2011. szeptember 11., vasárnap

Szeptember 11



Negyvennyolc éves lettem én
bejelentés e förmedvény
haszon-
talan

Szójáték, mellyel meglepem
e vályogházi szegleten
magam
magam.

Negyvennyolc évem elszelelt
de vajas kenyérre mindig telt
s dagadt
hasam.

Tilos lett mostanra a kenyér
Mindegy, hogy barna, hófehér
csekély
esélyt

Ragadtam tavaly, és háborúm
megállította a domború
bendő
redőm.

Immáron lement majd húsz kiló.
Visszajött kedvem, mert élni jó.
Azon
vagyok.

S mellettem kitartott Ildikó.
Gazdagabb voltam, de így most jó,
megyünk,
s kezünk

Egymásba fonódó ujjakkal
megtart egy világot bú-bajjal,
nem fé-
lek én.

Negyvennyolc évem elrepült
az élet még hoz tán borúra derűt
szerény
reményt.

3 megjegyzés:

erős ildikó írta...

A nyíló ajtón át
fény hasad
a szoba sötétje
felszakad
a virágok fejüket
felszegik
figyelmük látköre
megtelik
a pillanat bűvölten
tétováz
ez egyszer maradna
még tovább
az igézet erejét
menteni
az időt így foglyul
ejteni
megtenni amit
nem lehet
halandó csillám-
perceket
papírra vetni bár
nem szabad
és nincsenek rá
nagy szavak
csak sejteni az
egyszerű
mozdulatban:
oly derű


hogy súlytalan repül
mi gond-nehéz ---

amikor
belépsz.

MJ írta...

Az én Istenem áldjon meg benneteket! :))

ORsi írta...

csak most olvastam, így kicsit megkésve gratulálok. a 48 évhez és a vershez is!