikerült összekapcsolni Gézát Erzsike nénivel.
Sötétedésig maradtam. Akkor irány a telefonfülke. Mire hazaértem, a víz már nem volt langyos. Nem is fürödtem, csak mosakodtam lefekvés előtt.
Ma nem lesz 24. Lehet, hogy tíz előtt már aludni fogok?

Szerdától szombatig

Nem voltam fenn naplót írni. Megnéztem a leveleim, de ennyiben kimerült a tevékenységem.
Hazudok, csütörtök este még AGP-s videokártyát és DVD írót kerestem a NET-en, hogy árajánlatot adjak az egyik családnak. Felkeresett az asszony, hogy menjek már át, mert ő nem kapott pénzt, de az ura kifizeti a múltkorit.
Alig több, mint két hete történt. Mégsem volt bátorságom elzavarni, hogy felejtsen el.
Persze nem túl új gép, s az autóverseny szaggatva megy rajta. 32 megás Nvidia kártya van benne. Nem épp rakéta.
Megbeszéltük, hogy pénteken születésnapom van, akkor nem dolgozom, jöjjön át szombat délután valaki, addig utána nézek az áraknak.
A szombati látogatás valahogy ismét kimaradt.
De csütörtökön is volt egy hasonló találkozóm.
Szerdán egy úr a kocsma előtt megkért, nézzem meg a rádióját.
Jó. Mikor hozza?
Holnap.
Mondom, délután Ferivel hozunk sódert, nézzen be később, ha nem találna otthon éppen akkor.
Csütörtökön ismét összefutottam az úriemberrel, és kérdezte, mikor vagyok otthon.
Mondom, most megyek haza. - A sóder már otthon volt. -- Várom.
Várhattam.
Azért frankó, hogy kikészítem az asztalt a vendégszéket, és a műszert az udvarra. Majd előtte megnézem. A zsebrádiók az elemcsatlakozók korrodálásától szoktak nagyon szenvedni. Két krokodilcsipesszel tápról azonnal beindulnak, látványosan lehet eredményt produkálni.
Hát le voltam szarva. Se oda nem jött, de még csak üzenetet sem küldött, hogy ne várjam.

De jöjjön még a szerdai kalandom.
Feriékkel megálltunk a hazaúton Szendrőben. Megkérdeztem, mennyibe kerül a 110-es cső. Majd egy ezressel olcsóbb 2m-enként, mint Miskolcon. 16db-nál ez már tétel. (Külön viszem a szürkevizet és a vécé tartalmát ki a házból. A fekáliás szmötyi műanyag tartályba kerül, s onnét fogom átszivattyúzni a komposztdombba. A szürkevizet pedig ülepítő betonmedencében fogom kezelni, majd később oxigénnel /akváriumi buborékoltatóval/ dúsítva öntözésre használom.)
Meleg volt, és nagyon jó idő. Nézegettem, hogy jól elbarikádoztam a tetőcsomagtartót. Megemeltem egy csövet, majd úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem a bringás utánfutó is. Műanyag. Nem lesz 50-60kg-nál nagyobb a szállítandó tömeg. A futó pedig 100kg fölött kibírt már. A Józsitól kapott köveket húztam a kert túlvégéről a házunk elé a szántott hepehupán keresztül. Nem lesz baj.
Ugyan a rögzítő patkót nem leltem meg, ezért újat kellett csinálnom a vonórúd végére, de két fúrás egy laposvason, meg U alakra hajtottam. Negyed óra alatt menetkész lettem.
Ha hallgatok a babonámra, akkor már nem indulok neki. Ilyenkor mindig ér baleset.
Viszonylag jó tempóban, 21-22km/h sebességgel haladtam a vontatmánnyal sík terepen. Lejtőn 27-ig engedtem, felfelé meg nem néztem, mert nem arra kellett az energia.
Szendrőben megpakoltam a futót, és felültem.
Szitált. Mozgatta a rakomány a seggét, mint egy indiai hastáncosnő.
Kézzel toltam fel a bolt melletti emelkedőn. Ott ismét felültem, és úgy 100-200 méterenként megálltam igazgatni a csöveket.
Éreztem, hogy baj lesz.
Szalonna előtt a hosszú egyenesben megbicsaklott az egész, a bal oldalon kipergett egy csavar, és a jobbon meghajlott a kereket tartó idom.
Nem örültem neki.
Innentől már csak tolhatom hazáig.
Próbáltam még felülni, de értelmetlen volt. A spanniferrel összehúztam ugyan a vázat a csövekkel, de a bicikli minden pedálfordulatára rántott a futón, és hajlott a lemezkeret.
Szalonna előtt nem sokkal közelgett egy piros Opel.
A mentőangyalom János képében érkezett.
Kicsit morgott, hogy lehetek ekkora hülye, de bepakoltuk a bringát, a futót a kocsiba, a csöveket meg a tetőcsomagtartóra, és hazahozott.
Megkímélt vagy 4-5 óra gyaloglástól. Vagy még az lett volna a fejemben, hogy beadom Feriék szüleihez a futót, és hazakarikázom Perkupáról a kocsiért. Persze így is rengeteg idő, mert Perkupa is 1-2 óra út lett volna Szalonnán keresztül tolva a bringát meg az utánfutót gyalog.
Itthon persze kitört rajtam a fáradtság, mikor túl lettem rajta. Szerencsés szervezetem van, mert közben nem éreztem.
Estére berámoltam mindent a hálószobába, és telefonálás után hamar aludni tértem.
Szeptember 11-én pedig -- a születésnapom -- munkával ünnepeltem.
A kapu és a veranda között járdát építettem.
Először leraktam a 30-60kg-os köveket, majd alákapartam itt-ott, eligazgattam, minél fixebben és egy síkban álljanak.
Ezek a kövek nem lapos jószágok, és alatta is zúzott kövek voltak. A tereprendezéskor tönkretettem a kapát sokszor. Le is lazult a feje, meg köszörülni is kellett többször.
A nagyobb kövek résébe kisebbeket illesztgettem, majd még kisebbekkel ékeltem tovább.
A végére hagytam a betont.
Nagyjából a felét sikerült lebetonozni. Elfogyott a cement.
Szombatra anyuék ígérték magukat. Jöttek is.
Reggel korán meglocsoltam a betont, majd levettem a kiskaput. Le kellett vágnom belőle.A járdától magasabb lett a terep, felakadt.
Számítottam rá, figyeltem is, hogy mennyire hagyhatom magasan. A kiskapu deszkája alul jó ötcentit felrohadt, és addig vágtam egyenesre.
Később majd a kerítésoszlopokat is fel kell újítani, s akkor szélesebbre csinálom a kaput. A kiskaput tartó fagerendákat vasoszlopra cserélem, arra hegesztem a kiskapu pántjának tartóját, s akkor a küszöbét is újrabetonozom. Nyerek vagy két arasznyit a két oldalon, s nem mindegy, ha egy tévével át kell jönni.
A kiskaput viszont legfeljebb egy deszkával kell megszélesítenem.
Ez még a jövő zenéje.
Most elég volt kibányászni a szögeket, és átmenő csavarra cseréltem rögzítését.
Egy csavar kivételével kész lettem fél 11-ig. Épp húzott ki a vonat az állomásról, mikor kiértem. Anyuék megérkeztek.
Kaptam két farmernadrágot, meg egy csomó hasznos apróságot.
Laci bácsival felszedték a krumplit, és jó hangulatuk volt.
Én átkarikáztam Szilasra, nyitva van-e a tüzép. Csak délig. Vettem gyorsan két 25kg-os zsák cementet. Ettől egykerékre állt a bringa, de ha felültem, haza tudtam vele jönni.
A kapu előtt volt élmény leszállni úgy, hogy ne legyen baj. (sikerélmény)
Jánoséktól kaptam két fotelágyat. Így már vendégek is alhatnak nálunk. Erzsike szülei eladták a kisházat, ki kellett üríteni. Kaptam még két fekete-fehér tévét meg két színeset. Ezek jó fadobozosak, - inkább pozdorja- de polc lesz belőlük.
Közben kedvet kaptam, meg kéne nézni, működik-e valamelyik.
A VT csattogással kiverte a biztosítékot. Ez a Thomson elektronikás, de A56-701X lengyel képcsöves jószág. A Grundig öreg Valvó képcsöves jószág. Csak az impulzus alaplemeze volt benne. Az RF rész meg az RGB hiányzott. Ebből kivettem a képcsövet (már fűtve is volt átkötve ónnal az áramkorlátozó ellenállás), meg a műanyagot is. Kimostam és már keresem bele a félbe osztó középső polcnak való deszkát. Olyan keskeny, hogy a kisasztal fölé pont jó lesz.
A fekete fehéreken nem volt hátlap. A stiroflex kondikat megrágták benne az egerek. Egy szerencsétlent meg is találtam kiszáradva a képcső alatt.
Apropó egerek.
A csapdában találtam egy apróbb jószágot. Cickánynak hívom, de majd azonosítanom kell.
Hosszabb az orra, mint egy egérnek, és ormányszerűen mozgatni tudja. A test térfogata kb. negyede a kifejlett egérnek. Olyan kis bumfordi.
A csapdában sem szaladgált, verődött, mint egy egér, hanem komótosan minden lyukat kipróbált, hátha valamelyiken kifér.
Kimostam neki a négyliteres üveget, nem raktam be a kannibálok közé.
Olyan pici, hogy szinte elvész benne.
Az újságpapíron szétvetett lábakkal fekszik, mint anno volt osztálytársam tacskója, és rágcsálja a háztartási kexet, meg az almát is.
Simogatásra bepisil, de nem támad.
Este még fogtam egy új egeret, beraktam hozzá.
Először még ment az ugrálás. A csöppség behúzódott az alomnak berakott újságpapír egyik redőjébe.
Később meg, amikor az egér megnyugodott, rámászott, átölelte a karjaival, és nagyon bújt a kis ormányos.
Este már közös mosdatás is volt. A csöppség hanyatt fekve élvezte.
Tévé helyett őket néztem.
Anyutól kaptam egy üveg Tokaji aszút. Mire elfogyott a fél liter, húzott a fejem aludni. Egyébként sem vagyok hozzászokva. Karácsonykor ittam talán utoljára. Majd Nufi helyesbít, ha rosszul emlékszem.

2009. szeptember 4., péntek

Komjáti napló 2009 - XXX. rész

Szeptember

Beköszöntött az első ember hónap. Hűvös, távolságtartó fickó.

Kedd

Munkanap. Tegnap még elhoztam egy Samsung tv-t. Rondán ugrál a képen egy zavarjel. Mintha nejlonfüggönyt ráznának a képernyő előtt. Állítólag szaga is volt.
Kiporoltam, s bekapcsoltam. Elszíneződött alkatrészt nem találtam, égett szagot nem érzek. A nagyfesz trafóból hangos sztochasztikus ciccegés hallatszik. Kivettem a sortrafót kimosni. Közben megörültem, hogy a képcsőfoglalat egyik forrasztása elvált. Ha a változó terhelés okozza, akkor még megúszhatok egy 6-8 ezer Forintos megrendelést.
Amíg száradt, utána néztem az áraknak. A HQ tényleg olcsóbban adja, mint a SINI.
Kipróbáltam a mosogató lefolyóját. A fürdőszobában a cső végére húztam nagyobb vödröt, oda érkezett a kancsó tartalma. Nem tudtam elég gyorsan körbeszaladni. A víz győzött. Kevertem egy vödör betont, betakartam a hálószoba padlóján a kavicssávot. Sikerült a ragasztás. A ragasztott lefolyócsövön nem jött ki oldalt víz.
Átfúrtam a falat a hálószoba konnektorja alatt, és a fürdőszoba csapja fölé eső lyukat koronafúróval megfelelő méretűre bővítettem. Így már lesz a fürdőben is konnektor.
A 2,5 --es rézdrót megizzasztott. (Borzasztó merev, ha a bejövő mellé elmenő vezetéket is beerőszakolok.) Ma át fogom alakítani. Kell egy dobozt telepítenem mellé, és a régi konnektor helyére csak a kötés fog kerülni. Onnét pár centire rakom át az aljzatot.
Délutánra megszáradtnak ítéltem a trafót és visszaforrasztottam.
Fókusz nincs, húz minden.
Foglalat ki, előhúztam a napkollektornak szánt (már mattfeketére festett) fűtőtestet és leborítottam a foglalatot egy befőttes üveggel. Felnéztem a napra: 'Most fűccsé be!'
Egy órát a távirányító kimosásának szentelem. A korábban beömlött folyadéknak szerencsére nem volt nagy savtartalma, mert nem marta meg az érintkezőket. Kétszeri átmosás és szárítás után úgy működik minden gomb, mint egy újon.
Akkor vissza a foglalatot.
A hiba alig láthatóra csökkent, a zaj is szinte megszűnt. Viszont a hangszóró elhallgatott.
Litze.
Azért kerestem egy kis hangfalat, és hozzányomtam a madzagját a hangszórókivezetésekhez.
Megszólalt.
Kibányásztam a hangszórót.
A litze nincs eltörve. A fekete takony is ép, és nem súrol és visszatolva a sarukat a helyére, többé nem hallgat el.
Imádom ezeket a hibákat.
Este még sötétben körbenézek, hátha látok húzást, de olyan sokszorozós húzás kinézete van a képen. Holnapig hagyom száradni, aztán még megnézek pár kondit, és megyek árajánlani a tulajhoz.
Délután még egyszer szétszedtem a futót. Először csak egy feszítődrótpárt alkottam a vonórúdhoz, ne fordulhasson az oldalára. Nem akartam a merevítőt vaslemezből. Ne legyen már harckocsi! Nekem kell a plusz kilókat is vonszolnom.
A gumiragasztás már jött is lefelé.
Na, majd adok én neki!
Kivágtam a szakadt gumiból egy darabot, és azt kentem be gumioldattal. Pillanatszorító, és hagytam száradni.
Ezalatt elővettem a menetmetszőt, és a válogatott rozsdás csavarokat, anyákat kis zsírral átjárattam. Mintha kispolszkiból maradtak volna, csak megáztak Budafokon a kinti asztal alatt. Rozsda és por volt a menetekben.
Mondjuk direkt ezeket hoztam. Itt vannak üresjáratok, és ettől a tevékenységtől hasznosnak is érzem magam.
Holnap már csinálnom kellene egy polcot, és oda tornyozni ezeket a dobozokat, mert földön sok helyet foglal, és a héten átérek a második komorába a csövekkel.
Onnét akkor megy minden anyag és szerszám az istállóba, a ritkábban használatos dolgok pedig a padlásra.
Este még voltam telefonálni, s éjjel megnéztem a nagyfesz környékét. Semmi árulkodó lila fény.

Szerda

Tv nap. Nem száradt ki a hiba a készülékből. Meg kellett keresni.
Ha már semmi ötletem nincs, le szoktam ülni elé, és nézem a képcsövet. A műsor nem jut el az agyamba, csak a zavarjelekre koncentrálok.
A felső és alsó harmadban is fénylő pontok ugrálnak, mint egy fejhibás, vagy koszos videofelvételen.... aztán, aztán egy apró beszívás. De ezek a zavarjelek állnak.
Hát persze!
BRUMM Ez 100Hz --es brumm! Hogy nem jöttem rá!
Meg hát ugye régen hullámzott a kép oldala egy tisztességes csöves tévén és a videojelben is volt világos meg sötét sáv.
Nem is beszélve arról, hogy a tápfeszültségre superphonálódott csomagocskák sem tűntek fel. (Minek a szkóp, ha nem értelmezem, amit látok?)
Kipenderítettem a 220uF --os pufferkondit a tápból és kapott újat. Olyan sima lett a képe, hogy táncot lejtettem örömömben.
Felejtek-felejtek, de az agygyantám, a kávé csak kigyötri belőlem az eredményt.
A párom szokta mondani, hogy ha tévé, akkor sorkimenő, ha számítógép, akkor táp.
A hibák zöme valóban ez, de kihaltak a fázisdiszkriminátorok, az AGC kondik egyre megbízhatóbbak, s a boosterdióda is félvezető. Már ha nem integrálják bele a sorvégtranyóba. Mit mondjak? Egyre egyszerűbb ez a szakma nem?
Ennek örömére visszavittem a tulajnak délután és előhúztam a GoldStart.

( A visszavitelről jut eszembe. A sokadik ragasztás sem jó a gumin. Nem tudja valaki, lehet-e valahol sallert kapni?)
A bringának rossz helyen vannak a kidörzsölései. A küllők felé esnek. Ezért tolja szét a levegő, de nem adom fel. Amíg van itthon ragasztó, újra szétszedem. Most találtam TIP-TOP-ot is Ildinél. Szmötyi nincs hozzá, de folt van.

Még egy kis GS. A táp bekapcsol és STDBY működik. A bekapcsolásra letilt. Megáll az oszcilláció.
Egy darlington tranzisztor összegzi a három diódából jövő feszültségeket, s juttatja vissza az STRS-nek.
Ezt azt jelenti, hogy valaki azt mondja az STRS-nek, hogy zárlat van.
Feljöttem rajzot vadászni a NET-en. Egyszerűen nem hiszem el, hogy a táptrafó menetzárlatos. Ha legalább egy Videoton vagy Orion tápom volna itt, akkor vígan kísérleteznék vele. Bekötném a TDA4600 mellé, és megvallatnám. De még egy nyamvadt 4,7V-os zenert sem találok.
Előhúztam a leválasztó trafót, de fáradt voltam, nem fejeztem be. A primer körben kell mérnem szkóppal, oda muszáj.
Ja, és közben két nap alatt 16db egeret fogtam a csapdával. Kezdem unni ezt a tevékenységet. A fogyasztásuk is felment napi fél zsömlére. Még van csontszáraz, de fogyóban. A löttyedt paprikából sem maradt semmi.

Csütörtök

Mint a nap neve mondja, óvatosan.
Kirámoltam a fürdőszobából a kitermelt földet. Nem akartam, de betonozni fogok. A fürdőkádig első körben, és vennem kellett párnafát. Még két vagy három gipszkartonlapot is. A kád mellé vízmentes gipszkartonból rakok fel, és arra ragasztom majd a csempét. A csemperagasztó is cementes alapanyag, nem maradna meg a vályogvakolaton. Téglát meg ne rakjak oda -- mondta Nufi -- mert keskenyebb lesz a szoba. Mondjuk gyorsabb is a technológia.
Azt a három darabot most kell megvennem, amit a kád mellé felrakok, mert ezt a mázsás monstrumot nem akarom többet kiemelni. Vasöntvény. Van vagy 100kg.

Tehát tegnap lebeszéltem Rolandnál 10 db 6m-es tetőlecet. (50Ft/m). Kifizethető ár.
Délben hívott vissza, hogy mehetek érte.
Felpattantam a bringára -- bár felmerült bennem az autó is, csak több, mint 1m lelógna elöl-hátul róla, az meg rendőrveszélyes -- bringára ilyen korlátozás nincs.
A fatelepen már összekötve várt a fa. Így ugyan nem tudtam rendesen kiegyensúlyozni. A tervem az volt, hogy ötöt-ötöt keresztülfűzve a csomagtartón két oldalról a vázhoz kötök gumipókkal, és úgy tolom haza, de csak rágumiztuk a segítőmmel a csomagtartó tetejére, meg a kormányra, és így kutyagoltam haza 5km/h sebességgel nagyjából egy óra alatt. (Van haszna a kerékpárkomputernek is.)
A fura az volt az egészben, hogy kicsit keresztben volt a rakomány. Vitte a szememet, pedig a kerék mutatta, merre kell menni. Olyan volt, mintha csálén állna a világ. Kacsáztam is, akár a részegek. Váltani kellett. Úgy nézni magam elé, mint vezetésnél. Ne lássam az autót, jelen esetben a bringát és a leceket.
Nem álltam meg, - csak egyszer Szilas után tüsszenteni - mert ledönteni (oszlop nem volt) nem tudtam volna, felemelni a földről meg két esélyes.
Az oldalam lett kék, meg vízhólyag a talpamon. Ettől eltekintve simán ment.
Nufi jelezte, hogy biztos sokan kiröhögtek, de szerintem itt ez nem kuriózum. A fizikai erőnek van értéke, és pénzt spórolni sem bűn.
Itthon betuszkoltam az istállóba, mert esőt jeleztek, és feljöttem a tetőre papírra rajzolni a múltkor letöltött GS tévé táprajzát. Elavult technológia (és lassú is a kézi rajzolás), de az EPSON FX-870-esemhez nincs festékszalagom, s a leporellót is Bp-n hagytam. Annak a másodpéldányán látszott volna minden az indigó miatt.
Még egereztem egy kicsit, meg körbelocsoltam a kertben a tavasszal ültetett fákat és a bokrokat. Bemálnáztam degeszre magam.
Este megrendeztem az első monogrillpartyt. Egyedül 'ültem körbe' a zsebkohót, és megsütöttem a hűtőből a húsokat.
A disznóhús gyönyörűen bezárult, és fehérre sült a belseje. Meg sem égett, csak szépen megpirult a rácson.
Nufi, most fogd be a füled! Nem tettem rá sem sót, sem egyéb fűszert. Maga a hús volt finom.
A csirkecomb vastagabb volt. Azt gyros módjára ettem.
Ami megsült, azt lefaragtam aztán vissza a rácsra.
A bőréből lecsurgó zsírja felszította a tüzet és meg is kapta több helyen.
Mindegy, jól bezabáltam.
Este a beszélgetésnél másodszor sütöttem el Nufinak azt a szöveget, hogy az egereink valami gyíkkal pározhattak, mert az rak ennyi tojást. Úgy jönnek a falból, mint a hangyák.
Ezer bocs érte!