2012. október 18., csütörtök

A hazatérés előtti pillanatok

-->

Búcsúzom Komjátitól.
Holnap beülök az autóba, és irány Miskolc. Nufi is jön, aztán osztálytalálkozó, s rövidesen Budafok. Íme a menetrend.
Most pilledt vagyok. Ma egész nap pakoltam. Ezt ide, azt oda. Anyuék járnak majd ki, és másképpen használják a házat, mint én. Pár perc pihenő után berámolok a bőröndjeimbe. Az sem öt perc lesz.
Az utolsó pár nap Nehoda Laciról szólt. Mesélt a családjáról. Molnárok voltak itt Komjátiban. Nagyapját egy ló rúgta halálra, ő bányában dolgozott, de ami fontos volt nekem, ő egy jó kis asztalosműhellyel vagyon felszerelve. Hatalmas szalagfűrész, házi gyártmányú lapforrasztóval. Az esztergája is egy jókora 380V-os motor hajtotta vasszerkezet. Semmi fölösleges burkolat. A nyers erő, az esztergakése reszelőből köszörülve. Az áttétel esztergált műanyag ékszíjtárcsán változtatható. A fúrója nekem múzeumi darabnak tűnt.
Mindezen pillanatok alatt hozott létre forgástestet. A tolómérőt is egyszer tolta rá a forgó, kerítésnek való küllőre. Amitől engem kiráz a hideg, de neki ez természetes. Aki teljesítményben nyomja a reszelőnyelet, fakalapácsot, stb, annak számít az idő is.
Hogy kerültem a műhelyébe? A történet szokásos. Elromlott a mobilja. Viszonylag fiatal Nokia telefonjának csatlakozója a töltőn is, és a telefonon is tönkrement.
Mit lehetne kezdeni vele?
Mondtam, hogy csináljon egy szűk keretet, amibe éppen be lehet tolni az akkut, és hozzon egy laposelemet. Elem helyett volt rézlapja. Azzal szokta forrasztani a szalagfűrészlapot.*
Innét az összefüggés. Megkértem, mutassa meg a forrasztást, mert nekem is kellene a kis szalagfűrészemhez. Nagy tekercsben olcsóban tudnék venni fűrésszalagot, és a kemény fa igénybe veszi nekem is a fülbevalózásra használt szalagjaimat.
Kaptam pár reszelőnyelet, meg kalapácsot is. Sőt, a kapanyelezés titkát is felfedte előttem. X alakú bevágással látja el a nyél végét, mielőtt felhúzza rá a kapát. Utána egy teljes szélességű, meg a felébe tört éket veri bele a résbe. Használat előtt pedig beáztatja vagy tíz percre.
Kipróbáltam a módszerét. Levágtam Laci bácsi kapájának a fejét. Mármint tele volt már visszahajtott szögekkel, és így is mozgott. Pedig előtte is rendesen felütöttem.
Most igen szűken ment fel nagy kalapáccsal a kapa. Az egyik ék bement, a másik sehogy sem.
Mindegy így is fix most.
Laci – még egy László! Hát nem furi? - letolt, hogy nem flex-szel kell élezni.
Mondom ez új kapa, Nem volt még élezve.
Megigazította. Mint a kaszát, a kapát is meg kell verni, és reszelővel utánaigazítani. Ez egyúttal edzi is a kapát.
Kétségtelen, hogy utána sokkal élesebb lett.
Tegnap még hozott egy kis Orion tévét. Pár másodperc múlva mindig kikapcsolt. KH. Nagyítóval nem találtam meg, melyik forrasztás, azért ami nem felületszerelt alkatrész volt a tévében, azt átforrasztottam. Utána nem kapcsolt ki. Azaz működött, mint a kisangyal.


*
A keretbe belefűrészeltem két rést, oda csavaroztam a rézlapokat érintkezőnek, és a töltő zsinórját ráforrasztottam.  Így az eredeti töltővel működik, csak ki kell venni az akkumulátort a töltéshez.

2012. október 14., vasárnap

:-)


Egérszemű szépség
mosolyog itt szemben
valamit rág folyton
minden neszre rezzen
Farka vége lelóg
két mancsában kenyér
befőttes üvegben
egy évig is elél
Csak a takarítás...
Ne lennél oly büdös!
Mondom neki halkan
De azért örülök
Konyhai magányom
megosztom evéskor
Ő most hátat fordít,
s nyom nekem egy kakit.

októberi készülődés

-->

„Fú a szél,
Hullahopp!
Dimitrij halkan megfagyott.
Elfeledte
Elzárni a jégcsapot.”

Bejött a hideg. Odakinn a szél söpröget. Idebenn pedig én. Mert a tüzelővel sok piszkot behozok. Közben dúdolom az Omega slágerét a Gúnya szöveggel. Már ha jól emlékszem. A szövegre elég jó, az szerzőre, előadóra a tévedés jogát fenntartom.
A hét végén Miskolcon voltam. Hazavittem anyuékat, a sok tökkel, csicsókával, dióval. A vasárnapot egy Szilvási Lajos regénnyel múlattam. 'Profi regény'. Ahogy Ildi szereti a történeteket. Minden szereplőről hosszú fejezet. Az életrajzok részletesek, és az összefüggések nyilvánvalók.
Tizenévesen sok regényét elolvastam. Az Egymás szemében volt az első. Egy Cinema Viki vetélkedőt nyertünk meg nyolcadikos korunkban, és az iskola elvitt Budapestre jutalomból. Ott olvasta egy osztálytársnőm, aki mellett ültem a vonaton. Megengedte, hogy én is. Aztán jött a többi regénye, ami otthon volt. Meg amihez hozzáfértem.
Érdekes, hogy annyira el tud foglalni, mintha filmet látnék belül. Nem rágcsálom, hanem élem belül. Az életfunkcióim lelassulnak. Közben mértem a vérnyomásom, - játszottam Laci bácsi mérőjével – és 108/68 körüli értéket is mértem 48-as pulzussal. Ez gondolom alvásnak megfelelő lehet.
A mostani könyv címe: Lélekharang.
Ha végiggondolom, akár önálló novellaként is megállna minden szála. Még a '70-es évekről megmaradt emlékeimbe is beilleszthető. Na nem az autós, gazdag maszek világ, hanem az állandóan dohányzó nagyapám, meg a Katowice étterem, ahol ebédeltünk felső tagozatos diákként. Hetedik-nyolcadikban már nem volt napközi, és menza.
No meg az előre eldöntött nyerő emberek, a meghiúsított versenyek. Az éneklő rajok versenyére szeretett volna elvinni az énektanárunk. Bíró Pityuka. Mi így hívtuk, bár csak magunk között.
Szóval valamiért az igazgatónk kiakadt az osztályra, és nem engedett minket.
Én például ezután már énekelni sem voltam hajlandó. A mutálás miatt elegendő volt a kottaírás, meg a lemezhallgatásból szerzett ismeretanyagom. Illetve még kopogni kellett. Egy és kétkezes koppantások a füzetben leírt ritmusra. Ennyire emlékszem. A többi homály.

*
Kihagytam pár napot.
Feltorlódni nem hagyhattam a feladatokat, mert a jövő hét már a hazautazás lesz. A lakásban végzett teendők megfejelődtek a tüzeléssel, s favágással.
Régifajta húrfeszítésű keretes fűrésszel darabolom legtöbbször a tűzifát. Legalább kétszer fűt.
Anyuék itt jártak, és tegnap kimentünk Szentadrás fölé gombázni. Az erdőben hagytuk a Hondát. Anyu nem kószált, vigyázott a kocsira, Laci bácsival fedeztük fel a tölgyest. Szinte semmi gomba.
Aztán visszatértünk az autóhoz, és az aszfaltút túloldalán indultunk neki.
Sokáig semmi, s amikor már lemondtam mindenről, akkor bukkantam nagy őzlábgombákra. Kijött egy egész vödörnyi a területből. Volt még pár pöfeteg is. Csak nem fért. Kikeveredtem az aszfaltra, és visszakutyagoltam anyuékhoz. Már kiabáltak, hogy hol vagyok. Az utolsó 100 méteren hallottam csak meg. Akkor válaszoltam.

2012. október 4., csütörtök

A kutya fáját

-->
Itt járt János. Hozott csavart, és rögzítettük a dobozt.
Én meg szenvedek a vizes fával. Pedig elegendő lenne valami fedett helyet csinálni neki, és egy csomó felesleges bosszúságtól megkímélném magam.
Már a csengő felszerelését tűztem ki magamnak. Vezetékes, hagyományos csengő. A gombhoz kivezetem a 230V-ot, mert akkor nem fogyaszt nyugalmi áramot. Megnéztem, hogy az oroszok erre tervezték a gombot. Egyébként fej fölé, a kapu eresze alá fogom tenni. (Nekem szemmagasság) Oda nem jut be a víz nagy zápor esetén sem... talán. Ha meg mégis, akkor a 0-át és a csengőreduktoron keresztül menő fázist viszem ki. Legalább megoldom a padlás villamosítását is ezen az oldalon. A túloldal már megvan.
András hozott egy kétlapos rezsót. Állandóan ki-bekapcsol. Nem melegít rendesen. Át kéne kötni a szabályzót.
Igenám, de akkor folyamatosan megy. Visszahozta, hogy így nem jó. A kapcsoló egy hőkioldós megoldás. Kivezettem egy kábelt a kapcsoló helyén, és mondtam, ha nem váli be, akkor visszaalakítható. Két forrasztás árán visszatehető az eredeti gomb.
Így a nagyobbik lap maradt szabályzós, a kisebbik ki-bekapcsolható.
Tegnap meséltem Nufinak, hogy a kutyáktól már úgy járhatok ki-be Andrásékhoz, mintha otthon lennék.
Gombóc kölykeiről még nem is tudott Nufi. Illetve a születésükről igen, de követelte, hogy küldjek róluk képet.
Jó, ha beleegyeznek. :-)



2012. október 2., kedd

Hétfő

-->

A próbafűtés jól sikerült. Rájöttem, hogy a takaréktűzhely attól takarékos, hogy nem csak fűt, meleg vizet készít főzés közben a mosogatáshoz is. Este a fürdővíz két fazékban is egyszerre jut el a forráspontig, és elégethetem vele a tömérdek szőlővesszőt, amit Laci bácsi termelt az éven. No meg a diólevelek is elégnek benne. Jó huzatú kéményem van, ezért akár vizesen is elég.
Amikor nem szorongat az idő valamivel, még tüzeskedni is szeretek. Átvizslatom a zsebeimet tépőzáras papírzsebkendők után, kivallatom a szemetesemet is zsírtörlésre használt újság után. Eltakarítja a cementes zsákot is.
Közben emésztettem az Ida regényét.
Mennyire undorodott Gárdonyi a manager apától. Egy ember a mókuskerékben. Erről kommenteltem Attilának is. Aki a munkájában, és ez emberben, mint használati tárgyban talál örömöt. Nem tud mit kezdeni a családjával. A lányát klastromba dugja, de úrinőt akar belőle nevelni. Többet szán neki. Az talán nem jut el hozzá hogy az ember a címek alatt is csak ugyanaz az élőlény.
Amikor a történet a vége felé közeledik, megemlíti, hogy a hatóságok folyóba öntik a borait, és felszámolják a gazdagságát.
Mit tesz az igazság bajnoka, Csaba? Meg sem fordul az eszében, hogy utána nyúljon a lecsúszott öregnek.
Tudom, hogy a találkozáskor éppen feleségét kajtatja idegesen. Csak az élet nem fekete és fehér. Ezt egy festőnek nem csak elméletben illenék tudni.
Az a fickó fénykorában a vagyonából, az idejéből áldozott a lánya jövendőbelijére. Mindez a saját
inerciarendszerében. Biztosította a kisasszony jövőjét a maga 'böcsületes kereskedő' módján.
Ezért mit kapott? Undort.
Ilyenkor belibben a képbe apám is. Ő is elhagyatva halt meg a világ másik végén. Mit sajnálok egy kitalált figurát?
Az emberek alapvetően magukért felelősek. Aki kilép önként egy családból, hogy újat alapítson, vagy csak magányosságáért, vagy a szakmájáért, azt is ott fogják hagyni. Ó Péter uramat a borkereskedelem is elhagyta.
Hát ja. Tiszteld apádat, anyádat, és hosszú életű leszel a földön.
Lehet, hogy én nem tiszteltem eléggé apámat? De ő nem volt hosszú életű.
Ez az idézet nem jó rám, de a könyvre sem.
A jó válaszok a pillanatnak születnek, melyben felteszik őket.

Más.
Tegnap meglátogatott Mari néni. Nem megy a bojlere.
Elballagtam, és megnéztem.
 - Ez ki van húzva.
 - Igen.
Bedugtam a konnektorba.
Ettől nem gyógyult meg.
A másik konnektorban világított.
Viszont ha saját konnektora van, akkor az nem véletlen.
Leszedegettem a kupakot a kötődobozokról, egyik sem volt rossz, és nem találtam a bojler konnektorának zsinórját. Fel kellett mászni a padlásra, ott lekövetni egy madzagot a villanyóráig.
A mérőeszköz föltt hagyományos olvadóbetét vigyázta a házat.
Ott lesz a baj.
Levettem a dobozát. Alatta vagy 15 csíkos egyenruhás szorgoskodott. Mondom Mari néninek, hogy
kéne kemotox. Csak ha hozok. Neki nincs.
Visszajöttem méregért.
A darazsak kifújás után átadták a terepet. Az elszabadult vezetékvéget sajnos nem lehetett visszakötni. Nem mozdult a csavarja.
A patkolt biztosíték lehullott, és összetört. Másik sem volt. Jöhettem haza automatáért, meg guman tábláért. Már csak facsavarom nem volt.
Mindegy, amíg kerül megfelelő, addig megtartja a vezeték. Hívtuk Jánost - a fiát – de most nem értük el. Beállítottam anyut a riadóláncba. Jó ötlet volt, mert Erzsikét vitte kötözésre, nem volt elérhető. Anyu pedig otthonról ingyen tudja hívogatni telefonon.
János csak este hívott vissza. Szerintem a héten hozni fog.

2012. október 1., hétfő

Hétvége

-->
A tűzhely kipróbálva.
Közte pedig jócskán történtek dolgok.
Éppen a tapasztásomban gyönyörködtem. Mutattam Erzsi néninek, Andrásnak, meg mindenkinek, akinek volt már ilyenje, hogy ha valami nem olyan, mint kéne, több szem többet lát.
Délután bekukkantott Bella. (Edit lánya) Hogy a mosógépe elöntötte a fürdőszobát.
Mondom, megnézem, de nem biztos, hogy ma (aznap) meg is csinálom. Azon járt az agyam, hogy megnézem, de Szilason csak ötig van nyitva az ABC, Csövet akartam venni a tűzhelyhez.
Szóval kicsi lányával hármasban elkarikáztunk a falu másik végére. Valóban, mintha a Bódva tett volna egy kanyart a fürdőszobájukban.
Az előzmény pedig az volt, hogy egy szerelő 3 évet adott még a mosógépnek, de némi lakatos munkára buzdította a háziakat. A ház ura pedig – az ő nevét még nem jegyeztem meg – popszegeccsel megerősítette az alját. Azóta ömlik a víz.
Először arra tippeltem, megfúrt egy csövet, de kiderült, hogy csak a mosógép tartályának a beömlő csöve szabadult el. Két-három fókázás árán (Vízfelszedés katonai kif.) eljutottam az okhoz. A megoldás pedig az ababilincs oldása és újra rögzítése. Mindenki boldog, de a tetején is kellett még némi lakatos munka. A ház ura itt is segített. Metélt egy 30 centis csíkot lemezből – flex-szel, és meg is siratta a forgácsot – de gond nélkül popszegecselte fel, és össze is tudtam rakni. Beindítottuk a mosást, majd én el...
Másnap Bella reggel az egyetemre ment Miskolcra. Tanul munka mellett, én meg kihasználtam a lehetőséget, és bekuncsorogtam magam a kocsijába. Jolikának kellett akkut venni a telefonjaiba.
Naná, hogy mos éppen nincs olcsó T. gazdagságos. (Akkor anyuék is el tudták volna hozni, mert Laci bácsi naponta jár T-ba.)
Reggel Bella megállt Edit háza előtt, és vitte anyjához a 'tegnapi' szennyest. A víz megint elöntötte a fürdőt.
Na, ügyes voltál Imikém, biztos leugrott a bilincs. Majd holnap más szerszámmal jobban meghúzod!
Mindegy, estig volt időm, és anyuéknál meleg volt, odakinn hideg, hát kiolvastam Gárdonyi Ida regényét. Egy órát a kádban töltve élvezkedtem. Este pedig haza. Vasárnap 10-re pedig megjelentem a hibát elhárítani.
Hátul a kutya ugatott, elöl a csengő nem működik, hát hangos nézéssel csalogattam elő a háziakat.
A ház ura udvarias „Mit akarsz?”-szal fogadott. Ezek szerint Bella nem szólt. Mondom, olyan jó volt meg kell ismételnem a javítást.
Lekaptam a fedelet, a gumicső a helyén.
De jó! Akkor mi a búbánat! Bella azt mondta, meleg víz folyt ki.
Akkor lyuk van a rendszerben.
… és ki is kapcsolt a gép.
Hát ha nincs víz, akkor a fűtés miatt muszáj is kikapcsolni.
Aztán itt megrekedtem. Forgattam, vizet eresztettem bele, és nem leltem lyukas csövet. Pedig már megfogalmaztam a fejemben. Simogattam a vizes vezetéket, a dobot, és a vezeték vizes, a dob száraz.
Áhá. A fűtőbetét. A fűtőbetét kilyukadt, és a vezeték mellett jön ki a víz.
Csak akkor jó erős automatájuk van, mert nálunk ez a hiba mindig 'leverte az automatát'.
Lám-lám. Nem mindig én vagyok a hibás.
Itthon pedig nekiláttam átszervezni a konyhát. Az ebédet még a kis gázon főztem.
A hűtőszekrényt kiolvasztottam, és kifertőtlenítettem. Beállítottam a sparhetet a kéménylyuk alá. A padlásról lehoztam a fekete csöveket. Sajnos elég rossz, de kevés is. A görbét még csak megtapasztanám, és össze szegecselném, de az egyenesből kéne kettő. Kiszámoltam mekkora lemezből lehetne lehajlítani, de a számítógépház nem adja ki.
Hirtelen ötlettől fogva átkarikáztam kölcsönkérni Jolikától egy napra egy csövet. Holnap pedig reggeli után megyek újat venni.

 *
Rábukkantam még egy filmre a vntv-n.

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=70a82c787