2009. október 30., péntek

Komjáti napló 2009 - XXXIX. rész

Vasárnap

Megint kávé. Tegnap elrepedt a főzőhöz kifogónak használt 0,33-as sörösüveg.
A gáztűzhelyet is takarítani kell miatta, meg az asztalig is elcseppentettem, mire észrevettem, mi történt.
Ma a padláson kerestem másikat.
Izgalmas hely ez a padlás. Mindenféle kincsek lelőhelye. Csak vagy túl meleg. Nyáron megfőttek a kondik a számítógépben.
Vagy túl hűs.
Ma például fáztam, és lejöttem versikét fabrikálni a szobába.
Beindultam a sárra.

Hol az egyenes út mocsáron vezet át,
moszkitók is csípnek, s nem csak lábad nyomát.
Ott a sárba süllyed sétáló suta láb

De még a szánk kíván suttogni legalább.


Saras topánkámat én meg nem tagadom.

Nyaranta megszárad, akkor leporolom.
Száraz, apró, szürke víz nélkül az egész

Megbúvik, mint a friss kenyérben a penész.


Spíró tegnap elemzett nekem egy szöveget.
(Tudom, hogy nem tegnap, de az én fejembe tegnap került, ezért nekem ez tegnap volt. NA!)
Nagy a kísértés utána csinálni. Már a Bóbitán is – a DPG irodalomkedvelő csoportja volt – szórakoztam a magam irományainak szétszedésével.
Csináltam magamnak erre a célra másik identitást, és onnét szóltam be saját magamnak, mint szemétkedő.
Egy profi ezt másképpen csinálja.
Nem baj.
A sár ma úgyis téma lesz. Tovább rakom a vályogfalat. A törött vályogtéglákat bezúzva és latyakossá vizezve megint rakok egy sort a nagy kövekből.
Pedig most a Bethel tévés csúszózsalus megoldás jobban tetszik. Csak ahhoz meg nincs nyitott munkagödör agyagutánpótlásnak.
Közben jár az agyam azon, ki lehet az a Gábor, aki pár bejegyzéssel korábban írt. Illetve jó lenne az ő naplójából olvasni,..
Ne legyek telhetetlen! Mindenki másképp éli meg a váltást. Én is. Azért ha újra betér hozzám olvasni, kérek tőle e-mail címet. Hátha kapok tőle is ötleteket!

Akkor a rigmusom szétszedve.

Az első sorok az ellenkezés szülte gonoszkodó játék. Csak azért is sár. Mert zavart, hogy rosszul ragozta Nufi a sarat. (Ez a nyelvhelyességi kérdés még további vita tárgya. - A szerk.) Meg kerüli a kulimászos dolgokat... ha lehet. Én meg nem. Azaz ruhafüggő. Ha kinyalva, kiöltözve vagyok, valóban zavar a kosz. Meg a nikotinos-kátrányos-füstös-poros tévéket is kimosom.
Aztán beugrott Romhányi Moszkitó operájából a „halad alább a láb”, és csak azért sem írtam bele. Inkább valami fontos mondanivalót sejttetve suttogóra fogtam a szót. Mert ugye a lápba süllyedő, valamikor volt valaki nem csinál nagy hírverést a lesüllyedésnek. Szégyelli. Meg mégis beszélne róla.
Persze mitől valaki valaki?
Hát az önmagáról alkotott képnek épp akkor megfelel-e.
Utána egy Arany Jánosi lejtésű sorpár. Hogy mitől érzem őszikésnek? Fogalmam sincs. Csak úgy.
A végére pedig kellett valami súlyos mondanivaló. Ami illik a gasztroblog témájához.
Meg az egész-penész rímpár is jónak tűnt.

Ugye, most kiadtam magam. Pedig még a Topánka utcáról nem is meséltem.
Nem baj. Ma vasárnap van, és szabad játszani, és nem is vagyok komoly.

Kell néha a számítógép is. Az a világ, amit otthonról hoztam ide. Ezeket az otthonokat pedig az emlékek teszik élhetővé most, amikor itt egyedül vagyok. Meg a kávé.
Na, gyerünk csövezni, meg falat rakni!

A vasárnap működött. Sem csövezés, sem falrakás nem lett a lendületből, csak kávé. Lestem az egereket, hallgattam a kuruttyoló kávéfőzőt, és töltöttem magamba a sötét löttyöt.
Bekukkantottam a Napkorongra is újraolvasni pár dolgot.
Este pedig bedurrantottam a zsebkohóba. Amíg a deszkadarab és az aprófa lángolt, kiszabadítottam két összefagyott csomagot a hűtőből. Bontogatás közben derült ki, hogy kettő.
A belső zacskó penészesnek tűnt, de csak zöld felirat volt a nejlonon.
Máj volt és valami vastagabb hús. Ezt a gasztronómiában jártasak kiklopfolják, de nekem így is jó.
A májat viszont nem lehet grillrácson megsütni.
Levettem nagyanyámtól örökölt palacsintasütőmet a szögről, és beleszórtam a recsegőre fagyott májdarabokat. Kihoztam a hűtőből a császárszalonna maradványait, és rakosgattam a vaslapocskán. Annak külön örültem, hogy egyszer sem borult fel. Pedig jó hosszú nyele van.
Mire a hús került sorra, elegendő zsír rotyogott az edényben, és el is fogyott a máj és a kenyér dumója. (A helyesírás ellenőrző aláhúzza a dumót, de nekem akkor sem sercli.) A husihoz nem kellett kenyér.
A vacsora befejeztével a parazsat betakartam a kertben szedett diólevelekkel, és néztem. Ez a tüzeskedés már gyerekkorom óta kedvelt játék. Sötétedésig pedig olvastam a Jégmadarat.
Lesúlyoztam a levélpúpot a ráccsal, és bevonultam a szobába tovább olvasni.
Fél nyolc körül indultam telefonálni. Az óraátállítás miatt (tegnap) már fél kilenc lett volna.
Be nem állt a szánk, annyi megbeszélni valónk támadt egy nap alatt. Szerintem túl is léptük az 1 órát. (Annyi ingyenes egyfolytában a szolgáltatónál.)
Este még a kályhát is meggyújtottam, s amíg nem lett homályos a látásom, olvastam. A konyhából pedig beszűrődött a kerékben futó egerek zaja.

Hétfő

Fél hétkor volt pillanyitás. Még ködben a völgy, meg hűsebbnek tűnik az idő a tegnapinál, de nem lesz rossz nap.
Mától ismét kávéstop. Ez meghatározza majd a napom, és sok-sok melléktevékenység beüt majd, de mire hazaindulok a hét végén, ki akarom üríteni az 'anyagot'. Csernus szavaival élve lejövök a koffeinről.
Első kínlódásom a memóriakeresés volt. Ígértem Nufinak fényképet a kertről. Géza kamerájából viszont csak úgy tudom átcsalni a gépemre, ha memóriát dugok bele. A kábeléhez nincs programom.
Meglett. Egy fekete dobozba rejtettem magam elől, és jól sikerült. Hosszan kutattam a házat, pedig karnyújtásnyira volt.
Ez a színvilág és minőség egy kölcsön kapott kamerából jön. Ha kiteszi a blogomra, majd megkérem, kis méretet válasszon.
A videofelvétele is hasonló.
A libák úgy világítanak a szomszéd kertjében, mintha fényforrást akartam volna fényképezni.
Holnap még kísérletezem vele, aztán lemondok róla.
Ki kellene cipelni a gépem, mert a webkamerám talán jobb.


Kiválogattam az újságokat, és az összes blikket begyűrtem a kályhába. Azzal gyújtottam be, mert kifejezetten jól ég.
Kétszer is sikerült felfűtenem vele a kis kályha palástját. Sajnos a hamuja nem olyan szép, mint a fának.
Egy szatyor hamut hazaviszek. Kell az üregbe a másik szobám ablaka alatt. A budafoki lakás két szintje között ebből van a szigetelés. Pár éve kibontottam a fűtéscső miatt. Akkor kellett belőle eltávolítani, és azóta még nem pótoltam.
Azért volt esze az eleinknek is, nem? Egyrészt jó hőszigetelő, másrészt nem éghető, harmadrészt hulladékhasznosítás volt már akkor is.
Vittem ma kisebb reflektort a fürdőszobába. A zuhanytálca alatt a purhab nem tölti ki a teret. Felemelni már nem tudom, mert a szélét fogja. Most tunkolhatom be majd oldalról a földet, vagy homokot. Elment a kedvem az egésztől. (Purhabtól)
Inkább leültem olvasni, meg összeszedni a gondolataim, mit kell hazavinnem a hét végén.
Az olvasás végre kikapcsolt. Nem is tudom, mikor engedtem meg magamnak utoljára ennyit egyszerre. Már az ötszázadik oldalt elhagytam, mikor telefonálni indultam. Meg lesz ennek a böjtje. Ma éjjel még jó volna kiolvasni, és úgy elaludni. Sajnálom is rá az időt, meg örülök is, hogy nem veszem fel a koffein kiürülését olyan idegesen.

Kedd

Nyomasztó reggel. Sötét van. Nem süt a nap, a felhők betakarják a hangulatom is.
Éjjel felzörgött egy egér. Egy darabig hallgattam, majd beeresztettem a többiekhez, s aztán már nem tudtam elaludni. Belenéztem a Kék fény adásába. Aztán ismét Zsonna története.
A szemeim nem bírták. Homályból jött a történet. Próbálgattam hol az egyiket lehunyva hol a másikat,... nem lett jobb. Aztán az agyam beállt valamire, és végre nem a betűket láttam, hanem a szöveg, a történet beszélt hozzám.
A történet mellett pedig az életem. Mármint amikor a madárrá operált lány mesélt az életéről.
Enni és aludni. A repülés pedig nem élvezet, csak odavisz az ételhez.
Hát nem így élünk mi is?
Ha munka van, a két nap között kevés marad a szellemi táplálkozásra.
Itt Komjátiban még egyszer sem próbáltam meg egy sendmail.conf fájlt átírni. Az installálásaim is nélkülözték a kíváncsiságot.
A sokat tudó gépeim szövegszerkesztővé zsugorodtak és sorolhatnám a semmivé zsugorodó dolgaimat.
Pedig amikor csinálok valamit, már az jár az agyamban, miként fogom este a telefonban elmesélni.
Vagyis én is társas lény vagyok, s ha ez a szál elszakadna, nem nagyon tudnék kezdeni valamit is magammal.
Fel kellett fedeznem, hogy én akkor sem itt élek, ha itt vagyok.
A megépített kerékpár-utánfutó nem csak szállítási segédeszköz volt, hanem egy sztori, amit el akartam mesélni. A fürdőszoba készítése is befullad, mert nem tudom kimagyarázni Nufinak, hogy mit miért. A leszedett csempék sem zavartak, mert a felrakáskor sejtettem, hogy ezt én akarom, s nem az én konyhám lesz, tehát próba, csak ujjgyakorlat az egész.
Most a sarok a fehér csempével befedve. A fürdőszobában a csövek elrendezve, és kis igazítás után ráhordok kavicsot, földet. Aztán jön egy réteg beton a vécé kifolyóját és a padlóösszefolyót rögzíteni.
Ma addig nem lesz Zsonna és elérhetetlen magasságokban a jégmadár, amíg le nem győzöm a lustaságom. Mondhatnám szebben is depinek.
Tényleg van bennem nyomottság.
Ráfogom a hidegre, hogy nincs kedvem a gödörben térdepelni, pedig most is csak attól félek, hogy valamit elrontok. Nincs mellettem még valaki, aki figyelmeztessen, ezért sokszor végig kell járnom a fázisokat, és úgy betemetni a jövőben beton alatt működő lefolyókat.
Félek, mert ilyet még nem csináltam.
Akkor is féltem, amikor az első aránydetektort kihangoltam. Amikor az orosz tévében a dekódert hangoltam, mert állandóan lilára váltott a kép.
Féltem, hogy a berakott új alkatrész is tönkre megy majd, mert nem tudtam, hogy az, amit kivettem, mitől lett rossz.
Pedig ebből tanultam. Most is így tanulok. De most a magam kárán.
Már azt is tudom, hogy a fürdőszoba elválasztó falát csúszózsalus megoldással fogom megcsinálni. Másképpen nem lesz egyenletes. És még kell hozzá sok-sok agyag. Lesz-e rá idő e héten? Majdnem biztos, hogy csak jövő tavasszal.
A hálószoba áttelepítése után lesz ebből is műhelyszerű szoba. Polcok és tér kell. A fény is rossz helyről érkezik. Át fogom cuccolni a kétajtós szekrény helyére a munkaasztalt.
A változás hoz mindig új munkakedvet. Meg az is, hogy egy lendületből meddig jutok.

Bemásztam a gödörbe. Az 50-es csövet lecseréltem mégis 110-esre. Emiatt ne kelljen bontani később. Aztán jött a szintezés. Ki kellett szednem két nagy követ úgy a falból, hogy fogta minden. Aztán jött az űr.
Átcuccoltam a vendégszobába.
Itt megint a kedvenc szórakozásom, a vezetékek találkozását kell kitalálnom.
De már egy darab Y sincs itthon. Mennyi az idő?
Dél.
Be a kocsiba, és irány Szendrő. Vettem négy Y-t és két 45°-ot. Még hátramentem a tüzépeshez is egy csomag csempéért. Nála volt 150x150-es. Mondjuk a zuhanytálca alá már biztosan elég, tehát megvettem. Curik.
Visszamásztam a gödörbe. Itt még csak árok van, semmi sem áll a helyén, de már kiabáltak is utánam.
Mari néni, meg egy másik szomszéd. Ő már ismer engem, nekem még törnöm kellett a fejem, ki is ő. De a számítógéppel van baj. Jó, mondom sötétedés körül mennék. Addig itt haladni szeretnék egy tyúklépésnyit.
Sok valóban nem lett belőle.
A fürdőszobában az üreget kezdtem feltölteni apró kaviccsal, majd odatettem a vizet a mosdáshoz.
Három furik kavicsot beterítettem, aztán megnéztem a vizet.
Most fogyott ki a gáz.
A kemping bringa majd kikapart, annyira rohantam, hogy nyitva találjam a boltot.
Sikerült.
Fürdés alatt még a mosogatóvíz is megmelegedett.
Mennyivel szebben ég így! Tényleg a végét járta a palack, és attól volt olyan ronda a láng.
Nem baj, most felfrissülve megyek gépet nézni!
A gépnek vége.
A tápegység ad valami energiát, mert az optikai egér világít, de ennél több nem történt.
Kiszedtem minden felszabadítható elemet a gépből. Még a processzort is. Csak az alaplap. Hátha dudál valamit!
Nulla.
Hazaugrottam egy tápegységért.
Füst. A legnagyobb 400W-os tápomban a ventilátorán keresztül látható helyen szénné égett valami másodpercek alatt.
A srác ezután már nem kérte a javítást. Inkább újat vesz, s ami ekkor jött, attól lepődtem meg igazán.
Megkérdezte, hogy mivel tartozik a tápegységem röptéért.
Ezen nagyon meglepődtem.
Tudom, hogy most nem túl népszerű dolgokat írok le, de az emberek hazudnak. Addig kenik a valóságot, amíg a felelősségük nem állapítható meg, s itt a világ másik végén egy nem éppen gazdag huszonéves az önhibáján kívüli károkozásáért vállalja a felelősséget.
Hm.
Hazahoztam még a feltehetőleg működő alkatrészeket megvizsgálni. A wincsi, a videokártya, a dvd író, a memória megúszta.
A RAM-ot kértem el az elfüstölt tápom helyett. Nem akartam pénzt.
Ezt a memóriát már nem tudná használni az új gépben.

Szerda

Éjjel még kimostam a tápot zsíroldóval, és a kihűlőfélben lévő kályhára raktam. Hátha a két rosszból össze tudok hozni egyet.
Az eredetibe tápban semmi füstnyom, és minden feszültségből a felét adja le. Ha belső referenciája van, akkor a PWM IC, ha nem akkor rajz kell.
Leburkoltam a sajátomat.
Természetesen a PWM-hez tartó 22 Ohm füstölt el.
Tehát KA7500BC.
Egyikből a másikba nem hozott eredményt, és a dobozomban talált bánya is üres. Nincs benne 7500.
Igazából a még jó tápot kellene megbontanom belepróbálni. A 386-os alaplapomban van még egy IC tok.
A szerda viszont elment a hatékony megoldás nélkül.
Este visszaadtam a megvizsgált alkatrészeket.
Voltam még az öregeknél. Dezső bátya kórházba került magas lázzal. Csak Irénkét találtam otthon. Irénke néni, és Melinda – ő is hazajött – bementek hozzá a kórházba. Még nem értek vissza. Holnap is átmegyek megkérdezni, mi újság.
Este még felmásztam az internetes géphez, hátha le tudok tölteni doksit a táphoz, de olyan hideg volt, hogy mire felbootolt a gép, már állítottam is le. Inkább nem kell tüdőgyuszi.

Csütörtök

Fél hétkor nyílt a szemem. A telefon hétkor énekelte az ébresztőt a konyhában. Benne maradt a kabátzsebemben. Nem volt kedvem kikelni az ágyból. Olvastam nyolcig a Jégmadarat.
Szeretnék megint örülni ennek a könyvnek, de nem megy. Már azon jár az agyam, hogy a hét végén Budafok.
Odakinn esik. Befűtöttem, s ettől füstös és büdös a szoba. A konyhában a tegnapi főzőcskétől van zsírszag. Az egerek sem dugják elő az orrukat. Csak a Dugó várja a mindennapi betevő háztartási kekszét.
Tényleg, azt még nem adtam oda neki.
Majd utána jön a reggelicsata. A többiek csak akkor jönnek elő, amikor ő már rágja.

2009. október 24., szombat

Komjáti napló 2009 - XXXVIII. rész

Kedd (folytatás)

Levakartam a falat a konyhában a mosogató fölött-mellett.
Estig felraktam három sor csempét. Pont elfogyott a ragasztó. Az utolsó keverés túl hígra sikerült. Folyt mindenfelé, de akkor is 'rábeszéltem' a falra.
Ragasztót csak innét hozok Szilasról, holnap folytatom a ragasztást.
Megnéztem a pszichiáteres filmet, annyira amerikai vacak volt, hogy meg is bántam. Az Autonómián sokkal jobb volt Boldizsár Iván visszaemlékezése. Valamikor a 80-as években olvastam tőle a Don Buda Párizs c. könyvét, de nagyon kevésre emlékszem belőle. A bajuszkájával meg a hátrafésült hajával nagyapára emlékeztetett, csak kicsit kövérebb volt nagyapánál.
Amikor élt, csak fekete-fehér tévé volt. A felvétel is így készült. Még egy dézsa vű ömlött rám.
Nem is tudom, mi lett az Orilux-szukkal, talán szétszedtem. Alighanem az egyik polcom a sufniban a kávája.

Szerda

Reggeli begyújtás előtt még kiabált Jolika. Mondta, hogy ma megrendeli a kis traktort szántani. Itthon leszek?
Csak a ragasztóvásárlás van beütemezve, az egy órán belül meglesz.
Még megraktam a kályhát, s az első füstködöt ki is eresztettem. Csak utána pattantam bringára.
Megvettem a ragasztót. Most csak a drágább volt. 2200Ft. Mondjuk nem emlékszem, a régebbi mennyibe került, nem nagy tételről van szó, és kocsival ennyibe bele kerülne a miskolci út.
A fizetéskor kihullott a pénztárcámból a műanyag korong, amit a bevásárló kocsikba csináltam. Megtetszett a kereskedőnek, hát neki is adtam. Itthon van elég. Csak a szélét kell megreszelni. Laci bácsi is elhagyta a sajátját, ő is elvitte az épp nálam levőt.
Hazatérve feltettem az utolsó kávét. Elfogyott a dobozból. Közben kitakarítottam a fúvókát, mert tegnap már azt hittem, hogy elfogyott a gáz. A bal oldali égő lett csak koszos. Biztos a sok portól. Hogy ment be oda a rózsa alá? Rejtély.
Na, amíg el nem felejtem, keresek még műanyag korongot a pénztárcámba. Itt kell lenni mellettem valahol.
Hát nem volt. Pedig vagy húsz darabot hoztam, s most egy sem került elő.
Egy szétszedett Microsoft egér talpában vannak, de sikerült eldugnom. Majd ha már nem kell, biztosan előkerül.
A kocsi kesztyűtartójában van még egy lila. Csak olyan jó adni belőle másoknak, mert elmagyarázhatom, hogy hulladék monitor oldalfalából készítem a bőrlyukasztóval a nagysatuban.
Alapanyag itt is van, csak a szerszám van otthon. (Budafokon)
Megnéztem a tegnap esti ragasztásaim. Még nem száradtak meg.

Felragasztottam a három sor csempét, és a fél sort is végig alá. Ezzel már beér a mosogató mögé. Az időt megosztottam a kályha rakása és a csempézés között. Nagyon hűlt a szoba. Mitől?
Este rövid volt a telefonálás, mert szólított a természet. Pedig eddig reggelente jött 46 évig. Most meg ez is változik?
Na mindegy. Ha már fél nyolcig ez is megvolt, bekevertem egy adag mészhabarcsot, és bevakoltam a fürdőszobában a mosdó alatt a csövet és a mosogató fölötti szellőzőt is. A betakarás pedig pár milliméteres rétegben úgy sikerült, hogy szétkentem mindkét irányba. Majd folytatom, ha ez megszáradt, Ez a fal annyira nem egyenes, nem fog ártani. A csempe síkjáig eldolgozom valahogy.
Macskamosdás a kádban, mert csak egy edény melegvíz lett, és nem volt kedvem kivárni a másikat. Holnap Miskolc. Ott majd lubickolok anyunál a kádban.

Csütörtök

Bepakoltam a megragasztott gumis bicajkereket, és anyu szatyrait. Körbejártam, hogy mit hagyok itt, és beindítottam a Hondát. Cidriztem, vajon hogy áll az akku, de pöcc-röff. Nem számított a hideg sem. Télen úgyis fel fogom vinni fűtött helyre, nem kell még ezt cserélni!
Nem volt még dél, anyu derelyét gyúrt, amikor megérkeztem. Az első pár darab híg lett, szakadt szanaszét. Ennek a háziasszonyok nem szoktak örülni, engem nem zavar. Betörpöltem egy adagot.
Laci bácsival kisétáltunk az OBI-ba anyunak árvácskát nézni, meg nekem kellett purhab a zuhanytálca alá. Vettem még két villanykörtét a kültéri világításnak. Oda semmiképp nem jó a kis fénycső télen. A hidegben nem gyújt be. A fényáram csúcsa meg 20°C-ra optimalizálva. Arra még emlékszem, hogy a Tungsramnak volt egy újítása. A hajlított cső végére tettek műanyagot, hogy hamarabb felmelegedjen az ív, hogy ki mondta, vagy mikor, az már köddé vált.
Azóta ha hideg szobában nem gyullad be a cső, addig tapogatom, amíg az ív létre jön.
Persze a drágább csövek jobbak, meg biztosan fejlesztettek már olyat is, ami bírja, de hogy mennyi idő alatt térül meg a többletköltség?
Odakinn csak keveset világítok.
Erről jut eszembe az a furmány is, hogy az amerikaiak sok-sok pénzből fejlesztettek ki olyan gáznyomású golyóstollat, amilyennel az űrben is lehet írni. Az oroszok meg grafit ceruzát vittek magukkal.
Akár igaz, akár nem, tényleg az egyszerűség néha több.
Este egy Devecseri Gábor novellával múlattam az időt a Vacsoracsatáig. Thétisz istennő szüzessége volt a téma, azaz hogy az istennők nem veszítik el a szüzességüket a szerelmeskedéstől.
Ez a fickó könnyen udvarolhatott. Tetszik a logikája. Akkora felhőt kavar a lány főzése közben, hogy már rég a nedves területen jár, mire észreveszik.
Éjjel meg a tévében Francis Drake győzelmét elemezte valaki a spanyol Armada fölött. Biztosan okos emberek voltak, engem álomba ringatott.

Péntek

Vagyis október 23. Most nemzeti ünnep, amikor diák voltam, még nagyon nem volt az. Akkor még a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak volt ünnepe.... november hetedikén.
Reggeli közben a rádióban riportokat adtak ma is élő szereplőkkel. Anyu is bekapcsolódott, hogy 14 éves volt, és nem engedték ki az utcára. Az iskolából is csak kísérettel mehettek haza a gyerekek.
Egy lánynak átlőtték a karját, és az udvarukba – ahol nagyanyámékkal laktak albérletben – egy fickó befészkelte magát fegyverrel és kutyával. Később el kellett hagyni az országot. (Nem a kutyának és nem is anyunak.)
Tíz óra körül cuccoltam be a kocsiba. Egy PC doboznyi újságpapírt is elhoztam. Itt már fogyóban volt.
Tizenegy tájban hazaértem. Beeresztettem a csapdából az egeret a négy foglyomhoz. Kaptak egy háztartási kekszet, hogy legyen némi harc is. Paradicsom, meg más növényi eredetű valami volt még benn.
Bedurrantottam a kályhába. Papírgyilkos megoldással hamar felfűtöttem, de így sok a hamu is, magammal is kitolok, ha nem váltok fára.
Anyutól kaptam egy csomag kávét. Fuccs az elhatározásomnak. Úgysem tudom megállni. Ez legalább Segafredo.
Az úton végig esett az eső. Mostanra abbahagyta.
Végigjártam a kiskertet. A paradicsomok és paprikák szára lekonyult, fagyás nyomai mutatkoznak. A borsó még él. De jó lenne még leszüretelni!
Bekapcsoltam a gépem naplót írni, és bosszankodni, hogy megint elment a SETUP. Ismét elemcsere kellene az alaplapon. Inkább ceruza vagy mini ceruza elemet rakok bele, mert a 3V-os lítium elem drága és fölösleges 2 hónapra.
Meg kéne mérni a fogyasztást! Lehet, hogy csak egy szűrőkondi vacakol. Most sajnálom rá az időt.
Délután a purhabozást tervezem. Nejlonzsákokba fogom nyomni kisebb adagokban, és belesúlyozom a tálcát a keretbe.
Még a Digitalban dolgoztam, ott kaptuk a monitorokat úgy meg felújításból, hogy mellé ilyen zacskós megoldású támasztékot raktak a hullámpapír dobozba. Csak a mennyiséget kell jól eltalálnom!
Na megyek fáért, mert elégett a papír.
A zuhanykereten kivéstem a sarkot. A bűzelzáró U alak mögé betoltam egy 45°-ot, és meghajtottam kicsit hőlégfúvóval meglágyítva a csövet.

Szombat
A csővégeket sokáig csiszolgattam. Mintha valami is múlna rajta. Inkább olyankor szoktam ezzel szórakozni, amikor nem fűlik a fogam a következő művelethez.
Átvittem Jolikáékhoz a száraz kenyeret. Anyu küldött két szatyorral. Előtte kimentettem két kőkemény zsömlét az egereknek. Remélem, nem fog hiányozni!
Csendes zsongás volt az ereimben. A kínált kávét nem tudtam visszautasítani. Persze itthon főzni kellett a következőt, mert a kevés nem elég csak az izgalom felkeltésére.
Felvakartam a földről a csemperagasztás után maradt homokot, és lecsutakoltam a mosogatót is.
Csak ebéd táján nyitottam ki a habos flakont. Meglocsoltam a keretet, visszaragasztottam a lepergett három plusz a levert negyedik csempét is. Nagyot sóhajtva körbefújtam a keretet és a tálcát is. A tálcáról azonnal lepergett minden. Az oldalfalról is sok.
Az a hosszú flakon alig adott habot.
Eligazítottam a tálcát, beleraktam a hullámpapírt, meg vagy tíz darab téglát. Öt percenként mentem oda térdepelni, mi történik. Oldalt a lyukon szinte semmi sem látszik.
Hogy mégis múljon az idő, kettévágtam nyolc csempét a vendégszoba zuhanykerete alá.
Kár volt. Ott keskeny ez a méret.
Maradt még két darab ép, de jobban bosszant, hogy kell még egy purhab, vagy mellé fogok betonozni a keretnek, mert majdnem beesik a tálca.
A ráhagyásokról egyszer, s mindenkorra leszokom. Inkább legyen szűk, mert abból lehet vésni, de a bő lyukakkal sokkal több munka van.
Az elhozott gyújtóspapírok között leltem multivitamintablettás dobozt is. Apró lyukat vágva az oldalán beraktam az egereknek.
Ezek a komjáti egerek nem túl kitartók.
Emlékszem, Budafokon Mini – az egyik hosszan tartott egerem – mestere volt a bejutásnak. Addig rágott, fityegett a dobozka oldalán pörgő farokkal, amíg be nem cuppant.
A fogkrémes doboz volt a legizgalmasabb. Arra később két-három pótkijáratot is nyitott.
Ezek itt úriegerek. Ha nem fér be a fejük, már nem is rágják méretre.
Este megint Jégmadár.
Most már végigröhögtem a következő fejezetet.
Hadd idézek egy Villa Farkó verset belőle!

„Én annak írok rég, aki nem olvas
sem engem, sem más költőt sohasem;
ha kérdik, olvas-e, feleli: „lófaszt!”,
mert mocskos szájú az én olvasóm;
tök hülye állat ő, és zseni én,
s pont elférünk e kurva féltekén”

A tévében egy szőke lány énekelt hangosan s nagyon elragadta a közönségét. Előtte a tolószékes srác majdnem megríkatta a zsűrit. A sok tehetségtelen jelentkező pedig beleillett (volna) az olvasmányomba is. Még úgy is, hogy Kulcsár Szabó Ernőtől Adyig mindenkit felismerni vélek benne.
Ma éjjel átállítjuk az órát. Jó. A szervezetem már úgyis átállt.

2009. október 21., szerda

Komjáti napló 2009 - XXXVII. rész

Péntek

Délután nekiestem a konyhának. A már elkészült mosogató alatti lefolyót bontottam ki, mert még kell a rendszer végére a levegőztető, vagy szellőző cső. Tudom, hogyha most nem verem szét azt a három centit, akkor később már nem verem le csempét, stb. Ez még most a legkisebb veszteség.
A 32-es Y-t pár centivel meghosszabbítva tovább véstem a két ágat. A már fenn lévő csempék mellett véstem fel a plafonig a falat, s megfúrtam a plafont. Egy fúrószár bánta. Odafenn lámpa mellett reszeltem megfelelő méretre a lyukat.
Még beragasztottam az Y-t, és a felszálló csőbe a méretre vágott 32-es csövet. A felszálló cső 36-os, de itt nem számít, hogy vastagabb, mert nem víz, csak levegő fog járni benne. Remélem, egerek sem. Illetve az ellen tervezek fémhálót a végére.
Az illesztés jó arasznyi hosszan. Bekentem ragasztóval, s hogy ne folyjon vissza, körbeszigszalagoztam. Estére száradni hagytam.

Szombat

Megint hideg volt reggel. Lehet, hogy ma este már a hálózsákban alszom. Vagyis abban is. meg a paplan alatt.
Feltakarítottam a tegnapi vésés maradékát, megkevertem egy adag mészhabarcsot. A cső buggyan. Akárhogy vésem alá, kilátszik a falból.
Már nem érdekel. Legfeljebb leveszem a z összes eddig felrakott csempét, és kiemelem másfél millimétert, ha nagyon látszik.
Persze este még biztosítottam Nufit, hogy minden sík és vízszintes és függőleges. Merthogy akkor még az is volt.
Ilyenkor szokott beköszönteni a baj.
Oldalról nem látszik, de szemből igen. A csap magasságágban beékeltem a csövet egy deszkával, de akkor máshol buggyan elő. Ahol alávések, ott is kirugózik, vagy ha nem ott, akkor máshol.
Hagyom száradni, majd megnézem, mit tudok vele később alkotni.
Bejöttem a szobába fűteni.
Levágtam egy jókora száraz gallyat a komposzt melletti szilvafáról, s felaprítva elegendő lett a kályhába. Még a kávé is megfőtt a tetején.
Mire megreggeliztem, már csacsogott is a főző.
Jó, menjünk a zuhanytálcát beigazgatni.
Ez ma nem az én napom.
Eddig benne hagytam a papírban, úgy próbálgattam a helyére. A betonkeretet akkorára csináltam, hogy jó legyen. A zsaludeszka szélessége volt a ráhagyás, hogy el tudjam majd forgatni, ha netalán nem párhuzamos a fallal. 2x1cm bőven elegendő hozzá.
Ekkor jött a feketeleves.
A tálca széle nem lapos, hanem visszahajtott. 1 cm szélességben, és bár ez is takarásban van a csempéken, nem egy pontosan mozdíthatatlannak beállítható valami.
A következő élményem pedig, hogy a leragasztott csempék jönnek fel a betonkeretről. De nem a csemperagasztó a keretről, hanem a csempe a ragasztóról.
Imádom, pedig beáztattam, és millimétereket püfölgettem, a vízmértékkel a kezemben lestem minden koppintás eredményét, s most kezdhetem elölről. Vagy csinálok deszkából rézsűt, és azzal igazítom a kerethez, vagy mást kell kitalálnom. Meg még jó hideg is van.
A magassági eltérés miatt még a bűzelzáró U alakot is nagyobbra kéne csinálnom.
Kínomban bejöttem fűteni a szobába, meg naplót írni, hátha eszembe jut valami. Eddig csak a fatákolmány, de nem vagyok még semmiben biztos.

Vasárnap

Pihenőnap. Nufi mondta, hogy kell a rendszer. Én meg miért ne hallgatnék rá. Ágyban maradtam, addig sem kell fűteni.
Csörög a telefon. Anyukám már a vonaton. Tehát a pihenő nap csúszik.
A konyhából kihordtam a szerszámokat, az étkezőasztalt lemostam a portól. Tegnap még mind a levegőben volt, értelmetlen lett volna percenként törölgetni.
Az egereket kivittem a gangra. Felemeltem a dióleveleket, és láss csodát, még négyen vannak.
Idekinn sohasem láttam egy-kettőnél többet.
A hullákat mostanában már el tudom égetni, nem is szoktam számolgatni. Az etetésen kívül nincs napi teendőm velük.
Beráncigáltam párhuzamosra a bútorokat, és a szitáló esőben mentem a vonatmegállóhoz.
Mire átgurultam a síneken, megjelent a vonat lámpája Bódvaszilas felől. Nem kellett sokat várnom.
Anyukám jókora szatyrát egy híres ember segítette le. Az a cigány festő, aki Bódvalenke házait csinosítgatja, és teszi most médiahírré a falut. Legalábbis a Borsodi rádióban anyu sokat hall róla. Ha itt lesz Nufi, majd megnézzük. De inkább nyáron, mert ebben a hidegben nem túl jó.
Megnéztük a diót. Már nem nagyon van. Leszedtem a maradék szőlőt. Még egy kis vödörnyi lett belőle. A jövő héten az is elfogy. A csicsóka virágzik, meg a borsó is. A borsóból már biztosan nem lesz semmi. Pedig tavaly még volt két-három hét jó idő novemberben is. Most is jó lenne!
Délután pedig fűtőt játszottam. Hordtam a gallyakat, a faháncsot, - mindent, csak éghető legyen – kis kályhába, és újra Precision 2000.
A VT-02 órajelét keresve hangok jöttek a hangszóróból. Oszci nem megy. Csere.
Az sem, bár úgy tűnik, hogy a szkópzsinór terhel be. Vissza az eredeti IC. A jelenség azonos, bár egy-egy pillanatra a mérőcsúcs elvételekor megjelenik a 4MHz-es órajel.
Még nem kerestem 100k-s ellenállást, pedig hátha... Hátha úgy nem terhelnék be kapacitívan.
Vagy még jobb, előhúzom a frekimérőt.
Csak közben megint este lett, és fűtöttem a kályhát és alágyújtottam a víznek s fazékban, és megint két fazéknyi forróvíz + két és fél hideg lett a fürdőm.
Micsoda dőzs!
Aztán irány a telefonfülke.
Este pedig bevackoltam magam az ágyba, és kerestem leírást a VT-02 firmware-ről. Vagy valami folyamatábrát. Jó lenne többet tudni erről a prociról.
Nagyon pici a rajz és még nincs a fejemben. Ráadásul hátulról kellene megközelítenem a dolgot. Ha nem a procit faggatom, hogy mi hiányzik neki, hanem a készülék többi komponensét indítgatom be külső tápról, műszinkronnal, stb. Meg mondjuk a DATA vonal.
Azt lenne jó megvallatni. De holnap pl. megskubizom, van-e egyáltalán ott jel. Ha pedig nincs, ki eszi meg.
Hétfő

Itt már igazi tél van.
Reggel a kinti kádban jégpáncél fedte a vizet. Ma is sok fát kell majd eltüzelnem. Lehet, hogy a héten szedem a sátorfámat, és elhúzok haza, mint a vadliba?
Előtte még össze kell pakolnom és az akkumulátort is babusgatni.
Ki fogom bírni.
A kályha jókora füstöt csinált, de befűtött. A Műszaki Hibában leírt módszerrel leakasztottam a 140Voltot a sortrafóról, és adtam neki 14-et. A sortrafó lábain nem éppen szabályos huplik vannak. De vannak. Csak valamelyik rajzon legalább volna pár diagram, mennyi pp-t kellene keresnem! Mert akkor tudnám, hány volt a tizede.
Miután mindenhol volt valami, feláldoztam az utolsó S2000-t, hogy biztos legyek a sortrafó zárlatában. Már csak elő kell kerítenem a tv tulajt, hogy hová rendeljem a trafót, vagy adja ide rá a pénzt.
Tudom, hogy drágább, mint amennyiből a Vaterán kapnék működőképes Precision2000-t.
Ez van. Csak annál megint bizonytalan, meddig megy hibátlanul.
Egyébként ebben is HR (utángyártott) van.
Belém bújt az ördög. A fal még nem volt alkalmas a csempézésre, feltettem a Telefunken tévét. Az is erre a sémára épült. Pár hónapig üzemelt anyunál, aztán kikönyökölt belőle valami. Akkor adtam neki a Grundigot.
8V megvan, a sor indul, hallom. A táp megáll. Gombokra nem reagál. Ha leakasztom a sortrafót, akkor van vezérlés, illetve mióta kicseréltem a tápban a 470uF 100V-os kondit.
Patt. Vagy megint nagyfesz trafó vásárlás, vagy megáll.
Ha 1-2 ezer Ft volna, már csak azért is megvenném, mert ez a Thomson logika érdekel, és legalább az I2C busszal megismerkedhetnék. Erre is van a PC-hez illeszthető interfész az újságban.
Éjjel kettőig-háromig ismét nem bírtam elaludni, addig olvastam a cikkeket. Négy éve, vagy öt. Nem, 2003 óta járatom, s nem szenteltem neki elég időt.
Jó, más része a szakmának tartott el, és ezt elhanyagoltam.
Pedig minden ága egy önállóan is megálló és teljes embert igénylő szakma.
Amikor kölyökkoromban tévészerelő akartam lenni, meg zenész meg minden, akkor még befejezhető valaminek sejtettem. Pedig az első munkahelyeimen volt ott az elrettentő példa, hogy még nem is túl öreg kollégák álltak meg olyan problémák előtt, ami nekem nem volt gond.
A sok mechanikai és kevés elektromos tudást kellett műszerekkel vizsgálható, láthatatlan fantomok keresésére váltani. Egy BU már nem izzott fel a vezérlés hiányában, mint a PL500 anódja.
Nem volt elég köpni egyet a csavarhúzóra, s nyállal pótolni a katódellenállást.
Most pedig a számítástechnika veszi át a szerepét sok-mindennek. Ráadásul mit sem ér az, hogy mondjuk remekül kezeli valaki a Norton Commandert, vagy tudja installálni a Windows aktuális verzióját.
Ha nincs kész program, amely megszólítja a vizsgálandó készüléket, akkor programozóvá kellene válni, és letölteni a kiválasztott ic dokumentációját, s megírni a programot, mely ezt a protokollt ismeri.
Ide jöttem most a világ másik felére, és egyre többen tudják rólam a szomszédok, hogy tévészerelő vagyok. Pedig amikor megállok egy hiba előtt, és rágom a körmömet, megrendeljek-e egy processzort a tévéhez, akkor nem vagyok biztos magamban. Már csak azért sem, mert a nyáron elkezdett Grundig tévé is csattant akkorát, hogy az új proci biztosan nem élte túl.
Mi a megoldás?
Nálam mindenképpen a tartalékolás. Visszatolni alkatrészekbe a pénzt, és kidolgozni olyan segédeszközöket, melyekkel kivallathatom a teljesítményelektronikát a befektetés előtt.
Nem érdekes? Visszatérnék a processzor nélküli világhoz. A munkaasztalon én vagyok a processzor, és majd én adok neki sorimpulzust, meg homokvárat. Majd én adok négyszöget a képparabolához.
Na ja, csak ha egy hónapban 1-2 tévéjavítás jön, akkor ebből nem nagyon épül fel a szaktudás hiányzó része sem, nemhogy az anyagi alapok.
Mégis kellene egy lottó öttalálat.

Kedd

Reggel arra ébredtem, hogy valaki veri a bejárati ajtót.
Erzsi néni kopogott be így. Kilenc óra volt. Én még javában húztam a lóbőrt. Tudom, hogy átcsúsztam a hajnali órákba a tévével, de legkésőbb fél kilenckor eddig már mindig be volt ágyazva.
Most nem.
Fél tíz felé értem el a hölgyhöz, akinek püfölni kellett a tévét, hogy legyen képe. A képeltérítő IC valamelyik forrasztása adta meg magát. Nem találtam meg a bűnös forrasztást, de a környéken mindent átmelegítettem, és gyantáztam. Most a komolyabb pofonokra sem megy össze csíkba a kép. Közben egy jót beszélgettünk.
Anyu telefonált, hogy küld nekem Jánossal palacsintát. Jó. Mire jött János, én is hazaértem. Sőt, megebédeltem és még meg is raktam a kályhát.
Füst persze volt, és János megjegyezte, hogy el van törve a könyökcső. Azért füstöl.
Pedig az csak az egyik ok.
Igazából erre nem akarok költeni, össze szoktam tolni a rést kicsire, és szellőztetek. Majd, ha megfulladtam, akkor elég lesz.
Most készülök csempézni. Ha korán megvagyok vele, akkor esetleg elmegyek Miskolcra purhabért a zuhanytálcák alá. Meg egy kicsit kimozdulni itthonról. Megint kezdem börtönben érezni magam.
Tegnap a Kék Fény adásában kaptam ízelítőt belőle.
Mondjuk az a srác, aki megölte a nagyanyját, mert állandóan verte, meg kiskorában kiette a hidegre, hogy fagyjon meg,.. Teljesen érthető reakció. Mindegy, hogy jogos vagy túlzott volt a válasz, embert nem szabad ölni, ezért börtön jár.
Ha valaki más kertjét dézsmálja, az megélhetési bűnöző, és abból annyi van, mint porszem az országúton. Könnyebb annak a kárát elfogadni, akit megkárosít, mint mindenkivel fizettetni az eltartását egy zárt intézményben.
Pedig ennek a gyilkos kölyöknek csak egy nagyanyja volt. Többet ilyet nem fog csinálni.
Akin meg nem torolják meg a lopást, az holnap nyugodtabban lép a következő birtokra, mert ő jogosan veszi el a másét.

2009. október 16., péntek

Komjáti napló 2009 - XXXVI. rész

Péntek-szombat

Pakolás. A tévé az asztalon, de nem férek hozzá. Hideg van. Be is kell fűteni. A fizikai munkához elég, de az ülő gondolkodáshoz édes kevés.
Sötét van. Az alkatrészekről nem tudom leolvasni a betűket. Lámpa kell. A hosszú fénycső. Van hozzá elektronikus gyújtó. OSRAM. Bele lehet szerelni a lámpatestbe a két fojtó helyére, és szüret.
Ezek az egyszerű műveletek szoktak hosszan tartani.
Az armatúra egyik oldala repedt. Meg kéne ragasztani. Jó. Közben el is törik. Nem baj, van tartalék. A gyújtó nem kell bele. Azt át kell kötni. A szétszedett töröttet belül közöttem át, a másikba megberheltem a gyújtót.
Csak az egyik fénycső világít.
Jó, akkor szétfúrtam a jó oldalt is, és azt is átkötöttem belül.
Így már jó. Fényözön a munkaasztalnál.
Hajnalig szórakoztam az induktivitásmérő műszer duplatápos átalakításával.
A dobozba szánt tápegységgel nem működik.
Régi AT-s táppal megy. Terheletlenül a 5Volt az 5 Volt, a mínusz 5 az 3,7.
Nem számít.
Rákötöttem a műszert. Jelez. A mínusz táp majdnem 7Volt. Ezek szerint az 5 Volton fogyaszt a műszer rendesen.
Ekkorra már a kapcsoló helyén minden pontot átforrasztottam a fólián. Ebből már nem lesz újra kéziműszer. Maximum tápegységbe kijelző. Áram, vagy feszültség.

A tévé sorvégfokját átvizslatva sem találok más hibát, mint a sortrafó. Újra kivettem az HR utángyártott trafót.
Egymás mellé sorakoztattam a tévé tetejére a három hasonló energiaátalakítót.
Vallatás lesz.
Mindegyikről lesz egy sorozat mérés induktivitásmérővel, tápimpulzussal, meghajtom Videoton SuperColor tápról a TELETESZT orosz műszerem sorimpulzusával.
Ha tudom, megmérem a nagyfeszt. 19,9 kilovoltig jó vagyok. Aztán ha nagyobb, az is jelent valamit.

Vasárnap

Búcsú van a faluban. Anyu jelezte, hogy jön. Reggeltől ömlött az eső. Fél 11-kor a legjobban. Gyűjtöttem Ildinek szőlőt, anyu leszedte, amit a kertben talált. Bepakoltam, és még diót szedtünk.
Anyuval meglátogattuk Jolikát.
Utána kitotyogtunk megnézni a sátrasokat.
Kongott a búcsú az ürességtől.
A faluban az elszármazott gyerekek autói jelzik, hogy ki mennyire tehetős. Ilyenkor meglátogatják a szülőket.
Ezt a népet nem láttam az árusoknál. Meg sehol. Pedig hazajöttek. Hm.
Beköszöntünk Dezső bátyáékhoz is.
Ott nagy a család. Az unokák már hozzák a dédunokákat. A nagyobbak játszanak az apróságokkal.
Rábíztam Lacira az apró motyómat. Kisvödör szőlő és a zöldségek.
Anyut kikísértem az állomásra. Akarom mondani a vonatmegállóhelyhez. Hiszen már egy tábla sem jelzi Komjátit. Jegyet a kalauztól vehet, aki felszáll.
Visszafelé séta. Attila füstölgött az udvaron (cigizett), látszott, hogy menne már, unja itt magát.
Beszélgettünk még egy kicsit. Puhatolózott, tudnék-e tárolni neki tévét, kerékpárt. Eladni a lomot ittenieknek.
Momentán nem fér. Megmutattam, hogy kihasználtam a helyet. Talán, ha majd betemettem az árkot az istállóban.
Szóval most nem.
Rátelefonáltak. Ment haza. Én meg tentikéltem egy órát.

Közben motoszkált az agyam. Hogy másnak mi van. Hogyan csinálja. Mennyiben szerencse, és hol van a tudatosság?
Nem akarok irigynek tűnni, bár biztosan az vagyok. Ez az agytorna inkább arról szólt, hogy miként működik?
Nem biztos, hogy sikerül elmagyaráznom, de mégis megpróbálom.
Budafokon a hideg-melegvíz természetes. Jön a víz, a gáz, meg elcsavarom a csap fejét, és fürödhetek.
Itt van egy tervem, sok könyvecském, és a zuhanytálcához betonoztam keretet.
Amikor a keret már megvolt, végigszaladt bennem némi elégedettség érzése, és nem volt rossz, hogy még nem tudom használni.
Attila beültetett a vadonatúj autójába, és elhozott kb. 150m-t hazáig. Biztosan csodálnom kellett volna a verdát, de van autóm, egy 20 éves Honda, és kényelmes, nyugalmas utazást biztosít. Most nem a mindennapi kenyérkeresethez szükséges szerszám, tehát nincs fő helyen a fejemben.
Itt erre a távolságra olcsóbb is, kényelmesebb is a kerékpár. Nem kell hozzá nagykaput nyitni, elég a kicsi. Nem kell cidriznem, hogy leér-e a kipufogó a kapubejáróban, stb.
Minden amellett szól, hogy tulajdonképpen nekem jobb.
Mégis rátekintve az újabbnál újabb gépkocsikra feltámad bennem az az érzés, hogy kimaradok valamiből.
Miért?
Géza barátom Budapesten is tépi le magáról a nyakkendőt, amikor hazaér. Azt mondja, hogy undorodik a gazdagoktól. Belőlük él. A gazdagok csili-vili eszközeivel veszi körbe magát, és közben rosszul érzi magát. És még ez is relatív. Viszonylagossága pedig úgy értendő, hogy bár mérnökemberként kezdett a pályán, ma már kereskedőnek tartja magát, és büszke rá, hogy szakemberré lett.
Nekem az van a szemem előtt, hogy ő minden hónapban fizetést kap. Tehát neki jó. Féltenie kell a következő havi lehetőséget is, de van lehetősége.
Tőlem nem fogják elvenni, hogy jövő harmadikán sem kapok fizetést.
Ha egy munka után azt mondom, hogy nem kérek semmit, akkor is zavarban vannak az emberek, s ha a munkámmal arányos összeget kérek, akkor is elhúzzák a szájukat.
Lehet egyáltalán ilyen káoszban nyugalmat találni? Nem nyugalmat, nyugvó pontot. Egy biztos pontot, ahonnét ki lehet fordítani sarkaiból a világot? Nem csak kimozdítani. Az már kevés.
Nekem az az igazi sikerélményem, amikor látom, hogy örülnek annak, amit csináltam.
Pl. Nufi a River Cottage-nak, Feriék, hogy zuhanyozhatnak este, s nem kell várni ki tudja meddig.
Hogy ha megáll a vályogfal, akkor csak munkából megoldom a következő lépést.
Tehát az új autók látványa színtiszta irigység érzést hoz létre bennem.
Elő fogom venni Hamvas Bélát egy kicsit. Sajnos Diogenest eredetiben nem tudnám.

Hétfő

Reggel rossz érzésem volt. Kávé. Elmentem, és vettem egy kis Omniát.
Kigyepáltam a zuhanykeret zsaludeszkáját. Már meglocsoltam a betont, s ettől nehezebb lett a famerevítőt vésni, de akartam haladni vele.
A négy sarkát kellett kiszabadítani. Mindegyiket jól megcsavaroztam. Nem volt könnyű szétverni. De most nem repedt el a betonkeret.
Bejöttem tévét javítani. Csak előtte a világítást kellett helyrehoznom. Az asztali lámpából a legstabilabb mesésen működött. Hol volt fény, hol nem.
Szétszedtem. Semmi oka.
Ha már szétszedtem, akkor lecsuriszkoltam róla ronda festést.
Nem a lámpának volt baja. A belecsavart fénycső volt érintkezési hibás. Nem baj, akkor is jobb lett így. A fénycsövet pedig úgy tudtam kicserélni, hogy a régiről leforrasztottam a normál menetes fémkupakkal ellátott műanyagot, mert itthon csak minyon foglalatú volt. Ráforrasztottam, és szigszalaggal rögzítettem.
Jött a tévé.
A sortrafókat egyenként lemértem az impulzustápról, melyik hány voltot ad. Melyiknek mekkora az induktivitása a primer tekercsen.
Nem lettem sokkal okosabb. Valamiért az az érzésem, hogy ez a trafó jó.
Visszapakoltam, és a 12nF-os kondit is kicseréltem. A sorvég tápját megszakítottam, bekötöttem egy 60W-os izzót sorba.
Egy villanás, és azóta semmi.
A 8Voltos stdby megvan, de semmi több. A táp nem indul. A TEA tokban volt. A lábain 0V. Csere.
Semmi változás.
Odakinn beindult a szélvihar. Rázta a diófát, vitt magával mindent, amit csak tudott. Levelet, gallyakat, stb.
Nekiálltam fát vágni. Eltüzeltem egy fél erdőt, meleg is van a lakásban tőle. De van rajtam valami feszültség. Ki kellene sütni.

Kedd

Hajnali háromig nem tudtam elaludni. Ekkortájt sétált be és került csapdába egy egér. Zörgött a csapdában, az altatott el végre. Majd kilenc volt, amikor kikászálódtam az ágyból.
Nem voltam éhes.
Na, akkor diószedés. Már a vödörrel is alig tudtam hátra menni a komposztdombhoz. Lépésenként szét kellett rugdosni, hogy ne recsegjen a talpam alatt a sok kis golyó.
11-ig két és fél nagy kosárral vittem fel a padlásra, és most még nem tudok felállni. Úgy beállt a derekam.
Pedig legkésőbb kettőkor csempézni akarok.
No nem nagy felületet, csak a zuhanytálca szélét. Még sziloplasztom sincs, anélkül nem fogom lerakni, de a csempe kell. Szerintem lejárt a hét nap.
Még bekapcsoltam a gépemet, hogy a bloggal is haladjak, de boot közben kétszer volt áramszünet.
Nem örültem neki. Annál is inkább, mert az XP nem kelt fel. Restartolt folyamatosan.
Feldugtam a tesztelő Vistát, és scandisk.
Oprendszerrel nem megy, csak rebootkor. De akkor két és fél órát.
Addig megraktam a kályhát és végre megleltem a Videoton-Thomsonos cikket a 2002-es műszaki hibában.
Ha nem is teljes kapcsolási rajz, de hasznos részletek vannak benne. Meg szervízötletek. Persze a szervízötletek nekem nem szoktak bejöni, de szorgalmasan elolvasom őket. Hátha most.
Amint feljött a Vista, reboot, hogy mi lett az XP-vel.
Jó!
Működik.
Már kezdem sejteni, mi az itt elszálló XP-k achillesi sarka.
Ha nem akarnák a tulajok először újrainstallálgatni, mielőtt (nekem) szólnak, sokkal kisebb munkával megúsznák.
Ez van. Nekem hasznos.
Mondjuk ezért van mindenfajta oprendszer a gépeimen. Vírusirtáshoz mindenképpen az NT a legjobb. Kicsi, és ismeri az NTFS fájlrendszert, és hamar települ. Pentium II vagy III elegendő alá. 64Mb pedig már sok is neki.
Na, még körbemérem a tévét, úgy fogok neki a csempének.
A Thomson táp továbbra is ellenáll. A TEA ic vezényli a tápot, ahogy elnézem, nem is önrezgő. Csak hát nem nagyon férek az asztalon. Ki kellene bővíteni valahogy.
Csak akkor asztalos munka, és most elektronika. Nem vagyok József Attila, hogy versírás közben más volna jó.
Nagyon elszoktam a javítástól. Minden elviszi a figyelmemet.
Tehát az S2000 egy trafón keresztül kap vezérlést, van két tranyó primerköri védelme, és a szkópom megint besötétedett! A DURVA ÉLETBE!
Elővettem az újságot, és memorizáltam a kapcsolást.
A TEA tápfeszültségét biztosító kör áteresztő tranzisztora szakadt.
Végre egy valódi hiba.
BC639
Ez valami nagyobb BC, talán 1A-os. Kapott BC301-est.
Bekapcsoláskor villanás a bal alsó sarokból!
A biztosító betét szép szürke lett, és szakadt.
Megjött a vezérlés, és kiderült a zárlat.
A füzet az elektrolit kondikat gyanúsítja, én meg a diódákat.
Egyikünknek sincs igaza.
Közben kihűlt a szoba, ismét tűzrakás. Besötétedett.
A telefonfülkében majd megfagytam. Felül beöltöztem. Még sálat, sapkát is vettem, de alul csak a farmernadrág. Mozogni elég, de állni kevés. A térdeim jelezték. Holnap lesz meleg alsó is.
Hazatérésemkor még volt némi parázs. A kályhára tett fazékban éppen csak meleg volt a víz.
Tettem még a kályhára. Már majdnem forrt a víz, amikor beöntöttem a kádba. Kapott még egy vödör hideget, s most ennyiben fürödtem.
A szél már alábbhagyott, alig volt nesz a lakásban. Hamar elaludtam.

Szerda

Bár az elhatározás megvolt, hogy folytatom a fürdőt, továbbra is a tévével fürödtem. Alkatrészről alkatrészre végigtapogatóztam a tápot, kicseréltem a sorvégben lebzselő nagyfesz kondikat, és mégis hol megáll a stby 5V, hol villan hármat, és elalszik a LED.
Elsiklottam a segédtáp 8Voltja fölött. Az most 12.
Basszus, akkor s Z dióda.
De honnét vegyek most 9,1-est?
Tápegységben van. Az ASTEC tápban 9V-os fogja a FET kapuját.
Csak az mint dióda csinált valamit, de mint stabilizátor, nem. (Nyit-zár)
Halvány emlékeimből felmerült, hogy a BC182 tranzisztor kollektorát és emitterét összekötve diódaként 9V-os.
Nosza!
Csakhogy nincs BC182. Itt egy darab sem. A BC(talán)647 - mert a szöveg lekopott róla – 7Voltot mutat.
Megörültem, hogy a LED világításban maradt. A sorvég is kapott 135V-ot, na, most kéne beindulni.
Naaa, csak egy picit!
Még visszakötöttem egy leakasztott 15V-ot, aztán többet semmi. Csak a 3 piros felvillanás, és nyugi.
Este még befűtöttem, és vadul olvastam a Műszaki Hibákat. Holnap pedig addig nem ülök a tévéhez, amíg nem csempéztem le a keretet.

Csütörtök

Reggel diószedés. A derekam elég jól bírja, de nem a hajlás volt a gond a hét végén. A derekam fázott meg. Most is állandóan a takargatás volt a fő tevékenység. Két kis kosár diót tudtam összeszedni.
Egyébként nem fáztam.
A vályogba rakott kövek stabilan állnak. Ahogy szárad a sár, úgy lesz egyre több bizalmam hozzá.
Ma fel akartam venni egy követ a közepéről, de nem sikerült. Ez jó! Ez nagyon jó!
Ha lecsempéztem a keretet, rakok még egy sort az alsóra.
Kell már valami sikerélmény is a sok kudarc mellé.
Felmentem az internetes géphez. Nufi tegnap azt mondta, hogy a korábbi naplórészletet küldtem el.
Mondom, biztos elnéztem a két meghajtót a FAR managerben, és felülírtam a régivel az újat.
Czumi, mert újra nem fogom írni! Talán majd hideg téli estéken, amikor sok-sok 'hülyesírási hubámat' is tizedelni akarom.
Még este ellenőriztem, hogy tegnap nem voltam ilyen figyelmetlen. Ma pedig a tetőn is megnéztem a levélhez csatolt .ODT dátumát. Az is tegnapi. Hogy mi mászott el?.. Azt nem tudom.
A fizikai meló után ismét elküldöm. Azt hiszem, más könyvtárból fogom csatolni. Hátha a Thunderbird, vagy a win98 a ludas.
Próbaüzem a csempevágóval. A legolcsóbb kézi fajtát vettem, s otthon csak kipróbáltam.
Jó. Ott töri a csempét, ahol én akartam.
Betakartam körbe fél csempékkel a zuhanytálca keretét. Ehhez fogom ragasztani sziloval a tálcát.
Holnapig megszárad.
A kikevert csemperagasztó hamar elfogyott, a második keverés meg nagyon sok lett.
Akkor konyha.
Leszedtem a zöld csempét a falról, megfúrtam két új fehéret. Mivel maradt még szmötyi, felraktam még hármat. Most olyan, mint egy csempevirág a falon kétszer átlőve.
A csapot csak holnap teszem fel... ha felteszem.
Most még meg kell álmodnom, lesz-e szellőző, vagy nem, mert ha nem, akkor a sarkot végigcsempézem holnap, ha pedig lesz,.. akkor is, de előtte vésem be a falba.
Szerintem lesz.
Kell még az az egy nap a keretnek. Azon úgy kell megszáradni a csemperagasztónak, hogy a mi súlyunkat is elbírja. 85 és 95 kg közötti érték. (Nyári-téli adatok) Meg ha elhízom,.. de ezt inkább hagyjuk.
Precision 2000 szivat. Még a 10V-os Z diódával is csak 3-5V közötti feszültséget ad.
Döntöttem, mészárolok.
Megbontottam a SABA tévét. Átraktam a Z diódát és az áteresztő 1A-os BC-t. Mindjárt jó lett a 8V.
Mi a jó isten van ebben a tévében, hogy a 10V-os Z dióda 13V-ról 1K-os ellenállással nem tud csak 3V-ot? Biztos nem ZPD, és nagyobb áram kell neki.
De ezzel csak az első lépésen vagyok túl. A biztosíték helyére bedugott izzó világít, amíg a PTK-NTK felfűt, és kisöntöli a demag tekercset, aztán három villanás, és a tévé nem indul.
Először még volt 135V a sorvégtranzisztoron, aztán a következő indítástól az sem.
Hulla vagyok. Nem tudok koncentrálni. A befűtéskor olyan füstöt csináltam, hogy alig látok a szobában. Nedves volt a fa. Majdnem felforrt a víz, - zenélt a fazékban - ránéztem az órára, itt az ideje telefonálni.
A ház előtt már a harangszó is siettetett. 8 óra.
Kilenc körül értem haza. A víz még meleg volt, de már csak 1 fazéknyi hideggel hígíthattam. Nem baj, a koszt, a faggyúréteget így is lehozza a bőrömről.
Vissza akartam ülni a tévé elé, de nem ment. Leoltottam mindent, és a paplan alatti meleget választottam.

Péntek

Reggel szokatlanul hűs volt. Állig-fülig betakarózva nem fáztam, de lement 12°C-ra a szobahő.
Azonnali befűtés mellett döntöttem.
A fában az az igazán jó, hogy kétszer fűt. Először, amikor vágom, másodszor pedig a kályhát melegíti.
A harmattal-köddel átitatott gallyak nehezen kaptak lángra. Esmég sok füst. Most kinyitottam az ablakot is, hogy legalább a felét kitessékeljem.
A második szakajtó fát aprítottam amikor Erzsi néni jött, hogy nézzem már meg a zárat, mert rossz.
Rendben. Amint lobog a kályha tartalma, megyek.
Hát az itteni holmik sokáig szolgálják gazdáikat.
Ez a zár is oly régóta van a helyén, hogy a kapuból kivenni úgy szabad, ha a hegesztőpisztoly is kéznél van, mert a vaskapu összegyógyult a leköszörült végű csavarral, és a zárnyelvek súrlódó felületeti a méretük felére kopva.
Erzsi néni hozott egy zománcos lavórban alkatrésznek való rossz zárakat, de levenni nem mertem a régit, újat meg nem venne, hiába ajánlottam, hogy beül a kocsiba, és elhajtunk Szendrőbe vagy Miskolcra.
Kértem olajat.
Ez volt. Új flakonnal. Én bontottam ki.
A zár nyelvéről lekapartam a festéket, kihúztam a kilincset, és zuhi. Belocsoltam annyi olajat, amennyi csak a sok kis lyukon befért.
Járattam a kilinccsel, a kulccsal, meg kapartam, törölgettem a kijövő oldódó zsíros maszatot.
Aztán meggyógyult.
A zár immár szépen zár és nyit, a kilincs nyelvéhez is sikerült visszapattintani a saját rugóját. Azóta kilincsre is tudom zárni. Igazából csak csodálkozom, mi minden indul el a semmiből.
Egyértelmű, hogy ebben a vasszerkezetben befagyott a régi zsír, s a kopás is látható, tapintható. De mégis működik. Ez a mechanika. Amíg nem törik, addig teszi a dolgát.
Ha ez elektronikus lenne, már művelt volna sokfélét, de vagy zárva fogna, vagy nyitva maradna, és az étolajjal semmire sem jutottam volna.
Megkínált valami nagyon keserű kávéval. Most nem esett jól. Mindjárt főzök valami jobbat. Pedig máskor jó kávét szoktam kapni tőle. Ez most vagy valami bécsi extra, vagy nem is tudom, hogy mi.
Brrr.

2009. október 9., péntek

Komjáti napló 2009 - XXXV. rész

Hétfő (2009. október 5.)

A dátum csak a szinkron kedvéért.
Fél kilenckor ébredtem. Ez már az ősz munkája. Mondhatnám, hogy az ősz keze tette be ide a lábát. Olyan aranyos képzavar. Nagyon szeretem.
Munkás hétköznap.
Reggeli paradicsomzúzalékommal a gyomromban nekiálltam lebontani a zsalukeretet a betonról.
Hasadt is rendesen. Korai volt.
Persze az is munkált bennem, hogy a másik zuhanytálcát is körbezsaluzom, azt is betonkeretbe állítom.
A keret összeállításakor attól tartottam, hogy a deszkát kell szétcincálnom, s akartam bele nejlonzacskót fűzni. Aztán csak kihagytam.
A repedt betont csemperagasztóval ragasztottam össze. A szilárdulási folyamat még az elején tart, és nem ebben az irányban éri majd a terhelés. Ráadásul el is lesz osztva. A tálca alatt föld és hungarocell is lesz. Vagy valami rugalmas anyag. A régi szakirodalom valami bitumenes alátétet javasol. Biturán szalagot. Bitumenbe mártott poliuretán szalagot. (Fürdőkádak, zuhanytálcák szerelése, 1986 Magánépítők kiskönyvtára)
Következett a csap. A régi fajta mosdókagylóhoz konzolt gyártani. Az orosz dexion pont méret. L alakot formálva meg fogja tartani a terhet. A függőleges szárát a falba vésem, mint otthon (Budafokon) a mosogató keretét, és a vízszintes részre, amin a fajansz nyugszik, számítógéplábakból csinálok csúszásmentesítőt. Vagy ha nem elég jó, veszek négy gumilábat.
Az L alak nem túl stabil. Kell közé egy merevítő. Így inkább A lett. A merevítőhöz öreg Grundig tévé képcsőtartóját használtam el. Kadmiumozott, keskeny acélprofil. A képcsőtartó csavarokat ki kellett vágni, mert rossz irányban álltak ki, s 8-as lyukakat kapott. Ilyen csavarom volt sok és új.
Ha kész, az egészet le fogom festeni fehérre. A míniumos alapozó meg a kadmiumos szín a krómozott csavarokkal egységes fehér lesz. Annál is inkább, mert majd aki vele szemben a gondolkodó széken „szül”, ezt fogja bámulni.
A lakatosmunka idejére kisütött a nap. Egészen jó kedvem lett. A falra felakasztottam egy 40Wattos fénycsövet. A pici ablakon kevés fény jön be.
Nufi szeretne oda nagyobb ablakot, de kinyitott ajtó mellett is alig jön be fény. A diófa erősen árnyékol. A világító ablakot minél feljebb nyitom, annál jobb. Felfelé a áthidaló nem engedi, és a veranda is takar. Lefelé is csak a hőháztartását rombolnám a helyiségnek.
Eredetileg sem szobának szánták. Még egy kis ablakot lehetne vágni a szomszéd kertje felé. De ez még a jövő zenéje. Addig meg a jól megválasztott világítótest a megoldás.
De jöjjön még a fekete leves.
A konzol szépen illeszkedett a porcelánhoz, a falra is véstem két sávot. A rögzítő állványcsavarhoz kerestem jó hosszú tiplit.
A fúrás félrement.
Nagy bajt nem jelent, mert a bevésett rész pozicionál majd rendesen, de a tipli nem fogott semmit.
Mi a probléma?
A ház vályogfala kb. térdig kőből van. Vályoghabarcsban, mészvakolattal, de a kő jóval keményebb mindennél, és már véséskor is megszenvedtem vele. Szikrázik, hasad, vagy meg sem moccan.
Rámesteledett. Majd az éjjel megálmodom, mi lesz a megoldás.
A telefonálás után repültem a fürdőkádba, s az ágyba.
Hajnali egykor viszont kinyílt a szemem. Ha éjfél előtt alszom el, hajnalban kukorékolok. Ez már ilyen. Beletörődom. Olvastam tovább A Jégmadarat. Zanzaélmény. A tanító bácsi megkutyulta Adyt a történelem korábbi korszakával, s emléket állít a butaságnak. Pedig akkor még nem is láttunk Big Brothert. (2001-es kiadású a könyv.) Állandóan azon veszem észre magam, hogy azonosítani próbálom a szereplőket. Kitalálom-e mindet? Vagy én is az átlagalatti bámész vagyok?
Már Moldova tízmillió írója is orrbavágó élmény volt. Spíró adatgyűjtögető Harp Egonjának én is beillek. Ehh, nem érdekel. Ami a gépemen elérhető, az előbb-utóbb beépül a fejembe, vagy letörlöm. Illetve elfelejtem, s új élmény lesz belőle.
Mint a Keresztapa trilógiából. Arra sem emlékszem, hogy megvan már DVD-n.
Mikor mire áll át az agyam. De lesz még holnap is.

Kedd

Betonozós nap.
Kibővítettem a külső zsalut. Itt három oldalról kell megtartani a betont, a negyedik a fal. Illetve ha felépül a válaszfal a fürdőszoba és a spajz közé, akkor... de még nincs.
Lapátolás közben be-beszólt a könyököm, de nem hallgattam rá. Ennek meg kell lenni.
Kirugdostam a mozdítható téglákat a korábbi megoldásból, és begórtam a betont. Nem túl hígan. Követ is alig raktam bele. Inkább körbe használtam a zsalufa kiékeléséhez, vízszintezéséhez. A lefolyónál pedig aládugtam három pozdorjalapot. Most egy hétig nem bántom a tartókat, az biztos. Ezt nem lesz kedvem újrabetonozni.
Délután átvonultam a vendégszobába gipszelni. Ha begipszelem a tipliket, akkor azok tartják majd a mosdót.
Épp lesimítottam a falat, s kijöttem az udvarra kezemben a maradék gipsszel, megérkezett Jolika. Hozott nekem grujalángost (krumplilángost) meg lecsót, s hozzá tojást.
Én ebédre megettem vagy két kiló szőlőt, pukkadásig voltam, megköszöntem, majd később. Meg kértem kis türelmet, s felkentem a falra a gipszet a vízcső fölé. Ott van még mit glettelni.
Körbevezettem a művemen. Hátha ő látja, mit művelek, mert nekem nagyon lassúnak, mondhatnám semminek tűnik a munkám.
Pihenő időmben újraolvastam a habarcskészítésről szóló fejezetet. (Kollányi Béla: Kőműves szakismeretek I. /1961/ )
Tehát nem lesz gond a betonnal (mármint lesz ideje kötni.) A leendő falhoz át kell rostálnom a homokot. Legfeljebb 0-2,5 mm szemcseméretű homok jó a falazóhabarcsba.
„Legalább 25cm vastag, magasságában és szélességében 4 méterenként vázszerkezettel osztott és azon kiékelt vázkitöltő falakban.”
Ez áll a legközelebb a méreteiben. (Táblázat van a könyvben.) Nincs három méter magas és széles. A vastagsága pedig 33cm. A vályogtégláim hossza. Nagyjából térdmagasságig rakom kőből, utána jön a vályogtégla.
Ha a külső keretet leveszem, akkor akár holnap... de holnap biztos nem, akkor még rosta. Csütörtök Miskolc. Pénteken már csak nem törik el a beton!
Lazításképpen kerestem egy AT-s tápot. Bedugtam, a ventilátor működik. Nagy baj már nem lehet.
Kiporoltam egy kicsit, s megnéztem a diódáit. Ebben a 12Voltra két diódából rakták össze az egyenrángatót. Oda rakok BD tokosat, és a diódapárt átrakom a kisteljesítményű -12Voltos ágba fordítva. A mínusz öt volthoz kell még megfelelő diódát találni, és indulhat a kísérlet.
A Hobbielektronika honlapján leltem a 'PC tápból labortápot' cikket. Engem leginkább a brummentes nagy teljesítményű rész érdekel, s az állítható áramkorlát. A kimenetre deprez műszer is megfelel.
(Attól labortáp, hogy szabályozható a feszültség és az áram a kimeneti kapcsain.)
Este még akartam olvasni, de nem esett jól. A Duna II-n a Doni hadszíntérről hazakerült katonák meséltek. FF film, és a németek voltak a nagyon gonoszok. Erről nagyapám nem így beszélt, de hát ő még pár évet eltöltött Szibériában, s a fél arca nélkül jött vissza. Neki inkább az oroszokról volt rossz emléke.
Vacsorára berámoltam egy csomag virslit. Ettől melegem lesz elalváskor, de álmodom is.

Most éppen Németországban bicikliztem. A Favorit bringámról letört a kormánytartó konzol teteje. Lehetett vele menni, de még kétszáz kilométer volt Esslingenig, és apám már hívogatott telefonon, hogy mi van, miért nem vagyok még ott. Neki orvoshoz kell menni, meg Feri is rábízta a kutyáját, és őrá nem hallgat.
Egy utcasarkon egy vörös hajú fickó macskáját ütöttem el, de ő értett magyarul, és megköszönte. Mert ellopta a májkrémet az asztalról, és agyonütni készült. Az asszony nyitotta ki a dögnek az ajtót, és úgy szökött ki.
Ennél sokkal több volt, de hamar elfelejtem. Inkább az ellentétek maradnak meg. A törött kormánytartó képe, meg hogy a vörös fickó beszélt magyarul, és hogy nem megverni akart a macskáért, hanem adott alkatrészt hálából a kormányhoz.

Szerda

A csap alatti terület kész. Ott lehet betonozni. A ház sarkában egy furikra való tenyérnyi követ dobáltam össze az emésztő ásásakor. Ez most jól jött a betonba. A zuhanykeret feléig haladtam vele. Onnét van a lefolyónak kihagyott árok, ezért a maradék megkevert betont máshol terítettem el.
Itt nincs tovább, csak ha kihúzhatom a keretből a belső zsalut és a pozdorja lapokat.
Mi legyen a következő?
Mondjuk a válaszfal. De nincs elég rostált homok.
Akkor mi legyen?
Vályogfal. Eredetileg is ez volt a terv, de mindig elkanyarodtam tőle. Itt ez a rengeteg kő, a félbetört vályogtéglák garmada, és a pénzhiány. Munkaerő meg van.
Kijelöltem a falat, és porrá törtem a féltéglákból egy vödörnyit. Víz, keverőszár, és kiöntöttem az első trutyit. Beleállítottam a laposabb köveket, először a legnagyobbakat. Jó lesz ez. Ronda, de stabil. (Majd a vakolattal kiigazítom.) A köveket úgy rakom, ha nem volna közte a sár, akkor is megálljon. Ha nem sikerül, inkább kiveszem. Legfeljebb újra keverem. A mellette kötő betonnak egy hétig kell a nedvességpótlás, tehát bőven van időm kísérletezni.
Legalább térdmagasságig, vagy combig elegendő lesz a kő, és utána még marad pár egész tégla is.
Aztán agyag kell. Téglát vetni. Csak már ott tartanék!

Csütörtök

Miskolc.
Jolika a kórházba készült felülvizsgálatra. Anyu megbeszélte vele, hogy elviszem, nem kell Ferinek szabit kivenni.
Reggel hétkor ébresztő, negyed kilenckor már ott voltam a ház előtt. Nem kellett rátölteni az akkumulátorra. Igaz, nem voltak indítózgatások, félreállások. Két hete, hogy letettem a kocsit.
A fiatalok a kulcsot itthon hagyták, beugrottunk Színbe, és kaptunk még egy tintapatront is töltetni. Útba esik a TESCO.
A Bódva völgy az aggteleki elágazástól napos volt. Addig meg tejfehér köd. Egyszer álltam meg Szirmabesenyőn tankolni, aztán begördültem a kórházba az ortopédia ajtajához. Ott kiszállt Jolika, én meg leparkoltam a kocsit, s gyalog mentem haza anyuhoz.
A reggelig hideg köd (Komjáti) után otthon (Miskolc) döglesztő meleg fogadott.
Anyu bement Jolikához beszélgetni, én meg gyors szelepjavítás után fel akartam pattanni a bicajra, hogy megyek venni két 4,7 Voltos Z diódát. Csakhogy a lakatkulcs nem volt a biciklilakatban. Már nem csak a zöld, hanem a fekete sem volt benne. (Két bringa, két lakat.)
Dühösen felvágtattam, hogy talán felvitték anyuék, de nem. Ott sem volt. Vissza le, majd megyek anélkül. Csak nem lopják el. De akkor meg a műhelykulcs maradt fenn.
Vissza a műhelykulcsért.
Még némi kotorászás következett a műhelyben, de ott már nagytakarítás kellene. Kihozni a bringákat, és innen-oda, onnan-vissza, és közben selejtezni. Egyszer rászánom magam.
Most inkább mentem a boltba. 4,7 nem volt, inkább vettem két 5,1-est, meg két 2200uF 25V- os kondit a labortápátalakításhoz. Onnét továbbgördültem Mészihez, régi miskolci barátomhoz.
Beszélgettünk vagy egy órát, majd haza anyuhoz.
Csurgott rólam a víz, izzadtam, bevetettem magam a zuhany alá. Aludtam is egyet. Laci bácsi horkolása engem is magával ragadott. Ő a másik szobában szunyált.
Négy óra felé kerültek elő a hölgyek. Fél öt után indultunk vissza.
A TESCO előtt még letettem a kocsit, Jolika besántikált patront tölteni, én meg vettem szemben a bicajos boltban pár küllőt. Komjátiban már sötétedett, mire hazaértünk.
Jolikát átadtam a fiataloknak, s én is hazatértem.
Kipakoltam a kincseket, bekapcsoltam a tévét, de a beépített műszer nem olyan, mint az RT újság cikkében lefotózott. De van még ilyen olcsó sárga műszerem itt, az meg pont olyan. Jó, inkább hasonló.
De hát annak a hátlapja nem jó ide, ennek meg otthon a sajátja.
Elvoltam éjfélig a vízgereblyézéssel.
A törött szürke műszert fogom használni munkára, a sárgát feláldozom, és a megfúrtat még félreteszem. Otthon megvan a hátlapja, az még teljes értékű.
Holnap tévéjavítás és nagymosás a terv.

2009. október 5., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXXIV. rész

Vasárnap

Most újra elment a kedvem az egész írástól. Az ÉMÁSZ ismét kapcsolt egyet. A negyed órás mentésig nem jutottam el, de egy oldalnyi termésem elveszett.
Ilyenkor már beállítom a percenkénti mentést, de dühös vagyok.
Reggel könnyű munkákat rendeltem magamnak. A vasárnap nem munkanap. Ilyenkor az állattenyésztők nem adnak enni az állatoknak, nem ganajozzák, a növénytermesztők nem locsolnak, és a fűtő is vacogtatja a lakótelepeket.
(Az első beírás szerint nem volt szarkazmus, most van.)
Egéretetés után becibáltam a szekrényt a szobába.
Görgőnek egy méteres 110-es lefolyócsövet használtam. Hogy a frissen ragasztott lábait kíméljem, a tetejére állítva ügyködtem. Húztam az időt mindennel. Féltettem a ragasztást. A kétajtós szekrény még így is nehéz üresen.
Átrámoltam a szoba tartalmát Nufi területére, majd porszívó és felmosás következett. Meg is ebédeltem. Aztán már nem volt kifogás, visszaborítottam a talpára.
Kibírta a ragasztás.
A sarokba állítva kiékeltem közel vízszintes állásba, és néztem, mit tudnék kezdeni az ajtóval.
A bal oldalin három zsanérból csak kettő van meg. A bal oldalin a felső kiszakadva.
Mondjuk így örököltem Ilonka nénitől, s a Budafokon a fáskamrában nem zavart, de itt a lakásba került.
A kiszakadt pozdorját újra ragasztani nem volt kedvem, meg ez a fajta öntvény zsanérom sincs. Átfúrtam az ajtót, és átmenő csavarokkal rögzítettem.
A fúrás jó lett, de nem záródott be.
Levágtam a csavarok végét, megfordítottam, és jól meghúztam.
Erre elmászott jó 2 millimétert.
Csak a két ajtót egyszerre zárva lehet becsukni.
Lesz még vele pár köröm. A vége meg biztos újfajta pánt lesz.
Délután felvittem az otthonról hozott színes monitort az internetes géphez a padlásra. Idelentről a 20m-es UTP kábellel csatlakoztam a routerhez, és átküldtem a naplót a levelező gépre.
Alakul már a hálózat. Szedtem még diót, meg pakoltam-pakoltam-pakoltam.
Gyarapodtam ismét egy egérrel. Őriadtsága gáz módjára kitöltötte a csapdát. Verődött mindenhol.
Nem is kellett fújkálni, hogy beugorjon a többiekhez a befőttes üvegbe.
Az ÉMÁSZ ismét alkotott.
Mára abbahagyom az írást.

Hétfő

A két elszállásnak köszönhetően a naplóm írásvédetté vált. A windows nem mutatja, csak az Openoffice tartja számon. Ha átváltom szerkesztésre, új dokumentumba másolja, mentéskor új nevet kér, s a régit nem hajlandó felülírni.
De jó, hogy nem lettem író!
Délelőtt vakoltam egy réteget a fürdőszoba ajtó melletti falon. Ebédidőre már nem tudtam többet feldobálni. Leesett vagy púposodott, más után néztem.
Elkarikáztam Szendrőbe 110-es 45ˇ-ért, meg 32-es y-ért.
Az előbbi a vendégvécéhez, az utóbbi a konyhába kell. A vízcsap lefolyója a legtávolabbi pontja a rendszernek, onnét kell levegőztető csövet bevésnem a falba a tetőtér felé. Ez való arra, ha lehúznak egy vécét, ne szippantsa ki a bűzelzárójából a vizet a keletkező légritkulás.
Ez még véséssel is jár, de ki fogom bírni.
Hm. Meg akkor már a bojler túlfolyóját is ide fogom bekötni.

(Kedd reggel írom, fél tíz. Ismét áramszünet.
Ha most első dühömben találnám meg a dolgozókat,.. nem lenne semmi. Azt mondanák, hogy vegyek szünetmentes tápot.
Mondjuk az ő pénzükön...)

Újra elővettem az első kerekem.
Lehet, hogy többször is átfűztem, de most is a ráf üt. Új küllőkkel fűzöm újra. Ha a többi kerekem nem üt, ezt is meg kell tudnom csinálni!
Sikerült eltenni valahová a küllőanyákat.
Anyu is keresett telefonon, meg Ildi is korábbi hívást vár. Félretettem.
Meg egyre jobban szúr a szemem a mésztől. Vakolás közben becsapott egy darab. Kikönnyeztem, de még büntet.
Este tévé helyett a digitális tévészabvány után kutattam a NET-en, de csak felületes, vagy mondjuk inkább felhasználói információkra bukkantam.
Írtam a Hobbielektronika fórumára kérdést. 1-2 nap múlva újra megnézem.
Idelenn megkerestem a Rádiótechnikában a panelműszerek átalakításáról szóló cikket. Egy pár száz forintos kis műszert akarok átalakítani kettős tápfeszültségű táplálásra.
Vettem az Urbán Elektronika kínálatából pár éve induktivitásmérő előtétet. Hogy önálló műszer lehessen, átböktem egy olcsó multiméter dobozát, s felcsavaroztam az előtét mellé. Összekötöttem, kapott 2*9Voltos tápot, de nem lehet közös tápról használni, így továbbra is kellett 9Voltos zsebtelep a multiméterhez.
Ha hihetek a cikk írójának (Pálinkás Tibor), akkor egy panelátvágás és két ic árán (78L05
és 79L05), vagy az ő módszerével két db 4V7-es zener diódával kiválthatom az egyre drágább száraztelepeket. Ráadásul nem is termel pénzt, olyan keveset használom. Viszont mit ér a zsebműhelyem induktivitásmérő nélkül? Nem igaz?
Na elég a jópofizásból!

Kedd

A délelőtti áramszünet ismét kihozta belőlem a vicsorgó állatot. Ilyenkor még hideg van odakinn. Sokkal értelmesebb ilyenkor blogolni, és ébredezésnek is természetesebb, mint betonozás közben.
11 felé már felszáll a köd, és jól esik a furiktologatás, betonkeverés is. Ki nekem az áramszolgáltató, hogy átrendezze a napirendemet?

Válaszoltak a fórumon. A Wikpédián volt használható szöveg. Halványan értem, hogy sok vivős moduláció van, meg a kódolás számítógépes neve. Ezeket a tömörítő és hibajavító eljárásokat már lehet szakirodalomban megtalálni. Már csak az alapok hiányoznak. Vajon RGB-ből indulnak ki, vagy PAL kódolt jelből? Merthogy a stúdió is létrehozza valahogy a műsort kamerákkal, elektronikusan manipulálva. Ragaszkodnak-e az 50(25-25fél)képváltáshoz?
Lesz-e még egy Pálfalvi Jenő, aki összefoglalja az alapoktól a tudnivalókat? Mondjuk könyvben.
Öregszem. Olyanra vágyom, ami a fiatalkoromban volt.

A nap fő tevékenysége a vakolás volt. A szememre akartam vigyázni, ezért végigkutattam szemüveg után a munkaterületet. Nem lett meg. Jól eldugtam.
Próbaképpen kevesebb vizet adagoltam a vakolathoz.
Így nem csak nem fröccsent annyira, de vastagabban is a falon maradt. A hepék-hupák kiegyenlítésére hosszú deszkával faragtam egyenletesre a felrakott szmötyit. Ilyenkor egy rossz mozdulat, és a fele is lehullott, kezdhettem elölről, de nem lettem ideges.

A száradás idejére újabb játékot találtam ki.
Diószedés.
Már két kosár új diót terítettem szét a padláson. A régit bezsákoltam. Abból is van még vagy 10 kiló.
Átfűztem új küllőkkel egy acélráfot, de így is megmaradt az ütés. Bár talán kisebb.
Ez a két acélráf, amivel szenvedek, Németországból hozott kerekekből van. Meg volt ütve a pereme, és kikalapáltam, de azért kapaszkodom bele ennyire, mert szélesebb az újabb aluráfoknál, és az orosz gumi jobban fekszik fel a peremén. Az orosz gumi pedig alig futott 2-300km-t. Szinte új.
Megjegyzem, tavaly télen a párja hosszan széthasadt. Már nem fogom sokáig kínozni magam vele.

A vendégszoba lefolyócsövezéséhez fel kellene szerelni a csapot. Akarom mondani elég a mosdótál.
Elhoztam Budafokról az ott leszerelt kis régi mosdót. Ide nem kell nagy.
Ott még vízvezetékszerelő csinálta, cserélt mindent, de most már értem, miért.
A régi bűzelzáró rézcsöve vashollandival volt összerohadva. A csap alatt tömítésnek ólomkarika és gipsznek tűnő fehér valami.
Ráment vagy két órám, de leszedtem. Ez így túlzás. Lefűrészeltem. Addig persze ilyen fogó, olyan satu, mindenféle szenvedés volt. Sajnos a porcelánon kívül semmi sem volt menthető.
Levakartam róla a festéket, maltert és vízkövet, most csill-vill, csak éppen konzolt kell hozzá csinálni. Az eredetit már Budafokon elhasználtam vésőnek. Ezen még nincs olyan lyuk, aminél fogva a falra lehet csavarozni. Volt alatta két vasbigyó V alakúra hajtva, és azt rögzítették a falba.
A vízszintes felületen nyugodott a tál, és a helyén a kifolyócső meg a csap tartotta.
Nekem a csap fölötte lesz, az átütött régi lyukra takaró kell, de tetszik ez a régi dolog. Ilyenek voltak az oviban meg az iskolában is gyerekkoromban. Még a szappantartó is recésen-kifolyósan 'bele van csinálva'.

Erzsikéék is meglátogattak. Anyu küldött ruszlit meg olajos halat velük, meg Pingyomon szedett szőlőt. A szőlő itt is érik, de ez fehér, és szép nagy fürtű.
Itt a fehér most elég satnya, a kék szép.

Este még olvasgattam a műszaki hibákat (újság) és a Duna II műsorán meghallgattam egy zsidó bácsi munkaszolgálatos élményeit. (1984-es FF film)
Én biztosan nem éltem volna túl. Az öreg nevét nem láttam, mert nem az elején kapcsolódtam bele. Okos ember volt, a háta mögött egész falat letakaró könyvespolc. A végén a stáblistán voltak ismerős nevek. Csoóri, meg Sára Sándor.

Szerda

Fél nyolc felé keltem fel. Világos volt, és szemetelt az eső. Egy-két petty, nem lesz ebből nagyobb. Szerintem jobb lesz délelőtt hagyni a vakolatot, s csak délután felvinni a következő réteget.
Vendégszoba. Ott a következő lépés. Bal? Meglátjuk.
Először is feltenni a falra a mosdót.
Minek? Nem elegendő a lefolyó nyílása? A tudós könyv szerint 57cm-re a padlótól. Vagy 250-300mm-re a mosdó tetejétől. (Jakub Vrána: Vízszerelés)
Jobb a békesség, felszerelem a bűzelzárót, és odarajzolom, ahová esik.
Tehát keret.
Két 'orosz dexion' megtartja oldalról. Kettőt bevések a falba, és ahhoz csavarozom hozzá a vízszintes részt. Keresztmerevítőt, ami egyben távtartó is, majd a bringautánfutó roncsából nyerek. A rövid elemekből még van új.
Szétkaptam a szerencsétlen járgányt. A csavarjait nejlonzacskóba gyűjtöttem. Nem is áztak meg.
A konyhában az ablak alatt a ládán méretezéshez körberaktam a vasakkal a mosdót, jöhetett a szifon.
Csak nincs már annyi alkatrész. Hiányosak. Annak is örülhetek, hogy kettőt sikerült összeszedni a szemétből.
A ronda fekete bár új, 40mm átmérővel lép ki a csatorna felé. Nekem 32-es kell.
A kitakarított fémszifonokhoz nincs sem tömítés, sem hozzávaló cső.
Az ezüstszürke műanyag tűnt megoldásnak. Csak egy szűkítőt kell gyártanom hozzá. Az elmenő 40-es csőbe tágítottam 32-es csövet, és beleragasztottam. Abban reménykedem, hogy a tövig bedugott cső nem jelent majd nagy akadályt a hajszálaknak, stb. Meg látszik is, és nem is felejtem el. Most beállítottam az ablak elé száradni holnapig. Addig a mosdó félretéve.
Felmásztam a toronyba megnézni a leveleim. Kijelentkeztem a hi5-ből. Elég nekem az IWIW. Azt is ritkán nézem meg.
Ma szántam rá időt.
Jenei Laci barátom küldött értesítést, hogy megváltozott a telefonszáma. Elmosolyodtam, mert irodalmi nagyjaink neve között szerepelt az enyém is. No nem, mint szerző, hanem mint értesítendő listatag.
Ha már kényszerpihenő – vagy még nincs kedvem betonozni – megnéztem a blogját is.
Az egyik bejegyzés Lyukóról szól, cigányokról meg van egy fénykép benne sok könyvről, s utalás a költözésre.
Tudom, hogy egyszerűbb lenne megkérdezni tőle, hogy mi történt, de nekem a fantáziám gyorsabb, és épp oly kielégítő magyarázatot termel, mintha igaz lenne.
Eldöntöttem, hogy visszaköltözött Miskolcra, s olcsó helyet keresett a veszélyesnek tűnő negyedben. Innét már csak pesszimista elemzés kérdése, hogy nem tartja el az irodalom úgy, mint rég, vagy asszonyi pajtásától keresett távolabbi életteret. Esetleg a kettő szorzata.
A blogon az erotikus színezetű részek is bólintanak nekem.
Elég a kapuzárási pánikból! Visszatérek magamhoz.
Ha netalán elolvassa, még le is bunkóz érte.
Kikapcsoltam az internetes gépet, lehoztam a padlásról egy kisebb zacskó tavalyi diót, és megkínáltam az egereimet is.
Hogy ezek milyen sunyi állatok?
Ha kínálom, elfordítják a fejüket, de amint kiteszem a lábam a konyhából, mind a négyen rávetik magukat a prédára, és gyilkos vacsoracsata indul.
Ez van. Én nem tudom megváltoztatni őket. Nekik én vagyok az a kormány, aki ad nekik enni, rendet tart köröttük, de legfeljebb annyit kap mindenért, hogy szaporodnak.
Jobb, ha inkább a Videoton tévével foglalkozom. Azt már várják is, és a csővezetés is holnapra marad.

Még világos volt. Kerestem alkalmas deszkákat, és zsalukeretet raktam össze a zuhanytálca alá. A vendégszobába nem rakok téglát, az biztos.
A belső négyzet éppen összejött szürkületig. A külső L alak - a másik két oldalt a fal adja – holnapra marad. Már ha nem jönnek anyuék. Illetve még lehet akkor is.
A telefon fülkére várnom kellett. Valaki dobálta bele a pénzt, és beszélt-beszélt...
Nufi túl van az árpaműtéten. Szeretnék is róla beszélni, meg nem is. Meg hát ott lenne mellette a helyem.
Éjfélig még lapoztam a Műszaki hibákat a VT-Thomson tévé rajz után. Holnap már azt is be kell fejeznem, mert pénteken vinné a tulaj.
Éjfélkor oltottam el a lámpát.
Bevillant még pár perc Bujtor filmjéből. Bekapcsoltam a tévét, meg kikapcsoltam este. Nagyon életszerűtlen verekedéseket láttam, és kínos humort. Frenreisz Károly aláfestő zenéje is rövid volt. Mire ráhangolódtam volna, be is fejezte.
Vajon annak idején tetszett ez nekem?

Csütörtök

Ébresztő fél hétkor. A fürdést is reggelre hagytam. Este fáztam. Be is gyújtottam a 17 fok ellenére. Majd megszokom, de most még Dideri voltam.
A szűkítő szépen megragadt, és 18 fok van a szobában. Ing, trikó, hosszú nadrág. Reggelire négy fürt szőlő. Egyenlőre mintha nem is ettem volna semmit. Tegnap főztem pár szem krumplit. Lehet, hogy utánadobom.
Egyet.
Nem tetszik a szürke szifon.
A 87 fokos könyökben lévő gumigyűrű illik a fémszifonhoz. Záróanya meg van fehér műanyag.
Még összeállítok egy U alakot, és feltöltöm vízzel. Ha nem ereszt, ezt a megoldást tartom meg. Ha ereszt, akkor is, de akkor tömítést kell hozzá kreácsolni.
Feri telefonált, hogy megint nem fűt a bojler.
Levettem a kupakot, és ismét szétégett vezetéket találtam. Nem a két saru lesz itt a gond, hanem a vízkő. Ha a fűtőtest elvízkövesedett, nem tudja átadni a hőt a folyadéknak, túlmelegszik minden. A hatásfok romlásán túl – ami fölöslegesen kidobott pénzt is jelent – jönnek egymás után a hibák.
Még nem beszéltem rá Ferit, mert mindenki feketében volt, de pár napon belül mindenképpen elmondom az aggályaim.
A fekete ruha pedig jelzés volt. Jolika meg is kérdezte, hogy mondtam-e anyunak, hogy Ilu felakasztotta magát.
Elég zavart ábrázattal megkérdeztem, hogy ki az az Ilu. Szégyellem magam, de nem jegyeztem meg.
A szomszédasszonyom. De Jolikának sógornője. Azért a gyász színe mindenkin.

Délután hoztak egy vérnyomásmérőt.
A tápom lerántja, meg kellene már néznem az áramkorlátot. Nem hogy két amper nincs, de jóval kevesebbre behúz.
A PC tápból átalakított kütyü 5 voltjáról megy, de a pumpa nem indul.
Szétkaptam. Befújtam WD40-nel, aztán jöttem rá a táphibára.
Visszaforrasztva sem indult meg, csak a kapcsoló FET-et vagy tranzisztort rövidre zártam.
Két felületszerelt alkatrész van a vezérlő IC után. Ez a darlington rossz, van esélyem, ha nem kap vezérlést, akkor kuka. Ezt mondtam a tulajnak. Holnapra megmondom.
Szombatra.
Mert csak akkor jön haza.
Jó, akkor szombatra. Anyuék úgyis jönnek, akkor más a napirendem.

Péntek

Reggel láttam a szomszédot az állatokkal nyolc előtt. Kihajtotta a teheneket. Ráköszöntem. Beszéltettem egy kicsit. Nem akartam sem tolakodni, sem elhúzódni. Nehezen viselem a nagy érzelmi viharokat.
Csendesen beszélt. Autoimmun betegsége volt az asszonynak, és már régóta szenvedett. A következő kezelésre szerdán vitte volna a fia Debrecenbe. Belefáradt.
Kedden dél felé, amikor az állatoknak adott enni (a szomszéd), az asszony addig csinálta.
44 évet éltek együtt.
Temetés szombaton.
Felmásztam még a toronyszobába internetezni. Egy csattanás jelezte a monitorból, hogy nem szereti a párás hideget. A HP-Samsung ismét megevett egy BU-t.
Anyuék fél tizenegyre jöttek. Már kihúzott a vonat, mire kiértem eléjük. Kimentünk a kertbe tevékenykedni.
Laci bácsi kaszálgatta a füvet a konyhakertben, anyu diót szedett. Én meg fűnyíróztam. Lassan már ásni is kell majd.
Ebéd után a hátsó kert következett.
Laci bácsi lecibálta a komlót a szilvafákról, én a tüzelőek való száraz gallyakat távolítottam el. Közben előkerült Józsi is. Fát aprított tüzelőnek.
Meglátogatott Zilinyi bácsi is. Kíváncsi volt, hogy haladok. Mondta, hogy az oszlop nem sürgős. Már régóta konyul. A hátsó rész sokkal fontosabb. Van 5 és 6 méteres létrája is. Szívesen segít, de ő nem mászik fel.
Mondtam, hogy nem is gondoltam ilyesmire.
Ha felmásztam, ledobálom a régi fugázást, és felcsavarozom a régire az új deszkát. Megint kiöntöm habarccsal és kész. Ha kibír megint 50 évet, nekem már elég.
Az este nekem is favágással telt. Meg próbálgatom a kályhát, hogyan lehet folyamatosan tüzelni benne.
Először jó nagy lánggal felfűteni, majd ajtó bezár és kéményhuzat-szabályzó kicsire, és akkor melegít is, meg nem zabálja a fát.
Csak még nincs igazán hideg. Telefonálni van, oda holnap már veszek kabátot.

Szombat

A temetés napja. A fejemben minden e körül forog. Anyu jön, hoz nekem kölcsön Laci bácsitól fekete nyakkendőt, meg fehér inget. Ide nem hoztam ilyesmit. Fekete cipőt igen, de az olyan szoros, mint a spanyol csizma. Na jó, fogalmam sincs, milyen a spanyol csizma, az olaszt is csak térképen láttam, de a cipő nagyon szoros.
Anyu telefonált, hogy később ér ide. Busszal jön, mert Jánosék már tegnap eljöttek, a vonat meg nem indul, kiterelték őket egy buszhoz, mert baleset van.
A borsodi rádió azonnal bemondta, hogy Szendrőben személygépkocsi ütközött motorvonattal. A jármű vezetője életét vesztette. A fénysorompó működött. Ma délelőtt ez a negyedik halálos baleset volt a megyében.
Fél tizenegy helyett majdnem délben ért ide anyu. A busz lassabb is, meg hosszabb utat jár be a közúton, plusz még a pályaudvarokra is be kellett menni utasokat felvenni.
A máskor oly üres vonatra most iskolás csoport várt. Szóval kihasznált volt minden hely.
Egykor volt a temetés.
A fiatal pap úgy beszélt, mint aki ismerte az elhunytat.
Nekem Ildi mesélt arról, hogy régen az öngyilkosokat a temető árkában földelték el, és pap nem vett részt a búcsúztatón. A legnagyobb bűnnek tartották az öngyilkosságot, mert a gyilkos nem bánhatta meg tettét, és nem oldozhatták fel. (Ezt Ildi nem egészen így mesélte, de most nem javít bele - a szerk.)
Ez is egy logika.
Itt sokan voltak. Falubeliek, Bódvaszilasról, és még nem is tudom honnét.
A nemrég épített ravatalozó szép. Ha nem ez lenne a feladata, hát jól esne elüldögélni máskor is benne.
A hangosítás is tetszett. A közelünkben leraktak egy hangszórót, amely drótnélküli kapcsolattal, akkumulátoros erősítővel összeépített fehér doboz. A beszédhang érthető volt, és elegendő.
A pap hosszan beszélt a betegségről, s arról, hogy az elhunyt istenfélő volt. Nem a miérteket firtatta, hanem a meddiget.
Hm.
Hosszú beszéd volt. Erzsi néni (a másik szomszéd) lett rosszul közben. Került egy szék alá, néztem, hogy tudok-e segíteni, de sokan voltak körötte. Ha odamegyek, csak eggyel többen lettünk volna.
Az énekek folytatódtak a koporsó leeresztésekor is. Két hosszú rúddal erősítették meg a sír falát, és deszkákkal takarták be a koporsót, s a közben bedobált virágokat. Aztán hullottak a rögök. A friss halmot pedig elborították virágokkal.
A temetés végén mindenkit meghívtak a kultúrba torra.
Oda már nem mentem el. Nem csak a természetem viseli nehezen ezeket a találkozókat, de a cipőm is nyomós érveket helyezett a bütykeimre.
Anyu átment még a nagyanyja kertjén – rövidített az úton – nekem már ez is fura. El kell még telni pár évnek, amíg megszokom itt. Ezt a dédnagymamámat nem ismertem. (Gyuró rokonság) Anyu 18 éves volt, amikor meghalt. Az érettségikor volt a temetés.
Nekem csak egy másik ember kertje, és eszembe nem jutna belépni, amíg be nem hívnak. A kerítés azt jelzi, hogy ott a határ.
Gondoltam, még kihívom a Bódvapartra anyut sóskát szedni, de nem volt kedve.
Délután már csak favágás és fűtés volt.

Vasárnap

Hétkor ébresztő. Kihamuztam, raktam a kályhára. Egereztem. Megjavítottam a házi tápomat. Nemrég dicsekedtem, hogy nem romlott el, mióta összeépítettem.
Dehogynem, csak nem vettem észre. Kis áramnál nem volt baj, (14mA zárlati max. Mondjuk tv hangolófesznek elég.) a nagyobbhoz meg elővettem a nagyobb teljesítményű tápom.
Ennek elvileg 2A-nél kellene korlátozni. Az áramkorlátot figyelő tranzisztor volt zárlatos, meg a darlingtonba kötött 2N3055 meghajtója. BC 300-ast kapott újat.
Délután pedig megalkottam a zsalut a zuhanytálca alá, és betonoztam egyet.
Mire elpakoltam, már besötétedett. Még elolvastam Spíró könyvéből egy újabb fejezetet.
Jól esik olvasni. Bár a szemem nem örül neki.
Este a kedvenc filmem adták a 2-esen. A Keresztapa I.
Inkább hallgattam, mint néztem. Ezt a filmet ahányszor látom, annyiszor mást találok benne.
Valamikor megvolt videokazettán, de nem tudom, hol lehet. Szerintem valakinek kölcsönadtam. (De mit számít, mikor tavaly óta megvan az összes rész DVD-n? - a szerk.)
Megint eltelt egy hét.