2010. szeptember 10., péntek

Csütörtök

Csütörtök

Elment ez a nap is. Eső, rossz idő. Most épp ez van.
A konyhaasztal koszos. Ma végre sikerült mindent lesöpörni róla, és hypó.
A tetejét félreraktam, a lábát pedig elemeire szedtem. Tudtam, hogy maradt még faragasztóm, és a fiókban ott várakoztak a lábak merevítői. Két éve csak összeütöttem, hogy azonnal legyen min ebédelni, de nem mondtam le az eredeti pompájáról ennek a rozoga fenyőfa alkotmánynak.
No így sem lett tökéletes. A szögeket kihúzkodva előkerestem a faragasztót, és alig volt valami az alján. Nem hoztam pillanatszorítót, ezért mindent azonnal (fa)csavarozni, szögelni kellett.
Mindegy, már nem nyeklik annyira.
Beletoltam még a fejem a Dimarson DVD-be. János hozta tavaly legkisebb fiától, és nem fókuszál. Legfeljebb egy CD-ről hajlandó könyvtárszerkezetet olvasni, DVD lemezt nem lát. (No disk, nincs lemez)
Ráakasztottam a tápjára ennek is a szkópot, és figyeltem az impulzussűrűség ingadozást, de ez még 5Voltos ickkel készült, és stabilan tart minden tápfeszt. Sokkal komolyabban vették az energiaellátást, mint az ócska Daewoo-ban. Vagy mégis az a jobb?
Még a fejegység jelét fogadó panelon kutattam, hátha felfedezek valamit, de nem hozott eredményt.
Sajnálom a kukatóriumba helyezni, mert olyan szép.
Közben a Sherlock Holmes kalandja újra végigment kétszer. Mire hazaérek, már kívülről fogom fújni. Sebaj!
Este sötétedéskor jutott eszembe a felsőmaróm.
Itt az ideje megalkotni azt a template-t, amit otthon kinéztem. Jig meg sablon meg mindenféle néven jár a fejemben. Helyre kell már igazítani a fogalmakat. Ha elkészül, biztosan kap tőlem valódi nevet.
Addig pedig pár szóban elmesélem, mire gondolok.
Két deszka közé lehet szorítani az asztallábnak, vagy hasonlónak szánt fadarabot.
A két deszka egy állatkára hasonlít. A törzse vízszintes, a feje egy kör alakú rész, és középen lyuk van a szeme helyén, alul a mellső lábait előre nyújtja, a hátsókat hátra. A hasa nem éri az asztalt.
A használathoz a lábainál fogva a munkaasztalhoz rögzítik pillanatszorítóval.
A párhuzamosságot a megmunkálandó asztalláb oldala biztosítja. A szemének helyén illetve még a két lábában szárnyas csavarral két oldalt megszorítható tengelyek haladnak át. Ezek fogják a munkadarabot, mint satu.
Az állat testénél lehet felülről, középen belógatni a felsőmarót, és  forgácsolni. Ez a sablon megvédi a munkavégző kezét a rossz mozdulattól mert nem is lehet ferdén vagy mélyebben beleszántani az anyagba, csak szándékosan.
A tetejére csavarozott további sablonlapokkal akár azonos mintákat lehet marni több munkadarabba is. (Ezért sablon, de mindegy, én vagyok a butus, csak magamnak értelmezem.)
Az eszközt Bernie Maas készítette. 1986-ban a Fine Woodworking magazinban már megjelentete. Lassan összerakom a mozaikomat. Ennyit fejlődött a világ. A kis kefebajszú fickó lelkesen magyaráz és mutogat. Csak a rajzról felejtette le a méretezést. Mindegy, majdcsak megleszek méretek nélkül. Legalább nem olyan lesz az enyém, csak hasonló.

Nincsenek megjegyzések: