2012. augusztus 9., csütörtök

Szerda


Komjáti, 2012 augusztus 8. szerda

Egy idézettel kezdeném.

„A természet változatos, sokarcú és bonyolult rendszer. Ugyanez érvényes a félvezetőkre, mint a természet részeire. Nem lehet olyan elméletet kidolgozni amely megragadná és teljesen megmagyarázná az összes megfigyelt jelenséget és tulajdonságot, ezért az emberi agy igyekszik a megfigyelt nagyszámú jelenségből kiválasztani azt a néhány legfontosabbat, amelynek alapvető jelentősége van. Ezt a folyamatot nevezzük modellalkotásnak.”
/J.Krempaski/


Szeretném érteni a világot. Legalább azt a részét, amelyik körülvesz. Megfigyeltem, kisgyereken, mennyire érdekes, ha valami elmozdul, vagy forog, vagy itt megnyomok valamit, és ott világít, elalszik. Ebből tanulnak.
Én is így kezdhettem.
Később is ilyesmik történnek, csak több összetevőt kell figyelni. A kerékpározás egyszerre igényli, hogy mozogjon a lábunk, a kezünk, és még folyamatosan befogadjuk a forgalom változásait.
A politika is így működik. Megtanul, kifigyel minket, hogy életben maradjon.
Valamelyik reggel hír volt a rádióban, hogy már blogokból tájékozódnak. Kik? Gondolom a sajtó, és ha jól csúsztatok, a politikusok is.

*

János tegnap benézett. Anyu hazaküldte vele a kimosott ruhámat. (Ha nem dugom el, anyu mindig elviszi a szennyest. Legközelebbi látogatásukkor a szárító kötélen fogom tárolni frissen mosva.)
Megbeszéltük, hogy ad nekem vályogtéglát a fürdőszoba lefalazásához. Reggel áthozhatom.
Mindjárt fordulok egyet érte.

Az a mindjárt elég hosszú fejmosássá növekedett.
Kezdődött azzal, hogy mit reggeliztem. Gyanútlanul megjegyeztem, hogy barackot szilvával. Tudom, hogy az almát kifelejtettem, de sem a mennyisége nem volt jelentős, sem a felháborodott hangú nekemesésen nem enyhített volna.
Hogy képzelem, hogy csak gyümölcsöt!
Szerintem logikus, mert szeretem, mert nyár van, és ezrével l óg a szilva a fán, és kaptam anyutól 10kg barackot. Nekem ez elegendő indok.
De hát azért nem tudok dolgozni.
Hát ja. Amíg eszem, nem szoktam dolgozni. Régebben előfordult, de mostanában nem.
Még Mari néninek jó hangzó érv volt a fáról ingyen leszedhető kaja, de Erzsike egészségügyisként kezdte az életét, és a koleszterin fenyegető ördögképével igazi papnőként intett meg. János pedig akaratgyenge fickónak nevezett, bár előtte pár mondattal még arról tartott előadást, hogy nem hallgatok senkire. Megyek a saját fejem után.
Az akaratgyengeség a kajálásra, az önfejűség a kajálásra vonatkozott. Meg a csatornarendszeremre.
Azért halkan megjegyezném, hogy itt Komjátiban Dezső bátyáéknál télen állandó gondot okoz, hogy befagy a lefolyó. Itt a Táncsics utca sarkán is látok a ház oldalán kibújó 90°-os csövet azonnal a földbe fúródni. Ez vajon mind szabályos?
Én meg tudom magyarázni, hogy amikor szabályt szegek, azt miért teszem.
A lefolyócsövemet végigviszem a házon a padlóban. Ezért baj esetén fel kell majd törni a járólapot.
De mitől lesz baj?
Nálam nem járkál a cső felet több tonnás autó. Elenyésző a terhelésváltozás.
A két szoba egymás mellett van, majd az istálló felé folytatódik. Minkét szobából – ez fal kéz oldala – vécé és mosdóvizet visz el két cső. A befogadóképessége jócskán túlméretezve, a betóduló vizet egy házivízmű szállítja.
De mondom tovább.
Az istállóban lesz a központi fűtés kazánja. Ugye annak is kell csap és lefolyó.
Vajon mennyivel jobban érné meg minden csővezetéken kétszer kilencven fokot irányt váltani, és a házon kívül az alap mellett – ennek a háznak nem betonalapja van, hanem földbe döngölt köveken áll – fagyhatár alá ásni, és mire a ház mögé érek, már 2m-rel vagyok a föld alatt. Azaz innen kezdeném az emésztő gödröt. Ráadásul a talajvíz olyan magas, hogy a kutunkban sokszor fél méterre van a föld szintjétől. A ház hátamegetti telek nem a miénk. A ház előtt van a kút.
Na szóval köszönöm a tanácsokat. Azt is, hogy csinálni, „dolgozni” kell, nem tanulni.

Úgy döntöttem, egyenlőre még nem kérem a vályogtégláit.
Hazajöttem, és rendbe tettem Erzsi néni mikrosütőjét, majd átmentem Margit néni ajtóját megnézni. Miért nem zár a tavaly felszerelt zár?
Kicsit kijjebb hajtottam a nyelvet befogadó vasbigyót. Így már nem kell kézzel rásegíteni, magától becsusszan a zárnyelv.
Itthon ettem valamit, majd ledőltem egy órát, és jött a koszos munka.
Szétvertem pár törött vályogtéglát, és a fürdőszobaajtó fölött kitöltöttem a keretet ezzel az agyaggal. Kapott egy jó vastag áthidaló deszkát, és felfalaztam a plafonig.

Erre a napra elég is lett.

5 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Én már vagy húsz éve csak gyümölcsöt eszem reggelire (többnyire vacsorára is), és mégis van energiám. A szellemi munkához is és a fizikai igénybevételhez is, ami Apu mindennapos emelésével, sétáltatásával jár, még a hőségben is. (Igaz, hogy a hegyi ösvényeken a várkapuig nem bírom feltolni a bicajt, de ott más is gyalog megy.) Estére persze elfáradok, de legalább nincs gondom az alvással. Téged mégsem erőltettelek soha, hogy edd azt, amit én. Csak kipróbálunk ezt-azt közösen, és ami beválik, azt megtartjuk. Én például régen nagyon szerettem a kenyeret, a péksüteményeket, tésztákat. Viszont amióta nem eszem, nem fáj a hátam, pedig az emelések miatt talán indokolt lehetne. Szóval mindenki azt eszik, amit jónak talál (és meg tud fizetni), talán csak azt tanácsolnám, hogy ki-ki figyeljen oda a szervezete visszajelzéseire, a súlyára, az energiaszintjére, a bőrére, stb.
A fürdőszoba pedig tudom, hogy nem könnyű ügy. Részben nem ez a szakmád, részben pedig Neked a javítás az erősséged, inkább megjavítasz tíz elromlott akármit, minthogy egy újat megtervezz. Ráadásul egyedül nem könnyű, elkelne a segítség néha, de az ember abból gazdálkodik, ami van. Tudom, hogy egy ház vízvezetékrendszere - jó esetben - több évtizedre készül, nem mindegy hát, hogy milyen lesz. Én bízom benne, hogy jó lesz.

Hajni írta...

Milyen jó hogy számíthatnak Rád az idős emberek, ha ott vagy :)

MJ írta...

Hááát igen. Vannak ilyen "renitens" emberek. Miért is nem hallgatunk rájuk? :))

Hanczur írta...

Engem idős emberek neveltek kiskoromban. Leginkább a dédnagymamám. Olyan természetes közeg.
Az emberekre meg hallgatok én, de a válogatok, hogy mit és kit követek.

Bohóc (MJ) írta...

Engem is. Nagyszüleim neveltek, hatéves koromig. Meghatározó lett mind az életemben, mint a felfogásomban. Én is válogatok, tán már nagyon is. Gyanakvó lettem kicsit.