2011. szeptember 12., hétfő

Hétfő



Kilencre ígértem magam. Mentem Margit nénihez zárat cserélni. Igaz, már tavalyelőtt megjavítottam a régi zárat annyira, hogy csukni-nyitni lehetett, de ráfért a negyven éves vasra a csere.
A fia már bevásárolt. Cilinderes zárat vett. Mérete jó, csak a cilinder miatt a két takaró lemez nem megy vissza. Régen raktak a zár mellé két lemezt, de most nem volt. Visszagördülhettem a reszelőért, és ráspolyért. Jó két órás hegedülés következett.
Közben anyu is bejelentkezett. Hozta Jolikának a bot végére a gumit. Laci bácsi a telekre ment, anyu meg ide jött.
Fél tizenegykor kirobogtam az állomásra, de még nem ért ide. Laposnak találván a gumit, gondoltam, felfújom, mielőtt visszamegyek a Margit nénihez.
Nem volt jó ötlet. Amint levettem a pumpát, a levegő visszalőtt. A szelepgumi elengedett.
Közben ránéztem a telefonomra, és üzemi sötétség. Lemerült.
A töltő ilyenkor ki tudja, merre kóborol a házban, nekem meg pisilni kellett volna. Juszt se… juszt is…
A vége az lett, hogy bekapcsoltam a számítógépet, és USB portról töltöttem fel az akkuját. Persze anyu is keresett közben, hogy csak fél egykor ér ide.
Volt időm befejezni a zárat.
Közben beszélgettünk. A néni 88 éves. Szelleme fiatalos, ragyog a szeme, csak a mozgása nehéz. Körötte pedig egy játékos németjuhász kutya liheg. Folyton vele kellene játszani. Ha eldobtam az uborkát, vagy a megrágott konzerves dobozt, boldogan rohant érte, és miközben reszeltem a siltet, a hónom alatt dugta be a fejét. ’Tessen má’ velem is jáccani’ .
Margit néni az arab-izraeli konfliktusról tájékozottabb még nálam is - nem nagy kunszt, de meglepő -  , pedig nem néz tévét. Szürke hályog van a szemén.
Közben felsorolta, hogy két évvel fiatalabb a nagymamámnál, és sok-sok hasznos tudnivalóval látott el a faluról. Persze nem tudnám most visszaidézni, de jól jön máskor, másokkal beszélgetve, mert ismerősként ható történetekben eszembe jutnak a korábban hallottak. Igazi mesék, mint gyerekkoromban. De hát gyerek vagyok én itt ezek között a nénik között. (Értem még Mari nénit, Erzsi nénit, meg akik most nem jut eszembe, azokat a hölgyeket is.)
Persze kicsit félnek a szlovákoktól, akik vásárolják a házakat itt Komjátiban, de eddig úgy tűnik, csak az ismeretlenek iránti tartózkodás érezhető. Mondtam is, hogy ide pénzt hoznak, és felújítják, korszerűsítik a házakat. A szembeszomszédom például Kassáról hozott feleséget, ott élt a hetvenes évek eleje óta, de Sátoraljaújhelyben született. Akkor beszélnek szlovákul a feleségével, ha a fiuk, unokájuk van itt. A menyük szlovák, és a gyerek sem tud magyarul.
Engem eddig csak egyszer zavart a reggeli rádiózásuk. Nem elég, hogy magyarul hallgatni kell azt a tömérdek reklámot, most a hangsúlyból tudom, hogy épp a bepisálós vénasszonyoknak hirdetik a pelenkát, de még csak nem is értem.
Aztán bekapcsoltam én is valamit, és elnyomtam.
Hozott anyu még pár paprikát, meg paradicsomot. Tegnap óta egyet sem ettem meg, miből gondolta, hogy kifogyott?
Átmentünk Jolikához kávézni és beszélgetni egyet. A fél négyes vonattal ment haza. Én meg kikarikáztam Dobódélre úszni. Sajnos az egyik küllőm elengedte az agyat, és fenékrázós lett a nagy bicajom is. Eddig még nem leltem meg a racsnileszedő thorx csőkulcsot. Ha nincs szerencsém, akkor Nufi bringáját kell befognom, vagy a Favoritot. Esetleg a Favorittal elmegyek Szendrőbe, hátha lehet kapni ezt a célszerszámot. Amíg nem hurcolok cementet, vagy meszet, addig nem gond. Legközelebb már felírom a listámba, hogy legyen a kocsiban. Kicsi, és elfér a szerszámosban.
Amint hazajöttem, kerestem szelepgumit a kempinghez, és felfújtam. Falun belül az a célszerű járgány.
Megfúrtam az új oszlopot, és visszaszereltem a csatornacsöveket.
Andráséktól még az út előtt megkérdeztem, jönnek-e úszni, de ismét lemondták. Ilyenkor kicsit dühös vagyok, de aztán elpárolog. Jönnek a gyerekek – védekezett- és valóban itt volt a népes család, mire visszatértem.
Megígértem, hogy beállítom az internetet. András a fiával épp lócát csavarozott össze. Az asszonyokra bízott. Ő nem ért hozzá.
Leültünk, elmutogattam, hogy hol keressen vezeték nélküli hálózatot, mit írjon be, ha ingyenes egy órát akar, és hogy Bódvaszilason tud venni 24 órás használatot 30 napra olcsón. Nem is kell Miskolcra menni.
Ma hasznos voltam.
Mehetek telefonálni Nufihoz.

3 megjegyzés:

MJ írta...

Úszkálj, míg lehet. Nálunk úgy tűnik, a mai nappal véget ért a nyár. A 15-ei bejegyzésedre akartam ezt ráírni, de nem kínál fel megjegyzés ablakot.

Hanczur írta...

Annyira rapszodikus - (an jut eszembe visszakapcsolni) - hogy dühös is vagyok. Nem lehet állandóra beállítani, én meg feledékeny vagyok.
Ma pl. a képet nem hajlandó kitenni.
Talán majd holnap.

MJ írta...

Te is? Én is feledékeny lettem.
Hogy mióta? Mit mióta? :)