2013. június 29., szombat

Eső lesz biztos, mert nyomott a hangulatom

Miskolc
Nyomott hangulatban. Könnyű volna a kávééhségre fogni. Nem is kenem rá.
Otthon voltam anyuéknál. Laci bácsit ünnepeltük. Ma eljött a két Nóri (lánya és unokája) és a szobában ebédeltünk.
Nekem hosszan tartó csócsálás jut, mert a robbantott csirkealkatrészeket csak lassan lehet leszopogatni.
Desszert előtt felhívtam Nufit, aki épp összeomlott. Már azt hittem, meghalt Béla, de nem. Nufi hulla fáradt, mert éjjel az apja kínlódását enyhítendő hol felülteti, hol lefekteti, és amíg nappal ő tanít, az öreg alhat. Aztán be a tolókocsiba, és jön a séta.
Pár perc múlva visszahívott, hogy nyugodjak meg, csak rosszkor kérdeztem.
Hát mikor lehetett volna jó?
Gyorsan elmeséltem neki, hogy kinn jártunk a Zsarnain. Vettem olajos ruszlit, meg bicikligumi ragasztót és egy telefontöltőt.
Hoztam még a ... néninek - majd megkérdem a nevét - flexikábelt a bojler bekötéshez.
Csütörtökön leviharzottam még Szendrőbe, de pont az orrom előtt lakatolták be a boltot. Mondom, nincs szerencsém, de meddig tartanak nyitva?
Fél ötig.
Az órámra néztem. Háromnegyed öt múlt 1-2 perccel.
A parkoló fölött egy kis tábla azt hirdeti, hogy tilos a parkolás ..-17h-ig, kivétel a vásárlók.
Nem minden keserű szájíz nélkül fordultam vissza. 2x21km. De legalább mozogtam. Majd hétfőn visszamegyek korábban, mert küllő is kell a teherbiciklimhez.
Feri barátom keresett még telefonon, hogy jó lenne találkozni, de most nem voltam rá alkalmas.
Este írok neki e-mailt, és elnézést kérek.

2013. június 27., csütörtök

Hételeje

Az egyik harang a kettő közül
Beszorulok a házba. Nincs most jó idő. Nemszeretem hangulat.
Kedden azért felsántikáltam a toronyba Józsi bácsival, és megkerestem, mitől nem szólt a kisharang.
A vezérlőben minden rendben volt, a toronyban van egy szekrény. Ott a tirisztoros vezérlése a húzótekercsnek. Fürdőszobaszekrény méretű falra szerelt doboz. Az olvadó betét nem érintkezett.
(Hagyományos, kitekerhető, villanyszerelők által használatos 6A-os bizti.)
Amint hozzáértem, már kolompolt is folyamatosan. Ki is kellett tekerni az biztosítékot, ne verjem fel az egész falut.
Visszarobogtam a kapcsolóját lekapcsolni, és újra föl betekerni a betétet. Kell az a kis mozgás.
Jól mutathattam farmernadrág, flanel ing, jól beöltözve, de mezítláb strandpapucsban.
Viszont végre kifolyt az alvadt vér a körmöm alól, és végre tudok cipőt húzni. Nem áztatom el a zoknit sem. Persze én eddig azt hittem, hogy újra és újra megsérül, csak mivel nem fáj jobban, nem veszem észre.
Még lecseréltem a 27-es útra néző házban a gáztűzhelyen egy eldugult nyomáscsökkentőt. Volt a tulajnak. A rosszat elhoztam, hogy megpróbálom szétszedni, de még nem sikerült. A két süllyesztett csavarból az egyik meg sem moccan, a másik le is van pecsételve. Nagy satuba kéne befogni.

Józsi bácsival a harangtorony előtt
Visszaolvastam az előző bejegyzésem, még nem írtam meg, hogy a centrifugát mégis kicincáltam a helyéről. A féket leszedtem, és a tengelyre felszorítottam egy satu-sikattyút. A pofák fogták a tengelyt, a felfogató-szorító egy hosszabb vízcsövet. A burkolaton átdugott vascső fogta elfordulás ellen, és a talpára állítva a mosókomplexumot, hosszú laposvassal kicsit forgácsolva a bakelit anyát kimozdítottam.
Nem volt szép látvány.
Valami műanyag takaró lehetett a tengelyen, de az ráolvadt a tekercsre, a felső csapágyra, és be a légrésbe is jutott.
A használható rész bepakoltam a forgató üstbe, leszigeteltem a motorhoz tartozó kábelt, és visszaadtam. Mosni már lehet vele, és mivel van másik centrifugájuk, újra használható a mosoda.

Közben keresgéltem egy könnyen munkára fogható AT tápegységet, bontottam BU326-os hűtőbordával, meg ellenállásokat a sortrafó teszterhez. Kikerestem a kapcsolást – engem Meißner oszcillátorra emlékeztet – és most valami pofásabb dobozt is akarok összeállítani hozzá.
Két ellenállás, egy dióda és egy tranyó. A többi maga a vizsgálandó nagyfeszültségű transzformátor.
Úgy emlékszem, van itt bontott forrléc is régi tévéből. Ezért nem farigcsálnék NYÁK lemezt. Madzag meg akad a tápegységen elegendő.
Még karmos csipeszt sem teszek rá, csak forrasztom a végeket. Biztonságosabb, mint állandóan azt lesni, hogy „NA MOST MI ESETT LE?!”

Illetve ha ma talán már nem esik annyira az eső, megragasztom a bringám gumiját.

2013. június 23., vasárnap

Eső után

A vasárnapok olyan hétköznapiak erre. A nagyhangú emberke - ha jól emlékszem, Jani - hozott tegnap egy kistévét. Hogy ugye, az színes. Mondom , hogy  nem. Azt nem lóbálnád ilyen könnyedén. Túl könnyű.
Egyébként szép kis Kapsch jószág. A sortrafó alatt eltörték a panelt, és azért nem működött. Kipótoltam vezetékkel, meg tettem rá konzerves dobozból hajlított merevítőt is. Naná, hogy nem  ment vissza tőle a hátlap. Ki kellett csípni a műanyagsinből.
A gond inkább az, hogy csúnyán elhasználódott már a képcsöve. Nem mertem villantani neki a nagyfeszültséggel, mert nincs másik Sharp képcsövem. Talán a Junoszté belemenne, de értelmetlen. Még pár hónap, és lekapcsolják az analóg sugárzást, és ennek még videobemenete sincs. Maximum központi antennát lehet kihúzni hozzá. A műhelybe szánta a tulaj. Elég, ha beszél hozzá, és valami fény is jön.
András szomszéd mosógép-komplexumából leégett a centrifuga motorja. Túl sok csipesz maradt benne. Egy-kettőt még eltört volna a motor lendületből, de legalább 6db fogta meg szegény motort.
A kibányászás viszont kifogott rajtam. Belül csavarhúzónak szánt nút lenne a kitekeréshez, de bakelit anyaga inkább elforgácsolódik,  nem mozdul a tengelyen.
Alighanem szét fogom fúrni, és majd valami magyar lezárócsavart rakok bele.
A felfogató gumibakok pont olyanok, mint az anyuéban. Az enyémet még nem kellett szétszednem.
A szétszedési praktikák sem jönnek be. Gondoltam, leszedem a tekercset hátulról, és úgy könnyebb lesz.
A csapágylehúzóm éppen nem fér be a lyukba a motor öntvényén.
Pihenésképpen lelegeltem két ribizlibokrot, és a teámhoz az ízesítőt nem citromból csavartam, hanem meggyet áztattam bele. Először nem ízlett, de mire kihűlt, jó lett.
Igaz, ez a tea nem a kedvencem. Valami régi, amit itt találtam. A frissebbek már kifogytak. Ebből is kevés van. Holnap hétfő. Feltöltöm a készletet.
Most még élvezem az esőszagot. A legújabb tejbegrizlim is kihoztam a gangra, de nem mutat érdeklődést.
Bezzeg egész éjjel rázta a rácsot. Többször felébredtem rá.
Csak hát reggel mostam ki neki az üvegpalotát. Éjjel még a csalánosban volt a diófa alatt. 

2013. június 21., péntek

Élménytörpe nékem


"Elálmodozva mindent láttam..."
Csalóka cím. Weöres Sándortól vettem... el. Mert most előkerült a polcról.
Szeretném azt hinni, hogy nem a reklámok miatt. A századik születésnapjára többször megemlítették a napokban, de én még – úgy emlékszem, magamtól vettem elő a '78-as Szép versek-et.
Biztos, hogy magamtól. Már tudom.
A Műszaki Hiba c. folyóiratot értelmeztem. Az egyik szerzője Pityucza László, számomra nehezen olvasható cikkét akartam feloldani. A tömérdek germanizmus, latinizmus és meg sem tudom állapítani, miféle magyartalan szöveg után akartam valakit átírni. Legyen ismert a vers ritmusa, talán még a hanglejtése is, és majd csak lesz valami. Játszott már ilyet Karinthy is, meg még sokan mások.
Automatizmusom mindig Weöres-t keresi, mint a Körképben Csurkát és Moldovát.
Így született a Tolljavítás-om is.
Ha ilyesfajta játékot űzök, akkor kiírom az eredeti verset, és mellébütykölöm a magamét.
Már amikor a toll fogni akar. Mert a toll nem tudja, hogy én mit is szeretnék. Szárazon közli velem, hogy sztrájk. Fehér árok a fehér papíron. Aztán az újságpapíron. Mindegy, a témát már feldolgoztam, és sikerült kiírnom a Gyermekkoromban-t.
Talán nem olyan ismert verse, mint a Tündér, inkább begépelem ide is.


GYERMEKKOROMBAN

Gyermekkoromban réges-régen
fenn ültem én is a szekéren.

Gabonát vittünk a malomba,
vagy burgonyát, répát halomba.

Mindig közelbe, mindig lassan,
s ömlött az idő számolatlan.

Mert oly lassacskán folyt az élet,
a közelség is messzeség lett.

Köröttünk utak sokasága
ágazott szerte a világba.

Elálmodozva mindent láttam
a nem-látványos pusztaságban.

Hol az ég kékre felhő omlott,
láttam a sziklás tengerpartot.

Hol szél borzolt a bozótba, sásba,
itt a nagyváros morajlása.

A kordét csikók röpítették
ez volt a szédítő sebesség.

Mit ott átéltem, ahhoz mérten
most minden élmény törpe nékem.

Na ebből a sorból csórtam ki az élménytörpét. Mert ez a kis gonosz törpe valóban beletaposta a legnagyobb felfedezéseket a semmibe. Miért?
Miért nagyobb élmény az első cipőkötés, mint egy komoly, nagy tudású számítógép javítása?
Megmondjam? Én mondjam meg? Vagy a törpe?
Sanyi bácsi. Ő mondta meg.
Az idő.
Az első cipőkötésem otthon történt. A dédnagymamám volt velem a kisszobában. Az egyszerű masnit már anyu is megmutatta. A két hurkot összekötve, de azt nem lehetett egy húzással kioldani.
Nagymama odaült elém, nekem lógott a lábam a rekamiéról, és bekötötte a cipőmet, majd kihúzta a fűzőt. Mondta, hogy most én. Én utánoztam, és ő újra kioldotta, és újra, meg újra.
  • Most jó. Már tudod. - fejezte be. Ezzel el volt intézve.
    Anyunak is meg akartam mutatni, mikor munkából hazajött, de nem érdekelte.
    Ez a törpe most is ott csücsül a fejemben. Azért nőtt ekkorára, mert régen volt. Mert abban a szobában csak egy rekamié volt, egy kis szőnyeg, meg egy virágtartó a konvektor mellett.
    Olyan nagy volt akkor még az a szoba.
    Az új rigmus persze most nem született meg, bár magammal vittem füzetben a Dobódéli tó mellé. Az agyam a 100Hz-es tévé norma értelmezésén dolgozott. Két félképet digitalizál be egy memóriatárba, vagy kettőbe a digitális panel, és aztán kiteszi kétszer olyan gyorsan. Valójában a képtartalom szerint négyszer olyan gyorsan. A beolvasáshoz használt AD és tár persze célintegrált áramkör.
    Pityucza úr pedig biztosan angolul olvasta, és inkább csak magyar szavakat helyettesített bele a szövegbe. Látszik, kisüt belőle, hogy mennyire élvezi ezt a szakmát, és ezt az élménytörpét ülteti oda a papírra. Csak a törpe gonosz. Még azt mondja, hogy „tiém, tiéd, tié”, és nem „enyém enyéd, enyé”.
Vár otthon két ilyen televízió. Az egyiknek ez a digit panelja rossz. Itt pedig felkészülök. Amíg a szennyvízszivattyú beállt tengelyét próbálom megmozdítani, addig hol Weöres Sándor verse, hol a digitális időzítés jár az agyamban. Meg az érőfélben leszedett meggy a fogaim között.
:-)

2013. június 19., szerda

Tolljavítás

Tintaszínű(?) virág a Bódva-parton

Mintha még kalamárisba mártogatnám,
Tollamból ki-kifogy mindig a tintám
Beszáradt műanyag olcsó golyóstoll
Lila az ujjam az alkoholtól

Kihúztam orrából a rézhegyet,
Tűvel lazítom az elegyet
Pálinkát cseppentek kis edénybe
Áztatom, forgatom, úgy teszem be.

Golyóját forgatni újságpapírt
Húzok elő, de az sem segít.
Szétszedem, öntözöm, összerakom,
Öt-tíz percekre abbahagyom

Végre, hogy majdnem a falhoz vágtam,
teljesítette a gyötrő vágyam
Beindult belőle újra a tinta
Vésetből vonal lett sokadikra.

2013. június 18., kedd

Forró napok

A református templom a Bódva-part felől
Itt minden a küzdelemről szól. A szúnyogok az életüket kockáztatják egy csepp vérért.
Kalandok is akadnak bőven.
Hétfőn kigördültem a tóra. Nufi biciklijén, mert meg akarom fejteni, mitől olyan nehéz tekerni. Mert nehezebb eddig mindegyik bringánál.
Úsztam egy kicsit, közben gondolkodtam, hogy miért kell egy lánynak velőt rázó sikollyal jutalmazni a barátait, akik szembepocskolják vízzel, vagy más módon évődnek vele. Mert egyébként végig nevetett.
Már gyerekkoromban sem értettem, miért kell visítani, ha leoltják a villanyt? Mert ezeket a Muzmuluntyokat ők állítják elő a saját fejükben.
Aztán a napon szárítkozva sikerült egy nagyobb legyet is laposra verni, mielőtt belém csíp.
Lestem a fecskék szépen ívelő röptét, és a nádirigónak vélt szürke madár ügyetlenkedő hullámzását a víz fölött. Mekkora különbség volt a két madár kecsessége  között?
Nagy.
Hazatérőben ugrani kezdett a pedál. Aztán állandósult, hát megnéztem, mitől akad.
A láncfeszítő görgőt hagytam el.
A görgő és a két alátéte meglett, de a tengelye és a csavarja elvszett. Így hát rollerezve tettem meg a 6-7 km-t hazáig, vagy ha lejtett az országút, akkor rásegítettem a pedállal.
Aztán itt jártak anyuék is, és tegnap esmég voltam úszni. Immár a saját bicajomon.
Hazaútnak a Bódva árterét választottam. Az Esztramos alá vezető iparvágány hídja után nem lehetett letérni a mezőre. A keréknyom belvizes tócsába vezetett. Inkább a talpfákon lépdeltem el a gátig.
Bódvaszilas magasságában két motoros állt. Köszöntem, aztán megszólított az egyik, van-e nálam csavarhúzó.
Mondom nincs, de mihez kell, mert lehet, hogy megoldom.
Ki kellene nyitni a dobozt a Simson oldalán.
Egy műszerész kezében minden csavarhúzó.  A kapukulcs tollával kitekertem a nagy csavart.
Nem volt a dobozban gyertyakulcs. Úgy jártak, mint Mátyás király a mesében. Segítettem is, meg nem is.
Távozóban még megkérdezte a nagyobbik fiú, hogy rokona vagyok-e Ferinek. Mondom, majdnem. Jolikának. a feleségének vagyok rokona.
A srác olyan gyorsan beszélt, mint az egyik kedvenc kabaré-előadóm, Bödőcs Tibor.
Ami még furcsa volt, hogy itt mindenki letegez, ő meg magázott. Az az érzésem támadt, hogy rendőr lehet. Olyan, mint aki megszokta a hivatali hangot. Persze tévedhetek.

2013. június 15., szombat

csütörtök - péntek - szombat

Falurészlet a harangtoronyból - háttérben az Aggteleki karszt
A megszállás napja. Reggel még éppen csak feltöltöttem a víztartályaimat, hogy a napon felmelegedjenek SMS jött, hogy nem tudott elérni az SMS küldője. Anyuék már a vonaton csücsültek.
Ilyenkor mindent félre, és helyet kell csinálnom a szatyroknak. Húzós kocsival hozza az élelmet, Laci bácsi pedig hátizsákkal.
....
A hűtő remekül teszi a dolgát, menni egyre jobban tudok, csak cipőt nem tudok felvenni, és így papucsban csak itthon tipegek-topogok.
A két jókora edényben tesmelegnél jobb lett a fürdővizem. Az internet viszont kitolt velem.
Van egy HotZone nevű szolgáltatása a Borsod Online - nak. 1400 vagy 2400 Ft befizetése ellenében 30 napos wifi hozzáférést ad.Egy vagy két megabit letöltési sebességgel. Tavaly remekül működött. Most meg nem.
Illetve most csak a kisebb csomagot rendeltem, és átutalással fizettük. SMS-ben kaptam a bejelentkező nevet, és a jelszót hozzá. Frankó. Pár óra után letiltott.
Feljöttem a padlásra a másik géphez. Innét sem engedett ki. Tehát nem a kültéri egység.
Írtam a cégnek hibabejelentést. Péntek délután felhívtak, helyreállították a név-jelszó párost, és kaptam fejmosást, hogy a palatető alatt nem jó helyen van a doboz. Túl kicsi a jel. Ugyan ellenőrző util nincs hozzá nekem, de tegyem ki a tetőn kívül, és akkor jó lesz.
Még kirakás nélkül átbeszélgettük a péntek estét Nufival. Ma reggel pedig ismét az invalid user or password fogadott.
Áthelyeztem a dobozt, ahogy kérték.
Így sem engedett ki.
Bedugtam másik wifi kártyát, másik gépet, másik operációs rendszert. Az ingyen internet azonnal ugrik, de az csak 20 perc 1 nap.
Ma, ugye szombat van, és ezért rám sem bagóztak. Holnap vasárnap lesz. Gondolom, hasonlóra számíthatok.
Ha hétfőn megkapja a kolléga a munkalapot, estére talán ismét újraindítja a pwd szervert, vagy azt, amelyik blokkolja a kapcsolatomat az irányában.
Immár a negyedik napot veszítem el, és az ugye 10%.
Na, most akkor 140 Ft-nyi veszteségemért hány munkaórát kell a helyreállítóknak dolgozni? Jaj, de szemét vagyok, igaz? Pattogok itt olyanért, aminél Nufi többet ad a koldusnak, ha elé tartja a markát.
De mondjuk  nekem meg az a cumi, hogy fizetek egy szolgáltatást, amit nem kapok meg. Én megértem, hogy péntek este nem akarózott valakinek hosszabban elidőzni a munkával. Pláne, hogyha túlórát nem fizetik.
Úgy tűnik, különféle igazságok vannak.

2013. június 13., csütörtök

Szerda

Lakótárs
Toporgás. Ez jellemző a napra. Minden lépést meggondolva, de ide-oda mászkáltam.
Letakarítottam a hűtőszekrényt. Nagyrészt egy sámlin ülve simogattam a vizes ronggyal az oldalát, meg legfőképpen a gumit. Aztán nem vártam ki a 48 órát, bevittem a konyhába, és bedugtam. Pár perc múlva ellenőriztem, hogy a mélyhűtője hideg, és berámoltam az ennivalót.
Kigyomláltam a konyhaajtó előtt a lépcsőt. Levágtam a sárkaparó körül a füvet, mert oda a nem ér be fűnyíró. Nagyollóval. Ezt is a félelem hajtotta ki belőlem, mert sokszor felrúgtam tavaly. Most meg ugye a lábujjam... olyan lila-biga.

Kinyitottam az ablakokat, legyen kereszthuzat. Hátha kiszárad a hajópadló. Persze ezt a házat nem úgy építették, hogy könnyű legyen huzatot csinálni benne.
Reggel a dongóra ébretem. Nem a mese a Szaltán cárról közismert tételére, hanem egy küzdő csíkos fenekű harcára az üvegablak ellen. A harc még nem dől el. Talán reggeli után, ha elfáradt, azt az ablakot is kinyitom.
Kiraktam a napra a két nagy sötétkék fazekat, és egészen jó meleg lett benne a víz. A mosogató edények is ott töltötték az időt a tűző napon. (Most lehetne fényképeket felteni, de éppen nem hoztam magammal.)
Apropó fénykép. Az az önelégült figura a tegnapi napon ezévi felvétel rólam. Itt voltunk, mindketten. (Nufi és én)
Szendrő - Polgármesteri Hivatal
A történet úgy kezdődött, hogy Nufi végre igent mondott, és bejelenkeztünk házasságkötésre.
Az ügy azért bonyolult, mert Béla ágyhoz kötöttsége miatt állandó felügyeletet igényel. Tehát az öccsére szorulunk, ha kimozdulunk. Ott

Budafokon már anyuékat sem tudjuk igazán vendégül látni, hát majd Miskolcon tartjuk meg. Miskolc viszont nagy város, Olyan bürokráciája van, amiben a házasságkötési szándék bejelentéshez időpontot kell foglalni, és mereven ragaszkodnak mindenhez, még ahhoz is, hogy csak hétvégén van anyakönyvvezető.

 
DIY vagyis csináld magad
Na, hát ekkor merült fel Ildiben Edelény, bennem pedig Szendrő.
Edelényben több órás ebédszünet után sikerült Nufinak illetékes személyt fogni, nekem elsőre bejött Szendrőben.
Szendrőt választottuk. Szerintem jó döntés volt.
Na azon a napon tovább jöttünk Komjátiba, és itt töltöttük az éjszakát is. Ez az elégedett pofa pedig....
Az alkotás öröme pedig két kis kerti szerszámot szült. Egy kiskapát és egy gereblyét. Nufinak a rózsakertjéhez kellett. A törött, és egyébként is csak kéziásóból lett a kapa. Megfúrtam, benyisszantottam egy csőnek valő részt a vállából, és ráhajtottam egy seprőnyélre, a gereblyét pedig kis fúróval megfúrt lyukakba vert szögekkel készítettem. A két szerszám elkészülte után még maradt a seprőnyélből egyre való méret. Abból még kellene valamit alkotni. :-)


2013. június 11., kedd

Szép nyarat kívánok!


Jó reggelt Komjáti!
Egy kisebb baleset után értem ide.
Kaptam egy hűtőt, és Laci szomszéd utánfutójával mentünk érte. Csak neki volt rajta mindenféle vasállvány, amit éppen akkor szedegetett le róla. Beálltam segíteni.
Az apróbbakat már lepakoltuk, a két nagy állvány foglalta még a helyet. A legnagyobb akadt a ponyvában. Próbáltam úgy húzni középre, hogy át lehessen bújtatni, és a ponyva se szakadjon. Ilyenkor felfelé figyelek.
Az utánfutó lenyitott vasajtaja (úgy térdmagasságban) leakadt, és durr. Átfestette a nagylábujjam körmét. Ez a kapalácslakk legalább egy évig emlékeztetni fog arra, hogy most miben sántikálok.
A keddi bepakolás is hosszabb lett az atóba. Két óra is elmúlt, mire elindulhattam, és este hat után hívtam fel Nufit a portáról.
Bő négy óra alatt 80-as tempóval szépen megérkeztem.
Eső utáni tiszta levegő fogadott. Anyuék lenyírták a füvet tegnap.
A kocsit hamar kipakoltam, de a hűtőleemelést este nyolcig elodáztam.
Odadöntöttem két deszkát a kocsi oldalának, arra engedtem rá. Aztán amikor az oszlop megfogta, átöleltem, és letettem a gangra.Ennek a kompresszoros fajtának kell idő, amíg lefolyik a folyadék belül, csak ma fogom bekapcsolni. Illetve még az ajtaját is meg kell igazítani, mert kinyílik. Alul a négy talpából három van meg. Először azt pótolom, és csak utána fogok a további szintezéshez.
Este hamar bevágtam a szunyát. Néztem az árvízi védekezésről pár riportot, meg a Rejtélyes XX. század c. sorozat mostani részét, aztán már csak arra emlékszem, hogy reggel hatkor világos van. Pedig kikapcsoltam a tévét.
Hét utánig ejtőztem. Odakinn félérett eprekből tömtem meg a gyomrom a ház előtt.
Kidobtam egy száradt egérmaradványt az egyik fogóból, és ma még pihentető foglalatosságokat tervezek. Aztán majd meglátjuk.