2011. április 26., kedd

Itt a jóidő!

Anyu születésnapját megünnepelni jöttünk haza. Az első utunk Komjátin keresztül vezetett Miskolcra.
Hogyan?
Ez a vargabetű a szétfagyófélben küszködő bejárati oszlopok miatt van.
A korábban bevásárolt kéménytéglákat hoztam Budafokról ide. A nyáron pedig szétcincálom, és újrarakom az oszlopaim, már amennyit tudok.
Kaland meg akadt útközben is.
A kölcsönutánfutón Miskolc előtt az M3-ason szétdurrant a bal oldali kerék. A lábam levettem a gázról, és kb. 80-ról lassultam vissza rövid idő alatt.
A még most először elővett háromszög nem nem nyílt ki. Támaszték kellett mögé. Én nem vettem fel a sárga mellényt. Nufi ott körözött fölöttem, mint a fecske, akinek madárlátogató kölykök nézegetik a fészkét.
Az emelő megszorult, és azt hitte, hogy dühömben rugdosom a karját. pedig csak ki kellett mozdítanom a szorulásából.
A pótkereket is pumpálni kellett. Szerencsére pumpa mindig van nálam.
A vasárnap elment az útra.
Azt még nem is említettem, hogy Bélát most Nufi öccsére bíztuk Üllőn, s neki is születésnapi bulit tartottunk.
Innét-  Komjátiból - sötétedéskor indulhattunk tovább a kirakodás után.
A húsvét hétfő nyugisan telt anyunál. Meglátogattam este Feri barátomat, majd hajnalig tévét néztem.
Ez azért fontos, mert éppen kikapcsoltam a tévét, amikor hangos csipogás jött az egerektől.
Valószínűleg 0h50kor megszülettek a gumicukrok. Ez pedig csak a nyári időszámítás szerint 26, csillagászati értelemben anyu születésnapján, azaz 25-én születtek.
Mindegy, még nem láttuk őket. Talán majd ma, vagy 1-2 nap múlva.
Reggel összeszedelőzködtünk, s ismét irány Komjáti.
Fűnyírás, ültetés, locsolás, napozás a program.
Illetve az itteni gépet adom neki Laci bácsinak. Internetezni akar. Majd legközelebbi hazatérésemkor hozok ide másikat.
Képeket csak csütörtökön teszek fel, leghamarabb. Addig még gyűjtöm az élményeket.