2009. október 30., péntek

Komjáti napló 2009 - XXXIX. rész

Vasárnap

Megint kávé. Tegnap elrepedt a főzőhöz kifogónak használt 0,33-as sörösüveg.
A gáztűzhelyet is takarítani kell miatta, meg az asztalig is elcseppentettem, mire észrevettem, mi történt.
Ma a padláson kerestem másikat.
Izgalmas hely ez a padlás. Mindenféle kincsek lelőhelye. Csak vagy túl meleg. Nyáron megfőttek a kondik a számítógépben.
Vagy túl hűs.
Ma például fáztam, és lejöttem versikét fabrikálni a szobába.
Beindultam a sárra.

Hol az egyenes út mocsáron vezet át,
moszkitók is csípnek, s nem csak lábad nyomát.
Ott a sárba süllyed sétáló suta láb

De még a szánk kíván suttogni legalább.


Saras topánkámat én meg nem tagadom.

Nyaranta megszárad, akkor leporolom.
Száraz, apró, szürke víz nélkül az egész

Megbúvik, mint a friss kenyérben a penész.


Spíró tegnap elemzett nekem egy szöveget.
(Tudom, hogy nem tegnap, de az én fejembe tegnap került, ezért nekem ez tegnap volt. NA!)
Nagy a kísértés utána csinálni. Már a Bóbitán is – a DPG irodalomkedvelő csoportja volt – szórakoztam a magam irományainak szétszedésével.
Csináltam magamnak erre a célra másik identitást, és onnét szóltam be saját magamnak, mint szemétkedő.
Egy profi ezt másképpen csinálja.
Nem baj.
A sár ma úgyis téma lesz. Tovább rakom a vályogfalat. A törött vályogtéglákat bezúzva és latyakossá vizezve megint rakok egy sort a nagy kövekből.
Pedig most a Bethel tévés csúszózsalus megoldás jobban tetszik. Csak ahhoz meg nincs nyitott munkagödör agyagutánpótlásnak.
Közben jár az agyam azon, ki lehet az a Gábor, aki pár bejegyzéssel korábban írt. Illetve jó lenne az ő naplójából olvasni,..
Ne legyek telhetetlen! Mindenki másképp éli meg a váltást. Én is. Azért ha újra betér hozzám olvasni, kérek tőle e-mail címet. Hátha kapok tőle is ötleteket!

Akkor a rigmusom szétszedve.

Az első sorok az ellenkezés szülte gonoszkodó játék. Csak azért is sár. Mert zavart, hogy rosszul ragozta Nufi a sarat. (Ez a nyelvhelyességi kérdés még további vita tárgya. - A szerk.) Meg kerüli a kulimászos dolgokat... ha lehet. Én meg nem. Azaz ruhafüggő. Ha kinyalva, kiöltözve vagyok, valóban zavar a kosz. Meg a nikotinos-kátrányos-füstös-poros tévéket is kimosom.
Aztán beugrott Romhányi Moszkitó operájából a „halad alább a láb”, és csak azért sem írtam bele. Inkább valami fontos mondanivalót sejttetve suttogóra fogtam a szót. Mert ugye a lápba süllyedő, valamikor volt valaki nem csinál nagy hírverést a lesüllyedésnek. Szégyelli. Meg mégis beszélne róla.
Persze mitől valaki valaki?
Hát az önmagáról alkotott képnek épp akkor megfelel-e.
Utána egy Arany Jánosi lejtésű sorpár. Hogy mitől érzem őszikésnek? Fogalmam sincs. Csak úgy.
A végére pedig kellett valami súlyos mondanivaló. Ami illik a gasztroblog témájához.
Meg az egész-penész rímpár is jónak tűnt.

Ugye, most kiadtam magam. Pedig még a Topánka utcáról nem is meséltem.
Nem baj. Ma vasárnap van, és szabad játszani, és nem is vagyok komoly.

Kell néha a számítógép is. Az a világ, amit otthonról hoztam ide. Ezeket az otthonokat pedig az emlékek teszik élhetővé most, amikor itt egyedül vagyok. Meg a kávé.
Na, gyerünk csövezni, meg falat rakni!

A vasárnap működött. Sem csövezés, sem falrakás nem lett a lendületből, csak kávé. Lestem az egereket, hallgattam a kuruttyoló kávéfőzőt, és töltöttem magamba a sötét löttyöt.
Bekukkantottam a Napkorongra is újraolvasni pár dolgot.
Este pedig bedurrantottam a zsebkohóba. Amíg a deszkadarab és az aprófa lángolt, kiszabadítottam két összefagyott csomagot a hűtőből. Bontogatás közben derült ki, hogy kettő.
A belső zacskó penészesnek tűnt, de csak zöld felirat volt a nejlonon.
Máj volt és valami vastagabb hús. Ezt a gasztronómiában jártasak kiklopfolják, de nekem így is jó.
A májat viszont nem lehet grillrácson megsütni.
Levettem nagyanyámtól örökölt palacsintasütőmet a szögről, és beleszórtam a recsegőre fagyott májdarabokat. Kihoztam a hűtőből a császárszalonna maradványait, és rakosgattam a vaslapocskán. Annak külön örültem, hogy egyszer sem borult fel. Pedig jó hosszú nyele van.
Mire a hús került sorra, elegendő zsír rotyogott az edényben, és el is fogyott a máj és a kenyér dumója. (A helyesírás ellenőrző aláhúzza a dumót, de nekem akkor sem sercli.) A husihoz nem kellett kenyér.
A vacsora befejeztével a parazsat betakartam a kertben szedett diólevelekkel, és néztem. Ez a tüzeskedés már gyerekkorom óta kedvelt játék. Sötétedésig pedig olvastam a Jégmadarat.
Lesúlyoztam a levélpúpot a ráccsal, és bevonultam a szobába tovább olvasni.
Fél nyolc körül indultam telefonálni. Az óraátállítás miatt (tegnap) már fél kilenc lett volna.
Be nem állt a szánk, annyi megbeszélni valónk támadt egy nap alatt. Szerintem túl is léptük az 1 órát. (Annyi ingyenes egyfolytában a szolgáltatónál.)
Este még a kályhát is meggyújtottam, s amíg nem lett homályos a látásom, olvastam. A konyhából pedig beszűrődött a kerékben futó egerek zaja.

Hétfő

Fél hétkor volt pillanyitás. Még ködben a völgy, meg hűsebbnek tűnik az idő a tegnapinál, de nem lesz rossz nap.
Mától ismét kávéstop. Ez meghatározza majd a napom, és sok-sok melléktevékenység beüt majd, de mire hazaindulok a hét végén, ki akarom üríteni az 'anyagot'. Csernus szavaival élve lejövök a koffeinről.
Első kínlódásom a memóriakeresés volt. Ígértem Nufinak fényképet a kertről. Géza kamerájából viszont csak úgy tudom átcsalni a gépemre, ha memóriát dugok bele. A kábeléhez nincs programom.
Meglett. Egy fekete dobozba rejtettem magam elől, és jól sikerült. Hosszan kutattam a házat, pedig karnyújtásnyira volt.
Ez a színvilág és minőség egy kölcsön kapott kamerából jön. Ha kiteszi a blogomra, majd megkérem, kis méretet válasszon.
A videofelvétele is hasonló.
A libák úgy világítanak a szomszéd kertjében, mintha fényforrást akartam volna fényképezni.
Holnap még kísérletezem vele, aztán lemondok róla.
Ki kellene cipelni a gépem, mert a webkamerám talán jobb.


Kiválogattam az újságokat, és az összes blikket begyűrtem a kályhába. Azzal gyújtottam be, mert kifejezetten jól ég.
Kétszer is sikerült felfűtenem vele a kis kályha palástját. Sajnos a hamuja nem olyan szép, mint a fának.
Egy szatyor hamut hazaviszek. Kell az üregbe a másik szobám ablaka alatt. A budafoki lakás két szintje között ebből van a szigetelés. Pár éve kibontottam a fűtéscső miatt. Akkor kellett belőle eltávolítani, és azóta még nem pótoltam.
Azért volt esze az eleinknek is, nem? Egyrészt jó hőszigetelő, másrészt nem éghető, harmadrészt hulladékhasznosítás volt már akkor is.
Vittem ma kisebb reflektort a fürdőszobába. A zuhanytálca alatt a purhab nem tölti ki a teret. Felemelni már nem tudom, mert a szélét fogja. Most tunkolhatom be majd oldalról a földet, vagy homokot. Elment a kedvem az egésztől. (Purhabtól)
Inkább leültem olvasni, meg összeszedni a gondolataim, mit kell hazavinnem a hét végén.
Az olvasás végre kikapcsolt. Nem is tudom, mikor engedtem meg magamnak utoljára ennyit egyszerre. Már az ötszázadik oldalt elhagytam, mikor telefonálni indultam. Meg lesz ennek a böjtje. Ma éjjel még jó volna kiolvasni, és úgy elaludni. Sajnálom is rá az időt, meg örülök is, hogy nem veszem fel a koffein kiürülését olyan idegesen.

Kedd

Nyomasztó reggel. Sötét van. Nem süt a nap, a felhők betakarják a hangulatom is.
Éjjel felzörgött egy egér. Egy darabig hallgattam, majd beeresztettem a többiekhez, s aztán már nem tudtam elaludni. Belenéztem a Kék fény adásába. Aztán ismét Zsonna története.
A szemeim nem bírták. Homályból jött a történet. Próbálgattam hol az egyiket lehunyva hol a másikat,... nem lett jobb. Aztán az agyam beállt valamire, és végre nem a betűket láttam, hanem a szöveg, a történet beszélt hozzám.
A történet mellett pedig az életem. Mármint amikor a madárrá operált lány mesélt az életéről.
Enni és aludni. A repülés pedig nem élvezet, csak odavisz az ételhez.
Hát nem így élünk mi is?
Ha munka van, a két nap között kevés marad a szellemi táplálkozásra.
Itt Komjátiban még egyszer sem próbáltam meg egy sendmail.conf fájlt átírni. Az installálásaim is nélkülözték a kíváncsiságot.
A sokat tudó gépeim szövegszerkesztővé zsugorodtak és sorolhatnám a semmivé zsugorodó dolgaimat.
Pedig amikor csinálok valamit, már az jár az agyamban, miként fogom este a telefonban elmesélni.
Vagyis én is társas lény vagyok, s ha ez a szál elszakadna, nem nagyon tudnék kezdeni valamit is magammal.
Fel kellett fedeznem, hogy én akkor sem itt élek, ha itt vagyok.
A megépített kerékpár-utánfutó nem csak szállítási segédeszköz volt, hanem egy sztori, amit el akartam mesélni. A fürdőszoba készítése is befullad, mert nem tudom kimagyarázni Nufinak, hogy mit miért. A leszedett csempék sem zavartak, mert a felrakáskor sejtettem, hogy ezt én akarom, s nem az én konyhám lesz, tehát próba, csak ujjgyakorlat az egész.
Most a sarok a fehér csempével befedve. A fürdőszobában a csövek elrendezve, és kis igazítás után ráhordok kavicsot, földet. Aztán jön egy réteg beton a vécé kifolyóját és a padlóösszefolyót rögzíteni.
Ma addig nem lesz Zsonna és elérhetetlen magasságokban a jégmadár, amíg le nem győzöm a lustaságom. Mondhatnám szebben is depinek.
Tényleg van bennem nyomottság.
Ráfogom a hidegre, hogy nincs kedvem a gödörben térdepelni, pedig most is csak attól félek, hogy valamit elrontok. Nincs mellettem még valaki, aki figyelmeztessen, ezért sokszor végig kell járnom a fázisokat, és úgy betemetni a jövőben beton alatt működő lefolyókat.
Félek, mert ilyet még nem csináltam.
Akkor is féltem, amikor az első aránydetektort kihangoltam. Amikor az orosz tévében a dekódert hangoltam, mert állandóan lilára váltott a kép.
Féltem, hogy a berakott új alkatrész is tönkre megy majd, mert nem tudtam, hogy az, amit kivettem, mitől lett rossz.
Pedig ebből tanultam. Most is így tanulok. De most a magam kárán.
Már azt is tudom, hogy a fürdőszoba elválasztó falát csúszózsalus megoldással fogom megcsinálni. Másképpen nem lesz egyenletes. És még kell hozzá sok-sok agyag. Lesz-e rá idő e héten? Majdnem biztos, hogy csak jövő tavasszal.
A hálószoba áttelepítése után lesz ebből is műhelyszerű szoba. Polcok és tér kell. A fény is rossz helyről érkezik. Át fogom cuccolni a kétajtós szekrény helyére a munkaasztalt.
A változás hoz mindig új munkakedvet. Meg az is, hogy egy lendületből meddig jutok.

Bemásztam a gödörbe. Az 50-es csövet lecseréltem mégis 110-esre. Emiatt ne kelljen bontani később. Aztán jött a szintezés. Ki kellett szednem két nagy követ úgy a falból, hogy fogta minden. Aztán jött az űr.
Átcuccoltam a vendégszobába.
Itt megint a kedvenc szórakozásom, a vezetékek találkozását kell kitalálnom.
De már egy darab Y sincs itthon. Mennyi az idő?
Dél.
Be a kocsiba, és irány Szendrő. Vettem négy Y-t és két 45°-ot. Még hátramentem a tüzépeshez is egy csomag csempéért. Nála volt 150x150-es. Mondjuk a zuhanytálca alá már biztosan elég, tehát megvettem. Curik.
Visszamásztam a gödörbe. Itt még csak árok van, semmi sem áll a helyén, de már kiabáltak is utánam.
Mari néni, meg egy másik szomszéd. Ő már ismer engem, nekem még törnöm kellett a fejem, ki is ő. De a számítógéppel van baj. Jó, mondom sötétedés körül mennék. Addig itt haladni szeretnék egy tyúklépésnyit.
Sok valóban nem lett belőle.
A fürdőszobában az üreget kezdtem feltölteni apró kaviccsal, majd odatettem a vizet a mosdáshoz.
Három furik kavicsot beterítettem, aztán megnéztem a vizet.
Most fogyott ki a gáz.
A kemping bringa majd kikapart, annyira rohantam, hogy nyitva találjam a boltot.
Sikerült.
Fürdés alatt még a mosogatóvíz is megmelegedett.
Mennyivel szebben ég így! Tényleg a végét járta a palack, és attól volt olyan ronda a láng.
Nem baj, most felfrissülve megyek gépet nézni!
A gépnek vége.
A tápegység ad valami energiát, mert az optikai egér világít, de ennél több nem történt.
Kiszedtem minden felszabadítható elemet a gépből. Még a processzort is. Csak az alaplap. Hátha dudál valamit!
Nulla.
Hazaugrottam egy tápegységért.
Füst. A legnagyobb 400W-os tápomban a ventilátorán keresztül látható helyen szénné égett valami másodpercek alatt.
A srác ezután már nem kérte a javítást. Inkább újat vesz, s ami ekkor jött, attól lepődtem meg igazán.
Megkérdezte, hogy mivel tartozik a tápegységem röptéért.
Ezen nagyon meglepődtem.
Tudom, hogy most nem túl népszerű dolgokat írok le, de az emberek hazudnak. Addig kenik a valóságot, amíg a felelősségük nem állapítható meg, s itt a világ másik végén egy nem éppen gazdag huszonéves az önhibáján kívüli károkozásáért vállalja a felelősséget.
Hm.
Hazahoztam még a feltehetőleg működő alkatrészeket megvizsgálni. A wincsi, a videokártya, a dvd író, a memória megúszta.
A RAM-ot kértem el az elfüstölt tápom helyett. Nem akartam pénzt.
Ezt a memóriát már nem tudná használni az új gépben.

Szerda

Éjjel még kimostam a tápot zsíroldóval, és a kihűlőfélben lévő kályhára raktam. Hátha a két rosszból össze tudok hozni egyet.
Az eredetibe tápban semmi füstnyom, és minden feszültségből a felét adja le. Ha belső referenciája van, akkor a PWM IC, ha nem akkor rajz kell.
Leburkoltam a sajátomat.
Természetesen a PWM-hez tartó 22 Ohm füstölt el.
Tehát KA7500BC.
Egyikből a másikba nem hozott eredményt, és a dobozomban talált bánya is üres. Nincs benne 7500.
Igazából a még jó tápot kellene megbontanom belepróbálni. A 386-os alaplapomban van még egy IC tok.
A szerda viszont elment a hatékony megoldás nélkül.
Este visszaadtam a megvizsgált alkatrészeket.
Voltam még az öregeknél. Dezső bátya kórházba került magas lázzal. Csak Irénkét találtam otthon. Irénke néni, és Melinda – ő is hazajött – bementek hozzá a kórházba. Még nem értek vissza. Holnap is átmegyek megkérdezni, mi újság.
Este még felmásztam az internetes géphez, hátha le tudok tölteni doksit a táphoz, de olyan hideg volt, hogy mire felbootolt a gép, már állítottam is le. Inkább nem kell tüdőgyuszi.

Csütörtök

Fél hétkor nyílt a szemem. A telefon hétkor énekelte az ébresztőt a konyhában. Benne maradt a kabátzsebemben. Nem volt kedvem kikelni az ágyból. Olvastam nyolcig a Jégmadarat.
Szeretnék megint örülni ennek a könyvnek, de nem megy. Már azon jár az agyam, hogy a hét végén Budafok.
Odakinn esik. Befűtöttem, s ettől füstös és büdös a szoba. A konyhában a tegnapi főzőcskétől van zsírszag. Az egerek sem dugják elő az orrukat. Csak a Dugó várja a mindennapi betevő háztartási kekszét.
Tényleg, azt még nem adtam oda neki.
Majd utána jön a reggelicsata. A többiek csak akkor jönnek elő, amikor ő már rágja.

3 megjegyzés:

Makka írta...

A képtől teljesen odavagyok!:) Gyönyörű!

Makka írta...

A bogáncsostól.

Hanczur írta...

Köszönöm!
A Bódvaparton kaptam el. Szürkületkor étáltam Nufival.
Vakus kép, Nufi nem is szereti. Én pedig ezt használom háttérnek a Komjátiban üzemelő gépemen.