2013. december 24., kedd

Lucám széke

Közeledik a templomba lépés ideje.
A tizenkét hónap visszatekintése a határaimról nem teljes. Mákom is megdaráltam.
Nem szórni, megenni.
Ha szórnám, megsokasodna.
Nem itt fogom.
A templomom még nem itt van.

Luc-luca-luca..... lóca. Sokan elférnénk rajta.Mindenkinek látni kellene. Felállni, és rájuk mosolyodni. A boszorkányokra. Ha állok, akkor állhatatos vagyok. A boszorkányok, akkor nőként hízlalom, megszülöm.

-gány -mány, -kány

Kánya? Elviszi? A sarat fészeknek? Sárgány? Kanyargó földfal? Kína? Kína kínja? Ninja?

Harc? Arc az arccal szemben? Sarc az arctalanban?  Parc Ella. A végső kielégülés méhe?

Nem tudom, pedig a hét hét már elmúlt. A nyolcadik hét az ötven.

Nyílik.

2013. december 23., hétfő

Még nem tudom....

... hogy hasznos volt-e. Talán nem.
Tegnap megnéztem a híradót a tévében. Elcsábultam a '62-es Ki mit tud? vetélkedőre, és természetesen megszakították egy kis agymosásra.
Jött a döbbenet. Erdélyszerte tüntetnek a románok a palagázkitermelés ellen. Egy magyar szót nem hallottunk, kifejezetten románul tiltakoztak.

Ez volt egy az impulzusok közül. Több részből jött össze, amit le akarok írni.

A másik ébresztő műsor a jutubin volt. Szintén tegnap láttam. Az időjárásszabályzásról. A hurrikánokról, földrengésekről szól. Német dokumentum film elemzte a HAARP technológiát, és Tesla rémálmodásait. Íme megvalósítva. Láthattuk működni.

A következő hatás Karácsony Sándor könyve. A magyar nyelv mellérendelő működését hasonlítja össze az indogermán alá-fölé rendelő megoldásaival. Mindent hierarchiába rendeznek. Vagy tízszer olvastam el  a példamondatot, amíg végig megértettem. Horthy kormányzó különvonattal látogatta meg Hitlert. Annyira germános csűrcsavarban írta meg az újságíró.....

Állandó felfedezési útvonalam pedig a Biblia.  A nyakatekert magyarázatok-csúsztatások gyűjteménye.  Tele van információval, de ki kell választani a rétegek közül az éppen fontosat, mint ahogy a régészek ássák, sepregetik körül a talált cserepeket, köveket, és fényképezik centiről centire.

Mi állt össze most a fejemben?

Jásdi Kis Imrétől tudjuk, hogy a magmára szénrétegen keresztül vezetett víz a föld forró gyomrában kitágul, gőz lesz, és metánná, széndioxiddá kapcsolódik, majd elindul visszafelé. Ebből lesz éghető gáz, meg meleg co2, ami a növényzetnek jó. Ezt ismerte a föld népe, és egy magyarhoz közeli ősnyelven - mint közlekedő nyelven - kézben tartott.  Volt rá riadólánc az épített és természetes hegyek tetején, volt karbantartó személyzet a vizek terelésére-irányítására. (pallagok)  Megfelelő oktatási központok.  (Szentgyörgy háló, templomok)
Ide érkezett be egy olyan intelligencia, akinek írígysége, vagy egyéb indoka volt a rendszer elpusztítására.
A Biblia egyik rétege az árasztásról, vízkezelésről szóló tudást tartalmazza, a képek a szerszámokat , a folyamatok absztrakcióját.
Az ószövetség még a hatalom megszerzését is dokumentálja. Apró részletekben.
A régi térképek Magyarországán is látszik a babiloni nyelvzavar kiépítése, és ezzel a hatalom kijátszása a működő rendszer alól.
Ez a megosztottság teszi lehetővé ma, hogy a régi technológiát félelemkeltő módon tálalva az utolsó egységet is - a Kárpát medencére gondolok - elvegyék az üzemeltetőitől.
Mi ebben a félelmetes?
Az egyén nem él többet 60-100 évnél.  Lehet ezt úgy szabályozni, hogy ne legyen gond a precessziós időrendben visszatérő eljegesedés idején alkalmas egyedek maradjanak egy-egy túlélő csoportban. Az alkalmatlanok úgysem szaporodnak.
Ma annyira ki vannak akadva a buzikra, pedig ők mindenképpen a kiválasztódás vesztesei. Többnyire tele vannak kisebbésgérzettel, ezért sokkal inkább munkára foghatók. Termelékenyebbek.
 Tudom, a mostani kísérletek a folyamat kézbevételét, vagy annak kísérletét mutatják. Minden jószándék mellett is sok-sok ártatlan áldozattal.
A Bilderberg csoport, a szabad kőművesek, a katolikus egyház, meg minden TUDÁS tulajdonosa úgy érzi, hogy a föld ütőerén tartja jobb kezét, a balt pedig a homlokán. A lázra csillapítót rendel, a heves szívverésre nyugtatót. A föld szervezete ennél sokkal bonyolultabb. Egy beláthatatlan univerzum pirinyó része.
Nem tudom, jó-e a tudástól elzárni minket. Az eddigi tapasztalataim szerint az őszinteség jobb a hazudozásnál.
Ha valamire rájövünk, az csak a dühöt fújja felhővé, és eltakarja a szemet.
El kell számolnunk háromig. Amikor eloszlott a ködfelhő, csak akkor kéne cselekedni.
Erdélyben robban a puliszka?
Nem tudom.
Azt tudom, hogy István központosította a hatalmat ötszáz évre. A belső erőforrások eltartották az itt élőket. A következő ötszáz év ismét darabolta. A legcsúnyább metélkedő a múlt század fordulóján volt, az immár működő bábeli zűrzavart kihasználva. Nincs közös nyelvünk, ezért nem lehet összehangolni a működésünket.
Értem, hogy a Szent Korona egy központosító szimbólum. Értem, hogy az egyházak szintén.  Kisebb egységeit pedig alközpontokká szervezve kellene mellérendelő viszonyban működtetni. Csakhogy az emberi elme programozható, és Géczi Gábor város-vírus elmélete gyönyörűen rávilágít, miért kell elhagynunk a tömörített szellemet. A mezőn egyedül kaszáló ember élvezni tudja a testi erejét, a gazdaságát szervezni képes elméje a több lábon álló biztonságát, és örömmel ad a fölöslegéből bárkinek.
Akinek meghatározzák, mit lehet, de kell is tenni, nem így fog gondolkodni.

2013. december 21., szombat

szombat


A ragasztó és a fakanál a képen. Eddig jól vizsgáznak. Attilától megkérdem, mennyire bírja a vizet a megoldásom, bár igyekszem csak mosogatás idejére vízbe mártani a ragasztott részt. Munka közben csak a feje merül a zsírba, kajába.
Nufi rusztikusnak hívja a megoldásaimat, én  meg egyszerűnek, célszerűnek, vagy "nekem jó" megoldásnak. Nem tudom, mit szólna hozzá nagyanyám, ha látná, de nagyon kíváncsi vagyok rá.
Majd megálmodom.

Mára kisütött a nap, lehet kereket cserélni a Hondán. A két ünnep között megyünk anyuékhoz Miskolcra, és mániája a médiának a téligumi.
Én kellőképpen félek a téli úton, ezért sokkal óvatosabban választok követési távolságot. Mindenkinek jut rés engem megelőzni.

Láttam végre PS2 játékot is. autóverseny és valami labdajáték volt vele. A labdajátékot nem volt türelmem bekonfigolni, a Forma 1 pedig adott két napra gondolkodnivalót.
Fekete  kettős tőgy lóg rajta madzagon, rajta gombok, karokcskák.
Irányítás, gáz, fék, váltások, meg két kis motor van a belsejében. A motorokon excentrikus súly. Ettől ráz a tőgy, mint egy csendre intett telefon.
Nem akart hátramenetbe kapcsolni.
Miszlikbe szedtem, nagyítóztam, megtanultam összerakni is. A gumiharangok konyulnak összerakáskor, türelemjáték minden kísérlet.
Apróbb letört műanyagokat kiszedegettem, a motorok palástját igazgathatta, mert más értelmét nem láttam,Jónak tűnt a kütyü.
Meg a menüben minden gombra válaszolt a szoftver. Akkor kombinálni kell.
Addig figuráztam, amíg az első gomb nyomogatására megjelent egy jel, és változott, majd a balra visszaállt. Aztán, mint az autónál, a pedált sem felfelé húzzuk, ha rükiben megyünk, és nem tesszük mozgó autón tolató állásba a sebváltót, összejött a megoldás.
Nem tudom, talán ha lett volna használati utasítás....
... tudom, tudom... azt a billegő asztal kiegyensúlyozására szokták felhasználni.
Ez vérbeli játékost ne utasítson senki!

2013. december 20., péntek

Mindenki világa teljes és tökéletes világ

Ismét rácsodálkozom Szántai előadására.
Most éppen az Egyiptomról szólóra.



Akkora móka ez az egyiptomi kultúra összefésülés a kereszténység kialakulásával, hogy én vagyok az általa emlegett korcsmáros a daru madár mellől. "A daru madár szépen dalol, és magasan száll fenn az égen, én meg csak állok alatta, és nem tehetek róla.
Kezdem felfogni, miért nem lettem író. Miért nem tudok belefűződni a történelmi tudat egységes szövetébe dísztésnek, foltnak, szakadásnak, semminek.
Erre a tizenéves kor jó. Akkor kell rábukkanni a barlangra. Ott lekötni Ariadné fonalát a bejárathoz, vagy megfogni egy már odakötöttet. Lehet az ökörnyál is. Hosszú sötétben tapogatózás után bogozás, csúszkálás, majd a megszokás kialakítja az alkalmazkodást, s végre indák, gyökerek, pókhálók fogságában a visszatekintés mutat rá az egyetlen útra, melyet megtehettem (volna).
Egyetlen elme nem teremthet csak kezdőpontot, vagy szélti-hosszanti sávot, csíkot, esetleg foltot a nagy egészben.
A barlang pedig nem világos lesz, csak megszokja szemünk a sötétséget.
Az én szemem inkább a fényt kereste, és elvakult. A sötétet csak alvásra használtam, a tapogatózást pedig más élvét keresni.

2013. december 17., kedd

folytatás

Tóth Kornél Frigyes írásából egy részlet.

* Máté 10,38:

És a ki föl nem veszi az õ keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.

* Máté 16:24:

Ekkor mondta Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.



Rendkívül fontos üzenetek ezek, mivel ezekben a sorokban nem csak az derül ki, hogy a kereszt alatt nem a Pál apostol elméletéből származó megváltó keresztet kell érteni, amelyet kizárólag Krisztus hordhatott, másoknak pedig csak annak hasonlatossága szerint kell hit által az ő halálával azonosulni – azaz képzeletben megpróbálni átélni. És azt sem érthetjük alatta, amit a mindennapok nyomorával, és gyötrelmeivel azonosítva próbálnak a keresztény írástudók magyarázni, amit pedig nem hordani kívánt Jézus, hanem egyenesen megszüntetni. A kereszt a halálos ítélet szimbóluma, a kereszt hordozása annak az összeütközésnek vállalását jelenti, amelynek ítélete a törvény szerint halál. Mivel ez az összeütközés mindaddig a tanítvány feladata, amíg az emberek életét megnyomorító, korlátozó és boldogtalanná tevő folyamatok működnek, nem csak Jézusnak lehet keresztje, amelyet az értelmes megoldást kínáló verzió ajánlásáért vállal. Jézus tudja, hogy az Isten Országa nem valósulhat meg akkor, ha a tanítást be nem fogadó, meg nem értő környezettel nem fordul szembe a tanítvány, és az üldözés fenyegetésének nyomására nem próbálja meg leleplezni a törvény, a hatalom, a szokások, az erkölcs, a vallás, az uralkodó normák, és minták értékeinek és törekvéseinek hamisságát. Ezért bátorít:


Itt találtam egy olyan részt, ahol nem illeszkedik a kép a tudásomra.
Ha Jézus még nem halt meg, honnét tudott a keresztről?
Mert ha a magyar ősvallás körosztóját nevezi meg Jézus, akkor a fény útját, és a középpontját jelölő keresztre utal.Ha pedig ez a kereszt, akkor a tudást hozza. Márpedig sokkal inkább a gondolkodást, a helyzet adta pillnatnyi jó-rossz szétválasztást ez a fény szolgálja.
Ha pedig a szobrokon nézem a glóriát, azt is ilyen drótkereszt tartja a figurák fején. 
Tudom, hogy keveset tudok, de majd kidolgozom még ezt a gondolatsort is.



Visszatérve a majmokra.
Koszos krumplival etettek távolkeleti szigeteken majmokat. Az egyik állat észrevette, ha megmossa a gumót, nem kell kiköpködni a homokot. A tudás pedig lassan terjedt az első száz majomig. Amikor elérte ezt a bűvös számot - vajon ki számolta meg? - a velük nem érintkező zárt világok mindegyikén az összes majom mosni kezdte a mocskos grulyát.
Ez a kollektív tudatnak nevezett valami magyarázza a föld több területén egyidőben keletkező találmányokat is. Popov és Marconi rádióját, Jedlik Ányos és Siemens dinamo elvét.
Az istenek keletkezése is törvényszerű, de a közös tudat tartja életben a szent koronánkat is, ami egy fémabroncs gyönyörű díszítésekkel, ugyanakkor antenna egy szakrális uralkodónak az égből érkező sugallatok beérkezéséhez.
Amit sok ember elhisz, az valóra válik. Kitermeli a hozzá szükséges erőt is.
Hogy ezek után valóra válik-e a hit megmozgatta vágy is, az mindig a jövő titka.
Ha valaki uralkodónak születik, az sok ember szolgája lesz. Ha valaki szegénynek, az kevesebbnek. Aki kevés embernek van kiszolgáltatva, az több eséllyel indul legyőzni a világát, mint aki egy nemzetnek. Másfajta tehetséget igényel.

Elvesztettem a fonalam. Itt mot megállok, mert eddig volt értelme az írásomnak, inkább akkor jövök megint, ha lesz miért.

2013. december 16., hétfő

Nyolc óra tájban

Reggel volt. Nufi még tanított, én pedig leültem a masina elé, és rögzítettem pár 'pofalemezt'. Ha MJ-nek szabad, akkor nekem kötelező. A tudata alatti írígység. Nekem is!...
Nufi persze megjegyezte, hogy sokkal jobb képeket csinált már rólam, és miért nem azt?
Neki van ízlése, én meg megyek a fejem után.
Ez egy jó kis mondás, mert az ember feje odafönn, egyvonalban a testével  nem teszi lehetővé. Mármint egy mackó négykézláb kullog a feje után. Egy egér is. De egy ember. Ha megy, akkor a feje alatt.
Persze értem én, hogy amit látok, az korábban történik, és az agya később dolgozza fel, tehát minden mozdulat a fej feldolgozó tevékenysége után keletkezhet. Időben minden a fej után történik.
(Kozmikus értelemben az a pár mikro- vagy milisecundum lehet fontos is, de akár jelentéktelen.)
Volt vigyorgósabb, és harapósabb nézés is.
A vakut nem tudtam beindítani egyik beállításban sem. Először valami éjszakai,, majd portré állásba bizergáltam az ikonjával a gépet. Van neki automata módja is, csak én képzelem magam válogatónak, mert ezek is mind automatáznak.
Ez van. Majd megszokom, és kiismerem. Ilyen felbontásban elfogadható, de ránagyítva a pont nem jó érzésem van.

Tegnap és tegnapelőtt összeállítottam a műkotlósomhoz a szabályzó és a kapcsoló modult. Ma lesz bevásárló körutam. Csak utána akarokezzel is foglalkozni. Illetve reggel elhúzam az ágyunkat a faltól, mert keresem a gyógyító lapomat. Anyutól kaptam, és valamit tud, amit nem értek. Ha odateszem a vállamra, akkor határozottan érzek valamit.
Nem volt a résben, de legalább kitakarítottam.
Karesz azóta sem jön a tévéért. Letettem a földre a munkaasztal alá. Az ott bújdokló fanyűvő szerszámokat pedig az ajtó elé, amit csak nyáron használok.

Volt újabb megtekintő a lakásra. Fiatal pár, apró gyerekkel. Nem éreztem sem lelkesedést, sem egyéb indulatot. A fiúnak csak az üvegszálas internetre csillant fel a szeme. A lányt inkább az udvar érdekelte.

Fejtágítóim közé bevettem az okkult tudókat is. Ismét elmeséltek egy történetet a majmokról. Egyre több ragad meg belőle az agyamban.
(Most kicsit más dolgom van, majd folytatom.)

2013. december 13., péntek

EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY.

A magyar gondolkodásra mondta egy ősz hajú bácsi, hogy analógiás. Dr. Papp Lajos, aki már nem szívsebész. Mégis - így nyugdíjas korúként - szolgálni akarja az embereket.
Most nem róla akarok beszélni, csak buktatókra tévedni.
Rá kellett jönnöm, hogy az ószövetségezés is rejtett zsidózás akar lenni. Politikailag figyelve biztosan. Ha pedig leírtam a szót, akkor biztosan én is előbb-utóbb valamelyik iskatulyába kerülök. Magamnál még nem, de több embernél biztosan.
Annál is inkább, mert nekem az agyban működő szoftver, amit léleknek is nevezhetek, most van egy disassembler (visszafejtő) programban.
Nem is csak saját, hanem 'zsidó' és 'katolikus' és 'táltos' ablakot is nyitottam egyszerre egy képernyőmre, de már nyúlnék Buddha tanai után is... talán az sem fog elmaradni.
A zsidó felfogásról én csak az ószövetségből kaphatok képet. A katolikus szemlélet Nufi alapja. Máté Imre könyvei pedig mintha az ösztöneim rendszerező leírását tartalmazná.
Az mindenképpen kiderült, hogy ha szétválasztom - mint töltéseket a dielektikum - a gondolkodásmintákat a különbségeik mentén, a hovatartozások előbb-utóbb kontrasztosodnak.
Nyáron láttam Al Ghaoui Hessna ikrekről szóló filmjét. Gyermekkorukban szétválaszott ikergyermeket keresett meg. Ötvenes hölgyek, Amerikában zsidó és katolikus családban kaptak különböző 'programot'.  A vér mégis összerántotta őket.
Nem tudom, mennyi ebben a manipuláció, de a magyar anyanyelvű-gondolkodású emberek csak kell, hogy érezzék, nem architekturális a különbség, hanem csak néhány rutin a szinkronba hozandó.
Az, aki a földet túrja élelemért, jószágokat őriz szabadságért, nemes fémet halmoz a maga örömére, nem közös abban, hogy létre hoz valamit?
A szoftverek szinkronizálása pedig azért hiányos, mert nem jönnek rá,.. nem jövünk rá, hogy az egyén  akkor lesz sikeres, a egy közösséget szolgál. Minél többnek hasznos, annál többen akarnak neki jót.
Géczi Gábor szokta mondani, hogy addig kell visszalépni egy elakadt folyamatban, amíg az működött, és ott más irányon, másik ágon elindulni.
Nekem nem a kiszögelt ember lesz fontos a keresztény vallásból, és nem az önfeláldozás, hanem az élő.
Péter ott Komjátiban össze tud tartani egy közösséget. Nekem ott ő a körösztös, vagy krisztus.
Hogy ebben mekkora része van Kriszti -asszonyi pajtása- ökomenikus énekkarának, azt csak sejteni tudom.
Ha igazán őszinte leszek, akkor itt is a Yotengrit ad támpontot. A család alapsejtje a nő. Csak kettejükön keresztül értem meg.

Tehát:
"EGY, EGYBŐL KETTŐ, KETTŐ MEG EGY."
Tökéletesen illik egy református párra is,

2013. december 12., csütörtök

Szent három zsák

Kizacskózok valamit a legújabbakból.
A három vallás, amit az ószövetség, az újszövetség és a Yotengrit mutat eddig nekem. A Ószövetség a központosított és kizsákmányoló irányítás. Az újszövetség emberközpontú, kiegyezéspárti.

"Az Isten Országának tanítása nem képzelt, vagy misztikus világról beszél, sem egy halál utáni vágyott állapotról, hanem az emberi természet mélységes megértéséből származó tudomány, amely az emberek egymás közötti viszonyának és életvitelének egy egészen más módját ismerteti, és amelynek értelme és legnagyobb kincse, maga az ember."
 /Tóth Kornél Frigyes: Jézus vagy Mózes?
  Yotengrit pedig a természetbe illeszkedő ember. 

"A szeszélyes éghajlati övezet emberének lényeges fölismerése volt, hogy ő nem
ura, hanem része a természetnek és csak akkor marad meg, ha nem fordul vele
szembe, ha nem rombolja."

/Máté Imre: Yotengrit/

Ehhez még hozzájönnek a népmesék. Gyönyörű szép lányokkal, járásnyi királyokkal. Tényleg érdekes lehetett egy-egy földvár  falvai között lakni az ezer évvel ezelőtti Magyarországon. Pedig akkor már István megbontotta a  harmoniát.  Elfüstölgött a kezéből az istenkirályság, és a beözönlött külföldi áradat megteremtette a megosztottságot, akarom mondani, átjátszotta az ószövetségi gondolkodás karmai közé.
Ha Tóth Feri felmenti Istvánt, hogy Géza neveltette római keresztényekkel. 
Szántai átsiklik istvánságán. Ő még szakrális uralkodót tisztel benne, Attila méltó örökösét, aki püspöki süveget, miseruhát küld a pápának, és templomot épít Rómában és Bizáncban is.
Hát. Jó kis kavarás fortyog a fejemben.

2013. december 11., szerda

Lubic-lubic

http://jezusvagymozes.andreanum.hu/

Ezen a szövegen köszörülöm az agyam. Tóth  Feri osztotta meg egy előadásában , mint forrását.
 Nem tudtam ám egy szuszra végigolvasni. Sokszor elkalandozom a szövegtől, mint kezdő meditáló a mantrától, de szorgalmasan visszatérek hozzá.
Az első olvasat után fel akarom olvasni Nufinak is. Nem lesz egyszerű.
Párhuzamosan a Yotengrit értelmezésével és Szántai Lajos szárnyalásával zengetem a négy falat.
Közben kismosás, nagymosás, Karcsi tévéjét levettem a polcról, amit pár éve itt hagyott, és mivel rákérdezett, mondtam, megnézem, mi van vele.
Azóta hiába telefonálok, nem jön érte, de az utóbbi időben a telefont sem veszi fel.
Igaz, tartozik pár ezer forinttal.
Nufi vette nekem e monitoromat egy géppel együtt vagy négy éve, és akkor úgy mentem bele az ajándék elfogadásába - mert tartozott hozzá egy számítógép is - ha a gépet tovább tudom adni. Ennek arányos része tolódott hosszan, s még most sem akar megérkezni.
Persze ha nem Karcsi kérdez rá, hogy mi van a tévéjével, ma is ott csücsülna a könyvesszekrény tetején, de így levéve elfoglalja a teljes asztalomat. Azóta hokedlin javítok mindent.
Volt némi famunka is.
Nufi kezében eltört egy öreg fakanál. Kicsi, még nagymamától maradt rám. Nagyon félrekopott, és feketére égett középen. A zsíros dobozból akart kivenni valami alá, és akkor jött a reccs.
Először megragasztottam, és ráforgattam fémből egy gyűrűt, de nem találtam jónak. A gyűrűt lehúzva nem tartott semeddig a ragasztás. Inkább megfúrtam egy rózsagallyat, és abba dugtam a csonkot.  Tegnap már azzal kavartam a tojásomat a halrudacskán. (ebéd)
Ezek az érték nélküli szerszámok a legfontosabbak a konyhámban. Megnyugvást ad, hogy elmoshatom, és visszatehetem a fiókba, meg elővehetem.

2013. november 30., szombat

Ásó kapa és a nagy harang

Mesés korszak. Mesés gondolkodás.
Ez a három szerszám ott vigyázza sok népmesénk végét, és most végiggondoltam, vajon mi is lehet az értelme.
Az ásó, és a harang logikus. Amikor megássák valakinek a sírját, és a harang búcsúztatja a távozót, akkor mit keres a kapa a sorban?
Nekem van egy megoldásom. Majd körbenézek a világhálón is, de először leírom, mit fundáltam ki.
A koronáról tanultam, és onnét jött az ötlet. Azt a sapkát, ami az abroncsokon belül a király fejére kerül, azt hívták kappának.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy a szemfödél, vagy a holtat betakaró halotti lepel lehetett az a kappa -> kapa, amit emlegetnek.
Erre a logikára építettem a kapanyányi monyók, nevét is. Akkora, tojás (mony a tojás régi neve) mint a kappa. Fél fejnyi Mert ugye a kappa csak a fej tetejét, a koponyát, az ész tokját takarja.
Na ennyit egy szombat reggelre. Hátha másnak is jó kedvet derít ebben a szomorgó időben.

Nem lehet így befejezni.
A kappa a fémtől, a fénytől óvja a fejet. A halottnál a szemet. Az élőnek a fejtető van a nap felé, a halott a hátán fekszik, naki az arca.

2013. november 28., csütörtök

Esti mese

Mostanában sok mesét olvasok. Kaptam névnapomra Nufitól Benedek Elek könyvet. Szépen illeszkedik a szellemi fejlődésembe. Van ugyanis három állapota a meseértelmezésnek.
Először még a gyerek a nagyi, vagy mama hangját hallja, és a róka, a malac nevét tanulja.
Később, amikor már tud olvasni, és felfedezi a tanulságokat is. A farkas félelmetes, a róka ravasz, a gömböc túl sokat eszik, és kipukkad.
A harmadik, amikor meséli.
Ekkor jut - már mint felnőtt - a rejtett mondanivalóhoz a mesemondó.

Jöjjön akkor egy népmese.

Egyszer régen, de nem is olyan régen, talált egy tarisznyát a róka. Hát amint nézegette, szagolgatta,  rájött, hogy ezt nem lehet megenni. Hátha jó lesz valamire, hátára vetette, és besétált a faluba.
Esteledett már, a túkok felhúzódtak az ólba, és a háziasszony éppen bezárta a disznóólat. A vörös vándor beszólt a kerítésen.
 - Adnának-e szállást a szegény vándornak?
 - Kerüljön bejjebb, épp most ülünk asztalhoz, vacsorázzon velünk! - szólt ki a gazda. - a kemence padkán elalhat a jó melegben. A gyerekek már kirepültek, csak magunk vagyunk.
 - De van ám egy kakaskám a zsákban, Remélem, nem tűnik el az éjszaka! - így a róka.
 - Nyugodjék meg, itt nem nyúlnak semmijéhez.
Eltelik az éj, ébredeznek a háziak, odakinn a kakas szólítja a napot. A róka koma is tapogatja az üres zsákot, és hófehérre vált a pofáján a szőr, homlokán vörösebb, mint a rózsa. Körbejár a konyhában, de és jajgatni kezd.
 - Jaj a kakasom... a kakasom!
Keresik a háziak a konyhában, a pincében, még a kéménybe is bebújnak, de a kakas nem kerül elő.
A háziak jó emberek, és a síró-jajgató rókának nekiajándékozzák a kakaskájukat. Ott ül a kotlós a tojásokon, biztos lesz közte kakas is. Vigye el az övékét.
Róka koma szipogva dugja tarisznyájába a kakast, és továbbindul toronyiránt.
Estére a következő faluba ér. Ott is jó emberekkel találkozik. Behívják, megvacsoráltatják,  majd a lócán adnak neki helyet éjszakára.
A róka itt is kutató szemmel nézi végig a szobát, és bejelenti.
 - Van ám nekem egy ludam a tarisznyában. Hová tegyem, ha elaluszom, el ne lopja valaki.
 - Nem lopnak itt errefelé. Elég ha ráfordítjuk a szeget az ajtóra, nem jön azon be senki. - szól a gazda bajszát megpederve.
Reggelre a róka koma elfogyasztotta a zsákból a kakast, ébredéskor a lóca alatt lapos a zsák. Amikor a gazda kinyitja a konyhaajtót, s bejön a fény, felébred a róka is, és itt is jajveszkelni kezd.
A gazda szánja a vendégét, a legszebb ludat válaszja ki a magáéból, s neki adja a vándornak, így ereszti el isten hírével.
Harnadnapra kismalacot mond vendéglátójának. Göndör farkú, szeménél foltos malackát.
No itt is jól lakik az éjjel a libából, és visító malackát vihet magával. Csak ő ne kiabáljon, mit szólna a falu, ha megtudná, hogy pont ott veszett el a vendég malackája.

Hanem a következő faluban nagygazdához kopog be. A malacka mellé még követ is pakol, hogy nagyobbnak tűnjék,
De a gazda sem volt siheder.
 - Van ám nekem egy hízóm a zsákban.  - kezdi itt is a róka.
 - No ha hízója van, hát akkor kösse meg a zsák száját éjszakára! Nehogy kilopózzon éjjel. - felelte a gazda.
A róka koma odacsomózta a pad lábához a tarisznyát, s alig várta az éjfélt. Meg is ette a malackát. De megnyitotta az ajtót is résnyire.
Reggel pedig indult a jajveszékelés.
De már a gazda is inkább elkérte a zsákot, majd az ólban ráhúzza egy hízóra, aztán megkapja azt.
Csak a gazda nem a disznóólhoz, hanem a kutyaólhoz ment, s egy jókora kuvaszt dugott be a zsákba. Akkorát mint egy ma született borjú.
Örült a róka koma, alig várta, hogy kiérjen a faluból, s belépjen az erdőbe.
Kinyitotta a zsákot, és láss csodát. kiugrott a kuvasz, és megette a rókát.

Tudom, ma úgy fejeznénk be a mesét, hogy a róka családja ezek után beperelte a kuvasz gazdáját, és a medve-bíró megkapta a kuvaszt vacsorára, az oroszlánnak felszolgálták a gazda disznait, és a róka családja megkapta a tyúkólat.
Szerencsére ez a mese nem ma íródott, és a megkárosított szereplői ma is élnek, ha meg nem haltak.

2013. november 25., hétfő

Hazahoztuk Bélát

Szeretnék tárgyilagos maradni, és nem indulatból fogalmazni.
Meglátjuk, sikerül-e.
Bevitelkor apró kb. forintosnyi seb volt a bokáján. Most több négyzetcentiméter. Nem vérzett, nem váladékozott, már igen.
A végtagjait Nufi minden nap tornáztatta, ott nem. Megmozdítani sem lehet, annyira tiltakozik.
Itthon napi egy pohár folyadékot bele lehetett diktálni, ott volt infúzió. Leszokott az ivásról.
A pelenkázásnál rásegített, megemelte a csípőjét, ma erre nem képes, az ép keze rángatózik, felültetve folyamatosan imbolyog.
A kérdésekre azonnal válaszolt valahogy, ma többször kell megkérdezni, és sokszor csak a plafont nézi.
Nufi megkérdezte tőlem, hogy adjon-e pénzt az orvosoknak.
Én azt tanácsoltam, hogy ne.

2013. november 24., vasárnap

Új vincsi

Írok már valami jót is. Az utóbbi időben csak a nehézségekről beszéltem. Most megleptem a gépemet egy új tárolóval. Egy terabájtnyi lehetőségem van.
Mondjuk némi bosszúsággal járt a telepítés. A vadonatúj újraírható dvd lemezre nem sikerült felírni a telepítő cd-t. Mert egy telepítő cd 800magabájtnál több, akkor cédére nem fér fel, lehet, hogy a dévédére pedig hibás könyvtárszerkezettel kerül fel... de nem adtam fel. Kiírtam USB memóriára. Onnét pedig nem bootolt.
Mérgemben az UBUNTU helyett letöltöttem KUBUNTU-t. Ez KDE alapú, vagyis több képelemet használ, lassabban áll fel a rendszer.
Kezdtem belakni a rendszert, majd tegnap délután - hazatértünk Bélától a kórházból - felbootolt az USB-ről. Örömömben a letakarítottam, és feltettem a megszokott oprendszeremet.
A Komjátiban használt, és megszokott, immár kézreálló programok vesznek körül, és a Stellarium is elindult végre. Az a program, ami az égbolt csillagait modellezi.
Nyáron éjjel mindig úgy néztem az égre, mint aki semmit sem ért. A Göncöl szekeret még csak-csak felismertem, de az Orinont nem, pedig Nufi emlegeti sokszor. Meg a magyarok csillaga. Ugye?  Ilyen ködös őszben már semmit sem lehet látni az égen, de reménykedem benne, hogyha ráérzek a programból a csillagnézés ízére, akkor okosabb leszek a nyári bámulásokra.

2013. november 18., hétfő

Orvos urus uru

Ha az uru a tudás, akkor az orvos az uru birtokosa lehetett. A táltosok pedig önképző kört alkottak. Ezt olvastam róluk a Yotengritben.
Mi a bajom a mai orvossal? Mármint azzal az orvossal, akivel most találkozom?
Nem érzem a tudást, és a mellérendelés hiánya miatt nem kíváncsi a mi véleményünkre. Ő nem a teremtés folytatója, egy meglévő állapot tovább fejlesztője.

A hét elején, amikor úgy maradtam a hűtőgép előtt, és hevesen káromkodva behúztam magam a tenyeremen-könyökömön támaszkodva a szobaszőnyegre, Nufi kérdezte, hogy hívjon-e orvost. Valószínűleg ingerülten utasítottam el. Erre a becsípődésre annyi pihenés kell, amivel a görcsbe rándult izomzat elernyed, és kezdhetem is a beszorult idegvégződés kirángatását a csigolyák közül.
Mit tenne az orvos?
Adna fájdalomcsillapítót.
Halottnak a csók. Ha nem fáj, mert nem érzem - ez meg Lenkei Gábor videojából is kiderül - akkor nincs visszacsatolás, hogy mit ne terheljek, és ezért folytatom a veszélyezetett terület terhelését. Ettől az nem regenerálódik, hanem tovább sérül.
A szervezet attól szervezet, hogy együtt vagyok én. Az éppen nem működő részt tehermentesítve másra még alkalmas lehetek.
Béla már a kórházban volt, Nufit autóval szállítom a kórházhoz, mert a kerekesszéket, és a kaját így viszi be. Erre még így is alkalmas voltam. Ez volt az én urum. Az én tudásom.
Kevés, de az önvédelem is benne volt, meg a család belső kiszolgálása.
Miért rossz Bélának?
Mert ő elvesztette az önvédelem lehetőségét. Már nem tud beszélni, és az eldöntendő kérdésre adott válaszai sem következetesek. Az azért megállapítható, hogy képben van, mert van nővér, akire haragszik, és a legtöbbel jóban van.
A hét végére az orvosoknak is jár a szabadnap.
Kedvenc doktornőnk még mindig nem az izomlazítót adta Bélának, hanem a heves szívverésére adott szívfrekvencia csökkentőt.
Mi erről a véleményem? Ostobaság.
Ha itthon a fájdalom attól csökken vagy szűnik, hogy Béla ülőhelyzetbe kerül, és a béna lába alá kerül a testének, megnő a vér nyomása. Igaz, dagad a láb, de a fejenálló ember is tudja, hogy az nem természetes  állapot, edzettség kédése, ki meddig bírja.
Mit tett a doktornő?
Béla szapora szívverésére szívritmuscsökkentőt adott.*
Mit ért el vele?
Béla Nufi látogatásakor félholtan, a béna lábát az ölébe húzva kínlódott, és a gyógyszer mellékhatásaként erősen duzzadt nyirokcsomóival próbálta az újabb mérgeket eltávolítani a véráramból.
Mi volt ebben a megbocsáthatatlan felelőtlenség?
A nemtudás még nem lenne az, hanem hogy mindezt a kezelést hét végén indította el, amikor ő már nincs a kórházban.
A mellékhatásokról szóló szövegeket vagy elolvasta, vagy nem, és a kereszthatásokat már a jóisten sem tudja követni, de hogy ellenőrzés (visszacsatolás) nélkül változtat, ez a felelőtlen zöldfülűség. 

*
 Szapora szívverés. Ennek a magyarázata - szerintem - a szervezet válasza az elégtelen keringésre. A kórházban nem ültetik ki, azaz nem jut elég oxigéndús vérhez a lába. A pumpa erősebben dolgozik. Mert ha nem, akkor...
Mi van, ha valaki  fokhagymát szorít a hóna alá? / A Piócás ember a fimből azonnal beugrik, ugye?/ Lassul a vérkeringés a karban, máshová jut a nyomásból. (Ott a gyomornak kell.)
Ha hagynánk a fokhagymát ott, elzsibbadna a karja.
Adyról tudjuk, hogy a hatodik ujját csecsemő korában elkötötték, így leszáradt.
Az üszkösödés a lábában az oxigén(vér?)hiányos terület elhalása volt. Ha nem tudta táplálni a szervezet, megszabadult az elzáródott résztől.
Most is ez következik, mert ha nem lógathatja a lábát, akkor nincs elég vér, és először emeli a pulzust, ezáltal a vérnyomást, erre szívritmus csökkentő és vérnyomáscsökkentőt adnak neki, és a végeredmény  meggyorsult menetelés a vég felé.

2013. november 15., péntek

Mi lesz Bélával?

Köszönöm, a hátam már egyre jobban van, és ma nem a kocsiban "süllyedtem" végig meditatív állapotban Ildi látogatását. Béla benn van a kórházban.
Hónapok óta egyetlen éjszakát nem alszik végig. Fáj a lába.
Az érműtét előtt ilyen baj nem volt, de azóta mindenféle. Az érműtétre szükség volt, hogy az üszkösödés megálljon. Eddig világos.
Akkor egy sebész doki vette fel a sürgősségin, és azt mondta Nufinak, hogy egy bénult embernél  kisebb kockázattal jár a láb eltávolítása, mint az érműtét. Ijesztően hangzott, és az érsebész is adott esélyt Bélának. Második műtéte után az üszkösödés megállt, de agyonnyugtatózták, amitől megállt az emésztése. Egészen pontosan a Contramál nevű méregtabletta volt a legrosszabb hatással. Ez már nem is nyugtató, hanem valami bódító szer a fájdalom ellen.
Volt más is, ami nyálafolyós bábbá tette, aki a gyógyszert sem volt képes lenyelni, de a folyadékot sem tudta felvenni, száradt ki a szervezete. Az infúzió pár napra jobb kedvre derítette talán, de amíg Komjátiban voltam Nufi bevitette a gasztroenterológiára is. Ott kihajtották belőle a lassan kővé váló bélsarat, de az emésztése azóta állt helyre, mióta "lehozta" a Contramálról.
Azóta péksütemény, sült tök, csokoládé, gyümölcsök, minden elfogy. Inni nem szeret most sem, de télen nincs akkora vízveszteség.
A mostani kórházba szállítás oka a lábfájdalom.
Ez úgy történik, hogy a mozgóképes bal kezével megragadja a jobb oldali korlátját az ágynak, és görcsben rángatózik. Ettől a bokáján seb van. Nufi ezt kezelgeti.
Külön könyörgés volt, és a sürgősségin keresztül végre felvették. Azóta infúziót kap, és mosolyog, de amikor rájön a fájdalom, akkor nem üvölt, csak berándul a korlátba kapaszkodva, és az akaratlagosan nem mozgatható béna lábáról radírozza le a húst.
Voltunk vele itt az SZTK-ban, és ott megröntgenezték. Nincs csontot érintő baj. Nekem úgy tűnt,  doki elmenekült, mire a lelet elkészült, de Nufi kapott valami ezüst tartalmú különleges kötszert. 
Mióta bekerült a kórházba, a seb egyre nagyobb. A kötést Nufi cseréli, de mára nem a Nufi kötése volt Bélán - egy hét után - ráadásul azt leradírozta gézestől, mindenestől.
A hét végén már majdnem hazaadták, de Nufi írt egy levelet a kezelőorvosnak, hogy nappal nem igazán látható ez a görcsös rángatózás.
Mára kaptunk időpontot. Végre szóba állt velünk az orvosa. Fiatal nő.
A megjelenés egy utasítással kezdődött, hogy hol várjunk.
A következő belépő (antré) kérdő hangsúlyú
 - Igen? .....
No, ez a fellengzős hangnem már csak azért is érdekes, mert arról lett volna szó, mit csináltak Bélával?
Megpróbálom leírni, mi lett volna a szitu.
Egy beszédképtelen emberről a gyámja érdeklődik, mint anya a kiskorú kezeltről. Mondjon valamit, mit csináltak, mit tapasztaltak.
Mi azért ketten voltunk, és támadó hangneme ellenére udvariasan érdeklődtünk.
Felmerült a lábeltávolítás is, amit az elviselhetetlen fájdalom indokol, de ő elégségesnek tartja a keringést, és semmi bajt nem talál.
A probléma viszont nem a keringés, hanem az elviselhetetlen fájdalom. Ha ez idegi eredetű, akkor ott keressünk megoldást, ha a fejében hal el agyterület, akkor arrafelé, ha mégis a keringés a ludas, akkor arra, ha a zsugorodó izomzat okozza, akkor bármi.
Erre a hölgy besértődött. Igaz, megjegyeztem, hogy itt egy emberről van szó.
Ennek mián én hazugságnak értékelem, azt a mondatát, hogy szépen gyógyul a sebe. Nufi köti, és látja, hogy már nem csak lyuk van, és már vérzik is, de mára már valadékozik is.
Na most mi van?
Nem a keringést akarjuk rájuk bizonyítani, hogy rossz, hanem azt a kegyetlen fájdalmat okozó 'hibát' megtalálni.
Nem igaz, hogy ez EEG vagy EKG folyamatos, 24 óráig regisztrálva ne mutatná meg a a hőpapír szalagon! Vagy akár egy notebookon is lehetne regisztrálni.
Persze, hogy nem tudja hívni a nővért éjjel, ha nem éri el a csengőt. Persze, hogy nem tudnak róla, mert a fájdalmában nem kiabál. Csak akkor, ha véleménye van a vele történő folyamatokról. Sem injekcióra, sem egyéb fájdalomkeltésre nem tiltakozik, nem kiabál.
A mi problémánk most is az, hogy Bélának nagyon fáj a lába, Ettől nem tud aludni, és Nufi is kikészül. Értjük, hogy látják, mi nem okozza, de akkor jó lenne azt tudni, hogy mi okozza.
Azt szeretnénk tudni, hogy mi lesz Bélával.

2013. november 11., hétfő

Vajon ki szúrkálja a vudu babámat?

Második napja gond minden gerincmozdulat, főleg a lehajlás. Jó lenne már megint egészséges lenni!
Igérem, soha többé nem eszem tejtartalmú jégkrémet!

2013. november 10., vasárnap

Nem figyeltem eléggé, de a sörkollektor segített

A hőtükör megmaradt a fejemben, de a peremes hegy a sörkollektor régi változata. Pontosan tájolt és gázzal felnyomatott hegy a pászta bottal beállítva a nap felé  pont a sugárra merőleges lapjával mutat, azaz a legtöbb hőt képes befogadni.
A római egyház fejének kezében a pászta boton van a másik jelölés, egy bütyök, ahová a  felkötött függőón  (jézus szíve) mutat, amikor a hegy dőlésszögét kell beállítani. Gondolom, a főnök tárolja az etalont.
Ez a gázzal felnyomatás még sötét folt. Megfejtésre vár.
A fogyó vízkészlet és az irányított esőztetés is végre behatolt a koponyám értelmező bugyrába. Amerika a HAARP -vel a szénhidrogéntermelés szolgálatába állította a felhők vizét. Ott esőztet, ahol a lezúduló víz a dolinákon a mélybe jut, és onnét szénhidrogénként kerül elő.
Hm.
Nem szólhatok egy szót sem, mert én akarom a tudást.

2013. november 9., szombat

Nyűgöz - nyugosz

Nagyon előkerült ez a nyűg szó a magyar tömegtájékoztató rendszerben. Mindent és mindenkit lenyűgöznek. Erőszakkal bizonyos testhelyzetbe kényszerítenek.
Eddig marhák szarvánál fogva a lábához kötéséről hallottam, és kikerestem a Czuczor Fogarasi szótárból is.


NYŰG, fn. tt. nyűg-öt, v. nyüg-öt, harm. szr. — e, v. —je. Szőrből, vagy kenderből csinált kötélféle eszköz, mely által a mezőre vitt lovakat egyenként, vagy kettesével alsó lábszáraiknál fogva megkötik, mi fapeczek által történik. Hasonló hozzá, de anyagra különbözik tőle: békó, v. békló, mely lánczból, és vaspereczből áll, és bezárható. Nyűgöt tenni a lovak lábára. A nyűg nem menti meg a tilost. (Km.). Innen átv. ért. nyűgnek mondják a baromfiak lábaira tekerődző pozdorját, továbbá : mindenféle aprólékos akadályt, mely a szabad mozgást, cselekvést hátráltatja; valamint azon embert is, ki másnak alkalmatlan, kit magáról le nem lehet rázni, péld. nyűgnek mondja az anya az oly gyermeket, ki mindig rajta csügg, kitől sehová sem távozhatik. Némely vendég, látogató valódi nyűg. A hajózásban oly kötél, mely egy másikat, vagy bármit egyebet valamihez közelebb tart, ilyen például az őrfánál az, mely a lovaskötelet ehhez foglalja. (Bremse. Kenessey A.).

Hangra és értelemre nézve legrokonabb nyüst szóhoz; amennyiben ez gorombább, vagy erősebb fonalat is jelent.

Ha a szó magánhangzóját mély hangrendűre cserélem a nyugalom felé indulhatok. Hát a végső nyugalom is odalenn vár a földben, és az élet nyűgjei érezhető akadályok. Ez a varázsszó is ezért lett ennyire divatos.

Tegnap a piramis működésén nyűglődtem, reggel az ágy nyugalma meghozta a felismerést.  A piramis közepén üreg található, és oda lehet gyűjteni a metánt. Biztos elmondta Kiss Imre is, de vagy nem fogtam fel, vagy átsiklottam fölötte. A föld alatti járatokból a széndioxid (borgáz) szépen kivezethető, ha lejtős szellőző nyílásokat nyitunk a rendszer alján, és a levegőnél könnyebb metán a piramis üregében sűrűsödik be.
Eddig jutottam az elemzésben, és az agyam tovább zakatol a témán. Ott fogjuk a gázt, és?... 
Imre azt mondja, hogy nyolc fok különbséget mérnek a meleg hegyek, és a hidegek közt? A nyolc fok elegendő a növények életben tartásához, azaz a barlangrendszerben meghúzódó emberek élelmezésére.
Itt valami bukfenc van, amit még nem értek, vagy bakira bukkantam.
Nem baj. Még nem válaszolt, pedig van még kérdésem hozzá.
Például, hogy a fáraó szarkofágján a hatalmi jelvényként szorongatott korbács Imre szerint kétágú, a fényképeken három szőrből, madzagból, szíjból, nem tudom miből van és egy nyélből.  A szakaszfelező célszerszám akkor is működőképes. A szakasz két szélére rögzíti a két lelógót, a botot felemeli, és a harmadik lelógó pont a közepét mutatja a felezendő szakasznak. Ha kicsi a szakasz, elég rálépni, ha nagyobb, akkor két ember rááll a két szélére, a harmadik pedig magasra tartja a közepét.

Érdekességnek itt a következő bizonyíték. A Rakacai templom ablakából a vele egy szintben látható célkereszt a harang torony tetején engem meggyőzött a jelvény feladatáról.

2013. november 8., péntek

Úr - Űr Uru - Ürü

Volt egy vicc, ami nagyon megtetszett pár éve.
Hogy hívják a herélt koson vágott lyukat?
Ürülék.
Ma már egyre kevesebben tudjuk a kiherélt állat nevét. Az üres zacskó pedig az urat fosztja meg a tudástól. Jelen esetben a nemzés képességétől.
Mitől ura valaminek valaki? Akaratának mián.
Az önálló akarat és önálló cselekvőképesség pedig a tudással van szoros kapcsolatban. Ha ismerem a körülményeket, akkor nyugodtan avatkozom egy folyamatba. Ha nem, akkor nem vagyok ura a helyzetnek. Vagyis az uru tényleg a tudás lehet, az ürü pedig a tudás hiánya .
Honnét jöhet a tudás?
Például a szerzetesek, a próféták, a filozófusok a visszavonulásban világosodnak meg.
Boldog Özséb rendjéből beszélt egy szerzetes, - ha eszembe jut a neve, belinkelem a videót- , hogy  a rendbe bekerülni egy barlangi tartózkodás után lehetett. El kellett vonulni napokra a végtelen csend, sötétség belsejébe, és ha nem őrült meg, akkor alkalmas lett kiképzésre is.

Gondokkal küzdenek, járatják az agyukat, gondolkodnak. Fény az alagút végén. Megvilágosodás.

Forognak ezek a szavak a fejemben. Én is a gázos területen járatom az agyam. Csírázik a Jásdi Kiss Imre video magja.

Reggelre megálmodtam a következő lépést. Ha nem túl összefüggő, bocsánatot kérek:

A lelassított víz a kígyózó medrekkel nagy területet fed le. Ahol elárasztott terület van, ott a földfelület 'pórusai' még zártabbak. Ezt úgy értem, ahogy oktatni szokták a "Mennyi minden fér bele egy befőttes üvegbe?" kérdéskörét.
Nagy kavics, kisebb kavics, apró, majd homok, és még víz mindig fér közé. A víz a molekula-atom-ion méretű részecske.

Ez elárasztás idején a magna felől érkező metán (BAR) gáz és széndioxid (BÁR, BOR) gáznak útját állja, de legalábbis megnehezíti.
(Elárasztás alatt a völgyekre gondolok. Oda csurog le a víz a domb és hegyoldalakról.)
A metán könnyebb a levegőnél, ezért száll fel, a széndioxid csak azért tör felszínre, mert melegebb a föld mélye, és ott kitágul.
A föld tehát ha növényektől ellepett, vagy víz alatt áll, akkor a kutakba, a mederbe mélyeszett üregbe - gondoljunk egy kútra, amelyik kőből vagy betongyűrűből készül, oldalfala nagyobb 'szemcsézetű' a víznél, azaz nem a szétterített híg, vagy ritka gázhoz, hanem egy sűrűbb gázhoz juthatunk.
Ha szétválasztom az éghető gázt a borgáztól, akkor az egyikkel fűthetek, a másikat visszajuttava a veteményesre, táplálékot dúsítok a növényeknek a fotoszintézishez.
Tehát ha csak a saját ásott kutamban megkavarom a vizet, akkor a benne oldott gázokat gyorsabb távozásra serkentem.
A másik felhajtó pumpa hatás az ár-apály mozgása. Ezt is befogadta a fejem. Nem csak a tenger, de a föld is 'hullámzik', meg a föld alatti vizek is lélegzenek.

Egyenlőre ennyi. 

 
Hoppá, még egy uru beköszönt. Az üvegház. A talajból felemelkedő borgáz is szélcsendes helyen bújik elő, azaz a nap sugárzó hőjét a környékre jellemző vastagságú statikus hőtükör fogadja.


2013. november 7., csütörtök

Garád

"Garád, (1), (gar-ád v. gar-a-as, am. kerítő hely, v.ö. GAR kiavolt önh.) fn. tt. garád-ot Rokon a vékony hangn kert, kerítés, továbbá a latin hortus, német Garten, illir, orosz, lengyel grad, gorod, tót hrad szókkal. Általán am. kerítés. Különösen felhányt földből való, fűvel, gyöppel, vagy bokrokkal benőtt kerítés, gyepű. Kertek garádja."

Ezt olvastam a Czuczor-Fogarasi szótárban. Miért?
Keresem a nevem értelmét. Ebből a szóból tudom legegyszerűbben kitorzítani a Gárdus-t. Gyakoribb változata a Gárdos. A garádusból, garádosból rövidíteném.  Tehát valami kerítőféle lehetett a névadója családomnak. Dédnagyapámat Nagymihályig tudom visszamenőleg. Jártam még Csehszlovákiában, és ott Mihalovcéban megtaláltam a templom anyakönyvében. Postás dédnagyapám volt.

Ma ezzel telt a napom vége. Illetve újrahallgattam az előadásait Kiss Imrének.
a régebbi még döccenősnek tűnt, de a pár napja felvett műsora gördülékeny, és humoros is.
Elővettem a nyáron készített felvételeimet, és van egy domb, ami nekem is épített peremes hegynek tűnik, de még nem merném megnevezni. Ha válaszol a levelemre, akkor átküldöm neki. Igaz, én ebben a kál várja láncban nem főútvonalat, hanem csak mellékágat sejtek. A falvak nevét pedig  rágni kell, forgatni a fejemben, mert Hídvégardó és Tornanádaska őriz a vizes munkára utaló nevet, Komjátiban pedig malom volt, és a Bódva folyó völgyében fekszik. Viszont a mellette vonuló hegylánc teteje lapos. Tölgyesében a dolinákba beleszerettem, és remélem, sokat fogok kujtorogni közöttük.
Még jobban érdekel az a hosszú csövekkel kútban kotorgató megoldás. Nem értem, hogy működik, de ha fűtésre alkalmas gázhoz lehet jutni vele, akkor ez közkincs, és nem túl gazdag környék, tehát házi hasznosítását nem is csak magamért, de azért a közösségért is jó lenne kiokoskodni. Szél van bőviben, a mozgatáshoz valami szélkereket is összefabrikálnék.
Nem szaladok előre. Csak reménykedem, hátha válaszol a levelemre, vagy máshol is rábukkanok a jelenség nyitjára.


2013. november 3., vasárnap

Megint a vallásról

Nagy várakozással készültem a Yotengrit könyvekre. A Büün vallására. Eddig még nem csalódtam. Az összehasonlításoknál tartok, s azonnal belekapaszkodom a abba a kevésbe, amit már a bibliákból korábban hallottam.
Micsoda kitekert logika kellett a férfi elsőségének megmagyarázásához? Hogy a bordáját húzta ki az isten, és abból faragott asszonyt. Érti ezt valaki?
Az isten lehajol a földre, és gyúr egy embert, utána nem hajol le újabb földért ugyanott, és csinál belőle másikat. Nem, mert inkább kivesz egy alkatrészt, ami hosszúkás, kemény és görbe, és abból lesz egy gömbölyded, pihepuha szépség.
Hát ehhez a logikához kell némi napszúrás.  Alkotója biztos nem ügyelt a fejére.
Igaz, ezt az oldalbordás történetet nem találom a netbiblia keresőjével.
Hát nem logikusabb egy ősanya képe, aki világrahozott minket?
Nufi korábban említette már, mennyire nem való európai gondolkodásra a keleti kultúra. Ott sokkal kevesebb fizikai erőfeszítéssel megszerezhető a léthez szükséges ennivaló és fenntartható a testhőmérséklet. Itt -  hozzájuk képest nyugaton, de még inkább északabbra - az alkotó elme másra programozott minket. Másra volt szükség. Bonyolultabb épületek és ruhák kellettek. stb.
A bonyolult dolgok előállításához pedig sok féle anyagra is. ....
Ez a logika még kifejtés alatt van, most nem folytatom. Csak annyit mondanék előre, hogy nem nehéz illeszteni a Büün rendszeréhez.
 *
Nufi most a templomba ment Bélával.  Előtte megmosta a fejem, tüske maradt benne a hazatérés bejegyzéséből, hogy leszóltam Lacit, mintha nem jól vigyázott volna az apjára. Nem annak szántam. Annyira nem, hogyha mégis annak látszana, megkövetem Lacit. Egyszerűen arról szóltam, hogy egy nő  annyira szellemi központja egy családnak, amennyire mi, férfiak nem.
Ma éjjel kétszer ugrasztotta ki az ágyból Nufit Béla. Lacival itt óránként ezt művelte. Ennek ellenére Laci még a nyáron szétesett zárat is megjavította.
Erre vagyunk mi, férfiak. Kisebb műszaki feladatokra. A-ból B-be eljutni. Nem egy nem tudni mikor kezdődött, sohsem ér véget folyamatot állandóan kézben tartani.

2013. november 2., szombat

Ducikirályfi


Hol volt, hol nem volt, az óperencián innen, de a kerek erdőn túl, volt egyszer egy öreg király, s annak egy kisfia, Ducikirályfi. Békésen éldegéltek az udvarukban. A királyné intézte az ország ügyeit, a király pedig a palota körül tevékenykedett. Megmutatta a mestereknek, mit hogyan kell csinálni, és zsörtölődött, ha valami nem úgy volt, hogy jó lett volna.
A királyfi pedig kíváncsi volt. Elleste apjától, amit lehetett, de szegény királyságukban nem jutott neki ló, csak az apja hintaján kocsikáztak, ha országlásra adták fejüket, és a palota kertjében bújócskázhatott a mesterekkel ebédidőben.
A szomszéd királyok persze gazdagabbak voltak, és igazi vasgyúrókat neveltek, még a királyi óvodába is, iskolába is aranyos kardokkal, gyémántos hercegi koronában küldték csemetéiket, és dicsekedtek az ifjak mindenfélével. A kis Duckirályfi pedig hallgatta őket, ritkán szólt, inkább elvonult a sarokba, és kavicsokat válogatott, gyermekláncfű dudát készített, megtalálta a fűben a négylevelű lóherét.
Történt egy nap, a lovagi tornaórán, hogy a bordásfal rúdjából Henczegi királyfinak szálka került az ujjába.
Volt nagy bömbölés, sírás-rívás, de a szálka csak befelé bújt a sebbe, nem segített a szívogatás, piszkálás.
Duci királyfi pedig fel volt mentve a bordásfali gyakorlatok alól, ő csak a hangoskodásra nézett be a lovagi-tornaterembe.
Megkérdezte, mi is történt, majd nem szólt senkinek semmit, csak felszaladt az osztályterembe a körömcsipeszéért. Visszatértekor annyit mondott Henczeginek, húnyja be jó erősen a szemét, és nyújtsa ki az ujját. Számoljon háromig.
Egy.... kettő....
Háromig már nem is jutott el, kinn volt a szálka.
Ettől a naptól fogva Ducikirályfinak Henczegi lett legjobb barátja, és különtornára is beíratta, hogy együtt gyakoroljanak a bordásfalon.
Még lovagolni is elvitte a kerek erdő közepére júliusban, de ez egy másik történet, és csak annak mesélem el, aki kíváncsi rá.

2013. november 1., péntek

Budafok

Hazatértem. Persze az agyam még ott jár, de nem tesz semmit.Ezt is meg lehet szokni, mint a szabadságot. Más fajta szabadság ez, és más fajta az.
Az ottrezgés vége a lecsengés. Hasonló tevékenység az itteni teendők felvétele.
Lecsengésnek a műkotlósban alakalmazott tápegység javítását választottam. Van itthon pár begyűjtött nem működő számítógép enegriaforrásom. Ezek a tápok nem működnek, és vagy doboznak, vagy alkatrészbányának tartom őket, de nem mindet szedtem nagyon szét, mert - lám Komjátiban is jól jött - lehet ételme a helyreállításnak is.
A 494-es ic, amire gyanakodtam sokáig, elég stabil jószág. Ahol nem volt égett panel, és csak nem indult a ketyere, kiszáradt kondenzátorokat találtam. Akarok tartalékot is, meg változtatható értékű, úgynevezett labor tápot is alkotni itthonra.
Erre a legjobb a régi XT házakban lévő táp, mert jó nagy doboza van. Már párat elhasználtam a pákatrafómra is, meg erre-arra. A labortápnál célszerű műszert is akasztani a kimenetre, azaz láthatóvá tenni az épp folyó áramot, és a beállított feszültséget. Áramra a mutatóst (analog), feszültségre számjegyest (digitális) fogok belefaragni.Magnó és erősítő élesztéshez tökéletes. A rádiókat zavarja, de nem volt még teljes 'kondiátömlesztés' utáni, és összerakott tápom, ezért elképzelhető, hogy arra is jó lesz. Majd kiderül.
Tegnap kibicikliztem a Yotengrit sorozatért, meg a Szarvasénekért a Krisztina útra. A Püski kiadó boltjába. Illetve megvettem Tóth Feri könyvét is. A Madarat tolláról, embert istenéről -t. Végigolvastam majdnem együltő helyemben.

Most lenne jó átmenni Péterhez, és tartani egy kis agymozgató átbeszélést. Nufi szellemileg nagyon leterhelt Béla miatt.
Eleve úgy jöttünk haza, hogy Béla lába cipóvá dagadt, sebesre dörgölte a már gyógyultabb állapotban lévő bokáját. Laci - Ildi öccse - kimerülve a szokatlan erős pszichés és fizikai terheléstől -  biztos alig várta, hogy hazatérhessen.  Íme a bizonyíték, a nő sokkal erősebb a férfinál.
De visszatérve a Tóth Feri könyvére, kötelező olvasmánnyá tenném középiskolában, ha nem pont az ellenkezőjére fordítanám vele a célját.

2013. október 23., szerda

Hm



Fokozódik a nyomás. Menni kell. Innét oda, onnét ide. Amit épp csinálok, nincs kész, és amit nem csináltam, azt miért nem, és így tovább.
Most egy gáztűzhelyet kellett volna még átalakítanom. A palackos gáz nagyobb nyomással jöhet, mint a vezetékes, kisebb szelep kell bele. Csak hát egy annyire öreg szerkezet már mindenhol rozsdás, és rákövült a zsír, és nem fér be a csőkulcs, vagy inkább olyan lerakódás van a szelep oldalán, amitől nem csúszik rá. Szétszedni szinte reménytelen. Az alumíniumba belegyógyult csavar nem moccan, törik a kemény csavarhúzó, a puha görbül-hajlik. Hátulról kibontva két óra egy szelephez hozzájutni. Három rózsás a jószág.
Kivettem a hátulsóból, és belepróbáltam az enyémbe. Hatalmas nagy lángot fúj, innét tudom a leírtakat.
Otthon van ilyen bontott PB-s. Felírtam a listámra, mit kell hoznom jövő nyáron. A tűzhelyet pedig elhelyeztem a ház mögé. Dehogy ráncigálom be az istállóba. Egy telet kibír ott. A zománc nem rozsdál.
Ürítem a szoba közepét is. A hőmérő még nincs itt, a műkotlós is csúszik. Holnap jön Nufi, reggel pedig megyünk temető befogadó nyilatkozatot kérni a polgármesterrel Szilasra a jegyzőhöz.
A ruházatom is be kell pakolni, reggel rátöltök az akkmulátorra is. Rég nem indítóztam róla. Biztos, ami biztos.
Legszívesebben bekucorodnék az ágyra, és aludnék.
Még tüzet is kel raknom. Felfűteni a falat. Nappal jó idő volt.
Holnap korábban is kell kelnem.
Azért a magyar vallásról szóló előadók közül újra bukkantam, és azt is járattam a fülembe.
Papp Gábor méltósága, és Szántai Lajos humora után bohócnak tűnt a hosszú hajú és szakállas fickó. Hervay Tamásnak hívják. Elmondta, hogy az említett nagyok nyomdokán lépdel, és nem az egyetemi szintet, hanem az általános műveltségű hallgatókat szólítja meg inkább. Amit már megemésztett évek alatt, abból ad tovább.
(Egy jó kis képzavart írtam, hogy abból főzőcskézik, de időben észrevettem. :-)
Megáll részleteknél. Pl. a „Csigabiga gyere ki!” gyereknótát magyarázza a kettős értelmezéssel.
Az „Ég a házad ideki” valójában könnyen félreérthető a hiányzó névelő miatt, és mindenki az eget az igével azonosítja. Viszont bizánci templomfestménnyel igazolja, hogy ez a kép a maga kettősségében mutatja be a mennybolt és lángolás azonosságát. Nem csak a csigaházra festett holddal, nappal, csillagokkal, de hogy a csiga spirálja a galaxisra is emlékeztet.
Nekem meg az jutott eszembe, hogy iskolában ránk szóltak, ha kétértelműnek neveztünk egy szót. A több jelentésű volt a helyes.
Most változik a világ. Legalábbis úgy tűnik. Felfedeztük, hogy a föld is élőlény, a gazdaság is élőlény, a világűr is az.
Igazából nekem is „már volt ilyen érzésem” . Nem is egyszer. Amikor egy-egy helyszínt megváltoztatok az életemben, most is. Pl. mikor Budapestre költöztem. Vagy amikor kitettek a munkahelyemről.
'95-'96 táján Judit mondta azt, amikor a Digitalból jöttem el, hogy talán jobb is így. Ott kellett észrevennem, hogy a modern rabszolgaság nyújtotta kényelem után a szabadság miféle félelmekkel jár. Félelmetes és vonzó. Ennek mondjuk a végpontja a hajléktalan élete, de még nem ott tartok.

2013. október 22., kedd

Hazatérés előtti hét


Vissza kell térnem az offline íráshoz. A Borsodweb kártya pár nap után megáll. Persze a kaparós nem, csak az interneten vásárolt, átutalással fizetett. Jó lenne tudni az összefüggés okát, de mivel nem először futok bele, és elkenik, a térerőre fogják, valószínűleg cirkuszolnom kéne, csak a mobiltelefonos reklamáció még drágább...
Ez van.
Tegnap nem dolgoztam. Illetve kifacsartam a szőlőt, ami itt volt még a műanyag vödrökben. Bor már nem forr ki belőle. Az öt literes üvegem nem telt meg. Ma reggel abból ittam, még nem murci.
Kikarikáztam a Bódva partra. A sasokról készített képem nem túl jó. Nem engedtek közel magukhoz. Pista bácsival beszélgettem egy jót a kapujuk előtt, később, a hídnál a felesége és a szomszéd asszonya került lencse végre. Majd megtanulom a nevüket, megígérem. Most csak az önkioldó rögzítette pillanatot másolom ide.
Kérdeztem, hogy mennyibe kerül itt egy sírhely, mert Nufi anyukája huszonöt évre megváltott nyughelye lejárt. Az újraváltásra először valami 120 ezer körüli, majd 70-80 ezres tételt mondtak telefonon. Ha pedig ideköltözünk, akkor mindenszentekkor évente visszajárni Pesterzsébetre értelmetlen volna.
A hölgyek azt mondták, hogy itt ingyenes a sírhely. Egyházi tulajdon a temető.
Persze ha kiveszik a maradványokat, akkor valószínűleg hamvasztás után kaphatjuk meg, és így megvárhatja Bélát. Nem kell külön szertartás, és újra egymás mellé kerülnek.
Még nem tartunk ott. Csak gyűjtöm az információt.

*

Az internet megoldódott. A hibabejelentés ablakban elküldtem a név-jelszó adatokat, és helyreállt délelőttre. Egy nap kiesés volt csak. Függőségem pedig már felépült, nehezen viselte.

Nufi érdeklődött az erzsébeti temetőben, de konkrétumot nem mondtak. Állítólag exhuma ládában is kiadják a maradványokat, de csak szakszemélyzet szállíthatja ide. Ma átmegyek Péterhez, és megkérdem, itt mi a hivatalos út.

*

Újabb előadó került a napi hallgatandók közé. Hintalan László.

 Annyira belülről érzem, amit mond, az a helyes, hogy nem is vitatkozik az elmém hallgatás közben.
Már azt is megkockáztatom, hogy Attila, a Kárpátmedence fanyűvője ütött szöget a fejembe, hogy illenék a történelemmel is foglalkozni. Hogy nem csak törzse van a fáknak, és levelei – az rengeteg, van mit gyűjteni a diófa alól – hanem gyökere is.
Bekerült ez a hátrafelé nyilazó lovas figura a fejembe, és az is-is törvény. Ami létezik, az él is, és hogy csak rendszerben szabad bármit értelmezni. A rendszerek pedig az értelem fejlődésével bukkannak elő a benn ébredezőnek.
Az alkotás pedig akkor is csoportmunka, ha egyedül alkotom, mert szavakban gondolkodunk, és már a beszéd is évezredek, ha nem milliók gyűjteménye.
No meg az impulzusok is szükségesek hozzá. A tovább billentés.
A műkotlóssal megálltam, és meg akartam mutatni Feriéknek. Ők fogják használni, és van ötletem, de szóljanak hozzá. Kértem pénteken, de nem jöttek át. Nem is haladok vele. Mélyebbre fúrtam a foglalatokat, hogy több helye legyen a párologtatónak. Tegnap befűztem a hőérzékelőt, és szétkaptam a tálcákat összefogó vasat. A csavarok vége akadt. Befelé fordítottam. Így a kontraanyák nem akadnak, a csavar feje kisebb, min a két anya együtt. A keretre hungarocell kell, abban el fog férni.
A ventilátorok maradtak mára, és várom a hőmérőt. Ez a NET-es kereskedelem nem gyorsabb semminél. Ez is csak behúzás egy újabb trükk. Az egyedi szállítás miatt drágább is, és nincs raktáruk. A debreceni cég külső raktárat hirdet, és 2-3 napos szállítást, majd a visszaigazoló levelében 5-7 munkanapos szállítást.
Már nyáron is toporogtam a harang miatt. Aki gyors volt, Bp-re küldte, nem ide, aki meg lassú, az pedig 30 nap. Ennyi idő alatt ideért Kínából is a kapcsoló.

2013. október 18., péntek

Műkotlós

Napok óta ezen dolgozom.

Feritől elhoztuk a hűtőszekrényt. Az oroszt dexion elemekből kiválogattam három keretre valót, és elvittem Zolihoz meghegeszteni. Megrendeltem a hőfokszabályzóhoz az alkatrészeket, meg a hő- és páratartalom mérő modult.
A NET-en talált minta alapján lekoppintottam, meg kicsit átterveztem a panelt. Mármint a hőfokszabályzót lekoppintottam, a szilárdtest relé kapcsolás panelját átterveztem.
Ha legközelebb csinálnám, már egy panelre tervezném. Itt is csak az alkatrészméretek miatt volt szükség rá, illetve mert PC tápegységbe gyömöszöltem bele.

Amit Feri adott, abba nem fért bele, ezért a javításhoz használtat áldoztam be, de édesmindegy, mert akkor ez lesz az erőművem ezentúl.
Kikapkodtam tápomból a csatlakozó aljzatokat, a hűtőfüleket elhajtottam, így mindkét panel befért, és a 230V-ot fix-re kötöttem a hűtőszekrény eredeti zsinórjából.
A fűtésnek három izzót tervezett a mintaadóm, azokat hagyományos földeletlen konnektorral csatlakoztatom. A hőérzékelőnek tuchel aljzat és dugó került, a belső légkeverő ventillátorok késes csatlakozót kaptak. Csak, hogy még véletlenül se lehessen elcserélni.
Tegnap a fűrészelés napja volt. A tojástartó keretekbe műanyagrács került, és a rácsokat műszaki cérnával (aludróttal) varrtam le. A szegélyt pedig furnérből fűrészeltem ki. Illesztőfűrésszel, mert motorossal nem sikerült volna olyan egyenesre a 3cm széles csíkokat.

A hűtő falát átfúrtam, és hosszú csavarokkal böktem át. A csavar végén hintáznak a keretek, hogy ne a tojásokat forgassa majd Jolika, hanem egy billentés ide, vagy oda, és az embriók nem tapadnak fel a tojás belső falára.
Csak a fal nem tartja meg, lekonyulna, ezért laposvasból belül is kapott egy-egy csíkot.
Még akad, van vele tennivaló, de közel már a megoldás.
A három tálca együtt mozdul. Az összekötőnek már nem jutott laposvas, még egy dexion elemet szétvágtam hosszában. Alig vitte a lemezolló. Most nézem, még véraláfutást sem szereztem, pedig máskor mindennapos jelenség.
A négyes anyákkal voltam bajban. 3x2x2, azaz 12 darabot kellett összevadásznom a dobozaimból.
Sok csavaros dobozt nem hoztam még ide Komjátiba, mert az a pár darab, ami a biciklijavításhoz kell, kerül innen-onnan. Az ajtókhoz használt kapupánt csavarok sokkal nagyobbak, a bontott mosógépben sem volt. Mindegy, azért összejött.
Nagyon hiányzott a menetfúró és vágó készletem. Az idehozott T. Gazdagságos már hiányos, és kopott is.
Fűtőtestnek az izzókhoz kellett foglalat. A csillár pont hármat tartalmazott. :-) Úgyis egy búrája törött. ( Azóta miszlik :-) A legjobb helyen folytatja tovább az életét.
Ha egy kicsit felmelegszik odakinn, akkor jön az érzékelők és a ventillátorok behuzalozása.
Addig meg forog még a római-jog római-katolikus római... összefüggéseken a fejem.
Attila és Róma birodalma úgy tűnik, ma is él. Az erőviszonyok ugyan sokat változtak. Emberek cserélődtek, de a fény és sötétség birkózását szavakba csomagoló emberi elme még ma sem lépett túl az alapkérdéseken.

... s ha már alapkérdés, ez az ember belegondolkodott a fejembe.  Tóht Feri gyakorlatias gondolkodása után egy elméleti birkózó.

2013. október 15., kedd

Csökkent értelmű medvebocs

Micimackó. Azzal a plüssbe csomagolt agyammal elértem odáig végre, hogy Szántai Lajos koronamagyarázatáből eljutottam arra az összefüggésre, hogy a koronán képírás van, a betűk inkább csak díszek. Ez végig ott volt a mondandóban, és ha megkérdezték volna, már korábban is ezt válaszolom, csak nem értelemből, hanem visszhangként.
Pedig ilyen képírásokat fejtegetnek azok is, aki bogarak lábát, felépítését tanulmányozzák. Nekik a természet vagy teremtő képeit kell megfejteni. Az a kényszer pedig belső kényszer. Csupán egyetlen emberöltő kell a feldolgozáshoz, és a megvalósításhoz is.
Aki repülőgépet épített, felfogta a mozgás szerepét a felhajtó erő létrehozásában.
Az embriótól a repülésig elérkezett egy tökéletes tudáshoz.
Neki ez biztos nem tökéletes, de nekem már ez a képem róla.
Pap Gábor vagy Szántai Lajos már olvassa a képeket, én még a betűknél toporgok.
Amíg a tüzet rakom, és lesem a lángokat, vagy a rácsot rázó egeret nézem, mert ma reggel újabb lakó érkezett, újabb képekben megírt bibliákra bukkanok.

2013. október 14., hétfő

Légyölő galóca, vagy meditáció?


A révülés két eszközét választottam címnek.
Ha jól csoportosítom a hallottakat.*** Én persze tudom, hogy jól, mert én értem a saját gondolatmenetemet, és aki más módon gondolkodik, az majd előveheti a csökkent képességű medvebocs megsimogatásához viselt mosolyát.
Pár napot hagytam pihenni a vallásról most begyűjtött tudásmorzsáimat. Rázogatom, mint kávéőrleményt a bádogdobozban, hátha fér még hozzá.
Ide tartozik szorosan Attila kihátrálása is. Hogy a tudós nyelvészek Badiny Jós Ferenc körül miféle vitákba bonyolódtak, és hogy lett ebből zsidók haza, azt nem tudom. A vallások fejlődéséről szóló előadások valóban beleütköznek a sémi népek erőszakosan hódító szándékaiba. Ezt én is látom. Most, hogy számomra is kiderült a sumérokról a felmenő ági rokonság, megvan az összefüggés a kultúralopkodás, vagy más néven tanulás :-) folyamatáról.
Ha tehát a keleten megcsodálható piramisok a fényről, a csillagászatról szólnak, és a magyar templomok tájolása, festményei is nagyon sokáig megőrizték itt a Kárpát medencében , jószerével a Habsburgok tevékenységéig ezt a tudást, a sémi kultúrából pedig a hódító-romboló-átkozódó ószövetségi történetek tűnnek elő egy nem szakavatott vezetővel történő olvasónak. Ezt tanúsíthatom, mert a más népek bálványait elpusztító parancs nekem a is ezt sugallja.
A szeretet pedig majd az újszövetség része lesz. Még nem tartok ott. Bocsánat, ez az én ritmusom! Nem is szégyellem magam miatta, mert itt emberöltők hozzáállását dolgozom bele a meglévő értelmező képességembe hetek-hónapok alatt. Biztosan be fog csúszni pár elektromos hasonlat, vagy számítógépmemóriakezelési ismeret a feldolgozásba. Az már most is megvan, hogy párhuzamosan olvasom a Károlyi és a katolikus fordítású szöveget. Ha nem is memcmp parancs, mint a linux alatt, de valami hasonló.
De hogy kerül ide a révülés?
Elcsípett összefüggés dohányzással.
Ha Péterrel találkozom, - a református lelkész - akkor neki állandó késztetés rágyújtani a dumaparti közben. De vannak emlékeim még Béláról is, hogy amikor rágyújtott, akkor azonnal tiltakozott a szervezete. Nem tudta az első slukkot leszívni azonnal
Akaratlagosan legyőzte a szervezete tiltakozását, majd csökkenthette is az oxigénfelvétel lehetőségét. Ez pedig egy belassulással jár. A szervezet lelassul, és amikor újra teljes oxigénellátáshoz jut, megugrik.
A meditációban akaratlagosan lassítom a szervezetem egy ritmussal. Most magamról beszélek. Hogy szót (mantrát) használok hozzá, vagy egyéb ritmust, pl. zenét, favágást, bicikli pedálozást, az változó. Viszont a szellemi munka akkor lesz hatékony, ha ezeken túljutok.
Ha nincs meg ez a felépítés, akkor szenvedés a javítás is, amit máskor nagyon szeretek,
A gombát még nem próbáltam. Az alkohol nem vonz. Pontosabban az alkohol után nincs meg ez a felüdültség érzet.
Hát mára ennyi. Szárazság van, és nem tudok menni gombázni. (Így ezt a szálat is elvarrtam.:-)

*** Azért hallottak, mert a jutubi filmekből, hallmásból gyűjtögetek mos sokat.

2013. október 13., vasárnap

lukusi sziguri

Tegnap Márton Veronika videóját hallgattam a jutubin, és megtetszett:

lu ember
kusi csoport
lukusi emberek csoportja
Lakosok!

szi beszél
gu nyomatékosan
ri neki
sziguri nyomatékosan beszél neki
Kihirdeti a parancsát.

A szigorű büntetésről szóló parancs bemászott a fülembe, és megmaradt. Tetszik ez a sumér nyelv!

Ma megleltem a blogját is. Lesz mit olvasnom. Ő is - Veronika - egy lépést hátralépve fogad egy új leletet az utolsó bejegyzésén, csakúgy , mint Pap Gábor.
A magam logikájára ismerek rá. Ha valakinek bármit javítani kell, akkor pontosan ugyanígy meghallgatom a kórelőzményt, megszemlélem a tárgyat, majd ha nem azonnal feltűnő a hiba, akkor jöhet a felfedezés.
Lehet, hogy minden szakma egy rugóra jár?
:-)

2013. október 10., csütörtök

Attila megmosta a fejemet

Sebaj! Akkor is érdekel a történelem. Felfogtam Pap Gáborék küldetését. A korábbi korok üzenetét nem feltétlenül betűkre tördelt szövegekben kapjuk meg. Sokkal több a képekben falra-kőre, építményekre kódolt üzenet. Fölösleges nagyképűség kijelenteni a mai tudás felsőbbrendűségét. Elődeink koponyája legalább olyan sok adatot bírt feldolgozni. Lásd, miképpen uralkodott Attila, vagy akár Hunyadi Mátyás egy telefon, vagy internet nélküli világban óriási terület fölött!
Talán annyival egyszerűbb lehetett, hogy a korona egy életre szólt, és csak egy kis kör kérdőjelezhette meg a jogosságát.
Szívszorító hallani, miképpen daraboltatott fel ez az ország, és hogy ez a folyamat ma már az médiás agymosással elérte a célját.
Én sem vagyok kivétel. Úgy nőttem fel, hogy nem fogtam fel a népmesék üzenetét. Én is honfoglalást találtam a tankönyvekben. Nekem is mezőgazdasági ország volt a nagy Alföld miatt Magyarország.
Nem volt hittan az iskolában. A tudás gyűjtögetése volt az állandó cél.
Aztán elértem oda, hogy az elektronika ismerete már nem értékes tudás. Ma ismét a papok, a táltosok, a sámánok tudása ér többet a gyógyszereknél, mert az összezsúfolt, városba kényszerített emberek csak apró résztudásukkal lesznek rabszolgái egy jóval nagyobb rendszernek.
Pedig egész eddigi életemben több örömöt okozott a drótszamaraim nyújtotta mozgás szabadsága, mint a többi vackom.
Leeshetett volna hamarabb is a tantusz.
Ez alól talán csak a zene kivétel.
Nem fogtam az üzenetet. Nem volt hozzá antennám.
Kigúnyolhat Attila. Én nem találtam föl semmit. Nem építettem ajtókat, asztalt, széket, tyúkólat. Sok-sok félbemaradt eszközöm csontváza kísér most is. Van, ami így is használható.
Ez van.

2013. október 3., csütörtök

Hideg van

Ma reggel fagyott vízvezeték fogadott. Ezentúl este kell feltöltenem a víztartályokat. Most nincs hőtároló a sparherten. Addig melegít, amíg rakom benne a tüzet.Egyébként szép a dérrel bevont fű, ahogy jön fel a nap. Szenvedek egy autós erősítővel. Ha kikötöm a védelmét, beindul, de pont ez az, amit nem szabad úgy hagyni. Tegnap egy egeret kelett kidobnom. Nem a csapdát, ha nem a fogót választotta. Gondolom, ma már több lesz. Olvasom a netbibliát. Tóth Feri elemzése megadta hozzá az alapot. Mármint hogy a teremtéstörténet a föld és az ember megátkozásával alapozza meg az emberi pszichét, csak mert a kígyó igazat mondott, mikor az isten hazudott. Nem hiszem, hogy ezt Tóth Feri vette észre először, mert túl régen rágódnak az emberek már e könyv történetein. Ma tovább léptem a Káin-Ábel történetre. A könyvek könyve jótékonyan átugrik azon, hogy Káin és Ábel volt Ádám és Éva két fia, majd amikor Káint kikerül az édenből, akkor honnan kerül feleség? Apjáéktól, azaz testvére lesz felesége, vagy az isten játszadozott tovább, és gyúrta az újabb embernek valót? Biztosan tiszteletlenségnek tűnik, de mindenhol bicsaklik a logika már az alapokon. Ha hagyom, hogy ekkora lyukak maradjanak az alapon, mi lesz még a felépítményen? Ez tényleg egy nép első dokumentált családfájának tűnik.Megvannak a le és felmenő vonalak. * Nufi megmosta a fejem reggel, és kisebb szóbeli birokra keltünk. Ő ismeri a biblit, én most olvasom eőször. Legalábbis most szeretném végigolvasni, mert korábban már beleuntam a kísérleteimbe. Hosszú is lesz, vaskos könyv ez, meg belefogtam Karácsony Sándor Magyar észjárás c. könyvébe is. Az sem könnyebb nyelvezet. Tömérdek latinos görögös kifejezést kell értelmeznem, vagy átugranom, majd megjön a szövegkörnyezetből, vagy ha végképp nem ugrik ki, akkor másnap megnézem a NET-en a szó jelentését. Egyenőre a mellérendelő észjárás bontakozik ki előttem. Hogy a viszony, az öszehasonlítás teremti meg még a jó-rossz fogalmát is. Szépen passzol a már említett STN mássalhangzósor erre a példára is. lehet belőle iSTeN és SáTáN is. Ezt a pillanatnyi értelmezés dönti el. Egy szakadék felé menetelve csak az égből nem várhatok irányítást, a földet kell figyelnem. Elsősorban azt, mire léphetek, mire nem. A kicsi és nagy is megváltozik, ha középen kettéosztom a tornasort, és az egyik sort az öltözőben, másikat a tornateremben sorakoztatom fel újra. Káin történetére visszakanyarodva felfogom, hogy az állattenyésztés igazságtalan előnyt jelent, mert a birkahús finomabb, mint mondjuk a kovász nélküli lepény, ráadásul a birka pont abból lett finomabb étel, amit a legelőből elfogyasztott. Mindenkinek igaza van. Levonhatnám azt a következtetést is, hogy isten is inkább húsevő, de nem bosszantom tovább Nufit. Nagyon az elején tartok még a történetnek. Az is lehet, hogy mire a végére érek, már szégyellni fogom a mostani írásomat. Minden lehetséges, és az ellenkezője is. " És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől." Valahogy így haladok én is. Valamit befogadok, és ha az már jó, akkor jöhet a következő befogadás. Addig pedig értelmezgetem.

2013. szeptember 28., szombat

boci

A születésnél segédkeztem.

2013. szeptember 24., kedd

Napok.., napok...

Fürdőzöm a magyar ősvalláshoz vezető úton. Kezdem felfogni, mit jelent a fény, és hogy kik is vagyunk mi, magyarok. Az én táltos csikóm, aki kivezetett a városból Nufi. Itt, ahol a természetben még elérem kézzel a gyümölcsöt, és nem pénzt adok érte, hanem leszedem az elszáradt gallyakat a fáról, és még az is engem melegít, mert elégetem a kályhában; vagy az emberek meghallgatják, ha beszélek hozzájuk, nem csak öt percük van két puszira, és közelező hogyvagymindegymitmondsz találkozókra. Tisztára az angol-amerikai életmód utánzómajmainak tűnik innét a város.

2013. szeptember 19., csütörtök

Almaecet


Ma .. meg tegnap nekiálltam almát cincálni. Lehoztam egy káposztagyalut. Kézzel tekerős, de nem az igazi.
Egész almából még csak-csak.
Utána lecipeltem a padlásról a szőlőzúzót. Ez sem túl hatékony.
A kés eddig meinegyiknél jobbnak bizonyult. Ha megfelelő kisméretű adarabokat teszek a turmixgépbe, akkor jó kis masszát kapok.
Kiürítettem a 4 literes befőttes üveget, amiben Irénkétől uborkát kaptam . (Már csak uborkalé volt benne.) Abba töltöttem nagyjából két kiló reszeléket.  Felfőztem egy teáskannányi vizet, meg két evőkanál mézet belekavartam.
Eddig itt tartok. A megecetesedéshez először ki fog forrni.Tavaly a szőlőm nyomot hagyot a falon, most is erre számítok, jövőre kimeszelem a konyhát, de innentől biztosan lesni fogom.
Alma lesz még. Alighanem keresek még egy üveget. Már kihagyom a többi fázist. Kifejezetten kés és turmixgép. A fekete szatyorban több, mint 2 kiló van, ebben biztos vagyok.

Ja, és míg el nem felejtem, találtam egy jutubis bibiliaértelmező sorozatot Szántai Lajostól. Ma egész nap ő hipnotizál. Fantasztikus, mekkora ismeretanyag kombinálódik ebben a figurában. Komolyan modom, be fogom tölteni a bolygórendszer elméletének alapjait ebbe a golyóbisba a nyakamon.

Sajnos a csillagászati program nem indul el az Ubuntum alatt. Valószínűleg Nvidia kártya kéne neki, de még este áskálódom, hátha van valaki, aki munkára fogta már hasonló vason, mint az enyém. (ATI Radeon)

2013. szeptember 16., hétfő

Vajon mi lesz a végem?

Enyhe autizmusom talán már kiderült itt többször is. Ez van. Lassú felfogásom ma megint megpiszkálta az élet.
Anyu megoszotta velem a bankszámláját. Ez nem ma történt, meg nem is nyúlnék hozzá, de ha akar valamit, azt tűzön vizen keresztül viszi. Ma azért kellett újra a bankba látogatni, hogy erre a számlára örökösödési papírt írjunk.
Ezt a bank azzal indokolja, ha anyu meghal, akkor én csak a fele pénzéhez jutok hozzá. A magtakarítása pedig a temetésére szól, azaz nem tudnám miből eltemetni, csak a hagyatéki eljárás után férnék hozzá.
Ez a papír egyik részről ingynes, de hogy az én részemről is hozzáférhető legyen a saját nyugdíjából félretett összeg, az 1800Ft.
Ezt magyarázza meg nekem valaki! Nem azt, hogy miért, hanem hogy mennyire vastag bőr kell egy ilyen költséget kitaláló ember pofájára?
De a történet folytatódott.
Laci bácsi  - anyu párja - a kórházba került. Kivették a vastagbeléből a rákos daganatot.
Ezt mindenki megfelelően feszült állapotban figyeli. A lánya, unokája - a két Nóri - és anyu is. 11-én reggel indultak hozzám a születésnapom megünnepelni, de megkapta a behívóját a kórházba. Anyu jött egyedül. 12-én meg is műtötték. Azóta a BAZ megyei kórház sebészetén az őrzőben feküdt. Oda egyszerre egy ember mehet be, anyu járt is szorgalmasan. Ma viszont telefonáltak, hogy levitték végre rendes betegszobába.
Be is mentem anyuval.  Egy közepes szobában sok beteg között ott didergett egy vékony takaró alatt, rázta a hideg. Vagy négy nővér dolgozott valakin éppen az ajtóval szemben. Laci bácsi, csak remélhetjük, hogy nem kapott tüdőgyulladást.
Amikor megkérdeztük, kaphatna-e takarót, az egyik nővér válaszolt, hogy igen, majd semmi sem történt. Azt hozzáteszem, nem csak a kérdés hangzott el, hanem azt is mondtam szó szerint: "Akkor kérünk!"
Hazavágtatam egy vastagabb plédért, meg ásványvízért, majd miután a papucsát firtattuk, az egyik nővérke csak előkerítette.
Mindezt a bánásmódot úgy, hogy több ezer forintot kiosztott már a nővérek között is.
 Amíg kitámogattam a vécére, addig még ott ült a nővérke, bár amikor megszédült - kihallatszott a fülkéből - jött volna. Ja, és hashajtót kapott, de a kutya nem figyelt rá, miképpen jutott volna el mezítláb egy női hálóingben a vécéig.

2013. szeptember 8., vasárnap

Bringatúra

Ma megjártam.
Tudom, ez így kétértelmű, de van alapja.
Reggel megvártam Nufit, hogy visszatérjen a templomból - ma nem volt, csak azt hittem, - és megbeszéltük a fontos világrengető dolgainkat, majd felmálháztam a bringámra egy pumpát és a sárga mellényt. A másfél literes pillepalackot megtöltöttem a nyomós kútnál, éppen csak hamuban sült pogácsa nem volt nálam anyám tejével sütve.
(Reggelire volt azért 6db tojás egy nagy kanál zsírban megsütve.)
Elhagytam Komjáti határát, a Malom udvaráról valami jobb autó fordult ki, talán BMW,  és nem láttam be, talán biccentettem is, de néhány méter után jókora dörrenés hallatszott.
Szétlőtt a gumim. A kocsiból kihajolt egy srác, és megkérdezte, hogy gumi? Mondom, igen, durrdefekt. Ő felajánlotta, hogy elvisz, ha otthagyom a bringát, de megnyugtattam, hogy csak Komjátiig  kell visszalépdelnem.
Nem is voltam dühös, mert ha ugyanez 25-30km-re történik, akkor hosszabb kutyagolás lett volna a sorom.
Átpakoltam szépen Nufi bringájára a vizet, meg a sárga mellényt, és újra nekilódultam.

Tornaszentandráson még nem vettem elő a fényképező gépet, csak Barakonynál.


Rengeteget fotóztam.  A 2Gb-os memória megtelt Tornaszentjakabig. A bódvalenkei festett cigányházakra már nem is jutott hely rajta.
Indításnak itt egy kép Viszló után a vackorfa alatt. Letettem a fűbe a gépet, és időzítő csattintotta el.
Persze addig még sok pedálfordulaton túl kellett lenni. Nem jó mondat, mert élvezet volt.
Tudjátok egyáltalán, hogy mennyire szép ez az ország? Ugyan mit láttam belőle a kocsiablakból, vagy a négy fal között?

Például Barakony előtt már jócskán vissza kellett váltani a sebességet. Szinte lépésben haladtam, volt időm nézelődni.
(Tessék ránagyítani a keresztre.! A függő Jézus talpa alatt koponya is van. Vajon miért?)

Mondhatnám zsákfalunak, mert az aszfaltburkolat véget ér a falu határában. Elágazik négy felé, s bár ott lapult a térkép a zsebemben, megszólítottam egy lányt. Babakocsit tolva jött ki a házukból. Ha Rakacaszendre szeretnék átjutni, jó lesz ez az irány?
Jó, bizony. Ugyan valamikor kocsival is járható volt, ma már nem az. De biciklivel kifogástalan.

(Majd jönnek a képek is, most még hadd lelkendezzem szóban egy kicsit.)
 Jó kis emelkedő, igaz?

Fenyvesbe vitt a földút, majd balra egy vízmű telep bekerítve. Zizegésre lettem figyelmes. Aztán elég odafigyelős lett a haladás, mert vízmosás vájt mély árkot a keréknyomok közé, és jól lejtett, haladós lett az út.
Volt egy balra mutató keréknyom, ami szerintem Viszló felé rövidített volna, ám a dombon előttem magasles hívogatott.

 Azt nem lehet kihagyni!

Mondjuk megint kaptam képet a nagyjaink bunkóságáról, mert aki vadásznak megy - megengedhati magának - az szépen maga alá szemeteli a sörös dobozát, meg a pillepalackját.

A következő magaslaton pedig jókora mobiltelelefonos átjátszó állt. Lehet, hogy mikohullámú is volt rajta. Talán van kép arról is, majd megnézem.
 (van rajta)
A zizegés egyre hangosabbnak tűnt a keréktől, és jött az elbizonytalanodás, hátha meglazult a kerékcsavarom, és fordul el a hátsóm, azaz a gumi beleér a vázba. Majdnem a torony alatt motoros állt. Hátha van nála 13-14-es kulcs.
Nem volt nála. A világ végén ott a segítség, és mégse.
Viszont nem ereszkedett meg az anya, és középen állt a kerék. Súrolásnak nyoma sincs a gumin. Tartok tőle, hogy a műanyag sárvédő bosszant. Ahogy lerugózza a göröngyöket, a futófelülethez ütődhet.
Lecsurogtam Rakacaszend határában a hegyről, és nem mentem be a faluba. Volt gyalogút, gondoltam elkerülöm. A falu túloldalán bozótsor látszott.
Nem volt mögötte az út. Újabb szántásra bukkantam, és a traktornyomon toltam fel a következő dombra. Onnét már felfedeztem az országutat.
A rakacai templom alatt megálltam több fényképet ellövöldözni, és meginogtam, meg kéne mászni a dombot  is, de majd Nufival elmegyek. Ez katolikus templom. Ő ért hozzá.
Innét már kézben tartva a gépet rengeteget kattogtattam hazáig.
Gyönyörű házak. Igazi mesés táj. Persze itt is látszik, hogy ahová betelepítették a cigányokat, ott nincs kiskert, nincs virág, nincs semmi.
Valahogy most kezdem felfogni, mi a szocialista időszak igazi bűne. A falurombolás.
Begyűjtötték az embereket városokba, és pillanatnyi gazdasági 'fellendülést' élt meg Magyarország. Viszont a lelkek nyomorodtak meg a zsúfoltságban.
Ide, az elnéptelenedett területekre vásárolták ki a cigányokat, és ez a népcsoport pedig nem tud mit kezdeni a földdel.  Unatkozik, szaporodik, tarja a markát, mert éhes.
Lehet még ebből a tájból emberléptékű, természetközeli Magyarország?
Csak ha az agyvetítőket - tv, rádió - kikapcsoljuk.
Tulajdonképpen mekkora szerencsém van, hogy itt lehetek? Megérdemeltem én ezt?
Vagy másnak miért nem jut ebből?
Tudom, hogy kell némi erőnlét a kujtorgáshoz, és még millió véletlen.
Na, meleg már a vizem, megyk fürdeni, mert ez a martinászszagú spray már zavar.