2012. augusztus 2., csütörtök

Szerda-csütörtök


Komjáti, 2012. augusztus 1. kedd

Ez a nap is elment. A teljes délelőtt az alomszéken. Hogy ez most a szilva érdeme, vagy a lisztes kihágásoké, azt nem tudom. Pár napja egyáltalán nem voltam vécén, most bepótoltam. Akár bekaptam valamit, akár csak egy pohár vizet ittam, már mehettem is. Nem élveztem.

Anyu hívott, hogy Jánossal küldött nekem szőlőt, meg almát. Laci bácsi hozott a telekről. Megérkezett a memóriám is levélben. Szombaton ők hozzák el. Azt az időt, amit nem összegömbölyödve az ágyon begónizáltam, rendezkedéssel töltöttem. Kipakoltam az átjáró deszkákat a fürdőszoba csöveiről. A betonozáshoz készülve gyomtalanítottam a sóderdombot. Felforrasztottam egy ceruza elemet a bringakomputerre. Az Ildié már két éve nem merült ki. Annak a párja került az enyémre. 1,325V van mindkettőben. Pedig egyszerű TESCO gazdagságos-tartós elem.

A depiből pedig megint az úszás húzott ki. Egy hossz – jó, mert keresztbe teszem mekk :-) - öt perc. Egy út ezek szerint 10 perc. Utána kiültem megszáradni. A gyerekek közben elmentek a másik sarokról. Csak a fecskék száguldoztak a víz fölött. Mint a kacsázó kavicsok, abban a szögben közelítették meg a víztükröt, majd vissza fel. Még két kört úsztam, immár egyben. Érdekes, mert a vállamat, pontosabban a kulcscsontomat most is érzem, de a mozgásban nem akadályoz. Viszont a kimozgatás lelazít, és így napközben nincs a görcs a bal karomon.
Ezek az utazások Hypochondriában már mindennaposak. Több, mint huszonöt évig nem volt semmi bajom. Most meg jön csőstül.

A hazaúton megint cincogott a telefonom. Anyut hívta fel egy ügynök. Munkát vagy tanulást vagy valamit ajánl, de ne küldjem el. Megadta a mobilomat. Jó. Hétkor újra hív. Rendben. Megálltam András háza előtt. Gombóc – a kutyája, aki csengő is egyben – hamar előcsalta a gazdit. Most nem az úszás, hanem a gombázás felől érdeklődtem. - Holnap akkor megyünk? Persze. Hánykor? Tízkor? Hatkor- hétkor- Inkább nyolckor... …. megjegyzem – csütörtök reggel írom - , már elmúlt nyolc óra, mozgás meg még nincsen a szomszédban. :-) Na, odacsapok a lovak közé....

Komjáti, 2012. augusztus 2. csütörtök 

Nem lesz gombázás. Nem lepődtem meg nagyon. Reggel hatkor keltem. A fél hétkor csörgő órát már a teafőzéskor hallottam. Tettem-vettem mosogattam, kisöpörtem a légyhullákat. Kimostam egy fehér vödröt a gombáknak, bejöttem naplót írni, és semmi. Negyed kilenc után hallom kiabálni Andrást, hogy mégse. Nem látott nálam mozgást, azért nem szólt. Még este szólhatott volna, mert a vezetőnek kiválasztott Imre – még nem ismerem, csak András emlegette – nem ér rá. Edelénybe kellett menni. Este volt nála, de már nem szólt. Ez azért kellett nekem a kávééhségtől szenvedő idegrendszeremnek.

Bekapcsoltam egy rádiót. Olimpia. Kikapcsoltam. Éhes vagyok. Kivettem a két olajos lengyel ruszlit, és felfaltam az egészet. Meg a keserű csokoládét is. Csak szédelegtem. Ledűltem, fáztam. Felmásztam a padlásra. Ott legalább meleg van. Aztán a mozgás, a csőrakodás húzott ki lassan a depiből. Valamelyik gépemen letöltve megvan a Szendi Gábor könyv. A depresszióipar. Alighanem ma este azt fogom olvasni. Utoljára akkor voltam ilyen állapotban, amikor a Portokomból küldtek el. Teendő van itt elég, csak melyikkel kezdjem. Aztán a mindegy melyikkel, csak elkezdtem a kiút.

Az meg, hogy felkészülök valamire, és egy másik ember erre fittyet hány, vagy nem fontos neki, az a megfelelési kényszerem leépítésére kellene ösztönözzön. Igen, most egy kicsit sok egyszerre. Anyunál töltöttünk egy hetet, és szinte minden beszélgetésben a mondókámba úgy szólt bele, hogy köze nem volt a történetemhez. Egyszerűen levegőnek nézett. Ha Nufinak olvastam fel a szobában, akkor is. Üvöltsek? A gyerekkorom úgy fejeződött be, hogy csak olyan feladatokat tűztem ki magamnak, ami erős koncentrációt igényelt és kevés sikerélményt ígért.
Szerintem ezért ragaszkodtam annyira, hogy én orosz tévét javítsak. Megbízhatatlan volt, mindenki utálta, és nehéz, mint a sár. De most már nincsenek orosz tévék. Most van egy több, mint 100 éves ház, ahol a műanyag csövekben ki fogom vezetni a szennyvizet és a szart, és akkor is fürdőszobát csinálok, ha belehülyülök. 17h-kor pedig ismét felülök a bringára, és megyek úszni, és viszem a füves könyvet, és megint megtanulok egy gyógynövényt.

Tényleg, még nem is meséltem! Tegnap a Bódvarákó határában levő elhagyott bányaüzem épületén elolvastam a táblát. Az Aggteleki Nemzeti Parkról szól – gondoltam – hát illenék megnézni mit is ír. A génbankról szól. Magyarországon, az itt élő növényekből hoztak létre génbankot, és a vésztartalék, vagy másodtartalék magokat itt, az Esztramos kőbányájában őrzik. Az elsődleges valahol az Alföldön van. Majd lefényképezem, és ideillesztem a teljes táblát is, de a fejemben nem maradt meg az elsődleges 'bankfiók' neve.

Nincsenek megjegyzések: