2010. szeptember 12., vasárnap

Szeptember 11

Méghozzá szombat.

Ez egy ideje pihenőnapot jelent a dolgozóknak.
Reggel volt már negyed nyolc is, mire kinyílt a szemem. Odakinn ömlött az eső, amíg összeszedtem az alomszék vödrébe való leveleket. Meg ugye addig várat a megkönnyebbülés is.
Reggeli után kitelepültem a gangra az akkutöltővel. Leforrasztgattam a két zárlatosnak mutatkozó tirisztort, majd újra ellenőriztem a panelon maradt diódákat, tranzisztorokat. Durva zárlatot és szakadást nem találtam, hát felhívtam Jánost, mire van szükségem.
Hétfőn elmegy az EMO-ba, és vesz. Vagy miben van még olyan?
Igazából semmiben. Orosz tévéje nincs. Más nagy fogyasztású eszköz... talán még a régi Robotron számítógépben rémlik, de mérget nem vennék be rá. Budafokon van nekem. Legfeljebb majd Melindáékkal hazaküldöm. Vagy postán.
Az eső hol elállt, hol esett.
Gumicsizmát húztam diószedéshez. Most úgy néz ki a kezem, mint aki vécélefolyót takarított, és nem hagyták kezet mosni.
Rengeteg apró dió volt a földön. Sámlin ülve, guggolva, hajolva haladtam  körbe a fa alatt, és mire megvoltam 3-4 négyzetméterrel, már újra hullott az utánpótlás.
Ez  jó is, meg nem is. Felállni nehéz, de ha a héten fel tudom hordani a padlásra száradni, hazatéréskor nem tapossa szét a Honda, meg anyuéknak sem kell hajolgatni.
Délután jött a szédülés.
Kíváncsi voltam a Biszku filmre a tévében, de hiába főztem kávét, és még cukrot is raktam bele, használhatatlan voltam.
Anyu köszöntött fel telefonon, és jelezte, hogy Móni is fog hívni. Legyen nálam a mobil!
Nem kellett.
Késő délután a Laci bácsi gyűjtötte szőlővesszőket vagdostam fel apróra a diófa alól tüzelőnek.
Jó nagy füsttel, de ez a kis kályha elégeti, és jó meleget csinál belőle.
Ilyenkor elfogy a papír- és éghető szemét is.
Este a telefonfülke meglátogatása következett volna, de csörgött a mobil.
Feri volt.
Jó volt hallani a hangját.
Náluk sem minden fenékig tejfel.
Miska – a nagybátyja – meghalt Franciaországban. Évike – a lánya – odaköltözött egy méhészhez, és Ferike – a fia – jól veszi Budapesten az akadályokat. Másodéves lett az egyetemen. Okosabb, mint az apja. :-)
Nagyjából ennyi. Fél órányinál nem volt több a beszélgetés. 19:40 lehetett, mire a fülkébe jutottam.
Este jól esett a fürdés, csak az alvás nem akart sikerülni.
Sebaj.
Holnap sem kell korán kelni.

Nincsenek megjegyzések: