2012. augusztus 17., péntek

Szerda-csütörtök


Nufinak nem tetszik. A konyhánkba túl nagy, mást tervezett. Zegzug konyhát. Én legalábbis így hívom. Nem körberakva a berendezési tárgyakkal, hanem elválasztó pulttal, meg a bejárat és az ajtók közötti részt előszobának kialakítva.
Ez az asztal és a székei átnemesülnek kültéri használatra. Ha vendégek jönnek, akkor fogom kitenni a diófa alá, addig pedig meghúzódnak majd az istállóban.
Egyébként ma már megnéztem, mi a szemzavaró benne. Nem mindig fogja fel az agyam azonnal. Ma reggel rájöttem.
Az asztallap tapétája – ami olyan, mint a rétegelt lemez egy rétege, valószínűleg fából van – keresztben egymás mellé ragasztott fát mutat. Az asztalok mindig hosszában összeállított fából vannak.
A lábain a 'tapéta' már függőleges. Ott meg az élfólia mintázata nem követi az oldalfalat.
Nem, fikázni akarok. Ez egy masszívnak tervezett ülőbútor, és biztosan sok készült belőle. Ki is szolgálta már azt a családot, akitől kaptam. Ráadásul az én környezetemben az eklektika tobzódik.
Például a múlt század eleji gőzölt bükk székecskéim remekül megférnek a 60-as évek irodabútoraival. Itt is – Komjáti birtokukon - van mahagónitapétás fehér pozdorja szekrénysorból egy elem, és annak – minő borzalom - műanyagból készültek a fiókjai. Amin a számítógép monitor van, az meg zártszelvény lábú.
Fölöttem pedig valódi tölgy gerendák tartják a mennyezetet. Szerintem, ha pénzem lenne, akkor sem tudnék már ízlést vásárolni magamnak.
Más.
Megnéztem Attila emeletes gyermekágyát. Szép. Megdicsértem a gépemet, milyen remekül küldi most ki a képet és a blogbejegyzésem is. Már éppen egy hosszabb kommentet eresztettem meg az Attila ágyáról, amikor összeomlott a kommunikáció. Most ismét offline készül újra, és nem kommentként, hanem a bejegyzésbe írom, ami még eszembe jut belőle.
Azért látom szépnek az ágyát, mert egy ember munkája. Az első csavartól az utolsó ragasztásig tisztában volt vele, hogy mit hová és miért. A görcsök hozzátartoznak. Én sem takarnám el, és nem is fúrnám ki. Kiesett magától otthon is a lépcsőkorlátomból. És? Vissza tudtam dugni.
Na most megyek egy kicsit falat rakni.
Két és fél sor felkerült a betonalapra. Utána elkészítettem a lecsómat, és átkarikáztam Jolikához.
Rosszkor. Épp nem volt otthon.
Még el kellett mennem a Malom utcára Tóthékhoz összerakni egy tekerentyűt. Fehér gomb két műanyag részből, meg egy rugóból, és a gáztűzhely begyújtásához való a nyomógomb része, a tekerhető palást pedig a gázrózsa lángjának szabályozója.
A következő feladat a mosógép volt. Nem forog a tárcsája. A volt polgármester – Gyenes úr – eredetileg háztartási gépes volt, és meg is vetette az öregekkel a szimeringet, de ki nem cserélte.
Télen távozott a falu legcsöndesebb kertjébe.
A feladat megdolgoztatott. Elképzelendő a forgódobos Hajdu mosógép. Oldalán fektetve átölelve nem érem be egyszerre két oldalról a motort és a tárcsát. Az ékszíjtárcsa nem akart lejönni a tengelyről. Kalapács, olaj, ráncigálás. A tárcsa nem tört el,. Második lépés: a tengely nem bújt ki a csapágyból. Haza kellett jönnöm kikalapálni, és addig járatni olajban, amíg végre könnyedén visszatehető volt.
Már csak a szimering nem akart átbújni a tengely bunkós végén.
Mintha Juci néninél egyszerűbb lett volna ez a művelet. Hát persze! A tárcsa eredetileg lecsavarható. Épp csak 12-es kulcsom nem volt hozzá.
Sebaj, a néni hozott biciklikulcsot. Azon van mindenféle. Juhéj! Letekerve.
Bejáratva, bezsírozva. Már csak a tárcsa nem csúszik a helyére.
Se zsír, se olaj nem beszélte rá. Ismét loholás haza. Reszelő, olaj, satu, fogak közül kiszűrődő szitkok. Pedig csak zömül a tengely a levételkor. Azt kellett leforgácsolni, és ismét csusszant, ahogy kell.
Tóth néni mesélt kicsit a pesti szomszédról, aki asztalos, de már meghalt. Ő is élt Bp-en az 50-es években. Szolgáló volt egy ügyvéd családjánál.
Szomorúan jegyezte meg, hogy a téeszesítés tanította meg az embereket lopni. A szegény világban nem ez volt a módi.
Még adott egy ollót,amiről le kell köszörülnöm a bunkót. Nem tudom, mihez készítették, láttam már ilyet. Hazafelé elcsíptem Jolikát, aki egy kisebb fajta 'virágüzlettel' a tringája puttonyán ment valahová. Énekelni a templomba. A tűzhelye halasztva.
Itthon pedig leültem lejegyezni a napot. Ásítozva tárgyaltam végig Nufival az estét. Hamar nyugovóra tértem.


2 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

csak benéztem...

Hanczur írta...

Üdv a kulcslyukból! :-)