2012. augusztus 29., szerda

Komjáti, 2012. augusztus 28. kedd


Nufi mondta, hogy mostanában sokat írok, ennyit senkinek nincs ideje követni.
Majd visszafogom magam.
Persze ez nem azt jelenti, hogy ezért. Csak éppen más kap hangsúlyt.
Lettek volna még ötleteim az írásra is. Most nem napló, hanem pamflet, kifigurázás céllal. A történetben Jézus félrészegen odaül az apja elé, és legyint a környezetére. Ő bizony ezekért az emberekért nem áldoz fel semmit. Szarik a világra. Sőt, a tanításait is kitörli a számítógépéről. Értelmetlen meghagyni a sok odavezető utat, a vívódásokat. Meghagyja a fejezetekből azt a pár mondatot, ami éppen most még tetszik neki, és odábbáll.
Csakhogy ilyet az tud írni, aki felkészült a Bibliából, és Attilából is egyaránt.
Nekem már az is Nufi érdeme, ha felismerem, melyik az apostol, és melyik a római helytartó. Attila pedig több ezer km-re innét döntött úgy, hogy udvaroltat magának egy kicsit. „Jaj! Ne hagyd abba. De hiszen Téged olvasunk.”
Pedig ez is megvan. Reggelente – bár pár napja nem kapcsoltam be a gépet – többnyire azzal kezdtem, hogy elolvastam az aktuális gyötrelmét. Ha nincs, akkor keresek mást. Egyetlen ember sem pótolhatatlan. Ő sem. Én sem.
Az írásaiból elültetett magok csíráztak ki mások fejében, vagy bekomposztálódtak a többi közé. Sok embert kell gyilkolásra bírni ahhoz, hogy valaki neve fenn maradjon emberöltőkön keresztül. Kevés Dobzse Lászlónk van a történelem könyvekben.
No, de az elmúlt napok eseményeit kellene rögzítenem inkább.

DÖG MELEG.
Volt egy öreg Videoton tévé, amiben sokszorozót cseréltem. Egy búvárszivattyú, amit szétszedtem. Megszakadt egy tekercs benne. (kuka) Volt egy távszabálízójavítás és egy hálózati kártya csere egy gépben.
Mostanában több tojást fogok enni. :-) De szilvaszezonnak is vége. Más mosolyognak a szőlőszemek rám.
Lefényképeztem egy házi gyártmányú kukoricamorzsolót. Mosógépmotor hajt küllős kerékpárkerékkel egy gyárilag kurblis szerkezetet.
Jolikát még nem sikerült beszinkronoznom. Ha hozzá megyek, legfeljebb a kutyák üdvözölnek. Ha máshoz karikázom, akkor épp otthon van. Ami késik, nem múlik. Minden napra egy mese helyett egy kísérlet.
Ma délelőtt falazni akarok. Tegnap végre elhoztam Mari nénitől egy csomó vályogtéglát.
A harmadik kört tettem a talicskával érte, amikor megjelentek anyuék is.
Úszni már nem nagyon van kedvem. A múltkor a vérszívók, most egy horgász volt dühös, hogy elzavarom a halakat. Akinek valami nem sikerül, az úgyis felelőst keres.
Helyrekalapáltam egy alaplapot, de még nem minden működik benne. Pl a hálózati interfésze nem. A vezeték nélküli kártyával is csak a házon belül tudok kapcsolatot teremteni, a templomtoronnyal nem.
Szomorú, de most a régi géppel sem akar beszélgetni a torony. Lehet, hogy offline maradok?
Majd még később újra próbálom.

2012. augusztus 23., csütörtök

Szerda


Egyenlőre nem lesz csengőnk.
A három ceruzaakku nem egyforma. A piros lemerül, és most őt gyanúsítom. Valószínűleg összekalapálok hozzá egy 5V-os tápot, és arról megy majd a beltéri, de egyenlőre nem jó reklám, hogy nem működik. Majd ha már több napot üzemelt, akkor csavarozom ki újra.
Ma Erzsi néninek volt rám szüksége. Ő nem tudott csengetni.
Erzsi néni a takarékosság mintaképe.
Még a múlt héten jelezte, hogy nézzek már neki tolózárat. De mégse nézzek. Nincs pénze.
(Ez azt jelenti, hogyha van nekem, az jó volna neki.)
Lett. Én viszont furfangos módon nem új zárat találtam, hanem erősen korrodált változatot. Semmi szándékosság, tényleg leltem egy rozsdás vackot, és eszembe jutott, hogy Erzsi néni biztos ilyet akar.
Sok reményt nem fűztem hozzá, nyomtam neki kis étolajat, és anyu földlazításra használatos késével addig vakargattam, addig tisztogattam, amíg megláttam a rozsdában a vasat.
Kis kalapálásra nem tört el, hanem megmozdult.
Nem pazarlunk! Több olajat nem töltöttem rá, csak vakargattam, mozgattam, törölgettem. Még mosolyogtam is, hogyha meglátja, majd azt mondja, hogy ilyet vegyek.
Ennél szebb a történet.
Jó lesz neki. :-D
Hát, csak zuhintottam még rá némi olajat, megjárattam meg le is mostam. Kerestem a lomok között szögvasat, és fűrészeltem hozzá siltet. Megfúrtam, kireszeltem a nyelvnek való rést, és tényleg fel kellett szerelnem. Ugyan lett volna rá igény, hogy megfúrjam lakathoz, de azt nem vállaltam. Nem volna másik fül, gyártani pedig... hát mindent mégse.
10 óra, most átmegyek Jolikához, végre befejezem a gázrózsa tisztítást.
Megint lepattantam. Csak a kutyákat találtam otthon.
Leszereltem inkább a csengőgombot, és vallatásba fogtam az akkukat. Egy lámpában lemerítem, és újratöltöm. Ha meggyógyul, szerencse, ha nem, hát úgy is jó.
Ebédre pedig kiolvasztottam a csirkefarhátat. Két nagyobb fej hagymával odatettem zsírba, és később belegyalultam az a zöld uborkaforma, csak nagyobb, és tökmagja van – ha jól sejtem cukkini – rudat. Két paprikát, némi őrölt fehérborsot, két paradicsomot is mellé tettem, felhígítottam egy bögre vízzel, és hagytam elfőni róla a nedvesség zömét.
Ma ez volt az ebéd. Illetve csak a felét ettem meg, de jóllaktam vele.

2012. augusztus 21., kedd

Kedd vagy mindegy (111. bejegyzésem:-)

Kedd

Újra itt a nyár. Hőség. Kóválygás a napon. Előhúztam a kapucsengőt. A kimosott panel már megszáradt, de a sok próbálgatással lemerítettem az akkukat. Amíg a töltőn szívták az energiát, kipakoltam a gyümölcsöket a műanyagpolcokra. Selejteztem, hessegettem a legyeket. Na jó, amelyiket sikerült, agyon is csaptam. Gondolom, ha a teste lapos, az agya is kapott a csapásból.
A kimosott adó ugyanúgy abbahagyta a szólongatást a valahanyadik nyomásra. Csak percek múltán, kiszedve az elemet működött.
A mérőzsinórra viszont reagált.
Rámértem az antennahurokra. Minden esetben megszólaltatta a csengőt.
A hangadót kitettem a konyhaajtó küszöbére, és elindultam a kert végébe. Ha hozzáért a mérőzsinór az antennahurokhoz, akkor a Józsi szomszédék kerítésétől is fogadta a jelet.
Hát ennyi. Akkor Komjátiban is lesz csengőnk.
Felszögelem a gombot az ajtóra, a deszkarésen kilógatok egy arasznyi antennát, és ha hazamegyek Budafokra, csak az elemet távolítom el belőle. Vagy majd meglátjuk. Lehet, hogy levehetős lesz.
Felvillanyozva a sikeren odaültem a mosógéphez. Kivallattam a madzagokat, mi-hová. A motorvallatás nem tűnik egyszerűnek. A szénkefés két szál ok, de a két fordulathoz tartozó tekercsek. A mosás közben lassú, centrifugálás közben gyors. Két érintkezőpár a motoron. Vajon 230V a gerjesztés is? Ki fog ez derülni, de idebenn a házban elalszom. Odakinn a napon szédülök. Kínomban kifeküdtem a diófa alá a gyékényre a ZX81-es könyvvel. Ilyen számítógépet láttam először életemben. Igaz, csak láttam, mert aki behozta javítani, nem tudott mit kezdeni a lekopott billentyűfóliával. Mindez '83-'85 táján? Az apropó egy bioritmus program. Az ő Basic nyelve persze nem érthető sem az Enterprise, sem a Videoton TVC emulátornak.
Mióta itt vagok, gyűröm a fejembe, hátha megmarad benne valami. Már a változó lekérdezésnél felfedeztem a 2 utóbbi nyolcbites jószágon, hogy másképp értelmezi. A VT simán 0 értéket ad, ha még nem adtam neki semmit, az Enterprise128 közli, hogy nem inicializéltem meg. Szóval ragad, mint a kosz. Most kezd világossá válni, mi a különbség az if-then és az if-then-else szerkezet között.
Időnként elbizonytalanodom, hogy valaha is képes leszek még bármit is megtanulni. Aztán beindulnak csikorogva a rég használt fogaskerekek, és elmozdulok.
A napon heverészést itt falun büntetik. Ez véresen komoly.
Percenként kellett lecsapnom a rám szálló böglyökre, és nem is tűrtem sokáig. Inkább még elővettem a szürke Favorit bringát, amivel Miskolcra készülök, hogy felfújjam a kerekét, és persze ennek a sebeségmérőjében is lemerült az elem.
Van is félig lemerült ceruzaelem. Majd felforrasztom.
Hát ja. Szépen lefut a teszt, de eltűnnek a számok.
Másik elem.
Tózse.
Mozgatásra időnként megjelenik. Mérhető az 1,211Volt.
Szétfeszegettem a ragasztott fedelet. A rugó acél, azt nem jó forrasztani. Inkább kivettem, és vezetéket forrasztottam bele. A számítógép 5V piros és 0V fekete madzagját. Ezt csak azért írom le, hogy el lehessen képzelni, milyen masszív megoldás.
Az öröm pár másodpernyi. Összerakáskor elmúlt.
Ez a Jingyi már régen is idegesített a kontakt hibájával, de tud órát, hőmérőt, meg többféle távmérést. Rá kell beszélni a megfelelő működésre!
A rábeszélés egy új elemmel sikerült. Még nem tökéletes. A fedelet vissza kell ragasztanom, mert használat közben elmozdul, ezért a sebesség értekek ugrálnak 5-32km/h között.
Próbának nem szántam nagy utat. Visszavittem az ollót a Tóth néninek, aztán elindultam Bódvalenke felé, de visszakanyarodtam. Inkább megnézem a 'szekerutat' – ahogy itt emlegette Dezső bátya. Volt széles út a hegyre. Mondjuk inkább 1950 körül, de gyalog még járható.
Kikerekeztem Tornanádaska irányába, és találtam fasort, meg betonozott átjárót a vasúton. Köves út vitt tovább. A vékony kerekű bringa nem szereti, de van benne több, mint két és fél légkör, bírja a nyolcvankét kilómat. A fák között kanyarogva eljutottam a Pasnyag forrásához, Vízügyi terület, tábla tiltja a legeltetést. Van épület, közvilágítás, szépen nyírott udvarral, függőleges antenákkal. Ha oda készültem volna, most lennének fényképek is, de nem. Szóval ott nincs szekerút.
Leültem a fűre, és hallgattam a harkályt. Fel is fedeztem. Itt a környéken az a szlogen járja, hogy a csend hallható.
Hát ja. A faluban légyzümmögés, a fűnyíró, a Purina takarmányt áruló reklámtrillák, stb. A seregélyek hangjára már ugrom is a két pozdorjalappal zajt termelni.
Itt pedig rövidesen dízelmotor hangja törte meg a marárzajt.
Jött a vonat. Nádaska végállomáson várja ki, hogy visszatérhessen. Addig lehet hallani. A sinek még folytatódnának, Hídvégardóba már nem megy el a vonat. A Torna irányába folytatódó vágányokat azonnal felszedték a szlovákok, amint visszakapták a felvidéket. De jó, hogy nem akkor születtem!
Voltam még ismeretlen csattogások. Ez lehet akár fegyver is, bár még talán nincs vadász szezon, viszont nem lenne jó sebzett vaddisznóval összefutni. Inkább majd máskor visszajövök.
Átkerekeztem még a Szilasi oldalára is Komjátinak. Van egy vízmosás, ahol szintén látni betonozott átjárót a vasúton, aztán nem volt bátorságom nekivágni. Kinéztem még a legallyazott fák között egy hüvelykujjnyi ágat, viszont nem tudtam letördelni, még annyira nyers volt. Majd viszek bicskát. Jó lenne légycsapónyélnek... vagy fülbevalónak. :-)
Hazafelé összefutottam még a rokonokkal, akikről csak azt tudom, hogy anyu unokatestvérei. Majd kibogarászom a családfát megígérem, és beszélgettünk a kapuban. Itt olyan egyszerű beszélgetni. Otthon próbálnék meg valakit vagy fél órára feltartani a háza előtt! :-)
András is rám köszönt az ajtóm előtt. Pár szót váltottunk. Én kézenálltam, hogy menjen a fejembe egy kicsit a vérből. Mostanában annyira szédülős lettem.
Nufival túlszaladtuk az egy órát beszélgetéssel. Utána ismét a Basic könyv következett párhuzamosan a C nyelvvel. Ez nem ökörség, mert hasonló dolgokat csinál mindkettő más nyelven. Úgy rögzül a fejemben, mint az úszásnál. Nem külön tanulom meg a bal kéz és a jobb mozgását, hanem együtt. :-)
Na nem fárasztom tovább az olvasóimat.
Majd holnap jövök... ha úgy adódik.


Augusztus 20.


Nemzeti ünnep. Szónoklatok, beszélgetések István Királyról, az intelmeiről, stb. Felüdülés a sok sportközvetítés után.
Reggel szedtem Nufinak szilvát, szedret meg málnát. Na jó, még egy szál rózsát is becsomagoltam újságpapírba. A Pingyomról hozott szőlőt és nagy szemű szilvát is bedobozoltam két műanyagvödörbe, majd leültem, mert nyolcra már megvoltam vele, Laciék pedig csak tíz után indulnak haza Budafokra,
Bezártam mindent, átkarikáztam a Dózsa György utcába.
Már javában pakolásztak. Bobit üdvözlő vakkantásai után le sem lehetett vakarni rólam.
Ennek az is haszna volt, hogy elfoglaltam, Sanci pedig nyugodtan dobálhatta ki a kocsiból azt, amit az apja 'rossz helyre tett'. Nagy lendülettel tesztelte az ablaktörlő kapcsoló karját. Nem is olyan rossz autó az a Citroën. Kibírta a gyűrést. :-)
Irénke – mintha anyut látnám – kirámolta a fagyasztót egy jókora műanyagkosárba, és Laci egyre feszültebb lett. Nem volt hűtőláda. A húsneműt meg nem lehet visszafagyasztani.
Hazaugrottam, hátha... de nem. Telefonáltam anyunak, hogy van-e itthon, (nem volt, nem csak nem találtam) de abban egyeztünk meg, hogy mondom Lacinak, ha Miskolcra beérnek, csörögjön rájuk, és Laci bácsi leviszi 'feltöltött' jégakkuval a ház elé.
Fél dél felé gördültek ki a kapun. Még pár percet beszélgettem Gáborral – Melinda testvére – és én is kaptam körtét, almát, paradicsomot. (Ilyenkor felmerül bennem, hogy megérdemeltem?)
Itthon tetőzött a kánikula.
Odaültem a mosógép vezérlő panel elé, és nem fogott az agyam.
Ledűltem az ágyba, és negyed óra szundítás után anyu ébresztett fel. Laciék elvitték a hűtőtáskát.
Akkor mégis hasznos voltam.
Újabb szédelgés a napon.
Mit is csinál egy mosógép?
  • fűt
  • forgat
  • pumpál
    Nagyjából erről szól a játék. A mikrovezérlő programjában ezek a feladatok vannak hosszabb-rövidebb időzítésekkel rögzítve.
Átméregettem a tápegysége kondijait. Hagyományos, 50Hz-es trafó, 2200 mikrós szűrés. A többi elko is kicsi. 470 mikrós, meg 47-es.
Az elszenesedett csatlakozót kitakarítottam, és átforrasztottam az érintkezőket. Nem lehet akkora szerencsém, hogy ez gyári hibás forrasztás miatt volna.
Na nem is volt, de ez még nem itt derült ki.
Visszavittem, és felvázoltam, mit csináltam eddig, belepróbáljuk, és folytatom tovább.
Feldugdostam a csatlakozókat, bedugtam a konnektorba a készüléket. Dolgozott szárazon. Tekergettem a programkapcsolót, a fűtés potiját. Megálltam a pumpálós programnál. (Ekkor tolja ki a vizet magából. Jellegzetes hangja van.)
Kikapcsoltam. Utána vissza. Csatt, és villámlás.
Hát ez pumpa. Illetve úgy tűnik, mint amikor egy szénkefés motor megáll a zárlatos tekercs szegmensénél.
A hálózati biztosíték nem ment ki – világított a lámpa a fürdőben - , de a panelen is látszott szikrázás.
Inkább vigyük hozzám! Több a hely, és nem is ijesztgetem a tulajt. Ezen a gépen amit lehet patentos módszerrel szereltek, és minden mozdulat úgy hangzik, mintha törnék-zúznék.
A házigazda kerített kisszekeret, és elhúzta hozzám. Kitettük a gangra, és ő hazatért. Ígérni azt ígértem, hogy ma csak szétszedem, de pár napot kérek a megoldásra.
Ahogy itt az internet működik, lehet, hogy nem elég 1 óra a partnumbereket kivadászni, és megtalálni az alkatrész árát.
Leburkoltam, és belém bújt az ördög. Hátha mégis a fűtőtest?
Kibányásztam. Ez ugye úgy néz ki, hogy egy hullámosra hajtogatott cső, és abban van a fűtőszál.
A fűtőszál belül hőálló porcelánszerű valamiben van. Ez nem csak a hőt adja át a csőnek, de el is szigeteli a külvilágtól.
A fűtőbetéten három csatlakozó felület van. Egy a fázis, másika nulla, harmadik a védőföld.
Ha netalán kibújna a fázis, és odasimulna a fűtőbetét csövéhez belülről, akkor is tűzijáték jön, majd leveri az automatát. Ki van ez találva, és nem is csak augusztus húszra.
A megérzésem igazolódni látszik, mert két felületen sötét foltot látok a fűtőbetéten.
Mérni még nem tudom, és először a vízkövet kell lesúrolnom, meg ecettel lemarnom, de holnap kiderül.
Ennek örömére hátramentem szilvát szedni. Két vödörrel zúdítottam be a cefrébe.
Ma hasznos is voltam.


2012. augusztus 20., hétfő

Ünnepre hangolva


Ünnepre hangolva.

Terveztünk ez Zsarnai látogatást. (Akinek még nem vittem be a köztudatába, a miskolci zsibpiacot jelenti. A Zsarnai telep a Sajó mellett nagy placc, és már diák koromban is itt árultak a lengyelek, románok, oroszok mindenfélét. Többek között az első kvarcóramat is itt vettem 14 évesen a nyári munkám árából.) Sokkal inkább szórakozás, mint beszerzési kényszer.
Most indok is volt. Vezeték nélküli ajtócsengő kell. Az első kibírt három évet, a mostani felet sem. Béla „inascsengője”. Ha megszólal, akkor szüksége van ránk, vagy Ildi próbálja az éberségemet.... akarom mondani, a működőképességet ellenőrzi.
Ezen kívül találtam magamnak egy TechniSat beltéri egységet. Ez ugyan földi digitális tuner, nem műholdas, de a műholdasomból kipurcant valami, és remélem, ebből meg tudom javítani.
Nufit megértem, küldje el a távirányítót Laci szomszéddal.
Megtalálta, elküldte és még egy jóhír: a távrittyentő kezeli is ezt a kütyüt.
A piacon kinéztem még egy régi fajta dinamót. Megkérdeztem, mennyi. 500Ft. ?????
Mondom 100.Az öreg árus megsértődött, hogy akkor vegyek kínait.
Ennyiért kínaiból valóban újat kapok, de 500Ftba egy használt biciklit veszek, nem egy dinamót.
Vettem még egy csapágylehúzót. Kétkarmost, amivel egyszerűbben szét lehet majd szedni a mosógépcsapágyat.... ha a következő 10 évben lesz megint egy ilyen javítanivaló.
Vasárnap reggel jöttünk vissza anyuval Komjátiba.
Itt falunapra készült mindenki.
Én meg nem bírtam rávenni magam, hogy kimenjek.
Anyu ment, mert Jolikának megígérte, és nekem ott zengett a fülemben-fejemben a Szendi Gábor könyvből vagy valami hasonló írásból, hogy a depressziós nem valamit nem tud, hanem nem tudja akarni. Les ki a fejéből, szenved, és nem teszi meg az első lépést a kijárat felé ebből az állapotból.
A beleélőképességem sajnos, vagy szerencsére nagyon eleven. A bennragadt emlékek magaménak tűnnek. Például Albert Györgyi könyvéből. A megírt gyötrődés, hogy mindenki örül, mindenki jól érzi magát, és ő benn ez szobában vergődik...
Nem mertem még végigolvasni a könyvet. Ráhangolódnék, és... és mi is lenne? Ami a többi lehetetlennek tűnő élethelyzettel. Kezdeném megélni.
Anyu visszatért az ünnepségről, hozott két kis sütit, meg vett mangalicatepertőt. A felét itt hagyta nekem. A másik felét viszi Laci bácsinak Miskolcra.
Az állomásra menet rávettem magam, hogy belépjek a tömegbe. Alibinek persze ott volt a fényképezőgép. Odasomfordáltunk Jolikához. Rábíztuk anyu szatyrát, és betipegtünk a kézművet bemutató területre. A nagy udvar jobboldalán fiatal zenekar Illés slágereket játszott.
Amikor felfedeztem Melindát, már könnyebb leet. Anyu felkapta Rozit, majd Sancit. Kukac azonnal lekapta a szemüvegét. Hogy mivel lehetne leszoktatni erről, nem tudom, de nagyon zavaró játék.
Rákattintottam a szövőszékre, a kékfestősök asztalára, a fényképek és rajzok szobájában is ellőttem néhány képet. Élmény volt egy portréban ráismerni Nagy Feróra. A fafaragós emberkéről készítettem 20-30 másodpercnyi videót is.
Ha otthon is megmarad a lelkesedésem, még összekalapálok hozzá egy honlapot, és belinkelem a blogomra. Holnap alatt 2-3 HTML oldalt értek egy ingyenes tárhelyen.
Kisomfordáltunk az állomásra. Állomás? Hol van az már? A vonatmegállóba. Már a kitett műanyagtáblát is összetörték. Lenne ötletem a tettesek büntetésére.
Itt pár kilométernyire van kőbánya. Ott kellene kifejteniük egy olyan két méterszer másfél méteres tömböt, és belefaragni Komjáti nevét.
Nem kellene sem pénzbüntetés, sem testi fenyítés. Egyszerű munkával letudhatnák. Még fel is rajzolnám nekik a betűformát. Hátha tartósabban ott maradna a pince dombocskáján!
Itthon még elővettem az 1986-os Szép versek kötetet, és kikerestem Weöres Sándort.
Most mondja valaki, hogy nincs sugalmazás az égből! Bemásolom az első versét ebből a kötetből.

EGYKEDVŰSÉG

Egy ablak saját kékjére bámul
Egy szikla nézi a rengeteg havat,
Vigyázz, hogy el ne ájulj,
ha megpillantod teljes önmagad.

Üzenet? Vagy csak ennyire egyformák vagyunk, mi emberek?

2012. augusztus 17., péntek

Szerda-csütörtök


Nufinak nem tetszik. A konyhánkba túl nagy, mást tervezett. Zegzug konyhát. Én legalábbis így hívom. Nem körberakva a berendezési tárgyakkal, hanem elválasztó pulttal, meg a bejárat és az ajtók közötti részt előszobának kialakítva.
Ez az asztal és a székei átnemesülnek kültéri használatra. Ha vendégek jönnek, akkor fogom kitenni a diófa alá, addig pedig meghúzódnak majd az istállóban.
Egyébként ma már megnéztem, mi a szemzavaró benne. Nem mindig fogja fel az agyam azonnal. Ma reggel rájöttem.
Az asztallap tapétája – ami olyan, mint a rétegelt lemez egy rétege, valószínűleg fából van – keresztben egymás mellé ragasztott fát mutat. Az asztalok mindig hosszában összeállított fából vannak.
A lábain a 'tapéta' már függőleges. Ott meg az élfólia mintázata nem követi az oldalfalat.
Nem, fikázni akarok. Ez egy masszívnak tervezett ülőbútor, és biztosan sok készült belőle. Ki is szolgálta már azt a családot, akitől kaptam. Ráadásul az én környezetemben az eklektika tobzódik.
Például a múlt század eleji gőzölt bükk székecskéim remekül megférnek a 60-as évek irodabútoraival. Itt is – Komjáti birtokukon - van mahagónitapétás fehér pozdorja szekrénysorból egy elem, és annak – minő borzalom - műanyagból készültek a fiókjai. Amin a számítógép monitor van, az meg zártszelvény lábú.
Fölöttem pedig valódi tölgy gerendák tartják a mennyezetet. Szerintem, ha pénzem lenne, akkor sem tudnék már ízlést vásárolni magamnak.
Más.
Megnéztem Attila emeletes gyermekágyát. Szép. Megdicsértem a gépemet, milyen remekül küldi most ki a képet és a blogbejegyzésem is. Már éppen egy hosszabb kommentet eresztettem meg az Attila ágyáról, amikor összeomlott a kommunikáció. Most ismét offline készül újra, és nem kommentként, hanem a bejegyzésbe írom, ami még eszembe jut belőle.
Azért látom szépnek az ágyát, mert egy ember munkája. Az első csavartól az utolsó ragasztásig tisztában volt vele, hogy mit hová és miért. A görcsök hozzátartoznak. Én sem takarnám el, és nem is fúrnám ki. Kiesett magától otthon is a lépcsőkorlátomból. És? Vissza tudtam dugni.
Na most megyek egy kicsit falat rakni.
Két és fél sor felkerült a betonalapra. Utána elkészítettem a lecsómat, és átkarikáztam Jolikához.
Rosszkor. Épp nem volt otthon.
Még el kellett mennem a Malom utcára Tóthékhoz összerakni egy tekerentyűt. Fehér gomb két műanyag részből, meg egy rugóból, és a gáztűzhely begyújtásához való a nyomógomb része, a tekerhető palást pedig a gázrózsa lángjának szabályozója.
A következő feladat a mosógép volt. Nem forog a tárcsája. A volt polgármester – Gyenes úr – eredetileg háztartási gépes volt, és meg is vetette az öregekkel a szimeringet, de ki nem cserélte.
Télen távozott a falu legcsöndesebb kertjébe.
A feladat megdolgoztatott. Elképzelendő a forgódobos Hajdu mosógép. Oldalán fektetve átölelve nem érem be egyszerre két oldalról a motort és a tárcsát. Az ékszíjtárcsa nem akart lejönni a tengelyről. Kalapács, olaj, ráncigálás. A tárcsa nem tört el,. Második lépés: a tengely nem bújt ki a csapágyból. Haza kellett jönnöm kikalapálni, és addig járatni olajban, amíg végre könnyedén visszatehető volt.
Már csak a szimering nem akart átbújni a tengely bunkós végén.
Mintha Juci néninél egyszerűbb lett volna ez a művelet. Hát persze! A tárcsa eredetileg lecsavarható. Épp csak 12-es kulcsom nem volt hozzá.
Sebaj, a néni hozott biciklikulcsot. Azon van mindenféle. Juhéj! Letekerve.
Bejáratva, bezsírozva. Már csak a tárcsa nem csúszik a helyére.
Se zsír, se olaj nem beszélte rá. Ismét loholás haza. Reszelő, olaj, satu, fogak közül kiszűrődő szitkok. Pedig csak zömül a tengely a levételkor. Azt kellett leforgácsolni, és ismét csusszant, ahogy kell.
Tóth néni mesélt kicsit a pesti szomszédról, aki asztalos, de már meghalt. Ő is élt Bp-en az 50-es években. Szolgáló volt egy ügyvéd családjánál.
Szomorúan jegyezte meg, hogy a téeszesítés tanította meg az embereket lopni. A szegény világban nem ez volt a módi.
Még adott egy ollót,amiről le kell köszörülnöm a bunkót. Nem tudom, mihez készítették, láttam már ilyet. Hazafelé elcsíptem Jolikát, aki egy kisebb fajta 'virágüzlettel' a tringája puttonyán ment valahová. Énekelni a templomba. A tűzhelye halasztva.
Itthon pedig leültem lejegyezni a napot. Ásítozva tárgyaltam végig Nufival az estét. Hamar nyugovóra tértem.


2012. augusztus 15., szerda

Hételeje

Hétfő-kedd

Hétfő reggel visszavittem az átalakított lámpát Erzsike néninek.
Elég zavartan fogadott, hogy nem jó a mosógép. Nem centrifugál. Nem jön ki belőle a víz.
Mondom, először lámpa, utána megnézzük azt is. (Ez mondjuk azért görcs, mert csak pár csavarhúzó, meg fáziscerka volt nálam. Nem mindegy, mihez megyek gyógyítani)
A lápatest felszerelésnél lekapcsolta az automatát, pedig kértem, hogy még ne.
Mindegy, levettem a régit, feltettem az 'újat', kipróbáltuk két 'körtével'. Jó. Megveregettem a vállamat, mert a szögből hajlított fül könnyedén felcsusszant a kampóra.
Azért csak megnéztem, fázist, vagy nullát kapcsol.
Na mit?
Hát nullát, de ez még semmi. A fázis, a sárga-zöld vezetéken kúszik a villanyhoz.
Nem szeretem más munkáját bírálni. Most sem fogom. Csak megjegyzem, hogy életveszélyes megoldás. A tulajra nem, de a szerelőkre mindenképpen.
Jött a mosógép. Lehúztuk a falra bekötött kifolyóját. Hoppá! Amint beindult a szivattyú, már dőlt is kifelé a víz. No, akkor ide vizes szaki kell, akinek csőgörénye van. De legalább valami hosszú kerítésdrótja, és kikotorja a dugulást a csőből.
10 felé már jöttem is haza, Fél tizenegykor jön a vonat.
Anyuék jöttek. Laci bácsinak berántottam a fűnyírót, és utána eltűnt a hátsó kertben. Ott tologatta. Izzadt, de élvezte. Anyu 'megtiltotta', hogy levágjam előre. Most saját szememmel láttam, hogy miért.
Szedegettük a szilvát, meglátogattuk Jolikát. Ittunk egy kávét, és sikerült anyuval összeakasztani a bajszomat. A kút tetejére most is odarakja a mocskos zöldséget, meg amit éppen kiszed a földből.
A kávé, meg a nézeteltérés jókora nyomást hozott a mellemben, ezért bejöttem 'süllyedni' egyet. Bele is aludtam a TM-be.
A ház előtti területet már szabad volt nekem is lefűnyírózni. Hazafelé kísérve meglátogattuk Sanyikát, Rozit, meg kiosztották a zsíros csirkealkatrészeket az utukba kerülő kutyáknak, meg Bobinak. Délelőtt óta szépen kiolvadt a napon.
Este beüzemeltem a videomat is. Előkerült Vámos Miklós műsora, amiben összeültette Presszer Picit Kocsis Zoltánnal, és egy másik kazettán egy vacsoracsata. Ez utóbbi a Szőke András főzőestje volt. Marsi Anikó, Bárdosi Sándor, meg a két médiaszépség volt a vendége. Gurultak egész este a nevetéstől.
Kedden kerékpárjavítással kezdtem. Hűsnek ígérkezett.
Hiába a lámpaigazgatás, a feszítő egyengetése, csak bel-besúrolt a gumihoz valami. Most jobbról a rögzítő csavar.
Fejre fordítva megtaláltam a szakadt küllőt, és a bal oldalt meglazult csavart is. A csavar alá most került rugós alátét. A próbaüzem az eső miatt maradt el.
Hátramentem, Erzsi néni kedvet csinált még a szilvaszedéshez. Az eső pedig sürgetett, mielőbb fejezzem be.
Ja, és a seregélyek is hatalmas zajjal követelik a munkát. Ha nem én szedem, ők szüretelnek.

Szomorú hír.
Tegnapelőtt leszállt egy helikopter, meg sikítozott a mentő a közelben. Nem láttam, mi is történt, talán írtam róla, de most megtudtam, mi történt. Kukac addig zaklatta Bobit, amíg nekiugrott. Sancit vitték Miskolcra összevarrni. Szerencsére nagyobb baj nem történt. A kutya is nyugodt. Csak megijeszthette a csöppség.
Me épp Erzsike néninél raktam össze az új motort és a varrógépét. Ő kérdezte, hogy tudom-e mi van a kicsivel.
Hát várnom kellett vele, amíg megtudtam. A jó hír pedig, hogy kaptam tőle konyhaasztalt sarok-ülőgarnitúróval.
Hazaegyensúlyoztam több részletben a bringával.
Hát itt nem lesz a sarokrész összerakva. A székek és az asztal masszívnak tűnt. Made in Romania.

Rögtön eszembe jutott Attila. ;-) Most megismerkedem a fenyőbútorral.
Na fenyő az van benne. Minden talp, és szegélyléc. Az ülőfelületek és az asztallap már pozdorja.
Sajna a fenyő résszel van itt is a baj. A ragasztások elengedtek a széklábon. Az egyik háttámla mindkét ékes rögzítését már átszakították. Azt valószínűleg újat kell rá csinálnom.
Egyenlőre tetszik. Már azért is, mert munka is van vele. Így szoktam megszeretni a dolgaimat.
Az asztalt már lezsíroldóztam, a tetejéről letéptem a tapétát. Az eredeti felülete szebb is, meg lehet, hogy elvisel egy csiszolást.  
Az egyik széket ékelés nélkül kipróbáltam. A ráépített gyári párnától megszabadulnék, de majd megkérdem Nufit, mit szól hozzá.

2012. augusztus 14., kedd

Hétvége


Péntek

Fizikai meló.
Reggeli után kiválogattam a zsaludeszkákat, és összeállítottam a falhoz való méretet. Egyben nem adta ki, a nagyon hosszúkat meg sajnáltam elfűrészelni, hátha lesz még hosszúra szükség. A 160cm-eseket toldottam meg 235 centire. Hátulról elhoztam a legnagyobb köveket – gondoltam, ha ezt kibírja a hátam, akkor már jól állok – megtámogatni.
Ebédre a zúzapörkölt felét vágtam be, és ha most látott volna Erzsike és János, szerintem infarktust kapnak. Meg sem melegítettem, csak a hűtőből kivett edényből faltam fel némi csalamádéval. Ez utóbbi is anyu készítette savanyúság. Káposzta, uborka némi ecetes-cukros lében.
A furikban megkevertem a betont. Pillanatok alatt elfogyott. Visszacipeltem a kihordott kövekből a legnagyobbakat. Nem akarok én annyi cementet pazarolni. A homok sem ingyen van. :-)
Így kicsit több macera, mert kis lapáttal alá-mellé tömörítve kell a többi követ is eligazgatni a betonnal. Ezt úsztatott köveknek hívják, ha jól emlékszem, mert a szakönyvem Budafokon maradt.
Kétóratájban elfogyott a cement. Úgy, ahogy voltam, mosdás, átöltözés nélkül felkaptattam Szilasra a tüzépeshez, és hoztam két zacskóval. (25-25kg). Az egyik a kosárba, a másik a tetejére kerül. Most pókot sem vittem, de nem akart leesni. Arra kellett csak vigyázni, hogy ha nem vigyázok, rakodáskor virgoncan egy kerékre áll a bicaj, rá kell ülni mihamarabb, és úgy lecsurogni a hegyről. A 27-es úton már sima, vízszintes hazáig. Mondjuk a tengelyterhelésre 90kg-ot írnak a kerékpárnál. Az agy bírja is de a küllők nem szeretik a 80+50kg-unkat. Elvileg van még benne 35-40kg tartalék, ha a vázat is beleszámolom.
A betonozás végére érkezett Erzsike néni. Megmutattam, mit alkottam eddig. Nem maradt sokáig, mert ment tovább a bioptron lámpás kezelésre. Ebben én nem hiszek, de ő azt mondja, hogy használ. Remélem, neki van igaza! Ja, de nem ejtettem egy szót sem a kétségeimről. Már az is jó, hogy körbe sétálja a falut és beszélget emberekkel.
Visszarámoltam és elmostam a szerszámokat. Átlibegtem még Jolikához a tűzhelyet megnézni.
Sok zsíroldó, meg begyűrt papír fogyott el. A négy gázrózsából egy maradt sárga lángú. Az biztosan kormol nagyon. Azt jobban szét kell még kapnom. Veszek hozzá szilikon spray-t Leskó Pista így tanította még az egyetemen.
( A NME vaskohászatt tanszékén voltunk karbantartó műszerészek, akik a mérésekért és a mérőeszközök, kemencék állapotáért voltunk felelősök. Neki gázos volt a szakmája. Nagymama halála után elhívtam, nézze meg az örökölt tűzhelyet, akkor lestem el, mit hogyan kell csinálni. Meg természetesen azóta vettem könyveket is hozzá.)

Szombat-vasárnap

Locsolom a betont, teszek-veszek, takarítok, pakolok, és a felbukkanó TVC könyveket olvasom. A w2000-es wincsimen már megvan, amit nem sikerült mostanában letölteni.
Összekalapáltam egy univerzális maroktrafóból a VEF206-omnak tápegységet, meg pár elektrolit kondenzátort kicseréltem benne. A hangjában semmi változást nem észlelek. Még a ferritantenna cseréjén gondolkodom.
Ha ugyanakkora induktivitással tekernék egy légmagos tekercset, és kidugnám a tetőre.
No nem mintha akkor érdekesebb adást találnék.
Az olimpia teljesen kiborított.
A Kossuth rádión magukból kivetkőzött üvöltöző tömeg a háttérzaj. Trombiták, tülkök, egyéb zajkeltők. Emberek dicsérik magukat, micsoda hatalmas teljesítmény, meg munka....
Minek?
Az a néger, aki a krokodil elől elúszik, az oroszlán elől felmászik a fára, vagy mondjuk maradjunk Magyarországon, valakinek sikerül karcolás mentesen átszaladni a zebrán, az igen.
Ha macskamozdulatokkal leveszi a legtávolabbi cseresznyét az éppen le nem törő ág végéről kinyúlva. Az teljesítmény. Aki napi 10-12 nyöszörgő beteget pelenkáz, emelget, etet, mosdat, az nem olimpiai szám. Amelyik kocsmáros akkora fülest csavar le a késsel hadonászó részeg vendégének, hogy a padlón úgy csúszik végig, mint a mosogatórongy, és még az asztalokat sem borítja fel, az valami.
Persze, kalapácsvetés.... Persze... Én most itt vagyok falun, és nyár közepe van. Szedik a gyümölcsöt a fákról, hatalmas kombájnok állnak az udvaron, de egyik sem mondta, hogy kalapácsot volt aratni. Az ugyanis nem gabona. A búza, az árpa, a rozs. Azt aratják.
Mire való akkor a kalapácsvetés?

2012. augusztus 10., péntek

Csütörtök


Csütörtök

Nem volt különösebben koránkelős nap. Nehéz döntést hoztam. Lebontom a válaszfal alját, amit megraktam kőből. Valamikor Esterházy Péter mondta, mennyire fontos munka kitörölni a korábbi napokból származó írásokat. Még akkor is, ha másnak ez furán hangzik.
Mondhatok közelebbi indokot is. Nufi egy pulóvert képes tizenötször is lebontani 90%-nál, csak mert valami nem úgy sikerült.
Most arra fogom, hogy betonnal jobb lesz, de valójában be kellett volna zsaluznom, és úgy megkövelni a falat. Ezenkívül be is kell fűzni. Ezalatt azt értem, hogy néhány téglánként betolni a most épülő fal tégláját a rá merőleges falakba.

Érdekes, mennyi követ beleraktam. Odabent nem tűnik ennyinek. Kihordtam a gangra. Most jön a zsalu, de előtte elmegyek Erzsike nénihez mosógépet nézni. Jolika járt itt, és hozott anyutól mákot, meg szemes borsot. Ő mondta, hogy várnak a Temető utcában. Meg nála csúnya a láng a tűzhelyén, de az nem sürgős.

Erzsike néninél nagy a felfordulás. Szétverték a fürdőszobát, mert eltört a zsuhanycsap előtt a cső a falban. A csövet hamar kijavították, de a kőműves még nem jött. Valami fontosabb dolga akadhatott.
Kapott kölcsön egy mosógépet, de mindkét másikkal baj van. :-)
Ezek az ugrálós NDK mosógépek vannak neki. Az egyik nyikorgott bekapcsoláskor, a másik felfőzte a vizet, meg kibugyogott a tetején.
Hát a nyikorgós nekem meg sem nyikkant. Ebben van valami csapágy gyanú, de még nem cserélném benne – mondtam – mert ha előtte sokáig állt, akkor be is állhatott szegény egy kis beleszáradt valamitől. Kimozgatva kézzel a dobot: hibátlan.
Rátértem a másikra.
Lekaptam a hátfalat, és belekukkantottam. Tömérdek madzag, hőérzékelőnek nyoma sincs.
Kitekertem alul a szűrőt.
Megtelt. Betonréteget távolítottam el a rácsról, és megbeszéltük, ezt bizony takarítani kell. Ha nem tudja kitolni a szivattyú a vizet a mosógépből, akkor a rátöltés felül tud távozni, és ha a melegvízre fűt rá, az bizony forró lesz.
Még adott egy lámpát, amit le kell majd cserélni. A nyele :-) amin lóg a plafonról nem hozzávaló. Az eredeti tőből letört, a – nyélnek csúfolt - cső két végén megmenetelve, és a lámpatest egy búrája törött.
Rábeszéltem, hogy vegyünk le egy ágat, a nyelét meg hozzáfaragom itthon. Még nem tudom mi módon, majd kitalálom, és szétosztom a négy ágat egyenletesen. Az egész most olyan, mint egy ¾ fehér dinnye, körülötte pedig az öt kar. A kisebb búrákat még nem láttam. Mindenesetre ha nincs meg, akkor hozzávalót nemigen találunk, ha eggyel kevesebb van rajta, elhúzza. Szét kell osztani négy irányba a súlyt.
Levettem a nagy üvegbúrát, kitekertem a körtéket, és csak a fémet hoztam haza. Az nem törik a biciklin szállítva.
Holnap betonozás után ez jön.
Még átvittem a Rozi ajándékát. (Bocsánat, Melinda kislánya Phaedra, vagy Fédra névre hallgat, de nekem a kis rózsás arcocskája miatt Rozi marad.) Szóval a névnapja nem oly rég volt, de akkor épp nem telt ajándékra, Miskolcon meg Nufival kiválasztottunk egy plüss sünit. Még mindig húzódott az átadás, mert Miskolcon maradt. Anyu a mosott holmival küldte vissza. Lényeg a lényeg – de utálom, ha mástól hallom ezt a lényeges tölteléket – most átadtam. Kukac (Sanci) pedig kapott egy plüssegeret. Azt már anyu vette. Elvégre nem illik egy gyereknek ajándékot vinni úgy, hogy a másik nem kap semmit.
Én is kaptam ajándékot. Az ajándékos zsákomat jól megtömték körtével, meg paradicsommal.
Este még a Videoton Tv computer és az Entrprise 128 emulátorokkal játszottam tizenegyig. Valamiért most izgatnak a 8 bites gépek. Ezekhez még tanulni kellett, nem csak odaülni, és az egeret huzigálni. Még Miskolcon bepötyögtem a TVC emuba egy ZX81-re írott bioritmus programot. A BASIC nyelv meg olyan, mint a szláv nyelvek. Nekem, magyarnak egyforma, de nem érti meg az orosz a tótot és a rácot.
Szóval adok még fölösleges feladatot is magamnak a hasznos mellé.

2012. augusztus 9., csütörtök

Szerda


Komjáti, 2012 augusztus 8. szerda

Egy idézettel kezdeném.

„A természet változatos, sokarcú és bonyolult rendszer. Ugyanez érvényes a félvezetőkre, mint a természet részeire. Nem lehet olyan elméletet kidolgozni amely megragadná és teljesen megmagyarázná az összes megfigyelt jelenséget és tulajdonságot, ezért az emberi agy igyekszik a megfigyelt nagyszámú jelenségből kiválasztani azt a néhány legfontosabbat, amelynek alapvető jelentősége van. Ezt a folyamatot nevezzük modellalkotásnak.”
/J.Krempaski/


Szeretném érteni a világot. Legalább azt a részét, amelyik körülvesz. Megfigyeltem, kisgyereken, mennyire érdekes, ha valami elmozdul, vagy forog, vagy itt megnyomok valamit, és ott világít, elalszik. Ebből tanulnak.
Én is így kezdhettem.
Később is ilyesmik történnek, csak több összetevőt kell figyelni. A kerékpározás egyszerre igényli, hogy mozogjon a lábunk, a kezünk, és még folyamatosan befogadjuk a forgalom változásait.
A politika is így működik. Megtanul, kifigyel minket, hogy életben maradjon.
Valamelyik reggel hír volt a rádióban, hogy már blogokból tájékozódnak. Kik? Gondolom a sajtó, és ha jól csúsztatok, a politikusok is.

*

János tegnap benézett. Anyu hazaküldte vele a kimosott ruhámat. (Ha nem dugom el, anyu mindig elviszi a szennyest. Legközelebbi látogatásukkor a szárító kötélen fogom tárolni frissen mosva.)
Megbeszéltük, hogy ad nekem vályogtéglát a fürdőszoba lefalazásához. Reggel áthozhatom.
Mindjárt fordulok egyet érte.

Az a mindjárt elég hosszú fejmosássá növekedett.
Kezdődött azzal, hogy mit reggeliztem. Gyanútlanul megjegyeztem, hogy barackot szilvával. Tudom, hogy az almát kifelejtettem, de sem a mennyisége nem volt jelentős, sem a felháborodott hangú nekemesésen nem enyhített volna.
Hogy képzelem, hogy csak gyümölcsöt!
Szerintem logikus, mert szeretem, mert nyár van, és ezrével l óg a szilva a fán, és kaptam anyutól 10kg barackot. Nekem ez elegendő indok.
De hát azért nem tudok dolgozni.
Hát ja. Amíg eszem, nem szoktam dolgozni. Régebben előfordult, de mostanában nem.
Még Mari néninek jó hangzó érv volt a fáról ingyen leszedhető kaja, de Erzsike egészségügyisként kezdte az életét, és a koleszterin fenyegető ördögképével igazi papnőként intett meg. János pedig akaratgyenge fickónak nevezett, bár előtte pár mondattal még arról tartott előadást, hogy nem hallgatok senkire. Megyek a saját fejem után.
Az akaratgyengeség a kajálásra, az önfejűség a kajálásra vonatkozott. Meg a csatornarendszeremre.
Azért halkan megjegyezném, hogy itt Komjátiban Dezső bátyáéknál télen állandó gondot okoz, hogy befagy a lefolyó. Itt a Táncsics utca sarkán is látok a ház oldalán kibújó 90°-os csövet azonnal a földbe fúródni. Ez vajon mind szabályos?
Én meg tudom magyarázni, hogy amikor szabályt szegek, azt miért teszem.
A lefolyócsövemet végigviszem a házon a padlóban. Ezért baj esetén fel kell majd törni a járólapot.
De mitől lesz baj?
Nálam nem járkál a cső felet több tonnás autó. Elenyésző a terhelésváltozás.
A két szoba egymás mellett van, majd az istálló felé folytatódik. Minkét szobából – ez fal kéz oldala – vécé és mosdóvizet visz el két cső. A befogadóképessége jócskán túlméretezve, a betóduló vizet egy házivízmű szállítja.
De mondom tovább.
Az istállóban lesz a központi fűtés kazánja. Ugye annak is kell csap és lefolyó.
Vajon mennyivel jobban érné meg minden csővezetéken kétszer kilencven fokot irányt váltani, és a házon kívül az alap mellett – ennek a háznak nem betonalapja van, hanem földbe döngölt köveken áll – fagyhatár alá ásni, és mire a ház mögé érek, már 2m-rel vagyok a föld alatt. Azaz innen kezdeném az emésztő gödröt. Ráadásul a talajvíz olyan magas, hogy a kutunkban sokszor fél méterre van a föld szintjétől. A ház hátamegetti telek nem a miénk. A ház előtt van a kút.
Na szóval köszönöm a tanácsokat. Azt is, hogy csinálni, „dolgozni” kell, nem tanulni.

Úgy döntöttem, egyenlőre még nem kérem a vályogtégláit.
Hazajöttem, és rendbe tettem Erzsi néni mikrosütőjét, majd átmentem Margit néni ajtóját megnézni. Miért nem zár a tavaly felszerelt zár?
Kicsit kijjebb hajtottam a nyelvet befogadó vasbigyót. Így már nem kell kézzel rásegíteni, magától becsusszan a zárnyelv.
Itthon ettem valamit, majd ledőltem egy órát, és jött a koszos munka.
Szétvertem pár törött vályogtéglát, és a fürdőszobaajtó fölött kitöltöttem a keretet ezzel az agyaggal. Kapott egy jó vastag áthidaló deszkát, és felfalaztam a plafonig.

Erre a napra elég is lett.

2012. augusztus 7., kedd

Forróság és belassulás


Vége a nyafogásnak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyok elégedve.
Tudom, ezután jön a világháború.
Ferenc József a maga szorgalmas hivatalnoki életével előkészítette egy birodalom szétverését. Az új emberek újat akarnak. Pontosítok. Az újak is emberek, és akarnak.
Akinek van, az többet akar, akinek nincs, az valamit akar. Az istenek pedig ha azzal büntetik az embereket, hogy megkapják, amit akartak, akkor az válik kevéssé, vagy túl sokká.
Ebből értelmetlen kiindulni.
Abból kell kiindulni, hogy nekem mi kell. Világbéke? Hát persze. Gazdagság? Hogyne. Egészség?, nyugalom, izgalom,...
Nekem ma úgy kezdődött a napom, hogy elaludtam. Andrásnak tegnap este megígértem, hogy felmegyek velük a hegyre, de nem gombászni, illetve visszafordulok a tetőről, mert anyuék jönnek a fél kilences vonattal.
Este tízkor már ágyban voltam, és beállítottam 4:45-re az ébresztőt. Még el is aludtam időben.
Éppen csak a csipogót kapcsoltam le az ébresztésről. Fél hat után ébredtem, vagyis ők már úton voltak.
Lépek tovább.
Tegnap kitaláltam a spanyolviaszkot. A ház felújításáról tervet kell készítenem, és naplót vezetni.
A legszörnyűbb az, hogy ez a rend nem létezik bennem, és mégis orrba ver.
A nyafogásom témája pedig az, hogy egy-egy munkafázis között eltelik 1-2 év, és elfelejtem a korábbi lépéseket, hogy mit miért.
Reggelente az alomszéken lesem a csöveket, és a félbe maradt betonozást, és szenvedek. Pedig csak folytatni kéne.
Kiveszem, beteszem, és újra meg újra elbizonytalanodom.
Ha már volna rajta beton, akkor a hibával együtt is haladna, így rettegek a melléfogástól. Pedig legfeljebb fel kell törnöm pár négyzetmétert. Nem a világvége. A betont, mint követ tovább tudom hasznosítani máshol.
A következő berzenkedésem, hogy minden, amit nem a felújításért csinálok, az nekem nem jár.
Pedig hát „játszani is engedd....”

Ma már játszottam is. Olvastam MJ bohóc blogját, és nem értem a tétovázását. Ott a barlang, ott a kíváncsiság, és a kényszer. Már csak el kell indulni. Kapott hozzá segítséget is. Tegyen úgy, mint a pillangó. Majd lesz belőle rovarfelhő.
A nem értem arról szól, hogy politikus akar lenni? Elment az esze? A törvényszolgaság, vagy alkotás a másokra kényszerített akaratról szól.
Teszem fel én vagyok az a tizenhat éves cigánygyerek, akinek most éppen börtönben az apja és nagyapja. Az anyja szülni készül, és valahonnét kaja kéne az asztalra. A tévében ott lövöldöznek a négerek, ütemre lóbálják a fejüket, és dagadtak, mint a szomszéd disznaja. Ráadásul egy másik néger a főmufti abban a fehérországban.
Na, magyarázd el nekem, hogy énbelőlem miért nem lehet miniszterelnök Magyarországon!

Itt ma már pillanatok alatt megtapasztaljuk, hogy mit mért nem érdemes megcsinálni.
Amíg az igényinket reklámokból nyerjük, addig nem is.
A kőtáblákat be kellett volna építeni a piramisok oldalába. Guttenberget is ledarálni. Úgy élni, mint a vadállatok, hogy legfeljebb egy emberöltőnyi tudás legyen átadható.
Az eszközeink lebomoljanak a használatban, és a környezetünket se tudjuk jobban elhasználni, mint egy hód.
Biztosan erre vágyunk?
Attila pár hónapja elmondta, mitől jó a specializálódás. Ha adót fizet, lesz, aki megvédi. Akinek ajtó kell, az ad érte uborkát, vagy kihúzza a rossz fogát.
A betyárokról olvastam Szenti Tibor könyvében, hogy sápot szedtek. Olyan adót, amit ha nem kaptak meg, akkor elvittek mindent a tanyákról.
Ők sem voltak soha biztonságban.
Az orgazdák pedig tollasodtak.
Ma már ezt a vadkereskedőfajtát is büntetik. Egyre furfangosabb módon akasztják össze agancsaikat a rablók s pandúrok utódai. A nevető harmadik pedig kapott rászakosodott rendcsinálót.
Az erő akkor is erő marad.
Ha én felkarolok egy csoportot, akiket kitépek a nyomorból, azok különbek lesznek?
Nem.

Tehát nem karolok fel senkit, nem akarok senkit kihúzni a nyomorból és nem rántok le senkit a sárba. Nekem nem ez a feladatom. Teszek arról, hogy minél kevesebb ember szólhasson bele az életembe. Talán ennyi az agresszióm.

Tegnap megkértek Feriék, hogy itassam meg az állataikat. Elmennek Jolikáért. És délben nem lesznek itthon.
Körbejártunk, mindent megmutatott a kis Joli, és még kaptam volna nevelni való állatot is, ha el merem vállalni, akarom mondani, felkészültem volna rá. Hát még nem. De komolyan: se kis kerítés, se ólnak való. 2-3 hónap itt-lakás is csak arra elegendő, hogy megszeressem őket.
No, de nem ezért kezdtem a témát. Délben pontosan átbicajoztam a portára, és valami hatalmas zengés fogadott. A bezárt kutyák ugattak, a libák fújtak, a tyúkok hangoskodtak. Egyedül a tehenek nem bőgtek rám. Csak figyeltek, amíg az istállóban feltöltöttem a locsolókannát vízzel.
Idegen voltam. Talán csak a kacsák örültek nekem. Nekik fontos volt, hogy feltöltöttem az itatót, meg a fürdőtálat vízzel.
A nyulak nem itták meg a vizet. Csak a disznók nem kerültek elő. Ők csöndben maradtak.

Mi történt még?

Sok nem. A bringám a földúton be-besúrolt a sárvédőbe. A hang alapján. Hiába forogtam hátra a földúton, az nem aszfalt, egy rög hamar kikapja a kormányt a kezemből, nem láttam meg, hol.
Itthon jöttem rá.
A lámpa rögzítő csavarja lett fényes. Alátettem még egy anyát, így már nem súrol be.
Anyuék elhozták a memóriát, amit hozzájuk rendeltem Kínából. A memória jó, a gép nem kommunikál wifi kártyával. Úgy veszem észre, az USB sem megy. Az alaplapra integrált hálózati vezérlő memóriahibára panaszkodik.
Kikapkodtam pár kondit, és átméregettem ESR értékre.
0,42-048 ohm.
Pedig ilyen hiba lesz, csak nem ezek a kondik. Kívülről nem látszik púposodás. A táp pedig új.
Van benne 6 db 820uF 6,3V-os, 12db 1000uF 6,3V-os, 7db 1500uF 6,3V-os, 4db 1000uF 12V-os.
A nagy kérdés, hogy kondiátömlesztés, vagy csak pár darabot?

A korábbi kiemelt kondenzátorgyűjteményben ezek az értékek a legjobbak. Illetve két 470uF 50V-os párhuzamosan kötve mutatott 0,22 ohm értéket.

Most jár az agyam.
Kinézek a SOS Elektronik oldalára.

A csövezés következő megakasztó tényezője a levegőelvezetés. A lefolyócsöveket úgy kell összerakni, hogy bűzzáró edény védje a fürdőszoba légterét.
Eddig minden rendben. Egy U alakú cső, és mehet tovább.
Ha nagyobb vízmennyiség hirtelen lezúdul, esetleg kiszippantja a hozzá közel eső bűzzáró edényből a vizet, és máris visszalehel a lefolyó.
Ennek elkerülésére a rendszer végén a padlástérbe vezetnek ki egy csövet, amiből levegőt tud szívni a rendszer.
No, ezt megcsináltam a konyhában a vízcsapnál. A szürkevizes levegőztető rendben.
Viszont a fekáliát szállító cső összesen két wc-t tartalmaz. Vagy az egyiket, vagy másikat húzhatják le. Mekkora az esély, hogy ez egyik lehúzás a másikat kiüríti.
Nem tudom. Kipróbálni sem. Nincs két tartályom, és nincs még emésztőm.
Ha most bevések a falba egy felszálló csövet, az nem túl nagy munka. Viszont kéne még egy Y elem a vécé mögé. Az meg legközelebb Szendrőben.
Hát most éppen itt tartok.

2012. augusztus 2., csütörtök

Pénteken a csütörtökről


Komjáti, 2012. augusztus 3. péntek

A Pannon Magbank a Tápiószelei génbank. Ennyi haszna mindenképp volt az esti úszásnak.
Újra megnéztem, és megjegyeztem.

Tegnap egész nap vacak hangulatom volt. Este Nufi azzal hívott, hogy Béla nagyon rosszul van. A pénzeket nem küldik a tanítványai, és a többi. Ráéreztem? Nem akarok vészmadáralkatrészeket magamba. A számítógépes iskola népszerűsítője ismét felhívott. Én meg nem néztem meg a honlapot. Pontosítok. Addig nem néztem meg. Nem töltődött be az URL.

Este kimásztam. Beletekintettem. Szokványos honlap. Amerikai módú öndicséret, reklám arról, mit is árulnak. A szofver üzemeltető és webtervező ingyenes tesztlapot kitöltöttem 70%-osra. Ha ma felhív a leány, már tudok neki mondani valamit. Nem. Az iskola jó lenne. Meg is tudnám tanulni. Amit már tudok, az alapnak elég, és a hézagaim kitöltése is 'jó múlatság' lenne. Mégis miért? Miskolcon van heti x órában, kilenc hónapon keresztül. Innét Komjátiból 3 óra bicajút. Ez OK. Még anyuéknál is tudnék aludni, ha minden kötél szakad. De nem akarok háromnegyed évig külön élni Nufitól. Bp-ről meg nagyon drága lenne az út télen. A tandíjról egy betűt sem találtam, és ha megvan a papír, akkor mit ér? Mit ér egy 48 éves... akarom mondani akkor már 49 éves kezdő webdizájner?

Otthon Laci szomszédom már fizikoterápiás két hetet fog tölteni az Orfiban. Egyidősök vagyunk. Kopnak az izmaink, lustul a felfogóképességünk. Örülhetek, hogy nekem még nem kell orvosokat látogatni.
Most fontosabb a fürdőszoba. Kirámoltam végre a vendégszoba árkából is a csöveket. Ma világítást is eszkábálok, mert alig látok valamit. Az eredeti tervtől eltérően – nem alomszék, hanem kétkörös szennyvíz lesz – dupla csövet kell eligazgatnom. A vécének a lefolyó csövét kell ma végleges helyén rögzítenem és más betonozhatok is.

A mélységekkel voltam még nagyon eltévedve. Elfelejtettem, hogy földszint fölött van a ház. Ha kivezetem a csövet, az pedig fagyhatár alá kéne kerüljön. Viszont a talajvíz elég magas is tud lenni. Most jön a megoldandó feladat. Amíg a csövekkel eljutok az istálló hátsó faláig, ki kell találnom a tároló anyagát. Beton? Tégla és műanyag tartály? Na, hajrá!

Szerda-csütörtök


Komjáti, 2012. augusztus 1. kedd

Ez a nap is elment. A teljes délelőtt az alomszéken. Hogy ez most a szilva érdeme, vagy a lisztes kihágásoké, azt nem tudom. Pár napja egyáltalán nem voltam vécén, most bepótoltam. Akár bekaptam valamit, akár csak egy pohár vizet ittam, már mehettem is. Nem élveztem.

Anyu hívott, hogy Jánossal küldött nekem szőlőt, meg almát. Laci bácsi hozott a telekről. Megérkezett a memóriám is levélben. Szombaton ők hozzák el. Azt az időt, amit nem összegömbölyödve az ágyon begónizáltam, rendezkedéssel töltöttem. Kipakoltam az átjáró deszkákat a fürdőszoba csöveiről. A betonozáshoz készülve gyomtalanítottam a sóderdombot. Felforrasztottam egy ceruza elemet a bringakomputerre. Az Ildié már két éve nem merült ki. Annak a párja került az enyémre. 1,325V van mindkettőben. Pedig egyszerű TESCO gazdagságos-tartós elem.

A depiből pedig megint az úszás húzott ki. Egy hossz – jó, mert keresztbe teszem mekk :-) - öt perc. Egy út ezek szerint 10 perc. Utána kiültem megszáradni. A gyerekek közben elmentek a másik sarokról. Csak a fecskék száguldoztak a víz fölött. Mint a kacsázó kavicsok, abban a szögben közelítették meg a víztükröt, majd vissza fel. Még két kört úsztam, immár egyben. Érdekes, mert a vállamat, pontosabban a kulcscsontomat most is érzem, de a mozgásban nem akadályoz. Viszont a kimozgatás lelazít, és így napközben nincs a görcs a bal karomon.
Ezek az utazások Hypochondriában már mindennaposak. Több, mint huszonöt évig nem volt semmi bajom. Most meg jön csőstül.

A hazaúton megint cincogott a telefonom. Anyut hívta fel egy ügynök. Munkát vagy tanulást vagy valamit ajánl, de ne küldjem el. Megadta a mobilomat. Jó. Hétkor újra hív. Rendben. Megálltam András háza előtt. Gombóc – a kutyája, aki csengő is egyben – hamar előcsalta a gazdit. Most nem az úszás, hanem a gombázás felől érdeklődtem. - Holnap akkor megyünk? Persze. Hánykor? Tízkor? Hatkor- hétkor- Inkább nyolckor... …. megjegyzem – csütörtök reggel írom - , már elmúlt nyolc óra, mozgás meg még nincsen a szomszédban. :-) Na, odacsapok a lovak közé....

Komjáti, 2012. augusztus 2. csütörtök 

Nem lesz gombázás. Nem lepődtem meg nagyon. Reggel hatkor keltem. A fél hétkor csörgő órát már a teafőzéskor hallottam. Tettem-vettem mosogattam, kisöpörtem a légyhullákat. Kimostam egy fehér vödröt a gombáknak, bejöttem naplót írni, és semmi. Negyed kilenc után hallom kiabálni Andrást, hogy mégse. Nem látott nálam mozgást, azért nem szólt. Még este szólhatott volna, mert a vezetőnek kiválasztott Imre – még nem ismerem, csak András emlegette – nem ér rá. Edelénybe kellett menni. Este volt nála, de már nem szólt. Ez azért kellett nekem a kávééhségtől szenvedő idegrendszeremnek.

Bekapcsoltam egy rádiót. Olimpia. Kikapcsoltam. Éhes vagyok. Kivettem a két olajos lengyel ruszlit, és felfaltam az egészet. Meg a keserű csokoládét is. Csak szédelegtem. Ledűltem, fáztam. Felmásztam a padlásra. Ott legalább meleg van. Aztán a mozgás, a csőrakodás húzott ki lassan a depiből. Valamelyik gépemen letöltve megvan a Szendi Gábor könyv. A depresszióipar. Alighanem ma este azt fogom olvasni. Utoljára akkor voltam ilyen állapotban, amikor a Portokomból küldtek el. Teendő van itt elég, csak melyikkel kezdjem. Aztán a mindegy melyikkel, csak elkezdtem a kiút.

Az meg, hogy felkészülök valamire, és egy másik ember erre fittyet hány, vagy nem fontos neki, az a megfelelési kényszerem leépítésére kellene ösztönözzön. Igen, most egy kicsit sok egyszerre. Anyunál töltöttünk egy hetet, és szinte minden beszélgetésben a mondókámba úgy szólt bele, hogy köze nem volt a történetemhez. Egyszerűen levegőnek nézett. Ha Nufinak olvastam fel a szobában, akkor is. Üvöltsek? A gyerekkorom úgy fejeződött be, hogy csak olyan feladatokat tűztem ki magamnak, ami erős koncentrációt igényelt és kevés sikerélményt ígért.
Szerintem ezért ragaszkodtam annyira, hogy én orosz tévét javítsak. Megbízhatatlan volt, mindenki utálta, és nehéz, mint a sár. De most már nincsenek orosz tévék. Most van egy több, mint 100 éves ház, ahol a műanyag csövekben ki fogom vezetni a szennyvizet és a szart, és akkor is fürdőszobát csinálok, ha belehülyülök. 17h-kor pedig ismét felülök a bringára, és megyek úszni, és viszem a füves könyvet, és megint megtanulok egy gyógynövényt.

Tényleg, még nem is meséltem! Tegnap a Bódvarákó határában levő elhagyott bányaüzem épületén elolvastam a táblát. Az Aggteleki Nemzeti Parkról szól – gondoltam – hát illenék megnézni mit is ír. A génbankról szól. Magyarországon, az itt élő növényekből hoztak létre génbankot, és a vésztartalék, vagy másodtartalék magokat itt, az Esztramos kőbányájában őrzik. Az elsődleges valahol az Alföldön van. Majd lefényképezem, és ideillesztem a teljes táblát is, de a fejemben nem maradt meg az elsődleges 'bankfiók' neve.