2010. május 1., szombat

Eltelt a tél




Kimerészkedtünk a világ másik végére.
Kilenc tájban becsüccsentünk Miskolcon az autóba, és négyesben - Nufi, anyu, Laci bácsi, meg én - kirobogtunk Komjátiba.
Óriási változás. Térdig érő fű, madárfészek az ablakban, meg csönd.
Az utóbbi időben Budafok alapzaja a meghatározó. Ehhez képest ott... Ha hazamegyünk, teszek már ki hangmintát. Talán sikerült pár másodpercnyi videofelvételen rögzíteni.
Mindegy, a falu határán ismerős arc fogadott. Irénke beszélgetett valakivel.
Még épp csak beálltam a kocsival az udvarra, s nyitogattuk az ajtókat, meg is látogatott.
Kaptunk tőle krumplit, meg babot ültetni. Azonnal át 'kellett' kerekeznem érte. Majd a vödröt később visszaviszem.
Eztán jött a fűnyíró.
Egy tanknyit elzörgettem a 360 Forintos benzinből. (Nem bírom megállni, mert nagyon zavar az ára)
Kipróbáltam a wifi antennát. Működik.
Nufi notebookja az udvaron is használható. Ez azért biztató.
Megkerestem a maradék védőcsövet a GDO tekercsekhez, és bevágtam a kocsiba. Nufi berámolta a dió nagyrészét zsákokba. Azt is elhozzuk. Lesz belőle sok-sok diós sütemény.
Megnéztük a Bódvát. Már járható az út Szentandrás felé, de a falu határán ott a belvíz. A kutunk is tele, meg a betonakna is.
Hátul az félkész emésztőben békalencse.

Meglátogattuk Jolikát. Télen megműtötték a térdét, s most telik le a három hónap, lassan újra tanulhat járni.
Feri a traktorra szerelt fel épp műtrágyaszóró tölcsért.
Kikérdeztem a friss hírekről. Mi történt azóta.
Természetesen ott a választások voltak a fontos események. Jegyzőváltás, meg szavazások.
Politika mindenütt van.
Nufival körbejártunk egy Bódvaszakaszt kettesben. Egyik hídon át, majd a másikon vissza.
Még világosban jöttünk haza anyuhoz. Bár jó lett volna maradni még.