2012. július 31., kedd

Hétfő-kedd


2012. július 30. hétfő

Ma jönnek anyuék. Hétkor keltem, és azóta egyfolytában rámolok. Még reggeli közben is. Pedig tudom, hogy csak 1 mozdulat, és tele lesz a konyha összes sík felülete. Az asztal, a konyhaszekrény, a pad, a székek, és ki fogok menekülni, hogy ne sírjam el magam.
Már a békákból is elegem van. Nappal beóvakodnak a nyitott konyhaajtón, és elbújnak, este meg hallom, hogy csattan az egérfogó, megyek, hogy kidobjam az áldozatot, erre ott vigyorog egy brekkencs. Meg sem kottyan neki a lecsapódó vas.
Tegnap éjjel még pihenésképpen fel kellett törnöm egy Mandrake linuxos gépemet, mert egy jelszó sem jutott eszembe, amivel bejuthattam volna. Aztán kiderült, hogy üres. Mármint webszervernek csináltam a Muki helyett, de már nem volt rá szükség.
A net most is akadozik. A forróság miatt nincs kedvem visszaköltöztetni a gépet a padlásra. Valamit valamiért.
A naplóbejegyzések offline készülnek, a kipakolás pedig izgalmas, mint a lottóhúzás. Egyszer-egyszer találok időszeletet, ami felviszi a világhálóra. Nufi megjegyezte, hogy neki kevesebb képe lesz, mint nekem, de majd emilben küldöm haza, és az SMTP toleránsabb talán. Ő meg otthon felgörgeti.
Ma szilvaszedős nap volt. Meglátogattam anyuval Irénkééket. Irénke néni lába csúnyán bedagadva, de jobb hangulatban fogadott, mint a múlt héten Erzsikééknél.
Átmentünk Jolikához is, ő meg éppen elindult a lányához a hét végéig nyaralni Göncruszkára. Így villámlátogatás lett.
Volt egy jókora zápor. Több hullámban, aztán abbahagyta. Váltottam pár szót a másik ház tulajával, de semmi új info. Ildi már mindent elmondott neki telefonon, a szlovák vevő pedig a hét végén jön. A két testvér – tulajdonosok – barátságosak, és nem tartogatják fölöslegesen az ingatlant, mert nekik van vele költség. Értesítettek, mert megígérték. Mi voltunk az elsők, de a szándék nem pénz.

A szilvával az egyik hordó már megtelt. Nem is fért bele minden felszedett. Most azon ügyködöm, hogy behúzzam a Csámpitól kapott kádat az istállóba, mert a másik hordót jó lenne még használni a vízmelegítőnek.
Felmerült még bennem az úszás is. Alighanem ma itt fogok csak lubickolni, mert lóg az eső lába most is meg anyuék is későn indultak haza. Inkább levágom még a polcot a szekrényemhez.
Még fotózni is jó lenne. Óriási szedreket találtam. Anyu le is szedte a reggeli miszmajszhoz. Még azt sem tudom, hogy dugjam addig a hűtőbe. De ez már a bőség zavara.
Az alomszéken üldögélve pedig rájöttem, hogy ma megint nem betonoztam. Igaz, ma van rá indok.
Erzsi néni felől meg le van szakadva vagy 10m kerítés. Azzal is foglalkozni kell.

Hhhh. Most inkább egy kis favágás.

2012. július 31. kedd

Totál depi. Reggel kávé, és rosszullét. A zokni, a papucs, minden baj. Fáj a lábam. Beletapostam egy szögbe. Megérdemeltem. Az istállóban zörgött egy egér, arra akartam rálépni, de ott volt a hulladékfa. Nem olyan hely, ahol bárki is beleléphet, de én képes vagyok.
A tegnap fogott egeremet elengedték a macskák éjjel. Leverték az üvegről a követ, feldöntötték, és megfogták, vagy ki tudja mit csináltak vele. Reggelre egyik sem volt meg.
Kipateroltam amit lehetett a konyhából. A frédi-béni asztalt is. A tömérdek reklámújságot – anyuék hozták gyújtósnak – egy dobozba gyűjtöttem, felraktam a kis kályhára. Legalább öt évre elegendő.
A konyhában talált kiskapát, kéziásó, minigereblyét, a palántamagokat is az istállóba.
Anyu közben hívott, hogy Irénkééktől kapok kölcsön hordót a szilvának. Csak érte kell mennem.
Az első dolgom a feltekeredett pókot leoperálni a lánckerékről. Levágtam egy hosszabb madzagot a kútba eresztett szivattyúról. Azzal kötöttem fel a hordót a bringára. Irénke meg hüledezett, hogy még fel akarok ülni? Mondtam, hogy nem vagyok én gyalogbéka.
Leszabtam a polcot végre a szekrénybe, és be is tudtam pakolni a ruhákat.
Erzsi néni jött át, hogy cseréljek neki óraszíjat. A régi elszakadt, hozta az újat is.
Ismét mondta, hogy vegyem meg a házát.
Ha a negyedéért adná, amit a múltkor mondott,.. akkor igen. Akkor Nufi lakásából meglennénk költözéssel együtt. Csak tartok tőle, hogy ekkorát nem tudok alkudni.
Mindegy. Ha nem sikerül a másik, azaz megveszik a szlovákok, akkor elég lesz agyalni rajta.
Csak abból indulok ki, hogy ez a ház negyedakkora, a földterület hozzá egy tizede, és drágábbra mondta, mint a másik ember.
Megint olyan fura idő van. Mennék is úszni, meg nem süt a nap.
Valami pozitívat is kéne tennem.
Irány az uszoda!


3 megjegyzés:

Hanczur írta...

Sehogy sem egy át a fénykép. Még levélben sem.

MJ írta...

Üdv néked! Szorgos napokat. Nem lehet hogy valamelyik béka elvarázsolt ...? :)

Hanczur írta...

Én nem tudom, hogy is kerültem ide.
Királyfi Jenő