2012. október 18., csütörtök

A hazatérés előtti pillanatok

-->

Búcsúzom Komjátitól.
Holnap beülök az autóba, és irány Miskolc. Nufi is jön, aztán osztálytalálkozó, s rövidesen Budafok. Íme a menetrend.
Most pilledt vagyok. Ma egész nap pakoltam. Ezt ide, azt oda. Anyuék járnak majd ki, és másképpen használják a házat, mint én. Pár perc pihenő után berámolok a bőröndjeimbe. Az sem öt perc lesz.
Az utolsó pár nap Nehoda Laciról szólt. Mesélt a családjáról. Molnárok voltak itt Komjátiban. Nagyapját egy ló rúgta halálra, ő bányában dolgozott, de ami fontos volt nekem, ő egy jó kis asztalosműhellyel vagyon felszerelve. Hatalmas szalagfűrész, házi gyártmányú lapforrasztóval. Az esztergája is egy jókora 380V-os motor hajtotta vasszerkezet. Semmi fölösleges burkolat. A nyers erő, az esztergakése reszelőből köszörülve. Az áttétel esztergált műanyag ékszíjtárcsán változtatható. A fúrója nekem múzeumi darabnak tűnt.
Mindezen pillanatok alatt hozott létre forgástestet. A tolómérőt is egyszer tolta rá a forgó, kerítésnek való küllőre. Amitől engem kiráz a hideg, de neki ez természetes. Aki teljesítményben nyomja a reszelőnyelet, fakalapácsot, stb, annak számít az idő is.
Hogy kerültem a műhelyébe? A történet szokásos. Elromlott a mobilja. Viszonylag fiatal Nokia telefonjának csatlakozója a töltőn is, és a telefonon is tönkrement.
Mit lehetne kezdeni vele?
Mondtam, hogy csináljon egy szűk keretet, amibe éppen be lehet tolni az akkut, és hozzon egy laposelemet. Elem helyett volt rézlapja. Azzal szokta forrasztani a szalagfűrészlapot.*
Innét az összefüggés. Megkértem, mutassa meg a forrasztást, mert nekem is kellene a kis szalagfűrészemhez. Nagy tekercsben olcsóban tudnék venni fűrésszalagot, és a kemény fa igénybe veszi nekem is a fülbevalózásra használt szalagjaimat.
Kaptam pár reszelőnyelet, meg kalapácsot is. Sőt, a kapanyelezés titkát is felfedte előttem. X alakú bevágással látja el a nyél végét, mielőtt felhúzza rá a kapát. Utána egy teljes szélességű, meg a felébe tört éket veri bele a résbe. Használat előtt pedig beáztatja vagy tíz percre.
Kipróbáltam a módszerét. Levágtam Laci bácsi kapájának a fejét. Mármint tele volt már visszahajtott szögekkel, és így is mozgott. Pedig előtte is rendesen felütöttem.
Most igen szűken ment fel nagy kalapáccsal a kapa. Az egyik ék bement, a másik sehogy sem.
Mindegy így is fix most.
Laci – még egy László! Hát nem furi? - letolt, hogy nem flex-szel kell élezni.
Mondom ez új kapa, Nem volt még élezve.
Megigazította. Mint a kaszát, a kapát is meg kell verni, és reszelővel utánaigazítani. Ez egyúttal edzi is a kapát.
Kétségtelen, hogy utána sokkal élesebb lett.
Tegnap még hozott egy kis Orion tévét. Pár másodperc múlva mindig kikapcsolt. KH. Nagyítóval nem találtam meg, melyik forrasztás, azért ami nem felületszerelt alkatrész volt a tévében, azt átforrasztottam. Utána nem kapcsolt ki. Azaz működött, mint a kisangyal.


*
A keretbe belefűrészeltem két rést, oda csavaroztam a rézlapokat érintkezőnek, és a töltő zsinórját ráforrasztottam.  Így az eredeti töltővel működik, csak ki kell venni az akkumulátort a töltéshez.

3 megjegyzés:

Muzsi Attila írta...

Akkor megyünk a másik blogba, mi?

Hanczur írta...

Így van. A következő bejegyzést már http://www.gondolkomeskihallatszik.blogspot.com -ra írom.

MJ írta...

Ok. Menjünk. :)