2011. augusztus 29., hétfő

2011. augusztus 27., szombat

Péntek


Reggeli után kicuccoltam a diófa alá a szerszámokat. Átfúrtam nyolc téglát, és levágtam hozzá a kerítésdrótból kétarasznyi darabokat. Négy téglát összefűzve letettem az oszlop mellé. Megkevertem a maltert a furikban, és felmásztam a létrára ezzel a „nyaklánccal”.
A régi oszlop stabilizálására beleépítettel egy laposvasat a ház oldalába, és az oszlop közepénél visszahajtották. A visszahajtásban elhelyeztek egy másik laposvasat. Nagyjából úgy, mint ahogy a kardot lehet a hüvelyébe dugni. Ez a kard-rész éppen a felrakott oszlop tetejéig ért, fenn pedig a tetőlécig. Ha kissé eldöntöm, akkor szorul, de lefele-felfele van vagy 10cm mozgástere.
Na ettől nem lehetett felrakni normálisan a felfűzött téglákat.
Gondoltam, hogy kihajtom a hüvelyt. Nem oly egyszerű. Az már a cementtől összegyógyult. Kihúzni a falból jókora bontás árán sikerülhetett volna.
Meglazítva a láncolatot a téglák közötti résen bekínoztam, és feltettem az oszlop tetejére.
Mind a négy lefelé konyult, s még meg is mozdult felülről a harmadik téglasor az oszlopban. (Anyád!) Nagyon sok agyalnivaló időm nem volt, mert a malter ott állt bekeverve. Közben Zilinyi Pista bácsi is jött, hozott nekem zöldéget. Azt tanácsolta, csináljak hozzá keretet.
De az nekem egy délelőtt. A hozzáférhető anyagból összeütöttem valamit, de nem volt hozzávaló állvány.
Kínomban apró szögekkel ráütötten olajos hal dobozának a fedelét, és három téglánál egész jól sikerült. A negyedikben minden szeg elgörbült.
Akkor marad!
Vastagon a malterral szemre kiegyenlítettem a tégla alatti rést. Le-föl ugráltam a létrán. A lejtős füvön dőlt a létra, a betonon akadt a biztonsági bütyök, és amikor végre már vödörrel, kőműves kanállal a kezemben a 40 fokos melegben fürödve a saját levemben álltam a létra tetején, megjelent két jókora pőcsik légy, és nálam nem az „Ein Kalk, ein Stein, ein Bier” (Egy malter, egy tégla, egy sör) volt a munkaritmus, hanem Két pofáncsapás, egy… ensúly vissza, kanál a vödörbe, egy csapás hátra, flötty a téglára, két csapás hátra, le a tégláért csendben káromkodva…
Aztán mégis fenn maradt. A maradék összekapart malterral a nagyobb téglahézagokat szotykoltam be. Szerszámmosás, majd bejöttem az ágyra, és egy órát ejtőztem. Kaja a halkonzerv volt. Lubickolás a szürke kádban.
Még keresgéltem a neten az Unitra DMP-404 rajzát, aztán a Kádár Géza könyvben megleltem Slazak néven. A bemeneten van valami sávszűrő, ami egy párhuzamos és egy soros rezgőkör is lehet. De jó lenne, ha itt volna a wobblerem! De nincs. Más megoldást kell találnom.
Amíg berámoltam a szerszámokat a helyükre, bekaptam egy zacskó virslit, már elmúlt fél hat. Fogtam a fényképező masinát, és megörökítettem a holdbéli tájat a Bódva partján Dobódél irányába. Végre a tóról is sikerült pár jó fotó. Tolom magam előtt a feladatokat, de ez is otthon kerülhet majd feldolgozásra, mert itt minden fénykép kirakása lutri. Van, hogy elsőre felugrik, de van, amikor ötödszörre is csak egy forgó valamit mutat, és eldobja a feladatot.
Lőttem pár fotót a partról is. Pár éve még egy-két konzervdoboz volt a parton. Most itt gólyatábora van az Eltének, és megnőtt a turista forgalom. Ez pedig mocsokkal jár. Nem sörösdoboz, hanem ásványvizes-joghurtos-nejlonzacskós szemét a jellemző. Vagyis a kultúrát hozták a természetbe.
Ahol be szoktam menni, egy jókora nagy kupac szar fogadott. Tudom, hogy a bokros területen jó elbújni, de nekem nem esett nehezemre rádobni 5-6 marék homokot, és máris eltűnt az egész.  
Mostanra a diákok már elvonultak, és csak a ’bícsen’ maradt egy autós DUF-DUF-DUF-ot hallgatva. 

Ja, és a szemközti részen két horgász. Ők átkiabáltak, hogy nem hallják a zenét. Erre hangosabbra vette a tulaj.
Nem volt kedvem sokáig maradni.
Hazafelé jövet Irénke néniék felé jöttem. Örömmel láttam, hogy megkerült Bobi. A szép világos kutya több, mint egy hétig elcsatangolt valahová. Tegnap találta meg Irénke a malomnál. Volt is nagy ugatás, de később megsimogattam.
 Este a telefonfülkébe menet eleredt az orrom. Először még megállta, de amikor Nufival beszéltem, csöpögni kezdett, annyira zavart, hogy be kellett fejezni a traccspartit. Levegőt nem kaptam, annyira. Itt az allergiaszezon. De hát mitől?
A szójás virslitől?
Éjjel jutott eszembe, hogy a macskáktól volt ilyen korábban, de most Bobit simogattam. Lehet, hogy rajta volt valami allergén vacak?
Majd kiderül.
Holnap gyümölcs-zöldség napot tartok.

2011. augusztus 25., csütörtök

Szerda --- csütörtök



Összefogom csokorba a napjaim.  Hátha így szebb.  A korán kelést kávéval ünnepeltem. Kár volt.  Bár a lengyel rádiót sikerült CCIR normára húzni – vagy legalábbis odavalósi adókat is hoz - de érzéketlen. Most még meg kell találni a bemeneti sávszűrőt, hogy a leszívást is odébb pakoljam. Ja, és a Jolikától kapott munkák is megdolgoztatnak. Az órás rádió beindult, de vándorol. Állandóan utána kell állítani. Az órája pedig… mint az anyué. Melegedésre eltűnnek szegmensei. Pont ilyen volt anyunak is vagy 10 éve, és ott kontakt hibára gyanakodva átforrasztottam. Na utána nem volt több életjel a kijelzőjén.
Akkor nézzük a könnyebb eszközt. Háztartási robotgép. Ez egy motor három kapcsolóval. Egy diódával felezik a rájutó szinuszt. Nem bonyolult. Ha nem égett le a tekercs, akkor hamar lesz eredmény. Már annak is örültem, hogy a hálózati madzagján kisarasznyi egérrágás.
Csak hát a motor félig szétszedve…. hátulról.
Lehúztam a bronzcsapágyat, az állórészt.  A műanyag burkolat lóg a motoron. A csavarokat a meghajtó műanyag speciális fogazású tárcsa takarja. A tárcsát a tengelyén anya rögzíti. Benne lefordult csavarhúzónyom.
Pár csepp olaj a tengelyvégre. Elő a fűrész, kerestem ’nem kár érte’ csavarhúzót, és nyissz. A tengely másik végét satuba fogtam. Jöhet Hanczúr az erőművész.
Az anya szépen átalakult. A tengely végébe sávokat harapott a satu, a szerkezet nem mozdult. Több órás küzdelem után feladtam. A kitekert csavarokat visszakínlódtam a tárcsa alá. Jól meghúzva is lóg az egész miskulancia.
Hoppá!
Mintha gumitörmelék hullott volna ki zsíroldós mosáskor. Gumit még csak lelek akkorát, ami oda elég lehet. Viszont jött a sötétség. Loholtam a telefonfülkébe. Nufi után pedig a szürke kádba. Hogy milyen jól esett a lubickolás!…
Csütörtök
Reggel ¾ 6-kor ébresztő. Kisuvickoltam a konyhát. Reggeli, egéretetés, vízhúzás az edényekbe. Negyed kilenc előtt már az állomás – hűlt helyén – a tábla mögött megmaradt kis pad maradványán ültem, és vártam anyuékat.
A program ismét gombászás. Csak most autóval vittem a kis csapatot . András most nem ért rá. Mari néni nem akart jönni. Irénkét már meg sem kérdeztük. Zilinyi Pista bácsiért még beugrottam, de ő is paprikát pucolt éppen.
Letettük a kocsit a múltkori végállomásnál. (Földút vezet be az erdőbe.) Laci bácsival indultunk neki a magasles irányába. Anyu maradt a kocsi közelében. Időnként elvesztettük egymást, majd újra megleltük. Laci bácsi alig szedett valamit. Nekem hamar megtelt a vödröm.
A második fordulóval is megszedtem egy vedret, és utána jöttünk haza.
Itthon a diófa alatt pucolták meg a tuskógombát. Azóta fenn szárad a padláson. Viszem haza Nufinak. (Csak itt ne felejtsem!!!)
A galambgombát holnap csinálom meg. Abból vittek anyuék Ferinek is.  Jolikától tudom, hogy Feri szereti.
A fél hatos vonattal mentek haza anyuék. Én az állomásról egyenesen Dobódélre mentem. A vízbe csobbantam, és a tó közepe táján tempózva hallottam anyuék vonatát. Akkor ért ’utol’.
A hátam mögött három lány sétált. Nem tűntek biciklitolvajnak, hát nyugodtan kerültem meg a szigetet, és visszacsüccsentem száradni. Tőlem jobbra volt elhagyott cumó, később arról hallatszott a csacsogásuk. A bal oldalon ismét nagyobb társaság hangoskodott, de már nem volt olyan zavaró, mint tegnapelőtt. A második úszásom már nem a sziget körül indult, mert odatelepedett a három lány. Álltak a sziget oldalán, és nagy csoportból kivált  hasonló korú fiúk próbálták magukra vonni a hölgyek figyelmét. Körbe is úszták, de nem tűnt sikeresnek az akció. Én keresztbe úsztam át a tavon, meg vissza. A következő lihegés közben a lányos beszélgetéséből Soroksár, meg Kék tábor foszlányai érkeztek. Aztán patróna.
Hoppá! Az egyik lány sztorizott a korábbi életéről, a tanulmányi versenyekről, és többször elhangzott a patróna szó.
Nem illik hallgatózni, nem vagyok én Bánk bán, hát elkezdtem befejező körömet, akarom mondani átúszásomat. Az úszás csobogással jár, és  fölöttünk a fecskék is légibemutatót tartottak. Még majdnem ki is kapaszkodtam a túlparton, de a fagylaltkehelyszerű hatalmas bárányfelhő mellett szürkülni kezdett az ég a Tornai várat takaró hegyvonulat fölött. Visszaindultam. Közben a három lány is szétvált. Ketten a partra, a harmadik engem keresztezve a csoport felé tartott. Gömbölyű, mosolygós fogszabályzós arc közeledett. Köszöntem, és megkérdeztem, hogy ő a Partónás?
Igen.
Merthogy a páromat is Soroksárról hoztam Budafokra, és a Patrónában lett  nagy lány.
Hosszú beszélgetést nem csaptunk, de ugye milyen kicsi a világ? Nufi akkor is van velem, ha épp 250km választ el fizikailag.

2011. augusztus 24., szerda

oszlop


Vasárnap-hétfő-kedd
Most kissé összefolyik a hétvége, mert vagy minden nap billentyűzök, vagy olyan az agyam, mint az ementáli sajt.
Vasárnap dél felé hazamentem anyuhoz Miskolcra. Elkarikáztam Mészihez. Rég jártam nála, és most a beszélgetés sem esett jól.  Ott voltunk a pedáns kis műhelyében, és az asztala előtt ült, én meg álltam, vagy leültem a küszöbre. Később ő is felállt, és hintázva beszélt, amitől szédülni kezdtem.  Hamar leléceltem.
Anyunál pedig már sötétedéskor elbóbiskoltam. Negyed kilenckor alig bírtam lelket verni magamba, hogy telefonáljak Nufinak.
Hétfőn délelőtt Pingyomon voltunk almát szedni. Az Aldiban bevásároltunk, aztán ebéd, és bebringáztam hosszú biztosítékot venni, rá kellett jönnöm, hogy a kereskedelem minden hasznot magának akar. Egy üvegcsöves biztosítékot, hagyományos olvadóbetétet annyiért adnak… de nem is írom le, mert úgy sem hinné el senki. A végén Csabihoz mentem be az Avas alján, és neki volt 500Ft-ért, de csak egy.
Curik anyuhoz, majd haza Komjátiba.
Itthon kipakoltam, s még olvastam egy kicsit, de hamar bedőltem az ágyba.
Kedd
Ez már jobb nap.
Reggel Szilasra mentem egy zsák mészért. Éppen megérkeztem. A bringa állandóan hátsó kerékre akart állni, mint egy vadló a terhe miatt. Dodi hívott, menjek gombázni.
Mondom, először oszlop.
Ő akkor is megy.
Mondom két óra múlva.
Jó.
Még kiszaladtam a falu végére Pista bácsihoz megkonzultálni, mennyi mész meg cement kell a kőporhoz. Délelőtt tízkor megvoltam a tervezett résszel.
Jött is Dodi egy eddig ismeretlen férfival. Később kiderült, hogy ő Szepsiből jött. Még Andrást is rábeszéltük, hogy jöjjön. (Szembeszomszéd)
Négy biciklista kapaszkodott fel Tornaszentandrás fölé. Már majdnem Szentjakabig. Ott beállítottuk a bicajokat az erdőbe, és hamar megszedtük a vödröket.
Annyi potypinkát (gyűrűs tuskógomba) találtunk, hogy nem fért a vödörbe. A tetején gallyakból csináltam olyat, mint az ekhós szekereken volt régen, és rátépőzáraztam a  világító mellényt. Így tudtam hazahozni.
Vittem is egyből Irénke néniéknek, meg Jolikának is. Végre valamit én is tudok adni nekik.
Iszonyatos meleg volt. Amíg kikarikáztam Dobódélre, csatakra izzadtam magam. Ott meg több diákcsoporttal találkoztam. Zengett a környék tőlük. Úsztam vagy fél órát, aztán hazajöttem. Épp időben, mert jött egy felhőszakadás.
Negyed kilencre fejezte be. Mehettem telefonálni Nufinak.
Még végignéztem a 24-et, és el is aludtam.

2011. augusztus 21., vasárnap

Szombat





Szombat
Egyébként augusztus 20. Alkotmányunk ünnepe. Meg az új kenyéré. Meg biztos van még több történelmi gyökér is, de most nem rágódom rajta.
Elég nehezen pörögtem fel. A Dodi rádióján rágódom fejben-asztalon, stb. A panelszakadást nem találtam meg, de közelebb forrasztva a hangszórót, már brummot hallok. Az AM középfrekvenciát nem veszi.
Kipróbáltam a Béka módszerét. A kimerült laposelemet beállítottam vízbe, és rögtön lett 3 Volt a két cellából. Bár a vivőfreki nem tűnik túl stabilnak, de majd ha megszívja magát az oldalán támadt lyukon, akkor az ionáramlás is lehet egyenletesebb.
Már jó meleg volt a gangon, és a legújabb egeremmel szemeztem javítás közben. Nem haladtam sokra.
Ebédfőzés közben Dodi hozott még egy Mikrohullámú sütőt. Ebben is az a hosszú biztosíték ment el. (Azt hiszem, veszek belőle sokat, ha nem drága. ) Ki-bejártam kavarni a kaját, meg a sütő között, aztán elunta, és mondta, hogy majd visszajön érte.
De mondom, egy óra múlva vidd el!
Azt várhattam.
Délután, amikor a hűsbe húzódva hallgattam a Bartókon a Haydn Londoni szimfóniájának - Egy mű, több előadó feldolgozásában – beszélgetős műsorát. Persze, hogy akkor jött Dodi. Csak lusta volt cipelni. Majd ideküldi a fiát. Persze ötkor még nem volt sehol. Én meg akkor mentem úszni.
 Mari néni háza előtt karikáztam fel a töltésre.  A Bódva túlpartján Komjáti mellett is széles sztráda fogadott. Egyenesre faragott, nemrég még termőterületen mehettem hosszan. Olyan árteret alakítottak ki, ahová baj esetén lehet pufferelni a vizet. Az Esztramoshoz vezetett régen egy sínpár. Gondolom, a mészkőszállításban lehetett szerepe. Most benőve gazzal. Szóval ott volt vége ennek a gátnak, és visszaterelt a két bányaépület  bejáratához. A kisebbiken egy tábla mutatja, hogy van Esztramos kalandtúra egyesület.  Még túrázókkal is találkoztam.
A tónál ma kevesebb horgász volt kinn. Egy autó a szemközti parton fürdőzőkkel. Nekem azonnal a vízbe kellett mennem, mert akkora pőcsikek fogadtak, mint a.. szóval nagyok. Tegnap is szereztem pár ronda csípést. Ma nem vágytam újabbakra. A tó közepén szitáló fehér rovarok rebbentek fel, de azok nem bántanak. Olyan más a világ a víztükör fölé éppen kiemelkedő fejjel. Onnét nem az eldobált szemetet látni a parton, hanem a bárányfelhők vonulását a hegyek fölött. A hegyvonulat tetején büszkélkedő adótornyot. Egészen közeli lesz minden csobbanás, brekeke.
Az első kör után kiültem a partra, és bedobtam egy követ a vízbe. A hullámok elindultak a középpontból, s vagy 10m-ig követni lehetett a fodrait. Addig tartott annak a 2-3 dekás kavicsnak a hatása. De sokszor mondtam már, hogy nem értem a pecásokat, mit élveznek. Pedig van mit. Izgalmasabb tud lenni, mint a nídforszpíd.
Már hűvösödött, amikor visszaindultam. A munkagépekre vigyázó emberek behúzódtak a lakókocsikba. Ők biztosan unatkoznak. Ők a mai pásztorok. A nyájuk ugyan nem kóborol el magától, de farka-sok ember esetleg fenné rá a fogát.
Benéztem még Mari nénihez. Itt voltak János, Erzsike és Norbi a családjával. Kis traccspartit rendeztünk a bringázási szokásaimról. Hogy amikor késtem,  egyik oldalon pedál nélkül lihegtem be tévét javítani, aztán most sem szoktam le a drótszamárról.
A 20-i buli miatt inkább nem mentem ki telefonálni.
Este Nufi felhívott, hogy Szüribaba hosszú álomra hajtott a fejét. Egérmértékben matuzsálem volt. Mondtam, hogy vegye ki a dobozból, amíg ki nem hűl, ne vegyék észre a kicsik, hogy apa is ehető.
Megnéztem még a Kettesen a filmet. Sehogysem jut eszembe a címe. Egy gyengeelméjű srác életútja Amerikában. Iskola-Vietnám-rákhalászat-hosszú futás. Közben távszerelem. Végül megajándékozta a lány egy ép elméjű gyermekkel, és meghalt. Jó is volt meg nem is. Olyan amerikai film. Egy ötlet hosszúra húzva.

2011. augusztus 20., szombat

Csütörtök-péntek




Valami ilyet sejtek a szülés után boldog anyákról hallva, hogy ’most jó’.
Kész a tévé. A Funai olyan hibát mutatott nekem , amiről a hatvanas években írt könyvekben olvastam. Még fényképet is mutattak róla, csak a csöves áramkört lehet túlterhelni, a tranzisztoros elszáll, vagy a védelme lekapcsolgatja. Lehet, hogy szerencsém volt, de nekem ez az első.
Az eltérítő tekercs zárlata fogta meg a tévét. Sírt szegény. Sípolt, hogy túlterhelés, és mutatta a szkóp is, hogy a nagyfesz trafónál a baj. De hogy a képcső nyakára rakott tekercs is be tud zárlatosodni egy Funai tévében? Annyira nem hittem el, hogy még amikor leforrasztottam, és megjött a szokásos hang, és a sorimpulzus is szabályos lett, még azon melegében felkutatott 90 fokos eltérítésű tekercset külön is ráforrasztottam, hogy megjön-e a függőleges csík.
Hát megjött.
Már csak a rágyógyult műanyagszerelvényeket kellett lekínozni, meg vissza.
A kis műszeremmel persze több sortrafót végigvizsgáltam, és mind hasonlóan működött. Lehet, hogy mind jó?  Persze akkor minek tárolnám? De végül csak sikerült egy bontandó panelből kiemelni egy fekete-fehér VT modultévé trafóját, amivel nem oszcillál az áramkör.
Visszavittem a tévét.
Péntek reggel 9-re beszéltük meg. A tulaj épp befordult a sarkon, amikor én kitoltam a ’kis-szeker’-ben a művemet a kapun. Együtt sétáltunk át. Közben meséltem a kalandjaimat. Van , aki szereti, van aki nem.  Persze ez nekem jó. Kell, hogy beszélhessek a munkámról. Még akkor is, ha nem mindent értenek. Viszont az érdeklődőnek bővebb lére eresztem.
Most nem az volt a baj.
Az anyósát kirabolták. Elvitték a nyugdíját, meg amit 90. születésnapjára kapott az államtól, azt a pénzt is. A tejes összeget 160 ezerre becsli. Amíg az állomásokat állítgattam, bejött a felesége is, és könnyek között küszködve mondta, hogy kenyérre nem hagytak ott egy forintot sem. Annyi emberség nem volt a tolvajban.
A néni két bottal jár. Az udvara hátulról is megközelíthető. Sejtik is, hogy ki a tettes, de hát nincs bizonyíték.
Kérdeztem, hogy rendőrt hívtak már?
Nem.
Miért?
Majd a fia. Azt szereti a legjobban, majd az intézkedik.
De hát minél később, annál rosszabb.
Ezt olyan követte el, aki tudta, hogy hol a pénz. Befőttes üvegben tartotta, hogy ne rágják meg az egerek.
Mondom, ha hozzányúlt az üveghez, akkor ott az ujjlenyomata.
De hát ő is megfogta az üveget.
De ez nem baj. Az öreg hölgy lányának nincs talán a rendőrségen nyilvántartott ujjlenyomata, viszont a tolvajnak lehet, hogy van. Minél később szólnak a rendőrségnek…
… de egy feljelentés 5000Ft.
Megkérdeztem, ezt a hülyeséget kitől hallották? Hogy kerülhetne pénzbe az, hogy bejelentek egy lopást? Nem magánnyomozóval dolgoztat. Jól néznénk ki,. Még a telefonszámuk is ingyenes mobilról is, ha  ilyen esetben hívják.
Nem győztem meg őket. Meredt a keserű szájíz.
Itthon még a nagyhangú traktorosnak kivettem a zárlatos hangvégfokot az autórádiójából. A túlterhelés megszűntetése után már stabil maradt a rádió, és jól szólt a magnó is. Úgyis csak egy hangszóróval hallgatja. Még egy másik is köthető rá. Eredetileg 4 hangszórós a rádió.  Egy  öreg traktorban biztosan nem a sztereo hangzás térélménye a fontos, hanem, hogy jó hangos legyen a műsor…. gondolom én, aztán majd kiderül, ha tévedek. Még úgyis iderendelem a járművet, hogy meghallgassam, hátha a hangszóró zárlata, vagy összeért vezeték okozta a végfok leégését.
Még Józsi egerében cseréltem ki a mikrokapcsolót, és mivel Dodi nem jött 5-ig, nem vártam rá- Elkarikáztam Dobódélre a tóhoz. Végre úsztam egy jót.
Visszafelé a Bódva parton az új gát mellett karikáztam. Széles földút van most minden növényzet nélkül. Gondoltam, egyszerűen hazajutok.
A Bódvarákóhoz vezető útnál egy ember vigyázott több hatalmas teherautóra. Megkérdeztem, tudok-e arra rövidíteni Komjáti felé. Ő pedig bólintott: ha ismerem az utat.
Ja, csak annyival lett hosszabb, hogy Tornaszentandrásnak kerültem haza.
Mindegy. Az időmbe belefért. Majd holnap innét indulok a Bódva gátján. Hátha lelek egy rövidebb ösvényt.

2011. augusztus 17., szerda

Köszönöm szépen!




Este még elolvastam Attila leírását az ablakról. (Köszi!) Úgy tűnik, a gyalum csak otthon maradt Budafokon. A hirtelen helyreállítás későbbre marad. Aztán leltem egy falcgyalut. Szerintem Laci bácsitól kaptam, amikor nem voltam itt.
Azóta megnéztem az első ablakot. A bal szárny – kívülről nézve  - lóg. A zsanér mozog a tokban. Ide biztos vésnem kell be egy új darabkát.
A másik oldalon  a felső sarokban szorul Ott lehet, hogy a festés legyalulása – gyaluval kaparnám, csak nem fér hozzá, mégis véső lesz – tűnik reménysugárnak.
Hoztak egy gépet, hogy tegyek rá XP-t.  166MHz, 32Mb ram, 2Gb háttértároló.
A német win95+ szépen szalad rajta. Erre nem fér fel,  és minden kevés a rendszerhez.
Összeraktam a sortrafó tesztert az Elektrotanyán talált kapcsolásból. (Schmidt László terve)
 Egy füst, és aztán semmi. Ami itt nem volt hozzá, s tegnap előtt Budafokról hoztam, a 20k-s potméter egyik oldala azonnal elégett.
Most vagy nem vagyok túl gyakorlott a légszerelésben – bevallom, ritkán csinálom – vagy becsöppent egy óncsepp oda, ahová nem kellett volna, vagy a számítógéptáp volt túl erős hozzá, és akkor is nyomta az energiát, amikor másból már repült volna az olvadóbizti.
Mindegy. Este újjáfaragtam a kapcsolást, és ma reggel fogom ellenőrizni bekapcsolás előtt. Ez már friss szemmel biztosabb. A tápegységnek is a VEF alatt lévő áteresztő tranzisztorosat dugom alá. Bár az megy úgy megy tönkre, hogy hiba esetén kijön belőle 30 Volt. 12 helyett kicsit sokk.
/Azóta megy. kb 2V-30V-ig jó. Mondjuk nekem 2SA1015 került bele pctápból./
Reggel elolvastam egy novellát megint. 5-kor még nem volt világosság, de aludni már nem tudtam. Ha röviden akarnám összefoglalni, akkor arról szólt, hogy a fiatal ügyvédnek megvolt a főnök felesége a házasságkötés előtt. A babát pedig már biztos anyagi háttérbe szülte. (Tatay Sándor: Palacsinta apróban /Körkép 1987/)
Ebben a kötetben van többek közt egy Karinthy Ferenc írás is. Bár más olvastam, de most újraolvasva deja vu élményt hozott. A háború alatt egy követségen dolgozó bölcsész prof szórakoztatja a követségi alkalmazottat, s közben a szobalánnyal is ágyba bújik. A két szálon futó történetben fény derül a homokos diplomata  különös perverziójára. A követséget őrző rendőrre csordul ki a nyála, és a novella elmesélőjének kell becsalogatni. A diplomata nem beszél magyarul.
A kutya hidegből némi szíverősítővel sikerül becsalogatni szegényt, és ígérni neki olyat, amitől a reklámokban is büdös a szája a szépséges manökeneknek. Viszont szeretne előtte megtisztálkodni.
A diplomata magából kifordulva tiltakozik.
Szóval a „NE FÜRGYÉ LE!” korábbi változatára ismertem rá.
Hát van új a nap alatt?

Kedd


Leszek következetes a naplómban.
Tegnap Laci ebéd utáni ejtőzésemben talált meg. Itt állt már a kapuban. Húzhatjuk a kocsit.
30-40-es tempóval, de a hideg motorú Hondának az is nehéz volt. Laci időnként nagyot rántott az autón. Akkor még nem tudtam, miért ránt, azt igen, hogy a vontató húz, a vontatott fékez. A kötél legyen feszes, különben hamar egymáshoz koppan a két lökhárító.
A rángatás oka a fékrásegítő miatt van. Ha nem jár a motor, nincs fék. Csak a kézifék.
Edelényben lépett elénk két hölgy. Laci el is szakította a vontató kötelet. Más baj nem történt...
… addig.
Vagyis a szerelő meggondolta magát. Laci pedig ott állt két szétszedett kocsi között. Padló.
Haza kéne vinni a kocsikat.
Csak a trélerre jókora letétet kérnek, annyi meg már nincs.
Itthonról mail Nufinak, hogy lesz egy utam. Este pedig telefonon egyeztettünk. Már kilenckor bevackoltam magam az ágyba. Hatra beprogramoztam egy csicsergőt.

Nyomás Budafokra. Kedd reggel hétkor ültünk a Hondába. Meg bementünk Edelénybe a Laci kulcsaiért. (A kocsiban hagyta.) 11-kor már a T-pont-on sorakozott a Budafoki úton. A számláját akarta rendezni. A nyaralás közben nem fizette be a csekket, erre lekapcsolták a szolgáltatást. Holnap viszi haza a családot is, tévé meg internet kéne... de nem. A számítógép hálózati rendszerösszeomlás miatt a Magyar Telekom épületében megállt az adminisztráció. Fél óra várakozás után otthagytuk az egészet.
Nufi már kivitte az apját sétálni. Áldom az eszemet, hogy visszamentem reggel a lakáskulcsomért. A telefonom úgyis merülőben volt, az nem hiányzott volna.
Legalább pár otthon hagyott bigyót el tudtam hozni. Az egereket is hazaadtam. A másik csapatot még elhoztam volna, de annyira meleg volt a kocsiban, hogy a két lány is meggyötörten örült a megszokott szobánknak, és 'elhúzott' aludni. Osztottam-szoroztam, hogy Szüribaba vénségét kár megrövidíteni.
A tréler nagy, széles vontatmány. Megbeszéltük, hogy Laci kihozza a 6-os útig, aztán majd megyek én. Közben az öklömet harapdáltam, mert Lacinak lefulladt a Honda, meg hagyta bezörögni a magasabb sebességfokozatban, közben telefonál, meg vizet iszik, stb. Olyankor persze megy jobbra-balra az autó.
Aztán mégis hagytam Edelényig. Csak kibírta az autóm.
Utána még felhívta Melindát, hogy irány haza, de ésszerűbb javaslatot kapott. Vigye el Jánoshoz. Miskolc Budapest felé esik Edelénytől, és minek azokon az utakon 2x megrázatni.
Oda már nem kísértem el. Ha én Miskolcra megyek, akkor anyuékhoz is be kell menni, hát már elég fáradt voltam. Ha segítség nem kell, akkor irány haza.
De ugorjak be Melindához.
Jó, majd bringával.
Itthon letettem a kocsit, felhívtam Nufit, hogy megvagyok. Feltettem töltőre a telefont, meg betoltam egy kolbászt a hasamba paprikával, és átmentem megköszönni, hogy meglocsolták a betont. Sanci hamar az ölembe kéreckedett, Bobi (a kutyájuk) is simogatásra szomjazott. Még elmondtam, hogy nekem a hüvelyesek sem jók, nem csak a gabona. Szeretem a babot is, és néha eszem is, de csak úgy mint a normális emberek egy névnapon, vagy szilveszterkor az alkoholt. Ünnepi méreg, és nem folyamatos terhelés a szervezetnek.
Még váltottam pár szót Erzsi nénivel, meg az új kassai szomszédokkal, aztán már csak behúztam a fürdőkádam, és tente.

2011. augusztus 15., hétfő

Vasárnap-hétfő



A délelőtt kiszedtem a maradék téglákat, és eljutottam a ház kőalapjáig. Aki most kapcsolódna be, annak elmondom, hogy ezek a vályogházak úgy épültek, hogy idehordtak a hegyről egy házhelynyi követ? Van mázsán felüli is köztük. Alul a nagyobban, majd mindig kisebbek. A tetejére pedig a gangon betont húztak. Az egyik szoba és a konyha betonozott, a másik szoba hajópadlós. Annak nem tudom, van-e betonalapja, de kő az biztosan van.
Nem voltam igazán feldobott. Bejöttem olvasni egy-két novellát. Kertész Ákos és Karitnthy Ferenc akadt a kezembe. Aztán kivonultam a diófa alá zsalut alkotni.
Ez el  is tartott estig.
Hétfő reggel is kinyílt a szemem 6-kor, de fél hétig nem keltem fel. Reggelire egy turmixnyi paradicsommal kezdtem. Tea, banán, és Bódvaszilasról hoztam két zsák cementet. (25+25=50kg). Rázta a fenekét a bringának, de bírja. a kiképzést.
Közben Laci szomszéd hívott, hogy Hatvan tájánál jár, és el tudom-e majd húzni Edelényből.
Persze. Délutánig megvagyok a betonozással , és addig úgy sem ér oda.
De majd holnap együtt megcsináljuk.
Mondom, most csinálom. Amíg ideér, megvagyok a betonozással. A zsalu már kész. 1-2 óra.
Még szétvágtam egy másra már alkalmatlan szögvas bigyót. Körbetákoltam deszkával a gang alját, és egy keverésnyi betonnal megvoltam. Már a zsalut igazgattam, amikor megérkezett Zilinyi Pista bácsi. Miért nem szóltam?
Mert tudtam, hogy úgyis jön. Persze nem tudtam, csak éreztem. Meg ennyivel egyedül is megbirkózom. Nekem a vakolás a czumi, de majd azt is mekk-tanulom. J
Pikk-pakk megvoltam. Fél délben kezdtem a kíni kelt felhasogatni. Még hátra kellett menni fúróért, mert a kézitekerő nem jó a konzervnyitón. Így meg egy pillanat alatt körbeszalad a konzervdobozon.
 Négy lapu kínai kel, egy fél kígyóuborka és egy paprika volt az olajos hal alatt. Teljesen tele vagyok.
Mindjárt átnézek Melindához. Ő ingyen hívja Lacit, legalább megtudom, hogy áll az autó.

2011. augusztus 13., szombat

Péntek-szombat


Autórádió. Az a fajta szerkezet, amit mindig igyekeztem kikerülni. Zsúfolt. Minden madzag szakad a szétszedéskor, vagy ami még dühítőbb, összerakáskor.
Kettő is. A Philipsben már cserélt valaki végfok IC-t. Egy BU508-cal hézagolta ki a dobozához. Ötletes. Viszont a végfok megint elszállt. A panel középtáján elégett fólia. Amíg át nem kötöttem, semmi életjel, utána a skálavilágítás beindult, és a hangvégfok fűteni kezdett. Hang most sem jött. Ez kuka.
A másik hangos morgással fogadta a tápom. Ha egy bizonyos hangerőt átléptem, megszólalt a rádió.
Közben megérkezett a tulaj. Akkor épp meg sem szólalt, de egy kukkot sem. Persze ez a levehetős előlap bűne. Kilazult, és tiltotta a további életjelet.
A  morgásnál gyanúba kevertem a PC tápot, ezért lehoztam egy fél Junosztot a padlásról, és annak a tápegységéről már tisztán bömbölt a rádió Kossuth és valami szlovák adón. Ez a kettő, és semmi több.
Éppen hátradőlni készültem amikor a gerjedés ismét beindult.
Ez a hangvégfok, tehát valami szűrőkondi lesz a bűnös. Miért hangvégfok? Mert levett hangerőnél is nagy hangerőn morog, és ha szól a rádiórész, azt lehet erősíteni-halkítani.
Ma reggel  - szombaton – hatkor keltem. Hétkor kipakoltam a nagymosást, és nyolcra már ki is teregettem mindent.
Zilinyi Pista bácsi látogatott meg. Megköszönte a porszívót.  Hozott egy csomó tojást, meg uborkát meg paradicsomot is. Én kértem egy kis művezetést majd az oszlop újraépítésénél. Úgy tűnt, szívesen jön. 
Anyuék fél 11-re jöttek. Épp akkor értem ki, és várnom sem kellett.
Megint annyi kaját hoztak, hogy sokat. Én kértem egy kínai kel-t meg egy csomag citromot. Hát a hűtőm már megint tele, de hogy a kenyérrel mit fogok csinálni, az még fejtörést okoz. Merthogy megenni nem fogom. Az egereknek 5 hétre is sok lenne. A padlásról meg csalja a háziegereket. A túl sok gyümölcs, ami nem fér a hűtőbe a muslicákat vonzza.
Beugrott Józsi, hogy nem sikerült megjavítani a csengőjét. Én meg azt mondtam, hogy adok neki. Mondtam, hogy keresek neki,   De hát volt is.
Azt sem sikerült szóra bírnia.
Amikor anyuék elmentek, levetettem, mondom, majd átnézem otthon. Csak először kitakarítom.
A csengő hagyományos. Nem az érintkező lapok értek össze a megszakító helyen, hanem a laprugóhoz ért az érintkező. Az meg összeégett.
Persze a 220V is leszakadt a trafóról. A 6V-os (középső) kivezetésről levettem a rézgyűrűt és abból megjavítottam. A bronz rugót megfúrtam, és csavarral rögzítettem a megfelelő helyen, és visszapakoltam a guman táblára. Aztán már nem volt otthon, mire visszavittem.
Az utcán egy álarcos biciklista jött szembe. Lelógó valamivel takarta el az arcát. Egy néni meg a kislánya ijedeztek éppen. Lehetett serdülő, meg rosszindulatú akárki is. Remélem, csak valami tréfi.
Hazajöttem és lebontottam az oszlopot.

Most pedig leteszem magam holnapra.  

2011. augusztus 11., csütörtök

Csütörtök


Zsufi.
Reggel hoztak egy Funai tévét. Sír a sorkimenő. Ez volt az első hallásra. Leforrasztva a vezérlést, nincs zárlat. Amíg poroltam, megérkezett a mikrohullámú sütő is. Nincs ilyen 5cm hosszú biztosítékom , ami kiment. Vékony madzaggal átkötve működik. Persze a kis műszer, amivel  belemértem a készülékbe azonnal meghalt. Ha szerencsém van, akkor csak az osztó, ha nincs, akkor a 7106.
A sortrafót más módszerrel kéne ellenőriznem. Gyanús lett, hogy kivéve a sortrafót is sírni kezd valami. Lehet, hogy a táptrafó? Az elektrotanyán volt valami trafóteszter. Le is töltöttem a rajzot. Két tranzisztor, két poti, meg két kondenzátor.  12V-ról rezgeti meg a tekercset, és ha szép szinuszos a jelalak, akkor jó a trafó. Lehet, hogy BC tranzisztorom nem lesz, és 2SC-t fogok bányászni a PC tápokból.  Pillanatnyilag lejárt a kvótám, az internetre, még a megrendelést sem tudom feladni a sortrafóra. Addig offline csinálok mindent.
Egy óra felé telefonált Feri, hogy engedjem ki a kiskacsákat náluk, mert Jolikát vitték kontrollvizsgálatra Miskolcra, és nem érnek haza időben. Kulcsom nincs, hát átmásztam a kapun. A kacsákat megtaláltam a megbeszélt helyen. A három részre osztott udvar  harmadik harmadába kellett kiterelnem egy karámocskába. Tényleg tudták az utat, csak az udvar tocsogójában még pihentek egyet, és csak az udvaron talál kórót fölöttük himbálva lehetett továbblépkedésre bírni őket. Közben lelkes libagárda jött a nyakát nyújtogatva kiabálva engem elzavarni.  Felvettem a harci állást. Elszántan szembe fordultam velük egy kóróval a kezemben, miközben a kacsákat is noszogattam, hogy hagyják el a pocsolyát.  Az utolsót pedig kézben vittem a többiek után. Na volt is kétségbeesett hápogás közben.
A karám eddig nyitva volt és üres. Mihelyt odatotyogtunk egy fiatal csirke beszaladt. Akkor benn maradsz! Itthonról még felhívtam Ferit, hogy a feladat végrehajtva, kis szépséghibával. Ő meg szokta emelni a ketrec sarkát, és a tyúk ki tud menekülni, de én már nem akartam visszamászni a kerítésen. Nem stílusom kulcs nélkül más portáján ki-bejárni a távollétében. Zavarban érzem magam.
 Az ebéd három óra körül készült éppen. Megforgattam kis hagymás zsírban egy fél fej karfiolt, és öntöttem rá egy deci vizet. Mire lefőtt, már csak három tojás, bors meg paprika ment rá. Épp jókor lett kész, mert éhes lettem. J
Jolika (a kicsi) akkor érkezett anyutól hozott szatyorral a kezében. Anyu benn járt a kórházban, ahol a nagy Jolika várta a kivizsgálást, és természetesen küldött nekem valamit.
A délutáni szédelgésben megfőztem az utolsó kávémat. Sikerült végre kiinnom a készletet, és tisztulhat a szervezetem. Például mától, mert olajos volt a kezem ügyébe került víztároló kanna, és a kávé ihatatlan lett. Kiöntöttem. Isteni szerencse, hogy Józsi – épp akkor zártam el a gázt a kávé alatt, mikor benézett – nem kért. Égtem volna, mint a Reichstag.
Nagyjából ennyi fért a napba. Nufitól kilenc után  búcsúztam a fülkében, és jöttem haza. Vacsi az egereknek, meg tévé közben naplóírás.
Most meg alvás jön .

Szerda



Ötkor ébresztő. Megígértem valakinek -  a nevét még nem jegyeztem meg – hogy hatkor elmegyek vele megnézni a tévéjét. Nem akartam kóvályogva fogadni. Hideg fürdő, kávé, és vártam, vártam, vártam. Mint a Kocka utca lakója. Aztán munkához láttam. Vagyis olyanhoz, amit azonnal félre tehetek. A gáztűzhely keretére égett szennyeződést vakartam.  Már vasárnap óta ázott a zsíroldós vízben. Ezt kaptuk Nufi unokatestvérétől, nem saját volt.
Kinn a vizes fűben a hajnal hűs is volt. A tüsszögésből rájöttem, hogy fázhat a lában. Bemenni padig nem igazán akartam a házba, mert esetleg nem veszem észre, ha jön az emberke.
Később meguntam a vakargatást. A zöme már lejött, inkább csak én látom, amit még le kell szedni, Laci bácsi szandáljához kerestem ragasztót, és a Klej feliratú orosz tubust szét kellett vágni, mert az orrán beszáradt, de puhának tűnt.
Belekapartam a tartalmát a szandál üreges talpába, és  a felpúposodott résszel még a tornacipőm éppen leeső talpát is visszataknyoltam. Ha megragad, akkor jó, ha nem, akkor egy tubussal kevesebb. Akkor majd veszek Palmatex-et. Ha víz nem éri, azzal jó szokott lenni a cipő.
Van itt még valaki, akivel gombászni megyek majd. Neki hoztam a rádiójához trafót meg hangszórót, és meghajtó gumit is. Szóval egy másik magnós rádiót. Ezt a mindenfokozat javításra előkészített zajkeltőt tettem fel a műtőasztalra, és eldőltem, mint a zsák. Odakint zuhogott az eső, én meg aludtam, mint a tej.
Ennyit a koránkelésről. Maradok én a hét órához közeli időpontoknál. Nem vagyok én pacsirta.
Délután is csak pakolászás ment, mire előkerült a hajnali emberke, és vele is kávéztam egyet.
Este még átmentem Irénke néniékhez, hogy megkérdezzem Lacit, mi lett a kocsival. Az autó ott áll az udvaron, ő pedig iderendelte egy barátját otthonról kocsival. Hajnali háromkor már Budafokon volt. Most vesz hozzá alkatrészt, és mégis itt javíttatja meg. Nagy úr a pénz. Bár kaptam ötletet, mert ha nekem is lakatos munkát kell majd a Hondán csinálni, talán célszerű lesz itt. Mindegy, Sanci örült, hogy megint volt, aki az ölébe kapta, és megmutatta a gólyát a fejünk fölött.
Nufival megbeszéltük a napot a telefonfülkében, és már csak a 24 van hátra. Ma nem voltam túl hatékony.

2011. augusztus 10., szerda

van itt élet


Kedd
Korán ébredés, téblábolás. A reggeli miszmajsz összeállt, mert nincs benne narancs. Józsi notebookja ellenállt. Boot közben kiírta, hogy compressed file, és crtl-alt-del. Értem, de ezt a saját javító lemeze nem tartja hibának.
A notebook DVD írója rossz, megcsikarat az intall lemezem is. Szerencsére még tudtam másolatot csinálni róla.  Az enyémből kiszerelt PC-s író USB kábelen még felbootol, de később ledobja a kommunikációt. Ez van.
Kivettem a wincsit a noteszből, és úgy próbáltam a PC-ben. A helyreállító művelet ott sem él. Viszont nem fér a boot partícióra az installálás. Közel 8gb kellene neki.  A menteni való anyag nagyobb, mint amit le tudok tárolni másikra, maradt a második partíció. Oda installáltam újra az oprendszert. Ettől viszont felkelt az eredeti Vistája. Már csak le kellett tiltanom az újat a bootmanagerből, és megszüntetni a lejárt win képernyőt.
Amikor éppen ébredezett a gép, akkor kukkantott be Józsi. A szeme előtt állt fel, Mondtam neki a jó és rossz híreket is.
A kalandok ezzel még nem fejeződtek be. Laci szomszéd – Bp.-i, a Melinda ura – itt nyaral s Melindával, Sancival  Edelénybe mentek hivatalos dolgokat intézni. Telefonált, hogy haza tudnám-e húzni tréleren, mert szétszakadt a futóműve a Xantiának.   Hm. Nem tudom, hogy szabad-e ekkora terhet vonszolni a Hondával, de ha elbírja, akkor természetesen.
Beszaladtam Ferihez, hogy kitől lehet itt alkalmas szállítójárművet bérelni. Közben csörgött a telefon – biztos Laci az, hogy megoldotta, de nem Gyöngyösi Jóska haverom keresett, hogy vett egy Riga rádiót, meg kapok tőle egy VED204-et. Mondom, szicsasz, csak szeptemberben megyek vissza a nagyfaluba, addig vetesse át a recsegővel a műhelyszagot.  
Feri Barcikán tudott legközelebb húzható trélert. Meg még azt is mondta, hogy kicsi lesz hozzá a Honda. Nem a 3500kg össztömeg a korlátom, hanem a vonóhorog. Neki 1200kg.
Itthon megnéztem, az enyém 1050kg. Hát ha a Laci kocsija 1600kg, + a kétkerekű ráfutó fékes jószág ki tudja mennyi, nem kéne a 22 éves Civic-et kétszeres túlterheléssel 250km-t kínozni.
János közben hazahozta Melindát és Sancit ide a nagyszülőkhöz. Józsi is benézett hozzám, hogy áll a gép, én meg Lacinak telefonáltam, hogy adja le Edelénybe, biztos olcsóbban megcsinálják, és menjen haza a Hondával, majd visszacseréljük később.
Nem jó. Neki otthon kell megjavítani. De hét végén neki iskola, szombaton otthon akar lenni.
Odamegyek, hol van, majd beszélünk.
Beraktam egy ásványvizet. Kinn áll a tűző napon, ha kaja kell, legfeljebb fordulok még egyszer. Zilinyi bácsi is hozott egy porszívót. Új viszonylag, de hiába zúg, nem szív. Jó, megnézem.
Laci a Bódvarákói elágazás után állt az árok mellett. A motorháztető úgy nézett ki, mintha karambolos lenne az autó. Ezt önállóan húzni sem lehet, tényleg csak olyan lenne a legkisebb szállítójárgány, amivel a parkolási cégek viszik az autókat. A két első kerék felemel, és a hátsón gurul.
Edelényből ígértek segítséget. Közben több telefon volt. Kijött Kata (Roland felesége) a kislányukkal, és ő is azt kérdezte rögtön, hogy kaja van-e Lacinak.
Megfordult egy rendőrautó is . Látta a bringámat az árokban, de megmutattuk, hogy nem baleset, csak műszaki hiba, és a szerv tova…
Három utánra igérték magukat az autószerelők, de négy után jöttem el, hírük-hamvuk nem volt még. Engem pedig szólított a természet.
Itthon kipucoltam a porszívó elejét. A Csukló-nyeklő szőnyegre való szívófej tömődött el. Nedves lehetett, amikor bement, és beleszáradt. A porszívó majd összeroppantotta a műanyag házát, de nem volt neki keresztmetszet a bejövő levegőhöz.
Befejeztem a Józsi gépet. Átvittem, és megkértem Józsit, tartsa oda nekem a hullámpapírt. Át akarom rajzolni a boltívet. Holnap már igazán oszlopjavítás. Vagyis támfakészítés.
 Este még nyolckor hívtam Nufit. Korai volt. A kocsma elé ült emberekkel beszélgettem, mire végre előkerült Nufi, és kitárgyaltuk a vasárnap óta történteket.
Éjfélig még csutakoltam a tűzhelyet, és hallgattam közben a tévét.

2011. augusztus 8., hétfő

Itthon is itthon

2011. augusztus 7-8.

Vasárnap
Nufit hazavitte a vonat, én meg jöttem Komjátiba.
Otthon anyu ismét úgy pakolt, hogy egyedül nem voltam elég lehozni a cuccaimat. A műhelyembe már be sem mentem a régi bringagumiért. Persze ott is maradt így a cd-dvd-s  hátizsákom… de nem vágok elébe semminek.
Komótos 60-70-es tempóval jöttem. Közben jut időm a tájat is nézni. Már előre fáztam a porta rendrakásától.
Délben érkezem. Mari néni, a szomszédja és Erzsi néni  volt a fogadóbizottság. Biztos miséről jöhettek haza. Örültünk egymásnak, majd beálltam a kocsival, és becuccoltam.
A hűtőbe épphogy befértem, és kb. három órára sikerült leürítenem az asztalt, hogy lemossam.
Ez mondjuk rám jellemző, hogy nem odateszem a szemetest, és beletolok mindent, hanem először kétségbeesek, leülök, megrágom, mit hová kéne, és utána jön csak a munka.
Na meg a meleg időt kihasználva először a fürdővizet kellett felhúzni a kútból, hogy estére ne kúthidegben fürödjek.
Felmásztam a padlásra, hogy az internetkapcsolatot is beüzemeljem.
A konyhai vizes hordót még a hét elején feltöltöttem, csak a gumicsövet kellett belelógatnom, és alulról kiszívni a csapon keresztül a levegőt.
Ennek örömére odatettem egy kávét.
Leméregettem az oszlop távolságát. Alá kell dúcolnom a boltívet, amíg lebontom a tornác első oszlopát, és  közben hol esett az eső, hol nem. (meseső)
Benézett Józsi, meg a nagy fia, hogy a kisebbik testvérke lebontotta a Vistát a gépéről. Mondtam, hozza át, reggelre helyreállítom. Ekkor még nem tudtam hogy…
Este azon gondolkodtam, hogy miképpen mentsem ki magam  Nufinál. Nem akarózott telefonálni menni. Inkább majd küldök SMS-t, hogy úgyis óravázlatot csinál, majd csetelünk a gmail ablakán.
Sok újdonságot úgysem tudnék mondani.
Aztán ahogy jött a fél nyolc, már húztam is elő a kemping bringát, és  mentem, mint a kisangyal a telefonfülkébe. De Nufinak dolga volt, és nem  hívott vissza. Illetve később, amikor már hazatértem.
Most jöhet a notebook.
Hát nem.
Nincs nálam az install készlet. Az Acer meg nem tesz preinst lemezt hidden partícióba, ami valami bootmenüből előcsalogatható.
Felhívtam anyut, hogyha János jönne, kérje meg, hogy hozza el, de csütörtökön úgyis viszem Jolikát.
-          Majd ő elhozza.
-          De nem! Ne most.
Még végigkutattam a hordozható wincsim,  s azon sem leltem. Éjfél felé meg eltettem magam aludni. Csak nehezen aludtam el. Olyan fülledt, vacak levegő volt. Kinyitottam az ablakot kínomban, hogy járjon a lvegő. Odakinn villódzott az éjszaka. Hogy vlllám, vagy meteor, azt nem tudom.

Hétfő
Reggel negyed hatkor nyílt ki a szemem.  A fürdést reggelre halasztottam. Hát, újra meg kell szoknom a 20°C körüli vízhőmérsékletet. Durva hideg, viszont felébreszt.
Kinyitogattam az összes ablakot, hogy száradjon fel a padló. A hajópadlón szinte mindenhol víznyomok. Az ágyneműmet is kiakasztottam szellőzni a belső kerítésre.
A billentyűzetem is tele van légyköpéssel. Undorodom tőle. Ha befejeztem az írást, az is megy a zsíroldós mosásba.
Apropó zsíroldó. Az mindig kieszi a mancsomat, és a Aldiban talált kézkrém végre elég zsíros, és pillanatok alatt felszívódik.
Attilától még meg kell kérdeznem, hogy miyen hézaggal kell illeszteni az ablakokat a tokjukban, mert ezeket tépni kell kinyitáskor, és több ővegem is végig van hasadva.
Egéretetéskor hívott anyu, hogy mégis idejönnek a CD-kkel. Nufi erre azt szokta mondani: „Mert megbeszéltük.” Csak azért is(se).
Most neveket nem tudok. Tegnap a telefonfülkénél találkoztam azzal, akinek a rádióját elhoztam megjavítani, de trafóhibás, meg sokféle baj gyötörte, és most hoztam hozzá másikat, amiből megjavítom. Ő is kérdezte, meddig vagyok, meg hogy egy szintetizátort is meg kéne nézni.
Jó.
-          Reggel értem jön. Nyolckor.
-          Inkább kilenc legyen.
-          Jó.
Na fél kilenckor itt volt.  Pedig előtte nem volt ilyen sietős. A rádiót vagy harmadik megbeszélésre adta a kezembe.
Az utunk Erzsike nénihez vezetett, a miskolci Géza haverom nyugdíjba vonult kolléganőjéhez. Egy asztali játékhangszer – nekem is van hasonló otthon- nem kapcsolt be.
Arra voltam felkészülve, hogy a mozgatott tápvezeték ki szokta szakítani a csatlakozó aljzatot, és azt vagy csak forrasztani, vagy ragasztani is kell.
Ennél egyszerűbb volt a megoldás, de millió csavart kellett kiszedni, és visszatekerni, amíg megtaláltam az okot.
A régi tápegység madzagja eltört. Az új pedig kisebb teljesítményű. Ennek ellenére a piros lednek fel kéne villanni. Az enyém is leülteti a tápot, ha kicsi, de beindul.
Ez semmit sem csinál. Mozgatásra egy apró villanás.
A két dugó egyforma, de mégsem. A belső furata a csatlakozónak az eredetin szűkebb.
Műxik.
Összerakáskor kimaradt a programválasztó billentyűzet gumija, ezért a sok csavart újra ki kell majd szednem, de hazahoztam az adaptert a vezetékcseréhez. Középen befűrészelt csavarhúzót kellett gyártanom a szétszedéshez, meg anyu telefonált, hogy a fél 11-es vonattal jön.
Még átnéztem a szomszédba , mert ott a villanytűzhely sütője nem működött.
A fűtő betét nem szakadt, a vezérlő billentyűkkel állítható minden. A bekapcsolt állapotában a kezelő gomb mögül percegés hallatszik. Kopogtatásra hangosodik-halkul.
Mondom ez relé hiba lesz. Visszajövök, ha anyuék látogatásán túl vagyok, és  kiveszem. Megnézzük az interneten, mennyi, és  honnét rendeljük., de ő már csalódott a készülékében, és inkább kicseréli.
Hát jó.
Anyuék pontosan érkeztek, és a következő vonattal mentek is. Józsi is akkor érdeklődött a gépük után. Mondom, most jött hozzá a helyreállító készlet. Anyuéknál maradt, de ők voltak a gyorsszolgálat. Elhozták.
Laci bácsi még visszaszaladt az állomásról, hogy anyu rálépett a lábára, és leesett a szandálja talpa. Majd ragasszam meg. Sajnos a cipőragasztó megint Bp-n. Venni kell egy kis tubus Palmatexet. Bár most, ahogy írom, mintha lenne itt pár orosz ragasztó,  Majd kipróbálom, mire jó.
A Józsi gépe sem adta könnyen magát. A DVD-je nem olvas. Még gyári lemezt sem. A tapipad nem reagál.
Szétszedtem a saját gépem, és a hordozható wincs helyére feltoltam a DVD írómat, Arról bootoltam USB-n keresztül.
Amíg dolgozott  a javító program, körbefényképeztem az oszlopot. Legyen egy állapot előtti felmérés.
Feltoltam a wifi antennám   zsinórját a tv antenna mellé. Végre lehet a földszintről is internetezni. No nem lustaságból gond, hanem a palatető alatt van túl meleg a gépemnek.
Prímán működik.
Visszavittem Erzsike nénihez az adaptert. Újra szét-össze a gépet, és meghallgattam, amit játszott nekem. Én nem ismerem a templomi énekeket. Egyszerű dallamok, és Erzsike néni élvezi a játékot. Aztán más esett, és nem mentem be Jolikáékhoz.
Itthon pedig folytattam a takarítást.
Este még chateltünk Nufival a G-mail ablakában. Zuhogott az eső. Bár az is hol ömlött, hol elállt.
Éjfél előtt még kipróbáltam a VEF-et. Tényleg rengeteg középhullámú adót talál, meg hallgattam egy kínai magyar nyelvű adást. Azt már rövidhullámon találtam. Még holnap behúzok valami hosszú madzagot neki antennának.  De most már tente.