2011. augusztus 25., csütörtök

Szerda --- csütörtök



Összefogom csokorba a napjaim.  Hátha így szebb.  A korán kelést kávéval ünnepeltem. Kár volt.  Bár a lengyel rádiót sikerült CCIR normára húzni – vagy legalábbis odavalósi adókat is hoz - de érzéketlen. Most még meg kell találni a bemeneti sávszűrőt, hogy a leszívást is odébb pakoljam. Ja, és a Jolikától kapott munkák is megdolgoztatnak. Az órás rádió beindult, de vándorol. Állandóan utána kell állítani. Az órája pedig… mint az anyué. Melegedésre eltűnnek szegmensei. Pont ilyen volt anyunak is vagy 10 éve, és ott kontakt hibára gyanakodva átforrasztottam. Na utána nem volt több életjel a kijelzőjén.
Akkor nézzük a könnyebb eszközt. Háztartási robotgép. Ez egy motor három kapcsolóval. Egy diódával felezik a rájutó szinuszt. Nem bonyolult. Ha nem égett le a tekercs, akkor hamar lesz eredmény. Már annak is örültem, hogy a hálózati madzagján kisarasznyi egérrágás.
Csak hát a motor félig szétszedve…. hátulról.
Lehúztam a bronzcsapágyat, az állórészt.  A műanyag burkolat lóg a motoron. A csavarokat a meghajtó műanyag speciális fogazású tárcsa takarja. A tárcsát a tengelyén anya rögzíti. Benne lefordult csavarhúzónyom.
Pár csepp olaj a tengelyvégre. Elő a fűrész, kerestem ’nem kár érte’ csavarhúzót, és nyissz. A tengely másik végét satuba fogtam. Jöhet Hanczúr az erőművész.
Az anya szépen átalakult. A tengely végébe sávokat harapott a satu, a szerkezet nem mozdult. Több órás küzdelem után feladtam. A kitekert csavarokat visszakínlódtam a tárcsa alá. Jól meghúzva is lóg az egész miskulancia.
Hoppá!
Mintha gumitörmelék hullott volna ki zsíroldós mosáskor. Gumit még csak lelek akkorát, ami oda elég lehet. Viszont jött a sötétség. Loholtam a telefonfülkébe. Nufi után pedig a szürke kádba. Hogy milyen jól esett a lubickolás!…
Csütörtök
Reggel ¾ 6-kor ébresztő. Kisuvickoltam a konyhát. Reggeli, egéretetés, vízhúzás az edényekbe. Negyed kilenc előtt már az állomás – hűlt helyén – a tábla mögött megmaradt kis pad maradványán ültem, és vártam anyuékat.
A program ismét gombászás. Csak most autóval vittem a kis csapatot . András most nem ért rá. Mari néni nem akart jönni. Irénkét már meg sem kérdeztük. Zilinyi Pista bácsiért még beugrottam, de ő is paprikát pucolt éppen.
Letettük a kocsit a múltkori végállomásnál. (Földút vezet be az erdőbe.) Laci bácsival indultunk neki a magasles irányába. Anyu maradt a kocsi közelében. Időnként elvesztettük egymást, majd újra megleltük. Laci bácsi alig szedett valamit. Nekem hamar megtelt a vödröm.
A második fordulóval is megszedtem egy vedret, és utána jöttünk haza.
Itthon a diófa alatt pucolták meg a tuskógombát. Azóta fenn szárad a padláson. Viszem haza Nufinak. (Csak itt ne felejtsem!!!)
A galambgombát holnap csinálom meg. Abból vittek anyuék Ferinek is.  Jolikától tudom, hogy Feri szereti.
A fél hatos vonattal mentek haza anyuék. Én az állomásról egyenesen Dobódélre mentem. A vízbe csobbantam, és a tó közepe táján tempózva hallottam anyuék vonatát. Akkor ért ’utol’.
A hátam mögött három lány sétált. Nem tűntek biciklitolvajnak, hát nyugodtan kerültem meg a szigetet, és visszacsüccsentem száradni. Tőlem jobbra volt elhagyott cumó, később arról hallatszott a csacsogásuk. A bal oldalon ismét nagyobb társaság hangoskodott, de már nem volt olyan zavaró, mint tegnapelőtt. A második úszásom már nem a sziget körül indult, mert odatelepedett a három lány. Álltak a sziget oldalán, és nagy csoportból kivált  hasonló korú fiúk próbálták magukra vonni a hölgyek figyelmét. Körbe is úszták, de nem tűnt sikeresnek az akció. Én keresztbe úsztam át a tavon, meg vissza. A következő lihegés közben a lányos beszélgetéséből Soroksár, meg Kék tábor foszlányai érkeztek. Aztán patróna.
Hoppá! Az egyik lány sztorizott a korábbi életéről, a tanulmányi versenyekről, és többször elhangzott a patróna szó.
Nem illik hallgatózni, nem vagyok én Bánk bán, hát elkezdtem befejező körömet, akarom mondani átúszásomat. Az úszás csobogással jár, és  fölöttünk a fecskék is légibemutatót tartottak. Még majdnem ki is kapaszkodtam a túlparton, de a fagylaltkehelyszerű hatalmas bárányfelhő mellett szürkülni kezdett az ég a Tornai várat takaró hegyvonulat fölött. Visszaindultam. Közben a három lány is szétvált. Ketten a partra, a harmadik engem keresztezve a csoport felé tartott. Gömbölyű, mosolygós fogszabályzós arc közeledett. Köszöntem, és megkérdeztem, hogy ő a Partónás?
Igen.
Merthogy a páromat is Soroksárról hoztam Budafokra, és a Patrónában lett  nagy lány.
Hosszú beszélgetést nem csaptunk, de ugye milyen kicsi a világ? Nufi akkor is van velem, ha épp 250km választ el fizikailag.

4 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Micsoda kalandok! Szóval már nemcsak a szoborlányokkal ismerkedsz...
Nagyon szépek a gombák, és jó sok van! De nem kell megpucolni, elég egy konyhai kiskefével az esetleges földet, szennyeződést eltávolítani. És véletlenül sem megmosni.
Két apró pontosítás: Patronás (rövid ó-val) és inkább Pesterzsébet, mint Soroksár, de tény, hogy közel vannak, és az utóbbi helyen is sok időt töltöttem... és régen egy kerületet alkottak. Tényleg kicsi a világ!

Hanczur írta...

Gondoltam, hogy olyan, de a hülyesírásellenőrző ;-) aláhúzta, én meg hittem neki.

MJ írta...

Óvatosan. Az a piros kalapú galambgomba nekem például nem tetszik!

Hanczur írta...

Pedig finom volt.