2012. augusztus 7., kedd

Forróság és belassulás


Vége a nyafogásnak. Minden nagyon szép, minden nagyon jó és mindennel meg vagyok elégedve.
Tudom, ezután jön a világháború.
Ferenc József a maga szorgalmas hivatalnoki életével előkészítette egy birodalom szétverését. Az új emberek újat akarnak. Pontosítok. Az újak is emberek, és akarnak.
Akinek van, az többet akar, akinek nincs, az valamit akar. Az istenek pedig ha azzal büntetik az embereket, hogy megkapják, amit akartak, akkor az válik kevéssé, vagy túl sokká.
Ebből értelmetlen kiindulni.
Abból kell kiindulni, hogy nekem mi kell. Világbéke? Hát persze. Gazdagság? Hogyne. Egészség?, nyugalom, izgalom,...
Nekem ma úgy kezdődött a napom, hogy elaludtam. Andrásnak tegnap este megígértem, hogy felmegyek velük a hegyre, de nem gombászni, illetve visszafordulok a tetőről, mert anyuék jönnek a fél kilences vonattal.
Este tízkor már ágyban voltam, és beállítottam 4:45-re az ébresztőt. Még el is aludtam időben.
Éppen csak a csipogót kapcsoltam le az ébresztésről. Fél hat után ébredtem, vagyis ők már úton voltak.
Lépek tovább.
Tegnap kitaláltam a spanyolviaszkot. A ház felújításáról tervet kell készítenem, és naplót vezetni.
A legszörnyűbb az, hogy ez a rend nem létezik bennem, és mégis orrba ver.
A nyafogásom témája pedig az, hogy egy-egy munkafázis között eltelik 1-2 év, és elfelejtem a korábbi lépéseket, hogy mit miért.
Reggelente az alomszéken lesem a csöveket, és a félbe maradt betonozást, és szenvedek. Pedig csak folytatni kéne.
Kiveszem, beteszem, és újra meg újra elbizonytalanodom.
Ha már volna rajta beton, akkor a hibával együtt is haladna, így rettegek a melléfogástól. Pedig legfeljebb fel kell törnöm pár négyzetmétert. Nem a világvége. A betont, mint követ tovább tudom hasznosítani máshol.
A következő berzenkedésem, hogy minden, amit nem a felújításért csinálok, az nekem nem jár.
Pedig hát „játszani is engedd....”

Ma már játszottam is. Olvastam MJ bohóc blogját, és nem értem a tétovázását. Ott a barlang, ott a kíváncsiság, és a kényszer. Már csak el kell indulni. Kapott hozzá segítséget is. Tegyen úgy, mint a pillangó. Majd lesz belőle rovarfelhő.
A nem értem arról szól, hogy politikus akar lenni? Elment az esze? A törvényszolgaság, vagy alkotás a másokra kényszerített akaratról szól.
Teszem fel én vagyok az a tizenhat éves cigánygyerek, akinek most éppen börtönben az apja és nagyapja. Az anyja szülni készül, és valahonnét kaja kéne az asztalra. A tévében ott lövöldöznek a négerek, ütemre lóbálják a fejüket, és dagadtak, mint a szomszéd disznaja. Ráadásul egy másik néger a főmufti abban a fehérországban.
Na, magyarázd el nekem, hogy énbelőlem miért nem lehet miniszterelnök Magyarországon!

Itt ma már pillanatok alatt megtapasztaljuk, hogy mit mért nem érdemes megcsinálni.
Amíg az igényinket reklámokból nyerjük, addig nem is.
A kőtáblákat be kellett volna építeni a piramisok oldalába. Guttenberget is ledarálni. Úgy élni, mint a vadállatok, hogy legfeljebb egy emberöltőnyi tudás legyen átadható.
Az eszközeink lebomoljanak a használatban, és a környezetünket se tudjuk jobban elhasználni, mint egy hód.
Biztosan erre vágyunk?
Attila pár hónapja elmondta, mitől jó a specializálódás. Ha adót fizet, lesz, aki megvédi. Akinek ajtó kell, az ad érte uborkát, vagy kihúzza a rossz fogát.
A betyárokról olvastam Szenti Tibor könyvében, hogy sápot szedtek. Olyan adót, amit ha nem kaptak meg, akkor elvittek mindent a tanyákról.
Ők sem voltak soha biztonságban.
Az orgazdák pedig tollasodtak.
Ma már ezt a vadkereskedőfajtát is büntetik. Egyre furfangosabb módon akasztják össze agancsaikat a rablók s pandúrok utódai. A nevető harmadik pedig kapott rászakosodott rendcsinálót.
Az erő akkor is erő marad.
Ha én felkarolok egy csoportot, akiket kitépek a nyomorból, azok különbek lesznek?
Nem.

Tehát nem karolok fel senkit, nem akarok senkit kihúzni a nyomorból és nem rántok le senkit a sárba. Nekem nem ez a feladatom. Teszek arról, hogy minél kevesebb ember szólhasson bele az életembe. Talán ennyi az agresszióm.

Tegnap megkértek Feriék, hogy itassam meg az állataikat. Elmennek Jolikáért. És délben nem lesznek itthon.
Körbejártunk, mindent megmutatott a kis Joli, és még kaptam volna nevelni való állatot is, ha el merem vállalni, akarom mondani, felkészültem volna rá. Hát még nem. De komolyan: se kis kerítés, se ólnak való. 2-3 hónap itt-lakás is csak arra elegendő, hogy megszeressem őket.
No, de nem ezért kezdtem a témát. Délben pontosan átbicajoztam a portára, és valami hatalmas zengés fogadott. A bezárt kutyák ugattak, a libák fújtak, a tyúkok hangoskodtak. Egyedül a tehenek nem bőgtek rám. Csak figyeltek, amíg az istállóban feltöltöttem a locsolókannát vízzel.
Idegen voltam. Talán csak a kacsák örültek nekem. Nekik fontos volt, hogy feltöltöttem az itatót, meg a fürdőtálat vízzel.
A nyulak nem itták meg a vizet. Csak a disznók nem kerültek elő. Ők csöndben maradtak.

Mi történt még?

Sok nem. A bringám a földúton be-besúrolt a sárvédőbe. A hang alapján. Hiába forogtam hátra a földúton, az nem aszfalt, egy rög hamar kikapja a kormányt a kezemből, nem láttam meg, hol.
Itthon jöttem rá.
A lámpa rögzítő csavarja lett fényes. Alátettem még egy anyát, így már nem súrol be.
Anyuék elhozták a memóriát, amit hozzájuk rendeltem Kínából. A memória jó, a gép nem kommunikál wifi kártyával. Úgy veszem észre, az USB sem megy. Az alaplapra integrált hálózati vezérlő memóriahibára panaszkodik.
Kikapkodtam pár kondit, és átméregettem ESR értékre.
0,42-048 ohm.
Pedig ilyen hiba lesz, csak nem ezek a kondik. Kívülről nem látszik púposodás. A táp pedig új.
Van benne 6 db 820uF 6,3V-os, 12db 1000uF 6,3V-os, 7db 1500uF 6,3V-os, 4db 1000uF 12V-os.
A nagy kérdés, hogy kondiátömlesztés, vagy csak pár darabot?

A korábbi kiemelt kondenzátorgyűjteményben ezek az értékek a legjobbak. Illetve két 470uF 50V-os párhuzamosan kötve mutatott 0,22 ohm értéket.

Most jár az agyam.
Kinézek a SOS Elektronik oldalára.

A csövezés következő megakasztó tényezője a levegőelvezetés. A lefolyócsöveket úgy kell összerakni, hogy bűzzáró edény védje a fürdőszoba légterét.
Eddig minden rendben. Egy U alakú cső, és mehet tovább.
Ha nagyobb vízmennyiség hirtelen lezúdul, esetleg kiszippantja a hozzá közel eső bűzzáró edényből a vizet, és máris visszalehel a lefolyó.
Ennek elkerülésére a rendszer végén a padlástérbe vezetnek ki egy csövet, amiből levegőt tud szívni a rendszer.
No, ezt megcsináltam a konyhában a vízcsapnál. A szürkevizes levegőztető rendben.
Viszont a fekáliát szállító cső összesen két wc-t tartalmaz. Vagy az egyiket, vagy másikat húzhatják le. Mekkora az esély, hogy ez egyik lehúzás a másikat kiüríti.
Nem tudom. Kipróbálni sem. Nincs két tartályom, és nincs még emésztőm.
Ha most bevések a falba egy felszálló csövet, az nem túl nagy munka. Viszont kéne még egy Y elem a vécé mögé. Az meg legközelebb Szendrőben.
Hát most éppen itt tartok.

3 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Azt hiszem, neked is az kell, hogy valaki azt mondja, gyere törjük fel azt a betont, aztán gyere tegyük fel nálam is a tetőre vezető ajtót, mert a tetőről mindig berepülnek a galambok az emeletre, ami nincs kihasználva, valószínű a meleg miatt. És az a legenda, hogy a galambok hű de jól tájékozódnak az előttem szétesett, mert azon a nyíláson berepülnek a hülye galambok, de vissza nem találnak, noha akkora, hogy én is átférek rajta, ha szárnyam lenne, és akkor legtöbbször megdöglenek a galambok azon a kihasználatlan hatszáz négyzetméteren.
Megvan már egy fél éve az az ajtó, de egyedül nem bírom feltenni. S akkor mind centizem. Most várom, hogy menjen el ez a nagy meleg, aztán ősszel csak felhurcolom a tetőre valahogy.

Muzsi Attila írta...

A galambok végett, mert felőlem lehetne az a lyuk ott.

Hanczur írta...

Át kell lendülni egy holtponton.
Talán tegnap volt a napja.