2009. október 5., hétfő

Komjáti napló 2009 - XXXIV. rész

Vasárnap

Most újra elment a kedvem az egész írástól. Az ÉMÁSZ ismét kapcsolt egyet. A negyed órás mentésig nem jutottam el, de egy oldalnyi termésem elveszett.
Ilyenkor már beállítom a percenkénti mentést, de dühös vagyok.
Reggel könnyű munkákat rendeltem magamnak. A vasárnap nem munkanap. Ilyenkor az állattenyésztők nem adnak enni az állatoknak, nem ganajozzák, a növénytermesztők nem locsolnak, és a fűtő is vacogtatja a lakótelepeket.
(Az első beírás szerint nem volt szarkazmus, most van.)
Egéretetés után becibáltam a szekrényt a szobába.
Görgőnek egy méteres 110-es lefolyócsövet használtam. Hogy a frissen ragasztott lábait kíméljem, a tetejére állítva ügyködtem. Húztam az időt mindennel. Féltettem a ragasztást. A kétajtós szekrény még így is nehéz üresen.
Átrámoltam a szoba tartalmát Nufi területére, majd porszívó és felmosás következett. Meg is ebédeltem. Aztán már nem volt kifogás, visszaborítottam a talpára.
Kibírta a ragasztás.
A sarokba állítva kiékeltem közel vízszintes állásba, és néztem, mit tudnék kezdeni az ajtóval.
A bal oldalin három zsanérból csak kettő van meg. A bal oldalin a felső kiszakadva.
Mondjuk így örököltem Ilonka nénitől, s a Budafokon a fáskamrában nem zavart, de itt a lakásba került.
A kiszakadt pozdorját újra ragasztani nem volt kedvem, meg ez a fajta öntvény zsanérom sincs. Átfúrtam az ajtót, és átmenő csavarokkal rögzítettem.
A fúrás jó lett, de nem záródott be.
Levágtam a csavarok végét, megfordítottam, és jól meghúztam.
Erre elmászott jó 2 millimétert.
Csak a két ajtót egyszerre zárva lehet becsukni.
Lesz még vele pár köröm. A vége meg biztos újfajta pánt lesz.
Délután felvittem az otthonról hozott színes monitort az internetes géphez a padlásra. Idelentről a 20m-es UTP kábellel csatlakoztam a routerhez, és átküldtem a naplót a levelező gépre.
Alakul már a hálózat. Szedtem még diót, meg pakoltam-pakoltam-pakoltam.
Gyarapodtam ismét egy egérrel. Őriadtsága gáz módjára kitöltötte a csapdát. Verődött mindenhol.
Nem is kellett fújkálni, hogy beugorjon a többiekhez a befőttes üvegbe.
Az ÉMÁSZ ismét alkotott.
Mára abbahagyom az írást.

Hétfő

A két elszállásnak köszönhetően a naplóm írásvédetté vált. A windows nem mutatja, csak az Openoffice tartja számon. Ha átváltom szerkesztésre, új dokumentumba másolja, mentéskor új nevet kér, s a régit nem hajlandó felülírni.
De jó, hogy nem lettem író!
Délelőtt vakoltam egy réteget a fürdőszoba ajtó melletti falon. Ebédidőre már nem tudtam többet feldobálni. Leesett vagy púposodott, más után néztem.
Elkarikáztam Szendrőbe 110-es 45ˇ-ért, meg 32-es y-ért.
Az előbbi a vendégvécéhez, az utóbbi a konyhába kell. A vízcsap lefolyója a legtávolabbi pontja a rendszernek, onnét kell levegőztető csövet bevésnem a falba a tetőtér felé. Ez való arra, ha lehúznak egy vécét, ne szippantsa ki a bűzelzárójából a vizet a keletkező légritkulás.
Ez még véséssel is jár, de ki fogom bírni.
Hm. Meg akkor már a bojler túlfolyóját is ide fogom bekötni.

(Kedd reggel írom, fél tíz. Ismét áramszünet.
Ha most első dühömben találnám meg a dolgozókat,.. nem lenne semmi. Azt mondanák, hogy vegyek szünetmentes tápot.
Mondjuk az ő pénzükön...)

Újra elővettem az első kerekem.
Lehet, hogy többször is átfűztem, de most is a ráf üt. Új küllőkkel fűzöm újra. Ha a többi kerekem nem üt, ezt is meg kell tudnom csinálni!
Sikerült eltenni valahová a küllőanyákat.
Anyu is keresett telefonon, meg Ildi is korábbi hívást vár. Félretettem.
Meg egyre jobban szúr a szemem a mésztől. Vakolás közben becsapott egy darab. Kikönnyeztem, de még büntet.
Este tévé helyett a digitális tévészabvány után kutattam a NET-en, de csak felületes, vagy mondjuk inkább felhasználói információkra bukkantam.
Írtam a Hobbielektronika fórumára kérdést. 1-2 nap múlva újra megnézem.
Idelenn megkerestem a Rádiótechnikában a panelműszerek átalakításáról szóló cikket. Egy pár száz forintos kis műszert akarok átalakítani kettős tápfeszültségű táplálásra.
Vettem az Urbán Elektronika kínálatából pár éve induktivitásmérő előtétet. Hogy önálló műszer lehessen, átböktem egy olcsó multiméter dobozát, s felcsavaroztam az előtét mellé. Összekötöttem, kapott 2*9Voltos tápot, de nem lehet közös tápról használni, így továbbra is kellett 9Voltos zsebtelep a multiméterhez.
Ha hihetek a cikk írójának (Pálinkás Tibor), akkor egy panelátvágás és két ic árán (78L05
és 79L05), vagy az ő módszerével két db 4V7-es zener diódával kiválthatom az egyre drágább száraztelepeket. Ráadásul nem is termel pénzt, olyan keveset használom. Viszont mit ér a zsebműhelyem induktivitásmérő nélkül? Nem igaz?
Na elég a jópofizásból!

Kedd

A délelőtti áramszünet ismét kihozta belőlem a vicsorgó állatot. Ilyenkor még hideg van odakinn. Sokkal értelmesebb ilyenkor blogolni, és ébredezésnek is természetesebb, mint betonozás közben.
11 felé már felszáll a köd, és jól esik a furiktologatás, betonkeverés is. Ki nekem az áramszolgáltató, hogy átrendezze a napirendemet?

Válaszoltak a fórumon. A Wikpédián volt használható szöveg. Halványan értem, hogy sok vivős moduláció van, meg a kódolás számítógépes neve. Ezeket a tömörítő és hibajavító eljárásokat már lehet szakirodalomban megtalálni. Már csak az alapok hiányoznak. Vajon RGB-ből indulnak ki, vagy PAL kódolt jelből? Merthogy a stúdió is létrehozza valahogy a műsort kamerákkal, elektronikusan manipulálva. Ragaszkodnak-e az 50(25-25fél)képváltáshoz?
Lesz-e még egy Pálfalvi Jenő, aki összefoglalja az alapoktól a tudnivalókat? Mondjuk könyvben.
Öregszem. Olyanra vágyom, ami a fiatalkoromban volt.

A nap fő tevékenysége a vakolás volt. A szememre akartam vigyázni, ezért végigkutattam szemüveg után a munkaterületet. Nem lett meg. Jól eldugtam.
Próbaképpen kevesebb vizet adagoltam a vakolathoz.
Így nem csak nem fröccsent annyira, de vastagabban is a falon maradt. A hepék-hupák kiegyenlítésére hosszú deszkával faragtam egyenletesre a felrakott szmötyit. Ilyenkor egy rossz mozdulat, és a fele is lehullott, kezdhettem elölről, de nem lettem ideges.

A száradás idejére újabb játékot találtam ki.
Diószedés.
Már két kosár új diót terítettem szét a padláson. A régit bezsákoltam. Abból is van még vagy 10 kiló.
Átfűztem új küllőkkel egy acélráfot, de így is megmaradt az ütés. Bár talán kisebb.
Ez a két acélráf, amivel szenvedek, Németországból hozott kerekekből van. Meg volt ütve a pereme, és kikalapáltam, de azért kapaszkodom bele ennyire, mert szélesebb az újabb aluráfoknál, és az orosz gumi jobban fekszik fel a peremén. Az orosz gumi pedig alig futott 2-300km-t. Szinte új.
Megjegyzem, tavaly télen a párja hosszan széthasadt. Már nem fogom sokáig kínozni magam vele.

A vendégszoba lefolyócsövezéséhez fel kellene szerelni a csapot. Akarom mondani elég a mosdótál.
Elhoztam Budafokról az ott leszerelt kis régi mosdót. Ide nem kell nagy.
Ott még vízvezetékszerelő csinálta, cserélt mindent, de most már értem, miért.
A régi bűzelzáró rézcsöve vashollandival volt összerohadva. A csap alatt tömítésnek ólomkarika és gipsznek tűnő fehér valami.
Ráment vagy két órám, de leszedtem. Ez így túlzás. Lefűrészeltem. Addig persze ilyen fogó, olyan satu, mindenféle szenvedés volt. Sajnos a porcelánon kívül semmi sem volt menthető.
Levakartam róla a festéket, maltert és vízkövet, most csill-vill, csak éppen konzolt kell hozzá csinálni. Az eredetit már Budafokon elhasználtam vésőnek. Ezen még nincs olyan lyuk, aminél fogva a falra lehet csavarozni. Volt alatta két vasbigyó V alakúra hajtva, és azt rögzítették a falba.
A vízszintes felületen nyugodott a tál, és a helyén a kifolyócső meg a csap tartotta.
Nekem a csap fölötte lesz, az átütött régi lyukra takaró kell, de tetszik ez a régi dolog. Ilyenek voltak az oviban meg az iskolában is gyerekkoromban. Még a szappantartó is recésen-kifolyósan 'bele van csinálva'.

Erzsikéék is meglátogattak. Anyu küldött ruszlit meg olajos halat velük, meg Pingyomon szedett szőlőt. A szőlő itt is érik, de ez fehér, és szép nagy fürtű.
Itt a fehér most elég satnya, a kék szép.

Este még olvasgattam a műszaki hibákat (újság) és a Duna II műsorán meghallgattam egy zsidó bácsi munkaszolgálatos élményeit. (1984-es FF film)
Én biztosan nem éltem volna túl. Az öreg nevét nem láttam, mert nem az elején kapcsolódtam bele. Okos ember volt, a háta mögött egész falat letakaró könyvespolc. A végén a stáblistán voltak ismerős nevek. Csoóri, meg Sára Sándor.

Szerda

Fél nyolc felé keltem fel. Világos volt, és szemetelt az eső. Egy-két petty, nem lesz ebből nagyobb. Szerintem jobb lesz délelőtt hagyni a vakolatot, s csak délután felvinni a következő réteget.
Vendégszoba. Ott a következő lépés. Bal? Meglátjuk.
Először is feltenni a falra a mosdót.
Minek? Nem elegendő a lefolyó nyílása? A tudós könyv szerint 57cm-re a padlótól. Vagy 250-300mm-re a mosdó tetejétől. (Jakub Vrána: Vízszerelés)
Jobb a békesség, felszerelem a bűzelzárót, és odarajzolom, ahová esik.
Tehát keret.
Két 'orosz dexion' megtartja oldalról. Kettőt bevések a falba, és ahhoz csavarozom hozzá a vízszintes részt. Keresztmerevítőt, ami egyben távtartó is, majd a bringautánfutó roncsából nyerek. A rövid elemekből még van új.
Szétkaptam a szerencsétlen járgányt. A csavarjait nejlonzacskóba gyűjtöttem. Nem is áztak meg.
A konyhában az ablak alatt a ládán méretezéshez körberaktam a vasakkal a mosdót, jöhetett a szifon.
Csak nincs már annyi alkatrész. Hiányosak. Annak is örülhetek, hogy kettőt sikerült összeszedni a szemétből.
A ronda fekete bár új, 40mm átmérővel lép ki a csatorna felé. Nekem 32-es kell.
A kitakarított fémszifonokhoz nincs sem tömítés, sem hozzávaló cső.
Az ezüstszürke műanyag tűnt megoldásnak. Csak egy szűkítőt kell gyártanom hozzá. Az elmenő 40-es csőbe tágítottam 32-es csövet, és beleragasztottam. Abban reménykedem, hogy a tövig bedugott cső nem jelent majd nagy akadályt a hajszálaknak, stb. Meg látszik is, és nem is felejtem el. Most beállítottam az ablak elé száradni holnapig. Addig a mosdó félretéve.
Felmásztam a toronyba megnézni a leveleim. Kijelentkeztem a hi5-ből. Elég nekem az IWIW. Azt is ritkán nézem meg.
Ma szántam rá időt.
Jenei Laci barátom küldött értesítést, hogy megváltozott a telefonszáma. Elmosolyodtam, mert irodalmi nagyjaink neve között szerepelt az enyém is. No nem, mint szerző, hanem mint értesítendő listatag.
Ha már kényszerpihenő – vagy még nincs kedvem betonozni – megnéztem a blogját is.
Az egyik bejegyzés Lyukóról szól, cigányokról meg van egy fénykép benne sok könyvről, s utalás a költözésre.
Tudom, hogy egyszerűbb lenne megkérdezni tőle, hogy mi történt, de nekem a fantáziám gyorsabb, és épp oly kielégítő magyarázatot termel, mintha igaz lenne.
Eldöntöttem, hogy visszaköltözött Miskolcra, s olcsó helyet keresett a veszélyesnek tűnő negyedben. Innét már csak pesszimista elemzés kérdése, hogy nem tartja el az irodalom úgy, mint rég, vagy asszonyi pajtásától keresett távolabbi életteret. Esetleg a kettő szorzata.
A blogon az erotikus színezetű részek is bólintanak nekem.
Elég a kapuzárási pánikból! Visszatérek magamhoz.
Ha netalán elolvassa, még le is bunkóz érte.
Kikapcsoltam az internetes gépet, lehoztam a padlásról egy kisebb zacskó tavalyi diót, és megkínáltam az egereimet is.
Hogy ezek milyen sunyi állatok?
Ha kínálom, elfordítják a fejüket, de amint kiteszem a lábam a konyhából, mind a négyen rávetik magukat a prédára, és gyilkos vacsoracsata indul.
Ez van. Én nem tudom megváltoztatni őket. Nekik én vagyok az a kormány, aki ad nekik enni, rendet tart köröttük, de legfeljebb annyit kap mindenért, hogy szaporodnak.
Jobb, ha inkább a Videoton tévével foglalkozom. Azt már várják is, és a csővezetés is holnapra marad.

Még világos volt. Kerestem alkalmas deszkákat, és zsalukeretet raktam össze a zuhanytálca alá. A vendégszobába nem rakok téglát, az biztos.
A belső négyzet éppen összejött szürkületig. A külső L alak - a másik két oldalt a fal adja – holnapra marad. Már ha nem jönnek anyuék. Illetve még lehet akkor is.
A telefon fülkére várnom kellett. Valaki dobálta bele a pénzt, és beszélt-beszélt...
Nufi túl van az árpaműtéten. Szeretnék is róla beszélni, meg nem is. Meg hát ott lenne mellette a helyem.
Éjfélig még lapoztam a Műszaki hibákat a VT-Thomson tévé rajz után. Holnap már azt is be kell fejeznem, mert pénteken vinné a tulaj.
Éjfélkor oltottam el a lámpát.
Bevillant még pár perc Bujtor filmjéből. Bekapcsoltam a tévét, meg kikapcsoltam este. Nagyon életszerűtlen verekedéseket láttam, és kínos humort. Frenreisz Károly aláfestő zenéje is rövid volt. Mire ráhangolódtam volna, be is fejezte.
Vajon annak idején tetszett ez nekem?

Csütörtök

Ébresztő fél hétkor. A fürdést is reggelre hagytam. Este fáztam. Be is gyújtottam a 17 fok ellenére. Majd megszokom, de most még Dideri voltam.
A szűkítő szépen megragadt, és 18 fok van a szobában. Ing, trikó, hosszú nadrág. Reggelire négy fürt szőlő. Egyenlőre mintha nem is ettem volna semmit. Tegnap főztem pár szem krumplit. Lehet, hogy utánadobom.
Egyet.
Nem tetszik a szürke szifon.
A 87 fokos könyökben lévő gumigyűrű illik a fémszifonhoz. Záróanya meg van fehér műanyag.
Még összeállítok egy U alakot, és feltöltöm vízzel. Ha nem ereszt, ezt a megoldást tartom meg. Ha ereszt, akkor is, de akkor tömítést kell hozzá kreácsolni.
Feri telefonált, hogy megint nem fűt a bojler.
Levettem a kupakot, és ismét szétégett vezetéket találtam. Nem a két saru lesz itt a gond, hanem a vízkő. Ha a fűtőtest elvízkövesedett, nem tudja átadni a hőt a folyadéknak, túlmelegszik minden. A hatásfok romlásán túl – ami fölöslegesen kidobott pénzt is jelent – jönnek egymás után a hibák.
Még nem beszéltem rá Ferit, mert mindenki feketében volt, de pár napon belül mindenképpen elmondom az aggályaim.
A fekete ruha pedig jelzés volt. Jolika meg is kérdezte, hogy mondtam-e anyunak, hogy Ilu felakasztotta magát.
Elég zavart ábrázattal megkérdeztem, hogy ki az az Ilu. Szégyellem magam, de nem jegyeztem meg.
A szomszédasszonyom. De Jolikának sógornője. Azért a gyász színe mindenkin.

Délután hoztak egy vérnyomásmérőt.
A tápom lerántja, meg kellene már néznem az áramkorlátot. Nem hogy két amper nincs, de jóval kevesebbre behúz.
A PC tápból átalakított kütyü 5 voltjáról megy, de a pumpa nem indul.
Szétkaptam. Befújtam WD40-nel, aztán jöttem rá a táphibára.
Visszaforrasztva sem indult meg, csak a kapcsoló FET-et vagy tranzisztort rövidre zártam.
Két felületszerelt alkatrész van a vezérlő IC után. Ez a darlington rossz, van esélyem, ha nem kap vezérlést, akkor kuka. Ezt mondtam a tulajnak. Holnapra megmondom.
Szombatra.
Mert csak akkor jön haza.
Jó, akkor szombatra. Anyuék úgyis jönnek, akkor más a napirendem.

Péntek

Reggel láttam a szomszédot az állatokkal nyolc előtt. Kihajtotta a teheneket. Ráköszöntem. Beszéltettem egy kicsit. Nem akartam sem tolakodni, sem elhúzódni. Nehezen viselem a nagy érzelmi viharokat.
Csendesen beszélt. Autoimmun betegsége volt az asszonynak, és már régóta szenvedett. A következő kezelésre szerdán vitte volna a fia Debrecenbe. Belefáradt.
Kedden dél felé, amikor az állatoknak adott enni (a szomszéd), az asszony addig csinálta.
44 évet éltek együtt.
Temetés szombaton.
Felmásztam még a toronyszobába internetezni. Egy csattanás jelezte a monitorból, hogy nem szereti a párás hideget. A HP-Samsung ismét megevett egy BU-t.
Anyuék fél tizenegyre jöttek. Már kihúzott a vonat, mire kiértem eléjük. Kimentünk a kertbe tevékenykedni.
Laci bácsi kaszálgatta a füvet a konyhakertben, anyu diót szedett. Én meg fűnyíróztam. Lassan már ásni is kell majd.
Ebéd után a hátsó kert következett.
Laci bácsi lecibálta a komlót a szilvafákról, én a tüzelőek való száraz gallyakat távolítottam el. Közben előkerült Józsi is. Fát aprított tüzelőnek.
Meglátogatott Zilinyi bácsi is. Kíváncsi volt, hogy haladok. Mondta, hogy az oszlop nem sürgős. Már régóta konyul. A hátsó rész sokkal fontosabb. Van 5 és 6 méteres létrája is. Szívesen segít, de ő nem mászik fel.
Mondtam, hogy nem is gondoltam ilyesmire.
Ha felmásztam, ledobálom a régi fugázást, és felcsavarozom a régire az új deszkát. Megint kiöntöm habarccsal és kész. Ha kibír megint 50 évet, nekem már elég.
Az este nekem is favágással telt. Meg próbálgatom a kályhát, hogyan lehet folyamatosan tüzelni benne.
Először jó nagy lánggal felfűteni, majd ajtó bezár és kéményhuzat-szabályzó kicsire, és akkor melegít is, meg nem zabálja a fát.
Csak még nincs igazán hideg. Telefonálni van, oda holnap már veszek kabátot.

Szombat

A temetés napja. A fejemben minden e körül forog. Anyu jön, hoz nekem kölcsön Laci bácsitól fekete nyakkendőt, meg fehér inget. Ide nem hoztam ilyesmit. Fekete cipőt igen, de az olyan szoros, mint a spanyol csizma. Na jó, fogalmam sincs, milyen a spanyol csizma, az olaszt is csak térképen láttam, de a cipő nagyon szoros.
Anyu telefonált, hogy később ér ide. Busszal jön, mert Jánosék már tegnap eljöttek, a vonat meg nem indul, kiterelték őket egy buszhoz, mert baleset van.
A borsodi rádió azonnal bemondta, hogy Szendrőben személygépkocsi ütközött motorvonattal. A jármű vezetője életét vesztette. A fénysorompó működött. Ma délelőtt ez a negyedik halálos baleset volt a megyében.
Fél tizenegy helyett majdnem délben ért ide anyu. A busz lassabb is, meg hosszabb utat jár be a közúton, plusz még a pályaudvarokra is be kellett menni utasokat felvenni.
A máskor oly üres vonatra most iskolás csoport várt. Szóval kihasznált volt minden hely.
Egykor volt a temetés.
A fiatal pap úgy beszélt, mint aki ismerte az elhunytat.
Nekem Ildi mesélt arról, hogy régen az öngyilkosokat a temető árkában földelték el, és pap nem vett részt a búcsúztatón. A legnagyobb bűnnek tartották az öngyilkosságot, mert a gyilkos nem bánhatta meg tettét, és nem oldozhatták fel. (Ezt Ildi nem egészen így mesélte, de most nem javít bele - a szerk.)
Ez is egy logika.
Itt sokan voltak. Falubeliek, Bódvaszilasról, és még nem is tudom honnét.
A nemrég épített ravatalozó szép. Ha nem ez lenne a feladata, hát jól esne elüldögélni máskor is benne.
A hangosítás is tetszett. A közelünkben leraktak egy hangszórót, amely drótnélküli kapcsolattal, akkumulátoros erősítővel összeépített fehér doboz. A beszédhang érthető volt, és elegendő.
A pap hosszan beszélt a betegségről, s arról, hogy az elhunyt istenfélő volt. Nem a miérteket firtatta, hanem a meddiget.
Hm.
Hosszú beszéd volt. Erzsi néni (a másik szomszéd) lett rosszul közben. Került egy szék alá, néztem, hogy tudok-e segíteni, de sokan voltak körötte. Ha odamegyek, csak eggyel többen lettünk volna.
Az énekek folytatódtak a koporsó leeresztésekor is. Két hosszú rúddal erősítették meg a sír falát, és deszkákkal takarták be a koporsót, s a közben bedobált virágokat. Aztán hullottak a rögök. A friss halmot pedig elborították virágokkal.
A temetés végén mindenkit meghívtak a kultúrba torra.
Oda már nem mentem el. Nem csak a természetem viseli nehezen ezeket a találkozókat, de a cipőm is nyomós érveket helyezett a bütykeimre.
Anyu átment még a nagyanyja kertjén – rövidített az úton – nekem már ez is fura. El kell még telni pár évnek, amíg megszokom itt. Ezt a dédnagymamámat nem ismertem. (Gyuró rokonság) Anyu 18 éves volt, amikor meghalt. Az érettségikor volt a temetés.
Nekem csak egy másik ember kertje, és eszembe nem jutna belépni, amíg be nem hívnak. A kerítés azt jelzi, hogy ott a határ.
Gondoltam, még kihívom a Bódvapartra anyut sóskát szedni, de nem volt kedve.
Délután már csak favágás és fűtés volt.

Vasárnap

Hétkor ébresztő. Kihamuztam, raktam a kályhára. Egereztem. Megjavítottam a házi tápomat. Nemrég dicsekedtem, hogy nem romlott el, mióta összeépítettem.
Dehogynem, csak nem vettem észre. Kis áramnál nem volt baj, (14mA zárlati max. Mondjuk tv hangolófesznek elég.) a nagyobbhoz meg elővettem a nagyobb teljesítményű tápom.
Ennek elvileg 2A-nél kellene korlátozni. Az áramkorlátot figyelő tranzisztor volt zárlatos, meg a darlingtonba kötött 2N3055 meghajtója. BC 300-ast kapott újat.
Délután pedig megalkottam a zsalut a zuhanytálca alá, és betonoztam egyet.
Mire elpakoltam, már besötétedett. Még elolvastam Spíró könyvéből egy újabb fejezetet.
Jól esik olvasni. Bár a szemem nem örül neki.
Este a kedvenc filmem adták a 2-esen. A Keresztapa I.
Inkább hallgattam, mint néztem. Ezt a filmet ahányszor látom, annyiszor mást találok benne.
Valamikor megvolt videokazettán, de nem tudom, hol lehet. Szerintem valakinek kölcsönadtam. (De mit számít, mikor tavaly óta megvan az összes rész DVD-n? - a szerk.)
Megint eltelt egy hét.

Nincsenek megjegyzések: