2012. október 18., csütörtök

A hazatérés előtti pillanatok

-->

Búcsúzom Komjátitól.
Holnap beülök az autóba, és irány Miskolc. Nufi is jön, aztán osztálytalálkozó, s rövidesen Budafok. Íme a menetrend.
Most pilledt vagyok. Ma egész nap pakoltam. Ezt ide, azt oda. Anyuék járnak majd ki, és másképpen használják a házat, mint én. Pár perc pihenő után berámolok a bőröndjeimbe. Az sem öt perc lesz.
Az utolsó pár nap Nehoda Laciról szólt. Mesélt a családjáról. Molnárok voltak itt Komjátiban. Nagyapját egy ló rúgta halálra, ő bányában dolgozott, de ami fontos volt nekem, ő egy jó kis asztalosműhellyel vagyon felszerelve. Hatalmas szalagfűrész, házi gyártmányú lapforrasztóval. Az esztergája is egy jókora 380V-os motor hajtotta vasszerkezet. Semmi fölösleges burkolat. A nyers erő, az esztergakése reszelőből köszörülve. Az áttétel esztergált műanyag ékszíjtárcsán változtatható. A fúrója nekem múzeumi darabnak tűnt.
Mindezen pillanatok alatt hozott létre forgástestet. A tolómérőt is egyszer tolta rá a forgó, kerítésnek való küllőre. Amitől engem kiráz a hideg, de neki ez természetes. Aki teljesítményben nyomja a reszelőnyelet, fakalapácsot, stb, annak számít az idő is.
Hogy kerültem a műhelyébe? A történet szokásos. Elromlott a mobilja. Viszonylag fiatal Nokia telefonjának csatlakozója a töltőn is, és a telefonon is tönkrement.
Mit lehetne kezdeni vele?
Mondtam, hogy csináljon egy szűk keretet, amibe éppen be lehet tolni az akkut, és hozzon egy laposelemet. Elem helyett volt rézlapja. Azzal szokta forrasztani a szalagfűrészlapot.*
Innét az összefüggés. Megkértem, mutassa meg a forrasztást, mert nekem is kellene a kis szalagfűrészemhez. Nagy tekercsben olcsóban tudnék venni fűrésszalagot, és a kemény fa igénybe veszi nekem is a fülbevalózásra használt szalagjaimat.
Kaptam pár reszelőnyelet, meg kalapácsot is. Sőt, a kapanyelezés titkát is felfedte előttem. X alakú bevágással látja el a nyél végét, mielőtt felhúzza rá a kapát. Utána egy teljes szélességű, meg a felébe tört éket veri bele a résbe. Használat előtt pedig beáztatja vagy tíz percre.
Kipróbáltam a módszerét. Levágtam Laci bácsi kapájának a fejét. Mármint tele volt már visszahajtott szögekkel, és így is mozgott. Pedig előtte is rendesen felütöttem.
Most igen szűken ment fel nagy kalapáccsal a kapa. Az egyik ék bement, a másik sehogy sem.
Mindegy így is fix most.
Laci – még egy László! Hát nem furi? - letolt, hogy nem flex-szel kell élezni.
Mondom ez új kapa, Nem volt még élezve.
Megigazította. Mint a kaszát, a kapát is meg kell verni, és reszelővel utánaigazítani. Ez egyúttal edzi is a kapát.
Kétségtelen, hogy utána sokkal élesebb lett.
Tegnap még hozott egy kis Orion tévét. Pár másodperc múlva mindig kikapcsolt. KH. Nagyítóval nem találtam meg, melyik forrasztás, azért ami nem felületszerelt alkatrész volt a tévében, azt átforrasztottam. Utána nem kapcsolt ki. Azaz működött, mint a kisangyal.


*
A keretbe belefűrészeltem két rést, oda csavaroztam a rézlapokat érintkezőnek, és a töltő zsinórját ráforrasztottam.  Így az eredeti töltővel működik, csak ki kell venni az akkumulátort a töltéshez.

2012. október 14., vasárnap

:-)


Egérszemű szépség
mosolyog itt szemben
valamit rág folyton
minden neszre rezzen
Farka vége lelóg
két mancsában kenyér
befőttes üvegben
egy évig is elél
Csak a takarítás...
Ne lennél oly büdös!
Mondom neki halkan
De azért örülök
Konyhai magányom
megosztom evéskor
Ő most hátat fordít,
s nyom nekem egy kakit.

októberi készülődés

-->

„Fú a szél,
Hullahopp!
Dimitrij halkan megfagyott.
Elfeledte
Elzárni a jégcsapot.”

Bejött a hideg. Odakinn a szél söpröget. Idebenn pedig én. Mert a tüzelővel sok piszkot behozok. Közben dúdolom az Omega slágerét a Gúnya szöveggel. Már ha jól emlékszem. A szövegre elég jó, az szerzőre, előadóra a tévedés jogát fenntartom.
A hét végén Miskolcon voltam. Hazavittem anyuékat, a sok tökkel, csicsókával, dióval. A vasárnapot egy Szilvási Lajos regénnyel múlattam. 'Profi regény'. Ahogy Ildi szereti a történeteket. Minden szereplőről hosszú fejezet. Az életrajzok részletesek, és az összefüggések nyilvánvalók.
Tizenévesen sok regényét elolvastam. Az Egymás szemében volt az első. Egy Cinema Viki vetélkedőt nyertünk meg nyolcadikos korunkban, és az iskola elvitt Budapestre jutalomból. Ott olvasta egy osztálytársnőm, aki mellett ültem a vonaton. Megengedte, hogy én is. Aztán jött a többi regénye, ami otthon volt. Meg amihez hozzáfértem.
Érdekes, hogy annyira el tud foglalni, mintha filmet látnék belül. Nem rágcsálom, hanem élem belül. Az életfunkcióim lelassulnak. Közben mértem a vérnyomásom, - játszottam Laci bácsi mérőjével – és 108/68 körüli értéket is mértem 48-as pulzussal. Ez gondolom alvásnak megfelelő lehet.
A mostani könyv címe: Lélekharang.
Ha végiggondolom, akár önálló novellaként is megállna minden szála. Még a '70-es évekről megmaradt emlékeimbe is beilleszthető. Na nem az autós, gazdag maszek világ, hanem az állandóan dohányzó nagyapám, meg a Katowice étterem, ahol ebédeltünk felső tagozatos diákként. Hetedik-nyolcadikban már nem volt napközi, és menza.
No meg az előre eldöntött nyerő emberek, a meghiúsított versenyek. Az éneklő rajok versenyére szeretett volna elvinni az énektanárunk. Bíró Pityuka. Mi így hívtuk, bár csak magunk között.
Szóval valamiért az igazgatónk kiakadt az osztályra, és nem engedett minket.
Én például ezután már énekelni sem voltam hajlandó. A mutálás miatt elegendő volt a kottaírás, meg a lemezhallgatásból szerzett ismeretanyagom. Illetve még kopogni kellett. Egy és kétkezes koppantások a füzetben leírt ritmusra. Ennyire emlékszem. A többi homály.

*
Kihagytam pár napot.
Feltorlódni nem hagyhattam a feladatokat, mert a jövő hét már a hazautazás lesz. A lakásban végzett teendők megfejelődtek a tüzeléssel, s favágással.
Régifajta húrfeszítésű keretes fűrésszel darabolom legtöbbször a tűzifát. Legalább kétszer fűt.
Anyuék itt jártak, és tegnap kimentünk Szentadrás fölé gombázni. Az erdőben hagytuk a Hondát. Anyu nem kószált, vigyázott a kocsira, Laci bácsival fedeztük fel a tölgyest. Szinte semmi gomba.
Aztán visszatértünk az autóhoz, és az aszfaltút túloldalán indultunk neki.
Sokáig semmi, s amikor már lemondtam mindenről, akkor bukkantam nagy őzlábgombákra. Kijött egy egész vödörnyi a területből. Volt még pár pöfeteg is. Csak nem fért. Kikeveredtem az aszfaltra, és visszakutyagoltam anyuékhoz. Már kiabáltak, hogy hol vagyok. Az utolsó 100 méteren hallottam csak meg. Akkor válaszoltam.

2012. október 4., csütörtök

A kutya fáját

-->
Itt járt János. Hozott csavart, és rögzítettük a dobozt.
Én meg szenvedek a vizes fával. Pedig elegendő lenne valami fedett helyet csinálni neki, és egy csomó felesleges bosszúságtól megkímélném magam.
Már a csengő felszerelését tűztem ki magamnak. Vezetékes, hagyományos csengő. A gombhoz kivezetem a 230V-ot, mert akkor nem fogyaszt nyugalmi áramot. Megnéztem, hogy az oroszok erre tervezték a gombot. Egyébként fej fölé, a kapu eresze alá fogom tenni. (Nekem szemmagasság) Oda nem jut be a víz nagy zápor esetén sem... talán. Ha meg mégis, akkor a 0-át és a csengőreduktoron keresztül menő fázist viszem ki. Legalább megoldom a padlás villamosítását is ezen az oldalon. A túloldal már megvan.
András hozott egy kétlapos rezsót. Állandóan ki-bekapcsol. Nem melegít rendesen. Át kéne kötni a szabályzót.
Igenám, de akkor folyamatosan megy. Visszahozta, hogy így nem jó. A kapcsoló egy hőkioldós megoldás. Kivezettem egy kábelt a kapcsoló helyén, és mondtam, ha nem váli be, akkor visszaalakítható. Két forrasztás árán visszatehető az eredeti gomb.
Így a nagyobbik lap maradt szabályzós, a kisebbik ki-bekapcsolható.
Tegnap meséltem Nufinak, hogy a kutyáktól már úgy járhatok ki-be Andrásékhoz, mintha otthon lennék.
Gombóc kölykeiről még nem is tudott Nufi. Illetve a születésükről igen, de követelte, hogy küldjek róluk képet.
Jó, ha beleegyeznek. :-)



2012. október 2., kedd

Hétfő

-->

A próbafűtés jól sikerült. Rájöttem, hogy a takaréktűzhely attól takarékos, hogy nem csak fűt, meleg vizet készít főzés közben a mosogatáshoz is. Este a fürdővíz két fazékban is egyszerre jut el a forráspontig, és elégethetem vele a tömérdek szőlővesszőt, amit Laci bácsi termelt az éven. No meg a diólevelek is elégnek benne. Jó huzatú kéményem van, ezért akár vizesen is elég.
Amikor nem szorongat az idő valamivel, még tüzeskedni is szeretek. Átvizslatom a zsebeimet tépőzáras papírzsebkendők után, kivallatom a szemetesemet is zsírtörlésre használt újság után. Eltakarítja a cementes zsákot is.
Közben emésztettem az Ida regényét.
Mennyire undorodott Gárdonyi a manager apától. Egy ember a mókuskerékben. Erről kommenteltem Attilának is. Aki a munkájában, és ez emberben, mint használati tárgyban talál örömöt. Nem tud mit kezdeni a családjával. A lányát klastromba dugja, de úrinőt akar belőle nevelni. Többet szán neki. Az talán nem jut el hozzá hogy az ember a címek alatt is csak ugyanaz az élőlény.
Amikor a történet a vége felé közeledik, megemlíti, hogy a hatóságok folyóba öntik a borait, és felszámolják a gazdagságát.
Mit tesz az igazság bajnoka, Csaba? Meg sem fordul az eszében, hogy utána nyúljon a lecsúszott öregnek.
Tudom, hogy a találkozáskor éppen feleségét kajtatja idegesen. Csak az élet nem fekete és fehér. Ezt egy festőnek nem csak elméletben illenék tudni.
Az a fickó fénykorában a vagyonából, az idejéből áldozott a lánya jövendőbelijére. Mindez a saját
inerciarendszerében. Biztosította a kisasszony jövőjét a maga 'böcsületes kereskedő' módján.
Ezért mit kapott? Undort.
Ilyenkor belibben a képbe apám is. Ő is elhagyatva halt meg a világ másik végén. Mit sajnálok egy kitalált figurát?
Az emberek alapvetően magukért felelősek. Aki kilép önként egy családból, hogy újat alapítson, vagy csak magányosságáért, vagy a szakmájáért, azt is ott fogják hagyni. Ó Péter uramat a borkereskedelem is elhagyta.
Hát ja. Tiszteld apádat, anyádat, és hosszú életű leszel a földön.
Lehet, hogy én nem tiszteltem eléggé apámat? De ő nem volt hosszú életű.
Ez az idézet nem jó rám, de a könyvre sem.
A jó válaszok a pillanatnak születnek, melyben felteszik őket.

Más.
Tegnap meglátogatott Mari néni. Nem megy a bojlere.
Elballagtam, és megnéztem.
 - Ez ki van húzva.
 - Igen.
Bedugtam a konnektorba.
Ettől nem gyógyult meg.
A másik konnektorban világított.
Viszont ha saját konnektora van, akkor az nem véletlen.
Leszedegettem a kupakot a kötődobozokról, egyik sem volt rossz, és nem találtam a bojler konnektorának zsinórját. Fel kellett mászni a padlásra, ott lekövetni egy madzagot a villanyóráig.
A mérőeszköz föltt hagyományos olvadóbetét vigyázta a házat.
Ott lesz a baj.
Levettem a dobozát. Alatta vagy 15 csíkos egyenruhás szorgoskodott. Mondom Mari néninek, hogy
kéne kemotox. Csak ha hozok. Neki nincs.
Visszajöttem méregért.
A darazsak kifújás után átadták a terepet. Az elszabadult vezetékvéget sajnos nem lehetett visszakötni. Nem mozdult a csavarja.
A patkolt biztosíték lehullott, és összetört. Másik sem volt. Jöhettem haza automatáért, meg guman tábláért. Már csak facsavarom nem volt.
Mindegy, amíg kerül megfelelő, addig megtartja a vezeték. Hívtuk Jánost - a fiát – de most nem értük el. Beállítottam anyut a riadóláncba. Jó ötlet volt, mert Erzsikét vitte kötözésre, nem volt elérhető. Anyu pedig otthonról ingyen tudja hívogatni telefonon.
János csak este hívott vissza. Szerintem a héten hozni fog.

2012. október 1., hétfő

Hétvége

-->
A tűzhely kipróbálva.
Közte pedig jócskán történtek dolgok.
Éppen a tapasztásomban gyönyörködtem. Mutattam Erzsi néninek, Andrásnak, meg mindenkinek, akinek volt már ilyenje, hogy ha valami nem olyan, mint kéne, több szem többet lát.
Délután bekukkantott Bella. (Edit lánya) Hogy a mosógépe elöntötte a fürdőszobát.
Mondom, megnézem, de nem biztos, hogy ma (aznap) meg is csinálom. Azon járt az agyam, hogy megnézem, de Szilason csak ötig van nyitva az ABC, Csövet akartam venni a tűzhelyhez.
Szóval kicsi lányával hármasban elkarikáztunk a falu másik végére. Valóban, mintha a Bódva tett volna egy kanyart a fürdőszobájukban.
Az előzmény pedig az volt, hogy egy szerelő 3 évet adott még a mosógépnek, de némi lakatos munkára buzdította a háziakat. A ház ura pedig – az ő nevét még nem jegyeztem meg – popszegeccsel megerősítette az alját. Azóta ömlik a víz.
Először arra tippeltem, megfúrt egy csövet, de kiderült, hogy csak a mosógép tartályának a beömlő csöve szabadult el. Két-három fókázás árán (Vízfelszedés katonai kif.) eljutottam az okhoz. A megoldás pedig az ababilincs oldása és újra rögzítése. Mindenki boldog, de a tetején is kellett még némi lakatos munka. A ház ura itt is segített. Metélt egy 30 centis csíkot lemezből – flex-szel, és meg is siratta a forgácsot – de gond nélkül popszegecselte fel, és össze is tudtam rakni. Beindítottuk a mosást, majd én el...
Másnap Bella reggel az egyetemre ment Miskolcra. Tanul munka mellett, én meg kihasználtam a lehetőséget, és bekuncsorogtam magam a kocsijába. Jolikának kellett akkut venni a telefonjaiba.
Naná, hogy mos éppen nincs olcsó T. gazdagságos. (Akkor anyuék is el tudták volna hozni, mert Laci bácsi naponta jár T-ba.)
Reggel Bella megállt Edit háza előtt, és vitte anyjához a 'tegnapi' szennyest. A víz megint elöntötte a fürdőt.
Na, ügyes voltál Imikém, biztos leugrott a bilincs. Majd holnap más szerszámmal jobban meghúzod!
Mindegy, estig volt időm, és anyuéknál meleg volt, odakinn hideg, hát kiolvastam Gárdonyi Ida regényét. Egy órát a kádban töltve élvezkedtem. Este pedig haza. Vasárnap 10-re pedig megjelentem a hibát elhárítani.
Hátul a kutya ugatott, elöl a csengő nem működik, hát hangos nézéssel csalogattam elő a háziakat.
A ház ura udvarias „Mit akarsz?”-szal fogadott. Ezek szerint Bella nem szólt. Mondom, olyan jó volt meg kell ismételnem a javítást.
Lekaptam a fedelet, a gumicső a helyén.
De jó! Akkor mi a búbánat! Bella azt mondta, meleg víz folyt ki.
Akkor lyuk van a rendszerben.
… és ki is kapcsolt a gép.
Hát ha nincs víz, akkor a fűtés miatt muszáj is kikapcsolni.
Aztán itt megrekedtem. Forgattam, vizet eresztettem bele, és nem leltem lyukas csövet. Pedig már megfogalmaztam a fejemben. Simogattam a vizes vezetéket, a dobot, és a vezeték vizes, a dob száraz.
Áhá. A fűtőbetét. A fűtőbetét kilyukadt, és a vezeték mellett jön ki a víz.
Csak akkor jó erős automatájuk van, mert nálunk ez a hiba mindig 'leverte az automatát'.
Lám-lám. Nem mindig én vagyok a hibás.
Itthon pedig nekiláttam átszervezni a konyhát. Az ebédet még a kis gázon főztem.
A hűtőszekrényt kiolvasztottam, és kifertőtlenítettem. Beállítottam a sparhetet a kéménylyuk alá. A padlásról lehoztam a fekete csöveket. Sajnos elég rossz, de kevés is. A görbét még csak megtapasztanám, és össze szegecselném, de az egyenesből kéne kettő. Kiszámoltam mekkora lemezből lehetne lehajlítani, de a számítógépház nem adja ki.
Hirtelen ötlettől fogva átkarikáztam kölcsönkérni Jolikától egy napra egy csövet. Holnap pedig reggeli után megyek újat venni.

 *
Rábukkantam még egy filmre a vntv-n.

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=70a82c787 

2012. szeptember 28., péntek

Takaréktűzhely

-->
Ma a kis sparhetról mesélek Nektek. :-)
Kalandos úton megérkezett.
A hátsó, de esővédett helyéről nehezen kicibáltuk, majd lekaptam róla a vasholmikat, és a bringautánfutóra Irénkével ráemeltük.
Eddig tervszerű, de a gonosz mérésmanó elállította a szemmértékemet. PL az utánfutó éppen nem fér ki a kiskapun. A kereten kifér, de az ajtónyílásba jócskán belelóg a kapu. Még, és 1 cm elég lett volna.
A nagykapu már jó volt.
A 'masina' nehéz. Nem hoztam semmiféle rögzítőt, fejjel lefelé nem volt szabad fordítani, így más módszert választottunk. Húztam a bringát, és hátul tartotta Irénke. Aztán rájöttem, hogy az a nehezebb feladat, inkább megfogtam a kiskocsi rúdját, és kézzel a tűzhely fogantyúját. Irénke pedig vezette a bringát. (Közben Bobi meglógott)
A nagykapunál éppen nem zúgott le a vas. Megúsztuk. Leemeltük.
Irénke szaladt is haza, mert Irénke néni nyomta is a csengőt. Várta a gyógyszerét.
Én gyorsan lemosdottam, és elporzottam Szilasra vízüveget venni, meg samott port. Illetve vettem hozzá vasport is.
Edit – anyu unokatestvére – éppen elcsípett egy zseblámpával. Befolyt az elem, és nem világított. Megmozgattam. Felvillant. Jó, menthető. Elhoztam. Este kizsíroldóztam, sikáltam, és hagytam egy órát száradni. Azóta jó. Sötétedéskor már azzal jártam körbe a birtokot.
Reggel hoztam le számítógépházat. Metéltem vasat belőle foltnak.

Két popszegeccsel felfogattam, de elég lett volna betolni. A tapasztás biztos a helyén tartotta volna. Így meg a vékony lemezben ütöttem csak újabb lyukat.
Megpótoltam még samott téglával is. Az oldalfalhoz András adott egy felet. Addig faragtam, ameddig mind belefért.
A tapasztás hasonlít kicsit a vakoláshoz. Vagy folyik, vagy rondán tapad. Most szárad az első réteg.
Kicsit később kap még egy fedőréteget is.
Ja, és átszaladtam Jolikához megnézni, milyen az új belseje. Ők tavaly cserélték le a régit, és az még nem volt azóta tapasztva.
Van elképzelésem legalább.
Begyújtani még nem lehet. Át kell szabnom a konyhát is. Alighanem a hűtők kerülnek át a másik oldalra. Az asztal pedig a konyhaszekrény mögé közvetlenül.
Nem túl nagy a konyha.

2012. szeptember 25., kedd

Őszi hangulat

Úgy két éve írtam ezeket. Most rábukkantam.

I.

Elszórtam a magom,
de most még a tél jön.
Áradás, jég, hó, köd,
Hideg lesz a földön.

Nem megyek sétálni,
futni hagyom álmom.
Traktorkeréknyomban
pocsolyás talányok.

Ebihal, zöld alga,
holnap is jön harmat
kerékpárom csúszik,
én megyek a falnak.

Hideg van, és fázom,
de hajtom a pedált.
Köd mossa az arcom,
Éber ritmus-varázs.


II.


Szőke szikla szélén
Szalad szurtos szőlő
Ragad rá rigó szar
Rippen-roppan révül
Elmélázik, ekként
Egy e egyetemben
Kipukkad követve
Kórót keserűen

Ha a szőlő nem szar,
Rigó nem toj kórót
Ragadó lépvesszőn
Nem gurul a hóbort
Csak játszom a szóval
Mint egy koporsóval
Bekerülünk majd mind
Eltelünk a jóval

Ha jön fényesség
Hátrabukik fejünk
Fenn a parnasszuson
Bárányfelhőt fejünk.
Béget majd a bárány
Neki nincsen teje
Mi pedig röhögünk
Kinek lesz már feje?

Gondolatból épült
Légvárunk eloszlik
Amit odatettünk
Egykettőre volt-nincs
Szőlő gurul le majd
Akkor is a lejtőn
Ragad, ki megfogja
És mi nagyot nyelünk.

Nem voltam nem leszek
Hamu egy csészében
Számot kapok, lehet
Vagy szállok a szélben
Atomban elektron
Nem látvány perdület
Valószínűségem
Felvillant egy tüzet.


Itt a reggelek köddel fogadnak. Fázósan tipegek ki pisilni, aztán spuri vissza az ágyba. Ma Nufi csak később jön szkájpolni. Most Nektek beszélek a tegnapokról. Összevágtam a vasakat. Ma meghegeszti András (szomszéd). Lesz bringautánfutóm végre. A zártszelvény alváz csak a kerekeket tartja majd. Két montenbájk kerék cipeli a keretet. A felépítmény pedig csak utána készül el. Terveim szerint fából lesz. Illetve a későbbi elképzelésem szerint fonok még vesszőből is. Lesz rá kézi húzó, meg bringa csatlakozó is. Oda karika kell, és hoztam kis Polszki gömbcsuklót.


 Kapok egy Sparherd-et. Nagyanyám 'sparhet'-nek mondta. Látom mindenféle változatát a neten. Ide kell valami a konyhába. Fel kell fűtenem a falat. Nagyon kicsi a kályha ekkora szobának. Lyukas a konyhatűzhely, meg nincs meg a tetején a kis karika egy sem. A tapasztáshoz lehet kapni Bódvaszilason kellékeket.

2012. szeptember 15., szombat

2012. szeptember 12., szerda

Szeptember 11

Utolsó év a negyedik ikszből
El sem hiszem, hogy itt vagyok



Reggel kitipegtem a málnásba, és majdnem teleszedtem a kis fehér vödröt. Ez három keverést jelent a fél literes turmix tartályában. Egy-egy almát hozzázúzva. A tea még forró. Jönnek az SMS-ek. Még egy pasziánsz pókot is betettem a naplóírás elé. Nufi biztos megjegyezné, hogy zöld képernyő. Sikerült leszedni.
Három nap alatt lejött a SUSE linux új DVD-je. Nem folyamatosan, csak amikor doksi után kutattam, illetve Nufival beszélgettem Skype-val. Ha találok üres újraírható DVD-t, akkor kipróbálom.
Anyuék fél 11-kor érkeznek. Addig még pakolnom, takarítanom kell. Le akarom mosni a hűtőszekrényt és a fagyasztót is Hipóval. Az egerek Penetra légfrissítője nagyon hatásos. Csak nyitott ajtó mellett lehet a konyhában enni, és holnaptól hűsebb napok várhatók.
Tegnap pakkot kaptam Nufitól. Végigszaladtam a Nőklapjából megmentett cikkeken. Kocsis Zoltán, Kern András interjúján, Varró Dani Misi történetén és a hajléktalan riporton is. Ebéd közben a Rádiótechnikán is. Elolvastam két fejezett a Szent-Györgyi Albert könyvből is. Illetve reggel az Avas könyvből a Herman Ottós részt. Azt, amiben Bársony János ügyvéd anno a házának építésekor talált kőkori szerszámokat átadta a tudós madarásznak, és elindult vele egy nagy veszekedés, hogy élt-e Magyarország területén a kőkorban ember, vagy se. Esetleg hamisítás a lelet.
Még egy ijedt kislány is beszólt a kapun, hogy Terike néninél nem nyílik az új zár. Nem tud bemenni a kamrába. Mondom, befejezem a forrasztást, és megnézem. Épp a Miskolcon vett mosógépkapcsolót kötöttem be. Sarut forrasztottam a betáp kábelre, és indultam volna visszavinni.
Így becuccoltam az asztalos szerszámost is.
Szerencsére nem az ajtó dagadt össze. Csak nem lehet lenyomott kilincsnél kulcsot megfordítani. Összeakad.
Kis rántás, és helyreállt. Aztán huss....
Voltam még úszni is.
Hazafelé jövet kinullázott a bringakompjúterem. Nem bírta a napot, és mg addig nyomogattam, amíg RESETet csináltam rajta. Kb. 250km volt benne, majd hozzászámolom a továbbiakat.
Ha semmi nem jön közbe, ma még jó lenne felkaptatni az Esztramos tetejére. Persze ha Nufi októberben még ide tud jönni, akkor kettesben is megmászhatjuk. Felderítő munka lesz. :-)

2012. szeptember 9., vasárnap

telnek a napok

Telnek a napok csöndesen.
A miskolci bringatúra lefújva az esőre hivatkozva. Kocsival mentem haza anyuhoz. Igaz, hogy végig hétágra sütött a nap. Sebaj.
Bringára váltva mentem el Sáriékhoz. Már előre elsírtam a bánatom, hogy nem megy az internetem. „Lenne-e wifi pont az életemben.”
Volt. Medve szaktársra bízott, majd elhúzott ebédelni. Később visszatért, és beszélgetni kezdtük. Hol ketten, hol hármasban Macival. A fél órára tervezett internetezésből több, mint három óra búcsúzkodás lett. Sári épp az osztálytalálkozót is szervezi. (30 éve érettségiztünk) és felhívott az osztályfőnök is. Neki arra a napra két programja is lesz. Október 20.
Nekem is egyeztetni kellett Nufival. Ha nem fagyok ide addig, akkor megvárom. Egyébként több, mint 22.000Ft-ba lenne utazással. Sok. Így meg magamból lesz sokk. :-)
Ez jutott csütörtökre. Pénteken nyakamba vettem a várost ajtózárért, mosógépkapcsolóért, pár apróságért. Voltunk a telken is szőlőért. Bányásztam egy újnak tűnő, de álltában összerozsdált robotgépet. '70-es évek, szovjet design, és van benne kávédaráló. Nekem a mákhoz kellett. Méretre az otthoni Philipshez illik. Kézi motyó. Anyukám születésnapi ajándékából megvettem az internetet. Vagyis egy nagyobb teljesítményű wifi adaptert két hónap hozzáféréssel, és egy fejhallgatós mikrofont. Így van Skype-unk is.
Meglátogattam még Gézát is.
Megígértem, hogy megemlítem a blogomon a hőstettét. Kétszer mentett meg egy kiscicát.
Egyszer úgy, hogy nem gázolta el, és hazahozta. Másodszor azért, mert leesett az erkélyről, és megkereste.
A kis ördögfióka első látogatásomon – csütörtök este – mindenhol ott volt. A fotelban, az asztalon, az ágyakon, és jóízűt, akarom mondani jóbűzűt szart a reklámújságból tépkedett alomra. Ez utóbbinak azért van jelentősége, mert pénteken nem találta sehol. Mi – anyuékkal – indultunk a telekre, és Géza szomorúan mesélte az eltűnést. Közben azért elbüszkélkedett legújabb Skodájával.
Szóval estére megkerült a kis Múcsony. (E falu előtt találta az úton. Erről kapta a nevét, bár én a Mihókot ajánlottam)
Szombaton piacoztunk. Végigkóricáltuk, - Laci bácsinak rágicsa, Jolikának margarin - aztán becsüccsentem az autóba, és csak tankolni álltam meg Komjáti felé.
Itthon pedig üzembe helyeztem a kincseimet.
Jolikának nem tudtam beadni a margarinokat csak vasárnap reggel.
Vasárnap beszereltem a zárakat, az újnak nézett mixert apróra szedtem, és kiszabadítottam a tengelyét. A próbadaráláskor égett szagot adott. A vezetéke tőben parázslott. Újra szét kellett szedni, immár a zsinórját visszavágni, újra bekötni, és így lett jó.
Erzsikééktől kaptam egy 8L-es kuktát. A szombati trisó és zsíroldófürdő után vasárnap abba pakoltam a zsáknyi zöldbabot csülökkel. Viszont mire kész lett, már nem voltam éhes. Csak ma – hétfőn – fogom megkóstolni a művemet.
Este még mentegetőztem a rossz gépről a drivereket, ma pedig mosógépezni akarok délelőtt.
Ezek a tervek, és egy liter málnamiszmajsszal indítom a napot.

2012. szeptember 4., kedd

Hétfő


A mosógép átadva.
A kipróbálás mindig kalandos. Hogy én nem ismerem a gépet, az természetes. Egyszerű műszerész vagyok, aki elektromos vagy mechanikus hibát keres. Viszont a tulajdonos azért nem ismeri, mert bár megvan a használati utasítás, de elolvasni nem hajlandó. „Így kattogott nekem is.” - mondta, és hamar lement a mosás. De az lement. Mármint mosott, kipumpált, öblített, kipumpált, centrifugázott, kipumpált. Közben beszélgettünk.
Felvetettem, hogy ezeket a mosógépeket már nem kapcsolók, hanem mikroprocesszor nevű százlábúk irányítják, és annak a programja is lehet sérült.... Abból is töltöttem le az internetről, de közvetlenül nem tudok programozni, majd utánanézek, és folytatjuk.
A beszélgetés tovább folyt, és észrevettem, hogy zúzmarán állt a kijelző. Azaz nem kellet felfűteni. A tulaj azt látta, hogy függőleges, azaz 60 fokot mutat. Csak az a pötty most felállt a mosógépnek, nem lekonyult.
Mondta, akkor holnap újra folytatjuk a következő adag mosással.
Másnap reggel valóban jött az úr, és átgördültem. Immár 60 fok, és ugyanaz a program.
Már több, mint egy órát traccsoltunk, és szépen dolgozott a masina. Rákérdeztem, hogy mennyi idő egy ilyen mosás.
  • Úgy három óra.
  • Ja, akkor majd visszajönnék, ha megint baj van. :-)
    Itthon pedig nekifogtam egy asztali rádiónak, és egy PC-nek szimultán.
    A számítógép tápján bezúzva a 230V-os csatlakozó. Csavarral beszorítva a maradvány.
    Kicseréltem, majd továbbra sem semmi. Szerencsére megleltem a hálózati kapcsolót is a hátlapon. :) Utána már zúgott, de még mindig 'négerek az alagútban'. (Sötét képernyő)
    Dugtam neki PCI video kártyát. A sokadik RESET, elem ki, elem be után jött a SETUP képernyő.
    Beállítom a dátumot, stb, a gép bootolni próbált hálókártyáról.
    Nem. Újra setup. Bootsorrend HD – CD és kész.
    Ellenállt.
    Az alaplapi videovezérlő semmit nem ad. Azaz talán szinkronjelet, mert a monitor villogója világít tőle folyamatosan.
    Bedugtam neki egy Knoppix linuxot. Csak DVD a gépben, és elindult. Beraktam a wincsit is a helyére.
    A Knoppix azt mutatja, hogy van rajta windows, és semmi user jellegű info. Se dokumentum, se kép. Még egy nyamvadt jutubivideo sem.
    Átraktam a wincsit másik gépbe, de kékhalál. Ez Intel, az AMD. Már csak majdnem kompatibilis.
Közben a rádióhoz ki-kijártam a gangra. Recsegett, ropogott, és behalkult. Egy db Sony ic az gész rádió. URH-n egy kristályszűrő, meg egy szorzó tekercs. Az AGC kondit kicseréltem még, de semmi biztató. A Kossuth nagyon halkan szól. Ez még lehet valami hidegítő kondi, de visszaléptem a számítógéphez.
Másik tápra dugva végre felbootoltam a saját merevlemezét az alaplappal. Egy XP installba fagyott bele. Örömmel vettem ki a videokártyámat, de korai volt az öröm. A sajátja nem kelt életre.
Se újabb resetekre, se ráolvasásra.
Az alaplap egy minimálgép. Ráforrasztott (bga) procival. Albacompék rakták össze.
Nappal nem mehettem a tetőre a forróság miatt. Percek alatt kinyírnám a gépemet, ha bekapcsolnám.
Közben takarítottam az egérhullákat. Most is volt három az egérfogóban.
Szegények még rángatóznak, és oda kell csapni plusz, mielőtt kidobom. Ha csak a gerince törik, ki tudja, meddig szenvedne még. Sajnálom én, de öklendezem is, amikor felmászik a lezárt tetejű gáztűzhelyem belsejében, és telepisálja-szarja területet. Fogyasztom a hypót is rendesen.

*
18:05-kor másztam be a tóba, és 18:40-kor ki belőle. (Az órám végig a karomon, látom a részidőket is.) Hazajövet még beadtam a mikrosütő letakarított zárólapját a mosógépes úrnak. Ha ráég a zsír, akkor villámlik, és az nem jó.
Fordítva beraktuk, és így már jó. Már csak forgótányért, meg műanyag görgős karikát kell vennem, ha Miskolcon járok. Merthogy azt meg odaadta a lányának. :-)
Józsinak még elmondtam, mi van a gépével. Ő még meggondolja, aztán válaszol.
Az esti telefonfülkés gyónás – Nufival beszélgettem – újabb penitenciát rótt rám.
Jelezzem, hogy teljesen rapszodikus a NET-em, és eldobja az Attilának, meg MJ-nak írott reagjaimat. Ha már a sajátomon tudok válaszolni, akkor boldog vagyok.
Ez az egész úgy zajlik, mint a Szabad Európa rádió hullámzása.
Kinyitom a WIFI kártya setup programját a jobb felső sarokban. Mellette az Opera böngésző.
Ha megjelenik a szerver, akkor connect. 5-7% jel. Másik fülön látni, hogy az AGC visszaszabályoz. Először nagy zaj, semmi jel. Később 40-60% között megállapodik a jelszint, a zaj közel 0. Ekkor kell belépni.
Ha lezajlik a belépés, akkor eltűnik a jel, és várni kell, majd mikor újra megjelenik, akkor belépni a bloggerre. Ez valahanyadikra sikerül.
Persze a belépés sem a lapomon. Nem ám. A gmail oldaláról lehet menüből. Akkor felsorolja a blogjaimat, miközben tiki-takizik a szemem a jelerősség, és a böngésző között.
Ha az új bejegyzés nyomán megnyílik egy fül, akkor bemásolhatom, és jön a küzdelem.
Mentés. Rózsaszín hibaüzenet. A közzététel felirat sokadik nyomására egyszer csak elfogadja.
Este pedig Nufi elmeséli, hogy hány példányban. :-)
De hát az élet már csak ilyen.

2012. szeptember 2., vasárnap

Mosógép



 

Az embert bármi képes szerénységre kényszeríteni. Engem most ez a mosógép.
A trafó azért nem kapott 230V-ot, mert a hozzávezető fólia megszakadt. Ez már a kivételnél azonnal kiderült. Lekapta az ónszippantó a fóliát is, pedig ez nem orosz panel. Bírja a forrasztást.
12V-ról egy nyolc lábú kerekít a processzornak 5V-ot. Az órajel megvan. Az ULN2003-ason fűrészjelek, és jókora negatív (-15V) DC. Az üzemmódkapcsoló nem forog. A szelepeken és az ajtózármeghajtó kimeneten nem találok DC változást. Él-él, csak mégse. A kivett relé 9V-os elemről vígan kattan.
Visszaállítva az eredeti helyére a trafót a LED kacsingat, majd körbeforgatja az üzemmódkapcsolót a Stop/Reset pozícióba.
Először 9órára, most 12-re. Biztos nem azonos pozícióból indítottam.
Ez már megint valami logikus életjel.
Most épp a nyolcas pont előttin áll meg.
Újra meg fogom cserélni az eredeti és SMD triakokat, hogy akkor is megáll-e a forgás. Gyanús nekem, hogy a kér félvezetőnek nem azonos a karakterisztikája.
….
Hát nem. Az SMD is körbeviszi a programtárcsát.
A vízbeeresztő szelepek is zúgnak, ha adok rá 230V-ot. Ez a proci nem ad nekik a triakon keresztül vezérlést.
Már csak az ajtózár tekercsét nem próbáltam. Előre pedig több madzag is megy. Csak piszkosul nem lehet hozzáférni. Le kellene akasztani a dobot a négy rugójával, aztán leválasztani azt a gumi bigyót. Már ha nem jövök rá, hogy melyik madzag mi. Mert akkor ha tudom, akkor mérhető.
Gondolom, hogy van még egy érintkezőpár, ami arról ad hírt, hogy zárva van a tető.

….
Minden triak kicserélve. Behúz a mágnes, és benn is tart. Persze még nem raktam össze, csak annyira feldobódtam, hogy működni látszik, hogy már nem mertem összeszerelni. Besötétedett.
Szóval nem csak a reléket hallottam csattanni, hanem behúzott a szelep is. Aztán főztem egy fekete teát, és hallottam a fedélzárat is elereszteni.
Most ugyan még lehet, hogy kellene Gumiám ragasztó. Rögzíteni a kihosszabbított lábakat. A mosógép rázkódni fog mosás közben. Nem lenne jó, ha elengedne mosás közben a forrasztás.
Ha hazamegyek Budafokra, végigolvasom az összes mosógépcikket a Műszaki Hiba újságban.

Még van egy fontos feladat. A fűtőbetét csatlakozóját vagy kivenni, és a panelba beforrasztani a vezetéket, vagy a rácsúszó érintkezőket megbízható vastagra kicserélni.

Háttér.
Az ilyen hiba behatárolásához hoztam műszert. Van egy EMG csővoltmérőm, amivel 5-6V-os feszültséggel tudom nyitogatni a tirisztorokat. Elő is vettem, de nem bírta ki az ideszállítást. A deprez műszere megakadt félállásban.
Szomorúan tettem félre, és multiméterrel kerestem a hibát tovább. Ahelyett, hogy kis trafóról adtam volna neki 5V váltót. Azzal is ki lehet nyitni.
Ha így számolok, akkor megérdemeltem a szenvedést. De még nem innék előre a medve bőrére. Holnap, amikor összerakva is működik majd, akkor lélegzem csak fel.
Esküszöm, nem a pénz miatt, bár nem jött volna jól, ha rajtam ragad az új fűtőbetét.
Már csak az izgat, hogy mekkora (víz)nyomást kell létrehoznom a mosáshoz!
A próbához ugyanis vagy a búvárszivattyút kell rákötnöm, vagy felvinni a padlásra egy nagyobb hordót, és arról lehozni a vizet csőben. Nem is! Hát ott van a villanybojler. Azt kellene összerakni. Fűtés nem kell bele, csak a csöveket rákötni. Feltöltöm a búvárszivattyúval, és az lesz a hidrofor.
Ja, és mit mossak ki vele? Mert hát pillanatnyilag nem sok szennyesem van.
Hmmmm. Ma este triak-tirisztor nyitogató kütyüt fogok szerkeszteni, amint hazatértem a telefonfülkéből.

….
Ennél azért jobban elteltem magammal. Nufi is adott témát, amin törhetem a fejemet. A fekete tea is megtette a hatását. Fél ötkor még üldöztem a szúnyogokat. Már világosodott, amikor elszenderedtem.
Reggel fél nyolckor keltem. Most olyan levert vagyok, de felburkoltam a mosógépet. Illetve még a műanyag kezelőszervek visszacsavarozása van hátra.
Túl erős volt a tegnapi tea. Pedig valami régi rendes fűtea. Nem folteres, és kell bele méz is, mert annyira savas.
Ma reggel már csak gyümölcsteát főztem a miszmajszhoz.

2012. szeptember 1., szombat

Augusztus vége


Haladok is meg nem is.
A falazással torkig vagyok. Ott fogyott el az egész tégla a torkom magasságában. Még hoznom kell.
Még úsztam utána egy jót, de a végén begörcsöltek a lábujjaim, be kellett fejeznem korábban.
Hazafelé menet észrevettem, hogy nincs meg a hátsó villogó lámpám a bringán.
Bódvaszilas és a dobódéli tó között kétszer végigjártam az útvonalamat. Nem lett meg. Csináltam egy régi töröttből használhatót. Ezt nem fogom elhagyni. Nem patentos. Dróttal varrtam rá a bringakosárra.
Az internetkapcsolat a szobámból végleg megszűnt. Visszaköltöztettem a gépemet a padlásra. Csak annak meg nappal túl meleg van.
Reggelire bezúztam fél liternyi paradicsomot. A turmixgépben lett a végeredmény fél liter. Megittam, de nem tűnt elégnek, csináltam szőlőből meg almából másik miszmajszot.
Nekiültem a mosógépbe vett triacot kivallatni, mert SMD-t (felületszerelt) kaptam, és más a lábkiosztás.
Lassú is volt a NET, meg nem is éreztem jól magam. Délben kevés szőlő, és kivettem a hűtőből a ruszlit. Illetve ez Rollmops, ami uborkára csavart változat a Lidl választékából. Mindegy, aztán bekóvályogtam a szobába, és fáztam. 22 fok az órámon. Nem tudom mennyire pontos a hőmérője, de hittem neki. Becsavartam magam takaróba, és aludtam kettőig. Utána kimentem málnázni, mert a szilva már nem pergett rázásra sem.
Beépítettem a triacokat, és az eredmény ugyanaz. Bekapcsolás után a mosógép elindítja a léptetőmotort, és lassan elforgatja a végállásig. A beleöntött víz pedig kifolyik alul.
Ide szkópot nem tudok csatlakoztatni, mert le kellene választanom a hálózatról a mosógépet. A motorok és a fűtőbetét is kW nagyságrendű 230V-os eszközök.
Ekkora leválasztó transzformátorom nincs.
Csomagolhatom ki újból az egészet a gépből, vagy legalábbis le kell ráncigálnom az összes nagy fogyasztót, és úgy talán elbírja a leválasztóm.
Közben felfedeztem a tükörben a buborékokat. Kirügyezett a szám széle. Herpesz. Már csak ez hiányzott. De legalább értem, mitől vacogtam délben.
Este még megkerestem az Elektrotanyán az eprom-tartalmát és a doksit. Az előbbi lejött, a doksi félbe maradt. Lejárt az 1 óra. Mégis muszáj leszek venni előfizetést.
Este Nufival kitárgyaltuk a napot, aztán a tévében megnéztem, hogyan kínozzák a riporterek az öregeket az '56-os emlékekkel. Egy nyugdíjas bírót sikerült bocsánatkérésre bírni, és a bácsi pár napra rá meg is halt.
Frankó gyerekek vagyunk. Majd mi osztjuk az igazságot. Ötven évvel ezelőtti csatákért.
Nem baj, hogy az egyiknek a rendszer adott igazat, a másiknak meg az erkölcs. Akkor az egyik győzött, s most mi tudjuk, hogy kinek volt igaza.
Ma nem verik holtra, nem akasztják fel az ellenfeleket. Ma csak tisztességes munkára vágyó férfiak és nők bolondulnak meg városokba zsúfolva, mert azt érzik, hogy semmirevalók.
Hát sokan vagyunk. Túl sok protokollt építettünk fel, és belegabalyodtunk. Ezek a protokollszálak pókhálóként kötnek gúzsba, és közeledik a pók, hogy megegyen.
Belealudtam a műsorba.
Reggel még nem telt le a váltás. Nyolc után újból megpróbálom letölteni a doksit. Hátha a TORONY megkönyörül rajtam.

Végre!

Itt a dokument. Egy kicsit beleolvastam.

Hibakódlista

F01: Triac Short circuit
Overhaul CNE
Replace Card

Ha a triac rossz(rövidzár), panelcsere.


F02: Blocked Motor, Short-circuited/Open Tachometry
Overhaul CNE
Overhaul Motor connector
Control CNE Continuity/Motor Connector
Control Motor Windings
Control Tachometry Windings
Replace Card

Ha a motor áll, nézzem a motort, a forgásérzékelőt a pörgést, a forgásérzékelő pörgését, ... panelcsere.

Hát már a motorokat ellenőriztem. A forgásérzékelőt még nem vallattam, ehhez kell valami LED-es célbigyót alkotnom, de nem valószínű, hogy rossz. Az induktivitásmérő nem mutat menetzárlatos tekercset.
Indulhat a vadászat a vezérlőpanel után.











25 C00085585

eeprom wt80csi software
28268970004
n1040061,n1040078
26 C00083908 1 C00084838 module (less eeprom) tl
ph2001
n1040078,n1040061,
n10403 21

Ja, az eepromtartalom is itt van. Ha meglelem a soros kiolvasó rajzát, akkor kiforrasztom az eepromot. Sem hardverkulcsra, sem a szoftverre nem lenne elég a pénzem. Soros porti vezérlőkábelt is optós leválasztós jöhetne számításba. Tudom, hogy notebook akkuról is, de már nincs jó akkum. A HinoteVP is öregecske már. (Pentium 100MHz)

…................
Amikor valami nagyon nem megy, akkor keringek a portán, valamit a számba gyömöszölök, már nem szitkozódom, csak nézem, hogyan állnak le a működő részek. Először csak forgott a programtárcsa motorja, majd megállt alaphelyzetben. Aztán már folyamatosan tekert, nem állt meg, és most meg sem mozdul. A panelen itt-ott mérek 230Voltot, de a 12V-os trafóra nem jut belőle.
A letöltött dokumentáció egyfajta blokkséma. Arra jó, hogy melyik kábelköteg milyen szelephez, motorhoz vagy nyomás- és hőérzékelőhöz tart, illetve a fűtőbetéthez.
A feliratok néhány helyen olvashatatlanok.
Tegnap itt ültem a verandán, a hátamat sütötte a nap, és a mosógép a konyhaajtóban volt. (A küszöbön nehéz átemelni.)
Estére kivettem a panelt, és eltévedtem rajta. Egyszerűen elfáradtam. Tudom, hogy csak a panelt kellene megrendelni, de én meg azt akarom megjavítani.
Nufival beszélgetve bevillant, hogy kiveszem a 12V-os trafót, és kívülről adok rá leválsztott 12V-ot, aztán megnézem, egyáltalán van-e a processzoron még órajel, illetve a szelepvezérlő lábakon milyen DC szint, illetve szintváltozás mérhető.
Aztán csak bezuppantam a műanyagkádba (brrr de hideg volt), majd behullottam az ágyba, és aludtam... volna. De jött egy szúnyog, meg egy légy.
„Tovább is van, mondjam még?”
A vadászat kikergette az álmot a szememből, és álmatlanság ellen Szendi Gábor azt javasolta, hogy próbáljunk meg ébren maradni.
Felkapcsoltam a kisvillanyt, és előhúztam Marx A tőke c vaskos könyvecskéjét. Az előszavakat átugrottam, mert valamikor már átkínoztam magam rajta. Most az áru és pénz meghatározásánál tartok. A 20 rőf vászon és az 1 kabát egyenlő értékén keresztül mutatja be, hogy a belepakolt emberi munka adja meg... meg még a kiindulási anyag. Mit is? Az értéket. Meg van használati és csereérték.
Hát olvastam már könnyedebb, érdekfeszítő könyveket. Mire a takács és szabó munkát is végző ember átlagos munkateljesítményén pislogtam egyre laposabbakat, már csak le kellett oltanom a lámpát, és aludtam is.

2012. augusztus 29., szerda

Komjáti, 2012. augusztus 28. kedd


Nufi mondta, hogy mostanában sokat írok, ennyit senkinek nincs ideje követni.
Majd visszafogom magam.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ezért. Csak éppen más kap hangsúlyt.
Lettek volna még ötleteim az írásra is. Most nem napló, hanem pamflet, kifigurázás céllal. A történetben Jézus félrészegen odaül az apja elé, és legyint a környezetére. Ő bizony ezekért az emberekért nem áldoz fel semmit. Szarik a világra. Sőt, a tanításait is kitörli a számítógépéről. Értelmetlen meghagyni a sok odavezető utat, a vívódásokat. Meghagyja a fejezetekből azt a pár mondatot, ami éppen most még tetszik neki, és odábbáll.
Csakhogy ilyet az tud írni, aki felkészült a Bibliából, és Attilából is egyaránt.
Nekem már az is Nufi érdeme, ha felismerem, melyik az apostol, és melyik a római helytartó. Attila pedig több ezer km-re innét döntött úgy, hogy udvaroltat magának egy kicsit. „Jaj! Ne hagyd abba. De hiszen Téged olvasunk.”
Pedig ez is megvan. Reggelente – bár pár napja nem kapcsoltam be a gépet – többnyire azzal kezdtem, hogy elolvastam az aktuális gyötrelmét. Ha nincs, akkor keresek mást. Egyetlen ember sem pótolhatatlan. Ő sem. Én sem.
Az írásaiból elültetett magok csíráztak ki mások fejében, vagy bekomposztálódtak a többi közé. Sok embert kell gyilkolásra bírni ahhoz, hogy valaki neve fenn maradjon emberöltőkön keresztül. Kevés Dobzse Lászlónk van a történelem könyvekben.
No, de az elmúlt napok eseményeit kellene rögzítenem inkább.

DÖG MELEG.
Volt egy öreg Videoton tévé, amiben sokszorozót cseréltem. Egy búvárszivattyú, amit szétszedtem. Megszakadt egy tekercs benne. (kuka) Volt egy távszabálízójavítás és egy hálózati kártya csere egy gépben.
Mostanában több tojást fogok enni. :-) De szilvaszezonnak is vége. Más mosolyognak a szőlőszemek rám.
Lefényképeztem egy házi gyártmányú kukoricamorzsolót. Mosógépmotor hajt küllős kerékpárkerékkel egy gyárilag kurblis szerkezetet.
Jolikát még nem sikerült beszinkronoznom. Ha hozzá megyek, legfeljebb a kutyák üdvözölnek. Ha máshoz karikázom, akkor épp otthon van. Ami késik, nem múlik. Minden napra egy mese helyett egy kísérlet.
Ma délelőtt falazni akarok. Tegnap végre elhoztam Mari nénitől egy csomó vályogtéglát.
A harmadik kört tettem a talicskával érte, amikor megjelentek anyuék is.
Úszni már nem nagyon van kedvem. A múltkor a vérszívók, most egy horgász volt dühös, hogy elzavarom a halakat. Akinek valami nem sikerül, az úgyis felelőst keres.
Helyrekalapáltam egy alaplapot, de még nem minden működik benne. Pl a hálózati interfésze nem. A vezeték nélküli kártyával is csak a házon belül tudok kapcsolatot teremteni, a templomtoronnyal nem.
Szomorú, de most a régi géppel sem akar beszélgetni a torony. Lehet, hogy offline maradok?
Majd még később újra próbálom.

2012. augusztus 23., csütörtök

Szerda


Egyenlőre nem lesz csengőnk.
A három ceruzaakku nem egyforma. A piros lemerül, és most őt gyanúsítom. Valószínűleg összekalapálok hozzá egy 5V-os tápot, és arról megy majd a beltéri, de egyenlőre nem jó reklám, hogy nem működik. Majd ha már több napot üzemelt, akkor csavarozom ki újra.
Ma Erzsi néninek volt rám szüksége. Ő nem tudott csengetni.
Erzsi néni a takarékosság mintaképe.
Még a múlt héten jelezte, hogy nézzek már neki tolózárat. De mégse nézzek. Nincs pénze.
(Ez azt jelenti, hogyha van nekem, az jó volna neki.)
Lett. Én viszont furfangos módon nem új zárat találtam, hanem erősen korrodált változatot. Semmi szándékosság, tényleg leltem egy rozsdás vackot, és eszembe jutott, hogy Erzsi néni biztos ilyet akar.
Sok reményt nem fűztem hozzá, nyomtam neki kis étolajat, és anyu földlazításra használatos késével addig vakargattam, addig tisztogattam, amíg megláttam a rozsdában a vasat.
Kis kalapálásra nem tört el, hanem megmozdult.
Nem pazarlunk! Több olajat nem töltöttem rá, csak vakargattam, mozgattam, törölgettem. Még mosolyogtam is, hogyha meglátja, majd azt mondja, hogy ilyet vegyek.
Ennél szebb a történet.
Jó lesz neki. :-D
Hát, csak zuhintottam még rá némi olajat, megjárattam meg le is mostam. Kerestem a lomok között szögvasat, és fűrészeltem hozzá siltet. Megfúrtam, kireszeltem a nyelvnek való rést, és tényleg fel kellett szerelnem. Ugyan lett volna rá igény, hogy megfúrjam lakathoz, de azt nem vállaltam. Nem volna másik fül, gyártani pedig... hát mindent mégse.
10 óra, most átmegyek Jolikához, végre befejezem a gázrózsa tisztítást.
Megint lepattantam. Csak a kutyákat találtam otthon.
Leszereltem inkább a csengőgombot, és vallatásba fogtam az akkukat. Egy lámpában lemerítem, és újratöltöm. Ha meggyógyul, szerencse, ha nem, hát úgy is jó.
Ebédre pedig kiolvasztottam a csirkefarhátat. Két nagyobb fej hagymával odatettem zsírba, és később belegyalultam az a zöld uborkaforma, csak nagyobb, és tökmagja van – ha jól sejtem cukkini – rudat. Két paprikát, némi őrölt fehérborsot, két paradicsomot is mellé tettem, felhígítottam egy bögre vízzel, és hagytam elfőni róla a nedvesség zömét.
Ma ez volt az ebéd. Illetve csak a felét ettem meg, de jóllaktam vele.

2012. augusztus 21., kedd

Kedd vagy mindegy (111. bejegyzésem:-)

Kedd

Újra itt a nyár. Hőség. Kóválygás a napon. Előhúztam a kapucsengőt. A kimosott panel már megszáradt, de a sok próbálgatással lemerítettem az akkukat. Amíg a töltőn szívták az energiát, kipakoltam a gyümölcsöket a műanyagpolcokra. Selejteztem, hessegettem a legyeket. Na jó, amelyiket sikerült, agyon is csaptam. Gondolom, ha a teste lapos, az agya is kapott a csapásból.
A kimosott adó ugyanúgy abbahagyta a szólongatást a valahanyadik nyomásra. Csak percek múltán, kiszedve az elemet működött.
A mérőzsinórra viszont reagált.
Rámértem az antennahurokra. Minden esetben megszólaltatta a csengőt.
A hangadót kitettem a konyhaajtó küszöbére, és elindultam a kert végébe. Ha hozzáért a mérőzsinór az antennahurokhoz, akkor a Józsi szomszédék kerítésétől is fogadta a jelet.
Hát ennyi. Akkor Komjátiban is lesz csengőnk.
Felszögelem a gombot az ajtóra, a deszkarésen kilógatok egy arasznyi antennát, és ha hazamegyek Budafokra, csak az elemet távolítom el belőle. Vagy majd meglátjuk. Lehet, hogy levehetős lesz.
Felvillanyozva a sikeren odaültem a mosógéphez. Kivallattam a madzagokat, mi-hová. A motorvallatás nem tűnik egyszerűnek. A szénkefés két szál ok, de a két fordulathoz tartozó tekercsek. A mosás közben lassú, centrifugálás közben gyors. Két érintkezőpár a motoron. Vajon 230V a gerjesztés is? Ki fog ez derülni, de idebenn a házban elalszom. Odakinn a napon szédülök. Kínomban kifeküdtem a diófa alá a gyékényre a ZX81-es könyvvel. Ilyen számítógépet láttam először életemben. Igaz, csak láttam, mert aki behozta javítani, nem tudott mit kezdeni a lekopott billentyűfóliával. Mindez '83-'85 táján? Az apropó egy bioritmus program. Az ő Basic nyelve persze nem érthető sem az Enterprise, sem a Videoton TVC emulátornak.
Mióta itt vagok, gyűröm a fejembe, hátha megmarad benne valami. Már a változó lekérdezésnél felfedeztem a 2 utóbbi nyolcbites jószágon, hogy másképp értelmezi. A VT simán 0 értéket ad, ha még nem adtam neki semmit, az Enterprise128 közli, hogy nem inicializéltem meg. Szóval ragad, mint a kosz. Most kezd világossá válni, mi a különbség az if-then és az if-then-else szerkezet között.
Időnként elbizonytalanodom, hogy valaha is képes leszek még bármit is megtanulni. Aztán beindulnak csikorogva a rég használt fogaskerekek, és elmozdulok.
A napon heverészést itt falun büntetik. Ez véresen komoly.
Percenként kellett lecsapnom a rám szálló böglyökre, és nem is tűrtem sokáig. Inkább még elővettem a szürke Favorit bringát, amivel Miskolcra készülök, hogy felfújjam a kerekét, és persze ennek a sebeségmérőjében is lemerült az elem.
Van is félig lemerült ceruzaelem. Majd felforrasztom.
Hát ja. Szépen lefut a teszt, de eltűnnek a számok.
Másik elem.
Tózse.
Mozgatásra időnként megjelenik. Mérhető az 1,211Volt.
Szétfeszegettem a ragasztott fedelet. A rugó acél, azt nem jó forrasztani. Inkább kivettem, és vezetéket forrasztottam bele. A számítógép 5V piros és 0V fekete madzagját. Ezt csak azért írom le, hogy el lehessen képzelni, milyen masszív megoldás.
Az öröm pár másodpernyi. Összerakáskor elmúlt.
Ez a Jingyi már régen is idegesített a kontakt hibájával, de tud órát, hőmérőt, meg többféle távmérést. Rá kell beszélni a megfelelő működésre!
A rábeszélés egy új elemmel sikerült. Még nem tökéletes. A fedelet vissza kell ragasztanom, mert használat közben elmozdul, ezért a sebesség értekek ugrálnak 5-32km/h között.
Próbának nem szántam nagy utat. Visszavittem az ollót a Tóth néninek, aztán elindultam Bódvalenke felé, de visszakanyarodtam. Inkább megnézem a 'szekerutat' – ahogy itt emlegette Dezső bátya. Volt széles út a hegyre. Mondjuk inkább 1950 körül, de gyalog még járható.
Kikerekeztem Tornanádaska irányába, és találtam fasort, meg betonozott átjárót a vasúton. Köves út vitt tovább. A vékony kerekű bringa nem szereti, de van benne több, mint két és fél légkör, bírja a nyolcvankét kilómat. A fák között kanyarogva eljutottam a Pasnyag forrásához, Vízügyi terület, tábla tiltja a legeltetést. Van épület, közvilágítás, szépen nyírott udvarral, függőleges antenákkal. Ha oda készültem volna, most lennének fényképek is, de nem. Szóval ott nincs szekerút.
Leültem a fűre, és hallgattam a harkályt. Fel is fedeztem. Itt a környéken az a szlogen járja, hogy a csend hallható.
Hát ja. A faluban légyzümmögés, a fűnyíró, a Purina takarmányt áruló reklámtrillák, stb. A seregélyek hangjára már ugrom is a két pozdorjalappal zajt termelni.
Itt pedig rövidesen dízelmotor hangja törte meg a marárzajt.
Jött a vonat. Nádaska végállomáson várja ki, hogy visszatérhessen. Addig lehet hallani. A sinek még folytatódnának, Hídvégardóba már nem megy el a vonat. A Torna irányába folytatódó vágányokat azonnal felszedték a szlovákok, amint visszakapták a felvidéket. De jó, hogy nem akkor születtem!
Voltam még ismeretlen csattogások. Ez lehet akár fegyver is, bár még talán nincs vadász szezon, viszont nem lenne jó sebzett vaddisznóval összefutni. Inkább majd máskor visszajövök.
Átkerekeztem még a Szilasi oldalára is Komjátinak. Van egy vízmosás, ahol szintén látni betonozott átjárót a vasúton, aztán nem volt bátorságom nekivágni. Kinéztem még a legallyazott fák között egy hüvelykujjnyi ágat, viszont nem tudtam letördelni, még annyira nyers volt. Majd viszek bicskát. Jó lenne légycsapónyélnek... vagy fülbevalónak. :-)
Hazafelé összefutottam még a rokonokkal, akikről csak azt tudom, hogy anyu unokatestvérei. Majd kibogarászom a családfát megígérem, és beszélgettünk a kapuban. Itt olyan egyszerű beszélgetni. Otthon próbálnék meg valakit vagy fél órára feltartani a háza előtt! :-)
András is rám köszönt az ajtóm előtt. Pár szót váltottunk. Én kézenálltam, hogy menjen a fejembe egy kicsit a vérből. Mostanában annyira szédülős lettem.
Nufival túlszaladtuk az egy órát beszélgetéssel. Utána ismét a Basic könyv következett párhuzamosan a C nyelvvel. Ez nem ökörség, mert hasonló dolgokat csinál mindkettő más nyelven. Úgy rögzül a fejemben, mint az úszásnál. Nem külön tanulom meg a bal kéz és a jobb mozgását, hanem együtt. :-)
Na nem fárasztom tovább az olvasóimat.
Majd holnap jövök... ha úgy adódik.


Augusztus 20.


Nemzeti ünnep. Szónoklatok, beszélgetések István Királyról, az intelmeiről, stb. Felüdülés a sok sportközvetítés után.
Reggel szedtem Nufinak szilvát, szedret meg málnát. Na jó, még egy szál rózsát is becsomagoltam újságpapírba. A Pingyomról hozott szőlőt és nagy szemű szilvát is bedobozoltam két műanyagvödörbe, majd leültem, mert nyolcra már megvoltam vele, Laciék pedig csak tíz után indulnak haza Budafokra,
Bezártam mindent, átkarikáztam a Dózsa György utcába.
Már javában pakolásztak. Bobit üdvözlő vakkantásai után le sem lehetett vakarni rólam.
Ennek az is haszna volt, hogy elfoglaltam, Sanci pedig nyugodtan dobálhatta ki a kocsiból azt, amit az apja 'rossz helyre tett'. Nagy lendülettel tesztelte az ablaktörlő kapcsoló karját. Nem is olyan rossz autó az a Citroën. Kibírta a gyűrést. :-)
Irénke – mintha anyut látnám – kirámolta a fagyasztót egy jókora műanyagkosárba, és Laci egyre feszültebb lett. Nem volt hűtőláda. A húsneműt meg nem lehet visszafagyasztani.
Hazaugrottam, hátha... de nem. Telefonáltam anyunak, hogy van-e itthon, (nem volt, nem csak nem találtam) de abban egyeztünk meg, hogy mondom Lacinak, ha Miskolcra beérnek, csörögjön rájuk, és Laci bácsi leviszi 'feltöltött' jégakkuval a ház elé.
Fél dél felé gördültek ki a kapun. Még pár percet beszélgettem Gáborral – Melinda testvére – és én is kaptam körtét, almát, paradicsomot. (Ilyenkor felmerül bennem, hogy megérdemeltem?)
Itthon tetőzött a kánikula.
Odaültem a mosógép vezérlő panel elé, és nem fogott az agyam.
Ledűltem az ágyba, és negyed óra szundítás után anyu ébresztett fel. Laciék elvitték a hűtőtáskát.
Akkor mégis hasznos voltam.
Újabb szédelgés a napon.
Mit is csinál egy mosógép?
  • fűt
  • forgat
  • pumpál
    Nagyjából erről szól a játék. A mikrovezérlő programjában ezek a feladatok vannak hosszabb-rövidebb időzítésekkel rögzítve.
Átméregettem a tápegysége kondijait. Hagyományos, 50Hz-es trafó, 2200 mikrós szűrés. A többi elko is kicsi. 470 mikrós, meg 47-es.
Az elszenesedett csatlakozót kitakarítottam, és átforrasztottam az érintkezőket. Nem lehet akkora szerencsém, hogy ez gyári hibás forrasztás miatt volna.
Na nem is volt, de ez még nem itt derült ki.
Visszavittem, és felvázoltam, mit csináltam eddig, belepróbáljuk, és folytatom tovább.
Feldugdostam a csatlakozókat, bedugtam a konnektorba a készüléket. Dolgozott szárazon. Tekergettem a programkapcsolót, a fűtés potiját. Megálltam a pumpálós programnál. (Ekkor tolja ki a vizet magából. Jellegzetes hangja van.)
Kikapcsoltam. Utána vissza. Csatt, és villámlás.
Hát ez pumpa. Illetve úgy tűnik, mint amikor egy szénkefés motor megáll a zárlatos tekercs szegmensénél.
A hálózati biztosíték nem ment ki – világított a lámpa a fürdőben - , de a panelen is látszott szikrázás.
Inkább vigyük hozzám! Több a hely, és nem is ijesztgetem a tulajt. Ezen a gépen amit lehet patentos módszerrel szereltek, és minden mozdulat úgy hangzik, mintha törnék-zúznék.
A házigazda kerített kisszekeret, és elhúzta hozzám. Kitettük a gangra, és ő hazatért. Ígérni azt ígértem, hogy ma csak szétszedem, de pár napot kérek a megoldásra.
Ahogy itt az internet működik, lehet, hogy nem elég 1 óra a partnumbereket kivadászni, és megtalálni az alkatrész árát.
Leburkoltam, és belém bújt az ördög. Hátha mégis a fűtőtest?
Kibányásztam. Ez ugye úgy néz ki, hogy egy hullámosra hajtogatott cső, és abban van a fűtőszál.
A fűtőszál belül hőálló porcelánszerű valamiben van. Ez nem csak a hőt adja át a csőnek, de el is szigeteli a külvilágtól.
A fűtőbetéten három csatlakozó felület van. Egy a fázis, másika nulla, harmadik a védőföld.
Ha netalán kibújna a fázis, és odasimulna a fűtőbetét csövéhez belülről, akkor is tűzijáték jön, majd leveri az automatát. Ki van ez találva, és nem is csak augusztus húszra.
A megérzésem igazolódni látszik, mert két felületen sötét foltot látok a fűtőbetéten.
Mérni még nem tudom, és először a vízkövet kell lesúrolnom, meg ecettel lemarnom, de holnap kiderül.
Ennek örömére hátramentem szilvát szedni. Két vödörrel zúdítottam be a cefrébe.
Ma hasznos is voltam.


2012. augusztus 20., hétfő

Ünnepre hangolva


Ünnepre hangolva.

Terveztünk ez Zsarnai látogatást. (Akinek még nem vittem be a köztudatába, a miskolci zsibpiacot jelenti. A Zsarnai telep a Sajó mellett nagy placc, és már diák koromban is itt árultak a lengyelek, románok, oroszok mindenfélét. Többek között az első kvarcóramat is itt vettem 14 évesen a nyári munkám árából.) Sokkal inkább szórakozás, mint beszerzési kényszer.
Most indok is volt. Vezeték nélküli ajtócsengő kell. Az első kibírt három évet, a mostani felet sem. Béla „inascsengője”. Ha megszólal, akkor szüksége van ránk, vagy Ildi próbálja az éberségemet.... akarom mondani, a működőképességet ellenőrzi.
Ezen kívül találtam magamnak egy TechniSat beltéri egységet. Ez ugyan földi digitális tuner, nem műholdas, de a műholdasomból kipurcant valami, és remélem, ebből meg tudom javítani.
Nufit megértem, küldje el a távirányítót Laci szomszéddal.
Megtalálta, elküldte és még egy jóhír: a távrittyentő kezeli is ezt a kütyüt.
A piacon kinéztem még egy régi fajta dinamót. Megkérdeztem, mennyi. 500Ft. ?????
Mondom 100.Az öreg árus megsértődött, hogy akkor vegyek kínait.
Ennyiért kínaiból valóban újat kapok, de 500Ftba egy használt biciklit veszek, nem egy dinamót.
Vettem még egy csapágylehúzót. Kétkarmost, amivel egyszerűbben szét lehet majd szedni a mosógépcsapágyat.... ha a következő 10 évben lesz megint egy ilyen javítanivaló.
Vasárnap reggel jöttünk vissza anyuval Komjátiba.
Itt falunapra készült mindenki.
Én meg nem bírtam rávenni magam, hogy kimenjek.
Anyu ment, mert Jolikának megígérte, és nekem ott zengett a fülemben-fejemben a Szendi Gábor könyvből vagy valami hasonló írásból, hogy a depressziós nem valamit nem tud, hanem nem tudja akarni. Les ki a fejéből, szenved, és nem teszi meg az első lépést a kijárat felé ebből az állapotból.
A beleélőképességem sajnos, vagy szerencsére nagyon eleven. A bennragadt emlékek magaménak tűnnek. Például Albert Györgyi könyvéből. A megírt gyötrődés, hogy mindenki örül, mindenki jól érzi magát, és ő benn ez szobában vergődik...
Nem mertem még végigolvasni a könyvet. Ráhangolódnék, és... és mi is lenne? Ami a többi lehetetlennek tűnő élethelyzettel. Kezdeném megélni.
Anyu visszatért az ünnepségről, hozott két kis sütit, meg vett mangalicatepertőt. A felét itt hagyta nekem. A másik felét viszi Laci bácsinak Miskolcra.
Az állomásra menet rávettem magam, hogy belépjek a tömegbe. Alibinek persze ott volt a fényképezőgép. Odasomfordáltunk Jolikához. Rábíztuk anyu szatyrát, és betipegtünk a kézművet bemutató területre. A nagy udvar jobboldalán fiatal zenekar Illés slágereket játszott.
Amikor felfedeztem Melindát, már könnyebb leet. Anyu felkapta Rozit, majd Sancit. Kukac azonnal lekapta a szemüvegét. Hogy mivel lehetne leszoktatni erről, nem tudom, de nagyon zavaró játék.
Rákattintottam a szövőszékre, a kékfestősök asztalára, a fényképek és rajzok szobájában is ellőttem néhány képet. Élmény volt egy portréban ráismerni Nagy Feróra. A fafaragós emberkéről készítettem 20-30 másodpercnyi videót is.
Ha otthon is megmarad a lelkesedésem, még összekalapálok hozzá egy honlapot, és belinkelem a blogomra. Holnap alatt 2-3 HTML oldalt értek egy ingyenes tárhelyen.
Kisomfordáltunk az állomásra. Állomás? Hol van az már? A vonatmegállóba. Már a kitett műanyagtáblát is összetörték. Lenne ötletem a tettesek büntetésére.
Itt pár kilométernyire van kőbánya. Ott kellene kifejteniük egy olyan két méterszer másfél méteres tömböt, és belefaragni Komjáti nevét.
Nem kellene sem pénzbüntetés, sem testi fenyítés. Egyszerű munkával letudhatnák. Még fel is rajzolnám nekik a betűformát. Hátha tartósabban ott maradna a pince dombocskáján!
Itthon még elővettem az 1986-os Szép versek kötetet, és kikerestem Weöres Sándort.
Most mondja valaki, hogy nincs sugalmazás az égből! Bemásolom az első versét ebből a kötetből.

EGYKEDVŰSÉG

Egy ablak saját kékjére bámul
Egy szikla nézi a rengeteg havat,
Vigyázz, hogy el ne ájulj,
ha megpillantod teljes önmagad.

Üzenet? Vagy csak ennyire egyformák vagyunk, mi emberek?

2012. augusztus 17., péntek

Szerda-csütörtök


Nufinak nem tetszik. A konyhánkba túl nagy, mást tervezett. Zegzug konyhát. Én legalábbis így hívom. Nem körberakva a berendezési tárgyakkal, hanem elválasztó pulttal, meg a bejárat és az ajtók közötti részt előszobának kialakítva.
Ez az asztal és a székei átnemesülnek kültéri használatra. Ha vendégek jönnek, akkor fogom kitenni a diófa alá, addig pedig meghúzódnak majd az istállóban.
Egyébként ma már megnéztem, mi a szemzavaró benne. Nem mindig fogja fel az agyam azonnal. Ma reggel rájöttem.
Az asztallap tapétája – ami olyan, mint a rétegelt lemez egy rétege, valószínűleg fából van – keresztben egymás mellé ragasztott fát mutat. Az asztalok mindig hosszában összeállított fából vannak.
A lábain a 'tapéta' már függőleges. Ott meg az élfólia mintázata nem követi az oldalfalat.
Nem, fikázni akarok. Ez egy masszívnak tervezett ülőbútor, és biztosan sok készült belőle. Ki is szolgálta már azt a családot, akitől kaptam. Ráadásul az én környezetemben az eklektika tobzódik.
Például a múlt század eleji gőzölt bükk székecskéim remekül megférnek a 60-as évek irodabútoraival. Itt is – Komjáti birtokukon - van mahagónitapétás fehér pozdorja szekrénysorból egy elem, és annak – minő borzalom - műanyagból készültek a fiókjai. Amin a számítógép monitor van, az meg zártszelvény lábú.
Fölöttem pedig valódi tölgy gerendák tartják a mennyezetet. Szerintem, ha pénzem lenne, akkor sem tudnék már ízlést vásárolni magamnak.
Más.
Megnéztem Attila emeletes gyermekágyát. Szép. Megdicsértem a gépemet, milyen remekül küldi most ki a képet és a blogbejegyzésem is. Már éppen egy hosszabb kommentet eresztettem meg az Attila ágyáról, amikor összeomlott a kommunikáció. Most ismét offline készül újra, és nem kommentként, hanem a bejegyzésbe írom, ami még eszembe jut belőle.
Azért látom szépnek az ágyát, mert egy ember munkája. Az első csavartól az utolsó ragasztásig tisztában volt vele, hogy mit hová és miért. A görcsök hozzátartoznak. Én sem takarnám el, és nem is fúrnám ki. Kiesett magától otthon is a lépcsőkorlátomból. És? Vissza tudtam dugni.
Na most megyek egy kicsit falat rakni.
Két és fél sor felkerült a betonalapra. Utána elkészítettem a lecsómat, és átkarikáztam Jolikához.
Rosszkor. Épp nem volt otthon.
Még el kellett mennem a Malom utcára Tóthékhoz összerakni egy tekerentyűt. Fehér gomb két műanyag részből, meg egy rugóból, és a gáztűzhely begyújtásához való a nyomógomb része, a tekerhető palást pedig a gázrózsa lángjának szabályozója.
A következő feladat a mosógép volt. Nem forog a tárcsája. A volt polgármester – Gyenes úr – eredetileg háztartási gépes volt, és meg is vetette az öregekkel a szimeringet, de ki nem cserélte.
Télen távozott a falu legcsöndesebb kertjébe.
A feladat megdolgoztatott. Elképzelendő a forgódobos Hajdu mosógép. Oldalán fektetve átölelve nem érem be egyszerre két oldalról a motort és a tárcsát. Az ékszíjtárcsa nem akart lejönni a tengelyről. Kalapács, olaj, ráncigálás. A tárcsa nem tört el,. Második lépés: a tengely nem bújt ki a csapágyból. Haza kellett jönnöm kikalapálni, és addig járatni olajban, amíg végre könnyedén visszatehető volt.
Már csak a szimering nem akart átbújni a tengely bunkós végén.
Mintha Juci néninél egyszerűbb lett volna ez a művelet. Hát persze! A tárcsa eredetileg lecsavarható. Épp csak 12-es kulcsom nem volt hozzá.
Sebaj, a néni hozott biciklikulcsot. Azon van mindenféle. Juhéj! Letekerve.
Bejáratva, bezsírozva. Már csak a tárcsa nem csúszik a helyére.
Se zsír, se olaj nem beszélte rá. Ismét loholás haza. Reszelő, olaj, satu, fogak közül kiszűrődő szitkok. Pedig csak zömül a tengely a levételkor. Azt kellett leforgácsolni, és ismét csusszant, ahogy kell.
Tóth néni mesélt kicsit a pesti szomszédról, aki asztalos, de már meghalt. Ő is élt Bp-en az 50-es években. Szolgáló volt egy ügyvéd családjánál.
Szomorúan jegyezte meg, hogy a téeszesítés tanította meg az embereket lopni. A szegény világban nem ez volt a módi.
Még adott egy ollót,amiről le kell köszörülnöm a bunkót. Nem tudom, mihez készítették, láttam már ilyet. Hazafelé elcsíptem Jolikát, aki egy kisebb fajta 'virágüzlettel' a tringája puttonyán ment valahová. Énekelni a templomba. A tűzhelye halasztva.
Itthon pedig leültem lejegyezni a napot. Ásítozva tárgyaltam végig Nufival az estét. Hamar nyugovóra tértem.


2012. augusztus 15., szerda

Hételeje

Hétfő-kedd

Hétfő reggel visszavittem az átalakított lámpát Erzsike néninek.
Elég zavartan fogadott, hogy nem jó a mosógép. Nem centrifugál. Nem jön ki belőle a víz.
Mondom, először lámpa, utána megnézzük azt is. (Ez mondjuk azért görcs, mert csak pár csavarhúzó, meg fáziscerka volt nálam. Nem mindegy, mihez megyek gyógyítani)
A lápatest felszerelésnél lekapcsolta az automatát, pedig kértem, hogy még ne.
Mindegy, levettem a régit, feltettem az 'újat', kipróbáltuk két 'körtével'. Jó. Megveregettem a vállamat, mert a szögből hajlított fül könnyedén felcsusszant a kampóra.
Azért csak megnéztem, fázist, vagy nullát kapcsol.
Na mit?
Hát nullát, de ez még semmi. A fázis, a sárga-zöld vezetéken kúszik a villanyhoz.
Nem szeretem más munkáját bírálni. Most sem fogom. Csak megjegyzem, hogy életveszélyes megoldás. A tulajra nem, de a szerelőkre mindenképpen.
Jött a mosógép. Lehúztuk a falra bekötött kifolyóját. Hoppá! Amint beindult a szivattyú, már dőlt is kifelé a víz. No, akkor ide vizes szaki kell, akinek csőgörénye van. De legalább valami hosszú kerítésdrótja, és kikotorja a dugulást a csőből.
10 felé már jöttem is haza, Fél tizenegykor jön a vonat.
Anyuék jöttek. Laci bácsinak berántottam a fűnyírót, és utána eltűnt a hátsó kertben. Ott tologatta. Izzadt, de élvezte. Anyu 'megtiltotta', hogy levágjam előre. Most saját szememmel láttam, hogy miért.
Szedegettük a szilvát, meglátogattuk Jolikát. Ittunk egy kávét, és sikerült anyuval összeakasztani a bajszomat. A kút tetejére most is odarakja a mocskos zöldséget, meg amit éppen kiszed a földből.
A kávé, meg a nézeteltérés jókora nyomást hozott a mellemben, ezért bejöttem 'süllyedni' egyet. Bele is aludtam a TM-be.
A ház előtti területet már szabad volt nekem is lefűnyírózni. Hazafelé kísérve meglátogattuk Sanyikát, Rozit, meg kiosztották a zsíros csirkealkatrészeket az utukba kerülő kutyáknak, meg Bobinak. Délelőtt óta szépen kiolvadt a napon.
Este beüzemeltem a videomat is. Előkerült Vámos Miklós műsora, amiben összeültette Presszer Picit Kocsis Zoltánnal, és egy másik kazettán egy vacsoracsata. Ez utóbbi a Szőke András főzőestje volt. Marsi Anikó, Bárdosi Sándor, meg a két médiaszépség volt a vendége. Gurultak egész este a nevetéstől.
Kedden kerékpárjavítással kezdtem. Hűsnek ígérkezett.
Hiába a lámpaigazgatás, a feszítő egyengetése, csak bel-besúrolt a gumihoz valami. Most jobbról a rögzítő csavar.
Fejre fordítva megtaláltam a szakadt küllőt, és a bal oldalt meglazult csavart is. A csavar alá most került rugós alátét. A próbaüzem az eső miatt maradt el.
Hátramentem, Erzsi néni kedvet csinált még a szilvaszedéshez. Az eső pedig sürgetett, mielőbb fejezzem be.
Ja, és a seregélyek is hatalmas zajjal követelik a munkát. Ha nem én szedem, ők szüretelnek.

Szomorú hír.
Tegnapelőtt leszállt egy helikopter, meg sikítozott a mentő a közelben. Nem láttam, mi is történt, talán írtam róla, de most megtudtam, mi történt. Kukac addig zaklatta Bobit, amíg nekiugrott. Sancit vitték Miskolcra összevarrni. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A kutya is nyugodt. Csak megijeszthette a csöppség.
Me épp Erzsike néninél raktam össze az új motort és a varrógépét. Ő kérdezte, hogy tudom-e mi van a kicsivel.
Hát várnom kellett vele, amíg megtudtam. A jó hír pedig, hogy kaptam tőle konyhaasztalt sarok-ülőgarnitúróval.
Hazaegyensúlyoztam több részletben a bringával.
Hát itt nem lesz a sarokrész összerakva. A székek és az asztal masszívnak tűnt. Made in Romania.

Rögtön eszembe jutott Attila. ;-) Most megismerkedem a fenyőbútorral.
Na fenyő az van benne. Minden talp, és szegélyléc. Az ülőfelületek és az asztallap már pozdorja.
Sajna a fenyő résszel van itt is a baj. A ragasztások elengedtek a széklábon. Az egyik háttámla mindkét ékes rögzítését már átszakították. Azt valószínűleg újat kell rá csinálnom.
Egyenlőre tetszik. Már azért is, mert munka is van vele. Így szoktam megszeretni a dolgaimat.
Az asztalt már lezsíroldóztam, a tetejéről letéptem a tapétát. Az eredeti felülete szebb is, meg lehet, hogy elvisel egy csiszolást.  
Az egyik széket ékelés nélkül kipróbáltam. A ráépített gyári párnától megszabadulnék, de majd megkérdem Nufit, mit szól hozzá.