2010. szeptember 26., vasárnap

Hazajöttem


Ismét otthagytam az egereim. Hancúrozhatnak a falban. Nem hallgatom éjjelente a padláson rohangáló macskát, vagy egyéb állatot, és csend borul a házunkra.
Mikor jutok oda megint?
Nem tudom.
Ott is jó, meg itt is. Otthonná váltak a kezem munkájától.
Remélem egyszer végleg maradhatunk Nufival.

2010. szeptember 21., kedd

Vasárnap és hétfő.

Délelőtt megjöttek anyuék, ezért nem volt időm a naplóbejegyzést írni. Talán nem is történt említésre méltó.
Ma reggel sikerült negyed kilencig aludni. Világos, hűs reggel fogadott. A konyhában takarítottam anyuék érkezéséig. Már csak azért is, hogy megint megteljen mindenfélével.
A diófa alatt kötöttünk ki.
Anyu és Laci bácsi szedte a vödörbe, én meg a leveleket söprögettem és cipeltem a a komposzt dombra. A diót pedig kiteregettem a padláson. Ott fog kiszáradni.
Volt egy csörtém Laci bácsival. Azért van az állvány, hogy azon tartsuk a szerszámokat.
A betonkádban pedig beszáradt az oltott mész. Ráfogtam, hogy azért, mert kilyukasztotta a nejlonzsákját. De nemes cél érdekében. Az állványon áttekinthetően, és biztonságosan megmarad a kasza, és az ásó is, meg az összes éles földtúró bigyó.
De hát odaraktam a deszkákat.
Ha nem fért hozzá elölről, akkor az az én bűnöm. Most átrendezem az istállót. Minden eltakarítok, hogy ez ne legyen indok.
Holnap még hazaindulásig lesz teendőm bőven.
De most befűtök, mert odakinn hirtelen nagyon lehűlt a levegő.

Megint nyolc tájban keltem fel. Úgy látszik, a szervezetem felkészül az otthoni ritmusra.
Párás hideg van odakinn, de nem fázom. Az egerek már felvannak. Nemsokára beüvegezem a bandát, és kiviszem a Bódva partra elengedni. A hideg miatt ilyenkor még úgyis összebújtak a 2 literes uborkás üvegbe. Csak a kilyukgatott tetők kell rácsavarni.
Végig benne hagytam az akváriumban nekik egérlyuknak.
Oda hurcolták be a füvet alomnak.
Na, megyek pakolni, mert az idő ma megint futócipőt húzott.

2010. szeptember 19., vasárnap

szombat

Délelőtt nyűglődtem mindenfélével. Odakinn esett. Rányomja a bélyegét mindenre. Ha röntgengép készülne az agyam tartalmáról, hasonlítana a harminc éve raboskodó elítélt mindenmndegy képéhez. A naplóírással ráztam fel magam, amennyire tudtam.
Délben ráütöttem a karfiolra tíz tojást, megszórtam rengeteg borssal, és magamba tömtem. Lenyomtattam egy kávéval, és folytatódott a kóválygás.
A változást a napsütés hozta.
Kicuccoltam a szitált homokot, a bedöglőfélben talált cementet és a kiszáradt meszet. Kisvésővel felszabadítottam a téglát a fal mellett. Az üreget kitöltve visszakopogtattam a téglát, és a maradék kutyulékkal a ház elején húztam egy spakli szélességű rézsűt.
Nem mondom, hogy kemény beton vagy vakolat lesz belőle, de ami bepergett a résen, az azért hasznos, ami pedig kinn maradt, az elvezeti a rápermeteződő esőt.
Ha volna oltott meszem, még végigfestegetném a házat.
Igazából munka közben jön meg az alkotókedvem.
Este a telefonfülkébe korán érkeztem. A Samsungom ismét nem adott képet. Vakon nyomogattam a megszokott gombokat. Az utolsó számot tárcsáztattam vele többször is.
A falu pedig zsongani kezdett.
A kocsma egyfajta kulturális központ itt is. Hülyén hangszik ez a szó az én billentyűim alól – én hallom belül – de itt naponta megbeszélik a történéseket az urak.
Már megérett annyira az ismeretségünk, hogy egyre többen Szevasz Imi!-vel köszöntenek. Odalépnek, paroláznak, kapok mazsolákat az itteni életből.
Amikor Nufi felvette a telefont, nagy dirrel-durral épp egy szlovák rendszámú Škoda ért haza.  Mesélik nekem az öregek, hogy a harmadik vagy negyedik házat veszik meg a határon túlról.
Ez is ilyen csoport. Harsány tülköléssel kiabálós beszélgetéssel várják, hogy aki itthon van, kinyissa a kaput. Fiatalok. Magyarul beszélnek.
Kapok egy magnót és egy DVD-t, hogy nézzem meg, mi baja.
Este itthon kicseréltem a hálózati kábelét a DVD-nek. Semmi külsérelmi nyom. Fogalmam sincs, hol szakadt meg. Gyanítom, hogy a klimpelés nem sikerült a beöntött dugóban.

Klimpelésnek hívjak, amikor a vezetéket – jelen esetben a 230V-os villásdugóban – a csatlakozó felülethez nyomással rögzítik. Pl csőszerű vége van a dugvilla érintkezőjének belül. A csupasz vezetéket beletolják, és egy fogóval, kalapáccsal, célszerszámmal rálapítják.

A magnó már érdekesebb eset. Ennyire bóvlit még nem láttam. President névre hallgat.
Meg sem mukkan. A hátlap mögött mindenféle törmelék. Kosz.
Kiráztam belőle. A trafó büdös. Leégett. A magnó részből két kis gumiszíj hullik elő szakadtan. A hangszóró vezetékek lógnak mindenfelé.
A magnó bár  monó, két hangszóró van belül sorba kötve.  A kéz hangszóró közötti összekötő madzagból kiderül.
Ráforrasztom a zsinórokat. A páka süllyed a hangszóró kivezetésbe. Műanyagból van, de nem csak a kivezetést tartó bak, hanem a hangszóró kosár is.
Négy elem mehet bele, tehát 6Voltos.
Rákötöttem a tápegységet.
Semmi.
Húzogatva a potikat, fülsértő recsegésből előtűnik valami zúgás. Talán FM-en mutat KF zajt, de a kapcsoló gyötrése közben mindig leugrik a krokodilcsipesz az elemérintkezőről.
Megcsináljam?
Ezt ki nem fizeti senki.  Ja, és mennyiért? Ha egy trafót rendelek ide hozzá, a postaköltsége 2000Ft körül van a Sinitől.
Lám-lám.
Itt csak bartell jöhet szóba, de az is a következő visszatérésemkor. Trafóm van otthon. Mechanikai elemek is. Meghajtó szíj akadna itt is. De a kapcsolóival ellennék egy délelőttöt, és előre figyelmeztettek, hogy nem megbízható a tulaj.
Mennyire idepasszol Vekerdi Tamás interjújából (Müller Péterrel beszélgetett tegnap éjjel a tévében) az a mondat, hogy az az igazi munka, ahol az ember nem tudja előre, képes-e elvégezni. Van-e megoldás?

2010. szeptember 18., szombat

Péntek

Péntek

Egész nap azt hittem, hogy szombat van. Valószínűleg, mert megírtam a két nap történetét, és egyszerre ugrottam két lépcsőt. Hármat? Még korán van, nem megy a számolás.
Csütörtök délután naplóírás után egy pihenő állapotba süllyedtem. Még nem aludtam, de lassú légzés, kevés ingerfelvétel volt a környezetből.
Időnként a telefon ugrasztott ki belőle.
Ha itt vagyok, Budafokon van rossz számítógép, ha ott, akkor itt lenne valami.
Beletörődöm. A jövő hétre marad egy ismerősöm. Keressek vevőt a notebookjára, mert elúszott anyagilag.
Mondtam, hogy Vatera, de nem ismeri. Meg a gépről sem tud semmit. Nem is az övé, hanem az apjáé. Emiatt az adósság.
Bár meginogtam, hogy még egy hetet maradnék Komjátiban, de így nincs erkölcsi alapom sem... és otthon is szükség van rám.  A diót majd tovább szedik itt anyuék. A málnából is egyre több penészes.
A gang végén a megsüllyedt téglákat fogom ma kiemelni, és bebetonozom alatta az üreget. Legalábbis ezt remélem. Hogy lelek kitölthető üreget. Utána  vissza a téglák.
A bejárat előtt is repedezett a gang. A repedéseket csemperagasztóval akarom kifugázni.
Nem sokat, de jövő tavasszal kiderül, volt-e értelme, vagy más technológiát kell kipróbálnom.
Nufi  tegnap megdicsérte a felvételeim. A tavalyihoz képest jobbak.
Persze, mert nem a Géza felvevőjével készültek, hanem telefonnal.
Az olcsó kamerája szerintem neki sem okoz örömöt. A régi Sanyo fényképezőgépe sokkal jobb. Azt kértem volna kölcsön pár napra, de nem volt bátorságom.
A Samsung telefonom meg annyi bosszúságot okoz, hogy csak most jutott eszembe használni.
A legtöbbször kifehéredett képernyővel idegesít fel. Ilyenkor kiismerhetetlen, milyen trükkre indul el.
Még ha engem hívnak, hagyján. Vonalason sem jelzi semmi, ki hív, de ha én akarok telefonálni,már régen nem tartom fejben a számokat. Akkor jön a szidalmazás, könyörgés, ki-bekapcsolgatás, akkukivétel-visszarakás. Ha telefonálni akarok mindenképp, akkor kínomban visszarakom a sim modult a régi Siemensbe. Persze, ha SMS érkezett, az már nem kerül át a másik telefonba. Akkor marad a gyötrés.

2010. szeptember 17., péntek

szerda-csütörtök

Miskolc

Tegnap reggel felszedtem a diót a fa alól, már amennyit sikerült, és úgy indultam anyuhoz. A konyhafestésen túl voltak, és a gáztűzhely első rózsája – amit a legtöbbször használ – nem gyullad meg.
Ez volt az indok, miért menjek de mindegy, mert ilyenkor be van tervezve a látogatás. Egy nap Miskolcon.
A hibabejelentés erősen elnagyolt, mint mindig. Vittem piszkáló és oldószereket. Ehelyett a gáz kijött, és meggyulladt, de elaludt, amint elengedtem a gombját.
Előkerestettem vele a jótállási füzetét. Oda belenyomtatják a típusszámot. (a tűzhelyét) Tudom az évjáratot, és komoly vevőnek látszom majd a gázos boltban.
Tehát hőelem.
De előtte még a telekről le kéne hozni a cefrét. Laci bácsival felkerekedtünk. Közben szorult a gyomrom, hogy rángat a kocsi, és gyertyacsere csak otthon lesz. Addig óvatos gázadagolással, mint az ideúton. Nem lesz baj.
A Soltész Nagy Kálmán utca ypszilonja előtt jó nagy kékre festett épület. Van neki parkolója is az udvarán. A hölgy fiatal kollégájához irányított a raktár felé.
Nekem hőelem kell T5-ös gáztűzhelyhez. FÉG gyártmányú. Az a biztonsági lángőrző bigyó.
Vegyem ki, hozzam el, mert többféle menettel van.
Ezt akartam elkerülni, hogy szétszedett tűzhelyet hagyjak a konyhában.
Na, mindegy.
Bár előtte már kezdtem lecsavarni a rögzítő anyát, nem erőlködtem. Megfordult mindenestől sokszor.
Most viszont kiemelem, ha addig élek is!
Négy rózsa, négy különböző küzdelem. A rossz gázrózsa melletti hőelem viseltes lett, a többinek csak a menetét nyúztam meg. Ezeken a hőelemeken van az a menet, amire anyát lehet tekerni. Négy rózsa, négy anya. Ezzel rögzíti a tűzhely fedelét a FÉG. Az ötletes megoldásnak több hátránya is van, de nincs fényképezőgép nálam, elmondani pedig körülményes lenne.
Bringára pattantam, és zárás előtt fél órával visszatértem.
A srác nagyon segítőkészen kikérdezte a látszólag kiszálló embereket, kinél van ilyen. Meg a hozzávaló mágnesszelep. Áttelefonált a másik telephelyre.
Jöjjek vissza holnap 10-re. Akkor lesz.
Lehajtott fejjel csurogtam vissza a Soltész Nagy Kálmánon. Egy nagyobb kirakatban szerelvények, gáztűzhelyek. Leparkoltam a bringát. Ott nincs ilyen, de a lámpánál jobbra a második házban kapok.
Ja, ha 4 előtt odaérek. Ez sem ma lesz.
Vele szemben ismét egy rokonbolt. Ott sincs ilyen, de szemben... igen de 16 óra elmúlt.
Hát jó.
Visszakarikáztam a Búza téren keresztül. Gyalog járok az ötödikre. Gondoltam egyet, és a harmadik emeleten becsöngettem Gézához. Neki sincs ilyenje, de a Centrum mögött van egy maszek, akinél lesz. Az még ilyenkor is ott lesz.
Nem volt kedvem visszamászni. Nem hoz szerencsét. Ha vissza kell menni. Ez babona, de nem vagyok babonás, vagy letagadom.
Hazamentem.
Anyu a bal hátsó égőt használja a legkevesebbet. Átrakom onnét.
Előtte gyertyával ellenőriztem, hogy a spirálba gyilkolt régi termoelem 10mV-ot ad le, az új, ami nem belevaló, 20-at.
A hátsót átrakva sem maradt égve a láng, tehát a mágnesszelepet is cserélni kell.
Közben még zsíroldóban kimostam a gombokat, és folyamatosan takarítottam a lerakódásokat.
Egyik vödör vízzel leúszott a vécén keresztül a sütő tekerője.
Este még vissza-összeraktam a tűzhelyt, reggel tudjon anyu teát főzni.

(Rövid kitekintés, mi is a probléma. A gáz egy csövön a csaphoz érkezik, és a balesetmegelőzés érdekében biztonsági berendezést építenek minden gáztűzhelybe. A miénk egy hőelemes megoldás. A hőelem két különböző fémből áll. Melegítésre a két fém között a potenciálkülönbség nő, és jellemző értékű. Ezt a feszültséget egy elektromágnesre vezetik. Az elektromágnes tartja nyitva a csapot az égő előtt. Ha a láng kialszik, akkor a hőelem kihűl, a feszültség lecsökken, elenged az elektromágnes, így a csapot elzárja. A felügyelet nélkül hagyott készülékből nem jön ki több gáz. Az óvatlan háziasszony nem robbantja fel magát, vagy nem fullad meg a lakásban a feldúsuló gáz miatt. Ez urakra is érvényes. )

Csütörtök reggel esett. Anyuval elbuszoztunk a gázos boltba.  Egy tulajdonosi lendülettel irányítgató hölgy mozgatta az embereket, s mi (anyu és én) vártuk a sorunkat.
Újra elmondtam, mért is érkeztem, kezemben tartva a már tovább cincált, de a menetet még tartalmazó hőelemcsonkot.
Át kéne fáradnunk a másik üzletbe. De mi gyalog voltunk. Az udvaron parkoló egyik kolléga a raktárosnak, vagy eladónak tűnő hölggyel együtt elvitt kocsival oda.
A boltot kinyitották nekünk, és már pakolta is elénk a szépséges rézalkatrészeket  lány.
Mindegyik nagyobb menetes volt.
Megoldás pedig kell, ezért felhívta a FÉG budapesti valakijét, és megkérdezte, hogy van-e.
Van.
Eddig jó.
Egy-két nap, amíg elküldik. De ma csütörtök van. Hétfőn mennék vissza Bp-re... jó, megvárom.
Mennyibe fog kerülni?
3800Ft a hőelem, Kétezer fölött a mágnesszelep, és 440Ft a gomb.
Most kifizetném.
Azt nem lehet, Meg még a futárszolgálat díja kétezer valamennyi.
Rezzenéstelen arccal fogadtam, hogy egy belső szállítási költséget nem az alkatrész árába építenek be, de akkor már az anyu címére postázzák. Ha már mi fizetjük.
Azt nem lehet, mert interneten kell beírni...
Mondom internetes vásárlásnál van számlázási cím, és szállítási cím. Ha a kettő azonos, elég egyszer kitölteni. A FÉG-nél nem így van?
Anyu már mentette a helyzetet, hogy odamegy érte, és kértem SMS-t, mikor beérkezik az alkatrész a boltba.
Kicsit kesernyés szájízzel elbúcsúztunk, és indultunk a piac irányában haza.
Még felmerült bennem, hogy megnézem a honlapot. Nem belső site, hanem www.feg.hu címet diktált a telefonos segítség.
Inkább befordultunk a lámpánál, és a tegnap bezárt boltot most nyitva találtuk.
Mosolygós, ötvenes hölgy jött elénk. A zavaromban T50-es tázhelyből is kitalálta, hogy T5-ösről van szó. Hogyne volna termoelem, és mágnesszelep is. Bár abból két fajta van, de ha nem az,ami kell, akkor hozzam vissza, kicseréli.  Gombja lehet, hogy nem lesz most, mert tegnap elvitték.
Akkor ezt a kettőt kérném.
Nyolcszáz meg hétszáz, összesen ezerötszázat kér.
Anyuból kitört az indulat, amíg fizettem. Még a szeme is csillogott.
Hát igen. Mondom anyukámnak, hogy egy kereskedőnél az áruismeret is fontos, de a szakmai gyakorlat...
Még visszasétáltunk lemondani a rendelést. A kezemben lobogtattam az alkatrészt. Anyu pedig odadörgölte a lány orra alá, hogy nem nyolc, csak másfél ezer volt. (Igaz, a gomb nem volt benne. De nem az a drága.)
Csitítottam, hogy ne rontsa a hitelét a boltnak, mert más árképzéssel dolgozik. Vevő is van benn.
A hölgy udvarias volt, és a kiszolgálásban is előzékeny. Nem rajta múlt. Dolgoztam már én is pusziért, bagóért és pénzért is. Ez egy ilyen világ.
A kis üzlet mégis jobban tetszik. Hadd kapjon ingyen reklámot:

GÁZ DEPÓ KFT. Tüzeléstechnikai szaküzlet
Miskolc, Vörösmarty út 130

Otthon pedig beszereltem, és működik.

2010. szeptember 14., kedd

Hétfő

Jó idő. Itt járt a meleg. Ezt a meleget szeretem. Rövid nadrág és póló, és harc a szúnyogokkal diószedéskor. Leugattam a sok kis brekkencset, minek vannak, ha nem eszik a szúnyogokat, de este kiderült, hogy énekelni. Ezek nem dolgoznak, csak a szórakozáson jár az eszük.
Ma fel akartam rakni a fadobozt a villanyórára, de kiderült, hogy nincs itt tipli.
Márpedig az kéne.
A Budafokon leszerelt, de teljesen ép doboz sokkal nagyobb, és máshol lehet rögzíteni.
Jó, hát belenyugodtam.
Leszaggattam a törött régiről az előlapot, és metéltem rá újat. Az üveg előlapot pedig kiszedve alaposan lemostam. Ki tudja, mikor lehetett utoljára megpucolva.
Már csak azért is, hogy fogyjon a szögem, inkább nem facsavaroztam. A masszivitást növelendő, kétszer annyi szöget vertem bele. Nem tudom, mennyi időt bírt ki eddig, most ismét jó erős.
A visszarakáshoz egy kampó volt, a másik kiesett korábban. Én már nem találkoztam vele. Tavaly felvéstem egy vezetéknek való csövet, és be is vakoltam . A vakolatban a másik kampónak beraktam egy fatiplit. Szépen eldolgoztam, és el is felejtettem.
Most pedig a vakolatba próbáltam szöget verni.
Nem valami erős. A tipliről azonnal lehullott a takarás, és  a fal legalább olyan ronda lett, mint előtte. A kőmíves munkát még sokat kell gyakorolnom.
(Még szerencse, hogy a doboz takarja.)
Tehát hozok majd két nagy tiplit, és mégis a nagyobb 'szekrényt' fogom felcsavarozni. Annak nyitható ajtaja van, és nem kell mindig leakasztgatni.
Megjegyzem, évekig nem esett le így sem. Most télen kapta le a szél, vagy az óraleolvasó. Az utóbbira azért gyanakszom, mert az üveg nem tört össze, csak a pozdorja előlap. De ez legyen a legnagyobb gondom! Sohse nagyobbat! Erre tudok megoldást.
Ma szétkaptam a tűzhelyet is. Kihypóztam a sok egérszart a sütőből is. Ilyenkor nagyon utálom ám őket. Mit keresnek az égéstérben, amikor semmi ennivalót nem találnak ott?
Rejtély.
(Most megint ugatni fogok, de legszívesebben megharapnám az openoffice helyesírásellenőrzőjét. Sokadszor javít bele hibát az írásomba. A hol és hová kérdésre állandóan összekeveri a ragot. Én meg dühöngök, és javítom, majd újra rábukkanok.)
Ismét fel kellett töltenem a víztartályt a mosogató fölött. 20 liter 1-2 nap alatt elfogy. Vagy vennem kell másikat, vagy csak akkor kell idejönnöm, amikor nincs cefregyűjtés.
Na, mindegy.
Találtam egy konyhavekkert a padláson. MOM gyártmányú. Igazi tanuló szerkezet. A motorja, a tekercsrugó tört el benne.
A szétszedés hamar ment. Az előlapot lehúzni kellett, a kis és nagymutatót három ponton alátámasztva pattintottam le. A csörgő mutatója nem akart lejönni. Nagyon rászegecselték.
A hátlapot egy csavar tartotta, meg a felhúzók.
A csapágylemezek négy anyját levettem, majd a peckeket is kihúztam. Ekkor lejött az előlap a csörgőmutatóval együtt. Még szerencse, hogy nem erőszakoskodtam nagyon a mutatólevételért.
A csapágylemezeket lassan húzkodva csipesszel, kézzel kiemeltem a fogaskerekeket, és vigyáztam, mert ennek a spirálrugónak nincs csapágyháza. A csörgőnek sem volt, de az ép, és feszültségmentesen lógott ki a szerkezet oldalán.
Nem adta meg magát könnyen.
Meg is ijesztett az órás könyv, hogy nagyot tud ütni. Nem csak a billegőre, meg a fogaskerekekre jelent veszélyt, hanem kézsérülést is tud okozni.
Mindegy, megúsztam.
Kimostam a – nekem nincs kotyva – hideg zsíroldóval. A nap sütött hétágra, és kifújkáltam a vizet, ahonnét lehetett.
Tudom, ezt már zsebóránál nem illenék, mert ki tudja mi van a leheletemben.
Elolvastam, mit javasol javításnak a könyv.
A spirálrugókat szabványosították, és ezt a rugót árulják(-ták), legegyszerűbb venni, és beilleszteni.
Ha nincs, akkor kilágyítani a végét. Lyukat fúrni, kireszelni, és visszaedzeni.
Persze a rugó hossza meghatározza a 32 órás ciklust két felhúzás között. Ezt biztos megrövidíti a kurtítás, tehát ki kellene számolni, érdemes-e megjavítani a rugót. Ha nem jár több, mint 24 órát két felhúzás között, akkor kuka, mert napokon belül eljuthatunk az éjjeli-hajnali játékig. Az meg kinek jó?
Pl. nekem. Hogy van-e hozzá még kezem, és pl. a billegő beállításához olvasott módszer egyszerűbb változatát kipróbáljam.
Mi is lenne az?
A billegő hangja mikrofonnal elektromos jellé alakítható. Jelformálóval, szűrővel addig lehet faragni az elektromos jelet, hogy a frekvenciamérőmmel már mérni tudom.
Ha a szűrőt hangolom, akkor az oda és visszafordulást is meg tudom különböztetni (a felharmonikustartalomból), és ha két különböző jel van, akkor az alsó és felső csapágyak állapotáról fog árulkodni.
Ha mozgás közben megpiszkálom a kereket egy kicsit, az is kiderül, melyik tengelyvég a szkópon látott vagy frekimérővel mért hibaforrás.
Ez lenne az elméletem, és tudom, hogy hosszú út vezet még a megvalósításig.
Az óra alkatrészek most száradnak, a bunsen égő Budafokon van. A szerkezet egy porvédett dobozban fogja megtenni az utat hazáig.
Az idő jó, jöhetett a következő feladat.
Kicipeltem a maróasztalt, és elemeztem, mivel lehetne a belemart csíkokba vezető csapot alkotni.
Ez a körfűrész pontatlan. Nem sikerült jót csinálni fából.
Lehoztam a padlásról pár alumínium kilincsre való siltet. Nem egyenletes, de a kulcslyuktakaró jónak tűnt.
A rétegelt lemez túl vastag csúsztató lapnak. A pozdorja lap lesz talán használható, de  az eső csak visszazavart a konyhába.
Nem volt sok, de a villanyos szerszámoknak árt.
Este fél nyolcra volt találkánk a telefonfülkében. Nufival csak pár szót váltottunk, mert más is akart telefonálni. Illetve így gondoltam, mert nyolc előtt be is fejeztem.
Aki beköszönt a fülkébe, inkább beszélgetni akart.
A nevét még nem jegyeztem meg. Majd Jolikától megkérdezem, a malom volt tulajdonosa. Elmesélte, hogy a módszerváltáskor visszakapta a családjától elvett malmot, aztán később eladta annak az embernek, aki most polgármester a faluban.
A beszélgetés túlnyúlt kilenc órán is. Volt mit mesélni. Megbeszéltük, hogy mutat majd fényképeket arról, hogy nézett ki korábban a malom. Megvan a műszaki dokumentációja is.
Most sajnálom igazán, hogy nincs itt a fényképező gépünk. Igazi nagy riportot tudnék róla kanyarítani.
Ami késik, nem múlik. Ha el tudom kérni Gézától pár napra a gépét, még  lehet esélyem.
Este most nagy lubickolás volt.
A jó idő miatt töltöttem vizet a kádamba nappalra. Így 20 fokos vízhez kevesebb energia is elég, tehát a két fazék vizem többet vízhez lett elég.

2010. szeptember 13., hétfő

Hétvége

Vasárnap

A szenvedés napja.
A hét elegendő volt arra, hogy három főzésnyi kávéval dícsérjem a napot. Nem használ nekem. A folyamatosan emelkedő adagok nem érnek el figyelemjavítást, és a közérzetem is csak először-másodszor jobb tőle.
Már szombaton le akartam tenni, de nem sikerült. Délben elfogyott az akaraterőm, és töltöttem is a fekete leveses edényt.
Estére jött egy újabb roham, s akkor újra.
Tehát vasárnapra maradt az akaraterődemo.
Ilyenkor ugye a legfontosabb, hogy nem gondolok a kávéra. Hideg kaját eszem. Ha útba esik a kávéfőző, akkor más utat válsztok.
Végre abbamaradt az eső is.
Kicuccoltam a famegmunkáló szerszámokat az udvarra. Kiválasztottam a pallót, amelyik elég vastagnak tűnt, levágtam méretre. Alacsonyabb lesz a szerkezet, mint a Bernie Maas eredeti találmánya, de ezt beta verziónak szánom.
A méretre vágás már gonddal kezdődött.
Az orosz barkácsgép körfűrész része íves nyomot hagy, és gyenge a motorja. Ha már a vastag deszka a fűrészlap közepét elhagyja, megfogja a a lapot, csúszik a meghajtószíj.
A felfordított blacki-decki körfűrész vígan viszi, de annak nincs asztala, és kézzel kell fogni a bekapcsoló gombját, csak a másik mancsom marad a deszka irányítására.
Jöhet a szúrófűrész. (Én csak varrógépnek becézem) Kis karbantartás után lassan, de biztosan vágja az anyagot.
Kicsit hepés-hupás, de majd a felsőmaróval kiigazítom.
Nem ártana hozzá egy sokkal hosszabb marófej, mert a deszka feléig lóg be csak.
Az oldala elég ronda, és a talpait sem ártana síkba gyalulni.
Lekaptam a körfűrészt a barkácsgépről, aztán szemre beállítottam a gyalukéseket. A derékszög hosszabb lapjának vastagsága volt a mérce.
Kezdtem egy szőrös tűzifa darabbal.
Sima lett. A tölgyfa keményebb, és a sablonkám fenyőből lesz. Megpróbáltam a leesett darabkákat is. Ott is működött.
Most  jönne a sablon talpa. Ott már volt mit egyengetni.
Összecsavaroztam a két egyformát, és úgy húzogattam a gyalugép fölött.
A sikeren felbuzdulva nekilódultam volna a hátának is.
Hát nem. Megakad.
A felső rögzítő megállítja -  az állatka feje.
Megpróbálom paintben lerajzolni.
Nem tudom szépen. Rondán meg nem teszem ki. Majd inkább lefényképezem.

Azt sem most. A telefonom fehér képernyővel fogad. Lassan elátkozom a Samsung céget. S telefonjai mind nagy csalódás. Szép, mint egy királynő, de ő használ engem, nem én őt.
Este hívott anyu, hogy ugye holnap nem megyek Miskolcra, mert festik a konyhát.
Megnyugtattam, hogy nem. Meg a gázrózsái sem akarnak működni.
Rendben, csak el ne felejtsem betenni a kocsiba a szilikon sprayt. (Betettem)
Még Leskó Pista kollégámtól tanultam, hogy jó hozzá. Együtt karbantartottuk a Miskolci Egyetem Vaskohászati tanszékének indukciós kemencéit. Vajon most hogy él?
Talpraesett fickó volt. Nem féltem.
Már majdnem nyolc óra volt, amikor a telefonfülkébe jutottam, és kilenc után fejeztük be.
A két tehetségkutató műsort beszéltük át jól. Igazából szurkolnék annak a csodatorkú nőnek, de nem ártana neki egy pszichológus, akivel helyretennék a művészet és közönség és alázat kérdését. Ha a gyereke dönt a sorsa fölött, akkor a saját örökségét húzza ki maga alól. Annak a nőnek már most kiderült, hogy hattyúéletet élt egy baromfiudvarban.
Na, szundi, mert mindjárt éjfél!

2010. szeptember 12., vasárnap

Szeptember 11

Méghozzá szombat.

Ez egy ideje pihenőnapot jelent a dolgozóknak.
Reggel volt már negyed nyolc is, mire kinyílt a szemem. Odakinn ömlött az eső, amíg összeszedtem az alomszék vödrébe való leveleket. Meg ugye addig várat a megkönnyebbülés is.
Reggeli után kitelepültem a gangra az akkutöltővel. Leforrasztgattam a két zárlatosnak mutatkozó tirisztort, majd újra ellenőriztem a panelon maradt diódákat, tranzisztorokat. Durva zárlatot és szakadást nem találtam, hát felhívtam Jánost, mire van szükségem.
Hétfőn elmegy az EMO-ba, és vesz. Vagy miben van még olyan?
Igazából semmiben. Orosz tévéje nincs. Más nagy fogyasztású eszköz... talán még a régi Robotron számítógépben rémlik, de mérget nem vennék be rá. Budafokon van nekem. Legfeljebb majd Melindáékkal hazaküldöm. Vagy postán.
Az eső hol elállt, hol esett.
Gumicsizmát húztam diószedéshez. Most úgy néz ki a kezem, mint aki vécélefolyót takarított, és nem hagyták kezet mosni.
Rengeteg apró dió volt a földön. Sámlin ülve, guggolva, hajolva haladtam  körbe a fa alatt, és mire megvoltam 3-4 négyzetméterrel, már újra hullott az utánpótlás.
Ez  jó is, meg nem is. Felállni nehéz, de ha a héten fel tudom hordani a padlásra száradni, hazatéréskor nem tapossa szét a Honda, meg anyuéknak sem kell hajolgatni.
Délután jött a szédülés.
Kíváncsi voltam a Biszku filmre a tévében, de hiába főztem kávét, és még cukrot is raktam bele, használhatatlan voltam.
Anyu köszöntött fel telefonon, és jelezte, hogy Móni is fog hívni. Legyen nálam a mobil!
Nem kellett.
Késő délután a Laci bácsi gyűjtötte szőlővesszőket vagdostam fel apróra a diófa alól tüzelőnek.
Jó nagy füsttel, de ez a kis kályha elégeti, és jó meleget csinál belőle.
Ilyenkor elfogy a papír- és éghető szemét is.
Este a telefonfülke meglátogatása következett volna, de csörgött a mobil.
Feri volt.
Jó volt hallani a hangját.
Náluk sem minden fenékig tejfel.
Miska – a nagybátyja – meghalt Franciaországban. Évike – a lánya – odaköltözött egy méhészhez, és Ferike – a fia – jól veszi Budapesten az akadályokat. Másodéves lett az egyetemen. Okosabb, mint az apja. :-)
Nagyjából ennyi. Fél órányinál nem volt több a beszélgetés. 19:40 lehetett, mire a fülkébe jutottam.
Este jól esett a fürdés, csak az alvás nem akart sikerülni.
Sebaj.
Holnap sem kell korán kelni.

2010. szeptember 11., szombat

Péntek

Reggel még volt rövid esőmentes pár óra. Ki tudtam cserélni a műanyaglapot a tetőn. Laci bácsi illesztette be a leesett pala helyére, de a napfénytől meghajlott, és sok időt nem tartott volna, megint beázik a ház.
Ezen a palán már volt két lyuk fúrva. Rémlik, hogy a drót érett el benne, most kapott újat, és feltoltam a helyére. Kinn a létra legfelső fokán állva éppen elértem, majd spuri a padlásra, és rögzítés.
A műveletet többször meg kellett ismételni, mert a régi palaszöget muszáj volt eltávolítani, és utána csúszott csak a helyére a palalemez.
Mire megvoltam, mehettem a málnásba ebédelni.
Jól megtömött kávéfőzővel ünnepeltem az utolsó ebédemet 46 évesen. Holnap már 47 éves vénség fog az asztalhoz ülni. Hát nem borzalom?
Meg röhej is.
Ha egy amerikai vízumkérelembe beírnám a születésnapomat, már csak azért sem engednének be, hogy ne emlékeztessem őket a chílei junta hatalomra jutására a 70-es években.
Nem sikerült kihúznom az UTP madzagot a plafonból. Meg akartam cserélni, mert a DELL gép felé túl nagyot csillapít a másik. A noname pedig működik vele.
Ez most nem jött össze. Legfeljebb, ha mindkét antennazsinórt felhúznám, és együtt. Semmi kedvem hozzá. Inkább felviszem USB-n az internetes géphez a naplóbejegyzéseket.
János elhozta az akkutöltőjét. Anyu telefonált, hogy holnap nem jönnek. Nufitól kaptam csomagot. Elküldte a Rádiótechnika szeptemberi számát.
Én meg bekattantam, és újabb kávékat főztem, mert jól esett.
Meg lesz ennek még a böjtje.
Sötétedésig kirámoltam pár fadarabot a sablonkészítéshez, kimostam zsíroldóval az akkutöltőt. Végighallgattam a Piszkos 12 c. filmet. Közben rá-rápillogtam a képernyőre is.
Begyújtottam a kályhába, és kikerekeztem a telefonfülkébe.
Nufi küzd az egerekkel. A Kis Vándor – arról kapta a nevét, hogy egyszer meglógott a lakásban, és órákig randalírozott – kikezdte Szüribabát – ő pedig albínó-szerű piros szemű vörösesszőke szőrű mongol futóegér.
Szüribaba már behódolt, terepszínűvé vált, a dobozuk másik végébe költözött egyszobás vécékarikájába, de Kis Vándor ott sem hagyja békén. A két néger – Korom Benő alias Fater és Kis Herceg – a diktátornak behódolt, és már tompítani sem igyekeznek a feszültséget.
Nufi most magánzárkába csukta Kis Vándort. Hátha egy éjszaka egyedül megtöri a haszontalan ördögi lendületet.
Este az akkutöltőt tettem a boncasztalra. Hideg méréssel a két tirisztor vezérlése vagy két elektródája kötött van zárlat.
Amíg ki nem szárad teljesen – legalább 24 órát – nem próbálom bedugni. A gyanúsnak tűnő diódákat kiforrasztgatom, de inkább megyek csucsukálni.
Holnap is lesz nap.

2010. szeptember 10., péntek

Csütörtök

Csütörtök

Elment ez a nap is. Eső, rossz idő. Most épp ez van.
A konyhaasztal koszos. Ma végre sikerült mindent lesöpörni róla, és hypó.
A tetejét félreraktam, a lábát pedig elemeire szedtem. Tudtam, hogy maradt még faragasztóm, és a fiókban ott várakoztak a lábak merevítői. Két éve csak összeütöttem, hogy azonnal legyen min ebédelni, de nem mondtam le az eredeti pompájáról ennek a rozoga fenyőfa alkotmánynak.
No így sem lett tökéletes. A szögeket kihúzkodva előkerestem a faragasztót, és alig volt valami az alján. Nem hoztam pillanatszorítót, ezért mindent azonnal (fa)csavarozni, szögelni kellett.
Mindegy, már nem nyeklik annyira.
Beletoltam még a fejem a Dimarson DVD-be. János hozta tavaly legkisebb fiától, és nem fókuszál. Legfeljebb egy CD-ről hajlandó könyvtárszerkezetet olvasni, DVD lemezt nem lát. (No disk, nincs lemez)
Ráakasztottam a tápjára ennek is a szkópot, és figyeltem az impulzussűrűség ingadozást, de ez még 5Voltos ickkel készült, és stabilan tart minden tápfeszt. Sokkal komolyabban vették az energiaellátást, mint az ócska Daewoo-ban. Vagy mégis az a jobb?
Még a fejegység jelét fogadó panelon kutattam, hátha felfedezek valamit, de nem hozott eredményt.
Sajnálom a kukatóriumba helyezni, mert olyan szép.
Közben a Sherlock Holmes kalandja újra végigment kétszer. Mire hazaérek, már kívülről fogom fújni. Sebaj!
Este sötétedéskor jutott eszembe a felsőmaróm.
Itt az ideje megalkotni azt a template-t, amit otthon kinéztem. Jig meg sablon meg mindenféle néven jár a fejemben. Helyre kell már igazítani a fogalmakat. Ha elkészül, biztosan kap tőlem valódi nevet.
Addig pedig pár szóban elmesélem, mire gondolok.
Két deszka közé lehet szorítani az asztallábnak, vagy hasonlónak szánt fadarabot.
A két deszka egy állatkára hasonlít. A törzse vízszintes, a feje egy kör alakú rész, és középen lyuk van a szeme helyén, alul a mellső lábait előre nyújtja, a hátsókat hátra. A hasa nem éri az asztalt.
A használathoz a lábainál fogva a munkaasztalhoz rögzítik pillanatszorítóval.
A párhuzamosságot a megmunkálandó asztalláb oldala biztosítja. A szemének helyén illetve még a két lábában szárnyas csavarral két oldalt megszorítható tengelyek haladnak át. Ezek fogják a munkadarabot, mint satu.
Az állat testénél lehet felülről, középen belógatni a felsőmarót, és  forgácsolni. Ez a sablon megvédi a munkavégző kezét a rossz mozdulattól mert nem is lehet ferdén vagy mélyebben beleszántani az anyagba, csak szándékosan.
A tetejére csavarozott további sablonlapokkal akár azonos mintákat lehet marni több munkadarabba is. (Ezért sablon, de mindegy, én vagyok a butus, csak magamnak értelmezem.)
Az eszközt Bernie Maas készítette. 1986-ban a Fine Woodworking magazinban már megjelentete. Lassan összerakom a mozaikomat. Ennyit fejlődött a világ. A kis kefebajszú fickó lelkesen magyaráz és mutogat. Csak a rajzról felejtette le a méretezést. Mindegy, majdcsak megleszek méretek nélkül. Legalább nem olyan lesz az enyém, csak hasonló.

2010. szeptember 9., csütörtök

Szerda

Eső.
Nagyon vacak bezárva lenni.
Reggel hétkor keltem, és lassan melegedett a fürdővizem. Nem vártam meg, amíg mindkét fazékban felforr. Mintha éreztem volna, hogy anyuék nem fél 11 körül, hanem a korábbi vonattal jönnek.
Megettem a szőlő felét, és a tegnapi naplót néztem  át, már nyílt is az ajtó.
Kávét főztem, megbeszéltük, mit csináltam eddig, és hozott nekem hypót, győmölcsöt. Főzött külön nekem rakottkelt rizs és tejfel nélkül. Azt sem bírtam megenni. Még két ebéd kifér belőle.
Mesélt Csámpiról. A férjét tavaly verték agyon. Az alkoholista öreg kiköltözött a Miskolc közeli telekre. Ott élt már régóta. Egy család telepedett rá a jövedelmére. Nyugdíját a postással összejátszva magukhoz irányították az avasi lakcímükre. A lakhelyét – hétvégi telken - kifosztották, és az öreget eszméletlenre verték.
A szikszói kórház orvosa hivatalból tett feljelentésére a tettest letartóztatták, majd amikor a halál beállt, a fickót kiengedték, mert már nem veszélyes az áldozatra.
Úgy tűnik, hogy három év elzárás néz ki, de az előzetest levonják belőle.
Ezt a műveletet családi vállalkozásban művelték. Az asszonya pedig most szült – ugye terhesen nem mehet börtönbe – de már újra áldott állapotban van.
Most itt tart a történet. Biztosan benne van a közvetett információáramlás torzító hatása. Minden esetre a hétvégi telken maradt holmi napok alatt eltűnt.
A lebontott sufni lécei már másnap nem voltak a portán.
Anyuék hazatértek. Én meg felvittem a történetem a padlásra – onnét lövöm fel a blogra - , meg egy húszliteres műanyagkannát mosogatóvíznek. A hordóban most szilva gyűlik cefrének.
Nehezen akart megindulni. A megtört műanyagcsövére merevítő drótot tekertem, és hogy nagyobb ívet kapjak, középtájt feldrótoztam a gerendára is.
Persze két művelet között le a konyhába a padlásról, és szívogattam a csapot, majd vissza a padra igazgatni, és le-fel, mint a mérgezett egér.
Apropó egér.
Már nem tudom megszámolni, de húsz közeli a létszám.
Reggel négy háztartási keksz meg a szőlő „csutkája” - de jó, fogalmam sincs, hogy hívják a bogyók nyelét! - került be a börtönükbe. Szerintem nem lesz elég. A vidám kerékforgás persze ilyenkor rémült lapítássá és fejvesztett futkosássá nemesül. (Ha hallaná ezt Pató Pál, hogy nemesi tulajdonságnak vélem a lapítást és futkosást, biztos kiigazítana.)
  Délután pedig előhúztam egy roncs DVD lejátszót. Ráaggattam a szkópot a tápegységére, és figyeltem, mi történik.
Az 5V-on felfedeztem egy fél volt közeli amplitudomodulációt, de amikor olvasási nehézségei voltak, DC (egyenszint) ingadozás is mutatta a bajt.
Négy kondit cseréltem ki. Így már végigjátszotta a lemezt, de Divix-et nem ismer. Tehát úgy tűnik egyetlen filmet fogok nézni amíg itt tartózkodom. Legfeljebb hangos könyvet hallgathatok. Az MP3-at ismeri.
Este még egy rézkilincset csiszolgattam. Anyu szerezte valahol. Ki is fogom cserélni az összeset a héten.
Ezen ronda kalapálásnyomok vannak. Még nem biztos, hogy lepolírozom.
Rendbe tettem az örökölt vésőmet. Csupa Palmatex volt, meg rozsda. Most már csillog és a gyártó emblémája a cseresznye is jól kivehető. Az éle még domború. Ha meglelem a fenőkövet, azt is kiigazítom. Meg a kis gyalut is.
Fél éjfél. Még olvasok egy kicsit, de szigorúan ma lesz villanyoltás.

2010. szeptember 8., szerda

Kedd

Fél hétkor már kinyílt a szemem. Hét óra körül másztam ki az ágyból. Borult idő és hideg fogadott.
Az alomszékhez levelet kellett gyűjteni, vagy egyszerűbb megoldással inkább hoztam a padlásról. Addig persze féken kellett tartani a vadlovakat. Mit mondjak? Nem túl egyszerű!
Reggelire egy banán és egy barack. Nem mixeltem. Rágtam. Miszmajsz áll, ana túr. :-)
Odakinn az adagot megfejeltem még málnával a bokorról.
Kaja megvolt.
Hol is kezdjem a „munkát”?
A konyhát kellene működőképessé tenni.
A hypót a kút előtt hagytam. (Sötétben nem is találtam meg) Este már nem lógattam be a búvárszivattyút. Reggel ivóvízzel kevertem a hypót, és mostam át a hűtőt. Mármint nem a kútból, hanem a hálózat vízből. Anyu hozta még az utcai nyomós kútból.
Most ne igyak a kútból, mert magas a talajvíz!
Mondjuk ő soha sem iszik belőle. Mindegy.
A következő lépés az egérkalitka. A kiszuperált akvárium ott telelt ki lefordítva a diófa alatt. Moszat, békák és mindenféle kosz telepedett meg rajta. Most pedig csill-vill.
A két egerenty – budafoki példányok – félénken, de örömmel vették birtokba. A mókuskerék most is forog. Behallatszik a gangról.
Tettem fel melegedni mosogatóvizet.
Éppen kitöltöttem, amikor beköszönt Feri és Jolika a kapun. Pár szó után pedig János.
János kocsija megállt valamiért. Villáskulcs, meg akkutöltő kellett neki. Volt mindkettő, de az akkutöltőhöz nem volt zsinór.
Mondtam, elmosogatok – két perc, mert gázon melegítettem a vizet, nem bojlerből jön – aztán keresek zsinórt, és átszaladok vele. Addig szerelje ki az akkut.
Úgy tűnik, nem hoztam el a hozzávalót. Vastag, 220V-ra szánt sokszálú vezetékkel másztam le a padlásról, de még ki kellett szaladnunk gázolajat venni Bódvaszilasra.
Jó.
A kapun a nagy lakat szorult. Két kulcs kell bele. Az egyik nem fordult el. Már tegnap is akadt, de még be tudtam jönni.
Kis olaj segített. Éppen csak annyi, hogy mindenhol olajos legyen a mancsom. Mondjuk, ha János odatette volna az aksit fél órát tölteni, azalatt bőven megjártam volna bicajjal, de rajta nem akartam spórolni. Magamon biztos.
Négy km, max öt. Jánost kitettem a házuk előtt. Visszajöttem. Éppen beálltam a volna az udvarra, megtalált Erzsi néni is.
Bemutatott egy hölgynek, akinél az automata mosógép  dugulást jelez.
Mondtam, most még megyek Jánoshoz, majd délután meglátogatom.
Az akkunak fél óra sem kellett. Szerintem magától is regenerálódott volna pár óra alatt, de így biztosabban indult az autó.
Mari néni – János anyja – és Erzsike – a felesége – szilvalekvárt főztek az udvaron.
Biolekvár. A szőlőben szedték :-), oda még traktor sem jár. Reggel óra kavargatták. Megkóstolhattam.
Finom. De tényleg.
Nem kell ebbe se cukor, se egyéb tartósító E anyag. Színezék meg másba sem kellene.
Kaptam egy kis edénnyel. De gyorsan fogy. Majd teszek félre Nufinak, mert mutatóba sem marad itt 2-3 nap alatt.
Ebédre belakmároztam a maradék vaddisznópörköltet. Laci bácsi nem sokat vett ki belőle.
Utána irány a málnás, és kávét főztem.
Közben az itteni egerek látogattak meg. A láda mögé bújva kukkoltak.
Kitettem a csapdát.
Nem kellett semmi belőle.
Jó.
Átmentem a mosógéphez.
Jött belőle víz.
Kicsavartuk a leeresztő és tisztító nyílást. Ettől elöntötte a padlót a víz. Már nem lehetett letérdelni. Húzta is a görcs a lábamat azonnal. A szervezet tud ám kedveskedni.
A kivezető csőbe belefújva jelentéktelen mennyiségű kosz távozott. Azért én reménykedtem.
A zuhanyrózsát lecsavarva visszafelé is átöblítettem, és megkérdeztem, hogy most jól jön-e a víz.
Nem.
Akkor megyünk mélyebbre. (Műtét, nem boncolás.)
Áldom az eszemet – most volt – hogy beraktam a thorx készletet. Szét sem tudtam volna szedni nélküle. Így viszont hamar lekaptam a 30 csavarral felrakott hátlapot és a műanyag szorítóval rögzített kifolyócsövet.
Nem kellett volna. Ha az oldalára fordítom, akkor alulról hozzá lehet férni.
A pumpán rugós szorítókkal találtam gumicsöveket.
Kézzel nem mozdultak.  Inkább kicsavaroztam a vízpumpát. Szintén thorx. Csak kisebb méret.
Nem tűnt hibásnak. Kiöblítettem a csatlakozási felületeit egy vödörben. A hangja is normális működés közben.
Még egy arasznyi gumicső indult a forgódob irányába. Ha nem ott a baj, akkor a pumpa.
Meg kellett mozdítani a gumin a rugót.
Meglepően könnyű volt. Ahhoz képest, hogy 5 perce még lyukat vágott az ujjam végén...
A gumiharang alatt egy golyót és egy zokninak tűnő tárgyat véltem felfedezni.
Valami kék rongy. Megkönnyebbültem.
A dobot megforgatva még előkerült egy hímzett terítő foszlánya.
Eztán már csak helyre kellett tenni a golyót, a gumikat, a szivattyút és a hátlapot, s a mosógép újra jól dolgozott.
Így végződött első automata mosógépjavításom.
Itthon pedig ennek örömére tovább majszoltam a szilvalekvárt. A sarokban pedig szemügyre vettem a leselkedőt.
Elbújt.
Elrángattam a ládát a faltól.
Sehol senki.
A láda és a fal között A/3-as papírlapok.
Odaléptem.
Már csak ki kellett dobnom szegénykét.
Leültem még szalonnázni. A húsos részhez kis hagymát is haraptam, amikor csattant a csapda.
Immár hárman töltik szabadságvesztésüket az akváriumban. (Juszt sem terráriumozom.)

2010. szeptember 7., kedd

Kalandra fel!

Komjáti 2010. szeptember 6. Hétfő

Ismét Komjáti.
Már kezdtem beletörődni, hogy ezévben kimarad.
Reggeli után kinyomtattam az ACTEL felmondását, és berámoltam pár szükséges holmit. Nufi még tanított, amikor kocsiba ültem anyuval.
A legelső benzinkútnál vettem matricát, majd irány az M3-as autópálya.
Rángat a motor.  Vagy az új MOL kúton kaptam rossz benzint, vagy egy gyertya nem az igazi.
Esetleg valami más ok. A pályán 100 körüli sebességgel cammogtam. Már egy óra is elmúlt, talán kettő is, mire ebédelni tudtam Miskolcon. Laci bácsi sütött pár csirkecombot.
Fél öt körül pedig Komjátiban voltam.
Fáradt vagyok. Hideg van.
A másik szobában leültem az ágyra, aztán egy órát biztos ejtőztem.
A házat anyuék használgatták.
Én másfajta rendetlenséget tartok. Ami fogadott, attól most is forog a gyomrom.
A konyhában kaja, mindenhol. Bab, kukorica, krumpli. Förtelmes egérszag, A kinyitott hűtőszekrény tele egérürülékkel.
Holnap veszek hypót, addig be sem dugom. A romlékony kaját kiviszem a kocsi csomagtartójába éjszakára.

Találtam hypót.  Viszont kaptam SMS-t anyutól a telefonfülke számával. Továbbítottam Nufinak. Tavaly óta már ő is elfelejtette. Én meg, hogy hol tettem le a hypót.
Átmentem Jolikáékhoz. Ferinek Holnap születésnapja lesz – Isten éltesse! -  és a konyhaasztalon már állt egy jókora marcipán Kombájn. Az utolsó simítások, utómunkálatok folytak rajta. Kár, hogy nem hoztam magammal fényképezőgépet. Igazi gasztrobloggerpukkasztó látvány. :-)
Hatalmas energiabomba. A hűtőbe is csak leválasztott kaszával fért be. De ez az életben is így van. Közúton sem közlekedhet teljes felszereléssel kombájn.
Meséltek a lányok az árvízről.
Komolyan veszélyben volt Komjáti is.
A férfiak a Pasnyaggal voltak elfoglalva. Ez a patak látja el ivóvízzel a falut. Már úgy tűnt, minden rendben lesz, és akkor jött a Bódva.
Feri is hordta a homokot traktorral, amíg le nem robbant. Aztán Szlovákiából kaptak segítséget.
Nagy teherautókkal kaptak homokot. Leöntötték a polgármesteri hivatalnál. Ott rakták a nők zsákokba, és traktorral vitték a gátra, ahol a fiúk dolgoztak.
A traktorok első kereke nem látszott ki a vízből.
Ha elakadt, a polgármester gépével rángatták ki a bajba került járgányt.
Igazából itt lett volna a helyem.
Meglátogattam még Irénke néniéket is. (Hm. Már nem Dezső bátyát írok.) Melinda itt van még holnapig Sancival. A kicsi most igen élénk volt.
Kikérdeztek Béláról, pedig mindent tudtak.
Fél nyolckor találkám volt a telefonfülkével. Itthon még összeállítottam a naplóíró gépet. A tévében nincs érdekes semmi. Hamar magamra húzom a takarót.