2011. augusztus 17., szerda

Kedd


Leszek következetes a naplómban.
Tegnap Laci ebéd utáni ejtőzésemben talált meg. Itt állt már a kapuban. Húzhatjuk a kocsit.
30-40-es tempóval, de a hideg motorú Hondának az is nehéz volt. Laci időnként nagyot rántott az autón. Akkor még nem tudtam, miért ránt, azt igen, hogy a vontató húz, a vontatott fékez. A kötél legyen feszes, különben hamar egymáshoz koppan a két lökhárító.
A rángatás oka a fékrásegítő miatt van. Ha nem jár a motor, nincs fék. Csak a kézifék.
Edelényben lépett elénk két hölgy. Laci el is szakította a vontató kötelet. Más baj nem történt...
… addig.
Vagyis a szerelő meggondolta magát. Laci pedig ott állt két szétszedett kocsi között. Padló.
Haza kéne vinni a kocsikat.
Csak a trélerre jókora letétet kérnek, annyi meg már nincs.
Itthonról mail Nufinak, hogy lesz egy utam. Este pedig telefonon egyeztettünk. Már kilenckor bevackoltam magam az ágyba. Hatra beprogramoztam egy csicsergőt.

Nyomás Budafokra. Kedd reggel hétkor ültünk a Hondába. Meg bementünk Edelénybe a Laci kulcsaiért. (A kocsiban hagyta.) 11-kor már a T-pont-on sorakozott a Budafoki úton. A számláját akarta rendezni. A nyaralás közben nem fizette be a csekket, erre lekapcsolták a szolgáltatást. Holnap viszi haza a családot is, tévé meg internet kéne... de nem. A számítógép hálózati rendszerösszeomlás miatt a Magyar Telekom épületében megállt az adminisztráció. Fél óra várakozás után otthagytuk az egészet.
Nufi már kivitte az apját sétálni. Áldom az eszemet, hogy visszamentem reggel a lakáskulcsomért. A telefonom úgyis merülőben volt, az nem hiányzott volna.
Legalább pár otthon hagyott bigyót el tudtam hozni. Az egereket is hazaadtam. A másik csapatot még elhoztam volna, de annyira meleg volt a kocsiban, hogy a két lány is meggyötörten örült a megszokott szobánknak, és 'elhúzott' aludni. Osztottam-szoroztam, hogy Szüribaba vénségét kár megrövidíteni.
A tréler nagy, széles vontatmány. Megbeszéltük, hogy Laci kihozza a 6-os útig, aztán majd megyek én. Közben az öklömet harapdáltam, mert Lacinak lefulladt a Honda, meg hagyta bezörögni a magasabb sebességfokozatban, közben telefonál, meg vizet iszik, stb. Olyankor persze megy jobbra-balra az autó.
Aztán mégis hagytam Edelényig. Csak kibírta az autóm.
Utána még felhívta Melindát, hogy irány haza, de ésszerűbb javaslatot kapott. Vigye el Jánoshoz. Miskolc Budapest felé esik Edelénytől, és minek azokon az utakon 2x megrázatni.
Oda már nem kísértem el. Ha én Miskolcra megyek, akkor anyuékhoz is be kell menni, hát már elég fáradt voltam. Ha segítség nem kell, akkor irány haza.
De ugorjak be Melindához.
Jó, majd bringával.
Itthon letettem a kocsit, felhívtam Nufit, hogy megvagyok. Feltettem töltőre a telefont, meg betoltam egy kolbászt a hasamba paprikával, és átmentem megköszönni, hogy meglocsolták a betont. Sanci hamar az ölembe kéreckedett, Bobi (a kutyájuk) is simogatásra szomjazott. Még elmondtam, hogy nekem a hüvelyesek sem jók, nem csak a gabona. Szeretem a babot is, és néha eszem is, de csak úgy mint a normális emberek egy névnapon, vagy szilveszterkor az alkoholt. Ünnepi méreg, és nem folyamatos terhelés a szervezetnek.
Még váltottam pár szót Erzsi nénivel, meg az új kassai szomszédokkal, aztán már csak behúztam a fürdőkádam, és tente.

2 megjegyzés:

MJ írta...

Nos hát igen. Egyszer így "levettem" a kollégám Trabantjának elejét. Pedig abban nem volt fékrásegítő, csak nem figyelt a srác, meg rossz helyre is kötött. Én nem ellenőriztem a kötést, mert azt hittem csak ismeri a saját kocsiját. Hát nem! Azóta, ha vontatok, inkább magam kötök, meg előtte megbeszélem a tennivalókat. Jobb a békesség

Hanczur írta...

Nekem a vonóhorgon volt a madzag, Laci pedig szintén jó helyre kötötte. Gondolom, a szakító szilárdságát így méretezték a kötélnek.
A Trabin a bölcső vasán volt egy szem. Arról lehet vontatni.