2011. szeptember 20., kedd

Hétfő

Az eddigi legrosszabb napom volt itt. Szerettem volna dolgozni valamit, vagy takarítani, vagy bármi hasznossal elfoglalni magam. Semmi sem esett jól. Még a fekete özvegyet is abbahagytam két játék után. Jolikától elhoztam a fagyasztott májat, meg a csirkecombokat. A májat hozzásütöttem a karfiolhoz, az lett az ebéd. A varrógépmotorhoz való taposók (pedálos fordulatszám-szabályozók ) végre kizökkentettek a depiből. (Tanulom a Szendi Gábor könyvből a szakszavakat.)
A szabályzók két kerámiahengerbe belerakott szénkarikákból állnak. Rugó ellenében tolja a pedál. Előtte egy soros tekercs kondival átcsukva. Ezek a fojtótekercsek égtek le, szakadtak.
meg. Az elsőt leszámoltam. 200 menet van oldalanként. A vezeték ránézésre a leégett eltérítő tekercsből megoldhatónak tűnt. A sorfrekvenciás tekercs leégett, de a képeltérítésé jó.
Ronda műgyantás kulimász őrizte az alakját a műanyag csévén, és a vasmagon. Egy tekercs már megvan. Igaz, hogy a kapcsolót fordítva raktam össze, de ha majd a másodikat is újratekertem, és összeraktam, addigra megnyugszom, és visszafordítom. (Ilyenkor ugyanis szétperegnek a szénkarikák. Azokat pedig idegesen nem lehet megfogni, mert törnek.
Bekészítettem még a Color Star tévédobozt, hogy cipősszekrénnyé nemesítsem, de marad holnapra

Nincsenek megjegyzések: