2012. október 14., vasárnap

októberi készülődés

-->

„Fú a szél,
Hullahopp!
Dimitrij halkan megfagyott.
Elfeledte
Elzárni a jégcsapot.”

Bejött a hideg. Odakinn a szél söpröget. Idebenn pedig én. Mert a tüzelővel sok piszkot behozok. Közben dúdolom az Omega slágerét a Gúnya szöveggel. Már ha jól emlékszem. A szövegre elég jó, az szerzőre, előadóra a tévedés jogát fenntartom.
A hét végén Miskolcon voltam. Hazavittem anyuékat, a sok tökkel, csicsókával, dióval. A vasárnapot egy Szilvási Lajos regénnyel múlattam. 'Profi regény'. Ahogy Ildi szereti a történeteket. Minden szereplőről hosszú fejezet. Az életrajzok részletesek, és az összefüggések nyilvánvalók.
Tizenévesen sok regényét elolvastam. Az Egymás szemében volt az első. Egy Cinema Viki vetélkedőt nyertünk meg nyolcadikos korunkban, és az iskola elvitt Budapestre jutalomból. Ott olvasta egy osztálytársnőm, aki mellett ültem a vonaton. Megengedte, hogy én is. Aztán jött a többi regénye, ami otthon volt. Meg amihez hozzáfértem.
Érdekes, hogy annyira el tud foglalni, mintha filmet látnék belül. Nem rágcsálom, hanem élem belül. Az életfunkcióim lelassulnak. Közben mértem a vérnyomásom, - játszottam Laci bácsi mérőjével – és 108/68 körüli értéket is mértem 48-as pulzussal. Ez gondolom alvásnak megfelelő lehet.
A mostani könyv címe: Lélekharang.
Ha végiggondolom, akár önálló novellaként is megállna minden szála. Még a '70-es évekről megmaradt emlékeimbe is beilleszthető. Na nem az autós, gazdag maszek világ, hanem az állandóan dohányzó nagyapám, meg a Katowice étterem, ahol ebédeltünk felső tagozatos diákként. Hetedik-nyolcadikban már nem volt napközi, és menza.
No meg az előre eldöntött nyerő emberek, a meghiúsított versenyek. Az éneklő rajok versenyére szeretett volna elvinni az énektanárunk. Bíró Pityuka. Mi így hívtuk, bár csak magunk között.
Szóval valamiért az igazgatónk kiakadt az osztályra, és nem engedett minket.
Én például ezután már énekelni sem voltam hajlandó. A mutálás miatt elegendő volt a kottaírás, meg a lemezhallgatásból szerzett ismeretanyagom. Illetve még kopogni kellett. Egy és kétkezes koppantások a füzetben leírt ritmusra. Ennyire emlékszem. A többi homály.

*
Kihagytam pár napot.
Feltorlódni nem hagyhattam a feladatokat, mert a jövő hét már a hazautazás lesz. A lakásban végzett teendők megfejelődtek a tüzeléssel, s favágással.
Régifajta húrfeszítésű keretes fűrésszel darabolom legtöbbször a tűzifát. Legalább kétszer fűt.
Anyuék itt jártak, és tegnap kimentünk Szentadrás fölé gombázni. Az erdőben hagytuk a Hondát. Anyu nem kószált, vigyázott a kocsira, Laci bácsival fedeztük fel a tölgyest. Szinte semmi gomba.
Aztán visszatértünk az autóhoz, és az aszfaltút túloldalán indultunk neki.
Sokáig semmi, s amikor már lemondtam mindenről, akkor bukkantam nagy őzlábgombákra. Kijött egy egész vödörnyi a területből. Volt még pár pöfeteg is. Csak nem fért. Kikeveredtem az aszfaltra, és visszakutyagoltam anyuékhoz. Már kiabáltak, hogy hol vagyok. Az utolsó 100 méteren hallottam csak meg. Akkor válaszoltam.

Nincsenek megjegyzések: