2009. október 9., péntek

Komjáti napló 2009 - XXXV. rész

Hétfő (2009. október 5.)

A dátum csak a szinkron kedvéért.
Fél kilenckor ébredtem. Ez már az ősz munkája. Mondhatnám, hogy az ősz keze tette be ide a lábát. Olyan aranyos képzavar. Nagyon szeretem.
Munkás hétköznap.
Reggeli paradicsomzúzalékommal a gyomromban nekiálltam lebontani a zsalukeretet a betonról.
Hasadt is rendesen. Korai volt.
Persze az is munkált bennem, hogy a másik zuhanytálcát is körbezsaluzom, azt is betonkeretbe állítom.
A keret összeállításakor attól tartottam, hogy a deszkát kell szétcincálnom, s akartam bele nejlonzacskót fűzni. Aztán csak kihagytam.
A repedt betont csemperagasztóval ragasztottam össze. A szilárdulási folyamat még az elején tart, és nem ebben az irányban éri majd a terhelés. Ráadásul el is lesz osztva. A tálca alatt föld és hungarocell is lesz. Vagy valami rugalmas anyag. A régi szakirodalom valami bitumenes alátétet javasol. Biturán szalagot. Bitumenbe mártott poliuretán szalagot. (Fürdőkádak, zuhanytálcák szerelése, 1986 Magánépítők kiskönyvtára)
Következett a csap. A régi fajta mosdókagylóhoz konzolt gyártani. Az orosz dexion pont méret. L alakot formálva meg fogja tartani a terhet. A függőleges szárát a falba vésem, mint otthon (Budafokon) a mosogató keretét, és a vízszintes részre, amin a fajansz nyugszik, számítógéplábakból csinálok csúszásmentesítőt. Vagy ha nem elég jó, veszek négy gumilábat.
Az L alak nem túl stabil. Kell közé egy merevítő. Így inkább A lett. A merevítőhöz öreg Grundig tévé képcsőtartóját használtam el. Kadmiumozott, keskeny acélprofil. A képcsőtartó csavarokat ki kellett vágni, mert rossz irányban álltak ki, s 8-as lyukakat kapott. Ilyen csavarom volt sok és új.
Ha kész, az egészet le fogom festeni fehérre. A míniumos alapozó meg a kadmiumos szín a krómozott csavarokkal egységes fehér lesz. Annál is inkább, mert majd aki vele szemben a gondolkodó széken „szül”, ezt fogja bámulni.
A lakatosmunka idejére kisütött a nap. Egészen jó kedvem lett. A falra felakasztottam egy 40Wattos fénycsövet. A pici ablakon kevés fény jön be.
Nufi szeretne oda nagyobb ablakot, de kinyitott ajtó mellett is alig jön be fény. A diófa erősen árnyékol. A világító ablakot minél feljebb nyitom, annál jobb. Felfelé a áthidaló nem engedi, és a veranda is takar. Lefelé is csak a hőháztartását rombolnám a helyiségnek.
Eredetileg sem szobának szánták. Még egy kis ablakot lehetne vágni a szomszéd kertje felé. De ez még a jövő zenéje. Addig meg a jól megválasztott világítótest a megoldás.
De jöjjön még a fekete leves.
A konzol szépen illeszkedett a porcelánhoz, a falra is véstem két sávot. A rögzítő állványcsavarhoz kerestem jó hosszú tiplit.
A fúrás félrement.
Nagy bajt nem jelent, mert a bevésett rész pozicionál majd rendesen, de a tipli nem fogott semmit.
Mi a probléma?
A ház vályogfala kb. térdig kőből van. Vályoghabarcsban, mészvakolattal, de a kő jóval keményebb mindennél, és már véséskor is megszenvedtem vele. Szikrázik, hasad, vagy meg sem moccan.
Rámesteledett. Majd az éjjel megálmodom, mi lesz a megoldás.
A telefonálás után repültem a fürdőkádba, s az ágyba.
Hajnali egykor viszont kinyílt a szemem. Ha éjfél előtt alszom el, hajnalban kukorékolok. Ez már ilyen. Beletörődom. Olvastam tovább A Jégmadarat. Zanzaélmény. A tanító bácsi megkutyulta Adyt a történelem korábbi korszakával, s emléket állít a butaságnak. Pedig akkor még nem is láttunk Big Brothert. (2001-es kiadású a könyv.) Állandóan azon veszem észre magam, hogy azonosítani próbálom a szereplőket. Kitalálom-e mindet? Vagy én is az átlagalatti bámész vagyok?
Már Moldova tízmillió írója is orrbavágó élmény volt. Spíró adatgyűjtögető Harp Egonjának én is beillek. Ehh, nem érdekel. Ami a gépemen elérhető, az előbb-utóbb beépül a fejembe, vagy letörlöm. Illetve elfelejtem, s új élmény lesz belőle.
Mint a Keresztapa trilógiából. Arra sem emlékszem, hogy megvan már DVD-n.
Mikor mire áll át az agyam. De lesz még holnap is.

Kedd

Betonozós nap.
Kibővítettem a külső zsalut. Itt három oldalról kell megtartani a betont, a negyedik a fal. Illetve ha felépül a válaszfal a fürdőszoba és a spajz közé, akkor... de még nincs.
Lapátolás közben be-beszólt a könyököm, de nem hallgattam rá. Ennek meg kell lenni.
Kirugdostam a mozdítható téglákat a korábbi megoldásból, és begórtam a betont. Nem túl hígan. Követ is alig raktam bele. Inkább körbe használtam a zsalufa kiékeléséhez, vízszintezéséhez. A lefolyónál pedig aládugtam három pozdorjalapot. Most egy hétig nem bántom a tartókat, az biztos. Ezt nem lesz kedvem újrabetonozni.
Délután átvonultam a vendégszobába gipszelni. Ha begipszelem a tipliket, akkor azok tartják majd a mosdót.
Épp lesimítottam a falat, s kijöttem az udvarra kezemben a maradék gipsszel, megérkezett Jolika. Hozott nekem grujalángost (krumplilángost) meg lecsót, s hozzá tojást.
Én ebédre megettem vagy két kiló szőlőt, pukkadásig voltam, megköszöntem, majd később. Meg kértem kis türelmet, s felkentem a falra a gipszet a vízcső fölé. Ott van még mit glettelni.
Körbevezettem a művemen. Hátha ő látja, mit művelek, mert nekem nagyon lassúnak, mondhatnám semminek tűnik a munkám.
Pihenő időmben újraolvastam a habarcskészítésről szóló fejezetet. (Kollányi Béla: Kőműves szakismeretek I. /1961/ )
Tehát nem lesz gond a betonnal (mármint lesz ideje kötni.) A leendő falhoz át kell rostálnom a homokot. Legfeljebb 0-2,5 mm szemcseméretű homok jó a falazóhabarcsba.
„Legalább 25cm vastag, magasságában és szélességében 4 méterenként vázszerkezettel osztott és azon kiékelt vázkitöltő falakban.”
Ez áll a legközelebb a méreteiben. (Táblázat van a könyvben.) Nincs három méter magas és széles. A vastagsága pedig 33cm. A vályogtégláim hossza. Nagyjából térdmagasságig rakom kőből, utána jön a vályogtégla.
Ha a külső keretet leveszem, akkor akár holnap... de holnap biztos nem, akkor még rosta. Csütörtök Miskolc. Pénteken már csak nem törik el a beton!
Lazításképpen kerestem egy AT-s tápot. Bedugtam, a ventilátor működik. Nagy baj már nem lehet.
Kiporoltam egy kicsit, s megnéztem a diódáit. Ebben a 12Voltra két diódából rakták össze az egyenrángatót. Oda rakok BD tokosat, és a diódapárt átrakom a kisteljesítményű -12Voltos ágba fordítva. A mínusz öt volthoz kell még megfelelő diódát találni, és indulhat a kísérlet.
A Hobbielektronika honlapján leltem a 'PC tápból labortápot' cikket. Engem leginkább a brummentes nagy teljesítményű rész érdekel, s az állítható áramkorlát. A kimenetre deprez műszer is megfelel.
(Attól labortáp, hogy szabályozható a feszültség és az áram a kimeneti kapcsain.)
Este még akartam olvasni, de nem esett jól. A Duna II-n a Doni hadszíntérről hazakerült katonák meséltek. FF film, és a németek voltak a nagyon gonoszok. Erről nagyapám nem így beszélt, de hát ő még pár évet eltöltött Szibériában, s a fél arca nélkül jött vissza. Neki inkább az oroszokról volt rossz emléke.
Vacsorára berámoltam egy csomag virslit. Ettől melegem lesz elalváskor, de álmodom is.

Most éppen Németországban bicikliztem. A Favorit bringámról letört a kormánytartó konzol teteje. Lehetett vele menni, de még kétszáz kilométer volt Esslingenig, és apám már hívogatott telefonon, hogy mi van, miért nem vagyok még ott. Neki orvoshoz kell menni, meg Feri is rábízta a kutyáját, és őrá nem hallgat.
Egy utcasarkon egy vörös hajú fickó macskáját ütöttem el, de ő értett magyarul, és megköszönte. Mert ellopta a májkrémet az asztalról, és agyonütni készült. Az asszony nyitotta ki a dögnek az ajtót, és úgy szökött ki.
Ennél sokkal több volt, de hamar elfelejtem. Inkább az ellentétek maradnak meg. A törött kormánytartó képe, meg hogy a vörös fickó beszélt magyarul, és hogy nem megverni akart a macskáért, hanem adott alkatrészt hálából a kormányhoz.

Szerda

A csap alatti terület kész. Ott lehet betonozni. A ház sarkában egy furikra való tenyérnyi követ dobáltam össze az emésztő ásásakor. Ez most jól jött a betonba. A zuhanykeret feléig haladtam vele. Onnét van a lefolyónak kihagyott árok, ezért a maradék megkevert betont máshol terítettem el.
Itt nincs tovább, csak ha kihúzhatom a keretből a belső zsalut és a pozdorja lapokat.
Mi legyen a következő?
Mondjuk a válaszfal. De nincs elég rostált homok.
Akkor mi legyen?
Vályogfal. Eredetileg is ez volt a terv, de mindig elkanyarodtam tőle. Itt ez a rengeteg kő, a félbetört vályogtéglák garmada, és a pénzhiány. Munkaerő meg van.
Kijelöltem a falat, és porrá törtem a féltéglákból egy vödörnyit. Víz, keverőszár, és kiöntöttem az első trutyit. Beleállítottam a laposabb köveket, először a legnagyobbakat. Jó lesz ez. Ronda, de stabil. (Majd a vakolattal kiigazítom.) A köveket úgy rakom, ha nem volna közte a sár, akkor is megálljon. Ha nem sikerül, inkább kiveszem. Legfeljebb újra keverem. A mellette kötő betonnak egy hétig kell a nedvességpótlás, tehát bőven van időm kísérletezni.
Legalább térdmagasságig, vagy combig elegendő lesz a kő, és utána még marad pár egész tégla is.
Aztán agyag kell. Téglát vetni. Csak már ott tartanék!

Csütörtök

Miskolc.
Jolika a kórházba készült felülvizsgálatra. Anyu megbeszélte vele, hogy elviszem, nem kell Ferinek szabit kivenni.
Reggel hétkor ébresztő, negyed kilenckor már ott voltam a ház előtt. Nem kellett rátölteni az akkumulátorra. Igaz, nem voltak indítózgatások, félreállások. Két hete, hogy letettem a kocsit.
A fiatalok a kulcsot itthon hagyták, beugrottunk Színbe, és kaptunk még egy tintapatront is töltetni. Útba esik a TESCO.
A Bódva völgy az aggteleki elágazástól napos volt. Addig meg tejfehér köd. Egyszer álltam meg Szirmabesenyőn tankolni, aztán begördültem a kórházba az ortopédia ajtajához. Ott kiszállt Jolika, én meg leparkoltam a kocsit, s gyalog mentem haza anyuhoz.
A reggelig hideg köd (Komjáti) után otthon (Miskolc) döglesztő meleg fogadott.
Anyu bement Jolikához beszélgetni, én meg gyors szelepjavítás után fel akartam pattanni a bicajra, hogy megyek venni két 4,7 Voltos Z diódát. Csakhogy a lakatkulcs nem volt a biciklilakatban. Már nem csak a zöld, hanem a fekete sem volt benne. (Két bringa, két lakat.)
Dühösen felvágtattam, hogy talán felvitték anyuék, de nem. Ott sem volt. Vissza le, majd megyek anélkül. Csak nem lopják el. De akkor meg a műhelykulcs maradt fenn.
Vissza a műhelykulcsért.
Még némi kotorászás következett a műhelyben, de ott már nagytakarítás kellene. Kihozni a bringákat, és innen-oda, onnan-vissza, és közben selejtezni. Egyszer rászánom magam.
Most inkább mentem a boltba. 4,7 nem volt, inkább vettem két 5,1-est, meg két 2200uF 25V- os kondit a labortápátalakításhoz. Onnét továbbgördültem Mészihez, régi miskolci barátomhoz.
Beszélgettünk vagy egy órát, majd haza anyuhoz.
Csurgott rólam a víz, izzadtam, bevetettem magam a zuhany alá. Aludtam is egyet. Laci bácsi horkolása engem is magával ragadott. Ő a másik szobában szunyált.
Négy óra felé kerültek elő a hölgyek. Fél öt után indultunk vissza.
A TESCO előtt még letettem a kocsit, Jolika besántikált patront tölteni, én meg vettem szemben a bicajos boltban pár küllőt. Komjátiban már sötétedett, mire hazaértünk.
Jolikát átadtam a fiataloknak, s én is hazatértem.
Kipakoltam a kincseket, bekapcsoltam a tévét, de a beépített műszer nem olyan, mint az RT újság cikkében lefotózott. De van még ilyen olcsó sárga műszerem itt, az meg pont olyan. Jó, inkább hasonló.
De hát annak a hátlapja nem jó ide, ennek meg otthon a sajátja.
Elvoltam éjfélig a vízgereblyézéssel.
A törött szürke műszert fogom használni munkára, a sárgát feláldozom, és a megfúrtat még félreteszem. Otthon megvan a hátlapja, az még teljes értékű.
Holnap tévéjavítás és nagymosás a terv.

Nincsenek megjegyzések: