2012. augusztus 14., kedd

Hétvége


Péntek

Fizikai meló.
Reggeli után kiválogattam a zsaludeszkákat, és összeállítottam a falhoz való méretet. Egyben nem adta ki, a nagyon hosszúkat meg sajnáltam elfűrészelni, hátha lesz még hosszúra szükség. A 160cm-eseket toldottam meg 235 centire. Hátulról elhoztam a legnagyobb köveket – gondoltam, ha ezt kibírja a hátam, akkor már jól állok – megtámogatni.
Ebédre a zúzapörkölt felét vágtam be, és ha most látott volna Erzsike és János, szerintem infarktust kapnak. Meg sem melegítettem, csak a hűtőből kivett edényből faltam fel némi csalamádéval. Ez utóbbi is anyu készítette savanyúság. Káposzta, uborka némi ecetes-cukros lében.
A furikban megkevertem a betont. Pillanatok alatt elfogyott. Visszacipeltem a kihordott kövekből a legnagyobbakat. Nem akarok én annyi cementet pazarolni. A homok sem ingyen van. :-)
Így kicsit több macera, mert kis lapáttal alá-mellé tömörítve kell a többi követ is eligazgatni a betonnal. Ezt úsztatott köveknek hívják, ha jól emlékszem, mert a szakönyvem Budafokon maradt.
Kétóratájban elfogyott a cement. Úgy, ahogy voltam, mosdás, átöltözés nélkül felkaptattam Szilasra a tüzépeshez, és hoztam két zacskóval. (25-25kg). Az egyik a kosárba, a másik a tetejére kerül. Most pókot sem vittem, de nem akart leesni. Arra kellett csak vigyázni, hogy ha nem vigyázok, rakodáskor virgoncan egy kerékre áll a bicaj, rá kell ülni mihamarabb, és úgy lecsurogni a hegyről. A 27-es úton már sima, vízszintes hazáig. Mondjuk a tengelyterhelésre 90kg-ot írnak a kerékpárnál. Az agy bírja is de a küllők nem szeretik a 80+50kg-unkat. Elvileg van még benne 35-40kg tartalék, ha a vázat is beleszámolom.
A betonozás végére érkezett Erzsike néni. Megmutattam, mit alkottam eddig. Nem maradt sokáig, mert ment tovább a bioptron lámpás kezelésre. Ebben én nem hiszek, de ő azt mondja, hogy használ. Remélem, neki van igaza! Ja, de nem ejtettem egy szót sem a kétségeimről. Már az is jó, hogy körbe sétálja a falut és beszélget emberekkel.
Visszarámoltam és elmostam a szerszámokat. Átlibegtem még Jolikához a tűzhelyet megnézni.
Sok zsíroldó, meg begyűrt papír fogyott el. A négy gázrózsából egy maradt sárga lángú. Az biztosan kormol nagyon. Azt jobban szét kell még kapnom. Veszek hozzá szilikon spray-t Leskó Pista így tanította még az egyetemen.
( A NME vaskohászatt tanszékén voltunk karbantartó műszerészek, akik a mérésekért és a mérőeszközök, kemencék állapotáért voltunk felelősök. Neki gázos volt a szakmája. Nagymama halála után elhívtam, nézze meg az örökölt tűzhelyet, akkor lestem el, mit hogyan kell csinálni. Meg természetesen azóta vettem könyveket is hozzá.)

Szombat-vasárnap

Locsolom a betont, teszek-veszek, takarítok, pakolok, és a felbukkanó TVC könyveket olvasom. A w2000-es wincsimen már megvan, amit nem sikerült mostanában letölteni.
Összekalapáltam egy univerzális maroktrafóból a VEF206-omnak tápegységet, meg pár elektrolit kondenzátort kicseréltem benne. A hangjában semmi változást nem észlelek. Még a ferritantenna cseréjén gondolkodom.
Ha ugyanakkora induktivitással tekernék egy légmagos tekercset, és kidugnám a tetőre.
No nem mintha akkor érdekesebb adást találnék.
Az olimpia teljesen kiborított.
A Kossuth rádión magukból kivetkőzött üvöltöző tömeg a háttérzaj. Trombiták, tülkök, egyéb zajkeltők. Emberek dicsérik magukat, micsoda hatalmas teljesítmény, meg munka....
Minek?
Az a néger, aki a krokodil elől elúszik, az oroszlán elől felmászik a fára, vagy mondjuk maradjunk Magyarországon, valakinek sikerül karcolás mentesen átszaladni a zebrán, az igen.
Ha macskamozdulatokkal leveszi a legtávolabbi cseresznyét az éppen le nem törő ág végéről kinyúlva. Az teljesítmény. Aki napi 10-12 nyöszörgő beteget pelenkáz, emelget, etet, mosdat, az nem olimpiai szám. Amelyik kocsmáros akkora fülest csavar le a késsel hadonászó részeg vendégének, hogy a padlón úgy csúszik végig, mint a mosogatórongy, és még az asztalokat sem borítja fel, az valami.
Persze, kalapácsvetés.... Persze... Én most itt vagyok falun, és nyár közepe van. Szedik a gyümölcsöt a fákról, hatalmas kombájnok állnak az udvaron, de egyik sem mondta, hogy kalapácsot volt aratni. Az ugyanis nem gabona. A búza, az árpa, a rozs. Azt aratják.
Mire való akkor a kalapácsvetés?

2 megjegyzés:

erős ildikó írta...

A kalapácsvetés az egyik lehetséges módja, hogy a gabonavetésben garázdálkodó kisebb rágcsálókat be- vagy eltakarítsuk, így indirekt, sokszor véletlen módon járulhat hozzá a termésátlag növeléséhez ez a tevékenység. (A kalapácsokat utána be kell gyűjteni.)

Hanczur írta...

Egy irodából mindent meg lehet magyarázni. Odafent mindent tudnak. Meg az Únióban is. Én itt a földeken még sohasem láttam. Biztos valami külföldi találmány.