2011. augusztus 20., szombat

Csütörtök-péntek




Valami ilyet sejtek a szülés után boldog anyákról hallva, hogy ’most jó’.
Kész a tévé. A Funai olyan hibát mutatott nekem , amiről a hatvanas években írt könyvekben olvastam. Még fényképet is mutattak róla, csak a csöves áramkört lehet túlterhelni, a tranzisztoros elszáll, vagy a védelme lekapcsolgatja. Lehet, hogy szerencsém volt, de nekem ez az első.
Az eltérítő tekercs zárlata fogta meg a tévét. Sírt szegény. Sípolt, hogy túlterhelés, és mutatta a szkóp is, hogy a nagyfesz trafónál a baj. De hogy a képcső nyakára rakott tekercs is be tud zárlatosodni egy Funai tévében? Annyira nem hittem el, hogy még amikor leforrasztottam, és megjött a szokásos hang, és a sorimpulzus is szabályos lett, még azon melegében felkutatott 90 fokos eltérítésű tekercset külön is ráforrasztottam, hogy megjön-e a függőleges csík.
Hát megjött.
Már csak a rágyógyult műanyagszerelvényeket kellett lekínozni, meg vissza.
A kis műszeremmel persze több sortrafót végigvizsgáltam, és mind hasonlóan működött. Lehet, hogy mind jó?  Persze akkor minek tárolnám? De végül csak sikerült egy bontandó panelből kiemelni egy fekete-fehér VT modultévé trafóját, amivel nem oszcillál az áramkör.
Visszavittem a tévét.
Péntek reggel 9-re beszéltük meg. A tulaj épp befordult a sarkon, amikor én kitoltam a ’kis-szeker’-ben a művemet a kapun. Együtt sétáltunk át. Közben meséltem a kalandjaimat. Van , aki szereti, van aki nem.  Persze ez nekem jó. Kell, hogy beszélhessek a munkámról. Még akkor is, ha nem mindent értenek. Viszont az érdeklődőnek bővebb lére eresztem.
Most nem az volt a baj.
Az anyósát kirabolták. Elvitték a nyugdíját, meg amit 90. születésnapjára kapott az államtól, azt a pénzt is. A tejes összeget 160 ezerre becsli. Amíg az állomásokat állítgattam, bejött a felesége is, és könnyek között küszködve mondta, hogy kenyérre nem hagytak ott egy forintot sem. Annyi emberség nem volt a tolvajban.
A néni két bottal jár. Az udvara hátulról is megközelíthető. Sejtik is, hogy ki a tettes, de hát nincs bizonyíték.
Kérdeztem, hogy rendőrt hívtak már?
Nem.
Miért?
Majd a fia. Azt szereti a legjobban, majd az intézkedik.
De hát minél később, annál rosszabb.
Ezt olyan követte el, aki tudta, hogy hol a pénz. Befőttes üvegben tartotta, hogy ne rágják meg az egerek.
Mondom, ha hozzányúlt az üveghez, akkor ott az ujjlenyomata.
De hát ő is megfogta az üveget.
De ez nem baj. Az öreg hölgy lányának nincs talán a rendőrségen nyilvántartott ujjlenyomata, viszont a tolvajnak lehet, hogy van. Minél később szólnak a rendőrségnek…
… de egy feljelentés 5000Ft.
Megkérdeztem, ezt a hülyeséget kitől hallották? Hogy kerülhetne pénzbe az, hogy bejelentek egy lopást? Nem magánnyomozóval dolgoztat. Jól néznénk ki,. Még a telefonszámuk is ingyenes mobilról is, ha  ilyen esetben hívják.
Nem győztem meg őket. Meredt a keserű szájíz.
Itthon még a nagyhangú traktorosnak kivettem a zárlatos hangvégfokot az autórádiójából. A túlterhelés megszűntetése után már stabil maradt a rádió, és jól szólt a magnó is. Úgyis csak egy hangszóróval hallgatja. Még egy másik is köthető rá. Eredetileg 4 hangszórós a rádió.  Egy  öreg traktorban biztosan nem a sztereo hangzás térélménye a fontos, hanem, hogy jó hangos legyen a műsor…. gondolom én, aztán majd kiderül, ha tévedek. Még úgyis iderendelem a járművet, hogy meghallgassam, hátha a hangszóró zárlata, vagy összeért vezeték okozta a végfok leégését.
Még Józsi egerében cseréltem ki a mikrokapcsolót, és mivel Dodi nem jött 5-ig, nem vártam rá- Elkarikáztam Dobódélre a tóhoz. Végre úsztam egy jót.
Visszafelé a Bódva parton az új gát mellett karikáztam. Széles földút van most minden növényzet nélkül. Gondoltam, egyszerűen hazajutok.
A Bódvarákóhoz vezető útnál egy ember vigyázott több hatalmas teherautóra. Megkérdeztem, tudok-e arra rövidíteni Komjáti felé. Ő pedig bólintott: ha ismerem az utat.
Ja, csak annyival lett hosszabb, hogy Tornaszentandrásnak kerültem haza.
Mindegy. Az időmbe belefért. Majd holnap innét indulok a Bódva gátján. Hátha lelek egy rövidebb ösvényt.

2 megjegyzés:

MJ írta...

Elképesztő. Mármint hogy már feljelentést sem mernek tenni az áldozatok. Meddig jutunk még?

Hanczur írta...

Erre sem tudom a választ. Csak elmondani mindenkinek, mert a senkinek nem szabad.