2009. szeptember 28., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXXIII. rész

Szerda

Reggel még azt hittem, befejezem a tegnapi csőberakást, de visszaszedtem a zuhanytálcát, mert a betont locsolni kell.
Délelőtt az elvállalt géphez kellett programokat vadásznom. DVD player még hamar akadt (az utóbbi időben minden videokártyához adtak), de DiVIX-et háló híján nem tudok letölteni, a Total Commandert meg nem használom.
Azért fenn van egy wincsimen. Arról pedig áttenni hálózat nélkül, floppy nélkül mondjuk memórián lehetne, de abban a gépben rossz a táp. A stift feldugása után borult a gép.
Kerestem újraírható CD-t, de azt meg nem mindet olvassa a vendég gép olvasója.
Az egész gép olyan bizonytalan, éppen hogy csak működő alkatrészek gyűjteménye.
Végül felkínoztam mindent. Dél felé már jött is a tulaj – a megbeszélt két óra helyett – és vihette is.
Az ebéd egy kicsit kalandosabbra sikerült a vártnál.
Borsó levest akartam főzni. A hűtőben ott van a saját termésű sok zöld buborék. Majd most....
A múlt héten itt járt anyu, és átválogatta, átmosta. Még rendet is csinált a hűtőmben. A borsót a mélyhűtőbe gyömöszölte be.
Kár volt.
A borsós zacskó szépen hozzátapadt a mélyhűtő ajtajához. Ez még fémből van. Öreg jószág.
Tehát feltéptem az ajtót, a borsó betonkeményen befagyva a 10x10cm-es lyukba úgy, hogy mellényúlni még késsel sem lehet.
Kínomban már csak röhögni tudtam. Elővettem a hegyes kőműveskalapácsot. Lemostam, és addig csépeltem a borsót, amíg műanyagfoszlányokkal együtt az alátett tálkába és a földön mindenhová hullott.
Felhívtam Nufit és kidühöngtem magam, majd megfőztem és megebédeltem.
Délután kicseréltem a tápot a gépemben, és egyszerűen csak örültem neki. Még három pasziánszot is kiraktam.
Este pedig a pár napja szétszedett orosz dinamót takarítottam ki, majd összeraktam.
Már ez sem fontos, mert sikerült a német dinamót is beállítani.
Sokat felejtek.
A német dinamó azért volt nagy csalódás, mert szinte semmi kopás nem volt rajta, mégsem tapadt a gumihoz.
A megoldás pedig, hogy nem az oldalfal függőleges recéihez kell billenteni, hanem kicsit fölé.
Akkor a fél centis eltérést is követi. Annyi meg van ebben a gumiban.
Átalakítottam a hátsó sárvédő rögzítését is. Az az U alakú drót, ami hátul merevítette, mindig elmozdult, és a hátsó lámpa sem volt jó.
A sárvédőt fúrtam meg két-két helyen, és mint a gepidámon van, egy-egy V alakú dróttal rögzítettem oldalanként.
A sárvédőről lekapartam a festéket a lámpa alatt, de a csavarja beért a sárvédőbe.
Ezt imádom. Alátétezni kellett egy laposabb anyával, s bár ettől eláll a lámpatest 2mm-t de legalább két oldalról fém kontaktusom van,
Azóta a 13,5Voltos izzó is remekül világít 6Voltról. Bokám sem tudja, mekkora feszültséget adnak ezek a dinamók. Este jól látható fényt ad így is.

Csütörtök

Reggel hozta a srác a tévéjét, aki a kocsma előtt megszólított. El is voltam vele egész nap.
A sorvégtranyó zárlatos volt, a sorvisszafutás kihangoló 1600Voltos kondit nem tudtam mérni, s nem volt hasonló sem itthon.
El is küldtem vele egy BD2508-at.
Kikaptam a sortrafót, és szerettem volna megvizsgálni.
A SINI hirdetett valami műszert, ami 12 voltról méri a gyanús trafót, nekem meg van itthon régi AT tápom. Már a 12 Voltja kivezetve autórádiózáshoz, most kapott két banánhüvelyt a 12 és az 5 volt impulzus közvetlen a diódák elől, s ha már szétszedtem, kivezettem a pufferelt 5Voltot is.
Lényeg a lényeg, 5Voltról 440V körüli fesz jön le a cumiról, 12-ről pedig 8-900V.
Megnéztem még három sortrafót. Volt köztük olyan, amiből nem jött ki semmi, egy bontott JVC tévéé is hasonló arányokat mutatott. (500V és 1kV)
Van még egy raszterkorrekciós tekercs, amin megfolyt a műanyagburkolat, Óvatosan lefejtve a műanyagot, ellenőriztem, a tekercs nem volt elszíneződve.
Kikaptam még a parabolagenerátor ic-t, TDA81valami. Találtam egy letört SMD ellenállást. 4,7k. Ezeket pótoltam, és a sortápon levő 10uF 250Voltos kondit is ellenőriztem.
Aztán már nem mertem bedugni az új sortranyót. Jó lenne valami rajz, mert valami védelmet akarok akasztani a rendszerre.
Vagy az emitterellenállását 100-as izzóra cserélni a BU-nak, vagy beindítani 12Voltról a nagyfesz részt. De jó volna most egy rajz!
Hét végén megyek haza. Azt hiszem, ez lesz az egyik legfontosabb hoznivaló.

Péntek

Nyögvekelős nap. 11-ig a gépemen turkáltam az e-service.com-ról letöltögetett rajzokat. Olyan idegen világ. Ismerős is és nem is. De leginkább a papírmentes kapcsolási rajz, ahol lehet ugyan zoomolni, de nem látom át az összefüggéseket, vagy ha látom a részletek veszek el a képernyőn.
Igazából ki szoktam nyomtatni a javításhoz, mert ennyi költség belefér, de itt most legfeljebb kirajzolhatom.
El kell hoznom a régi kis lézerprintert, és életet lehelni a tükörforgató motorjába.
Már van hozzá floppyból IC, csak a japán honlapról levették a fényképes megvalósítást, és magamnak kell kiötölni, miképpen taknyolom fel a dil tokos ic-t a négyzet alakú helyére.
Mindezt felületszerelve úgy, hogy a tükör forgásába ne takarjon bele.
11-kor felparancsoltam magam a fürdőszobába.
Rossz érzésem támadt. Vizet töltöttem a szifonba.
Egyáltalán nem úgy működik, mint azt első látásra gondoltam. Vagyis a két szabad és a görbe csöves harmadik ág nem két be és egy kimenetet jelent, hanem a görbe csövön jöhet be, és a másik kettőn ki.
Ez nekem nem jó. A könyvben utána olvasva a szuez szifonból a háromágút a vizeldékbe szánták bűzelzárónak, de akkor is két cső kellene bele. Ebbe a szifonba nem lehet mindkettőt bedugni.
Azért mert nem fér.
Megoldás mégis kell, szétszedtem, és bekötöttem a kétágút.
A csapon is van és a zuhanytálcán is van saját bűzelzáró, azokat közös Y elemmel vittem egy függőleges Y-ba, és az megy majd a vízszintes idomon keresztül az alapcsatornába.
Itt meginogtam, hogy 40-es cső menjen át a következő falon, vagy a 110-es.
Ezt nem anyagi alapon kell eldöntenem, hanem ki kell próbálnom.
A konyha felől érkező csövet viszont még most ragasztottam pvc ragasztóval, annak pedig még nem száradt meg a ragasztója. Azt hittem, hogy csak a nagy nyomású terhelés miatt nem tanácsos próbálni, egyébként stabil 1-2 óra alatt, de nem. A kulimász szétjött többször is mozgatásra.
Az összes ide-oda vezető csövet újra kellett szabnom, és közben ki tudtam rángatni.
Kínomban még nyomtam bele ragasztót és szigszalaggal rögzítettem elmozdulás ellen.
Most úgy tűnik, hogy jó, és este körbeszórtam kaviccsal a csöveket.
A kád aljáról többször lehúzódott a könyök. Azt is kitámasztottam kővel.
Betonozni már nem fogok, mielőtt elmegyek, mert nem tudnám locsolni csütörtökig.

Szombattól péntekig

A kád kifolyója azért olyan önálló, mert a túlfolyó csöve elhúzza.
Alul beállítom, felül a túlfolyó takarója elmozdul. Helyreállítom, erre alul csúsznak szét a csövek.
A megoldás a hő. Meg kell melegítenem az összekötőt, meg rövid, és éles a kanyar benne. Ha melegítve helyre bírom húzni, nem kell cserélni vagy toldani. Egyébként a toldás lesz valószínű, mert ilyen méretűm nincs itthon.

A nagy ugrás a napok között pedig a hazalátogatás miatt volt.
Szombatig még felvéstem egy csövet a padlás felé. Be is vakoltam. Ott viszem fel az áramot a vízmelegítőnek. Az automata fölötti doboztól kb. 1m.
A műanyagcsőben többszálú hajlékony vezeték megy a tetőgerendáig. Ott doboz. Jobbra-balra lámpa és hátra a bojlernek megy majd a 230V.
Ha már vakolat, akkor felhordtam egy réteget a fürdőszoba ajtaja mellé is. Nem akarok én rabicolni, inkább többszörre felviszem azt a 2-3 cm-t. Később, amikor a fűtéscsövet tolom majd át, ne legyen útban vasháló a fúrónak!

Szóval hazatérés.
Feritől vasárnaptól csütörtökig kölcsönkaptam az utánfutót. Kiderült, hogy Melinda itthon van, és ő is vasárnap térne haza.
Nosza, ugrottam is, hogy legyen útitársam hazáig.
Nem lett.
Már megvolt a jegye, és egyéb családi program Miskolcon.
Szombat reggel kilenckor felfedeztem, hogy az akkumulátorom csutkára lemerült.
Kb. negyed órás töltés után már beindult a motor. Tovább nem töltöttem, majd az úton a motor elintézi. Addig is megmosakodtam, pakolásztam, stb.
Perkupán vettem fel az utánfutót. Addig már kiderült, hogy a telefonom lemerült, és hogy nem fogok visszafordulni miatta. Lám, a fekete macs átszaladt előttem a Táncsics úton.
Csak ezzel még nincs vége.
Sajóvámos és Szirmabesenyő között az út eléggé hepehupás. Nem szoktam gyorsan menni, de koppant valami. Már megint leszakadt a kipufogót rögzítő gumi.
A Sajó előtt a kanyarban még egy koppanás, és a síneken is.
A benzinkúton alábújtam tankolás után.
Semmi.
Mi ért le akkor?
Az utánfutó talpát nem húztam fel eléggé.
Innentől már nem lesz akkora dumó sehol az úton, de hogy nézek Feri szemébe?
Miskolcon még anyuhoz be kellett ugranom egy csirkéért, amit nekünk vett. Az a csirke csak két szatyorba fért bele. Tartottam tőle, hogy ebből surlódás lesz Nufival. Megkértem, hogy telefonon intézzék el.
Én meg beültem, és végigrobogtam az utat hazáig.
A futó talpát kivettem, és felülről, talppal felfelé raktam vissza.
Otthon pedig láttam, hogy sok(k) lett a két szatyornyi 'csirke'. Anyu a Kukori-nál vásárolt a miskolci piacon. Tényleg, mi is lett a vásárcsarnokkal? Fel kell már fedeznem újra azt a környéket, mert átalakították. Annyira jobban tudták odafenn, hogy mi jó a népnek, még verőlegényeket is biztosítottak a piac kiürítésére az átépítés előtt.
Otthon pedig az új rendet ismertem meg.
Volt két ismerősöm, akinek a gépét helyre kellett hoznom. Az egyik egyszerű, a másikkal két éjszakába is belenyúltam. Az alvást pedig igyekeztem koffeinnel helyettesíteni.
Nem szabad.
Rossz érzés volt rájönni, hogy a mellemre nehezedő szorítás akár infarktus is lehet.
Hanyatt dőlve az ágyon jógalégzéssel, és meditációs lazítással addig rendeztem magam, amíg a szorítás érzése csitult, és a fürdőszobában lehűtöttem magam.
Nem mentem vissza a géphez. Nem fogadkoztam a kávé elhagyására. (Csendben hagytam el azóta.)
Másnap, ha nem is kipihenten, de jobb állapotban beszéltem meg a tulajjal, hogy cseréljünk wincsit, mert nem vírus eszi a gépét.
Délelőtt ugrás Kelenföldre a merevlemezért. A bringa mindig kikapcsol. Utána mentés és oprendszerépítés, drivervadászat. Épp készen voltam, mire jöttek érte. Persze még mehettem egyéb dolgokat behangolni. Skype, Yahoo meszendzser.
Talán tízre haza is értem.
Kértem Feritől még haladékot, jó volna vasárnapig maradni, de csak egy napot kaptam. A hét végén szüretelnek. Kell a járgány.
Csütörtökön még kicseréltem Nufi bringáján a külsőt, a belsőt megragasztottam. Vettem ugyan belsőt tartaléknak, de az autószelepes, a régi pedig hagyományos. Nem jó keverni.
Kettő pedig nem volt.
Átcseréltem még a szürke bicajon is a hátsó kereket. Beválogattam az újat a piros gumival. Így elég ronda, de az acélráfosból itt lesz bringautánfutó. A korábbi – kempingbringakerekes - marad kézikocsi, és nem volt nálam a célszerszám a racsni leszedéshez.

Eszembe jutott a talp. Kihúztam az utánfutóból, be a nagysatuba, és kalapács.
Ettől göröngyös lesz, nem jó.
Kerestem zárt szelvényt, és azt ráhúzva hajlítgattam vissza.
A nagy szögvaskeretes asztal zörgött, fordult, majd végre megakadt a téglakéményen, és akkor sikerült visszaigazítani egyenesre a talpat.
Megkönnyebbültem.
Este lehordtam pár tévét az udvarra, és pénteken bepakoltam.
Miután megpakoltam, megpróbáltam megemelni az utánfutót, hogy milyen lesz felakasztani.
Nem mozdult.
Ja, hogy mögé is raktam kitámasztót! Ki vele!
Szinte egy kézzel emeltem meg. Akkor jól sikerült a teherelosztás.
Délben ebédeltünk, kettőkor indultam haza.
Este lerámoltam, és sötétedés után visszavittem.
Szerintem tízkor már aludtam, mint a bunda.

Szombat

Reggel az órán 6:00 .
Korán van még!
Fordulok, ébredezem, megint 6:00.
Akkor az órám az ébresztési időpontra van kapcsolva.
Megnéztem.
Fél nyolc is elmúlt már.
Kerestem hagymát a kertben. Vajas kenyérrel ettem reggelire. Utána beültem a meleg szobába naplót írni. Most pedig rendezkedés jön. Délután pedig még nem tudom.

Volt minden. Kerékcserét terveztem a teherbiciklin, de pont hátsó kereket hoztam. Tehát ez kimaradt. A kinyúvadt kerékpárutánfutóm megszemlélésétől sem lettem boldog. A lyukacsos vas gyenge volt. Több helyen szétszakadt, elhajlott. Le kell mondanom róla.
Viszont a montikerékhez találtam tartalék belsőt, és itt már levettem a racsnit, és kicsit vastagabb vasból készítek teherhordásra alkalmas valamit.
Igazából szeretnék rugalmas felfüggesztést. El is hoztam otthonról a volt kispolszkim laprugóját, de még nincs ötletem a megoldásra.
A két kerék kap majd zárt szelvényből keretet. A két keret szélesebb, mint a keréktengely kilógó része, tehát egyszerű áttolásról szó sem lehet. Alá kell hegeszteni L vagy T idomot, abba vágom a rést a tengelynek.
A rakfelület lehetne rugalmasan felfüggesztve. Itt akadok el.
Amíg a keret nincs meg, nem látom a megoldás lehetőségét sem.
Behordtam a szobába a tévéket, alkatrészeket, és előkészítettem ragasztásra a szekrényt. A kitört lábat négy vastag fatipli fogta. Egy tört el, három csak kiszakadt a ragasztásból.
Fél hét után átvittem Irénke néniékhez az egérfogókat. Melinda vette Budapesten. Tegnap már nem volt energiám, reggel pedig a hagymás leheletem nem akartam ott szellőztetni.
Ilyenkor beszélgetés is van. Majdnem fél nyolckor indultam telefonálni. Irénke néni megdicsérte a bicajt, hogy van világítás. (Jól esett.) Nem volt telehold, elég sötét az utca. Az itt lakókat nem nagyon izgatja. Jóformán csak Józsi nagy fiánál láttam működőt.
Telefon után előkerestem a ragasztót és gumikalapáccsal visszapüföltem a helyére a szekrénylábakat. Reggelig meg fog száradni.
A telefonom kiabált még, hogy éhes. Benyúltam a fiókba, ahol a töltőt tartom, és nem leltem. Vad kutatásom módszeresen négyzetdeciméterre bontva a teljes házat nem hozott eredményt.
Szomorúan húztam ki a fiókot, hogy lecseréljem a telefont a SIM kártyán, s ekkor előkerült a töltő. Ott volt, ahová először nyúltam, s nem találtam.
Ez van. Hülyülök.
Tévét késő estig néztem. Vukán György portréműsorát éjfél után adta az M2.
Tényleg, egy fogorvos, aki népszerű jazz-zongorista, csak ilyen időpontot kaphat.
Semmi-semmi, csak kihallatszott.
A másik hír, hogy az M2 műsorát másik műholdra telepítik. Tehát egy adóért vagy másfajta fejet, műsfajta befogó konzolt plusz fejjel, vagy másik antennát kell beállítani. Fogyasszunk, Barátaim! Ebből lesz jó mindenkinek.
Rövidesen – 2012-ben – abbamarad az analóg sugárzás. Jöhet az adapter vagy az új televízió. Persze a műsor egyre kevésbé vonz.
Talán csak egy apróság foglalkoztatja a fantáziám. Az mpeg-4 dekóder. Van már pár döglött DVD lejátszóm, aminek a lézerfeje köszönt el. Jó lenne valami interfészket kapcsolni egy tuner (hangoló egység) és a KF közé. Vagy a KF után, de ez még felkészülést igényel. Mekkora sávszélességű az új KF, és mondjuk egy analóg műholdvevő mit kezdene vele?
Ha az UHF sávú tunert használnám állomáskeresésre...
Sok még a fehér folt a térképemen. Ha a szabvány letölthető valahonnét, kérem, dobjon meg valaki egy linkkel!
Na, mindjárt virrad! Irány aludni!

(A képen: a komjáti állomásház 2006-ban. Tavaly elbontották...)

Nincsenek megjegyzések: