2012. október 4., csütörtök

A kutya fáját

-->
Itt járt János. Hozott csavart, és rögzítettük a dobozt.
Én meg szenvedek a vizes fával. Pedig elegendő lenne valami fedett helyet csinálni neki, és egy csomó felesleges bosszúságtól megkímélném magam.
Már a csengő felszerelését tűztem ki magamnak. Vezetékes, hagyományos csengő. A gombhoz kivezetem a 230V-ot, mert akkor nem fogyaszt nyugalmi áramot. Megnéztem, hogy az oroszok erre tervezték a gombot. Egyébként fej fölé, a kapu eresze alá fogom tenni. (Nekem szemmagasság) Oda nem jut be a víz nagy zápor esetén sem... talán. Ha meg mégis, akkor a 0-át és a csengőreduktoron keresztül menő fázist viszem ki. Legalább megoldom a padlás villamosítását is ezen az oldalon. A túloldal már megvan.
András hozott egy kétlapos rezsót. Állandóan ki-bekapcsol. Nem melegít rendesen. Át kéne kötni a szabályzót.
Igenám, de akkor folyamatosan megy. Visszahozta, hogy így nem jó. A kapcsoló egy hőkioldós megoldás. Kivezettem egy kábelt a kapcsoló helyén, és mondtam, ha nem váli be, akkor visszaalakítható. Két forrasztás árán visszatehető az eredeti gomb.
Így a nagyobbik lap maradt szabályzós, a kisebbik ki-bekapcsolható.
Tegnap meséltem Nufinak, hogy a kutyáktól már úgy járhatok ki-be Andrásékhoz, mintha otthon lennék.
Gombóc kölykeiről még nem is tudott Nufi. Illetve a születésükről igen, de követelte, hogy küldjek róluk képet.
Jó, ha beleegyeznek. :-)



3 megjegyzés:

erős ildikó írta...

Na azért! Ez a minimum, ha már Nálad a fényképező... Arról nem is beszélve, hogy a kistörpék határozottan jót tesznek a blogstatisztikának, még az is kíváncsi rájuk, aki a műszaki megoldásaidat skip/ignore...:)

MJ írta...

Meg aztán bennük nem kell elemet cserélni.

Hanczur írta...

Hát ha az van éppen a szájában, talán jobb csontra cserélni. De nem értek a kutyákhoz. :-)