2011. augusztus 24., szerda

oszlop


Vasárnap-hétfő-kedd
Most kissé összefolyik a hétvége, mert vagy minden nap billentyűzök, vagy olyan az agyam, mint az ementáli sajt.
Vasárnap dél felé hazamentem anyuhoz Miskolcra. Elkarikáztam Mészihez. Rég jártam nála, és most a beszélgetés sem esett jól.  Ott voltunk a pedáns kis műhelyében, és az asztala előtt ült, én meg álltam, vagy leültem a küszöbre. Később ő is felállt, és hintázva beszélt, amitől szédülni kezdtem.  Hamar leléceltem.
Anyunál pedig már sötétedéskor elbóbiskoltam. Negyed kilenckor alig bírtam lelket verni magamba, hogy telefonáljak Nufinak.
Hétfőn délelőtt Pingyomon voltunk almát szedni. Az Aldiban bevásároltunk, aztán ebéd, és bebringáztam hosszú biztosítékot venni, rá kellett jönnöm, hogy a kereskedelem minden hasznot magának akar. Egy üvegcsöves biztosítékot, hagyományos olvadóbetétet annyiért adnak… de nem is írom le, mert úgy sem hinné el senki. A végén Csabihoz mentem be az Avas alján, és neki volt 500Ft-ért, de csak egy.
Curik anyuhoz, majd haza Komjátiba.
Itthon kipakoltam, s még olvastam egy kicsit, de hamar bedőltem az ágyba.
Kedd
Ez már jobb nap.
Reggel Szilasra mentem egy zsák mészért. Éppen megérkeztem. A bringa állandóan hátsó kerékre akart állni, mint egy vadló a terhe miatt. Dodi hívott, menjek gombázni.
Mondom, először oszlop.
Ő akkor is megy.
Mondom két óra múlva.
Jó.
Még kiszaladtam a falu végére Pista bácsihoz megkonzultálni, mennyi mész meg cement kell a kőporhoz. Délelőtt tízkor megvoltam a tervezett résszel.
Jött is Dodi egy eddig ismeretlen férfival. Később kiderült, hogy ő Szepsiből jött. Még Andrást is rábeszéltük, hogy jöjjön. (Szembeszomszéd)
Négy biciklista kapaszkodott fel Tornaszentandrás fölé. Már majdnem Szentjakabig. Ott beállítottuk a bicajokat az erdőbe, és hamar megszedtük a vödröket.
Annyi potypinkát (gyűrűs tuskógomba) találtunk, hogy nem fért a vödörbe. A tetején gallyakból csináltam olyat, mint az ekhós szekereken volt régen, és rátépőzáraztam a  világító mellényt. Így tudtam hazahozni.
Vittem is egyből Irénke néniéknek, meg Jolikának is. Végre valamit én is tudok adni nekik.
Iszonyatos meleg volt. Amíg kikarikáztam Dobódélre, csatakra izzadtam magam. Ott meg több diákcsoporttal találkoztam. Zengett a környék tőlük. Úsztam vagy fél órát, aztán hazajöttem. Épp időben, mert jött egy felhőszakadás.
Negyed kilencre fejezte be. Mehettem telefonálni Nufinak.
Még végignéztem a 24-et, és el is aludtam.

Nincsenek megjegyzések: