2012. július 29., vasárnap

Vasárnap



2012 július 29. vasárnap

Még maradt 20 percem az ingyenes 1 órából. Kilátogattam Attila oldalára. Azonnal 'felfaltam' a maróasztalka írását, meg a magyarságát feszegetőt is.
Ki a betelepült, meg ki a valódi tulaj....
Éppen azt kellene tisztázni, hogy Erdély már régebben levált. Önálló politikai és gazdasági egység volt a középkorban is. A germánoknak miért természetes, hogy két azonos nyelvű nép él egymás mellett? A kereti birodalom (Österreich – Ausztria) meg Németország. Miért kell nekünk folyamatosan a vizet gereblyézni? Erősebbek voltak, vagy jól helyezkedtek a románok, ezért hívják ma Romániának Erdélyt. Ha az a fene nagy kultúrfölény létezne, akkor ma is magyarul beszélne a parlament Bukarestben. Nem?
Én már nem fogom megérni, hogy beás meg lovári nyelven karattyoljunk, de akár ez is bekövetkezhet. Van rá esély? Mindenre van. Ha amerika ezt akarja, el fogja érni. Ma reggel Bogár László beszélt a tavalyi lehúzásról, amit a bankrendszer csinált velünk. (A Forinttal.) Nyögünk, nyafogunk, behódolunk, aztán káromkodunk. Szövetséges meg nincs. Sem a tótok, sem az oláhok. Ők már szlovákok, és románok. Besértődnek, ha a régi nevükön említik őket, pedig külföldinek mi sem vagyunk magyarok. Ongoá, ungáris, hangérien, vengerszki, bozgor (Ha jól jegyeztem meg Attilától). Egy olyan bonyolult, és nehezen kiejthető szó, mint magyar... csak az arabok képesek akcentus nélkül kimondani.
No de minek füstölögjek!
Reggel csak kipróbáltam a kávéfőzőt. Mert ugye nem lehet egy esetleges vendéget átfőzetlen masinával megkínálni. A csírátlanító teszkós zsíroldó és sika-mika után kellett egy beüzemelés.
No meg az is bosszantott, hogy nem estek jól a lisztes holmik. Anyu almás süteménye a hét végén, és most nekem direkt sütött mákost.
De hát én oda is jó fiú akarok lenni, és megeszem. Aztán szenvedek. Nyelem a szilvát, majd megfúlok, olyan édes, aztán csak szédelgek a napon.
Leültem a kis sámlira mosogatni, de nyeklett alattam akkorát, hogy éppen megúsztam a földrecsüccsöt.
Lehetett volna gyanús, hogy kivették belőle a fiókot. Pedig tavaly ezen gyakoroltam ki az enyvezést. Nesze neked, Attila. A fenyőbútor. Repedezik, a két köldökcsap, ami összetartotta, már félig előbújt, és a merevítő is alul.
Na adtam én neki. Úgy sem volt akkora facsavarom, amit jó szívvel beletekertem volna, hát kikerestem a 120-as szögeket, és kapott oldalankét hármat-hármat. A merevítőbe is egyet-egyet mindkét oldalról.
Most elbír. Nem nyeklik, Igaz, ezt majd anyuék tesztje dönti el. Nekem sokáig szoktak szolgálni a vackaim. De ha nem így jártam volna a budafoki asztalkámmal, akkor talán dühöngtem volna. Így már csak legyintek, és élvezem a bükkfa székeimet, Azokat már nagyanyámék is koptatták. Most meg én.
Kikerestem egy polcnak való pozdorja lemezt a ruhás szekrényembe is, de nem volt erőm még levágni. Megint izzott odafenn a fűtőtest.
A bejárati kapuból vertem ki a nyelvet befogadó vasat, mert annyit szállt már le az ajtó, hogy művészet volt lábbal alányúlva is becsukni. Kiegyengettem satuban, előfúrtam neki, és bevertem újra. Mondjuk tudnék ennél kíméletesebb fajtát is elképzelni, de ez az eredeti.
A kihasadó részt levéstem, és most épp csak egy kicsit szorul. Annyira, hogy a szél ne rángassa.
Kibicajoztam Dobódélre. A legmocskosabb bejáratnál rengeteg légy fogadott, de már annyira vágytam a vízre, hogy nem érdekelt semmi, csak hogy úszhassak egyet. Nesze nektek kapzsi törvények! Ma még ingyen fürödtem.
Odafelé még a 27-esen gurultam, vissza már a Bódva gátja mellett. A tavalyi 'sztráda' helyén most jókora gaz van. Két keréknyomon lehet haladni, de ahol recés, ott nyög a bringa szegény. Nem baj. Erre készítettem, nem faburkolatú körversenypályára.
Az Esztramos mellett megijesztettem egy hölgyet. Elnézést kértem, majd lefordultam a mezőn keresztül a Komjáti irányába elforduló nyompáron. Ő meg valószínűleg Szentandrásnak haladt tovább.
Apropó Szent András. A szembeszomszédom András érdeklődött anyunál utánam. Tegnap még nem, de ma bekukkantottam hozzá. Hátha kedvet kap feredőzni. Sajnos most éppen a felesége kereke ment szét. Kiperegtek a golyói. (Természetesen a biciklié, de ha már ezt a hibát én is sokszor elkövetem, legalább másnál megmosolygom.) Javítani vitték el.
Nem voltam pofátlan, de holnap felajánlom, hogyha mégis kedvet kapna, kölcsön adom a Nufiét. Azzal már jártam Dobódélen, és bírja a gyűrődést.
Mit is műveltem még?
Megnéztem a mérlegünket. Két 3V-os lítium elem való bele. Egyet találtam, de kettő nincs. 5V-ról már beindul. Ha találok megfelelő méretű csatlakozót, akkor kap egy aljzatot, és adapterről fog működni. A franc sem vesz bele évente 400Ft-ért elemet. Az egész került vagy 1000Ft-ba tavaly.

A tegnap fogott egerem mára kimúlt. A csapdából kiették a kaját délelőtt. Lesz még utánpótlás.
Megnéztem a padláson, hol jöhet be a víz.
Nagyon erős zápornál a kémény mellett becsurgó víz kimosta a hőszigetelést. Meg kell tapasztanom ott is. A bádogozást is vízmentessé kell tenni. Most épp lóg az eső lába. Lehet, hogy lesz alkalmam élesben is megfigyelni?
.

3 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Az első, saját ágyunkat kemény fából készítettem, mert a gyár hátsó udvarán, ahol volt az asztalos műhely, ahol dolgoztam ezelőtt húsz évvel, volt egy hatalmas raklap lerakat, amiket már a tűzre szánták, és onnan válogattam ki, feszegettem ki az anyagot. Ma is látszanak a szeghelyek, de azt mondtam, ez a dizájn része. Ma is megvan az az ágyunk, a vendégszobában van, nagyon szeretjük, igaz vendég nincs sosem. Egy évben ha egy. De lehet két évben egy.
Amikor dicsőítettem a fenyő fát, akkor arra gondoltam, hogy az ilyen szegényes időkben az ember ne flancoljon, ha nem muszáj. De hidd el, nagyon kevés ember rendel kemény fából, csak azért, mert szereti a stabil dolgot vagy éppen gyönyörködni akar a fa erezetekben. Nem, a legtöbb ember azt szeretné, hogy semmi pénzért drága fa bútort szerezzen, és annak ne legyen semmi úgymond hibája, mint göcs, vagy elszíneződése, ha lehet, legyen olyan mint a műanyag: mintha öntötték volna. És persze minél kacskaringósabb formája.

Hanczur írta...

Nekem az a gondom a fenyővel, hogy nem értek a fához. Amikor rosszul ragasztok meg valamit, akkor a fenyő lesz a hibás, majd anyuék, hogy ráültek a sámlira, majd aki megalkotta, hogy csak két köldökcsapot szúrt bele, és a végén valami bombabiztos megoldást keresek.
Kemény fám nincs, tehát csak az lehet a jó. Illetve ami van, abból nem jön ki egy szék, vagy egy sámli.
De volt egy főnököm, aki azt mondta, hogy egy szegény ember nem engedheti meg magának, hogy olcsó vackot vegyen, mert neki tartós dolgok kellenek. A sűrűn kiguruló fillér nagyobb veszély, mint a megkoplalt krajczár.

Muzsi Attila írta...

Ez igaz. A fiammal megfogadtuk, hogy ezentúl olcsó, kínai Bay-blade-t nem veszünk. Az olcsó, kínai autobot sem nyílik, csukódik rendesen, mint az eredeti, noha az is kínai, csak drágább. De tényleg jobb.