2011. szeptember 2., péntek

oszlop III



2011 Szeptember 2 péntek
Az elmúlt napok az oszlop körül zajlottak. A mester két napot dolgozott itt nekem keményen, de ma valamiért nem érkezett meg. Van időm naplót írni… bár jobb lenne befejezni a megkezdett munkát.
A megegyezés úgy szólt, hogy én megjavítom a mikrohullámú sütőjét, ő pedig bevakolja az oszlopomat a boltívvel együtt.
Jó, tudom, hogy a kőmíves mester sörrel működik. A boltban meg is tudakoltam, mifajtát kedvel, és első nap anyu csinált ebédet, tegnap én ütöttem össze kettőnknek egy héttojásos lecsót.
A gondok ott kezdődtek, hogy bár először soknak is ítélte a meszet, tegnap délutánra elfogyott. Mivel egy zsák cementet (25kg) kért, abból hoztam kettőt. Azzal nem is kerültem szűkibe. A mész viszont 40 vagy 50kg-os, abból csak egy fért fel a bringára. Sebaj, látván a fogyást, tegnap reggel felkerekedtem, csak épp lukra futottam. A tüzép zárva. Dél felé a szomszéd is ment Szilasra, ő is zárva találta.
Ma reggel ismét csak a két kutya üdvözölt a kerítésen keresztül. A kicsit simogattam egy darabig, a nagy meg nem kiabált. Minek strapálja magát, ha úgysincs otthon senki. Már a csengőt is hiába nyomkodtam. Tegnap este Feri felajánlotta, hogy használjam az övét, ha nem kapok. Reggel nyolc körül át is talicskáztam az alig kinyitott zsákot. Ott hagytam az ajtó előtt. A kerítésen keresztül látszott, hogy van.
Tettem-vettem 9-ig. András szomszédnak kölcsön adtam a rezgőcsiszolót az ablakot előkészíteni. Megfőztem a kávét. Józsi, a kőműves tegnap kért még egy ezrest. Jó, mondom, de akkor ma már nem lesz sör.
Kikérdeztem még Andrást is, mi a véleménye, s ő védte az emberem, hogy de hát egész nap dolgozott rendesen, és …
Mondom, de megegyeztünk. Mit szólna, hogyha a házának volt tulajdonosa most jelentkezne, hogy mostanra felmentek az ingatlanárak, adjon még félmilliót. Túl olcsón kapta.
A lényeg meg elsikkad. Kilenc már elmúlt, amikor láttam a sarkon távolodni a Józsit. Gondoltam, biztos valamit otthon felejtett. Leültem még homokot rostálni. Aztán bejöttem blogolni egyet.

* A képen Laci bácsi tartja nekem a mérőlécet, hogy később tudjam, hová fúrhatom a csatorna rögzítő tiplijének a lyukat. 

7 megjegyzés:

MJ írta...

Jártam hasonlóképp. Letárgyaltam a mesterrel egy kémény átrakását, idejét, meg mindent. Nem nálam, még az anyósnál. Azután a jeles napon nem jött. Csak nem jött. Vártam rá vagy két órát, majd utána indultam. Egy szónak is száz a vége, a kocsmában találtam meg. Mondtam neki, most már ne is jöjjön. Ebben az életben már ne!

Hanczur írta...

Itt én vagyok a hibás. Ma megbeszéltem Andrással, hogy ez nagyobb munka, és hallotta a Józsi idejövet, miről beszélek Andrással. Ezek után úgy döntött, hogy már ledolgozta a javítást, és nem jön. A szerszámait majd adjam át Andrásnak.
Hát ez így azért nem korrekt, mert ezt tegnap este is elmondhatta volna.
Nufi pedig meggyőzött, hogy jobb lenne, ha én mennék a szerszámait visszavinni, hogy tisztázzuk a kettőnk dolgát.
Én vagyok itt az idegen, nekem kellene tudnom, hogy munka után minden nap meg kell kérdeznem, vajon áll-e még a megállapodás, és nem annak tudatni a másikkal, akinek változik a véleménye.

erős ildikó írta...

Nufi nincs ott, nem ismeri az embert, és nem is tudja a megoldást. Csak úgy gondolja, hogy egy icipici faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, nem célszerű a jövőre nézve feszült kapcsolatokat kialakítani és haragot, neheztelést tartani. A falunak (kocsmának) is van szája. Nufi kényszeresen hisz benne, hogy a dolgokat meg lehet, meg kell beszélni, tisztázni a nézeteltérést, ami nem azt jelenti, hogy magunkra vesszük a hibát, vagy bárkit is kikiáltunk hibásnak. Csak annyit, hogy valamit kezdünk ezzel a negatív helyzettel, már a saját nyugalmunk miatt is.
Azt sem jelenti, hogy utána bármikor együtt kéne dolgozni a szóban forgó emberrel, elég a köszönőviszony.
Hanczur viszont azt teszi, amit jónak lát, mert ő van ott, és ő ismeri a körülményeket, Nufi csak hallomásból.

Hanczur írta...

Én megálltam ott, hogy meggyőztél a kommunikáció helyreállításában. Sokat nem aludtam az éjjel. Állandóan újrafogalmaztam az érveimet, és rájöttem, hogy csak mentegetőzöm.
Meg fogom köszönni az eddig végzett munkáját, és visszaadom a szerszámait.
Amit tanultam az esetből, hogy amit én nem tudok megoldani, arra nincs is szükségem.

MJ írta...

Bizonyosan így van, nem célszerű a feszült kapcsolat egy kisebb közösségben. De éppen ezért az sem célszerű, ha valaki nem tartja be azt, amire kezet adott.
Végül is hasonló következtetésre jutottál mint én anno. Magam raktam át a kéményt. Áll, működik már több mint tíz éve és a kéményseprők sem láttak benne kivetnivalót.

Muzsi Attila írta...

Valószínű a kőműves bácsi elszámolta magát a munkával. Aztán szégyellte bevallani, hogy elszámolta magát. Jártam én is így. De attól függetlenül mindig elvégeztem a munkámat. A rossz nem az volt, hogy egyszer kétszer pórúl jártam, hanem az, hogy azután mindenki kiinduló pontnak vette az én áramat. Ha Attila megcsinálta ezt és ezt ennyiért, akkor a következőben is ennyiért és ennyiért csinálja. Lett fejfájás. Mert jöttek a barátok, hogy "gézának" megcsináltad annyiért, most rajtam szeded le a bört?
Nehéz dolog.
Jártam én is meg, hogy megbeszéltem a Csabival, hogy jó, menjünk négyzetméterbe a vakolással. Ki is számoltuk szépen. Előleg, miegymás, aztán látom a spalétok sehunn semmi. Hogy abban nem egyeztünk meg. Na az már folyóméterben számolódott. Aztán volt ott pancser munka, mert ki kellett jöjjön a nemtomhány négyzetmétere per nap, hogy éjjel legyen mit eligyon. Végül napra fizettem, mert akkor legalább megvolt az a minőség, ami nekem kellett, viszont a négyzetméter ára duplája lett nekem.
Jó, ha az ember előre számít azzal, hogy sosem fog egyezni az előre megbeszélt ár az elszámolással. Utólag rájön az ember, ha maga balfaszkodja is el azt a vakolást, legalább van egy munkahelye és a söröket is maga issza meg, nem más.
Így a kőművesekről.

Hanczur írta...

Ma eljött a szerszámokért, és úgy beszélt, mintha mi sem történt volna. Én hülye meg ettem a kefét két nap két éjjel, amikor egy vállrándítással is elintézhettem volna.