2010. szeptember 21., kedd

Vasárnap és hétfő.

Délelőtt megjöttek anyuék, ezért nem volt időm a naplóbejegyzést írni. Talán nem is történt említésre méltó.
Ma reggel sikerült negyed kilencig aludni. Világos, hűs reggel fogadott. A konyhában takarítottam anyuék érkezéséig. Már csak azért is, hogy megint megteljen mindenfélével.
A diófa alatt kötöttünk ki.
Anyu és Laci bácsi szedte a vödörbe, én meg a leveleket söprögettem és cipeltem a a komposzt dombra. A diót pedig kiteregettem a padláson. Ott fog kiszáradni.
Volt egy csörtém Laci bácsival. Azért van az állvány, hogy azon tartsuk a szerszámokat.
A betonkádban pedig beszáradt az oltott mész. Ráfogtam, hogy azért, mert kilyukasztotta a nejlonzsákját. De nemes cél érdekében. Az állványon áttekinthetően, és biztonságosan megmarad a kasza, és az ásó is, meg az összes éles földtúró bigyó.
De hát odaraktam a deszkákat.
Ha nem fért hozzá elölről, akkor az az én bűnöm. Most átrendezem az istállót. Minden eltakarítok, hogy ez ne legyen indok.
Holnap még hazaindulásig lesz teendőm bőven.
De most befűtök, mert odakinn hirtelen nagyon lehűlt a levegő.

Megint nyolc tájban keltem fel. Úgy látszik, a szervezetem felkészül az otthoni ritmusra.
Párás hideg van odakinn, de nem fázom. Az egerek már felvannak. Nemsokára beüvegezem a bandát, és kiviszem a Bódva partra elengedni. A hideg miatt ilyenkor még úgyis összebújtak a 2 literes uborkás üvegbe. Csak a kilyukgatott tetők kell rácsavarni.
Végig benne hagytam az akváriumban nekik egérlyuknak.
Oda hurcolták be a füvet alomnak.
Na, megyek pakolni, mert az idő ma megint futócipőt húzott.